Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-17 / 68. szám
azon lajha horvátok által, kik ügyökért semmit sem legyintettek. Valóban borzasztó — így kiált fel a részrehajlatlan német író, — miként fenyegetik sárral bemocskolni a magyar nemzetet azok, csakhogy alacsony vágyaikat betölthessék. A gyengét megölni — úgymond — nem érdem, nem becsület. Hohó! uram! te minket gyengébbeknek nevezvén bizonyos halálunkat már előre jóslód; korán van még meghúzni felettünk a lélekharangot; még nem korcsosultunk el annyira, hogy önkényt adjuk bárd alá fejeinket. Igaz, hogy a horvát és szerb pártütőket a camarilla, hatalmának egész erejével segíti ellenünk, de ügyünk tisztasága hatalmasabb minden fegyvereknél, s nekünk meghalnunk nem lehet. Egyébiránt valamint a német író itt polgárháborútól tart, úgy mi is óhajtanék ezt eltávolítani, és azért miként ő ajánlja, hogy a dolgok békés úton egyenlíttessenek ki, mi sem vagyunk ennek ellene, csakhogy az alkotmányunkat, nemzetiségünket ne veszélyeztesse, de úgy látszik, a camarilla épen ezeknek tőlünk elrablásával akarná a békét közöttünk helyre állítani, így nem alkuszunk! A KÖZLÖNY UTÁN. Nádor ő fensége I.) A honvédsereg 3. zászlóaljához századosul Tallián Andrást, a 6-dikhoz századosul Meszlényi Ödönt, a 9-ikhez főhadnagyul Horváth Jánost, hadnagyokul Gsicseri Ágostont, Puky Ignáczot, Fáy Jánost, Csikó Boldizsárt, a tüzérséghez hadnagyát Fribisz Ferenczet. II. A nemzetőrsereghez parancsnoki segédül Somossi Imrét Bellosics Ignácz mellé; a királyságontúli önkénytes lovassághoz hadnagyul Török Jánost nevezte ki. — Ugyanaz a mozgó nemzetőrsereg őrnagya Ivánka Imre mellé segédül Kazinczy Lajost, élelmezési tisztté Rimanóczy Károlt, a honvédi 4-ik zászlóaljhoz főhadnagyul Windisch Sándort, a honvédi tüzérséghez hadnagyokul Turcsányi Jánost és Gruber Ferenczet nevezte ki. —A törvényhatóságok elnökeihez. Addig is, mig a katonaállítás iránti törvényeik kö felsége által szentesíttetnék, a veszélyben lévő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén, az alsóház határozata nyomán felhívom önt, hogy a honvéd sereg szaporítására e rendeletem vételével rögtön toborzást indítson, s a beállottak száma felől engem mielőbb értesítsen. Az ekként kállítandó sereg egyenesen a már felállíttatni kezdett honvéd zászlóaljak szaporítására lesz fordítandó, s uj honvéd zászlóaljakká alakítandó, mellyeknél az ügyvezetési s vezérlelt nyelv, zászló , ruha és jel magyar leend. Az ekkép kiállítandó honvédsereg az ország békéjének tökéletes helyreállítására szolgáland, s ha ezen idő nem tenne annyit , mint amennyi rendes katonáskodási idő gyanánt törvény által meg fog állapíttatni, a kitöltött honvédi szolgálat be fog számíttatni. Igyekezzék ön czélszerű rendeletek által oda munkálni, hogy a veszélyben forgó haza mentő károk után soká várakozni kénytelen ne legyen. A toborzás megkezdéséről rögtön, haladásáról időről időre elvárom a tudósítást, s később a részletesebb feltételekkel azon számot is tudatandom önnel, melly a kormánya alá bízott hatóságra, népessége arányához képest háruland. Budapest, sept. 14. 1848. Ministerelnök gr. Batthyány Lajos. — A ministerelnök Zala, Somogy, Vas, Veszprém, Sopron, Komárom, Fejér, Győr megyékben, s Győr, Sz. Fejérvár, Komárom és Pécs városokban tömeges fölkelést létidéz. — Ugyanő Tolna , Baranya, Bács, Zala, Vas, Somogy, Veszprém , Fejér megyék , Zombor, Szabadka , Sz. Fejérvár és Pécs városokhoz intézett levelében rendeli: 1- szer. Ellenség előtt álló táborunk számára a szükséges fuvarokat, kézi vagy szekeres munkákat kiszolgáltatni, s annak mindenben segédkezet nyújtani, minden polgár szoros kötelességének ismerje. 2- szor. Ha pedig találkoznék e honban valaki olly elvetemült , ki az ellenségnek szállításokkal, munkával, tanácscsal, s élelmiszerek kiszolgáltatásával önkéntesen segédkezet nyújtana, honárulónak fog tekintetni, s rögtön itélőszék elébe állíttatni. Részint a már felállított 10 honvéd zászlóaljak hiányaik kipótlása, s részint új honvéd zászlóaljak alakítására a toborzások, a már fentnevezett honvédsereg számára kiadott toborzási utasítás szerint, minden kivétel nélkül a következendő hadfogadó és azok fiók parancsnokságainál tüstént erélyesen megkezdessenek úgymint : Pesten, Győrött, Egerben , Miskolczon, Balassa-Gyarmaton, Jászberényben, Kecskeméten, mellyeknek újonczai Pestre, Debreczenben, Nagy-Károlyban, Nagy-Váradon, mellyeknek újonczai Debreczenbe, Szegeden, Békésen, Csabán, Gyulán, melyyeknek újonczai Szegedre, Pécsett, Kaposváron, Szegszárdon, mellyeknek újonczai Pécsre szállítandók. A bárhol másutt beállandó újonczok a szükséges vizsgálatra a felnevezett helyek bár mellyikére szállítandók , a hol rendes felvételük eszközöltetik. A hadfogadó parancsnokságok különös rendeleteiket a nemzetőrségi tanácstól veendik: e végre felszólíttatik minden hazafi a honnak veszélyes állapotát tekintve, mihamarább a legközelebbi hadfogadó parancsnokságnál honi zászlóink alá sereglem. Budapest , sept. 13-án 1848. gr. Batthyány Lajos. — Gróf Teleky vezérőrnagy folyó hó 12-kén kelt hivatalos tudósítása szerint, folyó hó 11-től reggel hat órakor báró Jellasich a varasdi hídnál mintegy 20,000 emberrel Muraközbe áttört, és miután Perlaknál és Légrádnál is átmenti kísérleteket tett, seregeink az ellenségnek sokkal nagyobb ereje miatt visszavonultak és Nagykanizsa mellett öszpontosíttattak. Gr. Batthyány Lajos. — August 19-kén Fehértemplomnál vívott csatában a már megemlítetteken kívül, még következő katonai egyének tüntették ki magukat. Temeri határőrségi kapitány Bár van, a három Zinser atya és két testvér Fehértemplomból, kiknek egyike elesett. Sieger, fehértemplomi polgár. Vikovics Sándor, Rudnáról. Balázsi Móricz, gárdatiszt. Mütter és a csatában elesett Steyer, kinek a határőrség rendbehozásánál sok érdeme volt. A hon és szabadságért lelkesen küzdő eme férfiak neveit, érdemük elismeréséül örömmel mutatom be a honnak. Budapest, sept. 14. 1848. Gr. Batthyány Lajos. — A hadügyi tárczához tartozó hadbiztossági osztályt személyzettel ellátni kelletvén , abba a hadügyminiszer által fogalmazóknak Eötvös József, és Grdvay József, fogalmazói segédekké Hoeberl Béla, és Bagi Béla, írnokká Huszár Elek neveztettek ki. A honvéd tüzérség szaporítása rögtön igényeltetik, hogy a már ellenségekbe indult ütegeket teljes erővel segíteni lehessen , nem különben a lőszerek készítésére is egyének kivántatnak. Felszólíttatnak tehát minden lelkes hazafiak, hogy a szent ügy pártolására mennél többen magokat a honvéd tüzérséghez beiktattassák. — Nádosy Sándor őrnagy, honvédségi ideiglenes főparancsnok. — Ő föns. a nádor a honvédtüzérséghez Krivácsi Józsefet , Orsonics Gáspárt, Elekes Ferenczet hadnagyokat; 308 Harsai Ferenczet, Schmidt Ferenczet, Andokján Lászlót, Jánosi Sándort, Raksányi Imrét hadnagyokki nevezte ki. — Ö föls. jun. 26. kelt határozatánál fogva Belmont Ágoston new-yorki ideiglenes főügyelőt valóságos főügyelővé nevezte ki. A BÉCSI MINISTERIUM EMLÉKIRATA. (Folyt.) Valamint az említett legfelsőbb határozatok az osztrák német állodalmaknak némi biztosságot játszottak érdekeik és a közös státuskapcsolat figyelemben tartása iránt nyújtani, úgy a pozsonyi utósó országgyűlés élőbeszédében is 1848—ki april. 4-kén fekszik egy támaszpont, midőn itt a törvényes viszonyok föntartásáról van szó, mellyek a pragmatica sanctio által Magyarországnak a többi austriai tartományokkali fölbonthatlan kapcsolata alapját teszik. Azonban már a III. t. ez. 2. Lábán foglalt határozat, miszerint a királynak az országból távollétekor a végrehajtó hatalmat a főherczeg nádor gyakorolja, ellenmondásban van a törvénybe iktatott azon nyilatkozattal, hogy a korona egysége és a monarchia összeköttetése sértetlenül föntartassék, minthogy a királyi hatalom egy részének ezen átvitele a nádor főherczegre a magyar és a nemmagyar ministerium ellenkező cselekvéseire vezethetne, s annak a monarchia egységét háborítania és veszélyeztetnie kell. Az említett országgyűlési törvény kevés törvényszerű határozatai nem világosítják föl, valljon a magyar kormány pénz- és hadügyi miniszere az e névvel jelöltetni szokott egész kezelési ág terét foglalandják el, vagy pedig csak azon tárgyakat, mellyek csupán kizárólag Magyarországot illetik, míg a birodalom többi országaival közös érdekek még a Bécsben létező középponti hatalomtól vezettetnének. Név szerint a katonai határnak a magyar „honvédelmi“ ministérium alá helyezése a törvényben sehol sincs kimondva. Azonban az országgyűlési törvénytől eltérve, az előrebocsátott királyi parancs ellenére a birodalom középponti hatalmától lehetőleg tökéletes elszakadás czéloztatott, s áttekintése annak, mit a magyar kormány az 1848-ki ápr. 11-kei országgyűlési törvény kibocsátása óta tett, eléggé mutatja azon veszélyt, mellybe a monarchia a középponti érdekek megvédésére szolgáló orgánumok hatáskörének korlátozása által jutott. A had- és pénzügy kezelése a tények hosszú sorát mutatja, mellyek a szakadást és a magyar ministeriumnak előbb eltérő, utóbb ellenséges irányát is tanúsítják, melly a helyett, hogy a baj kútfejét, — melly István főherczeg új helyzetében, s a magyar had- és pénzügyi ministeriumnak határozatlan tulajdonságú fölállításában állt — elzárta volna, elragadtatta magát olly intézkedések tételére, mellyek elmúló pártvéleményekre nézve hízelgők ugyan, de a magyar népek állandó érdekeinek legkevésbbé sem használnak, annál kevesbbé felelnek pedig meg ama nagy czéloknak, mellyekért a pragmatica sanctiónak kellene kezeskedni. Már május elején indítványozta a magyar ministerium ő feleségének, bocsátana ki parancsolatot Magyarország s a hozzá kapcsolt országok négy főparancsnokságához, hogy az 1848: III. 6 és 8. §. úgy értendő, miszerint a Magyarországban tartózkodó katonaság csak a magyar ministerium útján fogadhat el parancsokat és rendeleteket, s ez a katonai őrvidékre is alkalmaztassék. 1848. máj. 19. a magyar ministerelnök az erdélyi parancsnokhoz egy felszólítást küldött, hogy a magyar ministerium rendeleteinek engedelmeskedjék, holott Erdélynek egyesülése Magyarországgal még nem volt megállapítva, és még csak a kolozsvári országgyűlés tanácskozási tárgyának kellett lennie. Horvát- és Tótország irányában olly intézkedés történt, melly szerint törvényesen 1848 kiju. 5-dikére összehívott tartományi gyülések eloszlattatott, maga a bán pedig személyes felelősség végett Insbruckba hivatott, sőt b. Hrabovszki parancsnok által 1848-kijmn. 3-kán báni hivataláról is letételett. Alig kezdette meg a Bécsben levő hadügyi ministerium az ö fölsége által ünnepélyesen megígért alkotmányos elveknek megfelelő intézkedéseket, s lehetségessé tette az udvari hadi tanácsnak előbbi alakjában volt eltöröltetését, a magyar ministerium az előbbi udvari hivatalnak, felelős ministeriummá lett e szükséges átalakítása lépését már is oda magyarázta, mintha ez által a hadügykezelésnek a monarchia középpontjábani tevékenysége korlátoztatott, és nevezetesen a határőrvidékre való befolyás megszüntettetett volna, egészen ellentétben azzal, mit ő fölsége 1848—ik ápr. 10-én a katonai határőrvidéknek alapintézményei változatlan megmaradása iránt a magyar ministeriumnak kötelességévé tett. A magyar ministerium továbbá kieszközlette ő felségének 1848-ki jan. 10 és 15-én kelt parancsait, hogy a magyar seregeknél megürült kartiszti és tábornoki helyek betöltése a magyar hadügyminister ellenjegyzése mellett történjék, és hogy a magyar seregek elhelyezése az országban ugyanaz által intéztethessék, miáltal az összes sereg egysége épen úgy, mint a vele történendő rendelkezhetés lényegesen szenvedett és hadi erejéből sokat vesztett. Fájdalom, a haderő igazgatásában szakadásnak nem kedvező jelenségei oda mutattak, hogy a magyar ministerium a Sardiniával s egyéb olasz hatalmasságokkal folytatott utósó háború folyta alatt a magyar seregek visszahívásáról és azon föltételekről beszélt, mellyek alatt az ujonszállításnak, vagy a katonai segítségnek helye volna. Valóban a magyar ezredek állása napról napra csökken, és 1850-ben, midőn az 1840-ben beállott katonák tíz évi szolgálati ideje lejár, a magyar ezredeknek föloszlása, vagy tetemes csorbulása várható. Még aggasztóbbak a pragmatica sanctio által összekötött népek és statusok egységére és testvériségére nézve a magyar ministeriumnak és a Pesten összegyűlt törvényhozó test újabb cselekvései. A ministerium kieszközlötte egy 200.000 főből álló hadi sereg kiállíthatásának engedelmét, mi olly erő, melly az országvédelem vagy a bellázadások és pártütések elnyomása védszerének mértékét nagyon fölülhaladja. A ministérium e lépése annál fenyegetőbb színt visel, ha ezzel összeállíttatik az, mit a törvényhozó testben politicája azon irányáról mondott, mellyet a magyar ministerium a frankfurti parlament és a bécsi ministerium irányában követni jónak tart. Nem kevésbé fenyegetők és állandóan károsak, s a monarchia egységét szétbomlasztó eredményeket maguk után vonók a Pesten legközelebb hozott országgyűlési határozatok az új magyar sereg kiállításának módjáról. Törvényes intézkedések egész sora, mint a magyar vezénylet, eskü, a királyt illető császári czím említése nélkül, mellőzve, választó falat emelnek a hadnép közt, melly eddig valódi nemes testvériséggel együtt részesült jó és balsorsban, és ok nélkül — sőt a sereg hangulata ellenére — közé szakadás hozatik be s százados dicsőséges multjok megsemmisíttetik. A hadi intézkedés és hadi törvények öszhangzása nélkül, s a különféle seregosztályok eddig szorosan megtartott összeolvadása nélkül, minél a magyar nép sajátsága kellő tekintetbe vétetett, illy határozatok és törekvések után osztrák császári és vele egyesült királyi magyar hadseregről többé szó sem lehet, holott az utolsó országgyűlési törvény kifejezésében sem foglaltatik , hogy a magyar hadügyminiszer a honvédeknél többet magára vállaljon, s egy helyen sincs a bécsi üdv. haditanács hatáskörének megszüntetéséről, mellynek helyébe a bécsi hadügyminister lépett, említés. Azon tények, mellyeket a magyar pénzügyi kezelés 1848-ki ápril 11-ke, az utolsó pozsoni országgyűlési törvény szentesítése időpontja óta véghezvitt, hosszú sorát képezik az osztrák és magyar ministerium sérelmek, tévedések és összeütközések okainak. Némellyek közölök itt helyt foglalhatnak: 1) A Magyarország pénztáraiban találtatott pénzkészletek a bécsi középponti igazgatássali értekezés s a magánosok iránt hozzájok kötött kötelezettségnek, valamint a közönséges státuskincstár viszonyos követeléseinek tekintetbe vétele nélkül a magyar pénzügykezelés sajátjaiól tekintettek. Az előbbi kezelés összes aktiv hátramaradásai is, mellyeknek költségei a közös pénztárból fedeztettek, az utóbbiaktól megtagadtattak. 2) A pesti sóhivatalnál 120,000 pftnyi összeg volt dohánylevelek beváltására szánva, s minthogy e pénzt a magyar pénzügyminiszer magához vette, a bécsi pénzkezelés a szerződés szerinti dohányár kifizetése iránt zavarba jutott. A budai főfizető hivatalnál egy 200,000 pftnyi fölösleg összeg mártius hónapról volt szánva elvitelre, egy más 150,000 pftnyi összeg Budára küldött ezüstpénzért a középponti pénztártól visszatartóztattatott. 3) Azon előlegezések, mellyeket a középponti pénztár egyes bányáknak nyújtott, s mellyekért a visszatérítésnek bányaterményekben vagy activ követelésekben kellett volna történni, át nem szolgáltattak. Továbbá a középponti státuspénztárban vett és abból fizetett 94,000 ft rézpénz behuzatott, és Károly-Fejérvárott még az Erdélylyel történt unió előtt, t. i. 1848-ki jun. 3-kán Bécsbe küldendött 20,000 arany visszatartóztattatott. 4) Osztrák dohány árulása megtiltatott, a temesvári dohánygyár pedig, mivel a status kezelte, megszüntettetett. 1848-ki jul. 1 -től osztrák dohánygyártmány sporco mázsájától Magyarországba beviteléért 15 ftnyi vám, tehát olly összeg volna fizetendő , hogy a bevitel egészen lehetetlen. 5) A Bécsben levő pénzügykezeléssel teendett minden értekezés nélkül a magyar pénzügyminiszer az osztrák raffineriákban gyarmati czukorból készített tisztaczukor nettó mázsájára beviteli vámol 4 pftot, a syrup sporco mázsájára pedig 1 ftot vetett. 6) Nem kevésbbé zavartatott meg a folyók hajózása. A Duna gőzhajózásnak elvett hajói nem téríttettek meg, elveszté összeköttetését az Aldunán, és a Dráván gyanús teher miatt magán hajók letartóztattattak. Csak különös eljárás és hosszasabb halogatás után vétettek a kereskedők kérelmei figyelembe, s engedtetett szabad menetet az áruszállításnak. 7) Még aggasztóbbak azon intézkedések, mellyek a monarchia közhitelét, pénz- és bankügyét érdeklik. A magyar pénzügyminiszer az osztrák nemzeti bank szabadalmai ellenére 12/5 millió saját papirospénzt bocsát ki. Az öszszes státusadósság egy részének átvétele ügyében az 1848-ki ápr. 7-kei fölszólítás daczára sem történt semmi, bár legkevesebb alapos ellenvetések sem hozathatnak föl ellene. Legközelebb a magyar és német-osztrák országok közti kölcsönös közlekedés egy új akadálya mondatott ki azon tilalom által, melly szerint az osztrák-német országokba 500 ftnyi ezüst pénznél többet egyszerre kivinni nem szabad. Az érempénz egyenlősége és az osztrák nemzeti banknak a Magyarországban levő minden intézetekkek benső összeköttetése mellett e lépés előrelátólag magára Magyarországra nézve károsabb, mint az osztráknémet tartományokra, de szánandóbb a magyar pénzügyministériumnak ez által nyilvánuló azon iránya, hogy magát a szempillanat minden ösztönének átengedve, Austria barátságos szomszédi hajlamát semmire sem becsüli. Nem maradhat végre említetlenül a magánosoknak nyilvános szállítási intézkedésre bízott pénzeinek letartóztatása, mint azt Diamantich esete mutatta, minthogy illy történetek az önkény vagy rendetlenség vádjától meg nem tisztulhatnak, s a közbizalomra és közlekedésre akadályozólag hatnak. A magyar ministérium ezen az összes monarchiára nézve káros tények soránál nem mentheti magát azon vád alól, hogy ezekben önkényű, sőt a szövetséges státusok irányában ellenséges magaviselet rejlik. A magyar ministeriumnak bizalmatlanságot szülő kísérletei gyanánt kell említeni még azokat, mellyek szerint az utolsó országgyűlési törvény ellenére a Magyarországnak a többi osztrák tartományokhoz viszonyait kezelő ministerium (III. t. sz. 13. §.) külügyministerré változtatott, minek különös két egyénnek Frankfurtba küldetése, s a ministeriumnak Budapesten a képviselőházban tett nyilatkozata által előkészíttetni s foganatba vétetni kellett volna. E lépések összehasonlítva azokkal, mellyeket a magyar ministerium a beligazgatás egyes ágaiban telt, Magyarország elszakadását a többi osztrák tartományoktól, messzire túlhaladták azon határt, melly közt a pragmatica sanctio a czélzott áldásdús eredményeket megteremni egyedül képes. Pedig ez egyedül a közös és maga a magyar ministerium által is elismert jogtér a két státustól kölcsönös viszonyai számára. (Vége köv.) ORSZÁGGYÜLÉS. Sept. 12-kén 50-dik ülés a képviselőknél. (Folyt.) Esti 8 órakor az ülés folytattatván, tárgy volt: küldöttség a nádorhoz; ministerelnököt kinevező leirat; Csányi kir. biztos levele a horvátok beütéséről; interpellátjók: Kossuth Lajos: Tisztelt képviselőházi A reggeli ülésben méltóztattak nekem és Szemere belügyminiszer úrnak meghagyni, hogy a háznak azon határozatát, melly a cs. kir. föherczegsége az ország nádora és kir. helytartója iránt a ház osztatlan bizodalmát kijelenti, neki vigyük meg. Ezen megbízásban mi eljártunk, és ő cs. kir. főherczegségének azt kijelentettük. Ő cs. kir. fensége méltóztatott azt válaszolni, hogy nem tagadhatja azon való fájdalmát, hogy miután ő számot vetve minden cselekedeteivel, amit hivataloskodásának nehéz egy éve óta tett,azon tökéletes tiszta öntudattal van, hogy soha egy lépést sem ten, ami törvénytelen lett volna; sőt hogy minden igyekezetét mindig arra fordította, hogy a hazának jogait s szabadságát megója, az új időnek új szerzeményeit előmozdítsa, és a törvény megtartása iránt a legszigorúbb lelkiismeretességgel viseltessék; Igen fájt neki a képviselőház azon tegnapi kijelentése, hogy azon tudósítást, mellyet a ministérium lemondása következtében a ház elnökéhez küldött, a ház törvénytelennek nyilvánította. És adta nekünk, és általunk a képviselőháznak tudtára, miként neki legtávolabbról sem volt soha esze ágában sem azon gondolat, hogy ő mint nádor és királyi helytartó máskép, mint csak a törvény által kijelölt módon, tehát ministérium útján, tehát minister ellenjegyzése mellett intézhessen valamit. És ő nem is küldött semmi intézményt, semmi rendeletet a házhoz, mert azt tudja, hogy ahhoz miniszer ellenjegyzése kellett volna , hanem küldött egy egyszerű tudósítást a házhoz arról, hogy a ministérium leköszönt, tudósított arról, hogy a ministérium alakítására nézve a szükséges lépéseket megtette, és tudósított arról, hogy a törvények értelmében a kormányt folytatni fogja, azon világos kijelentéssel, hogy a ház őt ebben támogassa, következve semmi rendelvény, semmi intézmény nem foglaltatván benne, és a kormány gyeplőjének kezébevételéhez azt, hogy „a törvény értelmében“ világosan hozzátevén, tehát a tér-