Közalkalmazott, 1961 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Szakszervezetünk elnökségének határozataiból 1960. december 5-én szakszervezetünk elnöksége megvitatta a termelőszövetke­zetek tanácsi irányításának tapasztalatait, az ezzel kapcsolatos időszerű szakszerve­zeti tennivalókat. Az elnökség elismeréssel nyilatkozott ar­ról az áldozatkész munkáról, melyet a ta­nácsi dolgozók és a közalkalmazottak kü­lönböző rétegei ez ideig végeztek a terme­lőszövetkezetek szervezeti, gazdasági és politikai megerősítéséért. A tanácsappará­tus dolgozói — bár a termelőszövetkezetek tömeges létrejötte új helyzet elé állította őket — többségükben helyesen oldották meg feladataikat, sokoldalú szervező és irányító munkájukkal segítették a terme­lőszövetkezetek vezetőségének tevékeny­ségét, a munkaszervezet kialakítását, a termelési tervek elkészítését, az állatállo­mány megfelelő elhelyezését, a beruházá­sok gyors megvalósítását. Ezeknek az eredményeknek részesei a szakszervezet helyi szervei is, mert munkájukkal segí­tették a dolgozókat e feladatok végrehaj­tásában. A termelőszövetkezeti mozgalom tovább­fejlődése, a termelőszövetkezetek gazdasá­gi eredményeinek növelése megkívánja, hogy a szakszervezeti bizottságok sokolda­lú segítséget nyújtsanak a járási tanácsok mezőgazdasági osztályain dolgozóknak a termelőszövetkezetek üzemi gazdasági irá­nyításának hatékonyabbá tételében. Foko­zottabban segítsék a községi tanácsoknál dolgozó tagjainkat abban, hogy helyi is­mereteik alapján hasznosan kiegészítsék a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai­nak munkáját, közreműködjenek a tsz-ek megszilárdításában. Szakszervezetünk helyi szervei a munka­mozgalom irányításánál legyenek figye­lemmel arra, hogy az alapszervezet tagjai minden eszközzel segítsék elő, hogy a ter­melőszövetkezetek gazdálkodása a nép­gazdaság, népünk érdekeinek megfelelő le­gyen. Nyújtsanak segítséget a termelési tervek készítéséhez, ahhoz, hogy a termelő­szövetkezetek alapszabályszerűen működ­jenek, betartsák a szerződésekben vállalt kötelezettségeiket. A szakszervezeti bizottságok törekedje­nek arra, hogy a községi tanácsok vezetői és a termelőszövetkezetek vezetősége kö­zött szoros kapcsolat alakuljon ki, a ta­nácsüléseket, az állandó bizottságok össze­jöveteleit, a tanácstagi beszámolókat egy­aránt használják fel a tanácstagok politi­kai nevelésére, hogy azok példát mutassa­nak a munkafegyelemben, családtagjaik részt vegyenek a termelőszövetkezetek munkájában és óvják a közösségi tulaj­dont. Sok segítséget adhatnak a szakszervezeti bizottságok ahhoz is, hogy a tanácsi dol­gozók a legeredményesebben segítsék a termelőszövetkezet vezetőinek szakmai to­vábbképzését, valamint a termelőszövet­kezetek közötti tapasztalatcserék megszer­vezését. A szakszervezeti bizottságok ja­vaslataikkal támogassák, hogy a tanácsi vezetők és az apparátus azon dolgozóinak továbbképzésében, akik közvetlenül foglal­koznak a termelőszövetkezetekkel, helyt kapjanak az üzemszervezési, a könyvelési, a munkaegység számítási ismeretek is. Az elnökség elhatározta, hogy a »Közal­kalmazottak Szakkönyvtára« sorozatban olyan gyakorlati jellegű kézikönyvet je­lentet meg, amely hathatós segítséget nyújt a tanácsok és a termelőszövetkezetek kapcsolatának javulásához. Felhívta a me­gyebizottságok figyelmét arra, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom továbbfejlődé­se, a termelőszövetkezetek további erősí­tése érdekében teremtsenek szoros kapcso­latot az e munkában érdekelt szakmákkal. Az elnökség a megyebizottságok felada­tává tette, hogy az­ eddiginél szervezetteb­ben vonják be a termelőszövetkezeteket patronáló mozgalomba a közalkalmazottak valamennyi rétegét. Ezután az elnökség jóváhagyta a szak­­szervezet 1961. évi munkaprogramját, me­lyet az alapszervezetekkel az elkövetke­zendő napokban ismertetnek. Az elnökség határozatot fogadott el a szakszervezeti tisztségviselők továbbkép­zésére. E szerint Budapesten kétnapos tan­folyam lesz a megyei, a városi, a járási ta­nácsok szb-titkárainak. A tanfolyamon a titkárok előadást hallanak a népgazdaság időszerű problémáiról, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatos szakszervezeti teendőkről, valamint részle­tesen megismerkednek szakszervezetünk IV. kongresszusának határozataival. Ugyancsak egynapos tanfolyamon vesznek részt az igazságügyi, az SZTK, a statiszti­kai szervek szb-titkárai és a megyebizott­ságok bér­munikamozgalmi felelősei. A bi­zalmiaknak a megyebizottságok esti tan­folyamokat, a községi bizalmiaknak egy­napos bizalmi tanfolyamot szerveznek. Az elnökség javasolta, hogy a Borsod, a Ba­ranya, a Hajdú, a Csongrád megyei bizott­ság szervezzen bizalmi akadémiát a szak­­szervezeti mozgalomban már több éve dol­gozó bizalmiaknak. Ezután az elnökség megvitatta, hogy 1961- ben melyik országokba kíván delegációt küldeni, illetve mely országokból jönnek delegációk. A terv szerint szakszerveze­tünk delegációja tanulmányozza majd a Lengyel Népköztársaság és Ausztria köz­­alkalmazott szakszervezeti mozgalmának eredményeit. Delegációt hívunk Bulgáriá­ból, a Német Demokratikus Köztársaság­ból, a Lengyel Népköztársaságból és Auszt­riából. OLVASÓINKHOZ Amikor lapunk legfrissebb száma eljut olvasóinkhoz, ismét forgattunk egyet nap­tárunkon. Miként minden ember az új esztendő kü­szöbét tele tervekkel, elkép­zelésekkel lépi át, így la­punk szerkesztőségét is az a törekvés vezeti, hogy az eddiginél sokkal jobban és eredményesebben szolgálja a szakszervezeti mozgalom cél­jait, az olvasók igényeit. Régi kérést teljesítünk az­zal, hogy szakszervezetünk központi lapja ezentúl hat oldalon jelenik meg. A na­gyobb terjedelemből adódó lehetőséget felhasználjuk ar­ra, hogy helyt kapjanak la­punk hasábjain a szakszer­vezet sokrétű tagságát ér­deklő, a társadalom egészére vonatkozó, a hivatali mun­kával, a kulturális élettel, sporttal és a tagság érdek­­védelmével összefüggő té­mák. Rendszeres tájékozta­tást adunk olvasóinknak a szakszervezet vezető szervei­nek, a központi vezetőség­nek és az elnökségnek mun­kájáról, az alapszervezetek kezdeményezéseiről, segíteni kívánjuk a hivatalok közötti tapasztalatcserét. Reméljük, hogy új ro­vataink, mint »Az állam­igazgatás műhelyéből,­«, a »Helyes magyarsággal« ér­deklődésre tart majd számot olvasóink körében. Ugyancsak olvasóink igé­nye volt, hogy lapunkban arányosabban foglalkozzunk az egyes rétegek problémái­val, figyelembe véve munká­juk jelentőségét, taglétszá­mukat. Az eddigi hiányossá­gon igyekszünk azzal vál­toztatni, hogy lapunk min­den száma tartalmaz majd a bíról-ügyészi, a tudományos és a HM polgári alkalma­zottak életéből címmel hír­anyagot. Szakszervezetünk helyi szerveiben dolgozó vezetők­től, aktivistáktól azt várjuk, hogy küldjenek minél több tájékoztatást munkájukról. Kedves olvasóinkat pedig arra kértük, hogy írásaikkal, bíráló észrevételekkel, ja­vaslataikkal nyújtsanak se­gítséget ahhoz, hogy szak­szervezetünk lapjának tar­talma gazdagabb és tagsá­gunk igényeinek egyre job­ban megfelelő legyen. Tíz év hasznos tapasztalatai a Központi Statisztikai Hivatal üzemi kifizetőhelyén A szakszervezeti társadalom­­biztosítással csaknem egy idős a Központi Statisztikai Hiva­tal üzemi kifizetőhelye. Ez a tíz esztendő hasznos tapaszta­latokkal szolgál és az üzemi kifizetőhely beváltotta a hoz­zá fűzött reményeket. Ez a kifizetőhely 1950. szep­tember 1-én létesült. Az SZTK-ügyintézőt különösen jól választották meg a hivatal­ban, s így az minden zökkenő nélkül vette át a betegségi biztosítás szolgáltatásaival kapcsolatos ügyviteli tenniva­lók ellátását. Munkájával a hivatal dolgozói is elégedettek, hiszen már több mint tíz éve látja el ezt a feladatot. A Központi Statisztikai Hi­vatal mintegy 700 dolgozójá­nak az üzemi kifizetőhely fo­lyósítja a táppénzt, a terhes­ségi, gyermekágyi segélyt, fi­zeti mind a dolgozók, mind­­ azok igényjogosult családtag­­­jainak a gyógyellátás igénybe-­ vételével kapcsolatos útikölt­ségeket, az anyasági segélyt és a temetési segélyt, így a dolgo­zóknak szakszervezeti tagsá­guk alapján járó anyasági és temetkezési segélyét is. Az üzemi kifizetőhely gondosko­dik a kórházi ápolásra szoruló beteg dolgozó és hozzátartozó­ja kórházi utalvánnyal való ellátásáról. Mi az előnye az üzemi kifi­zetőhelynek? Talán csak a leg­fontosabbat kellene megemlí­teni. A dolgozónak a külön­böző szolgáltatások igénybe­vételére nem kell elhagynia munkahelyét, azt a helyszínen intézik el és a keresetpótló segélyeket munkabérével együtt kapja meg. Az üzemi kifizetőhely jó munkája elsősorban az ügy­intézőt dicséri. Munkájához azonban sok támogatást kap a szakszervezeti bizottságtól, amely részben közvetlenül, részben a társadalombiztosítá­si tanácson keresztül segíti az ügyintézőt dolga végzésében. Mi sem bizonyítja jobban az üzemi kifizetőhely jó munká­ját, minthogy a fennállása óta eltelt tíz esztendőben a szol­gáltatásokkal kapcsolatos jog­viták eldöntésére egyetlen egyszer sem kellett a dolgozó­nak jogorvoslatért a társada­lombiztosítási tanácshoz for­dulni. Ez a jó munka elképzel­hetetlen lenne, ha a társada­lombiztosítási ügyekkel megbí­zott szakszervezeti funkcioná­rius nem tartaná a legközvet­lenebb személyes kapcsolatot az ügyintézővel, ha nem kísér­né figyelemmel annak munk­srját. I­ly módon a szakszerve­zet irányító szerepét csaknem észrevétlenül juttatja érvény­re.­­ Persze nem minden üzemi kifizetőhelyen halad ilyen jól a munka. Általában azonban megállapíthatjuk, hogy az üze­mi kifizetőhellyel rendelkező üzemekben dolgozóknál na­gyon ritkák a szolgáltatással kapcsolatos jogviták. Az eddigi tapasztalatok alap­ján azt is megállapíthatjuk, hogy a jogviták megszűnése egybe­esik az üzemi kifizető­­helyek­ létesítésével. Ez a leg­fényesebb bizonyítéka az üze­mi kifizetőhelyek fontosságá­nak és jó munkájának, hiszen amíg OTI-tisztviselők intéz­ték ezeket az ügyeket, töme­gével adódtak a viták, a per­lekedések. Érthető is, hogy ez így van. Hiszen a dolgozók érdekét leg­jobban a saját munkatársai­ból alakult szakszervezeti bi­zottság képviseli. A dolgozó munkaviszonyát, teljesítmé­nyét legjobban a munkahe­lyén ismerik és a dolgozó munkabérére vonatkozó ada­tok is elsősorban a munka­helyén állnak a rendelkezésé­re. Eme adottságok figyelem­­bevételével válik érthetővé, hogy miért csökkentek, illetve szűntek meg csaknem teljesen a szolgáltatásokkal kapcsolatos viták. A Központi Statisztikai Hi­vatal üzemi kifizetőhelyének tízéves tapasztalatai tehát azt bizonyítják, hogy a szolgáltatások kifizetésének ez a legjárhatóbb útja. Ma még nem minden üzemi kifizetőhely dolgozik egyfor­mán jól, de arra kell töreked­ni mindenütt, hogy, a dolgozók olyan elégedettek legyenek az üzemi kifizetőhe­ly munkájá­val, mint a Statisztikai Hiva­talbeliek. Sápiha Zoltán A táppénzt a dolgozók a házipénztárban vehetik fel. Képünkön, Makos Antalné munka közben Szakszervezetünk sok ezer tagja tölti fizetett szabadságát az ország legszebb üdülőhe­lyein. Többségük nyáron kere­si fel az üdülőhelyeket, de sza­porodik azoknak a száma is, akik nem idegenkednek a téli üdüléstől sem. Persze még elég sokan vannak, akik az üdülés fogalmát összekapcsol­ják a nyaralás gondolatával és nehezen tudják elképzelni, mi­lyen szépségeket nyújt a téli Télen is lehet nyaralni , üdülés. Ezek jelentettjét fel­­ülbelül így lehetne összefog­lalni : «miért menjek telén üdülni, hiszen az üdülésnek csak nyáron van értelme«. Az effajta nézetek cáfola­tául idézzünk néhány sort Horváth Évának, a Központi Fizikai Kutató Intézet fiatal dolgozójának szakszervezetünk központjához intézett levelé­ből: «A nyári idény helyett decemberben kaptam beutalóje­­gyet a Balatonlellei SZOT üdülőbe, s ifjú télen mentem »nyaralni«. Ezt azonban nem bántam meg. Az üdülő szép­ségével és kényelmével minden igényünket kielégítette. A he­lyiségek kellemesen fűtöttek voltak, s az ellátás is kifogásta­lan volt. Szórakozási lehetőségekben sem volt hiány. Rendel­kezésünkre állt a rádió, televízió, a magnetofon, a jól felsze­relt könyvtár, asztalitenisz. A táncolni vágyók is szórakozhat­tak a hagyományos ismerkedési esten és a különböző rendez­vényeken. Az üdülő parkja és környéke télen is szép és kellemes sétahelynek bizonyult.­ A téli üdülésre persze nem­csak Balatonlellén van lehe­tőség. Szakszervezetünk tag­jai a Mátrában, a Bükkben, a budai hegyekben és más, té­len is nyitvatartó üdülőben megtalálhatják a kényelmes pihenés lehetőségeit. S nem­csak a kényelmet. A téli üdü­lésnek felejthetetlen szépsé­gei vannak. Igaz, aki a múlt év novemberében, decemberé­ben volt üdülni, az ebből nem sokat élvezhetett, mert nem volt sem hó, sem jég, de azért mégiscsak az a jellemző, hogy akik e hónapokban üdülnek, gyönyörködhetnek a hót­orí­­totta tájban, szánkózhatnak, síelhetnek, korcsolyázhatnak és ha kedvük kerekedik rá, hócsatázhatnak. Vanek­a éretlen. „Bizonyítékok­’ képekben A zerpegényi üdülő legidő­sebbje, a 64 éves Török Ist­vánné így, nyilatkozik: »Nem sokat voltam még üdülni, s most vagyok első íz­ben télen­­ nyaralni. Mond­hatom, nem bántam meg. A magamfajta dolgos asszony csak úgy tud pihenni, ha ilyen kényelmes, jó ellátású üdülő­be jön, nem pedig otthon, a há­zimunkák közt telnek napjai. A 19 éves Gyulai Klára még csak egy éve dolgozik és ez az első üdülése.­­Már egy csöppet sem bá­nom, hogy nem nyáron jöttem — mondja —, a táj szépsége, a kirándulások bőven kárpótol­nak. A két nagy szenvedély: az olvasás és akti Török Istvánné Gyulai Klára A társalgóban TV szórakoztatja az üdülőket

Next