Kötött Kéve, 1995 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1995-12-06 / 18. szám

4 kötött KÁVé 1991. December 06. Kedves Barátaim! A csikágói Hunyadi Mátyás Cserkészcsapat június 4-én rendezendő táncestéjével kapcsolatban szeretnék néhány mondatot idézni Prohászka Ottokár amerikai naplójából. "Akik itt születnek, azok mind nagy ambícióval beszélnek angolul s megvetik a magyart... A gyerekek mind kis angolok, a szülők szinte szégyenkezve hallgatják gyermekeik angol parolázását, s a szülő és a gyermek alig értik meg egymást. Úgy vagyunk a családokkal, mint a kotlóstyúkkal, mely kacsákat költött ki. A tyúk kotkodácsol, a kiskacsák pedig nekiiramodnak a tócsának. A tócsa az óceán, az amerikai élet, a gyermekek a kacsák. Az a kotkodácsoló tyúk, az a szülő s bizonyos értelemben Magyarország. Itt hiába kotkodácsolunk. Ubi bene, ubi patria... ez ugyan kozmo­­politkus elv, s nem válik be mindig, de hogy nagy befolyással van nemzedékekre, nem tagadhatjuk. Vágyik vissza a szülő, kinek emlékezetében még ott fehérült a sárosi s abauji kis ház, ott virít a muskátli, ott cseng a falusi templomtorony ismerős hangja. De a gyermek már nem foglya az emlékezetnek, az élet őt máshova köti. S ő ebben az amerikai életben jól érzi magát, s az a szerencse éri, hogy angol, mi több, amerikai lesz belőle. Amerikának átidomító s honosító ereje csodálatos! A nemzetiségek itt olyanok mit a tűzbe hulló cseppek, a parázs felszívja azokat. Az öregeknek fáj a szívük, vágyódnak is haza, de a fiatalabbja már más hazát nem ismer." Prohászka Ottokár 1904-ben le­jegyzett észrevételei ma is érvé­nyesek! Tudomásul kell venni, hogy az itt született fiatalok nem rendelkez­hetnek magyar nemzettudattal. Ahhoz, hogy ez valakiben kiala­kuljon, életének első 18-20 évét Magyarországon kell eltöltenie. Az természtes dolog, hogy az idegenben született gyerekek beszélik szüleik nyelvét. Nagyon szép dolog az, ha a szülők cserkészfoglalkozásra hordják gyermekeiket, ahol magyar irodalmat és történelmet is tanulnak. Ennek ellenére gyermekeik már nem magyarok, hanem magyarul beszélő amerikaiak. Senkit ne té­vesszenek meg az emigrációs ün­nepségeken jó-rossz magyarsággal előadott versek, prózák, énekek. Ezek inkább tükrözik a becsvágyó szülők lelki erőszakoskodását gyer­mekeikkel szemben, mint az ifjú előadók nemzettudatát. Ezek törvényszerű dolgok, ezeken nem lehet változtatni! (Kivételt képez az elszakított területek magyarsága!) Néhány önjelölt "emigráns-szakértő" másod- és harmadgenerációról beszél. Észre kellene már venni, hogy az első generáció 90 százalékát is teljesen hidegen hagyják a magyar sors­kérdések, s kulturális érdeklődé­sük kimerül a csárdásban, matyó­babában, herendi porcelánban! Egy példa Csikágó környékéről, ahol kb. 30-40 ezer magyar él. Irodalmi előadásra összejön 15-20 érdeklődő, a Magyar Club hagyományos évi Magyar Báljára kb. 600 személy. A 600 személyből 580-an a bál miatt jönnek el (néhányan megnyerhetik a kisorsolásra kerülő téliszalámis/ boros ajándékkosarak egyikét), 20- an pedig azért, mert magyarok! Ezek a számok híven tükrözik az amerikai magyarság kulturális igényét és szellemi színvonalát. Ne tévesszenek meg senkit az imitt-amott rendezett magyar irodalmi rendezvények, tárlatok és kiállítások, ahol az előadók/kiállítók családtagjai, barátai, valamint a helyi magyar konzulátusok és kereskedelmi kirendeltségek unatkozó tisztviselői teszik ki az érdeklődők 99 százalé­kát. A magyar (etnik) újságok helyi tudósítói természetesen fantasztikus kulturális élményről számolnak be az olvasóknak. Visszatérve a csikágói cserkészek "Trianoni Gála Táncestélyére": Elcsitulnának a felzaklatott kedélyek, ha a rendezők pimasz válaszaik helyett azt közölnék a telefonon érdeklődőknek, hogy a bálon néma felállással emlékeznek meg a Trianoni Tragédiáról! Ilyen egyszerű dolog! A jövőben pedig a cserkészetnek el kell határolnia magát olyan kozmopolita egyes­ületektől, szervezetektől, mint a MEK/Itt-Ott és a Fiatal Amerikai Magyarok Szövetsége. Az USA-ban (és az egész világon) meg kell nevezni végre a kolla­­boránsokat, a Kádár-Aczél rend­szerből visszamaradt ügynököket, akik kulturális rendezvények ürügyén nyíltan a keresztény nemzeti emigráció bomlasztásán dolgoznak a mai napig. (Néhány jel arra mutat, hogy már nem sokáig!) Csikágó és környékén név szerint: Sass Márton, Harmath István, Mózsi Ferenc. Honfitársi üdvözlettel: Zoltán Várnai

Next