Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 10. szám - Nagy Hilda: Buda Attila, Nemeskéri Luca, Pataky Adrienn (szerk.): „...mi szépség volt s csoda”
NAGY HILDA (1995) Erdőszentgyörgy 1 921 kritika különös találkozásáról Kristóf Ágota munkásságával, képet kapunk a nagy hatású, látomásszerű összművészeti bemutatóról. Szunyogh László Szöveg és kép viszonya (A Nagy Füzet képi transzformációjának lehetőségei) című írása a szobrászmesterség szépségeibe, nehézségeibe enged bepillantani. Irodalom és képzőművészet találkozásáról olvasunk az emléktábla születése kapcsán. Két lírai emlékezés (az olvasmányélményre, illetve a személyes találkozásokra) után az emlékkönyv egy ,,perfomansszal" zár, a már emlíett Gergye Krisztián emlékező, lírai montázsával. Ezt követi a bibliográfia, amely az interneten megjelent írások kivételével a 2014. április 30-ig kiadott külföldi és magyar műveket gyűjti össze. Mindez így együtt kiindulópont és összegzés, emlék és útmutató. NAGY HILDA Buda Attila, Nemeskéri Luca, Pataky Adrienn (szerk.): ...mi szépség volt s csoda” Ráció Kiadó, 2015 Az olvasót (legyen szó filológusról vagy egyszerű érdeklődőről) mindig is foglalkoztatta a szerző személyisége, magánélete. Annak ellenére, hogy mindenki ismeri a követendő szabályt - az elbeszélő nem tévesztendő össze a szerzővel -, az érdeklődés az idő folyamán sem lankadt ez irányban. Az MTA - ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport immár második kötetét jelentette meg az Újhold folyóirat köréről. A..mi szépség volt s csoda" Lakatos István-idézetet címül választó kiadvány betekintést enged az alkotás elő- és hátterébe egyaránt. A változatos témájú, eltérő perspektívájú tanulmányok alapos szerkesztői gondra utalnak. Olvashatunk az Újholdon kívüli folyóirat-tervről, Lakatos István műhelytitkairól, Ottlik Iskola a határon című regényének megfilmesítési kísérleteiről. Nemes Nagy Ágnes kapcsán többet kínál a kötet. A költőnőről szóló írások összekapcsolhatóak. Egyrészt írásainak magánéleti vonatkozásai is helyet kapnak, de ugyanolyan mértékben érvényesülnek versei, esszéi befogadói értelmezései is. Ez a fajta koncepció több irodalomelméleti iskola arany középútját mutatja, ami talán új irányt ad a jövőbeli elemzéseknek. A tanulmányokon kívül szövegközlések (Nemes Nagy naplói), illetve képmelléklet is található a kötetben. Az Újholdat sokan a Nyugat utódjának tekintik, de talán kevesen tudják, hogy ez a „fióknak író generáció" (az ÁIK e témakörbeli első kiadványa éppen a publikáció nehézségeiről, hiányáról ad részletesebb ismertetést) egy másik folyóirat létrehozására is törekedett (Magyar Orfeusz), de ennek terve meghiúsult. Lényegesen másként kezeljük a sikertelen próbálkozás tényét, ha látjuk a háttérben magát az embert, aki sokadjára is próbálkozik, és nem távolodik el a tenni akarástól, magától az alkotói munkától a legnagyobb nehézségek közepette sem. Jelen kötet esetében főként Nemes Nagy Ágneshez juthat közelebb az olvasó. Nemcsak művei elemzését, az általa művelt műfajok, motívumok szemléltetését kapjuk, hanem mintegy ráadásként önértelmezéseivel is szembesülhetünk. Fontosnak tartom kiemelni egy örök érvényű meglátását, miszerint „csak az tud igazán formabontó lenni, aki pontosan tudatában van annak, milyen formákat és műfajokat épít le, alakít át". Meglátásom szerint kortárs költőink, főként a feltörekvő nemzedék, mintha nem ismernék vagy legalábbis elfelednék e tételt. Sok esetben szemet szúr, hogy nem azért használják a szabad formát, mert éppen az felelne meg a gondolat kifejezésének, a téma fekvésének, sokkal inkább az indokolja a választást, hogy nem merültek el kellőképp a formák ismeretében. Ugyancsak Nemes Nagy Ágnes kapcsán merül fel a műfordítás mint KORTÁRS 2016 /10