Közalkalmazott, 1959 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
A Tudományos Munkaszervezési Bizottság egyéves munkája közel egy éve, hogy a szakszervezet elnöksége létrehívta a Tudományos Munkaszervezési Bizottságot és így időszerűnek látszik, hogy legalább főbb vonalaiban mérleget vonjunk az egy esztendő alatt elvégzett tevékenységről. Ezt a nyilvános »mérleg-beszámolót« annál is inkább fontosnak tartjuk, mert a további munka szempontjából nagyon nagy segítséget jelentene, ha a szakszervezet tagsága szintén véleményt nyilvánítana ebben a kérdésben és javaslatokat tenne arra is, hogy az ez évi munka során milyen témákkal foglalkozzunk, milyen témájást tűzzünk napirendre. Már itt előrebocsátólag megjegyezzük, hogy meggyőződésünk szerint az eddigi tevékenységnek éppen az az egyik legnagyobb hiányossága, hogy célkitűzéseink és törekvéseink ellenére, még nem tudtunk elég közvetlen és szoros kapcsolatot kiépíteni a gyakorlatot végző elvtársakkal, és így nem tudtuk kellőképpen segíteni a gyakorlati munkát sem. A Tudományos Munkaszervezési Bizottság első évi munkatervének összeállításánál — azelnökség iránymutatásának megfelelően — azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy kimunkáljuk a szocialista államigazgatási tevékenység legaktuálisabb elméleti kérdéseit és megkezdjük az államigazgatási munka szervezeti, módszerbeli tudományos alapelveinek kidolgozását. Mégpedig mindezt és mindenkor olyan módon, hogy egyben folyamatosan előmozdíthassuk az államigazgatási dolgozók szakmai felkészültségének fejlődését, segítsük ugyanakkor az államigazgatási munka egyszerűsítésére vonatkozó törekvéseket, támogassuk a gyakorlat során felmerülő jogi szervezési problémák megoldását. Visszatekintve úgy látjuk, hogy az első lépéseket a helyes irányban tettük meg. Ennek köszönhető, hogy a sok és nélkülözhetetlen kezdő kísérlet mellett számos konkrét eredményt elértünk. Azok a vizsgálatok, amelyeket — a területi bizottságok aktivistáival együttműködve — egyrészt az ügyirat-hátralék megszüntetése, másrészt az ügyintézés technikai feltételeinek biztosítása, végül pedig a felesleges és párhuzamos nyilvántartások, adatszolgáltatások és értekezletek megszüntetése érdekében lefolytattunk, jelentős és megvalósítható eredményeket hoztak. Ezek alapján a megfelelő javaslatokat is benyújtottuk. Pozitíven kell értékelnünk azt az ankét sorozatot, amit az államigazgatási eljárás végrehajtásával kapcsolatban a különböző megyei székhelyeken tartottunk. Sikeres volt az államigazgatási dolgozók részére kiírt pályázat is, men bebizonyosodott, hogy igen sok olyan elvtárs van közöttük, akit érdekelnek az államszervezés és az állami munka tudományos kérdései és képes elmélyedő, kutató munkát végezni e területen. Ugyancsak hasznosnak mutatkozott a »Közalkalmazottak Szakkönyvtára« című sorozat megindítása; s már az első füzetet is nagy érdeklődés és elismerés fogadta. Mindezeken túlmenően pedig legnagyobb eredményünknek azt tartjuk, hogy a vizsgálatokba bevont államigazgatási dolgozókban felébresztettük a munkájuk tudományos megalapozása iránti igényt. Eddigi munkatársainkban a további munkához olyan hozzáértő és szilárd személyi bázist sikerült kialakítanunk, akikre biztosan támaszkodhatunk a továbbiakban is, akiknek segítségével — úgy gondoljuk —, nem megoldhatatlan feladat a munkatársak körét tovább bővíteni. Ez pedig az előttünk álló feladatok továbbvitele és végleges megoldása szempontjából a legörvendetesebb előrehaladás, a legfontosabb lépés. Az egyéves mérleg élesen megmutatja az eddigi munka hiányosságait is. Le kellett szűrnünk azt a tapasztalatot, hogy megalapozott és kellő szélességben mély-ségben ható fejlődést csak úgy érhetünk el, ha a folyamatosan végzett feladatokat a hos- szabb távlati tervbe ágyazzuk, amit eddig nem tettünk meg. Megállapítottuk, hogy még mindig nem sikerült megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel az államigazgatási dolgozók minden rétegét be tudjuk kapcsolni az aktív munkába. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy bár tettünk bizonyos előrehaladást a tudományos munkaszervezés alapjainak kimunkálásában, ebben a vonatkozásban még a kezdet kezdetén tartunk. Sokkal nagyobb követelményeket kell e téren magunkkal szemben támasztanunk, és az eddiginél rendszeresebben, elmélyültebben kell ezt a témát napirenden tartani. Ez a feladat is újból felveti egyébként azt a már többször hangsúlyozott, de eddig még megoldatlan követelményt, hogy minél gyorsabban és minél szélesebb körben tájékozódjunk a külföldi testvér-szakszervezetek hasonló tevékenységéről. Teremtsünk e vonalon olyan folyamatos együttműködést, ami biztosítja a jó tapasztalatok közös összevetését, együttes felhasználását. Most készítjük elő 1959. évi terveinket. Természetesen elsősorban be akarjuk fejezni a már beindított munkákat, de párhuzamosan beindítjuk az újakat is. Ezeknek kiválasztáska gyakran megfordul a kerületi tanácsok folyosóin, az tudja, hogy vám egy olyan osztály, ahonnan soha sem fogynak ki az ügyfelek. Talán fölösleges is mondanunk, hogy a lakásgazdálkodási osztályról van szó. Ez az a szakigazgatási szerv, mely a legtöbb gondot okozza a végrehajtó bizottságoknak, melyet a legtöbbet szidnak s a legritkább esetben dicsérnek szép fővárosunk lakói. Az egyes kerületekben más és más módszerekkel »védekeznek« a lakásgazdálkodási osztályok az ügyfelek rohamai ellen. A legtöbb helyen hatalmas hirdetmények adják tudtul az iktató, az előadók és az osztályvezetők bizony gyakran elég szűkre szabotta fogadóóráinak idejét.. Voltunk már olyan kerületben is, ahol háromszori igazoltatás után jutottunk el az osztályvezető színe elé, de az is előfordult, hogy a háromszorosan lezárt ajtót legelkeseredettebb döngetésünkre sem voltak hajlandók feltárni. Ilyen előtanulmányok után egész egyszerűen nem találjuk meg a XII. kerületi tanács vb. lakásgazdálkodási osztályát. Elmulasztottuk megnézni a földszinti tájékoztatót, bízván abban, hogy a kiabálás és a nagy tömeg majd jó nyomravezetőnek bizonyul. Ezúttal azonban csalódnunk kell, mert amikor nagysokára rábukkanunk, meglepetten látjuk, hogy a folyosón egyetlen ember sem álldogál. Az ajtó pedig — csodák csodája — nyitva van, s mire a meglepett riporter magához térne, már benn ülünk az osztályvezető szobájában. Mindezt pedig előzetes bejelentés, bemutatkozás vagy igazoltatás nélkül, úgy látszik — így is lehet. Ezek után már nem csodálkozunk, amikor megtudjuk, hogy az osztály égyük előadóját, Kiss Ferencet, másodszor is tomácstaggá választotta a kerület lakossága. (Vajon hány lakásügyi előadó dicsekedhet ezzel?) Kiss elvtársat egész röviden csak így jellemzi osztályvezetője: Igazi harcos. Bár sok ilyen emberünk lenne! Rövidesen kiderült, hogy tulajdonképpeni foglalkozása: tanár. 1957 októberében került jelenlegi munkahelyére, s ma már az egyik legismertebb és legmegbecsültebb dolgozó. Pedig nem tartozik azok közé, akik csak a népszerű feladatokat vállalják, vagy állandó hitegetéssel szerelik le a kérelmezőket. 1958- ban a kerületben történt 122 karhatalmi, kiköltöztetés közül csaknem 100-nál ő képviselte a tanácsot. Azt is mindenki tudja róla, hogy keményen, irgalmatlanul mondja meg a véleményét, ha visszaélésre bukkan. Hogy lehet hát, hogy mindezek ellenére ismét felé fordult a választók bizalma, s amikor nem akarta elvállalni a jelöltséget, másnap három küldöttség ment rábosában továbbra is központi kérdésnek kezeljük a községi igazgatás témáját és általában a helyi szervek tevékenységét. Foglalkozni akarunk a nyomtatványellátás visszásságaival és az ügyviteli munka fejlesztésével stb. Nyilvánvaló, hogy az 1959. évi munkaterv összeállításánál a múlt évi tapasztalatokból kell kiindulnunk. Ha az első évet sok vonatkozásban kísérleti évnek tekinthetjük, most már az a feladat áll előttünk, hogy a kísérletek eredményein okulva megtaláljuk a konkrét alkotómunka útját és kereteit. Különösen a munkaszervezés síkján akarunk érdemlegesen előbbrejutni. Bízunk abban, hogy ez sikerülni fog. Elhatároztuk egyébként azt is — s reméljük ehhez megkapjuk az elnökség támogatását —, hogy legalább negyedévenként részletesen beszámoljunk a »Közalkalmazott« hasábjain a folyamatos munka menetéről, az elért eredményekről és az adódó nehézségekről egyaránt. DR. BEÉR JÁNOS egyetemi tanár szólin? Kiss elvtárs elgondolkozik mielőtt válaszolna. — Sohasem rejtettem véka alá a meggyőződésemet. Tudják rólam, hogy régi párttag vagyok, s egyike voltam a felszabadulás után a kerületi pártszervezet létrehozóinak. De azt is tudják, hogy sohasem hitegettem senkit, sem mint előadó, sem mint tanácstag. Megmondtam, azt is, ha valamit helytelennek tartottam, de minden erőmmel harcoltam választóim jogos érdekeiért. S úgy látszik, ez a harc nem volt eredménytelen. A sok egyéni sérelem orvoslása mellett olyan maradandó emlékei is vannak, mint a Monda utca 5. számú ház teljes felújítása, egy szakasz járda a Szilágyi Erzsébet fasorban, vagy az aszfaltozás a Mese utcánál. Bizony, mindez nem kis fáradtságba került. De Kiss elvtársról azt tartják, hogy ha kidobják az egyik ajtón, visszamegy a másikon. Addig érvelt, bizonygatott az illetékesek előtt, míg foganatja nem lett a szavának. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy tanácstagi munkája kimerült ennyiben. Mint az oktatási állandó bizottság tagja, szoros kapcsolatot tartott fenn a kerület 10 nevelőotthonával is, ahol pedagógiai tudását eredményesen gyümölcsöztette. Ha ehhez hozzászámítjuk azt, hogy munkásőr, valamint az stb. elnökhelyettese, akkor fogalmat kapunk egész tevékenységéről. Azt mondják a tanácsiak, hogy a szakszervezeti bizottság is azóta tevékenykedik eredményesen, mióta őt beválasztották. Milyen tervei vannak? Továbbra is tevékeny részt vállalni az oktatási á. b. munkájából, leleplezni a tiltott lakásátjátszásokat, fedél alá juttatni minél több családot, s elintézni a választók ezernyi aprócseprő baját. Ehhez pedig csupán annyit tennénk hozzá, hogy bár az elmúlt 13 év során a legkülönbözőbb funkciókat viselte, osztott földet, házat és lakást, ő maga ma is egy manzárd lakásban lakik a tető alatt. Ezúttal már másodszor mondjuk: úgy látszik — így is lehet, Dr. Kilényi Géza Úgy látszik — így is lehet... Látogatás egy tanácstagnál a lakásgazdálkodási osztályon AZ ORSZÁGOS GYORS- ÉS GÉPÍRÓVERSENYEN sikeresen szerepeltek a közalkalmazottak is. Ez alkalomból szakszervezetünk elnöksége értékes tárgyjutalomban részesítette Kulcsár Ilonát (Borsod megyei tanács), Ormai Olivérnét (MSZMP Központi Bizottsága), Vörös Józsefnét (Országos Tervhivatal) és Annus Líviát (Áruraktározási Hivatal). KITÜNTETÉS A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 50. születésnapja alkalmából a munkásmozgalomban kifejtett tevékenysége elismeréséül Huber Lajos elvtársnak, a Közalkalmazottak Szakszervezete főtitkárának a Munka érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést december 23-án Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. ai közalkalmazottak üdültetésének ferlesztése Szakszervezetünk elnöksége december végi ülésén megvitatta szakszervezetünk jövő évi feladatterveit, azt a széleskörű programot, amelyet az érdekvédelem, a munkaszervezés, a művelődés és a sport terén meg akarunk valósítani. Az elnökség megvitatta az üdültetéssel kapcsolatos terveket is. Eszerint a szakszervezeti tagdíjrészesedésből ezután is nagy összegeket fordítanak a közhivatalok és közintézmények dolgozóinak üdültetésére. A családos nyaraltatést, amelyet különösen az ellenforradalom óta vettek igénybe nagy számban a közalkalmazottak, 1959-ben szélesítik. Egy kitűnő kézikönyvről Szerény külsejű könyv hagyta el nemrégiben a nyomdát. A »Közalkalmazottak Szakkönyvtára«sorozat első köteteként megjelenő, hézagpótló és a szakirodalomban eddig egyedülálló könyv címei »A községi tanács vb-elnökének feladatai, tevékenységének megszervezése«. Szerzője: dr. Kovács Tibor. A hét fejezetből álló, mintegy 100 oldalas könyv legfőbb értéke, hogy a községi V. b. elnökének szerteágazó és sokrétű feladatait nemcsak felsorolja, hanem a munkamódszerek kialakításához — egyszerű, könnyen érthető, de mégis színvonalas módon — gyakorlati útmutatást is nyújt. Kapcsolat a tömegekkel, ahivatali munka irányítása, az egy szakfeladatok terén mutatkozó teendők, kapcsolat a tanács alá nem rendelt szervekkel, a községipártszervezettel, a járási tanács végrehajtó bizottságával — ezek a könyv egyes fejezeteinek címei. A könyv nagy teret szentel — s joggal — a V. b.-elnök általános teendői felsorolásának s ezen belül a tanács, a bizottságok körüli munkának. S mindezt úgy — s ez a könyv különleges értéke —, hogy közhelyektől mentesen, szinte kézen fogva vezeti az olvasót a konkrét, célratörő munka kialakításához. A szerző mintegy 30 oldalt szentel az egyes szakfeladatokkal kapcsolatos tennivalók ismertetésének. Sorra veszi az egyes szakigazgatási ágakat — megemlítve az odatartozó legfontosabb jogszabályokat is — röviden, de nagyon hasznosan megmutatja az ezekkel kapcsolatos elnöki teendőket, illetve azok megoldását. Egyszóval a könyv azt a nem csekély feladatot tűzte maga elé, hogy rövid 100 oldalon olyan ismereteket nyújtson, amelyek segítségével a községi v. b. elnöke munkáját a legjobban — az államhatalom helyi képviselőjéhez méltóan — láthatja el. A Közalkalmazottak Szakszervezete nagyszerű missziót teljesített a kötet megjelentetésével és örvendetes, hogy a máris népszerű könyvet — értesülésünk szerint — rövidesen újabbak fogják követni. K. F. (A »Tanácsok Lapja«, 1958. december 18-i számából.) POLGÁRMESTERT KERES Boston városa. A helyi napilapban a következő hirdetés jelent meg a felkínált állások rovatában: »Haladó gondolkodású, ügyes üzletembert keresünk, aki folytatja a város fejlesztésének programját. Ha ön úgy érzi, hogy megfelelő képességekkel rendelkezik a hivatal betöltéséhez, jelentkezzék írásban a megadott post restante számon, mi pedig vállalkozunk arra, hogy finanszírozzuk jelöltségét. Beszélgetés Biczó György vb. elnökkel a szegedi városi tanács megalakulása után A szegedi városi tanácshivatal műemléket képez azzal a híddal összekötött épülettel együtt, amely nyolcvan évvel ezelőtt, az emlékezetes szegedi árvíz idején ellenállt a szenynyes, hömpölygő áradatnak. A tervező mérnökök hódoltak a divatos áramlatnak: az új városháza tornya büszkén tekint az Alföld irányába, mutatva a hófehér, hatalmas óralapot. Nem feledkeztek el arról sem, hogy velencei mintára Szegeden is láthassák a »sóhajok hídját«, amelyen ezekben az évtizedekben a monarchia »szamárlétrás« közalkalmazottai közlekedtek. A híd megmaradt a két világháború zűrzavaros napjai alatt, amely a szegedieket sem kímélte. A felszabadulás azonban gyökeres sorsfordulatot jelentett a szegedi közalkalmazottak életében is: azok, akik a régi hídon közlekednek az I. kerületi tanács épületébe, megváltozott körülmények között végzik hivatali munkájukat. Erről beszélgetünk a szegedi városi tanács megalakulása után pontosan két nappal Biczó Györggyel, a vb elnökével, aki már az ellenforradalom leverése után közvetlenül segítséget nyújtott a hivatali munka irányításában, mint vbelnökhelyettes, de vb-elnöki funkcióját 1958 januárja óta tölti be. A választás során újra megnyilvánult a bizalom, amely lelkes és fáradhatatlan munkásságának elismerését jelenti. Érdekes iparosítási és művészi tervek — »Nyughatatlan funkciót« jelent — mondja mosolyogva — , a vb-elnöki teendők ellátása. Így jellemezzük a mi munkánkat, amely sok örömmel, de sok gonddal is párosul. A három kerületi tanács segítségével már elkészültek a községfejlesztési tervek, amelyek komoly célkitűzések megvalósítását jelentik. Elsősorban figyelemre méltó, hogy komoly kormányintézkedések történtek a város iparosítása érdekében. Ismeretes, hogy az alföldi megyék iparilag nem fejlődtek. Most a kormány segíti a kábelgyár szegedi létesítését, amely jelentős munkaalkalmakat is teremt. A korszerű városfejlesztés kapcsán elsősorban az árvízvédelemmel foglalkozunk, mert időnként az Alföld öszszes ide leáramló vízáradatjaival kell megküzdenünk. Most nemcsak az újszegedi, hanem a szegedi oldalon is felszámoljuk az állandó veszélyt és megfékezzük a veszélyeztetett településeket fenyegető áradatokat. — Kulturális vonatkozásban is igen jelentős terveink vannak. 1959-ben újra megrendezzük a híres szegedi szabadtéri játékokat a Dóm téren. A nézőtér ötezer főnyi közönség befogadására készül. Színre kerül »Az ember tragédiája«, a »Hunyadi László«, Erkel operája, a »János vitéz« és sor kerül a grúz balett, valamint az Állami Népi Együttes vendégszereplésére is. „Igényeljük a szakszervezet segítségét“ A közvetlen beszélgetés során rátértünk a szakszervezeti munkára is.— Szívélyes és eredményes kapcsolat fűz bennünket a szakszervezetünkhöz — mondotta a szegedi vb-elnök. A szakszervezeti bizottságunknak köszönhetjük, hogy a tanácsapparátus dolgozói nemcsak a hivatali íróasztalok mellett találkoztak, hanem a szakszervezet színvonalas rendezvényein nyílott, alkalmuk egymás közelebbi megismerésére. Így történt ez a közelmúltban a November 7-i rendezvényen is, amikor a vezetők is jobbról megismerhették munkataraikat. A munkafegyelem megszilárdításában sokat segített a szakszervezet. A lakások elosztásában is figyelembe vesszük az szb álláspontját, ugyanúgy, mint minden más kérdésben, amely a hivatali munka segítését jelenti, vagy összefüggésben áll a tanácsi dolgozók aktuális élet- és munkakörülményeivel. Problémát jelent, hogy Böde István, az szb-elnöke új munkaterületre kerül, az L kerület vb-titkárává választották: most segítenünk kell az új szb-elnököt sokrétű munkájában. — A szegedi városi tanács végrehajtó bizottsága — mondotta befejezésül Biczó György vb-elnök — szüntelenül igényli a szakszervezet segítségét. Ez elsősorban a tanácsi dolgozók politikai és szakmai nevelésében bír igen nagy fontossággal, hogy sok esetben a rég helytelen nézetek és szokások felszámolást nyerjenek. De figyelembe kell vennünk azt a körülményt is, hogy ügyfeleink egyre nagyobb követelményekkel állanak elő tanácsi dolgozóinkkal szemben, így a szakmai képzés fontossága ebben a vonatkozásban előtérbe kerül. Búcsúzásunk alkalmából erről is értesülünk, hogy a városi tanács vb-elnöke két előadás során találkozik a lakossággal. A Hazafias Népfront rendezésében Szeged hároméves terévét ismerteti, a Politikai Akadémián »Szeged gazdasági helyzete és fejlődése« címmel tart előadást. A »nyughatatlan funkció« valóban komoly erőfeszítést igényel. A vb-elnök emberismerete az Újszegedi Renderés Lenszövő üzemben csiszolódott és formálódott, ahol mint igazgatót ugyanolyan hamar megszerették, mint a városi tanácshivatalban. Az ellenforradalom nehéz napjaiban tanúsított helytállása példamutató volt a munkáshatalom megvédésében: most minden törekvése arra irányul, hogy tanácsvezetői munkájával méltónak bizonyuljon arra a bizalomra, amely a lakosság, az egyszerű emberek szívéből fakadt ______ (bt A zenei szakkör munkájáról Egy éve múlt, hogy szakszervezetünk zenei szakköre megalakult, és megkezdte munkáját. Már a megalakuláskor célul tűzte ki a közalkalmazotti dolgozók zenei ismereteinek bővítését és aktív bekapcsolását a zenei életbe. A szakkör által megszervezett előadássorozatok anyagát is e célkitűzés érdekében állították össze, és ez az anyag hű tükörképét mutatja a zeneirodalom fejlődésének. Hozzásegíti a dolgozókat ahhoz, hogy megismerjék, megszeressék és meg is értsék a zeneművészet legszebb alkotásait, értékelni tudják a zeneművészet halhatatlan mestereinek művészetét. A feladat, amelyre a szakkör vállalkozott, nem könnyű. Decemberben »A zenés színpad története« címen beindított előadássorozat a klaszszikus mesterektől Verdi művészetén, Wagner Richard zenei forradalmán keresztül az operairodalom mai problémáinak megtárgyalásáig hatalmas anyagot ölel fel. Ezt az anyagot úgy feldolgozni és úgy bemutatni a dolgozóknak, hogy a szórakoztatás mellett egyben a hallgatók számára maradandó élményt nyújtson, nagyon szép, de egyben komoly feladat. Ennek a problémának a megoldására vállalkozik alapos felkészültséggel és széleskörű anyagismerettel Gál György Sándor író, és sorakoznak fel kitűnő művészek, kórusok és a központi szimfonikus zenekar. Az első előadás sikeréből cétran lehet levonni a következtetést, hogy a szakkör lelkes munkáját nyomon követi a siker, amely nemcsak az előadásokon elhangzó tapsokban jut kifejezésre, hanem az állandóan fokozódó érdeklődésben is. Mi ezt a sikert, a szakkör munkájának ezt a maradandó eredményét értékeljük, amely egyre több hívet szerez a közalkalmazottak között a zenekedvelők népes táborának.