Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)
2016 / 12. szám - Főfai Rita: Hegedűs Imre János: Székelyország (Szerelmes földrajz)
90 ) kritika másoknak az átsajátítása. A jelenkori „megszólítottság” jelentéseit elemzi Nagy László Ki viszi át a szerelmet? című versében, majd az Ady-, illetve a József Attila-kultusz jelenségeit vizsgálja vajdasági kontextusban. A fejezet legértékesebb (ésizgalmasabb) tanulmánya is Vajdaság-értelmezés: Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című költeményének átírásaival, palimpszesztjeivel, s az így létrejött átértelmezések sorával, utalásaival, összefüggéseivel, szövevényes viszonyrendszerével foglalkozik. Legérdekfeszítőbb gondolatsorát a vajdasági magyar irodalom „legterheltebb" metaforájának nevezett azúr-képzet és a Hajnali részegség képi világát összevető elemzése hozza létre. Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének tragikuma és annak természetes érdeklődésének és vizsgálatainak tárgyát képezik. Az Önértésváltozatok, identitástapasztalatok fontos könyve a vajdasági magyar irodalomtörténeti és kritikai gondolkodásnak. Egy szerteágazó megértés és sokrétű olvasói tapasztalat nyomán kialakuló kritikai attitűd eredménye. FOFAI RITA (1988) Szekszárd FOFAI RITA Hegedűs Imre János: Székelyország (Szerelmes földrajz) Magyar Napló, 2015 „Mikrovilág vizsgálatára vállalkoztam elfogult rajongással, önmagam keresem a tájban: a gyermekkoromat, emlékeimet, hazámat” - Hegedűs Imre János legújabb, Székelyország (Szerelmes földrajz) című könyvének önreflexív mondata nemcsak kiválóan összefoglalja a mű tartalmát, hanem rámutat annak pozitívumaira is éppúgy, mint hibáira. A műfaj Szabó Zoltántól eredeztethető, aki Szerelmes földrajz című könyvében mutatta be, hogy a hazához való viszonyban elsődleges szerepe van a földrajzi jellemzőknek. Kérdésfeltevései, újszerű elemzései azt vizsgálták, miként válik az ország otthonná, a térképen körvonalazott terület szülőfölddé. A természet kötődésben betöltött szerepét, a megszokott környezet esztétikai felfedezésének fokozatait írók, költők alkotásaival segített megérteni. Hegedűs ezt a hagyományt folytatva - és húsz év emigráció fájó tapasztalatával - az utazás (vándorlás) toposzával vezeti körbe az olvasót Székelyföldön. Míg azonban Szabó a lelkesültség ellenére az elfogulatlanság, józanság keretein belül maradt, a Székelyország szerzője gyakran átlépi ezt a határt. A nyíltan vállalt elfogultságnak és mámornak pedig számos hátulütője is megmutatkozik. A könyv esszékötet, amely külön fejezetekben tárgyalja a Székely Partiumot, Anyaszéket, Erdővidéket, Háromszéket, Csíkországot, Marosszéket, Aranyosszéket és a (barcasági, gyimesi, moldvai) csángókat. A Székelyhidegkúton született szerző az első, Székely Partiumot bemutató részben számos fiatalkori emlékét is feleleveníti. Míg nosztalgiája itt néhol személyes, a többi fejezetben már inkább kollektív, mindegyik esetben egyformán törekszik azonban múlt és jelen összekapcsolására. A választott tájegység ismertetésén túl tehát a hagyományokat őrző közösség, a régi időkre emlékeztető környezet identitásformáló, napjainkra gyakorolt hatását is szem előtt tartja. Esszéi ezért nagy tudásanyagot mozgatva kitérnek a domborzatra, éghajlatra és növényvilágra, történelmi eseményekre, régészeti leletekre, épületekre, híres személyekre, szokásokra, népdalokra, mondákra. Maga a nyelv is, mint a nemzeti identitás egyik legfontosabb hordozója, gazdagon kimunkált, szemléletes hasonlatokkal, találó jelzőkkel, megkapó szóképekkel tarkított. Mindezt az ismertetést, felelevenítést jól követhetően, tagoltan valósítja meg, a felmerülő apró emlékképek, személyes megjegyzések, rácsodálkozások nem teszik kaotikussá a narrációt, inkább színesítik azt. A csapongást így elkerüli ugyan a szerző, a sok hasonló kategóriához tartozó, pár mondatos ismertetések azonban nem mindig vannak megfelelően összekötve, átvezetve, a szöveg gördülékenysége ezeken a helyeken sérül, és darabossá, szaggatottá válik. A szenvedélyes, a legkisebb részletekért is lelkesedő hevület ugyanakkor sokat segít a hatalmas információmennyiség, a rengeteg élmény, leírás befogadásában. A mű talán legjobban sikerült esszéje KORTARS 2016/12