Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-09-21 / 71. szám

hidat, utat­ elrontson, hátrált vonalaiban nagy tömegekben gyüle­kezve közlekedéseit veszélyesítse. A Dráva szomszédságában levő megyékben a nép nagy tö­megben összegyülekezve, rontson be Horvátországba, igyekezzék részünkre a horvátok közt rokonszenvet, és Jellacsich ellen felke­lést előidézni. A Bakonyság körüli nép vegye be magát a Bakonyba nagy tömegekben, s onnét igyekezzék az ellenséget nyugtalanítani, éjjel nappal zaklatni, és neki minden pillanatban kárt tenni; szem előtt tartsa mindig azt, hogy a Bakonyság az ország anyagi főereje. Ha valahol seregeink az ellenséggel összeütköznek, a nép elöl, hátul, jobbról, balról, szóval: mindenfelől nagy tömegekben összegyülekezvén, igyekezzék az ellenség erejét megoszlatni, lé­­tezetét veszélyeztetni; ha megszalad, tömegestül reájuk ütni és megsemmisíteni, kisebb ellenséges csapatoknak lesz vetni, és őket tönkre tenni. Főleg nagy szerepet viselhet a felkelt nép az erdőségekben, a­honnét magát semmi úton módon kicsalni ne engedje. Szóval: mindenütt és mindenkor minden alkalomban az el­lenségnek kárt tenni és hadseregünk munkálatát védörként segél­­ni, és ez által Magyarország dicső fegyvere becsületét fentartani. Ezekből tudja a nép, mit kell tennie. Rajta tehát, a­ki nem akar feleségével, gyermekeivel, s minden vagyonával zsákmányul esni a rabló pártütőknek. Ha Somogynak, Zalának, Tolna, Bara­nya, Fejérnek, Veszprémnek minden kaszaforgatható embere es­küt tesz magának istenre, a haza szent nevére, s a nemzet becsü­letére, hogy addig nem nyugszik, mig mindenik legalább egy rabló horvátot poklokra nem küld, két hét alatt hírmondó sem marad a pártütőkből. KATONAI OKTATÁST AZ IFJÚ NEMZEDÉKNEK! II. Minden mélyebben gondolkozó fő előtt tisztában állván, hogy új eszméket, új szellemet csak egy a régit még meg nem szokott ifjú nemzedékben s annak minél gyöngébb éveiben lehet legsikeresben meggyökereztetni s átalánosságra emelni, hogy a magyar nemzetben a katonai szellem, mellytől áthatva őseink annyi századok viszontagságaiban a hont föl bírták tartani, újabb s mi­nél hatékonyabb életre keltessék: szükségesnek vélném, hogy Ma­gyarország 6—19 éves írnemzedéke már e korszakban részint a katonai gyakorlatokba, részint a hadtudományok elemeibe annyira bevezettessék, hogy szükség esetében a 19 évesek mint használ­ható közvitézek s egy részben mint csakhamar alkalmazható segéd­tisztek léphessenek a csatatérre, s e végre rögtön következő rendelkezések volnának teendők: 1- szer : Tétessék Magyarország minden vallásfelekezetű néptanítóinak kötelességükké, hogy az iskoláikba járó s járni kö­teles figyermekeket, a fegyvergyakorlatokban s katonai mozgások­ban, az eléjük zsinórmértékűt szabandó oktatási kézikönyv szerint naponként legalább egy óráig oktassák, a felügyelés felelet terhe alatt a községi elöjáróságra bízatván. Ez az alföld egész vidékein a népnek, melly a fegyverforgatásbani járatlanságát keserves pa­naszok közt kénytelen megvallani, csaknem átalános óhajtása, mi némelly lelkesebb s a hon ügyét buzgón fölkaroló községekben már életbeléptetni is terveztetik. Czélirányos volna e rendelkezés már csak annyiban is, mennyiben eddig iskoláinkban a testi erő és ügyesség nemcsak hogy ki nem fejtetett, hanem inkább még fejlődése is gátoltatott; minek a lelki erőkre kártékony visszahatá­sát a mindennapi tapasztalás elég szomorúan igazolja. 2- szor. Az iskolába többé nem járó, s járni nem köteles 12—19 éves ifjúság a nagyobb községekben a nemzetőrség beta­nítására rendelt oktatók által, hol illyenek nem volnának, a köz­ségi pénztárból fizetendő s elég képességgel bíró kiszolgált ka­tona , vagy szükség esetében betanult nemzetőr által, ha többször nem, legalább vasárnaponként s ünnepeken 2-3 óráig a fegyver­forgatásban és fordulatokban, szinte a községi előjárók felügye­lete alatt gyakoroltatni köteleztessék. Mennyi henyeségre s romlásra hajló fiúnak lehetne igy, becsületérzése felköltése által, nemesebb irányt adni! 3- or. Állíttassék minden 3—400,000 lelket számláló vidé­ken, a népesebb városokban, egyegy katonai nevelde, mellyekbe az illető vidék nagyobb községeinek, illetőleg együtt több helysé­geknek, bizonyos lélekszám után joguk legyen kebelekből egyegy növendéket — természetesen kevesbbé vagyonos sorsút és dicsé­retes erkölcsűt — kinevezni, kik ott a haza költségén minden ok­tatást ingyen nyerjenek, s magokat a hadi pályán szolgálni tiz évre kötelezzék, így tekintheti ez intézeteket, mellyekre csakugyan adózni fog, a nép kedves sajátjának, s csak igy emelkedhetik fel a hadtudományok mai állásában a porból —honnan régente is ha­zánk egy Hunyady Jánost nyert vezérül — a katonai lángész. És végre mindez intézkedések koronájaként 4- et. Nyittassák meg minél hamarább az ország szivében, Pesten, a nemzeti főhadiskola, mellyben a vidéki hadisko­lákban magokat tudományban és jellemben kitüntetett ifjak, a had­­iskolai felügyelők és tanárok ajánlására, bizonyos meghatározott számban a haza költségén szinte ingyen nyerjenek minden okta­tást, szabadon hagyatván minden vagyonosabb ifjúnak a saját költségén tanulás, így reményleném kivihetőnek, hogy csak néhány év múlva is Magyarország, mintegy varázsroppantásra, olly szellemű had­sereget legyen képes előteremteni, melly elég elszánt, s a mellett erős is legyen bármi vészszel szembeszállni, s azt leküzdeni. És legyen erős hitünk, hogy valamint Árpád, e hon alkotója, az ak­kori magyar nemzet honát, a jogegyenlőség és közfegyverviselés alapján, értvén ezt a nemzet tagjaira, a később úgynevezett nemes­ségre, egy ezredévre megalapította, úgy törvényhozásunk az új­jászületett nemzet életét, melly a legszélebb alapra fektetett jog­­egyenlőséget csekély kivétellel már bírja, az átalános honvédrend­szer czélszerű életbeléptetésével egy új, s hiszem dicsőbb ezred­évre biztosíthatja. — Szabó Károly. Tudnivalók. Árulás és árulás minden felől — borzasztó időket élünk — de hiszen él az isten még, s az elaltatott türelmes magyarnak, kinek a gonoszságok illy nemeiről fogalma sem volt, illy erős szerekre vala szüksége, hogy felébredjen, s a lelke mé­lyében megsértett emberiség érzelmével, önmagában, ügye szent­ségében, karja kérlelhetlen erejében keressen menedéket, szegény elárult hazája megmentésére. Egy pár újabb adat tudomásul: A porosz herczeg nevét viselő ezred tisztjei tudjuk miként nyilatkoztak, két derék becsületes magyar hazafit kivéve — a hir­­telenek között volt egy őrnagy, neve K u d e­­ k­a. Ez az ember ellopta az ezered zászlóját, s elszökött vele. A rendőrség nyomába ugratott. Oh! ha megkapnák! Ez azt hiszszük valami egyebet kap­na, nem pensiót. — Egyébiránt a ministerelnök a hű, derék, be­csületes magyar zászlóaljnak természetesen magyar zászlót adott. Egy másik adat. A Szebenben állomásozott gránátosok mi­nister parancsra útban voltak Pest felé, már a Kunságba értek. Nem elég, hogy néhány rész szellemű tisztein bujtogatták a derék népet, hanem őrnagyuknak egyszer csak eszébe jut „felsőbb parancsra“ a derék sereget az útból visszafordítani. Futár 324 hozta a hírt, nyomban gőzsebességgel ment utánok két erélyes hazafi a ministerelnöktől küldve, a legterjedtebb hatalommal, a se­reget ide hozni, s a­ki ellentáll, ha százszor őrnagy volna is, az­zal úgy bánni, mint árulóval bánni kell. Nevezetes, Pascal­ Duprat­ur, franczia népképviselő,s a „Revue indépendante“ hajdani főszerkesztője, a franczia kormány által különös diplomaticai missióval Pestre küldetett. Megérke­zése minden órán váratik. — Frankfurt első fogadta el Magyar­­ország követét. A franczia nemzet első küldött Magyarországba követet. — Isten hozza ! A KÖZLÖNY UTÁN. Nádor ő fensége, a minis­terelnök előterjesztésére, gr. Há­ff­e­r Sándort Biharban őrnagyúl nevezte ki. — Ugyanő a hadministeri tárcza hadbiztossági osztályához titkárul H­o­r­v­á­t Károlt nevezte. — A lemondott Szeth János helyébe alezredes és honvédi főparancsnokul N­á­d­a­s­i Sándor jön kinevezve. — Besztercze városa és Zom­bat Antalné lépést és kötést adtak a haza védői részére. — A hadügyministerium által ezennel közhírré tétetik, hogy a német ezredeknél szolgáló magyar tisztek, kik a magyar ezre­­dekbe átlépni kívánnak, folyamodásaikat a legrövidebb úton, egye­nesen ide nyújtsák be. Budapest, sept. 19. 1848. A hadügyminister megbízásából, Gombos alezredes. — Közöltetik jegyzéke a temesvári nemzetőrségi lovas-szá­zad azon egyéneinek, kik a sz.tamási és perlaszi ütközetben meg­sebesültek számára pénzzel, összesen 150 ft 30 krral járultak. — Közöltetik jegyzéke a nemzetörségi őrnagyoknak és se­gédtiszteknek, kiknek fizetése az illető pénztáraknál utalvá­nyozva van. Rendelet. Értésemre esvén, hogy a porosz herczeg nevét viselő ezrednek azon zászlóaljabeli kilépett tisztei, mellynek őr­­nagyparancsnoka b. Kudelka volt, a legénységet hónukba menetelve izgatják, sőt utilevelekkel is ellátják; minélfogva miniszerelnöki meghagyás következtében is rendelem, hogy hazánk minden ha­tóságéi, községei és helységek elöljárói, mind azon útileveleket, mellyek b, Kudelka vagy tisztei által kiadattak, érvényteleneknek tekintve, az azokkal ellátott egyéneket, mindenünnen, a hova men­nek, zászlóaljukhoz visszautasítsák. Kelt Pesten, sept. 19. 1848. Orsz. rendőri hivatal igazgatója, Hajnik Pál. ORSZÁGIGlICSÉI. Sept. 13. 51-dik ülés a képviselőknél. (Folyt.) Az ülés esti 8 órakor folytattatván, Perczel Mór követke­zőleg nyilatkozott: Perczel Mór. Tisztelt ház! Nem csak pénzbeli és fegy­veres erők által kell a nemzet megmentéséről gondoskodni, ha­nem kell némelly más erőket is felhasználni, melly erők a ma­gyarországi népet fellelkesítsék a hon védelmére. Már e szószék­ről többször volt ígérve, különösen pénzügyminiszer által e na­pokban fel volt ajánlva, hogy egy törvényjavaslatot fog a ház elé­be terjeszteni a szölödézma és egyéb úrbéri viszonyok megszünte­tése iránt. Épen ma Baranya megyéből mintegy 12 helység küldött­jei jelentek meg, kik panaszszal kívánnak a ház elébe járulni az iránt, hogy miután a szölödézma megvételére nézve Baranyában némelly szigorú lépések követtettek el, mellyeknek már több em­berélet is lett áldozatává , én kötelességemnek érzem, hogy a hazának veszélyes jelen pillanataiban a polgárok között minden legkisebb összeütközés elkerülése végett a ház minél előbb és rögtön intézkedjék (helyes); pedig annál inkább, mert tudjuk, hogy Somogy s Baranya népe már rég óta izgattatik Jellacsich emis­­sariusai által; már nyomtatott proclamatiók keringenek, melylyek­­ben nekik több concessiók ígértetnek. Igen bámulatos , hogy azon Jellacsich, ki a camarilla szolgálatában érdekében működik, ki a régi állapotot kívánja visszaállítani, mégis a tulajdon szentsé­gét, mellyet pedig ők mindig pengettek , támadja meg, és a mit Verőcze megyében tett, hogy egy grófnak birtokát alattvalói kö­zött elosztogatta, most Magyarországban a földbirtokosok egy­­harmadát azon népnek részére ígéri, melly­­ hozzá kiván állani. Ilyen körülmények között tisztelt ház, midőn látjuk azt, hogy Magyarországra nézve is ezen gonosz kormány ugyanazon syste­­mát kívánja követni, mellyet 1846-ban Gallicizában követett, t. i. a népet kívánja a birtokosok ellen lázítani, én a nép érdekében, de az összes nemzet fentartása kötelességének érzetében szüksé­gesnek tartom, hogy a ház rögtön intézkedjék. A napokban e te­remben egy különben általam igen tisztelt férfiú ajkairól szavakat hallottam, mellyek engem mély botránynyal töltöttek el. Azt mon­dotta, hogy a magyarországi nép nem simul a mostani állapothoz. Uraim! illyen szó a magyarországi nép ellen káromlás. Magyar­­ország népe nem lenne barátja a szabadságnak ? Azon nép, melly régi zsarnokainak, kik egy kis könnyítéssel segítették martius­­ban, feledve minden bűneit, elnyomatását, az ő felszólításokra , nem várva a sanctiót, ezerenkint tódult fegyver alá, azon nép, melly soha fegyverrel nem birt, mert még a vadászattól is eltil­tották, fegyverét elvették, azon népet merészeljük mi bántani, melly nép minket aristocratákat legnagyobb bizodalmával megajándékoz­va ide küldött, hogy a hazát megmentsük, s azon népről nem sza­bad illyesmit feltenni. És épen azért, mert a magyar népbe igen bí­zunk , talán többet mint magunkban, mert ha a magyar nép nem lenne érett, nem szeretné a szabadságot, azon sok bujtogatás következtében, mellyek körében használtattak, régen olly scenák­­ra vetemedett volna, mint Gallicziában. De még most is, midőn Jellacsich a határt általhágta, a helyett, hogy mint több emberek, kik csak intimidálni akarnak bennünket, híresztelték, a­helyett, hogy Jellacsichhoz állanának, ide küldött 12 helység Baranya me­gyéből, és kért bennünket, hogy intézkedjünk; nem állottak Jella­csichhoz, hanem azt ígérik, hogy asszony, gyermek, ellene áll, mint Siklóson egykor asszonyok verték ki a vasasokat. Nem szabad ezen népet martalékul engedni, hanem mit úgy is megígértünk, és a pénzügyminiszer szóba hozott, minél előbb be kell végezni. (Holnap). Én tehát bátor vagyok a házat fölkérni arra nézve, hogy a szőlödét ma rögtön megszüntessék, és egyéb úrbéri viszo­nyok kiegyenlítessenek, hogy ezt holnap kitűzve tanácskozás tárgyául, volt pénzügyminiszer urat megkérnék, hogy ez iránt holnap javaslatát adja be. (Helyes.) Farkas Pál: Bocsánatot uraim! ha meg nem előztetem Perczel Mór képviselő­társam által, ugyanazokat voltam elmon­dandó , mellyeket tőle hallottunk. Azonban azon adatok után, mellyeket azon vidékről vettem, mellyet képviselek, lehetetlen nem szólanom. Azon kérdést intézem a képviselő­házhoz, akar-e igazságos lenni a nép iránt ? akar-e azon nép iránt igazságos len­ni , mellynek bizodalmából a székeket foglalja ? Akar-e a ház ön­magához következetes lenni? Akkor, midőn már napi­rendre volt kitűzve az úrbéri kérdés, azt hiszem,azt mellőzni nem lehet. Min­denek előtt az úrbériségnek végső megszüntetését kell itt elhatá­rozni. Ezt igen szükségesnek tartom, annyival inkább , mert míg egy részről az ország egyik határán Jellacsich és az ő emberei, s a camarilla azzal ámítják a népet, hogy Jellacsich több szabad­sággal fogja részesíteni a népet, addig az ország felső vidékén, jelesen Bars megyében, a földesifjak pürba idézik a népet, az irtványokból megtagadott dézma miatt. Tudok több helyet, jelesen Bars megyében Léván , melly hely herczeg Esterházy tulajdona urbért pótló szerződéssel volt ellátva, s ezen urbért pótló szerző­désben benfoglaltattak a határbeli szőlők is, hogy Erdélyben ki volt hirdetve a törvény, hogy ott urbért pótló szerződés lévén is mindazon tárgyak , mellyek benfoglaltatnak , urbérmentesek. És mégis mi történt ? A kiirtott parlagon hagyott szőlőket bevetvén a nép, betakarítás után őket a földesur pörbe idéztette. A legna­gyobb zavar uralkodik az egész vidéken, és ha annak rögtön vé­gét nem fogja a képviselő testület vetni, nem állok jót azon csen­des és jólelkű népért, mellyet képviselek, hogy azon térről, mellyet eddig megtartott, le nem fog lépni. A hazaszeretetnek szent nevében felszólítom a házat, méltóztassék minél előbb e tár­gyat felvenni. (Holnap.) N­y­á­r­y. A tőle benyújtott úrbéri törvényjavaslatot kívánja fölvetetni. — Bezerédj István nem tudja, hogy a központi bizottmány átnézte-e már. Elnök. Az erdélyi törvényjavaslatnak, a szabályok értel­mében először, az osztályokon kellene átmenni, különben a ház másképen is rendelkezhetik. Talán jó volna, ha az úrbér az erdé­lyi törvényjavaslat után vétetnék fel. Táncsics kéri a ház által elhatároztatni s országszerte kihirdettetni, hogy nem csak Pesten, hanem az országban min­denütt térhet át a sorkatonaság a honvédekhez. B­a­r­t­o­s mielőtt a szüret bekövetkeznék, kívánja a bordéz­­mát megszünteti­, s ez iránt törvényjavaslatot nyújt be. — Pap Z­s­i­g­m­o­n­d. Az ármány, melly megsemmisítésünket czélul tűzte ki, mindenféle ígéretekkel csábítja a népet; az illyen politica el­lenében szinte illyen ellenpoliticát kell használni; azért, hogy az ellenség számításaiban megelőztessék, az úrbért az erdélyi tör­vényjavaslat előtt kívánja fölvétetni. Luzsinszky János a rögtönzés szükségét elismeri, és törvényesen kívánja kimondatni, hogy az idén már senki sem tar­tozik bordézmát adni, hanem termését haza viheti, köteles lévén a törvény által elhatározandó váltsági tőke kamatjával. E tekintetben ajánlja a föld és bor mennyiségéhez mérsékelt föld becsét. Keller János. Az erdélyi viszonyokról szóló törvénye­ket tovább halasztani nem lehet, s hogy Erdély a reactio marta­léka ne legyen, még ma kell azt fölvenni. Tudva van, hogy a székely katonasághoz még ma is érkeznek Bécsből parancsok, azért az erdélyi törvényt még ma be lehetvén végezni, azután vé­tessék föl az urbér. Kossuth Lajos: Én szeretem azt, ha a rendkívüli kö­rülmények ellenkezőt nem parancsolnak, hogy minden dologra nézve tartsa meg a ház azon eljárást, mellyet azon dolgokra nézve már meghatározott. Nyáry követtársunk a jobbágyi természetű vi­szonyok megszüntetése iránti törvényjavaslatát beadta, volt igaz­­ságügyminiszer az iránt szinte törvényjavaslatot adott be.­­ A­mennyire tudom, a ház azt bizottmányokban tárgyaltatta, s mert azok már készen vannak vele, véleményem szerint a legrövidebb úton elővehető lesz, ha ekként méltóztatik a háznak intézkedni, hogy a központi bizottmány holnapi ülés előtt üljön össze, tár­gyalja, s a holnapi ülésben vegyük fel nyomban. (Helyes.) Ezt azért is óhajtanám, mert én valamint akkor, midőn a kormánynak egyik érdemetlen tagja voltam, (hosszas éljenzés) úgy most is azon meggyőződésemet nyilatkoztatom ki, hogy ha a volt aristo­­cratiának akármelly része a múlt időkből fenmaradt jobbágyi vi­szonyokat tartogatni akarná, csak önmagának ártana, mert alkal­masint kármentesítés nélkül vesztené el, mivel azokra ki van mond­va az isteni végzet által, hogy azok fen­nem maradhatnak. De más részről azt is kinyilatkoztatom, miként én nem csak mint em­ber embertársaim iránt, hanem egyenesen mint magyar a magyar elemnek, a magyar nemzetiségnek érdekében tartom azt, hogy a volt nemesség vagyonilag tönkre ne tétessék, hanem mikor el kell veszni annak, mire ki van mondva a világ történetében az ítélet, egyszersmind adassék meg a nemességnek az, mire méltán számot tarthat, miszerint legyen kedve a hazát ezen nagy veszélyben vé­deni. S e szempontból indulva időt fogok magamnak venni a hol­napi ülésig, mikor a bizottmány átülnézi azon törvényjavaslatot, mellyet e tekintetben némelly tisztelt barátim, kiknek szakjártas­sága iránt e tekintetben bizalommal viseltetem, elkészítni szívesek voltak, egyszersmind holnap nem tárgyalás alá, hanem legalább fel fogom olvasni javaslatomat a kármentesítés iránt, mellyet az urbériség iránt nyomban tárgyaltatni kérek. Tehát véleményem az : holnap tárgyaltassék bizottmányban, s aztán tűzessék ki na­pirendre, most pedig tárgyaljuk az erdélyi dolgot, az erdélyi kö­vet uraknak, kik többet vagy kevesebbet akarnak, tessék előadni nézeteiket, hiszen mindnyájunkat csak az vezet, hogy Erdélyben, minél több rokonszenvet költsünk, mert mi testvérileg akarjuk ölelni, kiket már törvényileg magunkhoz kapcsoltunk. Schmidt E­n­d­r­e. Az erdélyi törvényjavaslat sokkal fon­tosabb, mint­sem előleges tanácskozás nélkül tárgyalni lehetne, azért kívánja az osztályokhoz utasíttatni. — Buda Sándor sze­rint a háznak szabálya lévén, miszerint először minden tárgynak az osztályban kell tárgyaltatni, az erdélyi törvényjavaslatra is azt kívánja. — Papfalvi a románajkuak mostoha helyzetére híja fel a ház figyelmét, és azok pártolását sürgeti, s az erdélyi törvényja­vaslatot először osztályokban kívánja tárgyaltatni. — Batthány Lajos szinte osztályokhoz kívánja utasíttatni. Pálffy János. Ha csakugyan el akarja a ház e tárgyat halasztani, úgy nem szólok hozzá, hanem bátor vagyok mégis egyre figyelmeztetni a tisztelt házat, arra t. i. hogy miután a reac­tio mindenféle alakokban működik, úgy Erdélyben mint Magyar­­országon, nem gondolja-e a ház, hogy fejét a reactio ott fogja leghamarabb felülni, hol támaszra talál, s így Erdélyben ? Mert a kir. kormányszék, mellynek Erdély köszönettel bizonyosan nem tartozik, fenáll még mindig mint végső támaszpont, mellyel a reac­tio, a mikor tetszik, felhasználhat. Ha gondolja a ház, hogy Er­dély Magyarországnak nem kedves nyeremény, úgy halasszák el e tárgyat ; de ha két országnak megtörtént egyesültét fel akarják tartani, sőt szorosabb kapocscsal egybefüzni, úgy méltóztassanak e részben határozni; annyival is inkább pedig, mert tudva lehet mindenki előtt, miként a határőrökhöz most mindenféle engedmé­nyek érkeznek , mellyek által elleneink azokat részükre akarják megnyerni; ha pedig elszakad a székely fegyveres erő, akkor úgyszólván a haza fegyveres erő nélkül marad, méltóztassanak tehát gondoskodni, nehogy a székelyeknél s egyálalában a határ­őröknél megelőztessünk. M­i­k­ó Mihály: Hazánkban a vész mindenfelől nő, s és azért pillanatig sem halasztható megszüntetése minden ollyan rend­szernek , melly a hazát megmentendő biztos katonai erő kifejtését akadályozza. Illyen pedig azon székely katonáskodási rendszer, mellynek megszüntetése a törvényjavaslatban foglaltatik.— Uraim, a haza oltalmára alkalmas karok aránylag a székely katonavidé­keken legnagyobb számmal vannak, és még­is ott az önök által hozott törvény értelmében a katonaállítás nem kezdőthetett meg, a nemzetőrség nem állíttathatott fel, mert mindezt a fenálló rend­szer akadályozd, — önkénytesek gyűjtése is próbáltatott e vidék

Next