Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)
1848-09-21 / 71. szám
hidat, utat elrontson, hátrált vonalaiban nagy tömegekben gyülekezve közlekedéseit veszélyesítse. A Dráva szomszédságában levő megyékben a nép nagy tömegben összegyülekezve, rontson be Horvátországba, igyekezzék részünkre a horvátok közt rokonszenvet, és Jellacsich ellen felkelést előidézni. A Bakonyság körüli nép vegye be magát a Bakonyba nagy tömegekben, s onnét igyekezzék az ellenséget nyugtalanítani, éjjel nappal zaklatni, és neki minden pillanatban kárt tenni; szem előtt tartsa mindig azt, hogy a Bakonyság az ország anyagi főereje. Ha valahol seregeink az ellenséggel összeütköznek, a nép elöl, hátul, jobbról, balról, szóval: mindenfelől nagy tömegekben összegyülekezvén, igyekezzék az ellenség erejét megoszlatni, létezetét veszélyeztetni; ha megszalad, tömegestül reájuk ütni és megsemmisíteni, kisebb ellenséges csapatoknak lesz vetni, és őket tönkre tenni. Főleg nagy szerepet viselhet a felkelt nép az erdőségekben, ahonnét magát semmi úton módon kicsalni ne engedje. Szóval: mindenütt és mindenkor minden alkalomban az ellenségnek kárt tenni és hadseregünk munkálatát védörként segélni, és ez által Magyarország dicső fegyvere becsületét fentartani. Ezekből tudja a nép, mit kell tennie. Rajta tehát, aki nem akar feleségével, gyermekeivel, s minden vagyonával zsákmányul esni a rabló pártütőknek. Ha Somogynak, Zalának, Tolna, Baranya, Fejérnek, Veszprémnek minden kaszaforgatható embere esküt tesz magának istenre, a haza szent nevére, s a nemzet becsületére, hogy addig nem nyugszik, mig mindenik legalább egy rabló horvátot poklokra nem küld, két hét alatt hírmondó sem marad a pártütőkből. KATONAI OKTATÁST AZ IFJÚ NEMZEDÉKNEK! II. Minden mélyebben gondolkozó fő előtt tisztában állván, hogy új eszméket, új szellemet csak egy a régit még meg nem szokott ifjú nemzedékben s annak minél gyöngébb éveiben lehet legsikeresben meggyökereztetni s átalánosságra emelni, hogy a magyar nemzetben a katonai szellem, mellytől áthatva őseink annyi századok viszontagságaiban a hont föl bírták tartani, újabb s minél hatékonyabb életre keltessék: szükségesnek vélném, hogy Magyarország 6—19 éves írnemzedéke már e korszakban részint a katonai gyakorlatokba, részint a hadtudományok elemeibe annyira bevezettessék, hogy szükség esetében a 19 évesek mint használható közvitézek s egy részben mint csakhamar alkalmazható segédtisztek léphessenek a csatatérre, s e végre rögtön következő rendelkezések volnának teendők: 1- szer : Tétessék Magyarország minden vallásfelekezetű néptanítóinak kötelességükké, hogy az iskoláikba járó s járni köteles figyermekeket, a fegyvergyakorlatokban s katonai mozgásokban, az eléjük zsinórmértékűt szabandó oktatási kézikönyv szerint naponként legalább egy óráig oktassák, a felügyelés felelet terhe alatt a községi elöjáróságra bízatván. Ez az alföld egész vidékein a népnek, melly a fegyverforgatásbani járatlanságát keserves panaszok közt kénytelen megvallani, csaknem átalános óhajtása, mi némelly lelkesebb s a hon ügyét buzgón fölkaroló községekben már életbeléptetni is terveztetik. Czélirányos volna e rendelkezés már csak annyiban is, mennyiben eddig iskoláinkban a testi erő és ügyesség nemcsak hogy ki nem fejtetett, hanem inkább még fejlődése is gátoltatott; minek a lelki erőkre kártékony visszahatását a mindennapi tapasztalás elég szomorúan igazolja. 2- szor. Az iskolába többé nem járó, s járni nem köteles 12—19 éves ifjúság a nagyobb községekben a nemzetőrség betanítására rendelt oktatók által, hol illyenek nem volnának, a községi pénztárból fizetendő s elég képességgel bíró kiszolgált katona , vagy szükség esetében betanult nemzetőr által, ha többször nem, legalább vasárnaponként s ünnepeken 2-3 óráig a fegyverforgatásban és fordulatokban, szinte a községi előjárók felügyelete alatt gyakoroltatni köteleztessék. Mennyi henyeségre s romlásra hajló fiúnak lehetne igy, becsületérzése felköltése által, nemesebb irányt adni! 3- or. Állíttassék minden 3—400,000 lelket számláló vidéken, a népesebb városokban, egyegy katonai nevelde, mellyekbe az illető vidék nagyobb községeinek, illetőleg együtt több helységeknek, bizonyos lélekszám után joguk legyen kebelekből egyegy növendéket — természetesen kevesbbé vagyonos sorsút és dicséretes erkölcsűt — kinevezni, kik ott a haza költségén minden oktatást ingyen nyerjenek, s magokat a hadi pályán szolgálni tiz évre kötelezzék, így tekintheti ez intézeteket, mellyekre csakugyan adózni fog, a nép kedves sajátjának, s csak igy emelkedhetik fel a hadtudományok mai állásában a porból —honnan régente is hazánk egy Hunyady Jánost nyert vezérül — a katonai lángész. És végre mindez intézkedések koronájaként 4- et. Nyittassák meg minél hamarább az ország szivében, Pesten, a nemzeti főhadiskola, mellyben a vidéki hadiskolákban magokat tudományban és jellemben kitüntetett ifjak, a hadiskolai felügyelők és tanárok ajánlására, bizonyos meghatározott számban a haza költségén szinte ingyen nyerjenek minden oktatást, szabadon hagyatván minden vagyonosabb ifjúnak a saját költségén tanulás, így reményleném kivihetőnek, hogy csak néhány év múlva is Magyarország, mintegy varázsroppantásra, olly szellemű hadsereget legyen képes előteremteni, melly elég elszánt, s a mellett erős is legyen bármi vészszel szembeszállni, s azt leküzdeni. És legyen erős hitünk, hogy valamint Árpád, e hon alkotója, az akkori magyar nemzet honát, a jogegyenlőség és közfegyverviselés alapján, értvén ezt a nemzet tagjaira, a később úgynevezett nemességre, egy ezredévre megalapította, úgy törvényhozásunk az újjászületett nemzet életét, melly a legszélebb alapra fektetett jogegyenlőséget csekély kivétellel már bírja, az átalános honvédrendszer czélszerű életbeléptetésével egy új, s hiszem dicsőbb ezredévre biztosíthatja. — Szabó Károly. Tudnivalók. Árulás és árulás minden felől — borzasztó időket élünk — de hiszen él az isten még, s az elaltatott türelmes magyarnak, kinek a gonoszságok illy nemeiről fogalma sem volt, illy erős szerekre vala szüksége, hogy felébredjen, s a lelke mélyében megsértett emberiség érzelmével, önmagában, ügye szentségében, karja kérlelhetlen erejében keressen menedéket, szegény elárult hazája megmentésére. Egy pár újabb adat tudomásul: A porosz herczeg nevét viselő ezred tisztjei tudjuk miként nyilatkoztak, két derék becsületes magyar hazafit kivéve — a hirtelenek között volt egy őrnagy, neve K u d e ka. Ez az ember ellopta az ezered zászlóját, s elszökött vele. A rendőrség nyomába ugratott. Oh! ha megkapnák! Ez azt hiszszük valami egyebet kapna, nem pensiót. — Egyébiránt a ministerelnök a hű, derék, becsületes magyar zászlóaljnak természetesen magyar zászlót adott. Egy másik adat. A Szebenben állomásozott gránátosok minister parancsra útban voltak Pest felé, már a Kunságba értek. Nem elég, hogy néhány rész szellemű tisztein bujtogatták a derék népet, hanem őrnagyuknak egyszer csak eszébe jut „felsőbb parancsra“ a derék sereget az útból visszafordítani. Futár 324 hozta a hírt, nyomban gőzsebességgel ment utánok két erélyes hazafi a ministerelnöktől küldve, a legterjedtebb hatalommal, a sereget ide hozni, s aki ellentáll, ha százszor őrnagy volna is, azzal úgy bánni, mint árulóval bánni kell. Nevezetes, Pascal Dupratur, franczia népképviselő,s a „Revue indépendante“ hajdani főszerkesztője, a franczia kormány által különös diplomaticai missióval Pestre küldetett. Megérkezése minden órán váratik. — Frankfurt első fogadta el Magyarország követét. A franczia nemzet első küldött Magyarországba követet. — Isten hozza ! A KÖZLÖNY UTÁN. Nádor ő fensége, a ministerelnök előterjesztésére, gr. Háffer Sándort Biharban őrnagyúl nevezte ki. — Ugyanő a hadministeri tárcza hadbiztossági osztályához titkárul Horvát Károlt nevezte. — A lemondott Szeth János helyébe alezredes és honvédi főparancsnokul Nádasi Sándor jön kinevezve. — Besztercze városa és Zombat Antalné lépést és kötést adtak a haza védői részére. — A hadügyministerium által ezennel közhírré tétetik, hogy a német ezredeknél szolgáló magyar tisztek, kik a magyar ezredekbe átlépni kívánnak, folyamodásaikat a legrövidebb úton, egyenesen ide nyújtsák be. Budapest, sept. 19. 1848. A hadügyminister megbízásából, Gombos alezredes. — Közöltetik jegyzéke a temesvári nemzetőrségi lovas-század azon egyéneinek, kik a sz.tamási és perlaszi ütközetben megsebesültek számára pénzzel, összesen 150 ft 30 krral járultak. — Közöltetik jegyzéke a nemzetörségi őrnagyoknak és segédtiszteknek, kiknek fizetése az illető pénztáraknál utalványozva van. Rendelet. Értésemre esvén, hogy a porosz herczeg nevét viselő ezrednek azon zászlóaljabeli kilépett tisztei, mellynek őrnagyparancsnoka b. Kudelka volt, a legénységet hónukba menetelve izgatják, sőt utilevelekkel is ellátják; minélfogva miniszerelnöki meghagyás következtében is rendelem, hogy hazánk minden hatóságéi, községei és helységek elöljárói, mind azon útileveleket, mellyek b, Kudelka vagy tisztei által kiadattak, érvényteleneknek tekintve, az azokkal ellátott egyéneket, mindenünnen, a hova mennek, zászlóaljukhoz visszautasítsák. Kelt Pesten, sept. 19. 1848. Orsz. rendőri hivatal igazgatója, Hajnik Pál. ORSZÁGIGlICSÉI. Sept. 13. 51-dik ülés a képviselőknél. (Folyt.) Az ülés esti 8 órakor folytattatván, Perczel Mór következőleg nyilatkozott: Perczel Mór. Tisztelt ház! Nem csak pénzbeli és fegyveres erők által kell a nemzet megmentéséről gondoskodni, hanem kell némelly más erőket is felhasználni, melly erők a magyarországi népet fellelkesítsék a hon védelmére. Már e szószékről többször volt ígérve, különösen pénzügyminiszer által e napokban fel volt ajánlva, hogy egy törvényjavaslatot fog a ház elébe terjeszteni a szölödézma és egyéb úrbéri viszonyok megszüntetése iránt. Épen ma Baranya megyéből mintegy 12 helység küldöttjei jelentek meg, kik panaszszal kívánnak a ház elébe járulni az iránt, hogy miután a szölödézma megvételére nézve Baranyában némelly szigorú lépések követtettek el, mellyeknek már több emberélet is lett áldozatává , én kötelességemnek érzem, hogy a hazának veszélyes jelen pillanataiban a polgárok között minden legkisebb összeütközés elkerülése végett a ház minél előbb és rögtön intézkedjék (helyes); pedig annál inkább, mert tudjuk, hogy Somogy s Baranya népe már rég óta izgattatik Jellacsich emissariusai által; már nyomtatott proclamatiók keringenek, melylyekben nekik több concessiók ígértetnek. Igen bámulatos , hogy azon Jellacsich, ki a camarilla szolgálatában érdekében működik, ki a régi állapotot kívánja visszaállítani, mégis a tulajdon szentségét, mellyet pedig ők mindig pengettek , támadja meg, és a mit Verőcze megyében tett, hogy egy grófnak birtokát alattvalói között elosztogatta, most Magyarországban a földbirtokosok egyharmadát azon népnek részére ígéri, melly hozzá kiván állani. Ilyen körülmények között tisztelt ház, midőn látjuk azt, hogy Magyarországra nézve is ezen gonosz kormány ugyanazon systemát kívánja követni, mellyet 1846-ban Gallicizában követett, t. i. a népet kívánja a birtokosok ellen lázítani, én a nép érdekében, de az összes nemzet fentartása kötelességének érzetében szükségesnek tartom, hogy a ház rögtön intézkedjék. A napokban e teremben egy különben általam igen tisztelt férfiú ajkairól szavakat hallottam, mellyek engem mély botránynyal töltöttek el. Azt mondotta, hogy a magyarországi nép nem simul a mostani állapothoz. Uraim! illyen szó a magyarországi nép ellen káromlás. Magyarország népe nem lenne barátja a szabadságnak ? Azon nép, melly régi zsarnokainak, kik egy kis könnyítéssel segítették martiusban, feledve minden bűneit, elnyomatását, az ő felszólításokra , nem várva a sanctiót, ezerenkint tódult fegyver alá, azon nép, melly soha fegyverrel nem birt, mert még a vadászattól is eltiltották, fegyverét elvették, azon népet merészeljük mi bántani, melly nép minket aristocratákat legnagyobb bizodalmával megajándékozva ide küldött, hogy a hazát megmentsük, s azon népről nem szabad illyesmit feltenni. És épen azért, mert a magyar népbe igen bízunk , talán többet mint magunkban, mert ha a magyar nép nem lenne érett, nem szeretné a szabadságot, azon sok bujtogatás következtében, mellyek körében használtattak, régen olly scenákra vetemedett volna, mint Gallicziában. De még most is, midőn Jellacsich a határt általhágta, a helyett, hogy mint több emberek, kik csak intimidálni akarnak bennünket, híresztelték, ahelyett, hogy Jellacsichhoz állanának, ide küldött 12 helység Baranya megyéből, és kért bennünket, hogy intézkedjünk; nem állottak Jellacsichhoz, hanem azt ígérik, hogy asszony, gyermek, ellene áll, mint Siklóson egykor asszonyok verték ki a vasasokat. Nem szabad ezen népet martalékul engedni, hanem mit úgy is megígértünk, és a pénzügyminiszer szóba hozott, minél előbb be kell végezni. (Holnap). Én tehát bátor vagyok a házat fölkérni arra nézve, hogy a szőlödét ma rögtön megszüntessék, és egyéb úrbéri viszonyok kiegyenlítessenek, hogy ezt holnap kitűzve tanácskozás tárgyául, volt pénzügyminiszer urat megkérnék, hogy ez iránt holnap javaslatát adja be. (Helyes.) Farkas Pál: Bocsánatot uraim! ha meg nem előztetem Perczel Mór képviselőtársam által, ugyanazokat voltam elmondandó , mellyeket tőle hallottunk. Azonban azon adatok után, mellyeket azon vidékről vettem, mellyet képviselek, lehetetlen nem szólanom. Azon kérdést intézem a képviselőházhoz, akar-e igazságos lenni a nép iránt ? akar-e azon nép iránt igazságos lenni , mellynek bizodalmából a székeket foglalja ? Akar-e a ház önmagához következetes lenni? Akkor, midőn már napirendre volt kitűzve az úrbéri kérdés, azt hiszem,azt mellőzni nem lehet. Mindenek előtt az úrbériségnek végső megszüntetését kell itt elhatározni. Ezt igen szükségesnek tartom, annyival inkább , mert míg egy részről az ország egyik határán Jellacsich és az ő emberei, s a camarilla azzal ámítják a népet, hogy Jellacsich több szabadsággal fogja részesíteni a népet, addig az ország felső vidékén, jelesen Bars megyében, a földesifjak pürba idézik a népet, az irtványokból megtagadott dézma miatt. Tudok több helyet, jelesen Bars megyében Léván , melly hely herczeg Esterházy tulajdona urbért pótló szerződéssel volt ellátva, s ezen urbért pótló szerződésben benfoglaltattak a határbeli szőlők is, hogy Erdélyben ki volt hirdetve a törvény, hogy ott urbért pótló szerződés lévén is mindazon tárgyak , mellyek benfoglaltatnak , urbérmentesek. És mégis mi történt ? A kiirtott parlagon hagyott szőlőket bevetvén a nép, betakarítás után őket a földesur pörbe idéztette. A legnagyobb zavar uralkodik az egész vidéken, és ha annak rögtön végét nem fogja a képviselő testület vetni, nem állok jót azon csendes és jólelkű népért, mellyet képviselek, hogy azon térről, mellyet eddig megtartott, le nem fog lépni. A hazaszeretetnek szent nevében felszólítom a házat, méltóztassék minél előbb e tárgyat felvenni. (Holnap.) Nyáry. A tőle benyújtott úrbéri törvényjavaslatot kívánja fölvetetni. — Bezerédj István nem tudja, hogy a központi bizottmány átnézte-e már. Elnök. Az erdélyi törvényjavaslatnak, a szabályok értelmében először, az osztályokon kellene átmenni, különben a ház másképen is rendelkezhetik. Talán jó volna, ha az úrbér az erdélyi törvényjavaslat után vétetnék fel. Táncsics kéri a ház által elhatároztatni s országszerte kihirdettetni, hogy nem csak Pesten, hanem az országban mindenütt térhet át a sorkatonaság a honvédekhez. Bartos mielőtt a szüret bekövetkeznék, kívánja a bordézmát megszünteti, s ez iránt törvényjavaslatot nyújt be. — Pap Zsigmond. Az ármány, melly megsemmisítésünket czélul tűzte ki, mindenféle ígéretekkel csábítja a népet; az illyen politica ellenében szinte illyen ellenpoliticát kell használni; azért, hogy az ellenség számításaiban megelőztessék, az úrbért az erdélyi törvényjavaslat előtt kívánja fölvétetni. Luzsinszky János a rögtönzés szükségét elismeri, és törvényesen kívánja kimondatni, hogy az idén már senki sem tartozik bordézmát adni, hanem termését haza viheti, köteles lévén a törvény által elhatározandó váltsági tőke kamatjával. E tekintetben ajánlja a föld és bor mennyiségéhez mérsékelt föld becsét. Keller János. Az erdélyi viszonyokról szóló törvényeket tovább halasztani nem lehet, s hogy Erdély a reactio martaléka ne legyen, még ma kell azt fölvenni. Tudva van, hogy a székely katonasághoz még ma is érkeznek Bécsből parancsok, azért az erdélyi törvényt még ma be lehetvén végezni, azután vétessék föl az urbér. Kossuth Lajos: Én szeretem azt, ha a rendkívüli körülmények ellenkezőt nem parancsolnak, hogy minden dologra nézve tartsa meg a ház azon eljárást, mellyet azon dolgokra nézve már meghatározott. Nyáry követtársunk a jobbágyi természetű viszonyok megszüntetése iránti törvényjavaslatát beadta, volt igazságügyminiszer az iránt szinte törvényjavaslatot adott be. Amennyire tudom, a ház azt bizottmányokban tárgyaltatta, s mert azok már készen vannak vele, véleményem szerint a legrövidebb úton elővehető lesz, ha ekként méltóztatik a háznak intézkedni, hogy a központi bizottmány holnapi ülés előtt üljön össze, tárgyalja, s a holnapi ülésben vegyük fel nyomban. (Helyes.) Ezt azért is óhajtanám, mert én valamint akkor, midőn a kormánynak egyik érdemetlen tagja voltam, (hosszas éljenzés) úgy most is azon meggyőződésemet nyilatkoztatom ki, hogy ha a volt aristocratiának akármelly része a múlt időkből fenmaradt jobbágyi viszonyokat tartogatni akarná, csak önmagának ártana, mert alkalmasint kármentesítés nélkül vesztené el, mivel azokra ki van mondva az isteni végzet által, hogy azok fennem maradhatnak. De más részről azt is kinyilatkoztatom, miként én nem csak mint ember embertársaim iránt, hanem egyenesen mint magyar a magyar elemnek, a magyar nemzetiségnek érdekében tartom azt, hogy a volt nemesség vagyonilag tönkre ne tétessék, hanem mikor el kell veszni annak, mire ki van mondva a világ történetében az ítélet, egyszersmind adassék meg a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben védeni. S e szempontból indulva időt fogok magamnak venni a holnapi ülésig, mikor a bizottmány átülnézi azon törvényjavaslatot, mellyet e tekintetben némelly tisztelt barátim, kiknek szakjártassága iránt e tekintetben bizalommal viseltetem, elkészítni szívesek voltak, egyszersmind holnap nem tárgyalás alá, hanem legalább fel fogom olvasni javaslatomat a kármentesítés iránt, mellyet az urbériség iránt nyomban tárgyaltatni kérek. Tehát véleményem az : holnap tárgyaltassék bizottmányban, s aztán tűzessék ki napirendre, most pedig tárgyaljuk az erdélyi dolgot, az erdélyi követ uraknak, kik többet vagy kevesebbet akarnak, tessék előadni nézeteiket, hiszen mindnyájunkat csak az vezet, hogy Erdélyben, minél több rokonszenvet költsünk, mert mi testvérileg akarjuk ölelni, kiket már törvényileg magunkhoz kapcsoltunk. Schmidt Endre. Az erdélyi törvényjavaslat sokkal fontosabb, mintsem előleges tanácskozás nélkül tárgyalni lehetne, azért kívánja az osztályokhoz utasíttatni. — Buda Sándor szerint a háznak szabálya lévén, miszerint először minden tárgynak az osztályban kell tárgyaltatni, az erdélyi törvényjavaslatra is azt kívánja. — Papfalvi a románajkuak mostoha helyzetére híja fel a ház figyelmét, és azok pártolását sürgeti, s az erdélyi törvényjavaslatot először osztályokban kívánja tárgyaltatni. — Batthány Lajos szinte osztályokhoz kívánja utasíttatni. Pálffy János. Ha csakugyan el akarja a ház e tárgyat halasztani, úgy nem szólok hozzá, hanem bátor vagyok mégis egyre figyelmeztetni a tisztelt házat, arra t. i. hogy miután a reactio mindenféle alakokban működik, úgy Erdélyben mint Magyarországon, nem gondolja-e a ház, hogy fejét a reactio ott fogja leghamarabb felülni, hol támaszra talál, s így Erdélyben ? Mert a kir. kormányszék, mellynek Erdély köszönettel bizonyosan nem tartozik, fenáll még mindig mint végső támaszpont, mellyel a reactio, a mikor tetszik, felhasználhat. Ha gondolja a ház, hogy Erdély Magyarországnak nem kedves nyeremény, úgy halasszák el e tárgyat ; de ha két országnak megtörtént egyesültét fel akarják tartani, sőt szorosabb kapocscsal egybefüzni, úgy méltóztassanak e részben határozni; annyival is inkább pedig, mert tudva lehet mindenki előtt, miként a határőrökhöz most mindenféle engedmények érkeznek , mellyek által elleneink azokat részükre akarják megnyerni; ha pedig elszakad a székely fegyveres erő, akkor úgyszólván a haza fegyveres erő nélkül marad, méltóztassanak tehát gondoskodni, nehogy a székelyeknél s egyálalában a határőröknél megelőztessünk. Mikó Mihály: Hazánkban a vész mindenfelől nő, s és azért pillanatig sem halasztható megszüntetése minden ollyan rendszernek , melly a hazát megmentendő biztos katonai erő kifejtését akadályozza. Illyen pedig azon székely katonáskodási rendszer, mellynek megszüntetése a törvényjavaslatban foglaltatik.— Uraim, a haza oltalmára alkalmas karok aránylag a székely katonavidékeken legnagyobb számmal vannak, és mégis ott az önök által hozott törvény értelmében a katonaállítás nem kezdőthetett meg, a nemzetőrség nem állíttathatott fel, mert mindezt a fenálló rendszer akadályozd, — önkénytesek gyűjtése is próbáltatott e vidék