Közalkalmazott, 1951 (5. évfolyam, 1-14. szám)
1951-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam, 1. szám Budapest, 1951 január 1 A MAGYAR KÖZALKALMAZOTTAK ORSZÁGOS SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA „MÉG TÖBB MUNKÁVAL, MÉG TELJESEBB ÁLDOZATKÉSZSÉGGEL ERŐSÍTSÜK A BÉKÉT" Andics Erzsébet dr. egyetemi tanár, a Békevilágtanácsa tagjának újévi üzenete a közalímimazosoknak A Pártróiskola társalgójában ülünk. Hárman vagyunk. Andics Erzsébet, Zádor István, a festőművész, meg az újságíró. S mögöttünk, a falon Geraszimov lenyűgöző festménye arról a férfiről, s arról a hatalomról, amely megszületése után elsőnek a béke jelszavát adta ki. A festmény Lenin elvtársat ábrázolja, amint égő szemekkel, kitárt karral beszédet intéz a dolgozók ünnepi sokaságához. E kép s a történelmi emlék, amely e képhez fűződik, egyúttal megadja e rövid beszélgetés alaphangját is. „A százmilliók erősebbek a zsarnokoknál!" — Igen — kezdi Andics Erzsébet — a szovjet hatalom első rendelete a békéről szólt, a háború beszüntetéséről. »Békét az egész világnak!« — mondotta a szovjet hatalom rögtön megszületése után. S ma ugyanez a hatalom áll a világ békeszerep.ő táborának élén ez a hatalom a reménysége a gyermekekért aggódó anyáknak, dolgozó embereknek, a békére vágyó világnak. — A világ békemozgalmának alapját — folytatja Andics Erzsébet dr. egyetemi tanár, a Béke Világtanácsa egyik magyar tagja — az a meggyőződés képezi, hogy a milliók meg tudják fékezni a halálgyárosokat, hogy — bár nem könynyű a feladat de meg tudják akadályozni egy új háború kitörését. A háborúban (az imperialista, a rablóháborúkra gondolok) csak számbelileg kis haszonleső csoportok vannak érdekelve, a dolgozó százmillióknak a béke, a teremtő, alkotó béke az érdekük. A százmilliók pedig erősebbek a halálgyárosoknál, erősebbek a zsarnokoknál. Bár az utóbbiak kezében számos eszköz van, amellyel bűnös céljaik megvalósítására törnek — sajtó, rádió, az erőnek nem jelentéktelen eszközei, de miden hatalom semmivé válat, ha százmilliók megszervezik békeakaratukat is a harcot a békéért. „Ezt kell éreznie a közalkalmazottnak is..." — Az egyes emberek teszik ki a százmilliókat; itt tehát minden egyes dolgozó ember roppant felelősségével állunk szemben. Minden egyes ember felelős jövendőnkért. Ezt kell éreznie közalkalmazottainknak is, akik a dolgozó magyar társadalom igen fontos, tekintélyes részét alkotják. — Az új esztendő küszöbén miben látja közalkalmazottaink békefeladatait? — A békemozgalom jelszava: munkával a békéért. Teljesebben: még több munkával, még nagyobb áldozatkészséggel a békéért. Az a munkás, paraszt vagy értelmiségi dogozó, aki még jobban dolgozik, mint eddig, erősíti országunk erejét, a békenyizalom erejét. Minél jobban dolgozunk, minél jobban tanítunk, mennél jobban erősítjük a nép közigazítását, annál szebbre, annál erősebbre építjük Magyarországot, annál teljesebben járulunk «.ozzá ahhoz, hogy hazánk »erős bástya a béke arcvonala«. — Vita, minden dolgozó embernek, kialkalmazottainknak is és a feladatuk a békeharcban, még teljesebbé tenni a munkafegyelmet, legyen kemény bennük az állampolgári fegyelem, a népi demokrácia államának érdekeit mindenek fölé helyezzék, híven szolgálják a népet, amely a közigazgatásban harcot jelent a takarékosságért, harcot a bürokrácia ellen. E harc sikere rengeteg energiát takarít meg, amelyet ötéves tervünk megvalósítására fordíthatunk. Ha jobb a közigazgatás, ha gyorsabb az ügyintézés, ha kiküszöböljük a bürokráciát, ezzel dolgozóink fáradtságát, idejét kíméljük; azt az időt, amelyet a terv megvalósítására, tehát a béke erősítésére fordíthatunk. „Mindenfajta tékozlás az ellenséget erősíti" Munka, még több és gyorsabb munka: ezek az első feladatok i S mi ellen kell küzdeni, hogy e feladatokat teljesíthessük, hogy még teljesebben kezdhessünk a békéért? Andics Erzsébet így felel: — A közigazgatásban minden bürokratikus lazaság, lelkiismeretlenség, tékozlás vagy rossz munka, amelynek káros hatását hatalmas tömegek érzik, az ellenséget erősíti. Egy pillantás Geraszimov Lenin képére esik. A Szovjetúnióra gondolunk, népek reménységére. A forrása, amelyből felbuzog a népek szép, eljövendő élete. — Hűségünket, szeretetünket és hálánkat — mondja Andics Erzsébet — fokozni kell a nagy Szovjetünk iránt, amely a világ dolgozó embereinek békeharcát vezeti. A Szovjetunió ereje, a hatalma biztosítja azt, hogy a népek békeharca legyőzhetetlenné válik. Pillanatnyi csend lesz. Az asztalon, amely mellett ülünk, a Nők Lapjának december 21-iki száma fekszik. S első oldalán fénykép: két nevető gyermek, kezükben hófehér galambbal. Szinte kiáltani szeretnénk: Róluk van szó, a mi gyermekeinkről. Arról, hogy a magyar anyák gyermekei nevessenek s ne kékre dermedtenüljenek egy óvóhely nyirkos vackán. Arról, hogy fiataljaink merészet alkossanak, Dunai Vasművet építsenek s ne árván kóboroljanak egy szétbombázott város pernyéje közt. Arról, hogy s magyar anyák örüljenek, neveljenek, gyermekeiket ápolgassák, új életet adjanak s ne fekete gyászfátyol borítsa arcukat. „Az anyák kell legjobban gyűlöljék a rabló háborút!" — A varsói békevilággyűlésen — mondja befejezésül Andics Erzsébet — Erenburg, a nagy szovjet író fordult az anyákhoz, az emberiség szüleihez, az élet hordozóihoz. Ő mondotta volt, hogy az anyákkél legjobban gyűlöljék a rabló, imperialista háborúkat. A háború, az imperialista háború legjobban mindig az anyát sújtja, aki gyermekei életét, a család munkájának gyümölcsét védi. Harcoljanak a magyar anyák még teljesebben, még keményebben jövendőnk zálogáért, a világ békéjéért. Geraszimov képéről felénk tekintenek a szovjet népek fiai. A fényképről ránk nevet a két magyar gyermek. Értük, a világ minden gyermekéért — ezért dolgozzunk többet Budapesten, Zalában, vagy Debrecenben. Valamennyien felelősek vagyunk, ahogy Erenburg mondotta lángoló beszédében, a világ valamennyi gyermekéért. RUFFY PÉTER Kitüntetések az Állami Ellenőrzési Központban Az Állami Ellenőrzési Központ összdolgozóinak jelenlétében Szabó Piroska elvtársnő, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára osztotta ki a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa kitüntetéseit a hivatal tizenkét dolgozójának. Barabás Sándor a Magyar Munkaérdemrend ezüst fokozatát és SOOO Ft jutalmat, dr. Lukács Imre a Magyar Munkaérdemrend bronz fokozatát és 1500 Ft jutalmat, Erdős Jánosné a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, Neumann Lajos és Balla Pálné a Magyar Népköztársaság Érdemérem arany fokozatát, Zalatnai Ferenc, dr. Molnár István, dr. Dóró István, Poroszka János, Fülöp Antal, dr. Dorner Béla és Fótos József a Magyar Népköztársaság Érdemérme ezüst fokozatát kapták. Szabó Piroska elvtársnő a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében üdvözölte a kitüntetteket. Hangsúlyozta, hogy az ÁEK a kezdeti nehézségek után már kialakította a szocialista ellenőrzést. Még sok feladatot kell megoldani, amíg az ellenőrzések kifogástalanok lesznek, mert az osztályellenség mindig más eszközökkel támad. Ilázy Árpád elvtárs, az ÁEK elnöke, kiértékelte az utolsó negyedév munkáját, a munkamegjavítási mozgalom tapasztalatait és vázolta a megoldandó feladatokat. A kiértékelés alapján az »ÁEK első revizora« címet dr. Keresztény László nyerte el. Hivatalrészleg elsői: Lukács János, Bálint Dénes és dr. Tornai József lettek. Házy elvtárs kihirdette a főosztály és osztályelsőket is, akik részére pénzjutalmat nyújtott át Állami fegyelem és az ötéves terv írta : Gál Tivadar, Központi Vezetőségünk tagja Í1 téves tervünk megvalósítása e ” szocializmus alapjainak lerakását jelenti, ezért tervünk mielőbbi megvalósítása, minden becsületesen gondolkodó dolgozónak becsületbeli ügye, ötéves tervünk első évének eredményei megmutatják, hogy rendelkezünk mindazokkal az előfeltételekkel, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ez a terv , realitássá váljék, hogy meg van nálunk a dolgozó tömegek elszórni akarata nemcsak a terv teljesítésére, de annak túlteljesítésére is. Az USA és csatlósainak féktelen háborús izgatása és nyílt háborús agressziója következtében feszültté vált légkörben, szükségessé vált az ötéves terv gyorsított ütemű végrehajtása, a terv végrehajtásán dolgozói nagyobb erőfeszítése, a terv teljesítéséhez nélkülözhetetlen új munkastílus elsajátítása. Eddigi eredményeink és jövőbe vetett hitünk, elszántságunk, hogy a békét megvédjük, hogy tervünket teljesítjük, az ellenséget is arra bírja, hogy az eddigi eszközök mellett új módon, új fegyverekkel is harcoljon ellenünkre érvünkben lefektetett hatalmas - alkotások azt a lehetőséget nyújtják az ellenség számára, hogy mindazokat, akik kényelmeskednek, akik a régi megszokottat, nem szívvécén cserélik fel az újjal, a maga táborába vigye és ezeken keresztül kíséreljen újabb támadást békénk, termelési eredményeink megsemmisítésére. Sok szó esett már a bürokratizmusról, mint állami munkánk eredményességét legközvetlenebbül fenyegető veszedelemről, mint az ellenséges behatolás tág kapujáról. A bürokratikus jelenségeket leleplező cikkek, bürokratizmus ellenes kiállítások, a dolgozók munkamegjavítási mozgalma és annak eredményei jelentős javulást hoztak ezen a téren, bár szó sem lehet még arról, hogy a bürokratizmust államigazgatási munkánktól sikerült volna kiküszöbölni. Ezeknek az eredményes és hasznos akcióknak azonban egyik nagy hibája az volt, hogy a bürokratizmusnak csupán megjelenési formái ellen vették fel a harcot, nem pedig társadalmi forrásai ellen. Hibája volt még, hogy a bürokrata fogalmát leszűkítették és általában a »paragrafusokon lovagoló«, a rendeletek szelleme helyett, azok betűjét alkalmazó, az élettől elszakadó és ezért az élettel és a haladással szemben álló, a felelősségvállalástól menekülő »’magasgalléros«, »könyökvédős« hivatalnok típusra korlátozták. Ezzel elősegítették éberségünk elaltatását, a bürokratizmus más formáinak felismerésével és üldözésével szemben. A bürokratizmusnak másik formája: a fegyelmezetlenség, az állam törvényeinek, rendeleteinek, a felsőbb szervek határozatainak a semmibevevése törvényenkívüliség hirdetésével, a törvényekkel szembeni egyénieskedéssel, a »mindenkinél mindent jobban tudással« pedig megkezdte romboló munkáját. Ezzel a fegyelmezetlenséggel romboló tevékenységnek »élenjárói« azok az opportunisták, akik az állami ''■('■■dalok közül * nem népszerűket« vonakodnak végrehajtani, akik a terv megvalósításában előttük álló kisebb-nagyobb nehézségek leküzdése helyett ezek előtt való meghátrálással, a határozatok végre nem hajtásával, a végrehajtás ellenőrzésének elmulasztásával segítik elő az ellenség munkáját. Elősegítik népi államunk erejének aláásását és miközben egyesek tudatos rosszhiszeműség, gel és lustasággal, a tudatosan romboló osztályellenség uszályába kerülve rúgják fel a nép államának rendelkezéseit, tudatosan vagy nem tudatosan egy célt szolgálnak: ez pedig az állam erejének, a dolgozók akaratának gyengítése, ötéves tervünk teljesítésének megakadályozása és ezzel a szocializmus alapjai lerakásának elodázása. Ezek az »urak« és »kiskirályoké (azokról, akik szándékosan és tudatosan rombolnak, itt nem beszélve), nem akarnak tudomást venni arról, hogy a tervek teljesítése — bár elsősorban a bányászatban, kohászatban, iparban és mezőgazdaságban dolgozó munkások és dolgozó parasztok gigászi feladata — azoknak a munkáján is múlik, akiket az állam vállalati, — vagy államigazgatási munkahelyre állított. Nem akarnak tudomást veni arról, hogy munkájuk egyik alapja az állam rendelkezéseinek maradéktalan megismerése és ennek alapján ezeknek a rendelkezéseknek maradéktalan végrehajtása kell, hogy tegyen. (Nem akarnak tudomást venni arról, hogy a szocialista állam törvényei, rendeletei az államhatalmat gyakorló nép egységes akaratának megnyilvánulásai és hogy ennek az akaratmegnyilvánulásnak legelsősorban azok kötelesek eleget tenni, akik a munkásosztály bizalott kerültek ilyen, vagy olyan vezető állásokba. Azok, akik államunk rendelkezéseivel szembehelyezkednek, a nép államjogi, a dolgozó néppel helyezkednek szembe és hogy abban a harcban, amelyet a dolgozó nép a tőle elszakadt, bürokratává züllött, az állami fegyelmet felrúgó tisztviselőkkel szemben folytat, menthetetlenül alulmaradnak, mert ebben a harcban nem lesz számukra mentség sem »régi érdemük«, sem »nélkülözhetetlen szaktudásuk«. A szocializmus építése harci kérdés. Harc a régivel szemben, harc a megszokással szemben, harc a kispolgári nézetekkel szemben, harc a külső és belső ellenséggel, ennek minden megnyilvánulásával szemben. Harc a bürokraták, ami az ellenség kiszolgálói ellen, Imre az állami fegyelem megszegői ellen, bármilyen formában és bármilyen köntösben is jelentkezzenek. Ez a feladata az államigazgatásban dolgozóknak, melyet maradéktalanul meg kell valósítaniuk ahhoz, hogy a termelésben dolgozók nyugodtan, teljes erejük és tudásuk latbavetésével dolgozhassanak, harcolhassanak mind nagyobb és nagyobb termelési eredményekkel ötéves tervünk teljesítéséért, a szocializmus alapjainak lerakásáért. Pártunk és annak nagy vezére, Rákosi elvtárs útmutatásainak megvalósításáért