Közalkalmazott, 1953 (7. évfolyam, 1-7. szám)

1953-01-01 / 1. szám

1953. január 1. KÖZALKALMAZOTT Határozott fellépést a szociáldemokratizmus megnyilvánulásai ellen A szakszervezetek sokrétű fel­adatai közül igen jelentős a szociál­­demokratizmus elleni harc, melynek fontosságára pártunk ismételten fel­hívta figyelmünket.­­Tudnunk kell — mondotta Hor­váth Márton elvtárs a Központi Ve­zetőség 1952. május 31-i ülésén — ha a munkaverseny itt, ott formá­lissá válik, ha felüti fejét a dema­gógia, ha ellenséges kártevő­ mun­kába ütközünk üzemeinkben, akkor nemcsak általában »polgári marad­ványokkal«, hanem konkrétan szo­ciáldemokrata ideológiával, esetleg szervezett szociáldemokrata tevé­kenységgel állunk szemben.« Hála pártunk vezetésének és dol­gozó népünk növekvő öntudatának már »nyílt szociáldemokrata szer­vezetekbe nem ütközünk többé« — ez azonban még nagyobb éberségre késztet bennünket. A szociáldemokratizmus ideológiai befolyása, a szociáldemokrata gon­dolkodásmód maradványai ellen még a régi kommunista párttagok sin­csenek teljes biztonságban, nem beszélve a volt szociáldemokrata párttagokról, vagy azokról a pár­­tonkívüli dolgozókról, akik eddigi eredményeink alapján fokozatosan váltak pártunk követőivé. A szociáldemokrata gondolkodás­­mód — a tudatos elvertségen túlme­nően — az egyébként becsületes, egyszerű dolgozókban is megtalál­ható és mint szocialista építésünk gát ója jut kifejezésre. Tanácsapparátusunk munkájában számtalan tanújele van: a bürokra­tikus munkamódszer, a kulákokkal, az osztályellenséggel szembeni la­zaság és helyette a dolgozó pa­rasztsággal szembeni kötelezettsé­get meghaladó kivetés, a dolgozó tömegek távoltartása az államigaz­gatási munkától az állandó bizott­sággal való felelőtlen foglalkozás miatt, a feladatoktól való meghátrá­lás és az egyéni példamutatás hiá­nya — egyaránt a szociáldemokrata ideológia tudatos vagy akaratlan megnyilvánulásai, melyek a bur­zsoázia malmára hajtják a vizet. A szociáldemokrata nevelés a ké­nyelmet, lazaságot az egyéni érdek­nek a közösségi elé való helyezését, a bátor kezdeményezések helyett a »régi jól bevált« módszerekhez való ragaszkodást valósítja meg. Különösen erős szociáldemokrata behatás jelentkezett és kisebb mér­tékben jelentkezik jelenleg is szak­­szervezeti mozgalmunkban. A szakszervezeti funkcióval való visszaélés, az egyénnek a közösség elé való helyezése mutatkozott a veszprémi TEB volt tagjánál, Ta­kács Imrénénél, aki önmagát java­solta hivatali jutalomra és a beso­rolásnál kedvezőbb bérkategóriába. Forradalmi szavak, de opportu­nista tettek jellemezték Szűcs Te­rézt, a hódmezővásárhelyi tanács dolgozóját, a Csongrád megyei TEB tagját, aki egyházi esküvőjét titok­ban tartotta meg az egyik szomszé­dos községben. Ma még sok helyütt találkozunk a hozott határozatok figyelmen kí­vül hagyásával, az egykezes veze­téssel, a szakszervezeti értekezletek megtartása helyett köztelefonon ke­resztüli utasításokkal, az alulról jövő bírálat elfojtásával és a dolgozókról való gondoskodás elhanyagolásával. Ezek hátráltatják tagságunk megfe­lelő felkészítését az előttük álló fel­adatokra — elősegítik a burzsoá né­zetek behatolását. Hogyan harcoljunk az ilyen meg­nyilvánulások ellen? Meg kell értetni minden dolgozó­val, hogy a szociáldemokratizmus elleni harc nem az egyszerű volt szociáldemokrata párttagok ellen irányul. Velük és minden becsületes dolgozóval szorosan együtt dolgoz­va kell ezt a harcot megvívnunk. Le kell leplezni minden ellenséges cselekedetet és minden erre irányuló tervet. Ennek a harcnak a legszélesebb nyilvánosságot kell biztosítani, hogy maguk a dolgozók leplezzék le és közösítsék ki az imperializmus bel­ső ügynökeit. A becsületes dolgozókkal szem­ben szívós, türelmes, nevelő munká­val kell elérni, hogy hibáik felisme­résén keresztül határozott, éber, ál­dozatkész, fegyelmezett harcosokká váljanak. Vigyázni kell, nehogy minden hiba mögött a szociáldemokrata ideológia befolyását nézzük. Ezért lankadatlanul törekedjünk tagságunk elméleti képzettségének állandó nö­velésére, a marxi-lenini tanítások me­gi­smertetésére. Javítsuk meg saját munkánkat, a vezetés módszerét. Harcoljunk a párt, a kormány és az általunk ho­zott határozatok végrehajtásáért. Végül ne feledjük, hogy a szociál­demokratizmus elvi és gyakorlati le­küzdésével, a kapitalizmus befolyása ellen vívott harccal az amerikai im­perializmus egyik igen fontos ügy­nökségének végleges megsemmisí­tését segítjük elő. Szakszervezeti munkánk eredményei és hiányosságai a területi konferenciák tükrében Szakszervezeti mozgalmunkban jelentős eseményt jelentettek a november 30 és december 14. között megtartott területi konferenciák. A 18 megyében megtar­tott területi konferenciákon (Tolnában januárban lesz a konferencia megtartva) a szakszervezet funkcionáriusai és a kül­döttek között részt vevő hivatali vezető funkcionáriusok közösen tárgyalták meg a hivatali apparátus munkáját, az eddig szerzett­ tapasztalatokat, valamint az ap­parátus dolgozói előtt álló feladatokat és a szakszervezetnek az apparátuson belül végzett tevékenységét. Bírálatok a beszámolókban A területi konferenciák nagymértékben járultak hozzá a tanácsok, igazságügyi szervek és a szakszervezet kapcsolatá­nak megszilárdításához, amikor megtár­gyalták a hivatali munka elvégzése so­rán szervezett tapasztalatokat. Számos olyan módszerről számoltak be, amelyek­nek alkalmazása hozzásegítette az illető terület dolgozóit eredményesebb munka elvégzéséhez. A megyei tanácsok V. B. elnökeinek beszámolói értékelték a tanács-apparátus­nak az elmúlt időszak alatt végzett mun­káját és meghatározták azokat a felada­tokat, melyek pártunk Központi Vezetősé­gének határozata nyomán dolgozóinkra hárulnak. A beszámolók értékelték azt a segítséget, amelyet a szakszervezet az apparátus munkájának elvégzéséhez adott. Győr megyében Funk elvtárs el­mondotta, hogy a szakszervezet verseny­szervező tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy Győr-Sopron megye a begyűjtési versenyben országos első helyezést tudott elérni. Az eredmé­nyek mellett azonban a hibákat sem hall­gatták el a V. B. elnök elvtársak beszá­molói. Ferkó elvtárs Szabolcs megyében arról beszélt, hogy a szakszervezet verseny­­szervezés helyett liszt kiosztással foglal­­kozott. Papp elvtárs Csongrád megyében kifogásolta, hogy a szakszervezt az ér­dekvédelmi feladatok ellátása mellett a hivatali tervek teljesítésére való mozgósí­tást háttérbe szorítja. Lapos elvtárs Baranya megyében hiá­nyolta, hogy a munkafegyelem megszi­lárdításával nem foglalkozik a szakszer­vezet.­­ A beszámolók a hivatalvezetők felé bí­rálatot gyakoroltak, hogy nem segítik a szakszervezet munkáját, lebecsülik azt. (Pest megyében). Vagy: a céljutalmakat saját céljaikra tűzik ki egyes tanácselnö­kök (Vas megye). Papp elvtárs Cson­grád megyében megállapította, hogy ő maga sem foglalkozott kielégítően eddig a szakszervezeti kérdésekkel. Helytelen munkaszervezés A konferencia küldöttei részéről igen sok bírálat hangzott el a helytelen munkaszervezés miatt a felsőbb tanácsok felé és igen komolyan bírálták egyes in­struktorok fenyegetőző magatartását, akik ahelyett, hogy az egyes feladatok végre­hajtását megfelelő módszerek ismerteté­sével segítenék: fenyegetéssel és egyéb nem megengedhető módon akarnak ered­ményeket elérni Bács-Kiskun és Cson­grád megyében a sokszor hajnalig tartó ülésezéseket tették szóvá. Többen kifogásolták, hogy a szakszer­vezet a begyűjtési és a mezőgazdasági osztályra háruló feladatok mellett a hiva­tal többi feladataira való mozgósítást el­" hanyagolja. Ezt a problémát különösen az igazságügyi szervek küldöttei vetet­ték fel, akik felszólalásaikban foglalkoz­tak a tanácsok és a bíróságok kapcsola­tával, az e téren egyes helyeken, különö­sen az alsófokú tanácsoknál mutatkozó hiányosságokra mutattak rá. Szászvári Józsefné a Bács megyei tanács dolgozója kérte a területi bizottságot, hogy a bizal­miak munkájához módszerbelileg is ad­jon segítséget. Kifogásolta, hogy a me­gyei tanácsnál három hónap óta nincsen termelési értekezlet. A területi csoportok eredményes munkája A beszámolók és a hozzászólók nagy figyelmet fordítottak a községi dolgozók között folyó szakszervezeti munka kér­désének. Számos jól dolgozó területi csoportnak munkáját ismertették (tisza­­kécskei, iszófalvai, sárisápi, abasári stb.). Plasznik Márton elvtárs, a sárisápi te­rületi csoport elnöke, elmondotta, hogy havonta rendszeresen más-más községben tartanak taggyűlést, ahol minden alka­lommal megvitatják a hivatali feladatok teljesítése terén elért eredményeket és feladatokat. A taggyűlések között bizalmi értekezleteket tartanak ugyancsak min­den alkalommal más községben. Sza­bolcs megyében a hozzászólók kérték a TEB-et, hogy többet foglalkozzon a te­rületi csoportok munkájával. A szabad­­szállási területi csoport részéről Balká­­nyi elvtársnő elmondotta, hogy hetenként rendelet-ismertetetést tartanak. A kúnhegyesi járási instruktor vállalta, hogy február 1-ig a járásban 100 száza­lékos szervezettséget érnek el. A konferenciák foglalkoztak azzal, hogy a tanácsszerveink munkájában meg­mutatkozó opportunizmus sokszor a szakszervezeti munkában is jelentkezik. Szolnokon elmondották, hogy a Megyei Bíróság sz. b. elnökét rossz munkája miatt visszahívták és a taggyűlésen meg­köszönték addig végzett jó munkáját. Számos hozzászóló foglalkozott azzal, hogy a tanácsok dolgozói nem mindig a párt politikai szellemében hajtják végre a rendeleteket, kulákoknak kedveznek a dolgozó parasztság rovására. Meghatá­rozta a konferencia ezen a téren is a fel­adatot: fokozottan harcolni minden op­portunista megnyilvánulás ellen. Szak­­szervezetünk fontos feladata, hogy segít­sék leleplezni és eltávolítani a taná­csokba befurakodott ellenséges elemeket. A konferenciák megvitatták pártunk Központi Vezetőségének határozatát és a szakszervezet számára feladatként tűzték ki, hogy az elkövetkezendő időszakban nevelő, felvilágosító, mozgósító és szer­vező munkával segítsük hozzá hivatalain­kat munkájuk megjavításához. A nyugatnémet közalkalmazottak nyomora Ismeretes, hogy a nyugatnémet közalkalmazottaknak az állam iránt hűségesküt kellett tenniök. A köz­­alkalmazottak szakszervezetének folyóirata, a »Den Deutsche Ben­­­ente« ezzel kapcsolatosan úgy vélekedik, hogy a­ hűségesküből ki­folyóan az államra nézve viszont az a magától értetődő kötelezett­ség hárul, hogy gondoskodjék a közalkalmazottakról és megvédje őket. Mit mutatnak ezzel szemben a tények? A nyugatnémet közal­kalmazottakat a teljes lerongyoló­­dás és elszegényedés veszélye fe­nyegeti. A kormányzat a hűség­eskü kicsikarása előtt fizetésren­dezést emlegetett, még­hozzá a közalkalmazottakra nézve kedvező 1927-i állapotnak megfelelő ala­pon. Az ezzel kapcsolatban táp­lált remények is füstbe mentek. A győri Zeneművészeti Szakiskola válasza A »Közalkalmazott« november 1-i számában »Tűrhetetlen provoká­ció« című cikkel kapcsolatban a győri Állami Zeneművészeti Szak­iskola tantestülete közli, hogy nem azonosítja magát a cikkben sze­repig Sinkó Ferenc és tanártársa magatartásával és azt súlyosan el­ítéli. Az intézet fegyelmi bizott­sága foglalkozott az üggyel, a két tanárt szigorú megrovásban része­sítette és határozatát — az ügy fontosságát figyel­embevéve — felet­tes hatóságaihoz felterjesztette. A győri Zeneművészeti Szakiskola igazgatótanácsa Ahol önmagukat jutalmazzák A tatabányai városi tanács vb elnöke, elnökhelyettese és titkára a negyedévi jutalmakat úgy osztották el, hogy azokban elsősorban, ők ré­szesültek. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága szakszervezetünk felhívására vizsgálatot indított, amelynek eredményeként határoza­tot hozott, hogy a tatabányai városi tanács vb. elnökét, elnökhelyettesét és titkárát egyenként 300—300 fo­rint pénzbüntetésre ítélte. A megyei tanács végrehajtó bizott­sága a határozat meghozatalának okáról és a jutalmak helytelen szét­osztásáról értesítette a megye ösz­­szes járási és városi tanácsának végrehajtóbizottsági elnökeit. 3 BIZTOSÍTSUK DOLGOZÓINK SZABADSÁGÁT „Gazdasági felső, középső és alsó vezető kádereinknek meg kell érte­niük, hogy a rohammunka felszámo­lása és a munkavédelmi és baleset­ellenes intézkedések megtartása nem egyszerűen „szociálpolitika", hanem a termelés érdeke is." (Gerő Ernő elvtársnak pártunk Központi Veze­tősége november 29-i ülésén elmon­dott beszédéből.) A szocializmus építése megköve­teli a szakszervezeti és hivatali ve­zetőktől, hogy mozgósítsák dolgo­zóinkat ötéves tervünk teljesítésére, ugyanakkor fokozottabb gondot for­dítsanak a dolgozók egészség- és érdekvédelmére. Ha megnézzük, hogy milyen eredményeket értünk el az 1952-es évben, megállapíthatjuk, hogy az előző évhez viszonyítva lé­nyeges javulás mutatkozik. A hiva­talvezetők és a szakszervezeti bi­zottságok is egyre inkább foglalkoz­nak a dolgozók problémáival, ér­dekvédelmével. Egyre inkább össz­hangba kerül a munkavédelmi fel­adatok ellátása a termelés kérdé­sével. Számtalan példa mutat arra, hogy az érdekvédelmi munka jó végrehajtása elősegíti a tervek tel­jesítését. Vannak azonban hivatalaink, ahol helytelenül arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy a hivatal és a ta­nácsapparátus dolgozóira a kor­mány egyes határozatai, valamint a Munka Törvénykönyve rendelke­zései nem vonatkoznak, így pl. a Munka Törvénykönyve V. fejezete 55. §-a kimondja, hogy a rendes szabadságot, az egész évre előre el­készített szabadságolási terv szerint kell kiadni, a szabadság beosztása előtt a dolgozót meg kell hallgatni és méltányos kívánságait a lehető­ség szerint figyelembe kell venni. Számos helyen betartották a be­­ütemezés szerint a szabadságolási tervet, így a VI., VIII. kerületi ta­nácsnál, a békéscsabai városi ta­nácsnál és a Pest megyei tanácsnál. Nem biztosították azonban a dol­gozók szabadságát a Borsod megyei tanácsnál, a Bács-Kiskun megyei tanácsnál, a budapesti II. kerületi tanácsnál a Tervhivatalban és az Állami Ellenőrző Központban.­­ Nagyfokú lemaradások mutatkoznak a járási és a községi tanácsok terü­letén. A szabadságolási tervek hiányos­sága, hogy az ütemezést nem az év minden szakaszára arányosan el­osztva végezték. Tanácsaink túl­nyomó része nem vette figyelembe a tanácsok gazdasági feladatait és a szakszervezeti bizottságok is hoz­zájárultak ahhoz, hogy a dolgozók többségét a nyári időszakra üte­mezték szabadságra, akkor, amikor a begyűjtés és a mezőgazdaság te­rületén a legtöbb munka van. Ezt tapasztaltuk Somogy, Szolnok, Csongrád és Borsod megyében. Igen helytelen az, hogy sok hivatalban az első negyedévre nem ütemeznek be szabadságot. Az sem megengedhető, hogy a községi tanácsok szabadsár­­olási ütemtervükre a jóváhagyást csak márciusban, vagy később kap­ták meg felettes szerveiktől, mert így a dolgozók az első negyedévre beütemezett szabadságukat nem tudták kivenni. Sok hivatalunkban és különösen tanácsainknál fordul elő, hogy a szabadságolási ütemtervek elkészí­tésére felsőbb utasítást várnak, an­nak ellenére, hogy ezt a Munka Törvénykönyve folyamatosan kötele­zővé teszi. Az 1953-as évre a szabadságolási ütemtervet megfelelő időben kell el­készíteni úgy, hogy annak alapján már január 1-től kezdve folyama­tosan biztosítsuk dolgozóink sza­badságát. Kiss Rozália bér- és munkaügyi osztály. Harcoljunk a Minisztertanács és a SZDI túlórarendeletének betartásáért A Munka Törvénykönyve meg­állapította a dolgozók — ezen belül az államigazgatási dolgozók — munkaidejét, szabályozta a heti pi­henőnapokat és a munkaszüneti na­pokat. Népköztársaságunk Minisz­tertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa a Munka Tör­vénykönyve elveinek megfelelően szabályozta a túlórákat, valamint a heti pihenőnapokon és munkaszü­neti napokon végzett munkát. A Minisztertanács és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa a rendelet megjelenésével a szakszervezetek jogkörét kiszélesíti. Az államigazgatás területén a Minisztertanács rendeletének meg­felelően több végrehajtási utasítás szabályozza a dolgozók jogait és kötetességeit. A tanácsok dolgozóira vonatko­zóan a belügyminiszter adta ki a végrehajtási utasítást a Közalkal­mazottak Szakszervezetének elnök­ségével egyetértésben. A végrehaj­tási utasítás biztosítja szerveze­teinknek, hogy a túlóra elrendelé­­sében a végrehajtó bizottságok elnö­keivel együttesen rendelkezzenek. A végrehajtási utasítás alapelve, hogy a tanácsoknál a megdolgozott túlórákért túlóradíj, vagy rend­kívüli pihenőnap jár. Túlóradíj vagy rendkívüli pihenő­idő nélkül túlórát végeztetni nem szabad. Ugyancsak leszögezi a végrehaj­tási utasítás, hogy a heti pihenő­napon és a munkaszüneti napokon munkát végezni általában nem szab­­­bad. Amennyiben a munka folyama­tossága mégis megköveteli, ez eset­ben a dolgozó részére egy másik napon kell a pihenőidőt biztosí­tani. Amennyiben a pihenőidő nem­ biztosítható, úgy a dolgozónak a munkában töl­tött pihenőnapra felemelt (két­szeres) munkabér jár. Az államigazgatás területén ed­dig nem volt lehetőség arra, hogy a túlmunka helyébe pihenőidő le­gyen a dolgozó részére biztosítva. Bár a rendelkezés az adminisz­tratív vonalra vonatkozik, mégis szükséges, hogy a végrehajtási uta­sítás felhívja a tanácselnökök fi­gyelmét az ügyintéző munkakör­ben elburjánzott egészségtelen túl­munkára és a pihenőnapon végzett munkára. Leszögezte a végrehajtási utasítás a A Mrnka Törvénykönyve rendelkezése értelmében, hogy a munkaidő napi 8 óra és a dolgozót minden héten egy pihenőnap illeti meg. Szakszervezeti akitivistáink és dolgozóink harcoljanak következe­tesen a Minisztertanács és a SZOT túlóra rendeletének maradéktalan betartásáért. Nyújtsanak segítséget a munkaszervezés, a munkamegja­­vítási mozgalom továbbfejlesztésé­hez. Ezzel segítik elő ötéves tervünk teljesítését, a szocializmus építését. Olvasd a Tohsfldldimi Szemle minden számát. Elméleti fejlődésedet segíti a Ifi

Next