Közalkalmazott, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A KÖZALKALMAZOTTAK XI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM SZAKSZERVEZETE ARA 50 FILLÉR mrs PROLETÁRJAI tgTeSojjerttf KÖZPONTI LAPJA 1959. JANUÁR II jó közalkalmazott munkájában soha nem téveszti szem elöl a törvényességet A legfőbb ügyész nyilatkozata a ,,Közalkalmazottjégnak Új év alkalmából felkerestük dr. Szénás­ Géza elvtársat, a Magyar Népköztársaság leg­főbb ügyészét s megkértük, vá­laszoljon néhány kérdésünkre. Az alábbiakban ismertetjük a kérdéseket s a legfőbb ügyész válaszait: 1. Miben látja a közalkalma­zottak feladatait a törvényes­ség védelmében? A törvényesség védelme nem kizárólag az ügyészség köte­lessége. A törvényeket min­denkinek meg kell tartania, meg a közalkalmazottaknak is. Az állami szervek, ezek között is elsősorban a tanácsok, mint a dolgozók legszélesebb tö­­m­egszervezetei, csak akkor tudnak megfelelő tömegbázisra szert tenni, csak akkor tudják a dolgozó tömegek bizalmát megszerezni, ha a törvényeket nemcsak betartani igyekeznek, hanem azokat maguk is be­tartják. A törvényességet tehát — a maga területén — minden köz­­alkalmazottnak védenie kell. Hangsúlyoznunk kell azon­ban, hogy a törvényességnek két oldala van: az egyik oldal az állam érdekeinek a védel­me. Az állami szervek dolgo­zóinak minden rendelkezésük­re­ álló törvényes eszközzel arra kell törekedniük, hogy az állampolgárok eleget tegyenek törvényes kötelezettségeiknek (pz adófizetés, termelési szer­ződés teljesítése, a kiszabott bírságok megfizetése, idézésre megjelenés ,stb.) A törvényes­ségnek ehhez az oldalához tar­tozik, hogy az állami szervek dolgozói nem nézhetik tétle­nül, ha az állampolgárok sem­mibe veszik a kötelességeiket, hanem az a feladatuk, hogy az engedetlen állampolgárokat a kötelességeik teljesítésére szo­rítsák, mégpedig a törvényes eszközök határozott, erélyes alkalmazása útján. A törvényességnek másik oldala, hogy az állami szervek se sértsék meg az állampolgá­rok törvényben biztosított jo­gait. Tehát pl. ne rójanak ma­gasabb adót a dolgozókra, ne vegyenek igénybe törvénytele­nül lakásokat, ne sértsék meg a dolgozóknak a Munka Tör­vénykönyvében biztosított jo­gait, stb. A jó közalkalmazott hivatali munkája során soha sem té­veszti szem elől a törvényes­ségnek ezt a két oldalát. A közalkalmazottaknak az­zal is tisztában kell lenniük, hogy államunkban a munkás­­osztály gyakorolja a hatalmat a dolgozó parasztsággal szö­vetségben — törvényeink, ren­deleteink a dolgozók túlnyomó többségének akaratát képvise­lik, ezért azokat maradék nél­kül végre kell hajtani. Egyet­len közalkalmazottnak sincs joga ahhoz, hogy a jogszabá­lyokkal ellentétes intézkedése­ket tegyen, még akkor sem, ha a helyi körülményekre, helyi adottságokra támasz­kodó nézete szerint a törvé­nyek pontos alkalmazása adott esetben neki nem tetsző ered­ményre vezethet. A törvényes­ségen esett legkisebb rés is alkalmas arra, hogy azt az el­lenség kihasználja. 2. Melyek az előfeltételei an­nak, hogy a közalkalmazottak a kötelezettségüknek eleget te­hessenek? A közalkalmazottaknak ter­mészetesen elsősorban a párt és a kormány célkitűzéseivel kell tisztában lenniük, meg kell ismerkedniük a párt- és kormányhatározatokkal. Ezek­­et ismerniük kell a párt és a kormány célkitűzéseinek meg­valósítása érdekében kiadott különböző jogszabályokat. A jogszabályok közül minden közalkalmazottnak a legalapo­sabban ismernie kell a saját munkakörére vonatkozó jog­szabályokat, valamint az ál­lamigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. számú törvényt. Hiszen nyil­vánvaló, hogy csak az a köz­­alkalmazott tudja a maga te­rületén a törvényességet vé­deni, aki tudja, hogy mit mond a törvény, tehát tudja, hogy mi az, amit neki magának be kell tartania és mit kell az ál­lampolgárokkal betartatnia­. 3. Milyen segítséget nyújta­nak az ügyészségek a közal­kalmazottaknak a törvényes­ség védelmében? Az ügyészségek jelentős se­gítséget tudnak nyújtani a közalkalmazottaknak a törvé­nyesség megtartásában. Az ügyészek intézkedése azonban csak akkor lesz valóban segít­ség, ha ezt a közalkalmazottak is segítségnek fogják fel, nem pedig »munkájuk akadályozá­sának«, ahogyan ezt néhol hal­lani lehet. Az ügyészségek ugyanis — a törvényben előírt kötelessé­güknek megfelelően — min­den olyan esetben fellépnek, ha az állampolgárok vagy az állami szervek megszegik a jogszabályok parancsait, vagy tilalmait, vagyis ha törvény­­sértést követnek el. Az ügyész óvások benyújtásával igyek­szik a törvénysértő intézkedé­sek kiküszöbölését előmozdí­tani, javaslatai pedig a tör­vénysértő mulasztások jóváté­telére, jövőben bekövetkező törvénysértések okainak meg­szüntetésére irányulnak. Ha az ügyészek elnéznék a törvénysértéseket, akkor ez a törvényes rend lazítását jelen­tené. Az ügyészség tehát csak segítséget nyújt a közalkalma­zottaknak azáltal, hogy a tör­vénysértések ellen fellép — bár lehet, hogy a törvénysér­tést elkövető dolgozót személy szerint ez nem érinti kelleme­sen. Az ügyészek és a közalkal­mazottak közötti jó kapcsolat hasznos a törvényesség meg­szilárdulása szempontjából. Persze, ez a kapcsolat csak ak­kor hoz eredményeket, ha az elvi, elvtársias és a közalkal­mazott az ügyészi intézkedése­ket a munka megjavítására irányuló elvtársi bírálatként tekinti. Nem az a jó kapcsolat tehát — ahogy ezt néhol hi­szik —, ha az ügyész a közal­kalmazottak esetleges tör­vénysértései felett szemet huny, vagy pedig, ha a tanács egy-egy óvás benyújtása ese­tén »megsértődik«. Az ügyészi segítség más területen is meg­nyilvánul, így pl. az ügyész a tanácsi szervek végrehajtó­­i­ Szakszervezetünk tagjai­nak és a szakszervezeti tisztségviselőknek ezúton kíván boldog, sikerekben gazdag új esztendőt a KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGi zottsága ülésein is részt vesz, és hozzászólásaival, észrevéte­leivel segítséget tud nyújtani. Az ügyészek időnként fon­tosabb területeken vizsgálato­kat is tartanak. Az észlelt hiá­nyosságok kiküszöbölése nem­csak a munka megjavítását célozza, hanem az állami fe­gyelem megtartását is elősegí­tik. A törvényesség és az ál­lami fegyelem megszilárdítá­sát célozzák azok az ügyészi intézkedések is, melyek — megfelelő esetben — büntető, vagy fegyelmi felelősségrevo­­nást eredményeznek a súlyo­sabb törvénysértéseket elköve­tőkkel szemben. Szembe kell szállni azzal a nézettel, hogy a törvénysértést elkövető dolgozók felelősségre vonása, a törvénysértés orvos­lása »lejáratja« az állami szer­vek tekintélyét. Ennek az el­lenkezője az igaz: minél na­gyobb eréllyel követelik meg a közalkalmazottaktól a tör­vények megtartását, minél kö­vetkezetesebben törekednek a törvénysértések orvoslására, minél szigorúbban vonják fe­lelősségre azokat, akik vissza­éltek a beléjük helyezett bi­zalommal, annál nagyobb lesz az állami szervek tekintélye és a dolgozók bizalma is en­nek megfelelően nő. 4. Ez idő szerint melyik az a terület, ahol a közalkalmazot­taknak a legfőbb feladatuk van a törvényesség megszi­lárdítása tekintetében? Véleményem szerint a köz­­alkalmazottaknak elsősorban az államigazgatási eljárás ál­talános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvényt kell alapo­san elsajátítaniuk és a gya­korlatban is alkalmazniuk. Igaz, hogy ez a törvény csak eljárási szabályokat tartalmaz és a törvényes eljáráshoz még a különböző természetű ügyek­re vonatkozó speciális jogsza­bályok ismerete sem nélkülöz­hető. A tapasztalat azonban azt bizonyítja, hogy a törvény­­sértések jelentős része az el­járási szabályok megszegésé­ből fakad. Az eljárási szabá­lyok ilyen megsértése például a tényállás nem megfelelő kivizsgálása, a határozat indo­kolásának elmulasztása. Ha a közalkalmazott nem vizsgálja meg alaposan a tényállást és a döntését nem indokolja meg, ebből törvénysértés származ­hat, ami viszont a fellebbezé­sek és panaszok régióinak lesz a forrása. A közalkalmazottak általában nem örülnek annak, hogy ha panaszokkal zaklatják őket, arról azonban szívesen megfeledkeznek, hogy a pana­szok egy részét ők maguk okozták a felületes ügyintézés­sel. Az 1957. évi IV. törvény rendelkezéseinek hiányos al­kalmazásából főleg a közsé­gekben, de sok járásban is számos törvénysértés szárma­zik. Éppen­ ezért az a célunk, hogy az ügyész 1959-ben jus­son el a községekig is, ahol az egyes hibák feltárásával, első­sorban felvilágosító és oktató ténykedést folytasson — mon­dotta befejezésül dr. Szénási Géza elvtárs, a Magyar Nép­­köztársaság legfőbb ügyésze. a. ) A közalkalmazottak tájékoztatása az új nyugdíjtörvényről Szociálpolitikánk legújabb vívmánya, szocializmust építő népünk nagy eredménye az új nyugdíjtörvény. Alig két évvel az ellenforra­dalom pusztításai után nép­gazdaságunk megerősödött, pártunk vezetésével dolgozó népünk, munkásosztályunk olyan sikereket ért el, hogy lehetővé vált sok­­ százezer nyugdíjas anyagi helyzetének megjavítása. Egyben kiküszö­böltük azokat a hibákat is, melyeket — bár a dolgozók több ízben sérelmeztek — ed­dig nem tudtunk megszüntetni. Jelentősen lecsökkent az aránytalanság a régi és új nyugdíjak között, felemeljük a régi alacsony nyugdíjakat. Ugyanekkor megoldja azt a sérelmet is, amit az­ jelentett, hogy a hosszabb munkaviszony nem jutott kifejezésre a nyug­díjak összegében, az, aki 13 évet dolgozott, ugyanannyi nyugdíjat kapott, mint aki pél­dául 23 évig dolgozott. Az új nyugdíjtörvény figye­lembe veszi a nyugdíjkiegészí­tésnél az 1929 óta eltelt idő­ket, egyben rendezi a szüksé­ges szolgálati idő kérdését is. Ez különösen fontos a köz­­alkalmazottaknál, ahol állan­dóan hangoztatott kívánság nyert teljesülést A nyugdíjtörvény évi 630 millió forint többletkiadást jelent. A nyugdíjak összegé­nek állandó emelkedését mu­tatják a következő számok: Amint fent említettem, az új törvény többletkihatása 630 millió forint lesz. Az új nyugdíjtörvény 25 szá­zalékkal felemeli a nem dol­gozó régi nyugdíjasok nyugdí­ját, de legalább 500 forintra. Az emelés legfeljebb 800 fo­rintig érvényesül. Azok a régi nyugdíjasok, akik dolgoznak (s ezért nyug­díjpótlékot nem kapnak) to­vábbra is a régi nyugdíjukat kapják, s munkaviszonyuk megszűnése után ők is meg­kapják az eddig járó nyug­díjpótlékot s azután a fenti emelést. Az eddigi havi 18 forint helyett 100 forint házastársi pótlék illeti meg azokat a nyugdíjasokat, akiknek a há­zastársi pótlékkal együtt nyug­díja nem haladja meg a 850 forintot. Az ezután megállapí­tásra kerülő nyugdíjakra is vonatkozik a rendelkezés. Például egy régi nyugdíjas dolgozik és 360 forint nyugdí­jat is kap. Megszünteti a mun­kát, nyugdíját, nyugdíjpótlék­kal 500 forintra emelik fel, ehhez jön a 25 százalék eme­lés, 125 forint, így nyugdíja 625 forint lesz. Ha házastársi pótlékra jogosult, ezen a cí­men további 100 forintot kap, így a 360+18 forint házastársi pótlék­­378 forint. A 625 Ft+ 100 Ft házastársi pótlék 725 forintra emelkedik. Azoknál a nyugdíjasoknál, akik az 1954. évi nyugdíjtör­vény alapján mentek nyugdíj­ba és nyugdíjuk nem éri el a 800 forintot, megadják a pót­lékot az 1929—1945 közötti szolgálati időre is. Az 1954 előtti törvények alapján megállapított özvegyi nyugdíjakat is 25 százalékkal emelik, legalább 250 forintra, legfeljebb 400 forintig. Az öz­vegyek az emelést akkor is megkapják, ha dolgoznak. Az új nyugdíjtörvény kü­lönbséget teremt a hosszú szol­gálati idővel rendelkezők és azok között, akik rövidebb ideje állnak munkaviszony­ban. Az 1959. január 1 után benyújtott nyugdíjigényeknél már az 1929. január 1-től iga­zolt minden szolgálati év után jár a nyugdíjkiegészítés, vagy­is az 50 százalékos törzsnyug­díj évenkénti 1 százaléka. Az új törvény fokozatosan fel­emeli az eddigi 10 évi váromá­­nyi időt 25 évre. Az 50 száza­lékos törzsnyugdíj megállapí­­tásához 1959-ben 14, 1960-ban 15, 1961-ben 16 éves szolgálati időt kell igazolni. A fokoza­tos emelkedés 1970-ig tart. Ez a rendelkezés rendkívül humánus. Figyelembe veszi ugyanis azt a körülményt, hogy a felszabadulás előtt so­kan munkanélkül voltak, kü­lönösen az asszonyok közül sokan csak a felszabadulás után tudtak elhelyezkedni. Az új törvény is fenntartja azt a jogot, hogy a közalkalmazott­nak 1952 előtt ,korpótlékban elismert időt szolgálati idő­ként veszi fegyelembe nyug­díj vonatkozásban is. Azok a dolgozó nyugdíjasok, akiknek 1954 előtti jogszabály alapján állapították a meg nyugdíjukat, ha azóta 10 évet dolgoztak, az új nyugdíjtör­vény alapján jogosultak új nyugdíjra. Ez esetben már 10 év után az 50 százalékos alap­nyugdíjat kapják, s kiegészí­tés arra az időre, amit a régi nyugdíj megállapítása óta dol­goztak. Azok pedig, akik nyugdíjuk­ról lemondtak, úgy részesül­nek az új nyugdíjtörvény szol­gáltatásaiban, mintha nyug­díjat nem is kaptak volna. Az új nyugdíjtörvény figye­lembe veszi az 1929. év óta munkában töltött éveket, így 1959-ben, akinek 30 évi szol­gálati ideje van már, fizetési­nek 65 százalékára jogosult nyugdíj címén. Az évek során ez az arány emelkedik és 10 év múlva 40 évi szolgálat után a dolgozók már 70 százalék nyugdíjra lesznek jogosultak. A közalkalmazottak régi kí­vánsága teljesült ezzel a tör­vénnyel. Most már a dolgozók bizakodva nézhetnek az öreg­kor elé, tudva azt, hogy mun­kájuk jutalmaként derűse gondtalan öregségben lesz ré­szük. Miklós János, az SZTK budapest ügyvezetője : • Társadalombiztosítási nyugdíjköltség: 1949-ben 808 millió 1951- ben 1035 * 1952- ben 1369 1954- ben 1650 * 1955- ben 1930 * 1956- ban 2111 * 1958-ban 3050 „ Repülőgépen olcsóbban mehetett volna Ceglédre... Érdekes adatok a revizorok arankájáról a népvagyon védelmében A­ Pénzügyminisztérium­­ re­vizori főosztálya munkatársai­nak megjelenését nem min­denhol fogadják kitörő, öröm­mel. Különösen azokon a he­lyeken, ahol nem éppen a szo­cialista erkölcsnek és a hiva­tali kötelességnek megfelelően bánnak a köz javaival. Mert — sajnos — akadnak ilyenek, íme: a bizonyíték: Pianínó — „élt“ három évet... A fentieket nyugodtan oda lehetne írni arra a helyre, ahol az egri művelődési otthonban annak idején a csekély tíz és félezer forintért vásárolt pia­­ninót állították. Igen rövid ideig működött szegény zene­szerszám, mint állami tulaj­don, mert háromévi használat után már kiselejtezték és sza­badkézből magánszemélynek eladták. Pedig mindössze két­ezer forintot kellett volna ki­adni és a pianinó még jó ideig sokaknak szerezhetett volna gyönyörűséget. De mivel nem így történt, most már nem tudni, kinek okoz örömet. Egy azonban biztos, hogy — a re­vizori vizsgálat nyomán — az eladónak semmi esetre sem ... Mit ér az élet aktatáska nélkül... Úgy látszik, a Borsod me­gyei tanács mezőgazdasági osz­tálya szerint keveset. Leg­alábbis erre vall, hogy az ál­lattenyésztési költségek terhé­re — a múlt évben — nem ke­vesebb, mint 35 darab akta­táskát vásároltak. S lám a re­vizorok (vajon van-e azoknak szívük egyáltalán?) nemcsak emiatt, de még azért is f okve­­tetlenkedtek«, mert két táska átadásáról még bizonylat sem volt... Véleményünk szerint arról azonban — a fentiek alapján —­ van bizonylat, hogy miként gazdálkodnak a Borsod me­gyei mezőgazdasági osztályon egyesek a nép javaival. Hogyan gazdálkodnak Toronyban? Feleljünk erre egyetlen számadattal: harmincezer­­fo­rint veszteséggel. A toronyi­­ községi tanács vb illetékesei az általuk kezelt állami tarta­lékterületen minden terv nél­kül gazdálkodtak s így nem gondoskodtak a földek helyes kezeléséről. Ez pedig nem egy községnek, de egy rendes pa­rasztembernek sem válik dí­szére. Még repülőgép útján is olcsóbb lett volna ... A Pest megyei művelődési osztály egyik munkatársa nem­régiben a ceglédi művelődési otthonnal 22 percig tartó »R« telefonbeszélgetést folytatott, melynek számlája 216 forint volt. Nem tudjuk, miről volt szó abban az »értékes« tele­fonbeszélgetésben, de úgy gon­doljuk, ha az illető saját zse­béből fizeti, nem került volna ennyibe. Mi viszont azt reméljük, hogy nem marad ennyiben a dolog, mert bizony ha repülő­géppel ment volna az illető Ceglédre, talán még az is ol­csóbb lett volna... Nem folytatjuk tovább a re­vizorok által felderített súlyos és szomorú tapasztalatokat. De önkéntelenül is felmerül a gondolat: vajon nem látják a tanácsok vezetői és dolgozói, hogy egyesek milyen lelkiis­meretlenül kezelik a nép va­gyonát? S vajon megenged­heti-e magának bárki, hogy szeme láttára herdálják az ál­lam javait? Úgy véljük, nem. Tegyük csak fel a kérdést: vajon szakszervezeti szerveink népszerűségüket veszélyezte­tik-e, ha az ilyen tűrhetetlen jelenségekkel — személyre való tekintet nélkül — szem­­beszállnak. Úgy véljük: nem. Mert a népvagyon védelme nemcsak a revizorok köteles­sége! —- v "i­d e—!

Next