Kossuth Hirlapja, 1848 (1-157. szám)

1848-10-07 / 85. szám

85. szám. KOSSUTH Megjelenik , hétül kiséve, naponként. Mindenféle hirdetmények fölvétet­nek ; négyver h’aáloiott aorért 3 pgó kr., keltfia hóléba aorért pedig 6 pgft kr. asámíttatik. Pesten, szombaton, October 7.1843. BIOAaoléai díj félévre Budapesten béadoa hordánnal boríték nélkül 8. ; Blfifizethetni minden portahivatalnál, helyben a kiadóhivataltan: Ecye­­poatán borítékban hatszor küldve 10. keronebbaser küldve lem—ntrr.n PH m­ím.­elet emelet alAkk mard­a n.tii táborik— 9 pgfi ft ---------------------------------------------------------r--------------------------------------mv.jvvu H m.uuwu.. ----— - -o* tem­otera, 90. azém, elafi emelet, elfibb Almáai-, mont a pesti takarék­pénztár házában. NÉHÁNY BÍRÁLÓ ÉSZREVÉTEL A BÉCSI POLITICÁRÓL. III. Az események rohannak, s a vélemény sok színezetűvé lesz miattok: alig is talál még bizonyost magában az ember. Nem csoda, ha a leghiggadtabb elme is m­a ellenkezőjét állítja annak, mit még tegnap valónak hitt. Azonban e habozás nem éri az elve­ket , éri a tények felöli ítéleteket, éri a czélra vezető eszközöket. Úgy tetszik, a Wiener Zeitung sept. 29-diki számában azt mondja, hogy itt Pesten valami rágalom nyilváníttatott, mintha a bécsi hadügyminister összeköttetésben volna Jellachichc­al. Bizo­nyosan nem egyéb az rágalomnál! ? Mert nekünk az mondatott egyszer, hogy Latour (ki katona és gróf) k­a­t­o­n­a­­ és­­ nem tudom, mi más becsületére állító miniszereink előtt, hogy Jella­­chichot semmiképen és semmiben nem segíti. Tehát rágalom, puszta merő rágalom Latournak abbeli gyanúsítása , mintha Jellachichot segítené; s ezen rágalom annál valószínűbb, mivel bizonyos levél­ben Jellachich Antal, a nagy Jellachichnak nem tudom hányad­­ízbeli kis rokona, mellyel ez Kilitiben sept. 22. 1848 Zágrábba írt, azt mondja „die Magyaren haben sich durch ihr jüngstes Treiben gänzlich um ihr altes Renomée der Loyalität gebracht (a magyarok utolsó időbeli mozgalmaik által teljesen elveszték régi híreket a becsületre nézve). Hiszem azonban, a Közlöny 110. számához toldalék gyanánt kiadott német levelek már Bécsben is olvastatnak, s Latour kato­nai vagy egyéb becsülete igazolására bő anyagot nyújtanak. Ők azon levelek becses zsákmány­­ többi között a bécsi politica szel­lemét világosan adják elő. Jóllehet mindig meg voltunk győződve, hogy Jellachich fel­kelése és titkos pártolása nem czélozza a horvátok jogainak bizto­sítását, hanem egyéb dolgot, mellyel egyenesen nem bírtunk ma­must s háttérben az orosz eszmény­ világot, avagy az osztrák bi­rodalom egységes kormányzatát czélozza-e ? Mégis azt hittük, legalább egymás előtt és a világ előtt színlelik a horvát ügyet. De nem teszik, nyíltan bevallják czélokat. Olvassátok az említett le­veleket, kik a magyarokat gyűlölitek, s tudjátok legalább , miért gyűlölitek szegényeket. A bécsi magas birodalmi gyűlésben akkor, midőn a magyar országgyűlés követeinek kihallgatásáról folyt a vita, egy érde­mes birodalmi képviselő többi között azt is mondta : „A magyarok elnyomták a szláv népeket, midőn ellenök a szláv népek fegyvert viselnek, a világszellem harczol ellenök.“ Tehát a magya­rok ellen a világszellem­ harczol,­­gegen die Ungarn szellem harczol, az bizonyosan azon népek barátságát nem érdemli meg, mellyek a világszellem mellett vannak; továbbá, az bizonyo­san le fog győzerni, el fog a föld színéről töröltetni ! Magyar ha­zám , szegény magyar hazám , neked veszned kell; a világszellem maga irta meg a­ Ttaláli­téletet ellened! Ezt mondák Bécsben, a ma­gas birodalmi gyűlésben, a­mit pedig Bécsben mondanak a ma­gyarok ellen, az Nagy-Szebenben, Zágrábban s több más helyeken históriai igazság. A magyarok ellen a világszellem harczol. Miért ? Mert ők a szláv nemzeteket elnyomták. Ugyan miben állhat az elnyomás ? Előbbi czikkünkben már világosan megmutattuk, hogy elnyomás­ról még a rágalom sem beszélhet, miután a jogok élvezetében soha nem volt tekintet a nemzetiségre, hanem igen is volt az osz­tályra, minél fogva történt, hogy tót vagy horvát nemzető földes­úr nyomta a magyar parasztot, valamint magyar nemzető földes­úr nyomta a tót parasztot, nem azért, mivel ez tót, s maga ma­gyar volt, hanem azért, mivel ez paraszt és jobbágy, az pedig nemes és földesúr volt. A közjogokra nézve tehát a szláv nálunk soha nem panaszolkodhatott. De igenis, csakugyan elnyomattak a szláv népek Magyar­­országon , mert a magyar nyelv lett országlási nyelvvé, mellyen tehát az országgyűlésen beszélni kellett, s azért törvénynyé téte­tett, hogy az iskolákban is a magyar nyelv taníttassék, sőt hivatalt se kapjon más, mint ki magyarul tud. Továbbá a magyar zsarnok­ság ennyire ment, hogy a törvény az anyakönyveket magyarul parancsolta íratni. Ezen vádra nézve is, azt hiszem, a keltőt megmondtuk már. Egyedül azt teszem hozzá. Érdemes vádlóink ne méltóztassanak így okoskodni, miszerint azt gondolhassa az ember, hogy az orosz, a török kormány igazságosabb népei iránt, mint a magyar, mivel egyik sem akarja, hogy az országgyűlésen csupán oroszul, meg csupán törökül beszéljenek , mert lám azok nem is engednek or­szággyűlést tartani. A­hol országgyűlés tartatik, a földnek két fe­lében, ott egy nyelven foly a vitatkozás, mennyire én tudom jóllehet az illető országok nem egy nemzetnek , a helvet ország­gyűlés tesz kivételt, mellyen mind németül mind francziául be­szélnek a tagok. De már három, négy és többféle nyelven mind eddig sehol nem tanácskoztak, s hihető, ezentúl sem fognak ta­nácskozni, hanem ha a bécsi magas birodalmi gyűlés a Világszel­lemmel úgy nem telik meg, mint Jeruzsálemben egyszer az apos­tolok a szentlélekkel megteltek, miszerint mindenféle nyelven tud­tak beszélni. Meglátjuk, és tanulni fogunk a példa után. Abban teljes igazuk van érdemes vádlóinknak, hogy a kancsuka-kormány legkevésbbé nyelvészkedik , mert azon materiális nyelvet minden állat megérti. És ezt akarjátok ti, igenis ezt és nem mást­­! De a magyar kiváltkép mártiusban lett annyira gyűlöletes, hogy ama világszellem a ráczokat, horvátokat, legújabb időben a felkent Stur, Hodzsa, és Hurban uraimékat , és valami Orbánt is, mint a magyar kiállhatatlan gazságok megboszulóit, feltámasz­totta. Mit vétett a magyar mártius hóban? Elengedte a tizedet, kilenczedet, el az úrbéri szolgálatokat, s kiterjeszté az állami jo­gokat minden osztályokra kivétel nélkül. Ezért támadnak fel a szláv nemzetek Magyarországon ? ezért harczol a magyarok ellen a világszellem ? ezért lettek a magyar­­országi szlávok a világszellemnek apostolai ? — Micsoda világ­szellem lehet az? Az-e, melly Gallicziában 10 forintjával fizette meg az úrtöket, s melly magát itt megelőzöttnek találja ? — Szé­gyen süsse bélyegét pofáitokra, ti vipera-fajzatok ! Perzselitek az ártatlanok lakjait; nyúzzátok a szegény áldozatokat; nemzetiségek örve alatt ollyan iszonyatosságokat követtek el, minőket a hitbi­­róság (inquisitio) sem Amerikában, sem Spanyolországban nem tett, pedig a história nagyobb förtelmet nem ismer az inquisitiónál Mondjuk ki, s jegyezze meg a szomorú Clio: a históriai legna­gobb gazságot követ el nálunk a bécsi politica, s a szláv világs­zellem­. Mi a vétked, magyar hazám ? Az, hogy jogokat osztottál a­z, hogy a szabadságot közönségessé tetted.----­De talán nem az haragítja a világszellemet Magyarországra: ézzük tehát, mit tett még márciusban a magyar , s mit beszél a­ilágszellemnek nagy prófétája , Jellachich ? A magyar, azaz, a magyar országgyűlés az összes gész magyarország számára kinyerte , hogy a törvé­­nek betűje szerint valahára igazán független saját kormánya le­­yen. Azon független saját kormány pedig másként lehetetlen , ha elelős ministerium nincs, melly a fejedelem és nemzet között ott Vton, mint a fejedelem s az ország birodalmából cselekvő, c­selekvésiért azért is az országgyűlésnek számoló, hogy a fejedelem, mint szent, sérthetlenü­l maradjon. A felelős ministérium , vagyis z országgyűlésen támaszkodó kormány pedig okvetlen azt kö­­vetkezteti, hogy a fejedelem nem cselezhetik X asszonyság ked­vért, vagy Sz. gyóntató atya tanácsából, hanem egyedül és kizá­rólag felelős országfóinak tanácsából; következik, hogy sem­­mi parancsnak kötelező érvénye nem lehet, mellyel felelős minis­er alá nem írt, s ennél fogva magáévá nem tett.; következik, hogy az udvart környező, s népet és fejedelmet egyaránt nadá­­gozó és megcsaló fényes csoport, az úgynevezett camarilla, semmi befolyással az országlásra nem bírhat. Mártiusban illyen kormány hozatott be a törvény által, mely­­yet természetesen a fejdelem szentesített. Volt-e arra joga Ma­gyarországnak, volt-e arra joga a fejdelemnek? az ismeretes eln­­ökirat azt állítja, hogy az országnak azért nem volt arra joga m mert az osztrák birodalom egységét bontotta fel, mellyet pedig az ugynevezett sanctio pragmatica felállítottt volt. A röva­látó emlékiratosok, azt állítják még, hogy a fejdelemnek sem vol volna joga ollyan törvényt, mint az 1848-at megszentesíteni. A sanctio pragmatica nyilván az uralkodó családot tárgyazza , nem az egy uralkodó fejdelem alatt levő tartományokat; mert különbén az, t. i. a sanctio pragmatica , addig érne, mig a tartományok , országok, mellyek felett a habsburgi ház uralkodik, léteznek, pe­dig világosan mondja a törvény, hogy az uralkodó háznak kihalt, után Magyarország szabadon rendelkezhetik koronájával, a­nélkül hogy a többi tartományok egyezésére szorulna. Ennélfogva, bár­mit tett és teend is törvényessé Magyarország, az egyedül feje­delmére és magára nézve, soha nem a többi osztrák tartományos egyezéséből történt és történendik. Ezen állítás, hogy sem Ma­gyarország sem fejedelme, V. Ferdinánd, nem voltak feljogosítv az 1848-ks törvények megalkotására, nem minister fejéből szár­mazhatott, ki tudja, mi az ország, egyetemesség, hanem udva­roncz fejéből, ki a fejedelmet és országot egyaránt kijátsza és megcsalja. S az 1848-ki törvények bosszantják az udvari nadályokat. Mert ezentúl püspökségeket és rendeket, hivatalokat és kegyelme­ket nem fognak többé az udvaronczek osztogatni; az országos dolgok nem fognak többé ennek vagy annak szeszélye szerint in­­téztetni, hanem az országnak felelős ministere lesz a fejedelem tanácsadója, s ezen minister — oh­a nehéz nyavalya töri a fajt!— nem lesz a családból, kinek őse már két századdal azelőtt árulta el az országot: nem lesz olasz hitetlen, nem németalföldi kalan­dor, nem orosz érdemjelekkel megcsillagzott schonnai, hanem az lesz minister, ki az országgyűlés többségének bizalmát bírja. Ez, és csak ez fáj oda fenn Bécsben, ezért bujtogatták az oláhot, a szá­­szot, a ráczot, a tótot, a horvátot, őket mind megcsalván; ezért ontatik embervér hónapok óta, pusztíttatik százados szorgalomnak gyümölcse; ezért akarja Jellachich Budapestet elfoglalni. S az emlékirat azokat az 1848-ki törvénynek tulajdonítja, s a birodalmi képviselő a világszellemnek tulajdonítja! Valóban nem tudni, a szemtelenség-e, vagy a tudatlanság nagyobb azon emberekben? De vége van a hazugságnak. Jellachich maga vallotta meg, hogy a világ előtt hazudnak. Latour öt pénzzel és mindennel se­gíti, mert Jellachich megköszöni, a­mit már kapott, s kér 600,000 pft. meg 4000 katonaköpenyt stb. sept. 23-dikán irt, s a becsü­letes Latourhoz czímezett levelében. Hazudott Jellachich, vala­hányszor a horvátok ügyében mondott felkelni, mert íme, azon nap, mellyen Magyarország nádorával személyesen volt találko­zandó, ezeket mondta , (lásd azon levelet, melly Szemesen sept. 21. kelt) ,,Ma Magyarország nádorával fogok találkozni. De ha nem hozza nekem azon hirt és biztosságot, hogy a magyar ministerium a bécsivel egyesíttetett (tehát még az 1848-as év előtti alkotmány is megsemmisittetni czéloztatott) , a találkozásnak semmi eredménye sem lesz. Czélom: az egy erős Austriának helyreállítása; czélom a császárnak megerősítése a trónban; czélom, hogy mindnyájan békével egymás mellett lakjunk: a német maradjon német, a magyar magyar, a szláv szláv. Semmi sem fog azon útról, mellyre léptem, letéríteni. Mióta bánná nevez­tettem, ö felségétől már 21 kézlevelet vettem, mellyeknek, fájda­lom, nem engedelmeskedhettem. Nagy nehezen helyeslé viselete­­met ö felsége, s ezentúl még 21 kézlevelet küldhet nekem, mely­­lyek engem el akarnának czélomtól tartóztatni, még sem fognék engedelmeskedni. Ő felségéért cselekednem kell, bár akarata elle­nére is.“ Ezeket mondta Jellachich, s kik hallák, így írnak: ,,Ich kann nicht sagen, wie glücklich ich mich schätze in der Nähe ei­nes solchen Mannes zu sein !“ (nem mondhatom, mennyire boldog­nak érzem magamat illyen férfi közelében lehetni!) Jellachich a világszellem prófétája­ tehát, magyarok, kik el vagytok kárhozva, térjetek meg, s hallgassátok, mit szól a próféta. Jellachich igy szól: nem egyezkedem, mig a magyar ministerium meg nem szűnt, s a bécsi ministerium által fel nem emésztetett; czélom Austriát erőssé tenni, akármit mond V. Ferdinánd, vagy I. Ferdinánd, irkáljon bár még egyszer 21 közlevelet; czélom ez, és nem más, szólt Jellachich , s ihletten igy fejezi be beszédét ,,Misslingt mein Plan, zerfällt Österreich, dann, meine Herren, können Sie noch leben, wenn Sie wollen, ich aber nicht!“ (ha ter­vem nem sikerül, felbomlik Austria, akkor uraim élhettek, még ha akartok, én nem fogok élni.) — Jellachich költő, — meglehet hogy kis tartományért is még folytatja életét; a megváltó halálán ne ijedjünk meg hát előre. Mellőzve tehát ezen jóslatát, nézzük komoly akaratát. Jellachich a magyar ministériumot akarja meg­semmisíteni, akarja a magyar alkotmányt, a magyar függetlensé­get, szabadságot, mellyet honfiaink (ho­rvát és magyar közötti kü­­­lönbség nélkül) annyi áldozattal megőrzöttek, semmivé tenni; mind azt pedig akkor, midőn a magyar nemesség jogegyenlőséget alkot­ván, az államot erősíté. S miért akarja Jellachich e nagy bűntettet ? Hogy Austria erős legyen! Tehát nem a horvátok szabadságát,mellyet állítólag a magyarok elvettek, akarja Jellachich visszanyerni.? Nem, nem! Hisz Horvátország csak Magyarországgal és általa volt szabad, s lett belsőleg,hazafiaiban is szabaddá- Szegény megcsalatott horvá­tok,kik a magyar földet pusztítjátok,tenmagatokra is nyomort és ínsé­get hozván, ti vak eszközei vagytok hitetlen gyalázatos emberek­nek ! Azt hazudjék , mintha czélok az volna, hogy mindnyájan bé­kével lakjunk egymás mellett; a német maradjon német, a magyar magyar, a szláv szláv. Pedig titeket ellenünk fegyverzettek fel, s rácz régóta égeti a magyar GS. német falukat s legutóbban a fel­földre is betörtek a lázítók ! Ez a’Tőkés egymás melletti lakás ? ez a kölcsönös kímélés ? — Azt akarják , hogy német, magyar, szláv egyaránt és együtt szolgája legyen az udvari népnek, s hogy ezt elérjék , a népeket egymás ellen uszítják. Szegény horvátok, csak eszközei vagytok hitetlen gyalázatos embereknek ! Da hát kinek felhatalmazásából törekszik Jellacsich a legna­gyobb bűntetten, mellyet ember elkövethet? Valljon a magyar lakosságéból? Járjatok fel s alá Tiszán innen, Tiszán túl, Dunán innen, Dunán túl, s kérdezzétek meg az embereket, ha oda akar­ják-e adni, mit honfiaink olly nehezen megörzöttek, meg mit az 1848-iki törvények megadtak. Örült az, ki gondolja, hogy a ma­gyar lakosság el akarná köz- és állami jogait „az erős Austria“ kedvéért dobni. Ki hatalmazta hát fel Jellacsichot? V. Ferdinánd? Erre bi­zony eshetik gyanú, nem mintha maga hitetlen gonosz ember volna , hanem azért, mert a bécsi udvar mindig gyalázatos nép­nek , sehonnai kalandoroknak volt tanyája. De V. Ferdinánd sem bízta meg Jellacsichot. 21 közlevelét már megvetette, s más 21-et is meg fogja vetni, mert a nagy Jellacsich Ferdinándot szolgálni akarja, akár tetszik ő felségének, akár nem. De mit sem a nép és annak megbízottjai, az országgyűlés, sem a fejedem nem akarnak, ki akarhatja mégis ? Lator, gonosz ember, a ki halált érdemelt. Mert az országgyűlés és a fejedelem alkotnak törvényt, melly azután szent. Ki pedig a szent törvényt megtörni akarja, az a büntető bíróság alá esik, s ha ezt még ha­dakkal is akarja, a haza ellen legnagyobb bűntettet követ el, melly­re a legsúlyosabb büntetés szabatott. Hibás V. Ferdinánd , hogy Jellacsichc­al nem úgy bánt, mint felségsértővel bánni kell; — de a király beteg, s­őt gazok környezik. Jellacsich némileg eltér azon itt előadott nyilatkozataitól, báró Kulmer Ferenczhez irt levelében, mellyben azt mondja, hogy azon igazságtalanság, mellyet a magyarok raj­tunk elkövettek, és az igyekvő s, fent­a­r­tani a mo­narchiát , hozták ki a határőröket Székesfehér­vár kapui alá. De miután az első indokot elléggé ismerjük, a másikat pedig most tanultuk megismerni, tehát ne időzzünk to­vább. — Va benissimo! felkiált e levélben Jellacsich , azaz : „legjobban megyen, 3—4 nap alatt meglesz a véres eldöntés, én nem alkuszom, az alkuvás nincsen természetemben.“ Hála isten­nek­­ azóta, hogy e diadalt elzengő Jellacsich, háromszor múlt el már a három nap, s a véres eldöntés részére kedvezőleg nem ütött még ki. Az eldöntés még ezután lesz. Készületlenek voltunk , meg­lepett az álnok ellenség , mert ármány és hitszegés akadályozá lé­péseinket. De remény­ünk és istenben bízunk!! — Hunfalvi Pál. ORSZÁGest­LÉD. Rövid közlés az odt. 6-ki esti öt órakori ülésből. Az elnök jelenti, hogy Jellachich Mosonyban van. Menetele inkább futás , mint katonai rendes visszavonulás. Miért siet olly igen ? hivatalosan nem tudhatni. Bizonyosan segítséget vár, s így je­lentheti a háznak, hogy Magyarországnak nemcsak Jellachichc­al, hanem mással is lesz baja. Perczel Mór, Rott generál táborából, Tácz körül oct. 5-kén, 500 határőrt elfogott; fegyvereiket lerakák, zászlójokat Balogh János hozá el a háznak , melly a múzeumnak adatik. Magát Rótt generált 30,000 ember fogta körül; segédjét már alkudozás vé­gett Perczel Mórhoz küldé, ez azonban kijelenté, hogy csak ma­gával Rótt generállal akar értekezni. Rótt generál helyett Phil­ippovics tábornok ment Perczelhez. Perczel feltél­en megadást kíván, s 6 órai időt adott gondolkodásra. Rott ezóta alkalmasint megadta magát, mert úgy körül van fogva, hogy lehetetlen szaba­dulnia. Vitéz seregünk a legjobban van lelkesedve. October 6-dikán, 74-dik ülés a képviselőknél. Elnök. A tegnapi jegyzőkönyv nem olvastatik fel, mert Kazinczy jegyző —­ki azt vitte megbetegedett, hanem megígérte, hogy a délutáni ülésben, ha lesz eljő , s a jegyzőkönyvet fel fogja olvasni. Egyébiránt jelentem, hogy utóbbi tudósításaink szerint, Jel­­lachich meghallván hírét annak, hogy seregeink utána nyomul­nak­, tegnap előtt délutánii 2 órakor rögtön seregeit összedobol­­tatta, és kivonult Ötevény felé. Ebből látszik, hogy Jellachich Austriába szándékozik. Mit fognak vele tenni ott, nem­ a mi dol­gunk, azonban egy nem­ hivatalos , de meglehetős hiteles levél nyomán mondhatom, hogy nehezen fog jól fogadtatni. Soprony, Vas és Mosony megyének is egy részében horvát-német lakosok vannak, ezek még ez előtt néhány nappal Jellachichnak zsi­­ót kiáltottak, s öt seregével várták, meghallván azonban annak hírét, hogy Jellachich azon vidékeken , mellyeken Magyarországon ke­resztül vonul, pusztít, rabol s és különbség nélkül — magától fel— lázzadt a nép , s a népfelkelés jól elrendeztetett, sőt Sziriának, Austriának szomszédfalvai is kijelentették, hogy csatlakozni fog­nak ezen népfelkeléshez, Jellachich táborának megsemmisítésére. Ez, mint mondom, nem hivatalos, de minden esetre hiteles tudó­sítás. (Tetszés.) Seregeink nem fognak megállapodni, hanem Jellachichot űzőbe veszik, s tőle mintegy 40 órányi távolságra vannak. * Mi seregeink szaporítását illeti, erre nézve a honvédi bizott­mány mindent megtett, mi csak tehetségében áll. Természetesen a népfelkelést a harmadik és negyedik megyébe átvinni nem lé­vén czélszerű, azon rendeléseket tette, hogy mind azon megyék­ben, hol Jellachich tábora keresztül megy, a népfelkelés rendezes­sék, s ezen népfelkelés meglehetős sikerrel működhetik, mert az ellenségnek hátulsó csapatjait a nép agyon szokta verni. Azon se­­­­reg, melly az ellenség után megy, tökéletesen felfegyverzett csa-

Next