Közalkalmazott, 1951 (5. évfolyam, 1-14. szám)
1951-01-01 / 1. szám
2 A kádermunka kérdései a Földművelésügyi Minisztériumban A Politikai Bizottság július 24-i határozata — a szakszervezeti munka egyes kérdéseiről — fokozott feladatokat jelölt meg a szakszervezeti szervek és így a mi számunkra is a fennálló mulasztások és elkövetett hibák kiküszöbölésére. A határozat végrehajtása során egyik legfontosabb láncszem 4% SZOT Elnöksége határozata a szakszervezetek kádermunkájáról. Rákosi elvtárs tanítása szerint: »A kádermunka tükör, amelyben meglátszik az illető szervezet munkastílusa.« Elöljáróban kétségtelenül meg kell állapítani azt, hogy kádermunkánk tükre kissé homályos. Mit tettünk azért, hogy ez a tükör tiszta legyen, milyen hibákat követtünk el, milyen tanulságokat vontunk le ezek felismeréséből és mik voltak a hibák eredői? Itt azonnal magunkra vonatkoztathatjuk a SZOT Elnöksége határozatának 2. pontjában foglaltakat, mely a helyes káderválasztással foglalkozik. Mindenekelőtt tudomásul vettük a helytelen káderkiválasztás egyik súlyos megnyilvánulását, a fluktuációt. Nem minden esetben jártunk el a káderkiválasztásnál a kötelező gondossággal és körültekintéssel. A helytelen káderkiválasztás nemcsak azzal az »eredménnyel« jár, hogy a sorozatos hibák és kudarcok után következik a fluktuáció, hanem azzal is, hogy becsületes és jószándékú kádereinket megingatjuk, elhintjük bennük annak a tudatnak a magvát, hogy ők nem alkalmasak arra a feladatra, amelyre a Párt, bizalma (de a funkcionáriusok helytelen káderpolitikája) állította. Az iskolákra történt javaslatoknál sem mindig az volt a mérvadó, hogy a javasolt káder fejlődésében milyen eredmény várható, mi tette őt alkalmassá és méltóvá a javaslatra, hogy iskolára küldjük, hanem az, hogy milyen könynyen nélkülözhető hivatali vonalon. Magában véve te helytelen, ha ezekre a jelenségekre csak akkor figyelünk fel, ha ezekre felsőbb szerveink határozatai kifejezetten rámutatnak. De sokkal helytelenebb, ha a hibák felismerése után nem sietünk a káderek segítségére, ha a hibák feltárásával, a bolsevik kritika és önkritikából eredő nevelőmunkával nem igyekezünk jóvá tenni az elkövetett hibákat és nem adunk módot kádereinknek arra, hogy megfelelő helyen és megfelelő körülmények között megállják a helyüket. Egyik legnagyobb alapszervünk osztálybizottságának titkára minden igyekezete dacára sem tudta az irányítást kézben tartani. Elaprózta magát, elmerült a gyakorlati aprómunka sokaságában. Mindent egyedül akart elvégezni, megelégedett a papíreredményekkel (jelentésekkel). A sz. b. is a kellő ellenőrzés hiányában csak akkor figyelt fel a jó jelentések ellenére, amikor jelentkeztek a hibák, az aktívahálózat szétesett, a politikai munka megszűnt és csak a szociálpolitika területén volt adott esetben némi munka, de megfelelő tudatosító-agitációs alátámasztás nélkül. Amikor a tapasztaltak okait kivizsgáltuk, kiderült, hogy a helytelen káderkiválogatás következtében történt meg, hogy az, mint kultúrmunkás sokkal jobb munkát tudna kifejteni. Természetesen ez az elvtárs képességének megfelelő területen végzi ma már mozgalmi munkáját igen jó eredménnyel. Ennek az ellenkezője ie előfordul, hogy mozgalmi munkára nem alkalmas egyének kerültek vezető funkcióba, így pl. az egyik legnagyobb alapszerv szociálpolitikai felelőse, aki teljesen elhanyagolta a reábízott feladatokat. Vagy pl. az sz. b. volt kultúrfelelőse, aki megszédült az átmeneti sikerektől, önelégültségét a hízelgők táplálták és nem vette észre, hogy a kultúrmunkát dezorganizálja és a reakció uszályába került. A sz. b. volt szociálpolitikai felelőse minden apró szervezési és adminisztrációs munkát fontosabban tartott a politikai nevelő, tudatosító munkánál. Nyakig merült el a kimutatások és statisztikák rubrikáiba, nem látta, hogy aktívahálózata szétesett, hogy a dolgozók felé alapos tudatosító munkát kell kifejteni az üdüléssel kapcsolatban azok felé az új káderek felé, akik a múltban nem mehettek üdülni és akik általában nem ismerték még fel az üdülés előnyeit. Tudták ugyan, hogy van egy üdülőnk a Balaton mellett, de az sz. b. propagandája hiányában az a suttogó propaganda érvényesült, amelynek az volt a célja, hogy az új kádereket visszatartsa az üdülők igénybevételétől és a helyeket a maguk számára biztosítsák. Ez csak részben sikerült, mert későn ugyan, de még idejében napirendre tűzte az sz. b. a szociálpolitikai reszort problémáit, feltárta a hibákat és meghozta a szükséges határozatokat azok kiküszöbölésére. Kiderült, hogy az elvtársak azért javasolták az egyik osztályról szociálpolitikai felelősnek képességei ellenére, mert mást akartak a helyére vinni. Azóta a Párt eltávolította azokat, akik ilyen és ehhez hasonló kádermunkájukkal fejtették ki káros tevékenységüket. Ma a volt szociálpolitikai felelős elvtárs egyik vállalatunk megbecsült dolgozója. Szakszervezeti munkánk másik rákfenéje volt a káderek oktalan cserélgetése, amely különösen az osztálybizottságok és bizalmiak vonalán nyilvánult meg. A Politikai Bizottság határozata alapján hosszú és szívós munkával haladunk előre, hogy a választott osztálybizottságaink és bizalmijaink egyre inkább önállóbban álljanak a lábukon. A politikai bizottság határozata megjelenésekor a 15 tagú sz. b. alig fele volt választott. Az sz. b.-nek egy pártonkívüli tagja volt. Azóta a tagság jóváhagyásával legjobb pártonkívüli dolgozóink közül még hármat állítottunk be az sz. b.-be. Bizalmi hálózatunkat újraszerveztük és választottuk. Megszüntettük a túlszervezést, azt a helytelen állapotot, hogy minden reszort (szociálpolitika, sport, közönségszervezés, sajtó) külön aktívagárdával dolgozott és így a bizalmiak szerepe elmosódott. Az sz. b. napirendre tűzte a SZOT elnöksége határozatát. Feltárta kádermunkánk hiányosságait, konkrétan és személy szerint megnevezve, megtárgyalta azokat az eseteket, amelyek, mint az előző példák is bizonyítják, a kádermunka hiányosságaiból adódtak. A Párt és SZOT határozatait saját feladatainkra alkalmazva, az sz. b. is határozatokat hozott, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy feladatainkat a Párt irányvonalának megfelelően, az új szakszervezeti választásokra felkészülve hajtsuk végre. Kádermunkánkban mindenkor döntő szempontok a Párthoz, valamint nagy felszabadítónkhoz, a Szovjetúnióhoz való viszony, a munkához való viszony, valamint az áldozatkészség a mozgalmi munkában. Tudatában a Politikai Bizottság határozata és a SZOT elnöksége határozata által feltárt hibáknak, marxista-leninista ismereteink állandó fejlesztésével igyekezünk munkánkban elérni azt a fokot, amelyet a Párt, a tagság belénk helyezett bizalma, a szocializmus építése, az egyre élesedő osztályharcban és nemzetközi helyzetben joggal megkíván tőlünk. SZŰCS SÁNDOR, a Földművelésügyi Minisztérium szakszervezeti titkára Mikor tarthatjuk magunkat jó közalkalmazottnak? Könnyűnek látszik erre a felelet, ha a ránk bízott munkakörben jól végezzük munkánkat. Volt idő, amikor ennyi is elég volt e tudat megszerzéséhez. Ma már egyéb dologra is szükség van. Mielőtt ezzel foglalkoznánk, állapítsuk meg, hogy a közalkalmazotti minőség értékelésében a felszabadulás óta döntő változás állott be. A régi rendszerben — nem beszélünk itt a kiváltságos családok gyengeképességű fiai és a levitézlett földbirtokosok részére fenntartott vezető állásokról —■, azok vállaltak közhivatali állást, akiknek egyedüli célja a közhivatali pálya végén, a »szamárlétra« legmagasabb fokán elérhető cím és nyugdíj megszerzése volt. A dolgozó tömegek előtt nem is volt becsületük. Fogyatékos felkészültségű, gerinctelen, a dolgozó nép nyakán élősködő naplopóknak tartották őket. Ma közalkalmazottnak lenni: megtiszteltetés, mert a dolgozó nép soraiból kiválasztott közalkalmazott — teljes megbecsülést és bizalmat élvezve —, valóban a közösség szolgálatát látja el E megtisztelő feladat ellátásához azonban — mint fentebb is mondottuk — nem elég munkánk hiánytalan elvégzése. Szakmai képzettségünk mellett ismernünk kell azokat az alapelveket, amelyeken a szocialista Haza megvalósítását célul kitűző népi demokráciánk politikai, gazdasági és társadalmi rendje felépül s amely alapelvek Marx, Lenin, Sztálin korszakalkotó műveiben keltek életre. Csak ezeknek teljes ismeretében tudjuk megérteni annak a munkának értelmét, amit a szocialista Haza felépítése jelent és azt a szerepet, amelyet e boldog, új világ felépítésében az általunk végzett munka betölt. Mert, ha e gigantikus méretű építkezés részeként vizsgáljuk munkánkat, úgy azt látjuk, hogy annak jól vagy rosszul végzése előmozdítja, vagy hátráltatja az egész mű sikerét. E széles távlatba beállítva, így kap különös jelentőséget és fontosságot a Legegyszerűbbnek látszó munkakör is. De az alapelvek ismeretén túl — figyelemmel kell kísérnünk a szocializmus épülésének minden mozzanatát, ismernünk kell az egymást követő tervek legkisebb részletét is, továbbá a bel- és külpolitika eseményeit. Mindezekről hűt és alapos tájékozódást nyújt a napi sajtó, amelynek rendszeres olvasása, ha lépést akarunk tartani az eseményekkel elengedhetetlen szükségszerűség. Ezekkel az ismeretekkel felvértezve, hivatástudattól fűtött, lelkes dolgozói leszünk a köz szolgálatának. És akkor jó közalkalmazottnak tarthatjuk magunkat. NAGY SZABÓ TIBOR, a Megyei Földmérési Igazgatóság dolgozója Olvasd, terjeszd A NÉPSZAVÁT közalkalmazott A Szovjet filmhét eseményei Január 21-től a MOKÉP Szovjet Filmhetet rendez, amelynek keretén belül újabb nagyszerű szovjet filmalkotások kerülnek bemutatásra. A Szovjet Filmhéten a magyar dolgozók ismét több olyan filmmel ismerkedhetnek meg, amelyek bemutatják a Szovjetunió fejlődését, a szovjet dolgozók életét, mindennapi munkáját. A budapesti filmszínházak a Szovjet Filmhéten az alábbi filmalkotásokat mutatják be: Bátor emberek. Titkos megbízatás. . Patyomkin cirkáló. Nagy hazafi I.—II. rész. Felhíjuk a kultúragitációsok figyelmét, hogy ezekre az előadásokra szervezzék meg a csoportos látogatásokat. Új feladatok A kommunizmus építésének folyamán az értelmiség szerepe szakadatlanul növekszik. Új, fontos feladatokat kell megoldania az 1951 január 1. A szovjet népi értelmiség feladatai az építő munkában A szocializmus egyik legnagyobb győzelme az új népi szovjet értelmiség kialakulása a Szovjetunióban. A nagy Sztálin a SzK(b)P XVIII. kongreszusán tartott beszédében mondotta, hogy »megszületett és kialakult a nagyszámú szovjet értelmiség, amely a munkásosztályból, a parasztságból, a szovjet alkalmazottak soraiból, amely a mi népünk húsából és véréből való; — olyan értelmiség ez, mely nem ismeri a kizsákmányolás igáját, amely gyűlöli a kizsákmányolókat s szívvel és lélekkel kész szolgálni a Szovjetunió népeit.« Építőmunka A szovjet szocialista értelmiség valóban népi és teljes egészében a munkásosztályban és a parasztságban gyökerezik, becsülettel teljesítette kötelességét a szocializmus építéséért és a Nagy Honvédő Háború győzelme befejezéséért vívott harcban. A háború utáni időszakban az értelmiség az egész szovjet néppel együtt óriási munkát végez a kommunista építés sztálini programmjának megvalósításáért. Az élenjáró szovjet tudomány művelői új, hatalmas lépéseket tettek annak a történelmi feladatnak a megoldása terén, hogy »ne csak elérjük, hanem túl is szárnyaljuk a legközelebbi időben a külföldi tudomány eredményeit — amelyeket a nagy Sztálin tűzött ki. Sikeresen fejlődik a szovjet irodalom és művészet, amely a Szovjetúnióban a nép érdekeit szolgálja s a szovjet emberek kommunista nevelésének fontos eszköze. A szovjet értelmiségnek nagy érdemei vannak az építő munkában. Állandóan fejlődik újrá szelleme és energiája. A Bolsevik Párt, a pártszervezetek egyik legfontosabb feladatává tette az értelmiség marxista-leninista nevelését. Az értelmiségnek különös jelentősége van a Szovjetunióban, ahol az állam irányítja a gazdaság és kultúra minden ágát, ahol a dolgozóknak meg kell érteniük az állam politikáját, feladatait ahhoz, hogy tudatosan és eredményesen végezzék a munkájukat. ipar és mezőgazdaság technikai fejlődése, a tudomány és kultúra továbbfejlesztése terén. Mindez azt követeli a szovjet értelmiségtől, hogy szüntelenül emelje ideológiai színvonalát, tudományos ismereteit, fokozza alkotókészségét, hazafias lelkesedését. A SzK(b)P Központi Bizottsága határozatainak Sztálin elvtárs iránymutatásának alapján a pártszervezetek nagy munkát végeznek az értelmiség ideológiai nevelése terén. Ebben a munkában a pártszervezeteket a nagy Sztálinnak az a tanítása vezeti, hogy a marxi-leniai elméletet elsajátítani annyit jelent, mint az elmélet lényegét magunkévá tenni és megtanulni azt, hogy hogyan használjuk fel ezt az elméletet a kommunizmus építésének gyakorlati kérdéseiben. A pártszervezetek az értelmiség ideológiai nevelésével egyidejűleg fokozzák az értelmiség aktivitását a gazdasági és kulturális építés feladatainak megoldásában. Fáradhatatlan békeharcs Figyelemreméltó a tudomány és termelés dolgozóinak egyre szilárdabbá váló baráti kapcsolata. A pártszervezetek szüntelenül erősítik ezt a kapcsolatot, még szélesebb körben is még alaposabban terjesztik az élenjáró munkások és kolhozparasztok termelési tapasztalatait. Hivatásuknak tekintik, hogy minden eszközzel támogassák a szovjet értelmiség alkotó kezdeményezését és arra törekszenek, hogy a káderek egész gyakorlati munkáját a bolsevik eszmeiség szelleme, hassa át. A szovjet értelmiség, amely munkájával növeli a szocialista haza dicsőségét és hatalmát, fáradhatatlanul küzd a béke ügyéért. Tevékenyen részt vesz a békéért, a háborús gyújtogatók ellen küzdő békeharcosok egész népet átfogó mozgalmában. A szovjet nép hatalmas gazdasági és politikai fellendülés közepette választotta meg a helyi tanácsok küldötteit. A szovjet dolgozók az értelmiség számos legjobb képviselőjét jelölték a helyi tanácsok küldöttei között. Felelősségteljes és megtisztelő feladatok állnak a szovjet értelmiség előtt. A Bolsevik Párt, a nagy Sztálin vezetése alatt az értelmiség becsülettel teljesíti hazafias kötelességét, a kommunista építés hatalmas terveinek megvalósításában. Levél a tagkönyvcseréről és az egységes tagdíjrendszerről Szakszervezeti központunk tanfolyamán részletesen foglalkoztunk a SZOT IV. teljes ülésén hozott határozatával, mely az egységes tagdíjfizetési rendszer bevezetését, a tagsági könyvek egységesítését és az egységes tagnyilvántartás bevezetését mondja ki. E határozatot szükségessé tette az a természetes folyamat, hogy a dolgozók széles tömegei egyre nagyobb számban kapcsolódnak be szakszervezeteink munkájába. A tagság számának nagymérvű növekedésével szakszervezeteink gazdasági feladatai is megnövekedtek és ez a körülmény szükségessé tette a szakszervezeti számvitel és gazdálkodás átreformálását. E számviteli és gazdasági reformnak számos előnye van. Az egységes tagdíj bevezetése megszünteti azokat az eltéréseket, és különbségeket, melyek a tagdíjak összegére nézve egyes szakszervezetek között mutatkoznak. 1951 január 1-től valamennyi szakszervezet tagjai összkeresetüknek másfél százalékát fogják egységesen fizetni tagdíjjárulék címén. A régi tagkönyvek a jövő év elején új tagkönyvekkel lesznek kicserélve. A határozat értelmében csak az a tag kaphat új tagkönyvet, aki tagdíjjárulékát 1950 december hó 31 napjáig rendezte. Az új tagkönyv bevezetése egyben jelentős könnyítést jelent abból a szempontból is, hogy a jövőben amennyiben bármelyik szakszervezeti tag munkahely, változás folytán más szakszervezet hatáskörébe kerül, nem kell a tagkönyvet kicserélni, hanem elegendő az átigazolás bejegyzése. Hangsúlyozni kell, hogy a tagkönyvcsere igen komoly és fontos feladat, a szakszervezetek és a tagság szempontjából egyaránt. Éppen ezért nem közömbös, hogy ezt a munkát hogyan fogjuk elvégezni. Központunk az ezzel kapcsolatban elvégzendő feladatokat ütemezni fogja és mindnyájunk jó munkájától függ, hogy az ütemterv kapcsán a SZOT határozatát pontosan és kellő időben végre tudjuk hajtani. örömmel kell megragadnunk ezt az alkalmat, — melyet a SZOT határozata lehetővé tesz —, mert a tagdíjrendezés, az új tagkönyv és az egységes tagnyilvántartás bevezetésével a SZOT-határozat végrehajtása megjavítja szakszervezeteink munkáját és szorosabbra fűzi a szakszervezet és a tagság kapcsolatát. Szakszervezeti dolgozók: jó munkával előre a SZOT-határozat maradéktalan, pontos és határidőre történő végrehajtásáért. SZATHMáRY IMRE (szabolcsmegyei tanács)