Kortárs, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-6. szám)
2009 / 2. szám - Szigethy Gábor: Főhajtás XXI. - Páva-bor
Főhajtás XXL Páva-bor Gyönyörű álom elnevezni egy bort a világ legszebb madaráról. Még nem tudom, milyen Konyári János, az év borásza Páva-bora, de úgy sejtem, izgalmasan különlegesnek kell lennie, bonyolultan titokzatosnak és harmonikusan diszharmonikusnak, mert a páva izgalmasan különleges, bonyolultan titokzatos és harmonikusan diszharmonikus madár. Az ókorban, a nagyon régi Kínában a méltóság és a szépség jelképe volt, s az akkor élők úgy gondolták: a páva képes elriasztani a démonokat. (Egy jó bor jellemzője a méltóság és a szépség, s mértékkel fogyasztva elűzi lelkünkből a rossz szellemeket.) A hajdani Indiában a mai Indiának 1963- január 31-e óta nemzeti madara a páva, az óind mitológiában a pávát szent állatként tisztelték. A páva a harc istene és a költészet istennője. Kálidásza így dicsőíti a szent madarat: Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk csókolják a vonuló fellegek, s a pávák a sok lezúgó pataknak tiszteletére táncot lejtenek. (A jó bor feltüzel, s ideig-óráig költőt faraghat bárkiből.) Az Ószövetségben Salamon király gazdagságáról szólva kétszer is arról olvashatunk a Királyok első s a Krónikák második könyvében -, hogy az arany, az ezüst, az elefántcsont mellett majmok és pávák birtoklása jelenti az igazi gazdagságot. (A jó bornak ára van, s jó bort birtokolni jómódot jelent.) Az arab folklórban a páva kinyíló és becsukódó farka a világmindenség ciklikusságát ábrázolja, merthogy Isten először a tudás fáját alkotta meg, aztán az összes színt magában foglaló fehér gyöngyfényt, ami Mohamed fénye. Ez a fehér vagy sokszínű fény egy páva alakjában jelent meg, és Allah ebből alkotta meg a világot. (A jó bor, a fehér is, a vörös is, végtelenül sokszínű, mint a páva ezer színben pompázó farktollai, s elfogyasztása bennünk - mértéktelen fogyasztás esetén körülöttünk is - új világot teremt.) Rómában Juno szent madara volt a páva, s mellékesen a római ínyencek kedvelt étele a pávasült. Mátyás király is nagy becsben tartotta a világ legszebb madarát, a pávát, főleg ezüsttálakon, sütve, illatos fűszerekkel körítve. (Ezzel mi is így vagyunk: tiszteljük a jó bort és boldogan megisszuk.) A kereszténység számára mitikus madár a páva. A középkori ábrázolásokon s iratokban néha a gőg és a hiúság jelképe, máskor viszont a feltámadásé. Mert gyönyörű farktollait elhullatja, és azok újra kinőnek. És mert a középkorban úgy hitték, húsa nem romlik meg - Szent Ágoston is ezt vallotta -, a páva az örök életet is jelképezte. A titokzatos életű ókori költő, Manilius így zeng e madárról: Eljön akkor az angyal ékes pávaruhában. Lengeti szárnyait, és a holtnak is életet ad. (A jó bor lehet pokolraszállás és akkor másnap feltámadás. És mert másnap újra boldogan iszunk: itt a földön halálunkig örök élet.) Jézus alakjához is kapcsolódik a páva mint a hatalom szimbóluma; a középkori ábrázolásokon a páva még lélekmadárként szerepelt, csak később Kortársalgó 59