Közalkalmazott, 1951 (5. évfolyam, 1-14. szám)

1951-01-01 / 1. szám

2 A kádermunka kérdései a Földművelésügyi Minisztériumban A Politikai Bizottság július 24-i határozata — a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről — foko­zott feladatokat jelölt meg a szak­­szervezeti szervek és így a mi számunkra is a fennálló mulasztá­sok és elkövetett hibák kiküszöbö­lésére. A határozat végrehajtása során egyik legfontosabb láncszem 4% SZOT Elnöksége határozata a szakszervezetek kádermunkájáról. Rákosi elvtárs tanítása szerint: »A kádermunka tükör, amelyben meg­látszik az illető szervezet munka­stílusa.« Elöljáróban kétségtelenül meg kell állapítani azt, hogy káder­munkánk tükre kissé homályos. Mit tettünk azért, hogy ez a tükör tiszta legyen, milyen hibákat kö­vettünk el, milyen tanulságokat vontunk le ezek felismeréséből és mik voltak a hibák eredői? Itt azonnal magunkra vonatkoz­tathatjuk a SZOT Elnöksége határo­zatának 2. pontjában foglaltakat, mely a helyes káderválasztás­sal foglalkozik. Mindenekelőtt tu­domásul vettük a helytelen káder­­kiválasztás egyik súlyos megnyil­vánulását, a fluktuációt. Nem minden esetben jártunk el a ká­­derkiválasztásnál a kötelező gon­dossággal és körültekintéssel. A helytelen káderkiválasztás nem­csak azzal az »eredménnyel« jár, hogy a sorozatos hibák és kudar­cok után következik a fluktuáció, hanem azzal is, hogy becsületes és jószándékú kádereinket meg­ingatjuk, elhintjük bennük annak a tudatnak a magvát, hogy ők nem alkalmasak arra a feladatra, amelyre a Párt, bizalma (de a funkcionáriusok helytelen káder­­politikája) állította. Az iskolákra történt javaslatok­nál sem mindig az volt a mérv­adó, hogy a javasolt káder fejlő­désében milyen eredmény várható, mi tette őt alkalmassá és méltóvá a javaslatra, hogy iskolára küld­jük, hanem az, hogy milyen köny­­nyen nélkülözhető hivatali vona­lon. Magában véve te helytelen, ha ezekre a jelenségekre csak akkor figyelünk fel, ha ezekre felsőbb szerveink határozatai kifejezetten rámutatnak. De sokkal helytele­nebb, ha a hibák felismerése után nem sietünk a káderek segítsé­gére, ha a hibák feltárásával, a bolsevik kritika és önkritikából eredő nevelőmunkával nem igye­kezünk jóvá tenni az elkövetett hibákat és nem adunk módot ká­dereinknek arra, hogy megfelelő helyen és megfelelő körülmények között megállják a helyüket. Egyik legnagyobb alapszervünk osztálybizottságának titkára min­den igyekezete dacára sem tudta az irányítást kézben tartani. El­aprózta magát, elmerült a gya­korlati aprómunka sokaságában. Mindent egyedül akart elvégezni, megelégedett a papíreredmények­kel (jelentésekkel). A sz. b. is a kellő ellenőrzés hiányában csak akkor figyelt fel a jó jelen­tések ellenére, amikor jelentkez­tek a hibák, az aktívahálózat szét­esett, a politikai munka megszűnt és csak a szociálpolitika területén volt adott esetben némi munka, de megfelelő tudatosító-agitációs alá­támasztás nélkül. Amikor a tapasz­taltak okait kivizsgáltuk, kiderült, hogy a helytelen káderkiválogatás következtében történt meg, hogy az, mint kultúrmunkás sokkal jobb munkát tudna kifejteni. Ter­mészetesen ez az elvtárs képessé­gének megfelelő területen végzi ma már mozgalmi munkáját igen jó eredménnyel. Ennek az ellenkezője ie előfor­dul, hogy mozgalmi munkára nem alkalmas egyének kerültek vezető funkcióba, így pl. az egyik leg­nagyobb alapszerv szociálpolitikai felelőse, aki teljesen elhanyagolta a reábízott feladatokat. Vagy pl. az sz. b. volt kultúrfelelőse, a­ki megszédült az átmeneti sikerektől, önelégültségét a hízelgők táplálták és nem vette észre, hogy a kultúr­­munkát dezorganizálja és a reakció uszályába került. A sz. b. volt szociálpolitikai fe­lelőse minden apró szervezési és adminisztrációs munkát fontosabb­an tartott a politikai nevelő, tu­datosító munkánál. Nyakig merült el a kimutatások és statisztikák rubrikáiba, nem látta, hogy aktíva­­hálózata szétesett, hogy a dolgo­zók felé alapos tudatosító munkát kell kifejteni az üdüléssel kapcso­latban azok felé az új káderek felé, akik a múltban nem mehet­tek üdülni és akik általában nem ismerték még fel az üdülés elő­nyeit. Tudták ugyan, hogy van egy üdülőnk a Balaton mellett, de az sz. b. propagandája hiányában az a suttogó propaganda érvényesült, amelynek az volt a célja, hogy az új kádereket visszatartsa az üdü­lők igénybevételétől és a helyeket a maguk számára biztosítsák. Ez csak részben sikerült, mert későn ugyan, d­e még idejében napi­rendre tűzte az sz. b. a szociálpoli­tikai reszort problémáit, feltárta a hibákat és meghozta a szükséges határozatokat azok kiküszöbölé­sére. Kiderült, hogy az elvtársak azért javasolták az egyik osztály­ról szociálpolitikai felelősnek ké­pességei ellenére, mert mást akar­tak a helyére vinni. Azóta a Párt eltávolította azokat, akik ilyen és ehhez hasonló kádermunkájukkal fejtették ki káros tevékenységü­ket. Ma a volt szociálpolitikai fe­lelős elvtárs egyik vállalatunk megbecsült dolgozója. Szakszervezeti munkánk másik rákfenéje volt a káderek oktalan cserélgetése, amely különösen az osztálybizottságok és bizalmiak vo­nalán nyilvánult meg. A Politikai Bizottság határozata alapján hosszú és szívós munkával haladunk előre, hogy a választott osztály­bizottságaink és bizalmijaink egyre inkább önállóbban álljanak a lá­bukon. A politikai bizottság hatá­rozata megjelenésekor a 15 tagú sz. b. alig fele volt választott. Az sz. b.-nek egy pártonkívüli tagja volt. Azóta a tagság jóváhagyásá­val legjobb pártonkívüli dolgo­zóink közül még hármat állítot­tunk be az sz. b.-be. Bizalmi hálózatunkat újraszer­veztük és választottuk. Megszün­tettük a túlszervezést, azt a hely­telen állapotot, hogy minden re­szort (szociálpolitika, sport, közön­ségszervezés, sajtó) külön aktíva­­gárdával dolgozott és így a bizal­miak szerepe elmosódott. Az sz. b. napirendre tűzte a SZOT elnöksége határozatát. Fel­tárta kádermunkánk hiányosságait, konkrétan és személy szerint meg­nevezve, megtárgyalta azokat az eseteket, amelyek, mint az előző példák is bizonyítják, a káder­­munka hiányosságaiból adódtak. A Párt és SZOT határozatait saját feladatainkra alkalmazva, az sz. b. is határozatokat hozott, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy fel­adatainkat a Párt irányvonalának megfelelően, az új szakszervezeti választásokra felkészülve hajtsuk végre. Kádermunkánkban mindenkor döntő szempontok a Párthoz, vala­­mint nagy felszabadítónkhoz, a Szovjetúnióhoz való viszony, a munkához való viszony, valamint az áldozatkészség a mozgalmi munkában. Tudatában a Politikai Bizottság határozata és a SZOT elnöksége határozata által feltárt hibáknak, marxista-leninista ismereteink állandó fejlesztésével igyekezünk munkánkban elérni azt a fokot, amelyet a Párt, a tagság belénk helyezett bizalma, a szocializmus építése, az egyre élesedő osztály­harcban és nemzetközi helyzetben joggal megkíván tőlünk. SZŰCS SÁNDOR, a Földművelésügyi Minisztérium szakszervezeti titkára Mikor tarthatjuk magunkat jó közalkalmazottnak? Könnyűnek látszik erre a felelet, ha a ránk bízott munkakörben jól végezzük munkánkat. Volt idő, ami­kor ennyi is elég volt e tudat meg­szerzéséhez. Ma már egyéb dologra is szükség van. Mielőtt ezzel foglalkoznánk, álla­pítsuk meg, hogy a közalkalma­zotti minőség értékelésében a fel­­szabadulás óta döntő változás állott be. A régi rendszerben — nem be­szélünk itt a kiváltságos családok gyengeképességű fiai és a levitéz­lett földbirtokosok részére fenntar­tott vezető állásokról —■, azok vál­laltak közhivatali állást, akiknek egyedüli célja a közhivatali pálya végén, a »szamárlétra« legmaga­sabb fokán elérhető cím és nyug­díj megszerzése volt. A dolgozó tömegek előtt nem is volt becsü­letük. Fogyatékos felkészültségű, gerinctelen, a dolgozó nép nyakán élősködő naplopóknak tartották őket. Ma közalkalmazottnak lenni: meg­tiszteltetés, mert a dolgozó nép so­raiból kiválasztott közalkalmazott — teljes megbecsülést és bizalmat él­vezve —, valóban a közösség­ szol­gálatát látja el E megtisztelő fel­adat ellátásához azonban — mint fentebb is mondottuk —­ nem elég munkánk hiánytalan elvégzése. Szakmai képzettségünk mellett ismernünk kell azokat az alapelve­­ket, amelyeken a szocialista Haza megvalósítását célul kitűző népi demokráciánk politikai, gazdasági és társadalmi rendje felépül s amely alapelvek Marx, Lenin, Sztálin korszakalkotó műveiben kel­tek életre. Csak ezeknek teljes is­­meretében tudjuk megérteni annak a munkának értelmét, amit a szo­cialista Haza felépítése jelent és azt a szerepet, amelyet e boldog, új világ felépítésében az általunk végzett munka betölt. Mert, ha e gigantikus méretű építkezés részeként vizsgáljuk mun­kánkat, úgy azt látjuk, hogy annak jól vagy rosszul végzése előmoz­dítja, vagy hátráltatja az egész mű sikerét. E széles távlatba beállítva, így kap különös jelentőséget és fon­­tosságot a Legegyszerűbbnek látszó munkakör is. De az alapelvek ismeretén túl — figyelemmel kell kísérnünk a szo­cializmus épülésének minden moz­zanatát, ismernünk kell az egymást követő tervek legkisebb részletét is, továbbá a bel- és külpolitika ese­ményeit. Mindezekről hűt és alapos tájékozódást nyújt a napi sajtó, amelynek rendszeres olvasása, ha lépést akarunk tartani az esemé­nyekkel elengedhetetlen szük­ségszerűség. Ezekkel az ismeretekkel felvér­tezve, hivatástudattól fűtött, lelkes dolgozói leszünk a köz szolgálatá­nak. És akkor jó közalkalmazottnak tarthatjuk magunkat. NAGY SZABÓ TIBOR, a Megyei Földmérési Igazgatóság dolgozója Olvasd, terjeszd A NÉPSZAVÁT közalkalmazott A Szovjet filmhét eseményei Január 21-től a MOKÉP Szovjet Filmhetet rendez, amelynek keretén belül újabb nagyszerű szovjet film­alkotások kerülnek bemutatásra. A Szovjet Filmhéten a magyar dolgozók ismét több olyan filmmel ismerkedhetnek meg, amelyek be­mutatják a Szovjetunió fejlődését, a szovjet dolgozók életét, minden­napi munkáját. A budapesti filmszínházak a Szov­jet Filmhéten az alábbi filmalkotá­sokat mutatják be: Bátor emberek. Titkos megbízatás. . Patyomkin cirkáló. Nagy hazafi I.—II. rész. Felh­íjuk a kultúragitációsok figyelmét, hogy ezekre az előadá­sokra szervezzék meg a csoportos látogatásokat. Új feladatok A kommunizmus építésének fo­lyamán az értelmiség szerepe sza­kadatlanul növekszik. Új, fontos feladatokat kell megoldania az 1951 január 1. A szovjet népi értelmiség feladatai az építő munkában A szocializmus egyik legnagyobb győzelme az új népi szovjet értel­miség kialakulása a Szovjetunió­­ban. A nagy Sztálin a SzK(b)P XVIII. kongreszusán tartott beszé­dében mondotta, hogy »megszüle­­tett és kialakult a nagyszámú szov­­jet értelmiség, amely a munkás­osztályból, a parasztságból, a szov­jet alkalmazottak soraiból, amely a mi népünk húsából és véréből való; — olyan értelmiség ez, mely nem ismeri a kizsákmányolás igá­ját, amely gyűlöli a kizsákmá­­nyolókat s szívvel és lélekkel kész szolgálni a Szovjetunió népeit.« Építőmunka A szovjet szocialista értelmiség valóban népi és teljes egészében a munkásosztályban és a paraszt­ságban gyökerezik, becsülettel tel­jesítette kötelességét a szocializ­mus építéséért és a Nagy Honvédő Háború győzelme befejezéséért vívott harcban. A háború utáni idő­szakban az értelmiség az egész szovjet néppel együtt óriási mun­kát végez a kommunista építés sztálini programmjának megvaló­sításáért. Az élenjáró szovjet tudomány művelői új, hatalmas lépéseket tettek annak a történelmi feladat­nak a megoldása terén, hogy »ne csak elérjük, hanem túl is szár­nyaljuk a legközelebbi időben a külföldi tudomány eredményeit­ — amelyeket a nagy Sztálin tűzött ki. Sikeresen fejlődik a szovjet iro­dalom és művészet, amely a Szov­­jetúnióban a nép érdekeit szolgálja s a szovjet emberek kommunista nevelésének fontos eszköze. A szovjet értelmiségnek nagy ér­demei vannak az építő munkában. Állandóan fejlődik újrá szelleme és energiája. A Bolsevik Párt, a pártszerveze­tek egyik legfontosabb feladatává tette az értelmiség marxista-leni­nista nevelését. Az értelmiségnek különös jelentősége van a Szovjet­unióban, ahol az állam irányítja a gazdaság és kultúra minden ágát, ahol a dolgozóknak meg kell érte­niük az állam politikáját, feladatait ahhoz, hogy tudatosan és eredmé­nyesen végezzék a munkájukat. ipar és mezőgazdaság technikai fej­lődése, a tudomány és kultúra to­vábbfejlesztése terén. Mindez azt követeli a szovjet értelmiségtől, hogy szüntelenül emelje ideológiai színvonalát, tudományos ismere­teit, fokozza alkotó­készségét, haza­fias lelkesedését. A SzK(b)P Központi Bizottsága határozatainak Sztálin elvtárs irány­­mutatásának alapján a pártszerve­zetek nagy munkát végeznek az ér­telmiség ideológiai nevelése terén. Ebben a munkában a pártszerveze­teket a nagy Sztálinnak az a taní­tása vezeti, hogy a marxi-leniai elméletet elsajátítani annyit jelent, mint az elmélet lényegét magun­kévá tenni és megtanulni azt, hogy hogyan használjuk fel ezt az elmé­letet a kommunizmus építésének gyakorlati kérdéseiben. A pártszervezetek az értelmiség ideológiai nevelésével egyidejűleg fokozzák az értelmiség aktivitását a gazdasági és kulturális építés fel­adatainak megoldásában. Fáradhatatlan békeharcs Figyelemreméltó a tudomány és termelés dolgozóinak egyre szilár­dabbá váló baráti kapcsolata. A pártszervezetek szüntelenül erősí­tik ezt a kapcsolatot, még szélesebb körben is még alaposabban terjesz­tik az élenjáró munkások és kol­hozparasztok termelési tapasztala­tait. Hivatásuknak tekintik, hogy minden eszközzel támogassák a szovjet értelmiség alkotó kezdemé­nyezését és arra törekszenek, hogy a káderek egész gyakorlati munká­ját a bolsevik eszmeiség szelleme, hassa át. A szovjet értelmiség, amely mun­kájával növeli a szocialista haza dicsőségét és hatalmát, fáradha­tatlanul küzd a béke ügyéért. Te­vékenyen részt vesz a békéért, a há­borús gyújtogatók ellen küzdő békeharcosok egész népet átfogó mozgalmában. A szovjet nép hatalmas gazdasági és politikai fellendülés közepette választotta meg a helyi tanácsok küldötteit. A szovjet dolgozók az értelmiség számos legjobb képvise­lőjét jelölték a helyi tanácsok kül­döttei között. Felelősségteljes és megtisztelő feladatok állnak a szovjet értel­miség előtt. A Bolsevik Párt, a nagy Sztálin vezetése alatt az értel­miség becsülettel teljesíti hazafias kötelességét, a kommunista építés hatalmas terveinek megvalósít­ásá­ban. Levél a tagkönyvcseréről és az egységes tagdíjrendszerről Szakszervezeti központunk tanfo­lyamán részletesen foglalkoztunk a SZOT IV. teljes ülésén hozott hatá­rozatával, mely az egységes tagdíj­­fizetési rendszer bevezetését, a tag­­sági könyvek egységesítését és az egységes tagnyilvántartás bevezeté­sét mondja ki. E határozatot szükségessé tette az a természetes folyamat, hogy a dolgozók széles tömegei egyre nagyobb számban kapcsolódnak be szakszervezeteink munkájába. A tagság számának nagymérvű növe­kedésével szakszervezeteink gazda­sági feladatai is megnövekedtek és ez a körülmény szükségessé tette a szakszervezeti számvitel és gazdál­kodás átreformálását. E számviteli és gazdasági reform­nak számos előnye van. Az egységes tagdíj bevezetése meg­szünteti azokat az eltéréseket, és különbségeket, melyek a tagdíjak összegére nézve egyes szakszerve­zetek között mutatkoznak. 1951 ja­nuár 1-től valamennyi szakszervezet tagjai összkeresetüknek másfél szá­zalékát fogják egységesen fizetni tagdíjjárulék címén. A régi tagkönyvek a jövő év ele­jén új tagkönyvekkel lesznek kicse­rélve. A határozat értelmében csak az a tag kaphat új tagkönyvet, aki tagdíj­járulékát 1950 december hó 31 napjáig rendezte. Az új tagkönyv bevezetése egyben jelentős könny­í­tést jelent abból a szempontból is, hogy a jövőben amennyiben bárme­lyik szakszervezeti tag munkahely, változás folytán más szakszervezet hatáskörébe kerül, nem kell a tag­könyvet kicserélni, hanem elegendő az átigazolás bejegyzése. Hangsúlyozni kell, hogy a tag­­könyvcsere igen komoly és fontos feladat, a szakszervezetek és a tag­ság szempontjából egyaránt. Éppen ezért nem közömbös, hogy ezt a munkát hogyan fogjuk elvégezni. Központunk az ezzel kapcsolatban elvégzendő feladatokat ütemezni fogja és mindnyájunk jó munkájától függ, hogy az ütemterv kapcsán a SZOT határozatát pontosan és kellő időben végre tudjuk hajtani. örömmel kell megragadnunk ezt az alkalmat, — melyet a SZOT ha­tározata lehetővé tesz —, mert a tagdíjrendezés, az új tagkönyv és az egységes tagnyilvántartás beve­zetésével a SZOT-határozat végre­hajtása megjavítja szakszervezeteink munkáját és szorosabbra fűzi a szakszervezet és a tagság kapcsola­tát. Szakszervezeti dolgozók: jó mun­kával előre a SZOT-h­atározat ma­radéktalan, pontos és határidőre történő végrehajtásáért. SZATHMáRY IMRE (szabolcsmegyei tanács)

Next