Kortárs, 2009. január-június (53. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 2. szám - Szigethy Gábor: Főhajtás XXI. - Páva-bor

Főhajtás XXL Páva-bor Gyönyörű álom elnevezni egy bort a világ legszebb madaráról. Még nem tudom, milyen Konyári Já­nos, az év borásza Páva-bora, de úgy sejtem, izgalmasan különlegesnek kell lennie, bonyolultan titokzatosnak és harmonikusan diszharmonikusnak, mert a páva izgalmasan különleges, bo­nyolultan titokzatos és harmonikusan diszharmonikus madár. Az ókorban, a nagyon régi Kínában a méltóság és a szépség jelképe volt, s az akkor élők úgy gondolták: a páva képes elriasztani a démonokat. (Egy jó bor jellemzője a méltóság és a szépség, s mértékkel fogyasztva elűzi lelkünkből a rossz szellemeket.) A hajdani Indiá­ban­­ a mai Indiának 1963- január 31-e óta nemzeti madara a páva­­, az óind mitológiában a pávát szent állatként tisztelték. A páva a harc istene és a köl­tészet istennője. Kálidásza így dicsőíti a szent madarat: Gyönyörűek a hegyek, mikor ormuk csókolják a vonuló fellegek, s a pávák a sok lezúgó pataknak tiszteletére táncot lejtenek. (A jó bor feltüzel, s ideig-óráig köl­tőt faraghat bárkiből.) Az Ószövetségben Salamon király gazdagságáról szólva kétszer is arról ol­vashatunk­­ a Királyok első s a Króni­kák második könyvében -, hogy az arany, az ezüst, az elefántcsont mellett majmok és pávák birtoklása jelenti az igazi gazdagságot. (A jó bornak ára van, s jó bort birtokolni jómódot je­lent.) Az arab folklórban a páva kinyíló és becsukódó farka a világmindenség cik­likusságát ábrázolja, merthogy Isten először a tudás fáját alkotta meg, aztán az összes színt magában foglaló fehér gyöngyfényt, ami Mohamed fénye. Ez a fehér vagy sokszínű fény egy páva alakjában jelent meg, és Allah ebből al­kotta meg a világot. (A jó bor, a fehér is, a vörös is, végtelenül sokszínű, mint a páva ezer színben pompázó farktol­­lai, s elfogyasztása bennünk - mérték­telen fogyasztás esetén körülöttünk is - új világot teremt.) Rómában Juno szent madara volt a páva, s mellékesen a római ínyencek kedvelt étele a pávasült. Mátyás király is nagy becsben tartotta a világ leg­szebb madarát, a pávát, főleg ezüsttála­kon, sütve, illatos fűszerekkel körítve. (Ezzel mi is így vagyunk: tiszteljük a jó bort­­ és boldogan megisszuk.) A kereszténység számára mitikus madár a páva. A középkori ábrázoláso­kon s iratokban néha a gőg és a hiúság jelképe, máskor viszont a feltámadásé. Mert gyönyörű farktollait elhullatja, és azok újra kinőnek. És mert a középkor­ban úgy hitték, húsa nem romlik meg - Szent Ágoston is ezt vallotta -, a páva az örök életet is jelképezte. A titokzatos életű ókori költő, Manilius így zeng e madárról: Eljön akkor az angyal ékes pávaruhában. Lengeti szárnyait, és a holtnak is életet ad. (A jó bor lehet pokolraszállás és ak­kor másnap feltámadás. És mert más­nap újra boldogan iszunk: itt a földön halálunkig örök élet.) Jézus alakjához is kapcsolódik a páva mint a hatalom szimbóluma; a kö­zépkori ábrázolásokon a páva még lé­­lekmadárként szerepelt, csak később Kortársalgó 59

Next