Kossuth Népe, 1947. október-december (3. évfolyam, 90-165. szám)

1947-12-25 / 162. szám

PANASZNAP — Főnök úr kérem — ke­sereg a nagy cég kis inasa —, a segéd úr már megint megpofozott. — Sajnálom, fiam — szól a főnök — de látod, itt annyi a dolog, hogy nem tudok mindent magam csi­nálni. ♦+ + PACZÁK ÜK­ HÁROMÉVES TERVE — Itt a ruba, mikor holtam a ■tó mint? -- A csü­törtöki nap megfelel •n­ek? — Hogyn®, kérem. — Akkor hozza el minden csü­törtökön. ♦ ♦ + KINCSTÁRI ÉSZ Még a K. u. K. világban történt, hogy az ezredes egy házimulatságon így szólt a fiatal zászlóshoz: — Itt nem kell el­őtem ilyen feszesen állnia, most nem vagyunk szolgálatban. A fiatal zászlós zavartan felelte: — Bocsánat, ezredes úr, de a nagy rangkü­lönbség... Mire az ezredes dühösen közbevágott: — Mondtam már, hogy itt egyformák vagyunk, maga marha! A megfelelő ápolónő­­ a megfelelő helyen FŐORVOS: ... és a legfontosabb, hogy a beteget minden izgalomtól kímélni kell. TESSÉK DISZTINGVÁLNI Az ismert lírai költő sokkal jobban érzi a nehéz időket, mint a többi művészek, mert amíg azoknak rossz soruk van, neki addig rossz sorai vannak. A na­pokban találkozik egy másik lí­rai költővel, aki nemrég gazda­gon nősült. — Úgy látszik — mondja neki szemrehányótag, gömbölyűd«? po­cakjára mutatva — neked egészen jól megy. — Igen — szabadkozik a másik —, de csak mint az apósom vejé­­nek. Mint költő, továbbra is a legnagyobb nélkülözéseknek nézek elébe. Csütörtök, 1947 december 25 Előrelátó vádlott — A bíróság csak akkor menti fel, Micike, ha sikerül bebizonyítania az ártatlanságát. — Hm ... És mondja, ügyvéd úr... Mi lehet a maximális büntetés? Totoláz Budapesten Csak ő nem akar fogadni MODERN SZOBALÁNY — Magának mi baja van, Maris? — Neuraszténiás vagyok, nagysága. — Hát idefigyeljen. A kék kalapomat maga hordja, a selyemruhámat maga hord­­ja, most még a betegsége­met is maga akarja visel­ni? Tizenötödikén mehet! * + + MÁR AZ IS BAJ, HOGY AZ ÚJJÁÉPÍTÉSI MINISZTER SZORGALMAS!?? Az após nincs megelégedve a ve­jével. — Tulaj­di­onképpen mi bajod velet — kérdi a barátja. — Nem tud kártyázni. — Annak inkább örjilj. — Isten ám, de mégis kártyázik! NYERT — Ahogy felébredek, drá­ga Rózsika, maga az első gondolatom! — A Feri is ugyanezt mondja... — De én egy órával ko­rábban kelek! + *♦ VAN VALAMI IGAZA... — Tudod fiam, amit meg­tanulsz, nem veheti el senki tőled! — Igen, papa, de amit nem tanulok meg, azt sem vehetik el tőlem! FEKETEPÉNTEK —­ Hogy vagy? — Még kérded? A fél vagyonom odaveszett a tőzsdén. — Hjaja. Én meg a becsületem vesztettem el. — Na, te még olcsón megúsztat!. + + + BESZÉLGETÉS A FRANZSTADTBAN Egy év óta teljesen hátat fordítottam az italnak. — Ez igen! És hogyan csinál­tad? — Söröskocsis lettem. Bürokrácia, oh...! — Itt kell, kérem, az ebadót bejelenteni? — Igen, asszonyom. Tessék csak sorba állni! Amikor a beteg szabotál . — Halló, ne rohanjon el. Magának amputálni kell a lábát... A HÉT LEGARANYOSABB VICCE Egyik politikusunk, aki talán még a politikánál is nagyobb mértékben hódol az ivászat ne­mes sportjának, egyik éjjel meg­lehetősen elázva kíséri haza még­­jobban elázott ka­rátját. A barát egyszer csak összecsuklik és el­­nyújtózik az egyik házfal tövé­ben. — Kérem — mondja az arra cirkáló rendőrőrszem — miért nem viszi haza a barátját taxin? — Könnyű azt mondani, biztos úr — feleli a politikus — csak az a baj, hogy a barátom elfelej­tette a címét. .. Mindössze any­­nyit tud, hogy egy házban lakik vele­m ... + * + AZ IHLET NÉHA KERÜLŐ ÚTON ÉRKEZIK — Magyarázza meg, kedves mű­vész úr, miért ön az egyetlen festő a világon, aki az angyalokat fekete hajjal festi? — Mert a feleségemnek szőke haja van. ISMERI A DÖRGÉST A 11-es villamoson, a Di­vatcsarnoknál, két ember összeverekszik. A kalauz egy pár pillanatig csende­sen szemléli őket, majd megszólal: — Uraim... a Metropol a következő állomás! + + * TS ALAPINT A TANMESE AZ IGAZSÁG RELATIVITÁSÁRÓL A negyedik elemiben az óra alatt két srác beszélget az utolsó padban. A tanító észreveszi, ösz­­szeszidja őket és megparancsolja, hogy büntetésből százszor írják le a nevüket. — Tanító úr kérem, ez nem Igazságos — mondja síró hangon az egyik srác. — Mi az, hogy nem Igazságos! — bökken me­g a tanító. — Azért, tanító úr kérem, mert őt Jó Pálnak hívják, engem, pedig Schwarczenberger Salamonnak. ' + + + FIATALODAS — Nem értem, férjhez mész Jancsihoz, hiszen rá­kosaraztad. — Igen, de ez öt évvel ez­,­előtt volt. Akkor ő huszon­­három volt, én meg har­minc. — És most hogy alakul a­ helyzet? — Ő most huszonnyolc, én huszonkilenc. GYERMEKSZÁJ A tanítónő a magántulaj­don szentségéről magyaráz és azt kérdi.Karcsijától: — Például ha én belenyú­lok egy bácsi zsebébe és on­nan pénzt veszek ki, akkor mi vagyok én? Karcsi rávágja: — A felesége. + + + RÉGEN TÖRTÉNT A kis Inastól megkérdezi apja: — Hogy haladsz fiam a mű­helyben? — Tegnap már előléptem ... Ugyanis szabad már nevetnem, ha a mester megpofozza a másik Inast. Bixáges hirdetési orgánuma KOSSUTH

Next