Kortárs, 2016. július-december (60. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 12. szám - Főfai Rita: Hegedűs Imre János: Székelyország (Szerelmes földrajz)

90 ) kritika másoknak az átsajátítása. A jelenkori „megszólított­­ság” jelentéseit elemzi Nagy László Ki viszi át a sze­relmet? című versében, majd az Ady-, illetve a Jó­zsef Attila-kultusz jelenségeit vizsgálja vajdasági kontextusban. A fejezet legértékesebb (és­­izgal­masabb) tanulmánya is Vajdaság-értelmezés: Kosz­tolányi Dezső Hajnali részegség című költeményé­nek átírásaival, palimpszesztjeivel, s az így létrejött átértelmezések sorával, utalásaival, összefüggése­ivel, szövevényes viszonyrendszerével foglalkozik. Legérdekfeszítőbb gondolatsorát a vajdasági ma­gyar irodalom „legterheltebb" metaforájának neve­zett azúr-képzet és a Hajnali részegség képi világát összevető elemzése hozza létre. Vörösmarty Mihály A vén cigány című versének tragikuma és annak ter­mészete­­s érdeklődésének és vizsgálatainak tár­gyát képezik. Az Önértésváltozatok, identitástapasztalatok fon­tos könyve a vajdasági magyar irodalomtörténeti és kritikai gondolkodásnak. Egy szerteágazó megértés és sokrétű olvasói tapasztalat nyomán kialakuló kritikai attitűd eredménye. FOFAI RITA (1­988) Szekszárd FOFAI RITA Hegedűs Imre János: Székelyország (Szerelmes földrajz) Magyar Napló, 2015 „Mikrovilág vizsgálatára vállalkoztam elfogult ra­jongással, önmagam keresem a tájban: a gyermek­koromat, emlékeimet, hazámat” - Hegedűs Imre János legújabb, Székelyország (Szerelmes földrajz) című könyvének önreflexív mondata nemcsak kivá­lóan összefoglalja a mű tartalmát, hanem rámutat annak pozitívumaira is éppúgy, mint hibáira. A műfaj Szabó Zoltántól eredeztethető, aki Sze­relmes földrajz című könyvében mutatta be, hogy a hazához való viszonyban elsődleges szerepe van a földrajzi jellemzőknek. Kérdésfeltevései, újszerű elemzései azt vizsgálták, miként válik az ország otthonná, a térképen körvonalazott terület szülő­földdé. A természet kötődésben betöltött szerepét, a megszokott környezet esztétikai felfedezésének fokozatait írók, költők alkotásaival segített megér­teni. Hegedűs ezt a hagyományt folytatva - és húsz év emigráció fájó tapasztalatával - az utazás (ván­dorlás) toposzával vezeti körbe az olvasót Székely­földön. Míg azonban Szabó a lelkesültség ellenére az elfogulatlanság, józanság keretein belül maradt, a Székelyország szerzője gyakran átlépi ezt a ha­tárt. A nyíltan vállalt elfogultságnak és mámornak pedig számos hátulütője is megmutatkozik. A könyv esszékötet, amely külön fejezetekben tárgyalja a Székely Partiumot, Anyaszéket, Erdővidé­ket, Háromszéket, Csíkországot, Marosszéket, Aranyosszéket és a (barcasági, gyimesi, moldvai) csángókat. A Székelyhidegkúton született szerző az első, Székely Partiumot bemutató részben számos fiatalkori emlékét is feleleveníti. Míg nosztalgiája itt néhol személyes, a többi fejezetben már inkább kol­lektív, mindegyik esetben egyformán törekszik azon­ban múlt és jelen összekapcsolására. A választott tájegység ismertetésén túl tehát a hagyományokat őrző közösség, a régi időkre emlékeztető környezet identitásformáló, napjainkra gyakorolt hatását is szem előtt tartja. Esszéi ezért nagy tudásanyagot mozgatva kitérnek a domborzatra, éghajlatra és nö­vényvilágra, történelmi eseményekre, régészeti lele­tekre, épületekre, híres személyekre, szokásokra, népdalokra, mondákra. Maga a nyelv is, mint a nem­zeti identitás egyik legfontosabb hordozója, gazda­gon kimunkált, szemléletes hasonlatokkal, találó jel­zőkkel, megkapó szóképekkel tarkított. Mindezt az ismertetést, felelevenítést jól követhetően, tagoltan valósítja meg, a felmerülő apró emlékképek, szemé­lyes megjegyzések, rácsodálkozások nem teszik ka­otikussá a narrációt, inkább színesítik azt. A csa­­pongást így elkerüli ugyan a szerző, a sok hasonló kategóriához tartozó, pár mondatos ismertetések azonban nem mindig vannak megfelelően össze­kötve, átvezetve, a szöveg gördülékenysége ezeken a helyeken sérül, és darabossá, szaggatottá válik. A szenvedélyes, a legkisebb részletekért is lel­kesedő hevület ugyanakkor sokat segít a hatalmas információmennyiség, a rengeteg élmény, leírás be­fogadásában. A mű talán legjobban sikerült esszéje KORTARS 2016/12

Next