Közalkalmazott, 1958 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
„Hasznos és eredményes tapasztalatokat szereztünk”” A magyar közalkalmazotti és bankalkalmazotti küldöttség látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban A Közalkalmazottak Szakszervezete és a KPVDSZSZ elnökségének határozata alapján 1957. november 28-tól december 11-ig öttagú küldöttség tartózkodott a Német Demokratikus Köztársaságban a Közalkalmazotti, Banki és Biztosítóintézeti Dolgozók Szakszervezete meghívása alapján. Ezzel a magyar küldöttség viszonozta a német delegáció hazánkban eszközölt látogatását. Az út célja — a német delegáció küldetéséhez hasonlóan — szakszervezeti tapasztalatcsere volt, de felhasználták az alkalmat arra is, hogymegköszönjük a német dolgozóknak azt a nagy anyagi és erkölcsi segítséget, amelyet az ellenforradalom után nyújtottak az államigazgatási dolgozóknak. Az NDK-ban eszközölt látogatásunk során számtalan helyen igen sok emberrel nyílt alkalmunk beszélgetni; többek között huszonnyolc különböző alapszervezetet látogattunk meg. Megbeszéléseket folytattunk a testvér szakszervezet titkárságának tagjaival, osztályvezetőivel, a drezdai, erfurti, hallei és a berlini bizottságokkal, továbbá hivatali és gazdasági vezetőkkel. Mindenütt igen szívélyesen fogadtak bennünket, ezáltal jelentős mértékben vált lehetővé munkánk megkönnyítése. A német szervezett dolgozók igen nagy érdeklődéssel hallgatták az ellenforradalomról tartott beszámolókat és nagy érdeklődést tanúsítottak az elért eredményeink és fejlődésünk iránt. A magyar küldöttség munkáját úgy tekintette, hogy egyben nemzetközi kötelezettséget is teljesít, ezért a delegáció minden egyestagja igen lelkesen, fáradtságot és időt nem kímélve dolgozott a kitűzött munkaprogram sikeres teljesítéséért. Tapasztalataink elsősorban azért bizonyultak eredményeseknek, mert célkitűzéseink azonosak és az alapvető kérdésekben felfogásaink is azonosak. Elsősorban a tapasztalatcsere során — a szakszervezeti demokrácia széles alapokon való kifejlődését kell kiemelni, amelyet különböző módszereken keresztül ismertünk meg. Ilyenek például a központi vezetőség mellett tevékenykedő különböző társadalmi munkabizottságok, a hivatali munka segítésére vonatkozó eredményes módszerek kialakítása, a speciális értekezletek, a szakszervezeti bizottságok költségvetésének és munkatervének kifüggesztése révén a tagság széleskörű tájékoztatása. A nevelés terén a veterán bizottságok és az ifjúsági bizottságok széleskörű tevékenysége, amelyeknek munkájáról gyakorlatilag is meggyőződhettünk. A kultúrmunkában a magas színvonalú szatirikus kabarék, amelyek elsősorban a politikai tisztánlátást segítik elő, de emellett a nevelés szolgálatában is állanak. Küldöttségünknek módjában állt a szakszervezeti munkát minden területen a maga valóságában megismerni. Megállapíthattuk azt is, hogy egyes alapszervezeteknél a szakszervezeti munkában még rendkívül sok a tennivaló. Az alap- és középszervek meglátogatása során azt is tapasztaltuk, hogy a központi vezetőség határozatai és az ezzel kapcsolatos feladatok nem minden egyes alapszervezetig jutottak el. A magyar küldöttségnek lehetősége nyílt megismerni a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti és történelmi nevezetességeit, haladó kultúráját és természeti szépségeit is. Ebben a vonatkozásban is számos tapasztalatot szereztünk, mert a haladó kultúra ápolása a szakszervezeteknek is központi kérdése. Ugyanakkor nálunk ilyen téren még számos tennivalónk van. Küldöttségünk látogatást tett a buchenwaldi volt koncentrációs táborban, ahol közvetlenül a helyszínen győződtünk meg a fasizmus gaztetteiről, amelyeknek következtében tizenkét év alatt több tízezer haladó gondolkodású embert — köztük a Német Kommunista Párt egyik kimagasló vezetőjét, Ernst Thellmann elvtársat is — meggyilkolták. Világossá vált előttünk az is, hogy az ellenforradalom győzelme esetén milyen sors várt volna nálunk a kommunistákra és a haladó gondolkodású emberekre. Beszélgetéseink és értekezleteink során tapasztalhattuk, hogy a német dolgozók értékelik és elismerik a Szovjetunió által elért hatalmas eredményeket, amelyek elősegítik és fenntartják az egész emberiség békéjét. Nagyra értékelik azokat az eredményeket is, amelyeket pártunk és kormányunk vezetésével az ellenforradalom leverése után elértünk. Ezek az eredmények közvetve hozzájárulnak annak a harcnak a segítéséhez, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói a német nép demokratikus egyesítése érdekében végeznek. A magyar küldöttség minden egyes tagja megtisztelő és hálás feladatának tartja, hogy az NDK-ban szerzett tapasztalatairól széles körben tájékoztassa szakszervezetünk tagságát. Ezzel jelentős mértékben elősegíthetjük a két baráti nép közös célkitűzéseinek megvalósítását, egyben a hasznos és eredményes tapasztalatok átvételével javíthatjuk és erősíthetjük a közalkalmazotti szakszervezeti munkát is. Perlaki Gyula, a magyar közalkalmazotti és bankalkalmazotti szakszervezeti küldöttség vezetője A magyar küldöttség tagjai kísérőikkel Drezdában Vezetőségünk elismerése A bonyhádi járási tanács szakszervezeti bizottságának pénzügyi és gazdasági munkája ellenőrzése során megállapítást nyert, hogy az sz. b. ilyen irányú munkája kifogástalan. A szervezettség és a tagdíjmorál alakulása példamutató: százszázalékos eredményt értek el. Ugyanakkor az ellenőrzés megállapította, hogy az sz. b. költségvetés szerint gazdálkodik, pénztárkönyveit, számadásait és egyéb ügykezelését naprakész állapotban találták és az előírásnak megfelelően vezették. A példamutató gazdasági munkáért szakszervezetünk vezetősége Cséfai Magdolnát, a bonyhádi járási tanács sz. b. elnökét és gazdasági felelősét dicséretben és háromszáz forint készpénzjutalomban részesítette. „Hosszú oldalakat lehetne írni élményeinkről“ A magyar közalkalmazotti szakszervezeti küldöttség látogatása a Csehszlovák Köztársaságban Nagy izgalommal és várakozással indult el küldöttségünk a Csehszlovák Állami Alkalmazottak Szakszervezete meghívására Prágába, ahol meleg szeretettel fogadtak bennünket. Amikor közvetlenül visszautazásunk előtt beszámolunk látogatásunkról, megállapíthatjuk, hogy sok értékes tapasztalatra tettünk szert, amelyeknek nagy részét hasznosítani tudjuk a mi szakszervezeti munkánkban is. Beszélgetéseket folytattunk szakszervezeti funkcionáriusokkal, központi vezetőségi, területi bizottsági tagokkal, bizalmiakkal, állami alkalmazottakkal. Lelkes, mindig újat kereső, bátor, kezdeményező és munkájukat szerető funkcionáriusokat ismertünk meg. Olyanokat, akik nagyon szeretik hazájukat, a pártot, a szakszervezetet és munkájukat. Sokat tanultunk tőlük. A szakszervezeti munka fő jellemzője, hogy a megadott helyes irányvonalat minden alapszerv az adottságainak megfelelően használja fel és hajtja végre. Ahány szakszervezeti bizottság, annyi új és más módszer. A központi vezetőség tagjai szoros kapcsolatot tartanak az alapszervezetekkel, közvetlenül segítik a központi vezetőség határozatainak végrehajtását a tagság körében. Igen szép eredményeket értek el a hivatali munka segítésében. A termelési értekezletek, amelyeket a bizalmi vezet, biztosítják, hogy egy-egy feladat kollektíven kerüljön végrehajtásra. Részt vettünk egy járási tanács pénzügyi osztályának termelési értekezletén, ahol az osztályvezető ismertette a legfontosabb feladatokat, de azt, hogy ki mennyit vállalt a feladatok végrehajtásából, ki hogyan segíti a másikat és milyen határidővel hajtják végre, ezt a szakszervezeti bizalmi javaslata alapján határozták meg. Találkoztunk olyan munkamódszerekkel is, mint például két különböző szervnél: a járási tanács és a polgári bíróság szakszervezeti bizottsága közös megbeszélést tartott és a gyakorlati életben felmerülő nehézségeket közösen megtárgyalta. Ennek során igen eredményes kapcsolat alakult ki a két járási szerv között. Sorolhatnánk így tovább a különböző jó módszereket és tapasztalatokat. Szépen berendezett, „Vörössarkokat" láttunk, amelyek klubhelyiségül szolgálnak, ahová szívesen járnak a hivatali dolgozók és ahol megfelelő szórakozást biztosítanak a gyermekek számára is. Megismertük a fejlett könyvtármunkát, ahol a bizalmiak a jó könyvek terjesztői. A Csehszlovák Köztársaságban is igen lelkiismeretesen törődnek a dolgozók életkörülményeivel. Találkoztunk olyan alapszervezettel, ahol nemcsak a tüdő- és rákszűrést végzik el rendszeresen, hanem a dolgozókat általános orvosi vizsgálatban is részesítik, hogy ezáltal is megelőzzék a betegségeket. " Az egyik alapszervezetnél láttuk, hogy a gyerekekkel rendszeresen foglalkoznak minden vasárnap délelőtt, ezzel segítik az ifjúság nevelését és az édesanyákat is, akik ezalatt nyugodtan elvégezhetik házimunkájukat. Egy másik helyen csodálatos úttörőtáborban eszközöltünk látogatást, általában sok saját üdülő áll a dolgozók és gyermekeik rendelkezésére. Mindenütt, ahová mentünk, arról győződtünk meg, hogy a csehszlovák államigazgatási dolgozók közül nagyon sokan tanulnak középiskolákban, egyetemeken, különböző nyelv- és szaktanfolyamokon. Ezáltal lehetővé válik, hogy munkájuk színvonalát szüntelenül emeljék. Hosszú oldalakat lehetne írni élményeinkről, amelyekben részünk volt a Csehszlovák Köztársaságban. Láttuk Prágát, a „Gottwald”-múzeumot, voltunk Ostravában, a Csehszlovák Köztársaság „acél szívében" és Lidicén, amely örök figyelmeztetés: soha többé háborút! A legnagyobb élményt természetesen az jelentette számunkra, hogy megismertük az embereket, a szocializmust építő dolgozókat, akik nemcsak saját gondjaikkal törődtek, hanem szívügyüket képezte a mi segítésünk is. Így történt ez az ellenforradalom nehéz napjai után, amikor baráti segítséget nyújtottak a károk orvoslásában és a bajok enyhítésében. A Csehszlovák Köztársaságban eszközölt látogatásunk fontos állomást jelentett azon az úton, amelyen a két testvérszakszervezet tagsága halad, hogy minél sikeresebben építse a szocializmust. Hantos Jánosné a magyar közalkalmazotti szakszervezeti küldöttség vezetője A magyar küldöttség tagjai tanácskozás közben A NATO párizsi értekezletén Dulles: — Hiába tanítottam be őket, mégis össze-vissza énekelnek... Helyszíni jelentés Algéria népi közigazgatásáról Polgár Dénes, az »Esti Hírlap« felelős szerkesztője több hetet töltött Észak- Afrikában, ahonnan az alábbi tudósítást küldte a *Közalkalmazottinak. Tegyedik esztendejébe lépett a ■**’ véres algériai háború. A százezer főnyi nemzeti felszabadító hadsereggel és a partizánokkal szemben hatszázezer francia katona, 170 ezer csendőr és rendőr, és 95 ezer milicista próbálja fenntartani a francia gyarmati uralmat. A háború 1150 napja alatt azonban a francia megszállók mind szűkebb térre szorultak össze. Ma már csak a nagyvárosokat, néhány fontos útvonalat és az erődítményeket tartják kezükben. Éjszaka különösen nem mernek kimozdulni kaszárnyáikból és őrtornyaikból. Akkora területeken, mint fél Magyarország, szabadság uralkodik. Az algériai Nemzeti Felszabadító Front, hadseregének védelme alatt teljesen független algériai közigazgatást szervezett. Megkísérlem, hogy nagy vonalakban beszámoljak az Algír városától délre fekvő terület, az úgynevezett IV. Vilaya (tartomány) közigazgatásának munkájáról. Ez a tartomány, amely a franciák szervezte Algérois megye egész területét magában foglalja — kivéve Kablát —, teljesen az algériaiak kezén van. A régi gyarmati közigazgatás épülete kártyavárként omlott össze a felszabadító hadsereg győzelmei nyomán. A Caid-ok, a franciák által kinevezett községi bírók és a járási főnökök elvesztették hatalmukat. A nép egyeseket közülük — akik különösen kegyetlenek voltak — halálra ítélt és kivégzett, mások elmenekültek, ismét mások pedig belátták hibájukat és csatlakoztak a felszabadító mozgalomhoz. 1956. augusztus 20-án a Nemzeti Felszabadító Front kongresszust tartott az Aurés-hegység egyik völgyében. Ezen a kongresszuson nagy vonalakban elhatározták, hogyan szervezzék meg a népi hatalmat. A szervezetnek kettős feladatot kell teljesítenie: egyrészt háborús feladatot, hiszen segítenie kell a hadsereget, másrészt már most, a háború idején meg kell vetnie a majdani szabad Algéria népi közigazgatásának alapjait. Ezt a kettős feladatot a községekben az úgynevezett népi gyűlésnek kell megoldania. A Nemzeti Front politikai biztosai a felszabadított területek minden falujában választást szerveznek. A népgyűlés a maga soraiból öttagú bizottságot választ. Ez az ötösbizottság végzi azokat a funkciókat, amelyeket nálunk a községi tanácsok látnak el. Az ötösbizottság mellé egy háromtagú összekötő bizottságot választanak. Ez tartja az összeköttetést a Nemzeti Front központi bizottságával. Ennek a háromtagú bizottságnak a felállítása természetesen nem jelenti azt, hogy a Nemzeti Front központi funkcionáriusai, a tartományi, a megyei és a járási vezetők (akik jelenleg az illető terület katonai parancsnokai is) csak rajta át érintkeznek a néppel. Ellenkezőleg a vezetők, akármilyen magas beosztásúak is, a szó szoros értelmében a nép között élnek. A politikai biztosok például éjjelnappal járják a falvakat és a telepeket, közük a lakossággal a legfrissebb politikai és katonai híreket, ismertetik a központi utasításokét. A franciák minden úgynevezett »átfésülő« hadművelete után, amely rendszerint nyomon követi az algériai hadsereg támadásait, a politikai biztos azonnal megjelenik a feldúlt községben. Megszervezi a kölcsönös segélynyújtást, magával viszi és otthonokban helyezi el a gyermekeket, akiknek szüleit legyilkolták, az algériai Vörös Félhold szervezeteinek gondjaira bízza a sebesülteket. Az öttagú községi néptanács amellett, hogy végrehajtja a központi szervek utasításait, kiterjedt önálló hatáskörrel bír. Elvégzi a sorozást a hadsereg részére, kiveti és behajtja az adókat. A tanács kezében van az igazságszolgáltatás iss ezenfelül az anyakönyvvezetés, az iskolaügy — egyszóval minden, ami általában egy községi közigazgatási szervezet feladatkörébe tartozik. Fontosabb ügyekben a közösbizottság összehívja a népgyűlést, amely időközönként beszámoltatja a bizottság tagjait. Arra, hogy a IV. Vilaya községtanácsai a kegyetlen háború ellenére milyen hősiesen végzik munkájukat, csak egy példát említek. A tartományban, amelyben a francia közigazgatás »jóvoltából« a gyermekeknek mindössze 19 százaléka járt iskolába, bevezették a kötelező oktatást hat-tizenkét éves korig. De ez a rendelkezés nem maradt csupán írott szó: a községtanások minden faluban iskolát építettek, összesen százhúszat. Természetesen az iskolaépületek egyszerűek, többnyire egy 6X10 méter res teremből állnak csak, de a gyermekek, akik eddig az utcán csatangoltak, megtanulnak benne írni-olvasni és számolni. A tanácsok téli segélyakciót is szerveznek. Ezen a télen például mintegy ezer gyermek jut a tartományban cipőhöz, meleg fehérneműhöz és ruhához. Ami a tanítókat illeti: a városokból egymásután szöknek el a tanítók, hogy csatlakozzanak a községtanácsokhoz. A francia gyarmatosítók természetesen nem nyugszanak bele ebbe a helyzetbe. A volt közigazgatási tisztviselők nem mernek megjelenni a felszabadított területeken, ellenben időnként megjelenik a francia hadsereg, méghozzá nagy erőkkel. A IV. Vilayaban például Guillaume tábornok vezetett két nagyarányú »átfésülást«. Múlt év nyarán negyvenezer ember, azaz négy hadosztály élén bevonult Medea járásba. Kihirdette, hogy most aztán végez a felszabadító hadsereg ott levő egységeivel és szétveri az algériai közigazgatást. Az eredmény a semmivel volt egyenlő a franciák számára. Meggyilkoltak egy Amara nevű egyetemi hallgatót és elfogtak három ápolónőt. A felszabadító hadsereg viszont megtámadta a tábornok utóvédjét, sok katonát megsemmisített és nagy mennyiségű hadianyagot zsákmányolt. Guillaume tábornok vak dühében elhatározta: megismétli a hadműveletet, még nagyobb erőkkel. Néhány héttel az első »átfésülés« után a hadosztályok újból megindultak Medea járás ellen. A kudarc ezúttal is teljes volt. A tábornok a második kudarcot már nem tudta elviselni. Néhány nappal később Algírban agyonlőtte magát. Még egy esetről szeretnék szólni, amelyet szemtanútól hallottam. Egy napon nagy katonai kísérettel megjelent a IV. Vilaya egyik falujában az úgynevezett SAS (Sections Administratives Speciales — Különleges Adminisztrációs Szervezet) osztaga. Ez a szervezet ellensúlyozni akarja az algériai közigazgatás ténykedését. A szervezet osztagai a franciák megbízásából pénzt és ruhaneműt osztogatnak a lakosságnak, majdnagygyűléseket szerveznek, amelyeken a francia kormány »ideológiai« álláspontját ismertetik. A szóban forgó faluban a SAS elérte, hogy minden férfi megjelent a gyűlésen. De hogyan? A katonák bementek a házakba, meztelenre vetkőztették a nőket és ruhájukat összegyűjtötték a nagygyűlés színhelyén. A férfiak természetesen elmentek a nagygyűlésre, mert csak ott kaphatták vissza asszonyaik ruháit. A nagygyűlésen szétosztogatott pénzt és segélycsomagokat a falubeliek érintetlenül átadták a Nemzeti Front politikai biztosának a téli segélyakció céljaira ... polgár dénes A francia hadsereg egy-egy „átfésülő” hadműveleti« után az algériai családok ezrei maradnak hajlék nélkül. Ezeket a családokat a politikai biztosok és a községi tanácsok veszik gondjaikba OLVASD! TERJESZD! .„ipamit"«