Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 10. szám - Nagy Hilda: Buda Attila, Nemeskéri Luca, Pataky Adrienn (szerk.): „...mi szépség volt s csoda”

NAGY HILDA (1995) Erdőszentgyörgy 1­ 92­1 kritika különös találkozásáról Kristóf Ágota munkásságá­val, képet kapunk a nagy hatású, látomásszerű összművészeti bemutatóról. Szunyogh László Szöveg és kép viszonya (A Nagy Füzet képi transzformációjának lehetőségei) című írása a szobrászmesterség szépségeibe, ne­hézségeibe enged bepillantani. Irodalom és képző­művészet találkozásáról olvasunk az emléktábla születése kapcsán. Két lírai emlékezés (az olvasmányélményre, il­letve a személyes találkozásokra) után az emlék­könyv egy ,,perfomansszal" zár, a már emlíett Gergye Krisztián emlékező, lírai montázsával. Ezt követi a bibliográfia, amely az interneten megjelent írások kivételével a 2014. április 30-ig kiadott kül­földi és magyar műveket gyűjti össze. Mindez így együtt kiindulópont és összegzés, emlék és útmutató. NAGY HILDA Buda Attila, Nemeskéri Luca, Pataky Adrienn (szerk.): ...mi szépség volt s csoda” Ráció Kiadó, 2015 Az olvasót (legyen szó filológusról vagy egyszerű érdeklődőről) mindig is foglalkoztatta a szerző sze­mélyisége, magánélete. Annak ellenére, hogy min­denki ismeri a követendő szabályt - az elbeszélő nem tévesztendő össze a szerzővel -, az érdeklő­dés az idő folyamán sem lankadt ez irányban. Az MTA - ELTE Általános Irodalomtudományi Kutató­­csoport immár második kötetét jelentette meg az Újhold folyóirat köréről. A..mi szépség volt s cso­da" Lakatos István-idézetet címül választó kiad­vány betekintést enged az alkotás elő- és hátteré­be egyaránt. A változatos témájú, eltérő perspektívájú tanul­mányok alapos szerkesztői gondra utalnak. Olvas­hatunk az Újholdon kívüli folyóirat-tervről, Lakatos István műhelytitkairól, Ottlik Iskola a határon című regényének megfilmesítési kísérleteiről. Nemes Nagy Ágnes kapcsán többet kínál a kötet. A költőnő­ről szóló írások összekapcsolhatóak. Egyrészt írá­sainak magánéleti vonatkozásai is helyet kapnak, de ugyanolyan mértékben érvénye­sülnek versei, esszéi befogadói értel­mezései is. Ez a fajta koncepció több irodalomelméleti iskola arany kö­­zépútját mutatja, ami talán új irányt ad a jövőbeli elemzéseknek. A tanul­mányokon kívül szövegközlések (Ne­mes Nagy naplói), illetve képmellék­let is található a kötetben. Az Újholdat sokan a Nyugat utódjának tekintik, de talán kevesen tudják, hogy ez a „fióknak író generáció" (az ÁIK e témakörbeli első kiadványa éppen a publikáció ne­hézségeiről, hiányáról ad részletesebb ismerte­tést) egy másik folyóirat létrehozására is töreke­dett (Magyar Orfeusz), de ennek terve meghiúsult. Lényegesen másként kezeljük a sikertelen próbál­kozás tényét, ha látjuk a háttérben magát az em­bert, aki sokadjára is próbálkozik, és nem távolo­dik el a tenni akarástól, magától az alkotói munká­tól a legnagyobb nehézségek közepette sem. Jelen kötet esetében főként Nemes Nagy Ágneshez jut­hat közelebb az olvasó. Nemcsak művei elemzé­sét, az általa művelt műfajok, motívumok szemlél­tetését kapjuk, hanem mintegy ráadásként önér­telmezéseivel is szembesülhetünk. Fontosnak tar­tom kiemelni egy örök érvényű meglátását, misze­rint „csak az tud igazán formabontó lenni, aki pon­tosan tudatában van annak, milyen formákat és műfajokat épít le, alakít át". Meglátásom szerint kortárs költőink, főként a feltörekvő nemzedék, mintha nem ismernék vagy leg­alábbis elfelednék e tételt. Sok eset­ben szemet szúr, hogy nem azért használják a szabad formát, mert éppen az felelne meg a gondolat ki­fejezésének, a téma fekvésének, sokkal inkább az indokolja a válasz­tást, hogy nem merültek el kellő­képp a formák ismeretében. Ugyancsak Nemes Nagy Ágnes kapcsán merül fel a műfordítás mint KORTÁRS 2016 /10

Next