Közalkalmazott, 1953 (7. évfolyam, 1-7. szám)
1953-01-01 / 1. szám
1953. január 1. KÖZALKALMAZOTT Határozott fellépést a szociáldemokratizmus megnyilvánulásai ellen A szakszervezetek sokrétű feladatai közül igen jelentős a szociáldemokratizmus elleni harc, melynek fontosságára pártunk ismételten felhívta figyelmünket.Tudnunk kell — mondotta Horváth Márton elvtárs a Központi Vezetőség 1952. május 31-i ülésén — ha a munkaverseny itt, ott formálissá válik, ha felüti fejét a demagógia, ha ellenséges kártevő munkába ütközünk üzemeinkben, akkor nemcsak általában »polgári maradványokkal«, hanem konkrétan szociáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevékenységgel állunk szemben.« Hála pártunk vezetésének és dolgozó népünk növekvő öntudatának már »nyílt szociáldemokrata szervezetekbe nem ütközünk többé« — ez azonban még nagyobb éberségre késztet bennünket. A szociáldemokratizmus ideológiai befolyása, a szociáldemokrata gondolkodásmód maradványai ellen még a régi kommunista párttagok sincsenek teljes biztonságban, nem beszélve a volt szociáldemokrata párttagokról, vagy azokról a pártonkívüli dolgozókról, akik eddigi eredményeink alapján fokozatosan váltak pártunk követőivé. A szociáldemokrata gondolkodásmód — a tudatos elvertségen túlmenően — az egyébként becsületes, egyszerű dolgozókban is megtalálható és mint szocialista építésünk gát ója jut kifejezésre. Tanácsapparátusunk munkájában számtalan tanújele van: a bürokratikus munkamódszer, a kulákokkal, az osztályellenséggel szembeni lazaság és helyette a dolgozó parasztsággal szembeni kötelezettséget meghaladó kivetés, a dolgozó tömegek távoltartása az államigazgatási munkától az állandó bizottsággal való felelőtlen foglalkozás miatt, a feladatoktól való meghátrálás és az egyéni példamutatás hiánya — egyaránt a szociáldemokrata ideológia tudatos vagy akaratlan megnyilvánulásai, melyek a burzsoázia malmára hajtják a vizet. A szociáldemokrata nevelés a kényelmet, lazaságot az egyéni érdeknek a közösségi elé való helyezését, a bátor kezdeményezések helyett a »régi jól bevált« módszerekhez való ragaszkodást valósítja meg. Különösen erős szociáldemokrata behatás jelentkezett és kisebb mértékben jelentkezik jelenleg is szakszervezeti mozgalmunkban. A szakszervezeti funkcióval való visszaélés, az egyénnek a közösség elé való helyezése mutatkozott a veszprémi TEB volt tagjánál, Takács Imrénénél, aki önmagát javasolta hivatali jutalomra és a besorolásnál kedvezőbb bérkategóriába. Forradalmi szavak, de opportunista tettek jellemezték Szűcs Terézt, a hódmezővásárhelyi tanács dolgozóját, a Csongrád megyei TEB tagját, aki egyházi esküvőjét titokban tartotta meg az egyik szomszédos községben. Ma még sok helyütt találkozunk a hozott határozatok figyelmen kívül hagyásával, az egykezes vezetéssel, a szakszervezeti értekezletek megtartása helyett köztelefonon keresztüli utasításokkal, az alulról jövő bírálat elfojtásával és a dolgozókról való gondoskodás elhanyagolásával. Ezek hátráltatják tagságunk megfelelő felkészítését az előttük álló feladatokra — elősegítik a burzsoá nézetek behatolását. Hogyan harcoljunk az ilyen megnyilvánulások ellen? Meg kell értetni minden dolgozóval, hogy a szociáldemokratizmus elleni harc nem az egyszerű volt szociáldemokrata párttagok ellen irányul. Velük és minden becsületes dolgozóval szorosan együtt dolgozva kell ezt a harcot megvívnunk. Le kell leplezni minden ellenséges cselekedetet és minden erre irányuló tervet. Ennek a harcnak a legszélesebb nyilvánosságot kell biztosítani, hogy maguk a dolgozók leplezzék le és közösítsék ki az imperializmus belső ügynökeit. A becsületes dolgozókkal szemben szívós, türelmes, nevelő munkával kell elérni, hogy hibáik felismerésén keresztül határozott, éber, áldozatkész, fegyelmezett harcosokká váljanak. Vigyázni kell, nehogy minden hiba mögött a szociáldemokrata ideológia befolyását nézzük. Ezért lankadatlanul törekedjünk tagságunk elméleti képzettségének állandó növelésére, a marxi-lenini tanítások megismertetésére. Javítsuk meg saját munkánkat, a vezetés módszerét. Harcoljunk a párt, a kormány és az általunk hozott határozatok végrehajtásáért. Végül ne feledjük, hogy a szociáldemokratizmus elvi és gyakorlati leküzdésével, a kapitalizmus befolyása ellen vívott harccal az amerikai imperializmus egyik igen fontos ügynökségének végleges megsemmisítését segítjük elő. Szakszervezeti munkánk eredményei és hiányosságai a területi konferenciák tükrében Szakszervezeti mozgalmunkban jelentős eseményt jelentettek a november 30 és december 14. között megtartott területi konferenciák. A 18 megyében megtartott területi konferenciákon (Tolnában januárban lesz a konferencia megtartva) a szakszervezet funkcionáriusai és a küldöttek között részt vevő hivatali vezető funkcionáriusok közösen tárgyalták meg a hivatali apparátus munkáját, az eddig szerzett tapasztalatokat, valamint az apparátus dolgozói előtt álló feladatokat és a szakszervezetnek az apparátuson belül végzett tevékenységét. Bírálatok a beszámolókban A területi konferenciák nagymértékben járultak hozzá a tanácsok, igazságügyi szervek és a szakszervezet kapcsolatának megszilárdításához, amikor megtárgyalták a hivatali munka elvégzése során szervezett tapasztalatokat. Számos olyan módszerről számoltak be, amelyeknek alkalmazása hozzásegítette az illető terület dolgozóit eredményesebb munka elvégzéséhez. A megyei tanácsok V. B. elnökeinek beszámolói értékelték a tanács-apparátusnak az elmúlt időszak alatt végzett munkáját és meghatározták azokat a feladatokat, melyek pártunk Központi Vezetőségének határozata nyomán dolgozóinkra hárulnak. A beszámolók értékelték azt a segítséget, amelyet a szakszervezet az apparátus munkájának elvégzéséhez adott. Győr megyében Funk elvtárs elmondotta, hogy a szakszervezet versenyszervező tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Győr-Sopron megye a begyűjtési versenyben országos első helyezést tudott elérni. Az eredmények mellett azonban a hibákat sem hallgatták el a V. B. elnök elvtársak beszámolói. Ferkó elvtárs Szabolcs megyében arról beszélt, hogy a szakszervezet versenyszervezés helyett liszt kiosztással foglalkozott. Papp elvtárs Csongrád megyében kifogásolta, hogy a szakszervezt az érdekvédelmi feladatok ellátása mellett a hivatali tervek teljesítésére való mozgósítást háttérbe szorítja. Lapos elvtárs Baranya megyében hiányolta, hogy a munkafegyelem megszilárdításával nem foglalkozik a szakszervezet. A beszámolók a hivatalvezetők felé bírálatot gyakoroltak, hogy nem segítik a szakszervezet munkáját, lebecsülik azt. (Pest megyében). Vagy: a céljutalmakat saját céljaikra tűzik ki egyes tanácselnökök (Vas megye). Papp elvtárs Csongrád megyében megállapította, hogy ő maga sem foglalkozott kielégítően eddig a szakszervezeti kérdésekkel. Helytelen munkaszervezés A konferencia küldöttei részéről igen sok bírálat hangzott el a helytelen munkaszervezés miatt a felsőbb tanácsok felé és igen komolyan bírálták egyes instruktorok fenyegetőző magatartását, akik ahelyett, hogy az egyes feladatok végrehajtását megfelelő módszerek ismertetésével segítenék: fenyegetéssel és egyéb nem megengedhető módon akarnak eredményeket elérni Bács-Kiskun és Csongrád megyében a sokszor hajnalig tartó ülésezéseket tették szóvá. Többen kifogásolták, hogy a szakszervezet a begyűjtési és a mezőgazdasági osztályra háruló feladatok mellett a hivatal többi feladataira való mozgósítást el" hanyagolja. Ezt a problémát különösen az igazságügyi szervek küldöttei vetették fel, akik felszólalásaikban foglalkoztak a tanácsok és a bíróságok kapcsolatával, az e téren egyes helyeken, különösen az alsófokú tanácsoknál mutatkozó hiányosságokra mutattak rá. Szászvári Józsefné a Bács megyei tanács dolgozója kérte a területi bizottságot, hogy a bizalmiak munkájához módszerbelileg is adjon segítséget. Kifogásolta, hogy a megyei tanácsnál három hónap óta nincsen termelési értekezlet. A területi csoportok eredményes munkája A beszámolók és a hozzászólók nagy figyelmet fordítottak a községi dolgozók között folyó szakszervezeti munka kérdésének. Számos jól dolgozó területi csoportnak munkáját ismertették (tiszakécskei, iszófalvai, sárisápi, abasári stb.). Plasznik Márton elvtárs, a sárisápi területi csoport elnöke, elmondotta, hogy havonta rendszeresen más-más községben tartanak taggyűlést, ahol minden alkalommal megvitatják a hivatali feladatok teljesítése terén elért eredményeket és feladatokat. A taggyűlések között bizalmi értekezleteket tartanak ugyancsak minden alkalommal más községben. Szabolcs megyében a hozzászólók kérték a TEB-et, hogy többet foglalkozzon a területi csoportok munkájával. A szabadszállási területi csoport részéről Balkányi elvtársnő elmondotta, hogy hetenként rendelet-ismertetetést tartanak. A kúnhegyesi járási instruktor vállalta, hogy február 1-ig a járásban 100 százalékos szervezettséget érnek el. A konferenciák foglalkoztak azzal, hogy a tanácsszerveink munkájában megmutatkozó opportunizmus sokszor a szakszervezeti munkában is jelentkezik. Szolnokon elmondották, hogy a Megyei Bíróság sz. b. elnökét rossz munkája miatt visszahívták és a taggyűlésen megköszönték addig végzett jó munkáját. Számos hozzászóló foglalkozott azzal, hogy a tanácsok dolgozói nem mindig a párt politikai szellemében hajtják végre a rendeleteket, kulákoknak kedveznek a dolgozó parasztság rovására. Meghatározta a konferencia ezen a téren is a feladatot: fokozottan harcolni minden opportunista megnyilvánulás ellen. Szakszervezetünk fontos feladata, hogy segítsék leleplezni és eltávolítani a tanácsokba befurakodott ellenséges elemeket. A konferenciák megvitatták pártunk Központi Vezetőségének határozatát és a szakszervezet számára feladatként tűzték ki, hogy az elkövetkezendő időszakban nevelő, felvilágosító, mozgósító és szervező munkával segítsük hozzá hivatalainkat munkájuk megjavításához. A nyugatnémet közalkalmazottak nyomora Ismeretes, hogy a nyugatnémet közalkalmazottaknak az állam iránt hűségesküt kellett tenniök. A közalkalmazottak szakszervezetének folyóirata, a »Den Deutsche Benente« ezzel kapcsolatosan úgy vélekedik, hogy a hűségesküből kifolyóan az államra nézve viszont az a magától értetődő kötelezettség hárul, hogy gondoskodjék a közalkalmazottakról és megvédje őket. Mit mutatnak ezzel szemben a tények? A nyugatnémet közalkalmazottakat a teljes lerongyolódás és elszegényedés veszélye fenyegeti. A kormányzat a hűségeskü kicsikarása előtt fizetésrendezést emlegetett, méghozzá a közalkalmazottakra nézve kedvező 1927-i állapotnak megfelelő alapon. Az ezzel kapcsolatban táplált remények is füstbe mentek. A győri Zeneművészeti Szakiskola válasza A »Közalkalmazott« november 1-i számában »Tűrhetetlen provokáció« című cikkel kapcsolatban a győri Állami Zeneművészeti Szakiskola tantestülete közli, hogy nem azonosítja magát a cikkben szerepig Sinkó Ferenc és tanártársa magatartásával és azt súlyosan elítéli. Az intézet fegyelmi bizottsága foglalkozott az üggyel, a két tanárt szigorú megrovásban részesítette és határozatát — az ügy fontosságát figyelembevéve — felettes hatóságaihoz felterjesztette. A győri Zeneművészeti Szakiskola igazgatótanácsa Ahol önmagukat jutalmazzák A tatabányai városi tanács vb elnöke, elnökhelyettese és titkára a negyedévi jutalmakat úgy osztották el, hogy azokban elsősorban, ők részesültek. A megyei tanács végrehajtó bizottsága szakszervezetünk felhívására vizsgálatot indított, amelynek eredményeként határozatot hozott, hogy a tatabányai városi tanács vb. elnökét, elnökhelyettesét és titkárát egyenként 300—300 forint pénzbüntetésre ítélte. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a határozat meghozatalának okáról és a jutalmak helytelen szétosztásáról értesítette a megye öszszes járási és városi tanácsának végrehajtóbizottsági elnökeit. 3 BIZTOSÍTSUK DOLGOZÓINK SZABADSÁGÁT „Gazdasági felső, középső és alsó vezető kádereinknek meg kell érteniük, hogy a rohammunka felszámolása és a munkavédelmi és balesetellenes intézkedések megtartása nem egyszerűen „szociálpolitika", hanem a termelés érdeke is." (Gerő Ernő elvtársnak pártunk Központi Vezetősége november 29-i ülésén elmondott beszédéből.) A szocializmus építése megköveteli a szakszervezeti és hivatali vezetőktől, hogy mozgósítsák dolgozóinkat ötéves tervünk teljesítésére, ugyanakkor fokozottabb gondot fordítsanak a dolgozók egészség- és érdekvédelmére. Ha megnézzük, hogy milyen eredményeket értünk el az 1952-es évben, megállapíthatjuk, hogy az előző évhez viszonyítva lényeges javulás mutatkozik. A hivatalvezetők és a szakszervezeti bizottságok is egyre inkább foglalkoznak a dolgozók problémáival, érdekvédelmével. Egyre inkább összhangba kerül a munkavédelmi feladatok ellátása a termelés kérdésével. Számtalan példa mutat arra, hogy az érdekvédelmi munka jó végrehajtása elősegíti a tervek teljesítését. Vannak azonban hivatalaink, ahol helytelenül arra az álláspontra helyezkednek, hogy a hivatal és a tanácsapparátus dolgozóira a kormány egyes határozatai, valamint a Munka Törvénykönyve rendelkezései nem vonatkoznak, így pl. a Munka Törvénykönyve V. fejezete 55. §-a kimondja, hogy a rendes szabadságot, az egész évre előre elkészített szabadságolási terv szerint kell kiadni, a szabadság beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és méltányos kívánságait a lehetőség szerint figyelembe kell venni. Számos helyen betartották a beütemezés szerint a szabadságolási tervet, így a VI., VIII. kerületi tanácsnál, a békéscsabai városi tanácsnál és a Pest megyei tanácsnál. Nem biztosították azonban a dolgozók szabadságát a Borsod megyei tanácsnál, a Bács-Kiskun megyei tanácsnál, a budapesti II. kerületi tanácsnál a Tervhivatalban és az Állami Ellenőrző Központban. Nagyfokú lemaradások mutatkoznak a járási és a községi tanácsok területén. A szabadságolási tervek hiányossága, hogy az ütemezést nem az év minden szakaszára arányosan elosztva végezték. Tanácsaink túlnyomó része nem vette figyelembe a tanácsok gazdasági feladatait és a szakszervezeti bizottságok is hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozók többségét a nyári időszakra ütemezték szabadságra, akkor, amikor a begyűjtés és a mezőgazdaság területén a legtöbb munka van. Ezt tapasztaltuk Somogy, Szolnok, Csongrád és Borsod megyében. Igen helytelen az, hogy sok hivatalban az első negyedévre nem ütemeznek be szabadságot. Az sem megengedhető, hogy a községi tanácsok szabadsárolási ütemtervükre a jóváhagyást csak márciusban, vagy később kapták meg felettes szerveiktől, mert így a dolgozók az első negyedévre beütemezett szabadságukat nem tudták kivenni. Sok hivatalunkban és különösen tanácsainknál fordul elő, hogy a szabadságolási ütemtervek elkészítésére felsőbb utasítást várnak, annak ellenére, hogy ezt a Munka Törvénykönyve folyamatosan kötelezővé teszi. Az 1953-as évre a szabadságolási ütemtervet megfelelő időben kell elkészíteni úgy, hogy annak alapján már január 1-től kezdve folyamatosan biztosítsuk dolgozóink szabadságát. Kiss Rozália bér- és munkaügyi osztály. Harcoljunk a Minisztertanács és a SZDI túlórarendeletének betartásáért A Munka Törvénykönyve megállapította a dolgozók — ezen belül az államigazgatási dolgozók — munkaidejét, szabályozta a heti pihenőnapokat és a munkaszüneti napokat. Népköztársaságunk Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Munka Törvénykönyve elveinek megfelelően szabályozta a túlórákat, valamint a heti pihenőnapokon és munkaszüneti napokon végzett munkát. A Minisztertanács és a Szakszervezetek Országos Tanácsa a rendelet megjelenésével a szakszervezetek jogkörét kiszélesíti. Az államigazgatás területén a Minisztertanács rendeletének megfelelően több végrehajtási utasítás szabályozza a dolgozók jogait és kötetességeit. A tanácsok dolgozóira vonatkozóan a belügyminiszter adta ki a végrehajtási utasítást a Közalkalmazottak Szakszervezetének elnökségével egyetértésben. A végrehajtási utasítás biztosítja szervezeteinknek, hogy a túlóra elrendelésében a végrehajtó bizottságok elnökeivel együttesen rendelkezzenek. A végrehajtási utasítás alapelve, hogy a tanácsoknál a megdolgozott túlórákért túlóradíj, vagy rendkívüli pihenőnap jár. Túlóradíj vagy rendkívüli pihenőidő nélkül túlórát végeztetni nem szabad. Ugyancsak leszögezi a végrehajtási utasítás, hogy a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napokon munkát végezni általában nem szabbad. Amennyiben a munka folyamatossága mégis megköveteli, ez esetben a dolgozó részére egy másik napon kell a pihenőidőt biztosítani. Amennyiben a pihenőidő nem biztosítható, úgy a dolgozónak a munkában töltött pihenőnapra felemelt (kétszeres) munkabér jár. Az államigazgatás területén eddig nem volt lehetőség arra, hogy a túlmunka helyébe pihenőidő legyen a dolgozó részére biztosítva. Bár a rendelkezés az adminisztratív vonalra vonatkozik, mégis szükséges, hogy a végrehajtási utasítás felhívja a tanácselnökök figyelmét az ügyintéző munkakörben elburjánzott egészségtelen túlmunkára és a pihenőnapon végzett munkára. Leszögezte a végrehajtási utasítás a A Mrnka Törvénykönyve rendelkezése értelmében, hogy a munkaidő napi 8 óra és a dolgozót minden héten egy pihenőnap illeti meg. Szakszervezeti akitivistáink és dolgozóink harcoljanak következetesen a Minisztertanács és a SZOT túlóra rendeletének maradéktalan betartásáért. Nyújtsanak segítséget a munkaszervezés, a munkamegjavítási mozgalom továbbfejlesztéséhez. Ezzel segítik elő ötéves tervünk teljesítését, a szocializmus építését. Olvasd a Tohsfldldimi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti a Ifi