Közalkalmazott, 1952 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
2 9.Olyan vezetőket választunk, akik szívügyüknek tekintik ■ a szakszervezet munkáját*' 1 Az Igazságügy minisztérium szakszervezeti taggyűlésének tapasztalatai ».A legutóbbi, 1949-es szakszervezeti választások óta államigazgatásunk szerkezetében alapvető változások történtek. A végbement átalakulásokkal párhuzamosan szervezeteink vezetőségeiben is gyakoriak voltak a változások. Ma túlnyomó többségében nem a tagok bizalmából megválasztott és a tagság támogatását élvező vezetők irányítanak. Ennek káros feihatásai a szakszervezeti munka gyengülésében, a tagság és a vezetők kapcsolatának meglazadásában jelentkeztek.« -t állapítja meg a Közalkalmazottai Szakszervezete Elnökségének a tagsághoz intézett levele. — Az elnökségi levélnek ez a része teljes mértékben vonatkozik ránk is — -mondja Zsolnai Emil elvtárs, az Igazságügyminisztérium szakszervezeti bizottságának I. osztálybizottsági titkára a taggyűlésen tartott beszámolójában. Zsolnai elvtárs a beszámolójában elmondta, hogy értek el eredményeket a munka megjavításában. A munkamozgalom beindításával gép- és gyorsírói versenyt rendeztek a szakmai továbbképzés elősegítésére, de ezek az eredmények mellett igen sok a javítanivaló az osztálybizottság munkájában. Az osztálybizottság rossz munkáját bizonyítja az, hogy a beszámoló semmi konkrétumot nem tartalmazott és a hozzászólók többsége nem élt a konkrét bírálat fegyverével. Több felszólaló elmondta, hogy az osztálybizottság formálisan végezte munkáját, elszakadt, a tömegektől, nem alkalmazták a bírálat-önbírálat éles fegyverét. Tiba István elvtárs felszólalásában elmondotta, hogy a vezetőség nem foglalkozott megfelelően a tagság nevelésével és ezért a tagság jórésze nem látja a szakszervezet jelentőségét. Nem foglalkoztak megfelelően az aktívákkal, nem adtak konkrét feladatokat és határidőket, így nem tudták mozgósítani a tömegeket pártunk, kormányunk és a SZOT határozatainak végrehajtására. — A bizalmiakra nagy feladat hárul — mondotta Solt Kornél elvtárs — a munka megjavításáért, a munkafegyelem szigorú betartásáért folytatott harcban. Ezért a vezetőségnek sokkal nagyobb súlyt kell helyezni, a bizalmiak rendszeres oktatására, nevelésére. A feladatok teljesítését rendszeresen kell ellenőrizni. Attila Sándor elvtárs javasolta, hogy az osztálybizottság, készítsen részletes munkatervet és ismertesse a tagsággal. Ebből látja a tagság az előtte álló feladatokat és bírálatát a választásnál figyelembe vehetik. A taggyűlés résztvevőinek hozzászólásai azt bizonyították, hogy az Igazságügyminisztérium dolgozói is harcolnak a hivatali munka megjavításáért és az állami fegyelem megszilárdításáért. De a tagság elvárja, hogy a szakszervezeti bizottság sokkal harcosabban, keményebben szálljon silóra a feladatok végrehajtásáért. Az eddigi osztálybizottság nem végzett jó munkát, így a tagság irányítás nélkül dolgozott. Ezért az Igazságügyminisztérium szakszervezeti bizottságának I. osztálybizottsági tagjai alaposan felkészülnek a januári vezetőségi választásokra. Olyan vezetőket választanak, akik szívügyülinek tekintik a szakszervezet munkáját. A taggyűlés tapasztalataiból a tagságnak is le kell vonnia a tanulságokat. A választásokig és a jövőben is sokkal jobban kell segítenie a vezetőséget építő bírálataival, javaslataival, hogy következetesebben harcoljon az Igazságügyminisztérium dolgozóinak munkamegjavítási mozgalmáért. Barta Lajos Hogyan készül egy szakszervezeti bizottság elnöke a választási taggyűlés beszámolójára ?A taggyűléseken a szakszervezeti vezetők kötelesek beszámolni végzett munkáinkról, tárják fel nyíltan a szakszervezet munkájában lévő hibákat, mulasztásokat, folytassanak harcot a szociáldemokrata munkamódszerek, az opportunizmus minden megnyilvánulása ellen.« (Részlet Elnökségünk 1951. december hó 5-i, a szakszervezet tagjaihoz Intézett leveléből.) A SZOT határozata világossá tette előttünk a szakszervezeti választások szükségességét, jelentőségét és célját. A Könnyűipari Minisztérium szakszervezeti bizottsága is megtárgyalta a választásokkal kapcsolatban reánk váró feladatokat. Az előttünk álló egyik fontos feladat a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolójának előkészítése, amely feltárja az elmúlt évi szakszervezeti munka eredményeit és hiányosságait, de megjelöli a legközelebbi feladatokat is. Pártunk Politikai Bizottságának határozata óta fejlődés mutatkozott szakszervezeti bizottságunk munkájában, de emellett még mindig számos hiányosságot és hibát tapasztalhatunk a napi feladaatok megoldásánál. Nem foglalkoztunk megfelelően a dolgozók kezdeményezésével. Az újítások jutalmazására és azok időben valóbevezetésére nem fordít elég figyelmet a szakszervezeti bizottság. Ugyancsak nem ellenőrzi rendszeresen a szakszervezeti vezetőség a termelési értekezlet határozatainak pontos végrehajtását sem. Mindezeket a hiányosságokat a bírálat ésem bírálat segítségével most, a választások alkalmával feltárjuk a dolgozók előtt, hogy tagságunk segítségével megkezdhessük a hiányosságok felszámolását. Beszámolóm azonban csak akkor éri el célját, ha a szakszervezeti bizottság kollektív munkájára épül. A Sz. B. valamennyi tagja elkészíti az elmúlt évi munkára vonatkozó beszámolóját.. Ezen kívül a szakszervezeti bizottság felkér a minisztérium dolgozói közül egy háromtagú bizottságot, akik a dolgozók véleményei alapján bírálatot mondanak a Sz. B. eddigi munkájáról és javaslatokat tesznek a hibák felszámolására. Én tehát a háromtagú bizottság, a reszortfelelősök, valamint a bizalmiakkal folytatott beszélgetés után készítem el beszámolómat, amelyet megtárgyal a szakszervezeti bizottság és csak azután számolok be a tagság előtt. Beszámolóm megvilágítja a dolgozók előtt a szakszervezetek és ezen belül a mi szakszervezeti bizottságunk szerepét és feladatát az építés jelenlegi szakaszában. A taggyűlési beszámoló megmutatja a dolgozók előtt a szakszervezeti bizottság szerepét a munka megjavítása, valamint a párt és kormányhatározatok végrehajtása területén. Képet ad a tagság előtt arról is, hogyan teljesítette a szakszervezeti bizottság az érdekvédelmi feladatokat, milyen eredményeket ért el ezen a téren, hogyan gondoskodtunk a dolgozók szociáns, kulturális, művelődési, sportszükségleteinek kielégítéséről. Szakszervezeti bizottságunk kollektív munkával így készül fel a tagság előtti beszámolóra, hogy a választásokkal eredményesen járuljunk hozzá a minisztérium munkájának megjavításához, amely elősegíti a könnyűipari üzemek minőségi és mennyiségi termelésének emelését iS. BACZKOVICSI Kft.VOVÉ a Könnyűipari Minisztérium szakszervezeti bizottságának elnöke. közalkalmazott A szakszervezeti tagdíjfizetés jelentősége A szakszervezeti választásokon csak azok a szakszervezeti tagok választók, illetve választhatók, akiknek tagdíjhátralékuk nincs, illetve három hónapnál több tagdíjjal nem tartoznak. Döntő jelentőségű, hogy a szakszervezeti választásokon minden szakszervezeti tag élhessen választójogával, mert valamennyi dolgozó érdekelt abban, hogy kik lesznek a szakszervezet újonnan megválasztott vezetői. A szakszervezeti tagdíjfizetés kifejezi a tag viszonyát a szakszervezethez. Ezért fontos, hogy minden dolgozó megértse: szervezett dolgozónak, a szakszervezet tagjának lenni, megbecsülést jelent. Az imperialista országokban a munkások és alkalmazottak, különösképpen pedig a közalkalmazottiak el vannak zárva annak a lehetőségétől, hogy szervezkedjenek és így harcoljanak a jobb munkafeltételekért, a békéért, a szabadságért. A népi demokratikus országokban a szakszervezetek a párt vezetésével harcolnak a szocializmus építéséért és a dolgozók magasabb életszínvonaláért. A szakszervezetek a befolyt tagdíjból tartják fenn magukat és az így a befolyt összeg legnagyobb részét közvetlen vagy közvetett formában juttatják vissza a szakszervezet tagjainak. A mi szakszervezetünk is a befolyt tagdíj több mint 50 százalékát fordítja szociális, kulturális és sport célra. Ebből az összegből a legnagyobb vidéki városokban kultúrotthonokat építünk, felépítjük Budapesten a Petőfi Sportegyesület Stadionját, jelentős összegeket fordítunk havonta szakszervezeti segélyekre. Minden megyében létesítettünk mozgó könyvtárakat. Több mint 150 községbe adtunk rádiót, gramofont és könyvtár-álcát a közalkalmazottaknak. Nagyon sok városban és községbe asztalitennisz, sakk, futball, MHK és egyéb sportfelszereléseket adtunk tagjainknak. Tagságunk jelentős részének biztosítottuk a kedvezményes üdülést az év minden szakában. A legjobb dolgozók ingyenes külföldi üdültetésben vettek részt, vagy a Galyatetői élmunkás üdülőben üdültek ingyenesen. Ebben a rövid felsorolásban még nincsenek benne azok a felszerelések, amelyeket az alapszervek a tagdíj náluk maradó részéből szereztek be. A jövőben sokkal szélesebb körben akarjuk kitárgyalni a szakszervezeti bizottságok költségvetéseit. Valamennyi dolgozónak biztosítani akarjuk azt a jogát, hogy ötleteit és észrevételeit az alapszerv költségvetésének elkészítésénél érvényesítse. A szakszervezeti bizottságok költségvetéseit úgy akarjuk felépíteni, hogy valamenynyi dolgozó magáénak érezze a költségvetés minden tételét és ellenőrizze a szakszervezeti bizottság gazdálkodását. Csak ez a mód biztosíték arra, hogy a szakszervezeti bizottságok a tagdíjból náluk maradó összegeket valóban és kizárólag a szakszervezeti mozgalom erősítésére fordítják. A szervezettdolgozóknak viszont érezniük kell, hogy a szakszervezet feladatát és céljait, csak úgy tudja megoldani, ha a végzett munkán kívül a tagság a tagdíjfizetésben is teljesíti kötelességét. A szakszervezeti vezetőségeket újjáválasztó taggyűlésen az Ellenőrző Bizottságok elnökei be fognak számolni eddigi tevékenységükről, elmondják a dolgozóknak, hogy hogyan gazdálkodtak és beszélni fognak arról, hogy az elkövetkezendő hónapok során milyen feladatokat akarnak megvalósítani. Szakszervezetünk tagjai kísérjék figyelemmel ezeket a beszámolókat, vegyenek részt aktívan az Ellenőrző Bizottságok tevékenységének megvitatásában és hozzászólásaikkal segítsék hozzá az újonnan megválasztottakat a jó politikai munkához szükséges jó gazdasági munka elvégzése'07. Gárdonyi György A GYORSÍROK LAPJA segítségedre van szakmai tudásod továbbfejlesztésében Olvasd! Terjeszd! Ara, Li Ft. Csekkszámla-szám: 210.390 1952 Január 1- A jegyrendszer megszüntetése a Szovjetunióban Néffy éve volt december 14-én, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Sz.Kfbjd Központi Bizottsága elhatározta a pénzreform végrehajtását s ugyanakkor elrendelte az élelmiszerek és iparcikkek jegyrendszerének eltörlését. Ezt az intézkedést a lakosság mindenütt a legnagyobb megelégedéssel fogadta. A szabadkereskedelem első napjaiban a vásárlók tömegesen álltak a kirakatok előtt és figyelmesen nézegették, mit vásároljanak a bőséges választékból. A szovjet emberek megértették: az új intézkedés segít abban, hogy a Szovjetunió pénzforgalom terén is felszámolhassa a háború következményeit és megkönnyíti az átmenetet az egységes árakon nyugvó, fejlett szovjet kereskedelemre. Megértették, hogy ez az intézkedés megteremti a népgazdaság továbbfejlesztésének feltételeit, meggyorsítja a fejlődést, tovább emelkedik a dolgozók életszínvonala s ugyanakkor a szovjet állam hatalma még jobban megszilárdul. Az iparra és a kereskedelemre az a feladat várt, hogy kitűnő minőségű árut adjon a vásárlóközönségnek, s hogy széleskörűen kifejlessze az áruforgalmat. Minthogy a jegyek már nem szabályozták többé a fogyasztást, lehetővé vált, hogy aki többet és jobban dolgozik, az több és jobb minőségű■ árut szerezhessen keresetéből. Ez a lehetőség ösztönzően hatott a dolgozókra és arra serkentette őket, hogy állandóan növeljék a munka termelékenységét. A dolgozóknak tehát az új intézkedés életbeléptetése után fokozott mértékben fűződők érdeke a munka termelékenységének emelkedéséhez, a munkaidő racionális kihasználásához, a termelési szakképzettség és az élenjáró sztahanovista munkamódszerek alkalmazásához. Ezért is emelkedik évről-évre olyan rohamosan a munka termelékenysége a Szovjetunióban. Bettja elvtárs mondotta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom SI. évfordulóján: »A technikai felszereltségnek és a munkások képzettségének emelkedése, valamint a termelés jobb szervezése lehetővé tette, hogy az ipari munka termelékenysége a múlt évhez viszonyítva, 46 százalékkal, emelkedjék. Az ipari termelés folyó évi növekedésének majdnem kétharmadát a munka termelékenységének emelkedése útján érjük el. Ez azt jelenti, hogy az ipari termelés növekedése nálunk főként a munka termelékenységének emelkedéséből származik. Sztálin elvtárs többször rámutatott,, hogy a termékek önköltségének csökkentése az ipari munka mutatója, a népgazdasági felhalmozás egyik legfontosabb forrása. Ugyanakkor az árcsökkentésnek, tehát a dolgozók anyagi jóléte emelkedésének is elengedhetetlen feltétele. Ebben az évben a szovjet áruforgalom nagysága a múlt évhez viszonyítva 16 százalékkal növekszik, ami egyik legjobb bizonyítéka, hogy a szovjet emberek átélésték a négy évvel ezelőtt hozott határozat jelentőségét, azt, hogy elsősorban az ő munkájuktól függ anyagi jóllétük állandó emelkedése. Megértették, hogy további felemelkedésüket csakis további munkagyőzelmeikkel biztosíthatják. Ez tette lehetővé, hogy a szovjet kormány következetesen megvalósíthassa a tömegfogyasztási cikkek árának rendszeres csökkentésére irányuló politikáját,ez tette lehetővé, hogy idén márciusban sor kerülhetett immár a negyedik árleszállításra is. A Szovjetunió példája ebben a vonatkozásban is bebizonyította, hogy a jegyrendszer megszüntetése és a mezőgazdasági termékek szabad forgalma jelentős előfeltétele az összes népgazdasági ágazatok további fellendülésének, a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonala újabb emelkedésének és a tervek hazáridő előtti teljesítésének . ki életszínvonal rohamos zuhanása Jugoszláviában »... az ország fegyveres erőinek megsokszorozása és a fegyverkezési verseny, a hadiipar kifejlesztése, a polgári szükségletekre dolgozó ipar csökkentésére, a nagyszabású polgári építkezések beszüntetésére, az adók emelésére, a tömegszükségleti cikkek árának emelésére vezet« — mondotta Sztálin elvtárs a »Pravda« munkatársának februárban adott történelmi jelentőségű nyilatkozataiban. Sztálin elvtárs szavai teljes mértékben vonatkoznak Jugoszláviára, is. Amióta a titóisták megkezdték a fegyverkezési versenyt, amióta az országot az imperialisták gyarmatává tették, amióta újjáélesztették a kapitalizmust, s az árak soha nem látott gyorsasággal emelkednek, így például az élelmiszerek árai 1939- hez viszonyítva huszonötszörösére emelkedtek. A mezőgazdasági termékek a múlt év folyamán száz százalékos emelkedést értek el és ez a kulákok még fokozottabb meggazdagodását idézte elő. Hatalmas mértékben emelkedtek az ipari, cikkek árai is. A legtöbb gyógyszer ára 1941 óta 36— 55-szörösére emelkedett. Egy méter férfiöltönyre való szövet 7500 dinárba, egy pár női cipő pedig 10.000 dinárba kerül. Ugyanakkor egy munkás keresete 3—4000 dinár. Nemrégiben a tűtolsták felemelték a lakbéreket és a közlekedési tarifákat is, így többek között Belgrádiban a villamos viteldíját két dinárról 15 dinárra emelték, a vasúti tarifa pedig 1948-hoz viszonyítva 100 százalékkal emelkedett. Az állandó áremelkedés a spekulánsokat hizlalja. A magánkereskedők, de még az állami kereskedések is naponta emelik az árakat és így a dolgozók bőrén milliókat keresnek. Mindezek a spekulációk a titoista rendszer védnöksége alatt zajlanak le és még csak fokozzák a dolgozó tömegek nyomorúságos helyzetét. Az állandó áremelkedések következtében rohamosan csökken a dolgozó tömegek amúgy is minkaáns vásárlóereje. Egyre kevesebben és mind kevesebbet tudnak megvásárolni még a közszükségleti cikkekből is és ezzel a titoisták fokozott lehetőséget nyernek ahhoz, hogy a közszükségleti cikkeket, az élelmiszereket az eddiginél még nagyobb mértékben szállítsák ki az országból az imperialistáknak. Az állandó áremelkedések és az életszínvonal rohamos zuhanása — ami kizárólag a Tito-klikk politikájának az eredménye — mind nagyobb elégedetlenséget vált ki a dolgozó tömegek között és szítja a gyűlöletet, a fennálló fasiszta rendszer ellen. Gondosabb és gyorsabb ügyintézést a miskolci I. kerületi tanácsnál A miskolci I. kerületi tanács D. I. 15. számú nyomtatvánnyal felhívta a második életévükben lévő gyermekek szüleit, hogy gyermeküket vigyék el a felhívásban szereplő helyre diftéria elleni védőoltásra. A nyomtatvány kiállításának napja: 1951. szeptember 20. Szövege arra hívta fel az illető szülőt, hogy gyermekét 1951. október 13-án vigye el védőoltásra. A szülők november 27-én kapták kézhez a nyomtatványt. A szegény papírnak több mint két hónapra volt szüksége, ahhoz, hogy a kerületi tanácstól a postára kerüljön, ami egészen világosan arra mutat, hogy az ügyben eljáró tisztviselő igen nagy hanyagságot, követett el. Rendkívül komoly hiányosság az is, hogy a Miskolcon feladott értesítés négy nap elteltével jutott csak a miskolci címzetthez. Sokkal gondosabb és gyorsabb ügyintézést kell bevezetnie a miskolci I. kerületi tanácsnak.