Közalkalmazott, 1962 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

.Világ proletárjai, egyesüljetek! XIV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI LAPJA ARA 50 FILLÉR Választásra készülünk Néhány nap múlva a magyar szakszervezetek alapszabálya értelmében alapszervezeteinkben megkezdődik a bizalmiak, majd a szakszervezeti bizottságok újraválasztása. Ezt követően került sor a területi szervek megválasztására. A szakszervezeti választások mindig jelentős eseményei a szakszervezeti életnek Ez alkalommal a szakszervezeti bizottságok, bizalmiak beszámolási kötelezettségüknek eleget téve számot adnak munkájukról. Természetszerű, hogy ezzel fokozódik a tagság érdeklődése is a szakszervezeti munka iránt. Mérlegelik, hogy a szakszervezeti bizottságok tagjai, a bizalmiak, az aktivisták megfeleltek e bizalmuknak, eredményesen végezték e munkájukat a szakszervezeti élet fellendítése, feladataik valóraváltása érdekében, hogyan foglalkoztak a dolgozók ügyeivel, nap mint nap előforduló problémáival. Amikor e nagy eseményre készülnek a szakszervezeti bizottságok, tisztségviselők, fokozott felelősségtudattal elemezzék az elvégzett munkát törekedjenek arról ha képet adni, mutassák meg az eredményeket, de bátran tárják fel a hibákat, a fogyatékosságokat is. Egyúttal törekedjenek olyan javaslatok megtételére, amelyek előremutatóak és hozzájárulnak a munka további fellendítéséhez. A választásokra való készülődés során mindenütt válaszolni kell arra a kérdésre, hogy azok a bizalmiak, szakszervezeti bizottsági, megyebizottsági tagok, akiket 1959— 60-ban megválasztottak, hogyan állták meg a helyüket. Tapasztalataink szerint sokat tettek azért, hogy rászolgáljanak dolgozótársaik bizalmára, hogy mind nagyobb hozzáértéssel, szakértelemmel irányítsák, végezzék a sokirányú szakszervezeti munkát. A szakszervezet tisztségviselői és aktivistái hű harcosai a szocializmus építésének, többségük következetesen védelmezi a dolgozók érdekeit, jól szolgálja a béke, a dolgozók nemzetközi összefogásának ügyét. Elismerés és megbecsülés illeti azokat az aktivistákat, akik a párt irányításával a tagsággal összeforrva harcoltak a mezőgazdaság forradalmi átalakításáért és fáradhatatlan munkával segítik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság és az egységes szocialista termelőszövetkezeti parasztság kialakítását. Sose tévesszék azonban szem elől, milyen nagy előny társadalmi munkájuk végzése során dolgozótársaik megbecsülése, szeretete és annak tanújele, hogy továbbra is számítanak önfeláldozó munkájukra. A szakszervezet tisztségviselőinek, aktivistáinak munkája nyomán született eredmények azt igazolják, hogy helyes az az irányvonal, melyet szakszervezetünk IV. kongresszusa, az MSZMP VII. és a SZOT XIX. kongresszusának határozata alapján megjelölt. További fontos útmutatást adott a szakszervezetek vezetőszerveinek, aktivistáinak az SZKP XXII. kongresszusa, amely a kommunizmus gyakorlati felépítésének hatalmas tervét tárta a Szovjetunió és a világ népei elé. A kongresszus számunkra is hatalmas távlatokat nyit a társadalmi fejlődés útján és megerősít bennünket abban, hogy a szocializmus építésé- nek hazánkban elért eredményei — habár szerények is ezek — hozzájárulnak a szocialista világrendszer erősítéséhez. Szakszervezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy elősegítse e nagy távlatok elérését célzó tervek megvalósítását. A szakszervezeti választások eredményes lebonyolítását is fel kell használnunk arra, hogy szakszervezeti szerveink megerősítésével még jobb feltételeket teremtsünk az előttünk álló nagy feladat, a második ötéves terv s ezen belül az 1962. évi terv megvalósításához. A választások során továbbra is követelmény, hogy a szakszervezeti tisztségviselők olyan dolgozók legyenek, akik eddig is mindent megtettek a munkáshatalom erősítéséért; fáradhatatlanul munkálkodtak a szakszervezet feladatainak megoldásában; segítenék dolgozótársaik ügyes-bajos dolgainak elintézését, s mindezekkel kivívták dolgozótársaik szeretetét, megbecsülését; tekintélyt szereztek munkatársaik és a hivatalvezetés előtt, akik megfelelő politikai és szakmai felkészültségükkel képesek a szakszervezeti munkával összefüggő tennivalók ellátására. Helyes, ha a korábbinál nagyobb számban választanak meg fiatalokat és nőket is a különböző tisztségekre. A közép- és alapszervezetek vezetőszerveinek erősítése mellett — a szakszervezeti munka továbbfejlesztésének egyik fontos láncszemeként — nagy jelentőséget tulajdonítunk a bizalmiak helyes kiválasztásának. A bizalmi a szakszervezeti mozgalom egyik legfontosabb tisztségét tölti be, ezért lényeges, hogy tagságunk az eddig is eredményes munkát végzett bizalmiak mellett azokat válassza meg, akik lépést tudnak tartani a szüntelenül növekvő követelményekkel. A szakszervezeti demokrácia széleskörű érvényesülése jut kifejezésre abban, hogy a jelölő bizottságokat a vezetőségválasztó taggyűlést megelőző időszakban választja meg a tagság, továbbá, hogy a jelölő bizottság a taggyűlést megelőzően tíz nappal előbb tájékoztatja a dolgozókat javaslatáról. A jelölő bizottságok akkor végzik el eredményesen feladatukat, ha minél több dolgozó véleményére alapozva teszik meg javaslatukat. A politikai, szakmai, személyi rátermettség mellett legyenek figyelemmel arra is, hogy egy tisztségviselő se legyen többféle funcióval túlterhelve. Ahol ilyent tapasztalnak, kezdeményezzék az egyes funkciók átadását. Ennek megoldásával is elő kell segíteni újabb aktivisták bevonását a társadalmi munkába, a társadalmi bázis kiszélesítését. Szakszervezetünk elnöksége arra hívta fel a figyelmünket, hogy irányelvei szerint a szakszervezeti választásokat úgy készítsük elő, hogy azok elősegítsék a szakszervezeti élet további fellendülését, a szakszervezeti aktivistáknak és tagoknak a feladatok megoldásába való széleskörű bevonását. Köszönet és elismerés illeti azokat a tisztségviselőket, akik hivatali munkájuk mellett fáradtságot nem ismerve segítették elő a szakszervezeti mozgalom előtt álló feladatok megoldását. Kérjük, legyenek segítői a szakszervezeti mozgalom további erősítésének. 1962. JANUÁR A világ dolgozóinaik közös ügye ellenállhírtatlanul hald előre A kommunizmus építőinek kongresszusa után újabb nemzetközi jelentőségű találkozás színhelye volt a Kreml kongresszusi terme. Az öt világrész szervezett dolgozóinak képviselői, az V. szakszervezeti világkongresszus küldöttei tanácskoztak a munkásosztályt, a dolgozókat legjobban érintő kérdésekről. A 97 ország csaknem 143 millió szervezett dolgozóját képviselő 958 küldött állásfoglalásában különböző nyelven, de egy elhatározástól indíttatva szólalt meg a világ munkásosztályának hangja, az a szilárd elhatározás, hogy egységes és következetes küzdelmével kivívja igaz ügyének, a béke, a nemzeti függetlenség, a demokrácia és a társadalmi haladás ügyének győzelmét. A Moszkvában tartott V. szakszervezeti világkongreszszus a nemzetközi szakszervezeti mozgalom eddigi történetének legnagyobb szabású kongresszusa, a széleskörű és demokratikus vita nagy fóruma volt. Teljes hűséggel tükrözte a négy évvel ezelőtt Lipcsében tartott világkongresszus óta végbement változásokat. Ez idő alatt 22 új független ország nevét jegyezték fel a világtörténelem lapjaira. Mind szélesebb körben válik a munkásosztály a dolgozók közös törekvésévé az összes dolgozók egységére és tömörítésére irányuló politika. Erről tanúskodik többek között, hogy négy év alatt 17 ország szakszervezeti mozgalmának több mint 36 millió szervezett dolgozójával gyarapodott a nemzetközi szakszervezeti mozgalom haladó erőinek hatóköre. Az SZVSZ tekintélyének, tömegbefolyásának jelentős növekedését bizonyítja az is, hogy a moszkvai kongresszuson résztvevő 97 ország szakszervezeti központjai közül 48 ország szakszervezeti mozgalmának küldöttei autonóm nemzetközi, vagy nemzeti csoportok, szervek, illetve az opportunista, munkásáruló politikát folytató Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez tartozó szakszervezetek képviselői voltak. A moszkvai kongresszus meggyőző erővel dokumentálta, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom ereje hatalmas és állandóan növekvő. Igen nagy jelentőségű, hogy a kongresszus résztvevői az alapvető célokat, feladatokat illetően teljes egyetértésre jutottak. A kongresszus referátumai, a felszólalások és az elfogadott dokumentumok akcióegységre hívta fel a világ dolgozóit a gyarmati rendszer mielőbbi és teljes felszámolásáért, a társadalmi fejlődés nagy ügyének győzelméért. A kongresszus megerősítette az SZDSZ politikai irányvonalát, félreérthetetlenül megbélyegezte és elítélte a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége jobboldali vezetőinek bűnös, a munkásosztály ügyének nagy károkat okozó tevékenységét. Egyértelműen kinyilvánította, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom tántoríthatatlanul és szilárdan osztályharcos, a nemzetközi munkásegység további megszilárdításáért száll síkra és ennek érdekében tesz újabb erőfeszítéseket. A kongresszus munkájában nagy figyelmet szentelt a szocialista országok szakszervezeti mozgalmának tanulmányozására és megállapította, hogy a szakszervezetek sehol a világon nem rendelkeznek annyi felelősséggel, annyi joggal a társadalom életében és annyi szabadsággal tevékenységük kifejtésében, mint a szocialista társadalomban. A kongresszus küldöttei között ott voltak a magyar dolgozók képviselői is és kifejezésre juttatták, hogy a magyar szervezett dolgozók fenntartás nélkül egyetértenek a határozatokkal, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióprogramjával. Egyetértenek és tettekkel az MSZMP VII. kongresszusa célkitűzéseinek eredményes valóraváltásával, a második ötéves népgazdasági terv sikeres teljesítésével tesznek hitet a nemzetközi proletárszolidaritás és a munkásegység mellett, s szolidaritásukról biztosítják a szabadságukért harcoló népeket, támogatják igazságos harcukat az agresszorok, a gyarmatosítók ellen. Meggyőződésünk, hogy a kongresszus tevékenységét, útmutatását magukénak vallják a magyar közalkalmazottak is és mindent megtesznek, hogy munkájukkal cselekvő részesei és hasznos segítői legyenek a kongresszus által elfogadott akcióprogram megvalósításának. Az V. szakszervezeti világkongresszus hasznos munkát végzett, megfelelt a világ szervezett dolgozói várakozásának, kifejezte reményüket, vágyaikat, tükrözte a jobb élet kivívására irányuló törhetetlen akaratukat, kijelölte a követendő utat A tanácskozásnak különös jelentőséget adott, hogy Moszkvában a szocialista világmozgalom, a kommunizmus építésének útján hatalmas léptekkel előrehaladó szovjet nép fővárosában, az SZKP történelmi jelentőségű XXII. kongresszusának színhelyén került megtartásra. Abban a teremben, ahol kevéssel előtte a kommunizmus, a béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség, a boldogság társadalmának programját fogadták el. Úgy érezzük, az V. szakszervezeti világkongresszus tanácskozási helyéhez méltó módon emelte magasra a nemzetközi szakszervezeti mozgalom osztályharcos zászlaját, bátran hirdetve, hogy a világ dolgozóinak közös ügye ellenállhatatlanul halad előre és diadalmaskodni fog. az emberiség jövőjéért érke tett felelősségtől áthatva, mutattak rá arra, milyen szörnyű pusztítással járna az új háború. Teljes határozottsággal és egyértelműséggel állapították meg, hogy a békeharc ma az egész emberiség halaszthatatlan és legfontosabb feladata. Ezért hangsúlyozták, hogy mozgósítani kell a dolgozókat, a szak- szervezeti mozgalom összes erőit, a különféle gazdasági és társadalmi rendszerű államok közötti békés együttélés elveinek győzelméért vívott küz-delemben. A kongresszus egységesen állást foglalt a gyarmati néppék függetlenségi harca mellett . A panaszos ügyek intézése a Budapesti Bizottságon A budapesti közalkalmazottak körében általában közismert, hogy a Budapesti Bizottság eljár ügyes-bajos dolgaikban, elősegíti jogos panaszaik orvoslását, megoldja a vitás kérdéseket. Ezért naponta sokan keresik fel a Budapesti Bizottságot személyesen, vagy érdeklődnek telefonon, sokszor még olyan ügyekben is, melyeknek megoldása nem a szakszervezet feladata. Előfordulnak bér-, munkaügyi sérelmek, a munkaruha juttatással, a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos panaszok, a dolgozók egymásközötti súrlódásaival összefüggő ügyek. Természetesen előfordul az is, hogy a dolgozók panaszát, a helyi szakszervezeti bizottság is megoldhatta volna. Ilyen volt az egyik intézmény liftkezelőjének panasza, aki állandóan hidegben teljesít szolgálatot és ennek megfelelő védőöltözetet kért. A B. B. közbenjárására a hivataltól ezt meg is kapta. De ha a szakszervezeti bizottság kellő eréllyel lépett volna fel ez ügyben, nem lett volna szükség arra, hogy felsőbb szakszervezeti szervhez kerüljön az ügy. Sok olyan ügyben fordulnak a Budapesti Bizottsághoz, mely később egyeztető bizottság elé kerül vagy kerülne akkor, ha közben nem orvosolnák a panaszokat. Ha nem tudja a Budapesti Bizottság az ügyet közvetlenül elintézni, segít a dolgozóknak a beadványok előkészítésében. Természetesen vélt sérelmek is előfordulnak, ilyenkor megmagyarázzák annak jogtalanságát. Az egyeztető bizottság hatáskörébe nem tartozó, vezető állású dolgozók ügyében is többször folytatnak vizsgálatot a hivatalvezetés helyes, végleges döntésének kialakításának segítése érdekében. Az állásfoglalás kialakításához sokszor széleskörű, alapos vizsgálat szükséges. Látszatra jogos panaszok mögött is meghúzódhatnak egészen más természetű szándékok is. Egyik intézmény dolgozója például állította, hogyfúrják, el akarják bocsátani. Az ügyet megvizsgálva kiderült, hogy az illető munkáját hanyagul végzi, a szakmai képesítés megszerzése érdekében nem tanul, ezért figyelmeztették őt. Tehát panasza nem jogos. Igen érdekes volt egyik nyugdíjas kérdése: mennyit köteles a havi 500 forintért dolgozni. A Budapesti Bizottság munkaügyi előadója megmagyarázta, hogy ez a munkakörtől és az arra érvényes (Folytatás a 2. oldalon.)