Közalkalmazott, 1960 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1960-01-01 / 1. szám

­ Új esztendő — új feladatok Az új esztendő küszöbén, amikor meghatározzuk az előttünk álló feladatokat és eredményes megoldásukra összpontosítjuk erőinket, nem árt számbavenni az 1959-es esztendő tapasztalatait. Szük­séges ez azért, mert az új év­ben­­ építenünk kell a tagsá­gunk körében kibontakozott helyes kezdeményezésekre és kerülnünk kell mindent, ami sablonossághoz bürokratikus munkastílushoz vezethet. Megállapítható, hogy a múlt évben szakszervezetünk jelen­tős sikereket ért el. Természe­tesen ezek az eredmények a szakszervezeti munkának ab­ból a kedvező helyzetéből nő­hettek ki, amelynek létrejötté­hez pártunk helyes politikája biztosította a megfelelő előfel­tételeket. Eredményesen oldot­tuk meg a sz. b.-ok újraválasz­tását, utána az alapszerveze­tekben úgyszólván mindenütt felélénkült­­ a szakszervezeti munka. Tagságunk tapasztal­hatta, hogy a sz. b.-ok oda­adással, lelkesedéssel és hozzá­értéssel segítik elő élet- és munkakörülményeik javítását, hivatali munkájuk jobb meg­szervezését, szakmai felké­szültségük növelését. Elnöksé­günk, Központi Vezetőségünk kezdeményezésére sikerült el­érni, hogy a korábban fennálló nagyobb mértékű bérkorláto­zás tanácsi és igazságügyi vo­nalon országosan úgyszólván teljesen megszűnt, s kormá­nyunk csaknem 14,5 millió fo­rint rendelkezésre bocsátásá­val lehetővé tette, hogy szinte teljes egészében megoldjuk a hosszabb ideje húzódó munka­ruhajuttatás problémáit. A bér, a szociális, az üdülési, a kultúr- és a sportterületen elért ered­mények is nagymértékben elő­segítették a tagság igényeinek kielégítését. A dolgozók a párt s a szak­­szervezetek intézkedéseire tet­tekkel válaszoltak, amely terü­letünkön a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésében vég­zett — nagy hozzáértést, fele­lősségérzetet, türelmet igénylő — eredményes munkában, s a munkásosztály kongresszusi versenyének hatására kibonta­kozó, a hivatali munka ered­ményesebb végzését elősegítő tömegmozgalomban jutott ki­fejezésre. Az államigazgatás dolgozói lelkesedéssel és érdek­lődéssel kísérték az MSZMP VII. kongresszusának tanács­kozásait, s e megnövekedett munkakedv annak bizonyíté­ka, hogy tagságunk kész min­den erejét a kongresszus hatá­rozatainak megvalósítására fordítani. Eddigi eredményeink növe­lését szolgálják elnökségünk 1960. évi munkatervének főbb célkitűzései. Ezek között első­ként szerepel az MSZMP kongresszusi határozatainak széleskörű ismertetése, s an­nak elősegítése, hogy szakszer­vezeti bizottságaink minden hivatalban, intézményben al­kotó módon megvitassák kon­krét tennivalóikat, s a párt­­szervezetekkel összehangoltan minden erőt mozgósítsanak a határozatok megvalósítására. A kongresszusi határozatok mellett sz. b.-aink bátran tá­maszkodhatnak szakszerveze­tünk Központi Vezetőségének 1959. március 23—i „Az ipari és mezőgazdasági dolgozók mun­kaversenyének segítéséről” — az 1959. június 5-i „A közal­kalmazottak politikai, gazdasá­gi, szociális és kulturális hely­zetének és a szakszervezet te­vékenységének néhány legfon­tosabb kérdéséről” — továbbá az 1959. október 2-i „Az egyes hivatalok és intézmények munkájának javításával kap­csolatos feladatokról" szóló ha­tározataira, melyek hosszú időre megszabják a feladato­kat. Mérlegeljék az eddigi ta­pasztalatokat és helyes, ha ezek felhasználásával, a kong­resszus útmutatásaival kezde­nek hozzá a végrehajtás jó megszervezéséhez. Az új esztendőben nagy fel­adatok elvégzése vár szakszer­vezetünk alktivistáira, minden egyes tagunkra. A múlt évben sikeresen végrehajtott alap­szervezeti vezetőségválasztások után az idén sor kerül a terü­leti bizottságok újraválasztá­sára és az év végén, összeül szakszervezetünk kongresszusa is, hogy megválassza az új köz­ponti vezetőséget. A kongresz­­szus jó előkészítése, a szak­szervezeti munka további javí­tása, a dolgozók jogos igényei­nek fokozottabb kielégítése, a szakszervezeti tagokról törté­nő messzemenő gondoskodás. Ezek az elvek szabják meg feladatainkat tevékenységünk minden területén. Mit kell tehát elvégeznünk? A kongresszusi verseny ha­tására kibontakozó tömegmoz­galom hazánk felszabadulása 15 és a tanácsok megalakulása 10 éves évfordulójára történő készülődéssel új tartalmat nyer. A mi feladatunk, segíteni a közalkalmazottaknál a veze­tés színvonalának emelését, a tanácsok tömegkapcsolatána­k erősítését, a bürokrácia elleni harcot. Szükséges, hogy a ta­nácsapparátus dolgozói megte­remtsék a helyi iparban és a mezőgazdaságban dolgozók si­keres munkaversenyeinek elő­feltételeit. Szakszervezetünk Központi Vezetősége útmutatása nyo­mán továbbra is nagy gondot kell fordítani a termelőszövet­kezetek patronálására. A köz­­igazgatás minden dolgozója tel­jes szívvel vegyen részt abban a nagy munkában, amellyel a parasztságot átsegítik a szo­cialista útra, mert ez az egész társadalom ügye. Az államigazgatási munka színvonalának emelése össze­függ a szakmai továbbképzés biztosításával, a helyes mód­szerek és tapasztalatok elter­jesztésével. Ezért szakkönyvek kiadásával segítséget kíván­nánk nyújtani ehhez, de szak­­szervezeti bizottságaink is szor­galmazzák a dolgozók felké­szülését, szervezzenek megfe­lelő tapasztalatcseréket. A tör­vényesség betartásának bizto­sítására előadások, ankétok szervezésével, kiadványok rendszeres megjelentésével, s a bizalmiak felvilágosító sze­repének növelésével lehetővé tesszük, hogy tagságunk a ren­deleteket, a közlönyeket meg­ismerje és tartalmukat meg­­nyeri fejlesztésére és a törve­­értre, azokat alkalmazni tudja. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak a munkásosztály helyzetéről szóló határozatá­nak megvalósításáért sokat tettünk eddig is. Az abban fog­laltak hiánytalan megvalósí­tása azonban hosszú időre szóló feladat. Eddig elért ered­ményeink csak lépcsőfokokat jelentenek a további eredmé­nyekhez. Éppen ezért a szak­­szervezeti bizottságokkal­ és a hivatalvezetéssel közösen tö­rekszünk a dolgozók munka­­körülményeinek további javí­tására, a szociális létesítmé­nyek fejlesztésére és a törvé­nyekben biztosított jogok be­tartására. A szakszervezetünk­höz tartozó dolgozó rétegek számára a korábbi évekhez hasonlóan, 1960-ban is­ igyek­szünk biztosítani a bérügyi in­tézkedések helyes gyakorlati végrehajtását. A közalkalma­zottak körében végzett felmé­rés tapasztalatainak felhaszná­lásával az idén is megvizsgál­juk egyes rétegek, mint pl. a nők munkakörülményeit, ezen­kívül tanulmányozzuk, hogy az ötéves tervben mely üze­mekben, hivatalokban, munka­körökben szükségesek munka­védelmi felújítási beruházá­sok. Az elnökség által tárgyalt és elfogadott irányelveknek meg­felelően biztosítjuk a közal­kalmazottak hivatali étkezte­tésének feltételeit: a saját ke­zelésű konyhák működtetésé­re és korszerűsítésére, az ét­keztetés­i vállalatok munká­jának javítására és a vacsora­szolgálat szélesebb körű beve­zetésére. Az üdültetésben kö­vetkezetesebben érvényesítjük a kiválasztás elvét. Szélesíteni kívánjuk a külföldi üdültetést, elsősorban a saját kezelésű hi­vatali üdülők felhasználásá­val. A dolgozók ideológiai, világ­nézeti és politikai nevelésére a tagság igényeit figyelembe­­véve — előadássorozatokat kell szervezni. Az olvasómoz­galom szélesítését, a könyvál­lomány felfrissítését segíti elő az alapszervezeti könyvtárak bekapcsolása a szakmaközi könyvtárhálózatba. A tömegsport-mozgalomban a háziversenyek és Budapest­hez hasonlóan, vidéken is a természetjárás szervezését te­kintjük a sportaktívák fontos feladatának. Ezekre elsősorban szórakoztató, egésszégmegóvó hatásuk miatt fordítunk külö­nös figyelmet. Az 1959-es év folyamán je­lentősen fejlődtek kapcsola­taink a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság, Csehszlovákia, Lengyelország és több kapitalista ország szakszervezeteivel. Nemzetkö­zi kapcsolataink további ki­­szélesítését segíti elő a Nem­zetközi Szövetséggel, a szocia­lista és kapitalista országok­ban levő rokonszakszerveze­tekkel mind szorosabbá váló együttműködés. Ennek alap­ján rendszeresen biztosítjuk tagságunk tájékoztatását a közalkalmazotti dolgozók poli­tikai harcáról, élet- és munka­­körülményeikről. Tagságunk kérésének megfelelően az 1960- as év folyamán továbbfejleszt­jük az egyes intézmények és hivatalok stb-ainak nemzet­közi kapcsolatait. Az SZMT-k hatáskörének bővítése szükségessé teszi, hogy a központ új munkamód­szereket alakítson ki, rendsze­res kapcsolatot tartson az SZMT-kel és eredményesen se­gítse a szakmaközi bizottságok és csoportok létrehozását, te­vékenységét. Az alapszervezetekben folyó szakszervezeti munka színvo­nalának emelése megköveteli a tagság fokozott bevonását a vezetésbe, a negyedévenkénti taggyűlések rendszeres meg­tartását és ott a megfelelő kri­tikai légkör kialakítását. Az 1960-as év folyamán je­lentős feladatok megoldása áll szakszervezetünk elnöksége, valamennyi választott szak­­szervezeti vezetőszerv és akti­vista előtt. Eddigi eredmé­nyeink és aktivistáink áldo­­zatkésszége, lelkesedése alap­ját képezheti tömegkapcsola­taink további erősödésének, az egész szakszervezeti munka további fellendülésének. Az előttünk álló feladatok ered­ményes megoldásához kívá­nunk szakszervezetünk minden tagjának és aktivistájának eredményekben és sikerekben gazdag új esztendőt! VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1 960 JANUÁR Intézetünk dolgozói részt vettek a távlati terv összeállításában Szakszervezeti bizottságunk bizonyos fokig bizonytalan­kodva kezdett hozzá a Köz­ponti Vezetőség október 2-i irányelveinek végrehajtásához. Ennek oka elsősorban az évek­kel ezelőtt szervezett, az üzemi módszereket mechanikusan másoló munkamozgalom során szerzett tapasztalatokban van. A szakszervezeti bizottság ülésén, amelyen a hivatalveze­téssel közösen megbeszéltük: mit tehetnénk a munkamozga­lom fellendítéséért, hamarosan rájöttünk arra, hogy éppen azt várja tőlünk a Központi Veze­tőség, amit minden levéltári dolgozó is óhajt: feladataink jobb és mielőbbi megoldását. Más szóval, levéltári nyelvre lefordítva: a szocialista levél­tárügy mielőbbi és minél tel­jesebb kiépítését, a gondjaink­ra bízott iratanyag minél ala­posabb feltárását, s azoknak az érdeklődők rendelkezésére bo­csátását. Úgy véltük, hogy a munka­mozgalom leggyümölcsözőbb formája nálunk az, ha a dol­gozók minél nagyobb számban részt vesznek a gondjaikra bízott iratanyaggal kapcsolatos és az össz­intézeti távlati terv összeállításában. Elképzelésünket taggyűlésen ismertettük a dolgozókkal. Sok hozzászóló helyeselte a munka­mozgalomnak ezt a formáját. A következő napokban pedig — két héten belül — szinte va­lamennyi dolgozó összeállította távlati tervét és átadta osz­tályvezetőjének, aki a vélemé­nyével ellátott terveket átadta a szakszervezeti bizottságnak. Külön munkacsoportot ala­kítottunk a szakszervezeti bi­zottság mellett, amely tanul­mányozta az összegyűjtött ja­vaslatokat és azt észrevételei­vel ellátva átadta az intézet vezetőségének. Az ily módon összeállított intézeti távlati tervet összmunkatársi értekez­leten ismerteti a főigazgató elvtárs. Minden reményünk megvan arra, hogy az egyéni távlati tervek értékes segítsé­get adnak az intézet egészének munkájához. Ezenkívül több más kezde­ményezés is született az Or­szágos Levéltárban. Dolgozóink közül többen részt vesznek a közalkalmazottak szakszerve­zeti mozgalmára vonatkozó történelmi dokumentumok fel­kutatásában. Mások a felsza­badulás 15. évfordulójának tiszteletére rendezendő kiállí­tások megszervezésében vállal­tak szerepet. Szűcs László, az Országos Levéltár stb.-titkára Az Országos Levéltár restauráló műhelye A lakosság panaszainak intézése A tanácsoknál működő szak­­szervezeti bizottságok fontos feladata segíteni a dolgozókat, hogy a lakosság ügyeit az ál­lamigazgatási eljárási törvény­ben megszabott követelmé­nyeknek megfelelően intézzék. E munka tapasztalatairól kér­tünk tájékoztatót Ujfalusi Sán­dor elvtárstól, a Győr megyei területi bizottság elnökétől. Hogyan ösztönzi a területi bizottság a szakszervezeti bizottságokat a hivatali munka segítésére? — Az általános irányelvek meghatározásán túlmenően konkrétan is bizonyítjuk a szakszervezeti bizottságoknak, hogy a hivatali ügyintézésben milyen hiányosságok vannak, amelyek megszüntetéséhez se­­gítséget nyújthatnak. Ezért például legutóbb területi bi­zottságunk megvizsgálta, ho­gyan intézik a panaszügyeket Sopron városi tanácsnál, Csor­na, Kapuvár, Sopron járási ta­nácsoknál, Ménfőcsanak, Ko­­roncó, Tét,­ Bősárkány és Mar­­kotabödöge községi tanácsok­nál. Ismeretes, hogy az 1957. IV-es tv szerint a lakosság be­advánnyal, panasszal élhet az államigazgatási szervek rá­nézve sérelmes, törvénysértő intézkedése ellen. A panaszok lelkiismeretes kivizsgálása és határidőn belüli elintézése nö­veli az államigazgatási szervek tekintélyét, népszerűségét a la­kosság előtt. Ezért is vizsgál­tuk meg több tanácsnál a pa­naszügyek intézését és tárgyal­tuk meg a tapasztalatokat te­rületi bizottsági ülésen. Megállapítottuk, hogy az említett tanácsok a panaszokat a legtöbb esetben késedelem nélkül, határidőn belül elinté­zik és arról a dolgozókat írás­ban vagy szóban értesítik. Az 1013/1959. IV. 8. számú kormányhatározat értelmében általában a panaszleveleket külön kezelik a többi iktatott levéltől, azonban Markotabö­­döge községben ettől a gyakorl­lattól eltértek. A vizsgálat tapasztalatai alapján javaslatot tettünk a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának, hogy szerezzen érvényt az eljárási törvény előírásainak, a községekben is külön iktassák a dolgozók pa­naszait az egyéb ügyiratoktól mert így könnyebb az ügyin­tézés és jobban ellenőrizhető a panasz elintézése. Helyesnek tartanánk, ha a községekben a szóbeli panaszokat is nyilván­tartásba vennék és annak el­intézési módját rögzítenék, an­nál is inkább, mert ezt a ta­nácstagok beszámolóikban fel­használhatják. Szükségesnek tartjuk, hogy a tanácsi szer­vek, de elsősorban a megyei tanács vb. időnként tájékoz­tassa a helyi sa­j­tót egy-egy panaszos ügy elintézéséről, hogy ezzel is erősítsék a ta­nács és a lakosság kapcsolatát Felhívtuk szakszervezeti bi­zottságaink figyelmét, hogy a tanács vezetőivel egyetértés­ben mérjék fel: a tanács szak­­igazgatási osztályain mennyi a panaszügyek száma, azokat miképpen intézzék el, a ta­pasztalatokat sz.­b. ülésen vi­tassák meg és tegyenek javas­latot a végrehajtó bizottság­nak a hibák megszüntetésére. Jogi tanácsadás Baranya megyében A szakszervezet érdekvé­delmi tevékenységének köré­be tartozik a szervezett dol­gozók felvilágosítása törvény­adta jogaikról és kötelessé­geikről. A szakszervezeti ta­gok rendszeres jogi tájékozta­tásának megszervezését a SZOT elnöksége 1959. szep­tember 19-i határozatában va­lamennyi szakszervezeti szerv kötelességévé teszi. — A Baranya megyei területi bizottság 1955 óta folytat rendszeres jogi tanácsadást — mondotta helyszíni vizsgála­tunk alkalmával Csikós Ist­ván, a területi bizottság el­nöke. — Minden héten csütörtö­kön sok dolgozó keresi fel hi­vatalos helyiségünket és kér jogi tanácsot. — Milyen ügyekkel fordul­nak a dolgozók a területi bi­zottsághoz? — kérdezzük Csi­kós elvtárstól. — A legkülönfélébbekkel — hangzik a válasz. — Mégis talán a legtöbb dolgozó a munkabérrel, a szabadságidő­vel, a jubileumi jutalommal és a táppénzzel kapcsolatban kért tájékoztatást, de fordul­tak hozzánk fegyelmi, polgá­ri jogi, sőt büntetőügyekben is. A jogi tanácsadáson meg­adjuk a dolgozóknak a szük­séges felvilágosításokat és ha olyan munkaügyi jellegű pa­nasszal fordulnak hozzánk, melyet ott is el lehet intézni, ahol az illető dolgozik, to­vábbítjuk a panaszt az intéz­kedésre jogosult vezetőhöz, és szorgalmazzuk annak elinté­zését. — Ki tartja a jogi tanács­adást? — tesszük fel a követ­kező kérdést. — Területi bizottságunk bérfelelőse: dr. Pakucs Jenő elvtárs, akit nemrég tüntettek ki »Az igazságügy kiváló dol­gozója« címmel, foglalkozik a panasztevőkkel. Nagy számban jelennek meg azonban a tanácsadá­son más szakmákhoz tartozó dolgozók is, akiket ugyancsak segítünk jogi tanáccsal. Helyes lenne, ha a dolgozók panaszairól és azok elintézé­séről a területi bizottság rendszeres nyilvántartást ve­zetne, amit ez ideig elmulasz­tott. A szakszervezeti bizott­ságok pedig még inkább pro­pagálják a dolgozók körében a jogi tanácsadás lehetősé­gét, hogy az arra rászorulók bizalommal forduljanak a te­rületi bizottsághoz. Dr. Csalótzky György jogügyi előadó

Next