Kortárs, 2012. július-december (56. évfolyam, 7-12. szám)

2012 / 12. szám - Bónus Tibor: A perspektíva igazság(talanság)a - olvasás és tanúságtétel (Szegedy-Maszák Mihály: Kosztolányi Dezső)

hatja többek között a Kemény-monográfiának az esszékről és tanulmányokról írott fejezezete, amely törés nél­kül illeszkedik a regényolvasatok közé. Szegedy-Maszák Mihály, Az értekező művek eszmetörténeti és irodalmi vonatkozásai , Uő. Kemény Zsigmond, Szépirodalmi, Budapest, 1986, 300-356. Hivatkozhatnánk természetesen a szerző egyéb, értekező prózát elemző tanulmányaira is, sőt a Kosztolányi-monográfia felét is ilyenek alkotják. 10 „próbáljam kifürkészni, miért, milyen előföltevések alapján is olvasok egy szöveget így vagy úgy, és számom­ra milyen másféle módok lehetségesek, hogyan módosítja ugyanannak a költeménynek vagy regénynek ma­gyarázatát, ha más szövegekkel szembesítem őket." Ami a mi dolgunk, 45. 11 Az önmagának törvényt adó identitásra, a másikat mindig sajáttá hasonító azonosra használt ösztönzés és az átvételként, az öntörvényűséget fenyegető másiknak való kiszolgáltatottságként, hozzá való alkalmazkodás­ként vagy hasonulásként érzett hatás (értékhierarchiától sem független) használata egyébként nem következe­tesen végigvezetett a könyvben. A szerző az újabban készült fejezetekben működteti e terminológiai különb­ségtételt, de a korábban írott részek lexikáját nem igazította hozzá e szóhasználathoz. Itt kell megjegyezni, hogy a pszichoanalízis, pontosabban a pszichoanalitikus irodalomkritika szinte egyáltalán nem játszik szerepet a Szegedy-Maszák által aktivált irodalmi olvasások kontextusában. 12 Először alighanem a Kemény-monográfiának a romantika és a realizmus viszonyát taglaló fejezetében buk­kan fel szisztematikus igénnyel ez a kérdéskör. Vö. Szegedy-Maszák Mihály: A realizmus mint történeti irányzat , Uő, Kemény Zsigmond, 9­41. 13 „Kosztolányi a prózát a verses költészethez hasonlóan a tárgyatlan, vagyis nem közlő (kommunikatív) nyelv­­használathoz közelítette. Nem az alkotó szándékának érvénytelenítéséről, »a szerző halálá«-ról van itt szó, in­kább arról, hogy a mű »üzenet«-ének megfejtése az olvasóra vár." Uő, Kosztolányi Dezső, i. m. 237. u Uő, Az elbeszélő szöveg rétegei " Uő, „A regény, amint írja önmagát". Elbeszélő művek vizsgálata, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980, 5-33. 15 De tanulságos lehet itt a szerző egy emlékezetes önéletrajzi utalása is, amely szerint irodalomtudósi pályája elején az Esti Kornél című kötetnek kulcsszerepe volt értekezői érdeklődésének új irányba fordulásában. Vö. Ami a mi dolgunk, i. m„ 44. 16 Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, i. m„ 78. 17 Paul de Man, Genezis és genealógia (Nietzsche) , Uő, Az olvasás allegóriái, Magvető, Budapest, 2006, 99-100. 18 „Vannak művészek, akiknek korai alkotásai olyannyira előrevetítik a későbbieket, hogy életművüket mindkét irányban ajánlatos olvasni. Kosztolányi is ide tartozik." (Kiemelés: B. T.) Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi De­zső, i. m. 111. 17 Szabó Lőrinc gyakorlatáról más összefüggésben megemlékezik. Vö. Uo., 320. 20 l/o„ 14. 21 Szegedy-Maszák Mihály, Megértés, fordítás, kánon, Kalligram, Pozsony, 2008, 23. 22 „A történelmi Magyarország elvesztését élete legnagyobb csapásaként élte meg.” A háború és a trianoni dön­tés eseménye, amely, mint minden kiemelkedő jelentőségű esemény, végérvényesen előttre és utánra szakítja az időt, pontosabban mintegy leleplezi az idő eredendő megszakítottságát, nos tehát ezek az események jelen­tékeny szerepet játszanak a monográfia elemző érvelésében. Olyannyira, hogy az esemény visszatérő nyoma­tékosítása is eseménnyé válik, s ennyiben is hűen az esemény mibenlétéhez, az esemény logikájának érvénye­sítése az érvelésben egy helyütt kisebb logikai törést eredményez a könyvben, amikor is előbb ezt olvassuk: „Míg a Pacsirta és az Aranysárkány az első világháború előtti »békebeli időket« idézte, addig az Esti Kornél az Édes Annához hasonlóan már az 1914 után történtekre vonatkoztat." Majd pedig ezt: „Az Esti Kornél a békebeli világra, az Esti Kornél kalandjai olyan létformára vonatkozik, amelyben a címszereplő már nem érzi otthon ma­gát." Uő, Kosztolányi Dezső, 163,319; 363. 23 Réz Pál Kosztolányi hírlapírói munkásságáról írott egykori esszéje, minden baloldali és békeharcos humanis­ta elfogultságával együtt, ennek ellenére, jó kiindulópont lehet a hírlapírói műfajok különbségeinek elemzésé­hez. Lásd Réz Pál, Kosztolányi, a hírlapíró ,­nő, Kulcsok és kérdőjelek, Szépirodalmi, Budapest, 1973, 83-111. (különösen: 92-93.). 24 Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, 151. 25 Vö. Bodrogi Csongor, Kosztolányi Dezső az újságírásról, 8. lábjegyzet­ (http://ujnautilus.info/kosztolanyi­­dezso-az-ujsagirasrol) 26 A politika mindenkor előrevetítül mint végtelen, sohasem beteljesülő ígérete saját lezárhatatlan fogalmának, miközben egyúttal végtelenül egyszeri, amennyiben minden egyes alkalommal „most" érkezik. Vö. Geoffrey Bennington, Derrida and Politics , Uo, Interrupting Derrida, Routledge, London, New York, 2000, 33. Az eredeti: „In this way, politics, beginning to drift away from its metaphysical determinations, is projected as endless (it never will come to an end, cannot really still be thought within the terms of the regulative idea, is perpetually a promise, never fulfilled), and also endlessly singular (so that politics is happening each time now)." 27 Szegedy-Maszák Mihály, Kosztolányi Dezső, 153. 28 Uo., 150. 29 Uo., 125. 30 Uo., 126. 31 Uo., 143. 32 Uo., 184. 33 Jellemző, hogy a monográfia az antiszemitizmus szemléltetésére kénytelen egy 1920-ban Juhász Gyulának írt magánlevélre s az Ady-vita hozzászólásaira tervezett, végül azonban el nem készült válaszcikk vázlatainak egy visszaemlékező megjegyzésére hivatkozni, mivel Kosztolányi által publikált újságcikket nem talál. Elmond­ható, hogy a szerző az összetett perspektívájának megképzéséhez (valamilyen okból) eltekint azon háború alatt írott újságcikkek hivatkozásától, melyek kifejezetten az antiszemitizmus kritikáját adják. (Például: Mi huszon­ötezren; Atyuska; „Zsidó köztársaság" . Kosztolányi Dezső, Füst, Szépirodalmi, Budapest, 1970, 315-317; 388- 390; 396-398.) A monográfus ugyan nem idézi, de Kosztolányi maga írja az említett (s a szerző által tehát nem publikált) vázlatokban: „Nem is jegyeztem soha politikai cikket, ami arra vall, hogy nem vállaltam vele közössé­ KORTÁRS 2012/12­ 79

Next