Közalkalmazott, 1950 (4. évfolyam, 1-22. szám)

1950-01-01 / 1. szám

IV. évfolyam 1. szám Budapest, 1950 január 1 A MAGYAR KÖZALKALMAZOTTAK ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A Közalkalmazottak Szakszervezetének vezetői nyilatkoznak az 1950-es év feladatairól .Az 1950-es esztendő nagy fel­adatokat ró a dolgozó magyar népre. A béke erőinek állandó növekedése kalandorpolitikára készteti a háborús gyújtogató­­kat. A béke megvédelmezése minden tisztességes ember sze­mélyes ügyévé vál. A békeerők magyar frontszakaszán is fon­tos tennivalója van minden be­csületes dolgozónak. Fontos tennivalói vannak a magyar közalkalmazottaknak is. Most indul el gigászi méretű ötéves tervünk, amellyel lerak­juk a szocialista Magyarország alapjait. E hatalmas terv végre­hajtása nemcsak a munkások­tól, dolgozó parasztoktól és mű­szaki értelmiségtől kíván oda­adó, lelkes munkát, hanem a magyar közalkalmazottaktól is. Hogyan indul neki szakszer­vezetünk az 1950-es évnek, amely év oly fontos állomása lesz életünknek? Felkerestük szakszervezetünk két vezetőjét, Seprényi Sándor elnököt és Tasnádi Sándor főtitkárt s megkértük őket, nyilatkozzanak lapunk számára. Seprényi Sándor elnök: — A béke erői legyőzhetetle­­nek! Bizonyíték erre a kínai nép fényes győzelme, a kínai népköztársaság megalakulása és a német demokratikus köztár­saság megalakulása. Mindezt a nagy Szovjetuniónak és a világ népei bölcs vezérének, Sztálin elv­társnak köszönhetjük. — A múltban szokás volt a világot két táborra osztani; köt­­etre és nyugatra. Ma szintén két táborra oszlik a világ, még­pedig a békeszerető népek táborára, a világ haladó erői­nek a táborára a Szovjetunió vezetésével és a háborús uszí­tók táborára az amerikai nagy­tőkések, imperialisták vezeté­sével. — De nem elég csak a békét óhajtani, a békét meg is kell védenünk. Váljon olyan kis ország, mint Magyarország, mit tehet a béke megvédése érde­kében? Ha a békéről van szó, Magyarország nem kis ország, hanem sziklaszilárd tagja an­nak a hatalmas béketábornak, amelyet a Szovjetunió vezet.­­ A felszabadulás óta min-' den ténykedésünkkel bebizonyí­tottuk, hogy a kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs vezetésével Ma­gyarország nem rés, hanem­­ bástya a béke frontján. — Eddig elért hatalmas ered­ményeinket betetőzte ötéves tervünk törvénybe iktatása és az 1950. évi költségvetésünk megajánlása és elfogadása. Bi­zonyítja ötéves tervünk és az 1960. évi költségvetésünk, hogy minden áldozatra készek va­gyunk a magunk szakaszán a béke megvédésére. A­ szabadságunk és függet­lenségünk, életszínvonalunk ha­talmas felemelkedése, épülő új gyáraink, gépállomásaink létre­hozása mind-mind szilárd ál­lásfoglalás a béke mellett.­­ Ilyenkor a múltban min­denki boldog újévet kívánt, de senki sem gondoskodott arról, hogy­­ az elkövetkezendő esz­tendő boldogságot is hozzon a széles dolgozó tömegeknek. Most hároméves tervünk befe­jezésével, ötéves tervünk tör­­vénybe iktatásával biztosítjuk a boldogabb új esztendőt.­­• A munkásosztály, szövet­ségben a dolgozó parasztsággal bebizonyította, hogy ha jó ke­zekben van a vezetése, alkal­mas az ország kormányzására és a szebb, jobb, boldogabb esztendők megteremtésére, öt­éves tervünk tehát biztosítja a boldogabb új évet­, hatalmas perspektívája felöleli az egész dolgozó nép jobb és szebb jövendőjét. — A béke megvédése szép és nemes feladat. Hajtsuk végre vállalt feladatainkat, valósítsuk meg ötéves tervün­ket, mert ezzel hathatósan hozzájárulunk a békefront meg­szilárdításához. Tasnádi Sándor főtitkár:­ ­— Amikor 1950-ben a szak­­szervezeti munka új távlatait vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az elmúlt év munkájának eredményei teremtettek alapot az elkövetkezendő nagy felada­tok megvalósításához és külö­nösen az egyesülés erősítette meg a közalkalmazottak szak­­szervezeti mozgalmát.­­ A sztálini felajánlási mozga­lom eredményei pedig azt bizo­nyítják, hogy közhivatalainkban is" újfajta munkaszemlélet van kialakulóban. A szovjet tapasz­talatok megismerése és meg­felelő alkalmazása döntő segít­séget nyújt államapparátusunk­nak, hogy eredményesebben segíthessék elő az ötéves terv végrehajtását. — 1950 január 1-én dolgozó népünk a Szovjetúnió támoga­tásával, a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és irá­nyításával megkezdi annak az ötéves népgazdasági tervnek a végrehajtását, amelynek döntő célkitűzése hazánkban a szo­cializmus alapjainak lerakása. Az ötéves terv végrehajtásának elősegítésében a közalkalma­zottak örömmel vesznek részt, mert tudják, hogy az ötéves terv a közalkalmazottak szá­mára nemcsak komoly felada­tokat és kötelezettségeket­­je­lent, hanem életszínvonaluk to­vábbi fokozódó javulását is eredményezi. — Szakszervezetünk döntő feladata, hogy megszilárdítsa és tovább fejlessze az állam­igazgatásban dolgozók helyes viszonyát, a munkához. Továbbá olyan érdekvédelmi politikát kell kialakítani, amely a dol­gozók munkakörülményeivel és munkaviszonyaival kapcsolatos kérdések tekintetében aktív tá­mogatást nyújt a dolgozók számára. A felszabadulás óta elért ered­mények a biztosítékai annak, hogy a Magyar Dolgozók Pártja és a dolgozó nép szeretett ve­zére, Rákosi Mátyás elvtárs ve­zetésével a közalkalmazottak is ki fogják venni részüket a szo­cializmus építéséből. Új esztendő, új feladatok A naptáron új nap áll és az új nap új esztendőt is jelent. Olyan pillanathoz érkezünk el, amikor megállunk néhány pil­lanatra, hogy visszanézzünk az útra, amelyet eddig megtettünk és előre vessük tekintetünket, hogy számbavegyük a jövendő feladatait. Hosszú és küzdelmes, nehéz idők után a magyar közalkal­mazottak számára akkor kez­dődött az­­új élet, amikor az egész dolgozó magyar nép szá­mára, a felszabadulás pillana­tában, öt esztendővel ezelőtt, karácsonykor tűntek fel a Já­­noshegy és a Kakukhegy csú­csain a­ felszabadító Szovjet Hadsereg hős katonái, most öt esztendeje, hogy szabaddá, lett az ország, hogy szabaddá let­tünk benne mi is, magyar köz­­alkalmazottak. Most az új esz­tendő fordulóján is ezekre a napokra emlékezünk a legbol­dogabb szívvel, felszabadulá­sunk­­ napjaira, új szabad éle­tünk kezdetére. S meg kell mondanunk, hogy ha az esztendő, az elmúlt év eredményeit tekintjük, nincs okunk szégyenkezni. Dolgozó népünk 1949-es esztendejének minden napját győzelmek jel­zik, minden egyes naphoz je­lentős, nagyszerű eredmények fűződnek. Országunk épül és szépül, erősödik és ebben az esztendőben fejeztük be há­roméves tervünket, hogy az új esztendő első napján hatalmas kedv, alkotó akarat, az ország egészének friss lendülete jelez­ze: indul az ötéves terv. Az esztendő nemcsak a belpo­litikai téren hozott sorozatos győzelmeket. A győzelmek, a nagyszerű megerősödés ideje volt ez a békefront számára is. És ahogy a nagy Sztálin vezette hatalmas béketábor ereje nap­­ról-napra nőtt az 1949-es esz­tendő során, úgy erősödött benne hazánk is, amely büsz­kén vallja: erős bástya ebben a frontban, a béke legyőzhetetlen frontjában. Büszkén elmondhatjuk, azok­ból az eredményekből, amelye­ket az ország dolgozó népe nagy Pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja és annak bölcs, szeretett vezére, Rákosi Má­tyás vezetése alatt elért, kivet­ték a részüket a magyar közal­kalmazottak is. A szocialista építés frontján úgy érezzük, megálltuk a helyünket, ott áll­tunk hűséggel, bátor előre­tekintő bizalommal az ország, a dolgozó nép vezető ereje, a­ munkásosztály mögött. Ebben az esztendőben is új közalkal­mazottak ezreit üdvözöltük so­kainkban: a munkásosztály fiait, akiket meleg szeretettel, testvéri együttérzéssel köszön­töttünk az új munkahelyen, ahová a dolgozó nép állította őket és mi igyekszünk, hogy velük együtt jobbá, gyorsabbá, bürokráciamentesebbé, a dol­gozó népet még jobban szol­gálóvá tegyük a magyar köz­igazgatást. Persze, bármilyen szépek is az eredmények, bármennyire is úgy érezzük, hogy nem szabad szó nélkül elmenni mellettük, nem pihenhetünk meg c­ babé­rokon. A sztálini korszak em­bereinek valljuk magunkat és a sztálini korszak emberének az a jelszava, hogy nem szabad megállni az elért eredmények­nél, mindig tovább kell fejlesz­teni őket, mindig új sikerekre és győzelmekre ke­l törni. Ezzel a jelszóval, ezekkel a gondolatokkal nézünk mi is az új esztendő felé, az elé az év felé, amely a magyar nép szá­mára olyan jelentőségteljes, mint még soha eszkendő törté­nelmünkben. Ebben az évben kezdi meg a dolgozó magyar nép az ötéves terv megvalósítását. Az ötéves terv új országot teremt a régi helyén. Az új országban átvál­tozik nemcsak a városok képe, nemcsak a falvak arca, nem­csak az ipar és a mezőgazdaság növekszik, gyarapszik. Az előt­tünk álló hatalmas és világító példakép, a Szovjetúnió útmu­tatása és segítsége nyomán, meg kell, hogy változzék, az öt­éves tervekhez, a sztálini­ kor­szakhoz az építés új lendületé­hez méltóvá kell válnia az em­bernek is, akit új emberré, az építés, a szocializmus építésé­nek új világa kovácsol fel nap­jainkban, szemünk előtt, saját­magunkból. .. A magyar közalkalmazottak előtt is ragyogó fényes példa áll: a Szovjetúnió közalkalma­­zottainak, a győzelmes szocia­lizmus, az épülő kommunista társadalom embereinek mun­kája. Azt akarjuk, hogy ez az esztendő egy lépéssel közelebb vigyen minket nagy eszmény­képeink eléréséhez. Jól tudjuk, hogy ebben minden segítségünk meglesz: a Párt, az ország ve­zetői értékelik a, becsületes, a néphez hű közalkalmazottak munkáját. A mindennapi musika lelkes, jó, hibátlan, pontos, lelkiisme­retes elvégzésén túl első fel­adataink közé tartozik az, hogy tanuljunk, egyre jobban to­­vábbképezzü­k magunkat, mert csak így felelhetünk meg azok­nak a várakozásoknak, amelyet Pártunk és az ország dolgozó népe irántunk érez. Tanulni, tanulni, tanulni, minden köz­alkalmazottnak ez is legyen, benne az 1950-es munkapro­gramjában. Új esztendő küszöbén állunk. És amikor mindenki maga vé­giggondolja az 1950-es év munkatervét, amikor mindenki maga megfogadja, hogy ebben az­­új esztendőben igyekszik munkáját, a legjobban elvégezni is dolgozó nép szolgálatában, arra kell gondolnia mindenki­nek, hogy ebben az új esztendő­ben legfőbb feladata minden magyar közalkalmazottnak, ép­­pen úgy, mint dolgozó népünk minden fiának, hogy kivegye részét a szocializmus építésé­ben és szilárdan helytálljon a béke frontján, az imperialista provokációkkal szemben. Lan­kadatlan eréllyel kell felszá­molnunk továbbra is az impe­rialisták hazai ügynökségeit, megsemmisíteni a békére és a szabadságunkra törő ellenség gaz próbálkozásait. Nem kis feladatok ezek. Nem kis felada­tok és éppen ezért, kell, hogy dolgozó népünk egésze szilár­dan, egy emberként álljon ezek mögött a döntő, nagyszerű fel­adatok mögött. S hogy a fel­adatokból elvégzett munka, hogy a célkitűzésekből elért győzelem, új meg új siker le­gyen, ahhoz az kell, hogy híven kövessük a­ magyar dolgozó nép élcsapatának, a Magyar Dolgo­zók Pártjának szilárd, zárt so­rait. Boldog új esztendőt, jó mun­kát, sok sikert, nagyszerű ered­ményeket magyar közalkalma­zottak! Az egymillió olasz közalkalmazott harca az imperialista zsoldban álló kormány ellen Az olasz közalkalmazottak sztrájkja hatalmas tömegmegmoz­dulás volt a kormány politikája ellen, amely le akarja szállítani az olasz dolgozók életszínvonalát. A közalkalmazottak a szakszerve­zetek sztrájkfelhívásának egysé­gesen eleget tettek. A miniszté­riumok és közintézmények alkal­mazottain kívül részt vettek a sztrájkban a postások, tanárok és tanítók, a városi és községi al­kalmazottak. A sztrájk napján Olaszország minden nagyobb vá­rosában tömeggyűlések voltak. A római nagygyűlésen húszezer sztrájkoló közalkalmazott tünte­tett a kormány ellen. Milánóban — mint a jobboldali lapok is be­ismerik — a közalkalmazottak sztrájkja csaknem százszázalékos volt. 90—100 százalékos volt a sztrájkolók aránya a többi nagy északolasz városban, Velencében, Genovában, Bolzanóban és más városokban. Ugyanez volt a hely­zet , Közép-Olaszországban is. Siennában például a közalkalmazot­tak 95 százaléka sztrájkolt. Jel­lemző az olasz közalkalmazottak megmozdulásának elsöprő erejére, hogy még az ingadozó római mi­­­­niszteri tisztviselők is 75 — 80 szá­zalékban távolmaradtak hivataluk­tól, ami példa nélkül áll az olasz közhivatali sztrájkok történetében. Szakszervezeti körök joggal álla­pítják meg, hogy a csütörtöki sztrájk az olasz közalkalmazottak eddigi legnagyobbszabású és leg­egységesebb megmozdulása volt. Jellemző, hogy még a nyugati hírügynökségek is kénytelenek be­ismerni a sztrájk hatalmas sikerét. A sztrájk jelentékeny volt Trieszt­ben is. A közalkalmazottak szakszerve­zeti bizottsága közleményben álla­pította meg, hogy a sztrájk példát­lanul impozáns jellegű volt. Fokoz­zák a küzdelmet, amely figyelmez­tetésül szolgál a kormánynak arra, hogy teljesítse legelemibb szociális kötelességeit. A közalkalmazottak sztrájkja ki­tűnő eredménnn­yel végződött. Soha nem követték az olasz állami al­kalmazottak ennyire egységesen és lelkesen az olasz általános szak­­szervezeti szövetség felhívásit, mint most. A szenátus kénytelen volt meghátrálni a dolgozók egy­séges fellépése előtt és napirendre tűzni követeléseik megvitatását.

Next