Kossuth Népe, 1946. január-március (2. évfolyam, 1/197-74/270. szám)
1946-01-01 / 1. (197.) szám
Félelem nélküli életet írta: Felkai Ferenc Az Egyesült Nemzetek harci zászlóikra többek között ezt a klasszikus tömörséggel fogalmazott jelmondatot írták: „Félelem nélküli Letet“. Európa katasztrófája után, az új esztendő küszöbén kívánhatunk-e mi többet, jobbat, emberibbet a megkínzott, békére, nyugodt életre vágyó magyarságnak, mint ennek a rövid, de mindent magába foglaló jelmondatnak a teljesülését. Nem is tudnánk egyszerűbben kifejezni azt a vágyat, óhajt, ami a tragikus évek után mindnyájunk szívében él. Már ismételni is kínos: mennyi kínlódáson, kétségbeejtő szenvedésen mentünk keresztül, mialatt a történelem legcinikusabb és legkegyetlenebb zsarnoki rendszere egyre mélyebben eresztette körmeit húsúnkba. Már-már nem is volt ez a nemzet: nemzet — csak részint bű-t pí»,«a» tót« alatt tartott rabszolgahad. Először nemzeti önérzetünket ölték meg, aztán tudatosan lealacsonyítottak minden magyart emberi méltóságában. Mindenki egyre elviselhetetlenebből kiszolgáltatottja és kiszolgálója lett a förtelmes zsarnokság önkényének. Éjjel bekopogtathatott ajtónkon a Gestapo, elcipelhetett mindenkit, ha éppen úgy tetszett egy-egy barnainges legénynek, vagy „szajréta“ éhes szeretőjének. Ha a villamoson azt sóhajtottad, „szegény Magyarország“, leráncigáltak és cipeltek a kínzókamrákba azok, akik a rendszerért azért lelkesedtek, mert csak mint a zsarnokság szolgái bújhattak napfényre a csatornákból, züllött lebujok söntéseiből. Gestapo-vérebek és nyilas bérenceik hajszoltak minden igaz magyart. Rémületben élt a dolgozó — és ez a rémület megalázta. Minden munkahelyen besúgók hemzsegtek, lesve a koncot vagy egy fölényes, de elismerő vállveregetést. Éjjelnappal egyebet sem hallottunk a rádióban, olvastunk a sajtóban, mint: rendeletet, szabadságkorlátozást, fenyegetést , halálbüntetést A telefonokat cenzúrázták, mindenkit megfigyelés alatt tartottak, aki nem volt híve Hitler gonosz diktatúrájának. Zsidó, vagy zsidóbérenc volt, aki hazáját a katasztrófától féltette, vagy aki pirulva szót emelt a nemzet számlájára elkövetett gyalázatosságokért. Tobzódott az alsórendű ember — az underman — és idegen fegyverek segítségével némította el a hazáját szerető, szervezkedő magyar erőt. Nem volt történelmünknek olyan gyászos, szégyenteljes korszaka, mint az elmúlt években náci fegyverekkel hatalomhoz segített kéjgáz-politikusok, korlátolt maskarák pünkösdi királysága. ... Félelem nélküli életet! Ha van nemzet, amely ezt forrón óhajtja, úgy az: a német tankokkal és hazai csatlósokkal katasztrófába terrorizált magyar nemzet az. Az új esztendő küszöbén azt kívánjuk, hogy a szörnyű tragédia és pusztító vihar után szabadon, félelem nélkül élhessünk. Szabad véleményt mondhassunk és szabad, sajtót olvashassunk. Felejtsük el, hogy a társadalom aljának fölülkerekedése egy időre kiszakított bennünket a művelt nemzetek sorából, de fogadjuk meg, hogy soha többé nem engedjük eltéríteni magunkat az örök, ősi magyar útról, amelynek célja mindig az emberi szabadság és a humánum volt. Az új esztendőben találjuk meg ezt a régi utat. Ez a kívánságunk és az, hogy tudja meg a világ: ez a nemzet Kossuth, Rákóczi, Dózsa, Petőfi, Ady, József Attila nemzete — és nem Kunderé, Kovarczé, Szálasié. És nem azokra a honvédtisztekre vagyunk büszkék, akik fűtött Pullmann-kocsikban menekültek el a becsapott és cserbenhagyott országból, duzzadtra tömött csomagokkal, Weesenmanerrel, hanem azokra a honvédtisztekre emlékezünk tisztelettel, akik a haza hívó szavára 1848-ben Ausztriából vágtattak haza csapataikkal együtt — ezer akadályt leküzdve —, hogy itthon harcoljanak a magyar szabadságért (Kutyák dala — és farkasok dala...) Igen, Kossuth honvédeire emlékezünk kegyelettel, akik nem nőket, fegyvertelen ártatlanokat korbácsoltak véresre a téglagyárakban, vagy lövöldöztek halomra a Dunaparton, hanem a világ tiszteletét érdemelték ki hősi, férfias szabadságharcukkal, amelyet az elnyomott ország és az elnyomott dolgozók felszabadításáért vívtak. Ezek voltak a magyar honvédek a múltban — és azok a most ránk erőszakolt háborúban, akik életüket áldozták fel a nemzet becsületének és megmaradt vagyonának megmentéséért. ... Búcsúzva az óesztendőtől: békét, kívánunk. Köszönjük a moszkvai értekezletnek, hogy ebben a reménységünkben megerősített. Tudjuk, hogy a bizalmat a megtisztult magyarság kiérdemli a jövőben és mire 6esztendő lesz az újesztendőből, végleg lezárhatjuk történelmünk szomorú, szégyenteljes korszakát. ... Félelem nélküli életet, békét, szabadságot, közeledést a tiszta demokráciához, az örök emberi eszményekhez — ezt ki-, vorjuk új esztendőre. Aj év első napjaiban már előkészítik a magyar békeszerződés vázlatát London, dec. 31. Az angol rádió jelenti: A három nagyhatalom külügyminisztereinek moszkvai megállapodása értelmében a külügyminiszterek helyettesei még ezen a héten előkészítik a Romániával, Bulgáriával, Magyarországgal és Finnországgal megkötendő békeszerződések vázlatát. ♦ m* Az Országgyűlési Könyvtár állományaiól törölve. MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP főszerkesztő: FELKAI FERENC Egy amerikai nyomozócsoport megtalálta Hitler végrendeletét Truscott tábornok, hadseregparancsnok Hitler halálának végleges bizonyítékát látja a négy okmányból álló végrendeletben Érdekes részletek Hitler és Braun Éva házasságkötéséről London, dec. 30. Megtalálták A Reuter-iroda nürnbergi tudósítója Lucian Truscott tábornoknak, az amerikai 3. hadsereg parancsnokának közlése alapján a következőket jelenti Hitler végrendeletéről: Hitler négy különálló okmányból álló végrendeletét a Münchentől mintegy 50 kilométerrel délre fekvő Tegernsee egyik házában találták meg, Truscott tábornok főhadiszállásának közelében. A végrendeletre, amely végleges bizonyítéka Hitler halálának, az amerikaiakkal együttesük és egyik brit nyomozócsoport bukkant rá. A végrendelet 1945 április 39-én kelt és tanúként Göbbels miniszter, Martin Bormann, Hitler helyettese, Hans Brébe Himmler csehszlovákiai helyettessé és Wilhelm Bergdorf írta alá. Hitler és Éva Braun eredeti házasságlevelét is, melyen tanúként Borman és Göbbels neve szerepel. A politikai végrendeleten kívül az iratok közt van Hitler magánvégrendelete is, amelyben vagyonáról rendelkezett. Ezt tanúként Borman, Göbbels és Nikolaus von Below, Bormanni szárnysegéde írta alá. Három fényképet is találtak, ezek közül kettő Éva Braun fényképe, a harmadik egy körülbelül 12 esztendős fiút ábrázol. Lehet, hogy ez Éva Braun fia. Hitler végrendelete így kezdődik: Az az akaratom, hogy Éva Braunt, aki feleségem lett, hogy osztozzék sorsomban, azon a helyen hamvasszák el, ahol népem szolgálatában végzett tizenkét évem legnagyobb részét töltöttem. (Hitler itt nyilvánvalóan a Kancelláriára utal.) Feleségem és én a halált választottuk, elkerülendő azt a megaláztatást, hogy megadásra és lemondsra kényszerítsenek. Az iratok közt szerepel Bormannak Dönitz vezértengernagyhoz intézett levele, melyben az okmányokat gondjára bízza. Minthogy hadosztályaink mind vereséget szenvedtek és a helyzet reménytelennek látszik — írja —, a Führer tegnap este lediktálta végrendeletét, melyet az Ön gondjaira bízok. Truscoti tábornok kijelentene, hogy az okmányok tartalmának egy részét a további nyomozásig titokban tartják. Hitler politikai végrendeletének egyes részeit ismertette, amelyekből kiderül, hogy Hitler a háborúért való felelősséget „Angliára és a nemzetközi zsidóságra“ igyekezett hárítani. Az Éva Braunnal kötött házasságával kapcsolatban Hitler végrendeletében rámutat arra, hogy hosszú évek őszinte barátsága állt fenn közöttük, de a házasságot csak akkor határozták el, amikor Berlin már a szovjet lövegek tüzében állt. A házasságkötési szertartást, a házassági szerződéshez, csatolt okmány tanúsága szerint Walter Wagner berlini városi tanácsnok vezette. Wagner a következőket jegyezte fel: A b.'.y.aszlandi felek kijelentették, hogy tisztárja származásúak és nem szenvednek