Közalkalmazott, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
A KÖZALKALMAZOTTAK XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM SZAKSZERVEZETE ARA 50 FILLÉR mrs PROLETÁRJAI tgTeSojjerttf KÖZPONTI LAPJA 1959. JANUÁR II jó közalkalmazott munkájában soha nem téveszti szem elöl a törvényességet A legfőbb ügyész nyilatkozata a ,,Közalkalmazottjégnak Új év alkalmából felkerestük dr. Szénás Géza elvtársat, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét s megkértük, válaszoljon néhány kérdésünkre. Az alábbiakban ismertetjük a kérdéseket s a legfőbb ügyész válaszait: 1. Miben látja a közalkalmazottak feladatait a törvényesség védelmében? A törvényesség védelme nem kizárólag az ügyészség kötelessége. A törvényeket mindenkinek meg kell tartania, meg a közalkalmazottaknak is. Az állami szervek, ezek között is elsősorban a tanácsok, mint a dolgozók legszélesebb tömegszervezetei, csak akkor tudnak megfelelő tömegbázisra szert tenni, csak akkor tudják a dolgozó tömegek bizalmát megszerezni, ha a törvényeket nemcsak betartani igyekeznek, hanem azokat maguk is betartják. A törvényességet tehát — a maga területén — minden közalkalmazottnak védenie kell. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a törvényességnek két oldala van: az egyik oldal az állam érdekeinek a védelme. Az állami szervek dolgozóinak minden rendelkezésükre álló törvényes eszközzel arra kell törekedniük, hogy az állampolgárok eleget tegyenek törvényes kötelezettségeiknek (pz adófizetés, termelési szerződés teljesítése, a kiszabott bírságok megfizetése, idézésre megjelenés ,stb.) A törvényességnek ehhez az oldalához tartozik, hogy az állami szervek dolgozói nem nézhetik tétlenül, ha az állampolgárok semmibe veszik a kötelességeiket, hanem az a feladatuk, hogy az engedetlen állampolgárokat a kötelességeik teljesítésére szorítsák, mégpedig a törvényes eszközök határozott, erélyes alkalmazása útján. A törvényességnek másik oldala, hogy az állami szervek se sértsék meg az állampolgárok törvényben biztosított jogait. Tehát pl. ne rójanak magasabb adót a dolgozókra, ne vegyenek igénybe törvénytelenül lakásokat, ne sértsék meg a dolgozóknak a Munka Törvénykönyvében biztosított jogait, stb. A jó közalkalmazott hivatali munkája során soha sem téveszti szem elől a törvényességnek ezt a két oldalát. A közalkalmazottaknak azzal is tisztában kell lenniük, hogy államunkban a munkásosztály gyakorolja a hatalmat a dolgozó parasztsággal szövetségben — törvényeink, rendeleteink a dolgozók túlnyomó többségének akaratát képviselik, ezért azokat maradék nélkül végre kell hajtani. Egyetlen közalkalmazottnak sincs joga ahhoz, hogy a jogszabályokkal ellentétes intézkedéseket tegyen, még akkor sem, ha a helyi körülményekre, helyi adottságokra támaszkodó nézete szerint a törvények pontos alkalmazása adott esetben neki nem tetsző eredményre vezethet. A törvényességen esett legkisebb rés is alkalmas arra, hogy azt az ellenség kihasználja. 2. Melyek az előfeltételei annak, hogy a közalkalmazottak a kötelezettségüknek eleget tehessenek? A közalkalmazottaknak természetesen elsősorban a párt és a kormány célkitűzéseivel kell tisztában lenniük, meg kell ismerkedniük a párt- és kormányhatározatokkal. Ezeket ismerniük kell a párt és a kormány célkitűzéseinek megvalósítása érdekében kiadott különböző jogszabályokat. A jogszabályok közül minden közalkalmazottnak a legalaposabban ismernie kell a saját munkakörére vonatkozó jogszabályokat, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. számú törvényt. Hiszen nyilvánvaló, hogy csak az a közalkalmazott tudja a maga területén a törvényességet védeni, aki tudja, hogy mit mond a törvény, tehát tudja, hogy mi az, amit neki magának be kell tartania és mit kell az állampolgárokkal betartatnia. 3. Milyen segítséget nyújtanak az ügyészségek a közalkalmazottaknak a törvényesség védelmében? Az ügyészségek jelentős segítséget tudnak nyújtani a közalkalmazottaknak a törvényesség megtartásában. Az ügyészek intézkedése azonban csak akkor lesz valóban segítség, ha ezt a közalkalmazottak is segítségnek fogják fel, nem pedig »munkájuk akadályozásának«, ahogyan ezt néhol hallani lehet. Az ügyészségek ugyanis — a törvényben előírt kötelességüknek megfelelően — minden olyan esetben fellépnek, ha az állampolgárok vagy az állami szervek megszegik a jogszabályok parancsait, vagy tilalmait, vagyis ha törvénysértést követnek el. Az ügyész óvások benyújtásával igyekszik a törvénysértő intézkedések kiküszöbölését előmozdítani, javaslatai pedig a törvénysértő mulasztások jóvátételére, jövőben bekövetkező törvénysértések okainak megszüntetésére irányulnak. Ha az ügyészek elnéznék a törvénysértéseket, akkor ez a törvényes rend lazítását jelentené. Az ügyészség tehát csak segítséget nyújt a közalkalmazottaknak azáltal, hogy a törvénysértések ellen fellép — bár lehet, hogy a törvénysértést elkövető dolgozót személy szerint ez nem érinti kellemesen. Az ügyészek és a közalkalmazottak közötti jó kapcsolat hasznos a törvényesség megszilárdulása szempontjából. Persze, ez a kapcsolat csak akkor hoz eredményeket, ha az elvi, elvtársias és a közalkalmazott az ügyészi intézkedéseket a munka megjavítására irányuló elvtársi bírálatként tekinti. Nem az a jó kapcsolat tehát — ahogy ezt néhol hiszik —, ha az ügyész a közalkalmazottak esetleges törvénysértései felett szemet huny, vagy pedig, ha a tanács egy-egy óvás benyújtása esetén »megsértődik«. Az ügyészi segítség más területen is megnyilvánul, így pl. az ügyész a tanácsi szervek végrehajtói Szakszervezetünk tagjainak és a szakszervezeti tisztségviselőknek ezúton kíván boldog, sikerekben gazdag új esztendőt a KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGi zottsága ülésein is részt vesz, és hozzászólásaival, észrevételeivel segítséget tud nyújtani. Az ügyészek időnként fontosabb területeken vizsgálatokat is tartanak. Az észlelt hiányosságok kiküszöbölése nemcsak a munka megjavítását célozza, hanem az állami fegyelem megtartását is elősegítik. A törvényesség és az állami fegyelem megszilárdítását célozzák azok az ügyészi intézkedések is, melyek — megfelelő esetben — büntető, vagy fegyelmi felelősségrevonást eredményeznek a súlyosabb törvénysértéseket elkövetőkkel szemben. Szembe kell szállni azzal a nézettel, hogy a törvénysértést elkövető dolgozók felelősségre vonása, a törvénysértés orvoslása »lejáratja« az állami szervek tekintélyét. Ennek az ellenkezője az igaz: minél nagyobb eréllyel követelik meg a közalkalmazottaktól a törvények megtartását, minél következetesebben törekednek a törvénysértések orvoslására, minél szigorúbban vonják felelősségre azokat, akik visszaéltek a beléjük helyezett bizalommal, annál nagyobb lesz az állami szervek tekintélye és a dolgozók bizalma is ennek megfelelően nő. 4. Ez idő szerint melyik az a terület, ahol a közalkalmazottaknak a legfőbb feladatuk van a törvényesség megszilárdítása tekintetében? Véleményem szerint a közalkalmazottaknak elsősorban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alaposan elsajátítaniuk és a gyakorlatban is alkalmazniuk. Igaz, hogy ez a törvény csak eljárási szabályokat tartalmaz és a törvényes eljáráshoz még a különböző természetű ügyekre vonatkozó speciális jogszabályok ismerete sem nélkülözhető. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a törvénysértések jelentős része az eljárási szabályok megszegéséből fakad. Az eljárási szabályok ilyen megsértése például a tényállás nem megfelelő kivizsgálása, a határozat indokolásának elmulasztása. Ha a közalkalmazott nem vizsgálja meg alaposan a tényállást és a döntését nem indokolja meg, ebből törvénysértés származhat, ami viszont a fellebbezések és panaszok régióinak lesz a forrása. A közalkalmazottak általában nem örülnek annak, hogy ha panaszokkal zaklatják őket, arról azonban szívesen megfeledkeznek, hogy a panaszok egy részét ők maguk okozták a felületes ügyintézéssel. Az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek hiányos alkalmazásából főleg a községekben, de sok járásban is számos törvénysértés származik. Éppen ezért az a célunk, hogy az ügyész 1959-ben jusson el a községekig is, ahol az egyes hibák feltárásával, elsősorban felvilágosító és oktató ténykedést folytasson — mondotta befejezésül dr. Szénási Géza elvtárs, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze. a. ) A közalkalmazottak tájékoztatása az új nyugdíjtörvényről Szociálpolitikánk legújabb vívmánya, szocializmust építő népünk nagy eredménye az új nyugdíjtörvény. Alig két évvel az ellenforradalom pusztításai után népgazdaságunk megerősödött, pártunk vezetésével dolgozó népünk, munkásosztályunk olyan sikereket ért el, hogy lehetővé vált sok százezer nyugdíjas anyagi helyzetének megjavítása. Egyben kiküszöböltük azokat a hibákat is, melyeket — bár a dolgozók több ízben sérelmeztek — eddig nem tudtunk megszüntetni. Jelentősen lecsökkent az aránytalanság a régi és új nyugdíjak között, felemeljük a régi alacsony nyugdíjakat. Ugyanekkor megoldja azt a sérelmet is, amit az jelentett, hogy a hosszabb munkaviszony nem jutott kifejezésre a nyugdíjak összegében, az, aki 13 évet dolgozott, ugyanannyi nyugdíjat kapott, mint aki például 23 évig dolgozott. Az új nyugdíjtörvény figyelembe veszi a nyugdíjkiegészítésnél az 1929 óta eltelt időket, egyben rendezi a szükséges szolgálati idő kérdését is. Ez különösen fontos a közalkalmazottaknál, ahol állandóan hangoztatott kívánság nyert teljesülést A nyugdíjtörvény évi 630 millió forint többletkiadást jelent. A nyugdíjak összegének állandó emelkedését mutatják a következő számok: Amint fent említettem, az új törvény többletkihatása 630 millió forint lesz. Az új nyugdíjtörvény 25 százalékkal felemeli a nem dolgozó régi nyugdíjasok nyugdíját, de legalább 500 forintra. Az emelés legfeljebb 800 forintig érvényesül. Azok a régi nyugdíjasok, akik dolgoznak (s ezért nyugdíjpótlékot nem kapnak) továbbra is a régi nyugdíjukat kapják, s munkaviszonyuk megszűnése után ők is megkapják az eddig járó nyugdíjpótlékot s azután a fenti emelést. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pótlék illeti meg azokat a nyugdíjasokat, akiknek a házastársi pótlékkal együtt nyugdíja nem haladja meg a 850 forintot. Az ezután megállapításra kerülő nyugdíjakra is vonatkozik a rendelkezés. Például egy régi nyugdíjas dolgozik és 360 forint nyugdíjat is kap. Megszünteti a munkát, nyugdíját, nyugdíjpótlékkal 500 forintra emelik fel, ehhez jön a 25 százalék emelés, 125 forint, így nyugdíja 625 forint lesz. Ha házastársi pótlékra jogosult, ezen a címen további 100 forintot kap, így a 360+18 forint házastársi pótlék378 forint. A 625 Ft+ 100 Ft házastársi pótlék 725 forintra emelkedik. Azoknál a nyugdíjasoknál, akik az 1954. évi nyugdíjtörvény alapján mentek nyugdíjba és nyugdíjuk nem éri el a 800 forintot, megadják a pótlékot az 1929—1945 közötti szolgálati időre is. Az 1954 előtti törvények alapján megállapított özvegyi nyugdíjakat is 25 százalékkal emelik, legalább 250 forintra, legfeljebb 400 forintig. Az özvegyek az emelést akkor is megkapják, ha dolgoznak. Az új nyugdíjtörvény különbséget teremt a hosszú szolgálati idővel rendelkezők és azok között, akik rövidebb ideje állnak munkaviszonyban. Az 1959. január 1 után benyújtott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től igazolt minden szolgálati év után jár a nyugdíjkiegészítés, vagyis az 50 százalékos törzsnyugdíj évenkénti 1 százaléka. Az új törvény fokozatosan felemeli az eddigi 10 évi várományi időt 25 évre. Az 50 százalékos törzsnyugdíj megállapításához 1959-ben 14, 1960-ban 15, 1961-ben 16 éves szolgálati időt kell igazolni. A fokozatos emelkedés 1970-ig tart. Ez a rendelkezés rendkívül humánus. Figyelembe veszi ugyanis azt a körülményt, hogy a felszabadulás előtt sokan munkanélkül voltak, különösen az asszonyok közül sokan csak a felszabadulás után tudtak elhelyezkedni. Az új törvény is fenntartja azt a jogot, hogy a közalkalmazottnak 1952 előtt ,korpótlékban elismert időt szolgálati időként veszi fegyelembe nyugdíj vonatkozásban is. Azok a dolgozó nyugdíjasok, akiknek 1954 előtti jogszabály alapján állapították a meg nyugdíjukat, ha azóta 10 évet dolgoztak, az új nyugdíjtörvény alapján jogosultak új nyugdíjra. Ez esetben már 10 év után az 50 százalékos alapnyugdíjat kapják, s kiegészítés arra az időre, amit a régi nyugdíj megállapítása óta dolgoztak. Azok pedig, akik nyugdíjukról lemondtak, úgy részesülnek az új nyugdíjtörvény szolgáltatásaiban, mintha nyugdíjat nem is kaptak volna. Az új nyugdíjtörvény figyelembe veszi az 1929. év óta munkában töltött éveket, így 1959-ben, akinek 30 évi szolgálati ideje van már, fizetésinek 65 százalékára jogosult nyugdíj címén. Az évek során ez az arány emelkedik és 10 év múlva 40 évi szolgálat után a dolgozók már 70 százalék nyugdíjra lesznek jogosultak. A közalkalmazottak régi kívánsága teljesült ezzel a törvénnyel. Most már a dolgozók bizakodva nézhetnek az öregkor elé, tudva azt, hogy munkájuk jutalmaként derűse gondtalan öregségben lesz részük. Miklós János, az SZTK budapest ügyvezetője : • Társadalombiztosítási nyugdíjköltség: 1949-ben 808 millió 1951- ben 1035 * 1952- ben 1369 1954- ben 1650 * 1955- ben 1930 * 1956- ban 2111 * 1958-ban 3050 „ Repülőgépen olcsóbban mehetett volna Ceglédre... Érdekes adatok a revizorok arankájáról a népvagyon védelmében A Pénzügyminisztérium revizori főosztálya munkatársainak megjelenését nem mindenhol fogadják kitörő, örömmel. Különösen azokon a helyeken, ahol nem éppen a szocialista erkölcsnek és a hivatali kötelességnek megfelelően bánnak a köz javaival. Mert — sajnos — akadnak ilyenek, íme: a bizonyíték: Pianínó — „élt“ három évet... A fentieket nyugodtan oda lehetne írni arra a helyre, ahol az egri művelődési otthonban annak idején a csekély tíz és félezer forintért vásárolt pianinót állították. Igen rövid ideig működött szegény zeneszerszám, mint állami tulajdon, mert háromévi használat után már kiselejtezték és szabadkézből magánszemélynek eladták. Pedig mindössze kétezer forintot kellett volna kiadni és a pianinó még jó ideig sokaknak szerezhetett volna gyönyörűséget. De mivel nem így történt, most már nem tudni, kinek okoz örömet. Egy azonban biztos, hogy — a revizori vizsgálat nyomán — az eladónak semmi esetre sem ... Mit ér az élet aktatáska nélkül... Úgy látszik, a Borsod megyei tanács mezőgazdasági osztálya szerint keveset. Legalábbis erre vall, hogy az állattenyésztési költségek terhére — a múlt évben — nem kevesebb, mint 35 darab aktatáskát vásároltak. S lám a revizorok (vajon van-e azoknak szívük egyáltalán?) nemcsak emiatt, de még azért is f okvetetlenkedtek«, mert két táska átadásáról még bizonylat sem volt... Véleményünk szerint arról azonban — a fentiek alapján — van bizonylat, hogy miként gazdálkodnak a Borsod megyei mezőgazdasági osztályon egyesek a nép javaival. Hogyan gazdálkodnak Toronyban? Feleljünk erre egyetlen számadattal: harmincezerforint veszteséggel. A toronyi községi tanács vb illetékesei az általuk kezelt állami tartalékterületen minden terv nélkül gazdálkodtak s így nem gondoskodtak a földek helyes kezeléséről. Ez pedig nem egy községnek, de egy rendes parasztembernek sem válik díszére. Még repülőgép útján is olcsóbb lett volna ... A Pest megyei művelődési osztály egyik munkatársa nemrégiben a ceglédi művelődési otthonnal 22 percig tartó »R« telefonbeszélgetést folytatott, melynek számlája 216 forint volt. Nem tudjuk, miről volt szó abban az »értékes« telefonbeszélgetésben, de úgy gondoljuk, ha az illető saját zsebéből fizeti, nem került volna ennyibe. Mi viszont azt reméljük, hogy nem marad ennyiben a dolog, mert bizony ha repülőgéppel ment volna az illető Ceglédre, talán még az is olcsóbb lett volna... Nem folytatjuk tovább a revizorok által felderített súlyos és szomorú tapasztalatokat. De önkéntelenül is felmerül a gondolat: vajon nem látják a tanácsok vezetői és dolgozói, hogy egyesek milyen lelkiismeretlenül kezelik a nép vagyonát? S vajon megengedheti-e magának bárki, hogy szeme láttára herdálják az állam javait? Úgy véljük, nem. Tegyük csak fel a kérdést: vajon szakszervezeti szerveink népszerűségüket veszélyeztetik-e, ha az ilyen tűrhetetlen jelenségekkel — személyre való tekintet nélkül — szembeszállnak. Úgy véljük: nem. Mert a népvagyon védelme nemcsak a revizorok kötelessége! —- v "id e—!