Közalkalmazott, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

VII vfolyam, 1 szám Világ proletárjai egyesüljetek! 'v­­vv. A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Ára 20 fillér Budapest 1952 január 1 ifák©sí elvtárs útmutatásai nyomást teljesítsük az új esztend­ő feladatait Irta: Seprényi Sándor Ú­j esztendő küszöbére értünk.­­ Újév a visszapillantás és az előretekintés napja. Valamikor szo­morú volt az újévi számvetés Ma­gyarországon. Népünk tömegei számára az évek változása csak még jobban kidomborította az el­nyomatás, a nyomor változatlansá­gát. Ma az újév kezdete: olyan pont, amelyről beláthatjuk az el­múlt évben megtett utat, az elért eredményeket és a leküzdött nehéz­ségeket — és amelyről betekint­hetjük írtunk következő szakaszait. Az újévi számvetésre azért van szükség, mert erősít bennünket si­kereink, győzelmeink tudata; erő­­sítenek bennünket azok a tanul­ságok, amelyeket eddigi munkánk hiányosságaiból levonunk. Szük­ségünk van az újévi számvetésre, mert az elvégzett munka felmérése egyben készülődés az új felada­tokra. Népünk hatalmas munkát vég­zett az elmúlt évben. Ötéves ter­vünk második esztendejének fel­adatait teljesítettük. A béke vé­delme és a szocializmus építése: ez volt két fő feladatunk. S népünk egyre szélesebb tömegei értették meg, hogy a két feladat elválaszt­hatatlan egymástól. Erőnket és ere­dm­én­yein­ket az elmúlt évben megsokszorozta az a felismerés­, hogy a békét védelmezve a terv­szerű, gazdag, kulturált, boldog szocialista jövőt is védjük és hogy ha helytállunk a termelés frontján, egyszersmind a béke táborát is erősítjük. Szakszerveze­eink is e két szoro­san összefonódó feladat teljesíté­sének szolgálatába állította tevé­kenységét. Megállapíthatjuk, hogy pártunk útmutatásával értünk el eredményeket. Eredményeink közé számítható az, hogy szovjet tapasz­talatok alapján sikerült a közigaz­gatás területén, a tanácsoknál meg­szervezni a munkaversenyt és a szocialista kötelezettségvállaláso­kat. Az ország igazságügyi szervei között külön munkaversenymoz­­galmat indítottunk be, mi­ a szol­gáltató üzemek von­alán páros ver­senyeket szerveztünk. A szovjet módszereket sikerrel al­­­l­kalmaztuk az egyes szerveze­tek munkájának felülvizsgálatában is. Megalakítottuk területi bizott­ságainkat és előkészítettük az év első negyedében sorra kerülő szakszervezeti választásokat. Kulturális és szociális téren is vannak eredményeink. Kultúrottho­­nokat létesítettünk, az országos kultúr­versenyen kétszáz kultúrcso­­portunk vett részt. Bekapcsoltuk tagjainkat a rendszeres politikai és szakmai oktatásba, ehhez nagy se­gítséget nyújtottak a­ fölállít­ói vándorkönyvtárak is. Megalakítot­­tuk társadalombizosítási taná­csainkat, a táppénz- fizetést a na­gyobb hivatalokban decentralizá­­tuk. Tervszerűbbé tettük az üdü­lést és létesítettünk kisbölc­s­seket. Értünk el eredményeket, de nem elegendő ha termelési szervezési, kulturális és szociális téren elért sikereinkről beszélünk. A legfonto­sabb megvizsgálni, milyen eredmé­nyeket értünk el dolgozóink neve­lésében tagjaink öntudvának fej­lesztésébe­n a m,.n­­k"fegyelem meg­szilárdításéban Ez a legfontosabb, mert egyre inkább a dolgozók­ban tuda­án tmok hőse­inkért oldjuk meg feladatainkat Mennyire sike­rült kialakítanunk az új típusú köz­alkalmazottat, aki életét és munkás­ságát teljes mértékben a nép szol­gálatába állítja, aki megtartja és megtartatja az állami fegyelmet — ez a leglényegesebb kérdés. A n­épünk bölcs vezetője, forrón i­s szeretett Rákosi elvtársunk no­vember 30-i beszédében részletesen foglalkozott a munkafegyelem és ezzel kapcsolatban az állampo­gári fegyelem kérdésével. És mikor er­ről a kérdésről beszélt, aláhúzta: »A legfontosabb fegyelmezési esz­köz­... annak a szellemnek a ki­alakítása, amely elítéli, megbélyegzi a fegyelmezetlenséget, amelyben a fegyelem megsértése... szégyen és gyalázat.« Megtettünk-e mindent, hogy kialakítsuk azt a szellemet, amelyet Rákosi elvtárs, mint leg­fontosabb fegyelmezési eszközt je­lölt meg? Elmondhatjuk, hogy­ nem tettünk meg mindent. És ez meg­szabja jövő évi feladataink egyik legfontosabbikát. Szakszervezetünk döntő feladata az lesz, hogy fokoz­zuk az állami fegyelmet tagjaink­nál és ráneveljük őket arra, hogy ők maguk is megtartassák az ál­lami fegyelmet mindenkivel. Ennek egyik legnagyobb jelentőségű esz­köze a meggyőzés, a politikai fel­­világosító munka. Minden közalkal­mazottnak komoly, magas színvo­nalú agitációt kell kifejteni: ez az agitáció nek'.­.visszavonuló legyen, hanem erőteljes és támadó je­­gű. És azokkal, szemben, akiknél a fi­gyelmeztetés, a meggyőzés és a példam­utatás nem használ, Rákosi elvtárs útmutatása szerint kemé­nyebb eszközöket fogunk igénybe­venni, különösen ott, ahol fe­léte­lezhetjük, hogy a fegyelmezetlenség tudatosan szocialista építésünk el­len irányul. A közalkalmazottak­­­nak döntő feladata az ellenséggel szembeni éberség. De élesen el kell határolni az ellenséget a jó­akaratta, csak politikailag képzetlen, bizonytalankodó dolgozóktól. Világos, hogy az éberség fokozá­sához legelsősorban politikai kép­zettségünk emelése szükséges. És itt meg kell alko­tanunk, hogy oktatási tervünket az elmúlt évben­­ nem tudtuk teljes mértékben végre­hajtani. Ezt a hiányosságot kikü­szöbölni ugyancsak egyik for­los jövő évi feladatunk lesz,­unkánknak ezenfelül is számos JM hiányossága akad még. Hogy csak néhányat említsünk: nem vív­tuk kellő eréllye­­ a harcot az ellen­ségnek a tanácsokból való eltávolí­­tásáért, még mindig nem erősítet­­tük meg eléggé szakszervezeti köz­pontunk tömegkapcsolatait, nem számoltuk fel teljes mértékben a bürokráciát a szakszervezeti köz­pontunkon f­lül. Ezek és a többi fel nem sorolt hiányosságok mara­déktalanul kijavítandók a jövő esztendőben. Csak akkor lesz boldog új eszten­dőnk, ha hibáinkat kijavítjuk s első­sorban döntő fordulatot érünk el az igazi állampolgári fegyelem ki­alakítása terén. Jövő évi tervfe­l­­adataik nagyobbak lesznek az el­múlt évieknél, ezt bizonyítja a le­tárgyalt jövő évi költ­ségvetésünk is. E feladatok végrehajtása harcot jelent. A harc pedig­­ harci szel­lemet, bátorságot,­­ fegyelmezettsé­get, áldozatkészséget követel meg. Még többet kell tanulnunk a di­cső szovjet néptől, amelyben oly fényesen lobeg a harc szelleme, amelyben oly szilárd az öntudatos fegyelem. Még többet kell tanul­nunk a nagy Szovjetuniót, a dicső Sztálinié­, akinek példamutatása és támogatása minden győzelmünk alapja. Az elmúlt év arra tanít, hogy minden eddiginél fokozottab­ban összpontosítsuk erőfeszítésein­ket a magunk és a széles tömegek politikai nevelésére. Háláljuk meg ezzel pártunk, Rákosi elvtárs gon­doskodását, amelynek éppen leg­utóbb, a jegyrendszer megszünteté­sénél is oly nagyszerű példáját lát­tuk. Rákosi elvtárs november 30-i beszédében, amikor új győzelmünk jelentőségét ismertette, ezt mon­dotta: »Az, hogy újra ilyen jelen­tős lépést tehetünk előre, egyik legjobb bizonyítéka annak, hogy pártunk tudásban, tapasztalatban, fegyelemben növekszik és mint a múltban, úgy most is eredményes munkával és bátor kezdeményezés­sel szolgálja dolgozóink ügyét.« Dolgozzunk úgy a jövő esztendő­ben, hogy egy év múlva büszkén mondhassuk el: nagy pártunk veze­tésével mi is hozzájárultunk dol­gozóink új, nagy győzelmeihez. MiMég fosebara és eratimingesebbean kell Amikor hallgattam V­ikosl elvtárs beszé­dét és értesültem a jegyrendszer­­ meg­szüntetéséről, annak igazolását láttam, hogy ismét erősebbek let­tünk és egy akadályt újból legyőztünk. A dolgozók látják, hogy a haladást és fejlődést munkájuk megjavításával bizto­­sítsák és ez egyben jelenti egész dolgozó népünk boldogulását. Ezt szem előtt tartva végzem munkámat a Geofizikai Intézetnél, ahol a finommechani­kai műhely vezetője vagyok. Emi olyan műszer elkészítését bízták a műhelyemre, amitt/et m­­ég hazánk­ban nem nyám­­ottak Ezt a munkát a terv szerinti időre elkészí­tettük és a mérési eredmények munkánk eredményességét bizo­nyították. Jelentős si­kerünket pártunk se­gítségének köszönhet­jük, amely megnyil­vánul tudományos in­tézetünk támogatásá­ban. Korszerű kutató laboratóriumokat, fi­­nommechanikai mű­helyt, könyvtárt létesí­tettünk. Ezeknek segít­ségével ú mi eredmé­nyek születtek és ha­ladó szellemű fiziku­saink az elért eredmé­nyeikkel ha­zdlánd­nak dolgozó népünk sikereihez. Munkám jutalmául sztahanovista lettem és átérzem, hogy ez további feladatokat je­lent számomra. Mun­­katársaim fokozottabb figyelemmel kísérik munkámat, több és jobb munkát várnak tőlem. Nagy kitü­ntee­tést jelent számomra, hogy az esti Műszaki Egyetem hallgatója le­hettem. További ejlönté­­sem így biztosítva van. Rákosi elvtárs no­vember 10-i beszéde után még jobban át­­érzem azt, hogy job­ban és eredményeseb­ben kell dolgoznom, még­­ tevékenyebben kell résztvennem or­szágépítő munkánk­ban. HERR if. V IMRE a Geofizikai K­i­ere­ sztahanmn lila dolgozója. A szakszmezeti tinasztízsek . Néhány héttel ezelőtt jelent meg a SZOT Elnökségének határozata a szakszervezeti szervek újra­választásáról. Az azóta eltelt idő szakszervezetünket nagy mértékben közel hozta e határozat végrehaj­tásához, mert az első alapszerve­zeti választásokat rövid időn be­lül, január 10-től tartjuk meg. Ez szükségessé teszi, hogy az eddigi tapasztalatok alapján néhány kér­dést megtárgyaljunk és ennek se­gítségével javítsuk meg munkán­kat. Elnökségünk levele többek kö­zött a következőket mondja: »Min­den tagunk érezze felelősségét a választásokban való aktív részvé­teléért...« Ezt csak azzal tudjuk elősegíteni, ha a szokásos érte­kezleteken (szakszervezeti cso­portértekezleteken, taggyűlésen, stb.) túl a bizalmiak a csoport tagjaival külön-külön beszélve, ébresztik fel és fokozzák bennük a felelősségérzetet. Ezek ne általá­nos beszélgetések legyenek, hanem kapcsolódjanak az alapszervezet szakszervezeti életéhez. A bizalmi vitassa meg a csoport tagjaival, hogy ha pl. (mint a nyíregyházi Városi Tanácsnál) a dolgozók ju­talmazása titokban vagy posta út­ján és nem a dolgozók nyilvános­sága előtt történik. Ezért nem­csak a hivatalvezetés, nemcsak a szakszervezeti bizottság hibás, ha­nem ő maga is, aki a szakszerve­zet tagja, felelős, ha tudomásul veszi és olyan szakszervezeti funkcionáriust választ, aki nem lép fel ez ellen. Hangsúlyozzuk: az alapszerv életét tárgyalva, mutassunk rá arra, hogy saját érdekében és a közösség érdekében »egyetlen ta­gunk számára sem lehet közömbös, hogy kiket választ meg vezetőinek, kiket tisztel meg bizalmával«. Az eddigi tapasztalatok alap­ján bátran állíthatjuk, hogy tag­ságunk túlnyomó része ezt meg­értette. Erre mutat a tagságunk részéről megnyilvánuló számtalan helyeslés, amely nem egy helyen abban jutott kifejezésre, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mérték­ben bírálták a szakszervezeti bi­zottságok, osztálybizottságok és egyes funkcionáriusok munkáját. A Központi Statisztikai Hivatal­ból Meleg elvtárs a bizalmi háló­zat rossz felépítését bírálta, mely­nek következtében egyes munka­­csoportoknál nem volt bizalmi. A fehérgyarmati Járási Tanács­nál a dolgozók felvetették, hogy a­ kultúr-, valamint a bér- és terme­lési felelősök rossz munkát végez­tek és nyilvánvaló, hogy akik ilyen felelőtlenül látták el munkájukat, azok nem érdemlik ki a dolgozók bizalmát és a dolgozók nem is fog­ják megválasztani őket. Tagságunk jólesően állapította m­eg, hogy Elnökségünk levele föld­adatnak jelölte meg a munka­­megjavítási mozgalom továbbfej­lesztését a szovjet tapasztalatok felhasználásával és azt, hogy a­­ jövőben az érdekvédelmi kérdések­kel sokkal alaposabban és harco­­­­sabban kell foglalkozni. Ezért mondta Lupper elvtárs, a Fővárosi Tanács dolgozója, hogy a szakszervezeti választásnak is a bürokrácia elleni harc jegyében kell történnie A siófoki járási ta­nács Sz. B. tagjai vállalták, hogy­­ a választás napjáig úgy az állam­i- és terv , valamint a m­unkafegyel-­­­met a területükön megszilárdít­ják. Az V. kerületi adóhivatalnál pedig a dolgozók helyesnek tart­­­­ják, hogy a szakszervezet az ér­­­­dekvédelem terén komoly javulást kíván elérni. Külön megemlítették azt, hogy a szakszervezeti bizott­ságnak törődnie kellene azzal is, hogy a dolgozóknak milyen a munkahelyük, milyen környezetben dolgoznak. A választási feladatok végrehaj­tását össze kell kötni a hivatali, üzemi munka megjavításával. A hivatalvezetésnek is az az érdeke lehet, hogy minél jobb legyen a választás előkészülete. Mind keve­sebb az olyan hely — mint a Baranya megyei tanács —, ahol az osztályvezetők egyike sem je­lent meg a taggyűlésen. Mind­inkább elenyészővé válik és kell, hogy váljék az olyan hivatalveze­tők száma, akik nem értik meg a szakszervezet jelentőségét és ezzel nehezítik a saját munkájukat is. Szép számban vannak olyanok, mint Katona elvtárs, a győri Vá­rosi Tanács elnöke, aki minden­ben segítséget nyújt a Sz.­B-nak, vagy a dorogi járási tanács el­nöke, aki a külszolgálat beüteme­­zését úgy irányította, hogy a já­rási tanács dolgozói részt tudja­nak venni a taggyűlésen. Ahol alapszervezeti vezetősé­geink jól dolgoznak, a választási munka során nemcsak a hivatali, üzemi munka javul meg, hanem a szakszervezeti munka is. Szorosabbá válik a vezetők és a tagság közötti kapcsolat. Ezt nagy mértékben elősegíti Elnöksé­günk levelének a tagság részvéte­lével történt megvitatása. A jól dolgozó alapszerveknél emelkedik a beszervezett tagok száma és a tagdíjmorál. A csornai járási tanácsnál a legutóbbi időkig 76 dolgozóból csak 40 volt szervezett. Most 30 újabb szervezett dolgozóval emel­kedett számuk, mert egyénileg ma­gyarázták meg mindenkinek, hogy a szervezett dolgozók soraiba való belépésükkel is meg kell mutatni, hogy készek a dolgozók egységét erősíteni, a békéért, az ötéves terv megvalósításáért harcolni. Nem így csinálják a Borsod megyei Vízműnél, ahol Bikszegi kartárs szóvá tette, hogy már két és fél hónapja volt a vállalatnál, de nem kereste fel senki és végül nagy nehezen megtudta, hogy Lusztig elvtárs az elnök és hozzá ment el bejelenteni, hogy be akar lépni a szakszervezetbe. A belügyminisztérium a tagdíj­­morál megjavítása terén ért el szép eredményt, mert az októberi 83,7 százalékot 96 százalékra javí­tot­ta. Néhány kérdést emeltünk csak ki, de így is világosan látható, hogy a választások előkészítése fontos feladat. E néhány kérdésen túl természetesen nem hanyagol­,­ható el a szakszervezeti munka többi területe, például: a kultúr- és sportmunka sem és az összes feladatok végrehajtásával kell biz­tosítanunk, hogy szakszervezetünk megerősödjék. Egy pillanatra sem szabd azon­ban megfeledkezni arról, hogy­­ csak a párt vezetésével, a párt­­szervezetek segítségével tudunk jó munkát végezni. A Magyar Dolgo­zók Pártja Veszprém m­e­gyei és zala megyei pártbizottsága haté­kony segítséget nyújtott területi bi­zottságainknak például azzal, hogy­­ a pártbizottság lapjában helyet­­ adott választásunk kérdéseinek.­­ Mindenütt kérjük a párt segítségét,­­ az alapszervezetek csakúgy, mint a területi bizottságok, hogy a vá­lasztások előkészítése és megtar­tása minél sikeresebb legyen. Bánhidi Ferenc

Next