Kötött Kéve, 1998 (4. évfolyam, 1-18. szám)
1998-01-07 / 1. szám
1998. január 7. WIGKMI5 zoltatik. A Turul és a Csodaszarvas nem fogható fel állat - ősünkként. A magyar műveltségnek egyáltalán nincs állati őssel kapcsolatos képzete.) NEMZETI ISTENÜNK, A MAGYAROK ISTENE - FIÚISTEN. A MINDENSÉG GYERMEKE. Neveztetik „Magyar Napisten”-nek is. (Tudvalévő, hogy a „magyar” szó eredeti jelentése: „isten” is és „ember” is. Ekkor azonban, a messze távoli évtízezredekben a magyaron kívül más emberfajták még nem jelentek meg a Földön.) Eredetmondánk szerint a Magyarok Istene a Magyarok ősapja. Ebből adódóan tartjuk magunkat Mi, Magyarok isteni származásúaknak, a Nap fiainak, a Fény gyermekeinek, s ebből adódik küldetéstudatunk is. Nemzetünk ősi voltának, ősi műveltségének köszönhető a magyarság máig magas szellemi teljesítménye, művészi alkotókészsége, mások iránti megértése, türelme, továbbá a Természet és a természetes szeretete. Magyar Napisten jelképezett ősatyai mivoltát a tudomány messzemenőkig alátámasztja, minthogy a Nap sugarai nélkül élet nem leend a Földön. Az Anyaföld viszont nem más, mint eredetmondánk gyöngyvirágkoszorús Tündér Ilonája (Emeséje, Boldogasszonya), aki feleségül menvén Magyar Napistenhez, Ura után felvette a Magyar nevet, így lett Magyar Ilonává. A sokezer éves népdal így szól Magyar Ilonáról: „Magos a rutafa, ága elágazik, Selyemsár haja, Magyar Ilona, Haján fölül gyöngy, koszorúja gyöngy.” Az élet feltételéül szolgáló négy elem vált négy jelképes alapelemünké: A Nap tüze, az Anyaföld földje, vize és levegője, azaz:_a Tűz, a Föld, a Víz és a Levegő. A kisded Napisten jelképes története ismerő valóság. A bölcsőt - melyben ringott - a monda szerint ugyanis két támadó lepte meg. Egy fekete, a Sötétséget és egy sötétkék, a Hidegséget jelképező kígyó. Az isteni csecsemő azonban mindkettőt puszta kézzel legyőzte. Megvívta tehát első győztes harcát azok ellen, akik ellen ma is naponta meg kell küzdenie, a Sötétség és a Hidegség ellen. Ez a jelképes küzdelem és Magyar Napisten Karácsony esti újjászületése ábrázoltatik egy szarvasagancs által, melynek két ága között egy kifeszített zsinóron gömb alakú, piros lámpás függ. A lámpáshoz két oldalról Sötétség és Hidegség közelít egy fekete, illetve egy sötétkék kígyó alakjában. Az agancs ágait csengettyűk, arany és ezüst diók, illetve piros almák és égő gyertyák díszítik. A Csodaszarvas agancsa - mert természetesen annak jelképéről van szó - gyakorlati okokból, de életfa-minőségében is helyettesíttethetett faággal, fenyőággal. Ebből alakult ki a karácsonyfa-állítás szokása, mely jelképtartalmát illetően semmiben sem különbözik a feldíszített szarvasagancs hordozta üzenettől. (A Magyar Karácsony a magyar időszámítás szerinti naptári év utolsó napjára, Alom hava 31-ére esik, a ma használatos naptár szerint, december 21-ére.) A MAGYAROK ISTENE ARANY TURULLAL JELKÉPEZTETIK. A magyar gondolkodásmóddal élők "KK": 1132 Bp. Váci út 16. fszt. 8. számára ez teljes mértékben, beszédesen érthető, ennél fogva nem is igényeljük a jelképtartalmától megfosztott kézzelfoghatóságot, a jelképes értelmezést leszegényítő, módosító hatású, emberalakban történő megjelenítést. A Turul arany színe természetesen utalás „őseink ősére”, a Magyarok Istene azonban számunkra több, mint eredetmondánk jelképes ősapja: A MAGYAROK ISTENE - A MAGYAR NEMZET LELKE. Milyen szépen hozza összefüggésbe Petőfi Sándor a Turult és a lelket „Alföld” c. versében: „...Börtönéből szabadult sas - lelkem...” Nem véletlenül fogalmazott így Petőfi, mert a Magyar Nemzeti Vallás mélyen áthatotta egész szellemiségét. Mikor a Nemzetet „Talpra...” szólította, a Nemzet leghűbb fiaival együtt így emelte esküre kezét: „...A Magyarok Istenére esküszünk...” De hiszen történelmünk másik vérzivataros korszakának indulója is így kezdődik: „Magyarok Istene rontsd a labanc erejét...” Idéztessék még egy a magyarság egyedüli jelenlétének messze távoli múltjából fennmaradt igen lényeges, mindent kifejező, sokat mondó szólás: „A Nép szava - Isten szava.” Zsidókeresztény környezetben, ebben az alakjában már nem egészen egyértelmű ez a magyar gondolkodásmódra, mi több korábbi társadalmi berendezkedésünkre olyannyira jellemző megfogalmazás, ezért a tartalmi és az eszmei pontosság követelményeinek megfelelően így mondjuk: „A Magyar Nemzet szava - a Magyarok Istenének szava.” Ennek ismeretében viszont már csak ki kell mondanunk a számunkra magától értetődőt, nemzeti erőnk, nemzeti tartásunk, nemzeti mibenlétünk leglényegesebb megnyilvánulását, hogy: A Nemzet az Isten, vagy pontosan fogalmazva: A Magyarok Istene a Magyar Nemzet maga. Ugye milyen magától értetődő így, hogy: A Magyar Nemzet ellenére cselekedni a Magyarok Istene ellen való vétek, a Magyar Nemzet javát előmozdítani viszont a Magyarok Istenének tetsző cselekedet. Képünk Domonkos László alkotása (ld. címlapon). A Csodaszarvas agancsa fölött a Magyarok Istenét, Magyar Napistent jelképező Turult láthatjuk, amely karmai között Atilla Nagykirályunk, Isten Ostora kardját, Isten Kardját tartja. A Turul felett a Szent Korona helyreállított képe látható. (A helyreállítás abból áll, hogy az aranyszínű béléshuzat helyére az eredetileg ott volt, Csodaszarvas és Turul ábrával díszített, arany csészekorona rajzoltatott, a Szentkorona létének későbbi időszakában felszereltetett latin kereszt helyett pedig a Mindenség legrégebbi jele, a 7200 éves tatárlakai agyagkorongról, majd Mátyás király pajzsáról is ismert, egyenlőszárú, kettős kereszt tüntettetett fel.) Kelt: a Vizitáj (Vízöntő) 26. éve Fergeteg havának 12. napján. Rövidebben leírva: 26. Fergeteg 12-én. A ma használatos naptár szerint: 1998. január 2-án. (A magyar időszámításról, illetve naptárról a későbbiekben ejtünk szót.) Tel:06 1/329-3061 06 20/418-386