Közalkalmazott, 1963 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

­ Az állami élet demokratizmusa és szakszervezetünk munkája írta: Dr. Jókai Lóránd »Szocialista államunk tovább­fejlesztésének, az egyetemes népi állam kialakulásának kulcskérdése a szocialista de­mokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása.« (Az MSZMP VIII. kongresz­­szusának határozatából.) A demokrácia a szocialista társadalmi rendben valódi néphatalmat jelent, amely a tömegek tényleges önkormány­zatában nyilvánul meg. A szo­cialista állam fejlődésének ilteme, munkájának eredmé­nyessége döntő mértékben függ attól, hogy a széles nép­­rétegek mennyiben helyeslik és érzik sajátjuknak az álla­m­i m­unka céljait és milyen mértékben veszik ki részüket azok megvalósításából. Az utóbbi években a párt és a kormány megfontolt, követ­kezetes politikájának eredmé­nyeként gazdasági és társadal­mi rendünk átalakulásával együtt megszilárdult a népi­­nemzeti egység, amely abban is kifejezésre jutott, hogy a la­kosság körében fokozódott az állami munka iránt érzett fe­lelősség. Az államhatalom és az államigazgatás különböző szintű szerveinek munkájában erősödtek a demokratikus vo­nások, de korántsem használ­tuk ki azokat a lehetőségeket, melyek a dolgozók széles réte­geinek az állami munkába való tervszerű bevonásában rejlenek. Az MSZMP VIII. kongresz­­s­zusa, amely mélyrehatóan elemezte gazdasági, társadalmi és politikai rendünk fejlődé­sét, leszögezte, hogy a népgaz­daság helyzetében, az osztály­viszonyokban és népünk tuda­tában végbemenő változások maguk után vonják és szüksé­gessé teszik szocialista álla­munk további fejlesztését. A pártkongresszus határozata az össznépi állam fokozatos ki­alakulásához vezető fejlődés kulcskérdésének éppen a szo­cialista demokratizmus széles­körű kibontakoztatását, a la­kosságnak a közügyek intézé­sébe való közvetlen bevonását jelölte meg. Ebben a folyamat­ban szakadatlanul növekszik a szocialista társadalom szere­pe az egész népet érintő kérdé­sek megoldásában, az ország ügyeinek intézésébe a dolgo­zók legszélesebb rétegei kap­csolódnak be. A szocialista de­mokrácia fejlesztése tehát nem divatos jelszó és nem kam­pányfeladat, hanem társadal­mi, történelmi szükségszerűség, mert a szocializmus felépítése csak az egész társadalom tevé­keny részvételével lehetséges. Miután az államapparátus dolgozóinak túlnyomó többsé­g­e a Közalkalmazottak Szak­­szervezeteihez tartozik, szerve­zeteinek, aktivistáinak és egész tagságának ismernie kell a szocialista demokratiz­­mu szélesítésének legfonto­sabb láncszemeit, ezzel kap­csolatban a közalkalmazottak­ra háruló feladatokat, közre kell működniük e feladatok eredményes megoldásában. A szocialista demokrácia fejlesztésének, az állami mun­ka tömegbázisa szélesítésének két módszere alakult ki. Az egyik: a jelenlegi államszerve­zet keretei között mind több dolgozót kell bevonni az álla­mi feladatok megoldásába, az állami munka gyakorlásába. A másik: egyes, jelenleg állami szervek által gyakorolt felada­tokat fokozatosan át k­ell adni a társadalmi szervezetek kezé­be. Hogy mikor melyik mód­szer és milyen mértékű fel­­­használása alkalmasabb a de­mokratizmus széleskörű ki­bontakoztatására, azt mindig az állam adott politikai és gazdasági fejlettsége, feladatai határozzák meg. A dolgozók­nak az állami munkába való bevonása jelentős emelője a proletariátus diktatúrája fej­lődésének, ama folyamat ki­alakulásának, amely majd az össznépi államot valósítja meg. Mely területeken segíthetik a közalkalmazottak legeredmé­nyesebben az állami élet de­mokratizmusának további fej­lődését? Mindenekelőtt az államha­talmi népképviseleti szervek, közöttük különös súllyal a ta­nácsok és szerveik munkája színvonalának emelésével. Ez megkívánja e szervek munká­jának a jelenlegi jogszabályi kereteken belüli rendszereseb­bé és tartalmasabbá tételét. Fokozott mértékben kell érvé­nyesülnie a tanácsülések irá­nyító és tömegmozgósító szere­pének, valamint az állandó bi­zottságok ellenőrző szerepének a szakigazgatási szervek felett. Javítani lehet és kell a tanács­tagok választókerületi munká­ját, a tanácsok együttműködé­sét a más társadalmi és tömeg­szervezetekkel. Ugyanakkor szükséges, hogy jogszabály­módosítások és a szükséges előfeltételek megteremtése útján tovább bővüljön a la­kossággal közvetlen kapcsolat­ban levő községi, városi, kerü­leti tanácsok hatásköre, így a lakosságot közvetlenül érintő ügyekre egyre inkább ott kerül­jenek eldöntésre, ahol felme­rülnek. A szakszervezeti bizottsá­goknak és a bizalmiaknak arra kell nevelniük az államappa­rátus dolgozóit, hogy azok ne csak hivatali, hanem egyben becsületbeli kötelességüknek tartsák a tanács-, a vb- és az ÁB-ülések előkészítésében, va­lamint e szervek határozatai­nak végrehajtásában reájuk háruló feladatok maradéktalan végrehajtását, a tanácstagi fogadóórák és beszámolók elő­készítését, a lakóbizottságok támogatását, a társadalmi munkák szervezését és így to­vább. A nevelés eszközeivel elő kell segíteni, hogy a dol­gozók küszöböljék ki a lélek­telen, mechanikus ügyintézés meglevő maradványait, hogy a törvényesség, az igaz­ságosság és a bürokráciamen­tes munkastílus, az erkölcsi tisztaság, a szerénység és egy­szerűség váljanak a szocialista állam közal­kalmazottainak jellemző tulajdonságaivá. Az állami munka segítésé­nek, a közalkalmazottak neve­lésének fontos szakszervezeti eszköze a hivatalokban folyó munkamozgalom fejlődésének támogatása, irányának helyes megszabása. Elő kell segíteni, hogy valamennyi szakigazga­tási szervnél rendszeresen tartsanak munkaértekezlete­ket, hogy a létrejövő munka­kollektívák célkitűzéseiben megfelelő helyet kapjon a vá­lasztott szervek munkájának segítése, a lakosság ügyeinek gondosabb intézése, a dolgo­zók nevelése. A népképviseleti rendszer további javítása mindinkább kiegészül a közvetlen demok­rácia intézményeivel és ele­meivel. Ezzel kapcsolatosan a VIII. pártkongresszus határo­zata kimondja, hogy fejlődé­sünk során fokozatosan mind több állami feladat ellátása kerül a társadalmi szervek és tömegszervezetek hatáskörébe. E folyamatnak már a közel­múltban több jelentős meg­nyilvánulása következett be: új, átfogó szabályozást nyert a társadalmi együttélés szabá­lyainak betartatásában, a ki­sebb törvénysértések elbírálá­sában, az állampolgárok közötti kisebb jogviták eldöntésében egyre fontosabb szerepet ját­szó társadalmi bíróságok ha­tásköre. Szélesebb társadalmi alapokra helyezték a testneve­lés és a sport irányítását. Egyre bővül a lakóházak fenntartá­sának, valamint rendjének biztosításában a lakóbizottsá­­gok szerepe. Az új társadalmi feladatok mellett szakszervezetünknek az elkövetkezendő időben fo­kozott mértékben kell segí­tenie a társadalombiztosítási munkát, amely az állami fel­adatok szakszervezeti szervek által történő ellátásának egyik legrégibb formája. Tovább kell javítani az egyeztető bi­zottságok munkáját. Fokozato­san létre kell hozni a társa­dalmi bíróságokat azoknál a szerveknél, ahol ezt a jogsza­bály kötelezően előírja és me­netközben segítenünk kell munkájukat. A szakszervezetünkhöz tar­tozó dolgozók jelentős része munkája során komoly segít­séget adhat az állami felada­tokat ellátó társadalmi intéz­mények munkájához, így pél­dául a bírák és ügyészek fon­tos szerepet töltenek be a népi ülnökök munkájának segítésé­ben, a társadalmi bíróságok patronálásában, tagjaik okta­tásában. Az állami munka demokra­tizmusának továbbfejlesztése területén nagy fontosságú az 1963. február 24-i országgyűlé­si és tanácsválasztás. A válasz­tások megfelelő előkészítése és lebonyolítása szakszervezeti tagságunk jelentős részére — elsősorban a tanácsi dolgozók­ra — komoly feladatot ró. Szervezeteink mozgósítják a dolgozókat, hogy messzeme­nően segítsék elő a választók jogainak törvényes gyakorlá­sát. A szocialista demokratizmus szélesebb körű érvényrejutásá­­val egyidejűleg emelni kell az állami munka szakszerűségét és az államapparátus tevé­kenységének színvonalát. Ez a szakmai és politikai önképzés területén hárít jelentős felada­tokat a közalkalmazottakra. A szocialista demokratizmus kifejlődésének egyik legjelen­tősebb előfeltétele a gazdasági fejlődés meggyorsulása, hogy emelkedhessék az életszínvo­nal, lényegesen javuljanak az emberek élet- és munkakörül­ményei, csökkenjen a munka­idő, hogy minél több mód és lehetőség legyen arra, hogy a dolgozók anyagi ellenszolgál­tatás nélkül, munkaidőn kívül vegyenek részt az állami mun­kában. Nem szabad megfeledkez­nünk arról, hogy a szocialista demokratizmus kifejlődése hosszú folyamat, olyan, amely­ben óvni kell magunkat min­den túlzástól, de nem szabad elmulasztani azoknak az intéz­kedéseknek megtételét, melyek gyakorlati bevezetésére az elő­feltételek már megérettek. Bizonyára számos értékes útmutatással szolgál majd szakszervezetünk márciusban összeülő V. kongresszusa arra vonatkozólag, hogyan segíthe­tik a közalkalmazottak az ál­lami élet demokratizmusának fejlődését, az állami munka továbbfejlesztésére vonatkozó párthatározatok sikeres meg­valósítását. A szakmai továbbképzés és a képesítési rendszer tapasztalatai Ismeretes, hogy hazánkban ma minden tisztség és funk­ció betöltésénél a szocialista rendszerhez való hűség mel­lett a hozzáértés és rátermett­ség a döntő. Ezért szakszer­vezetünk egyik legfontosabb feladata, hogy mozgalmi esz­közökkel elősegítse a dolgozók szakmai tudásának további gyarapodását. Ezekről a kér­désekről tárgyalt 1962. no­vember 30-i ülésén szakszer­vezetünk elnöksége és hatá­rozta meg a tennivalókat. Az utóbbi két évben kiszé­lesedett a tanácsi szervek dol­gozóinak­ képzése. Az 1021/ 1960. (IX. 4.) Korm. számú ha­tározat megteremtette annak lehetőségét, hogy a tanácsi dolgozók olyan szakmai, poli­tikai és általános műveltséget biztosító oktatásban vegyenek részt, amely elengedhetetlen az egyes munkakörök betölté­séhez. Eredmények és formális eredmények A határozat hatálya alá tar­tozó mintegy 16 000 tanácsi dolgozó közül (VB-vezetők nélkül) az általános iskola és felsőfokú iskola elvégzésére kötelezettek száma körülbelül 1300 fő, míg a középiskolára kötelezés mintegy 3000 dolgo­zót érint. Az egyetemi és a főiskolai végzésre kötelezettek helyzete rendezettnek mondható. A to­vábbtanulókat megillető ked­vezmények mértéke, a tanul­mányi szabadságok, a munka­idő-kedvezmények, az utazási költségtérítések, a megyei kon­zultációs központok szervezett hálózata nagymértékben segíti az egyetemet és főiskolát vég­ző dolgozók tanulását. Az ügyintézők többségét — a 40. életévet bezárólag — középiskola elvégzésére köte­lezték. A múlt tanév tapasz­talata alapján a legtöbb ne­hézség itt mutatkozott. Nem minden járási székhelyen mű­ködik ugyanis a dolgozó szá­mára kötelező középiskolai tí­pus, így a konzultációkon va­ló megjelenés csak utazással, jogszabályilag nem rendezett munkaidő-kedvezménnyel old­ható meg. A tanácsi végrehaj­tó bizottsági vezetők általában biztosítják az ezeken való megjelenést. Előfordul azon­ban, hogy egyes vb vezetők — főleg Borsod és Nógrád me­gyében —a konzultációkon va­ló részvétel idejét levonják a dolgozók tanulmányi szabadsá­gából, így felaprózva a sza­badságot, a vizsgákra való fel­készülésre kevés idő marad. Az utazás elkerülése végett olyan megoldáshoz is folya­modtak a dolgozók, hogy nem a munkakörükkel összefüggő szakközépiskolára iratkoztak be, hanem a munkahelyükön éppen működő középiskolába, így például a devecseri járási tanács pénzügyi osztályának dolgozói a közgazdasági tech­nikum pénzügyi tagozata he­­lyett a mezőgazdasági techni­kumba iratkoztak, mivel az helyben működik. Ezáltal a középiskola elvégzése formá­lissá vált. Indokolatlan követelés Gyakran előfordul, hogy egy 35 éves dolgozót, áld 10—15 éves szakmai gyakorlattal, munkaköréhez előírt vala­mennyi szakvizsgával rendel­kezik, a középiskola elvégzé­sére kötelezik. Felmerül a kérdés, nyújt-e annyi művelt­­ségbeli, szakmai és politikai előnyt akár a dolgozónak, akár a hivatalnak a középiskola el­végzése, mint amennyi meg­terheléssel ez jár. A dolgozó nőknél még fo­kozottabb mértékben jelent­kezik ez a probléma. Célsze­rű-e például a középiskola el­végzésére kötelezni a veszpré­mi járási tanácsnak azt a nő­dolgozóját, aki 38 éves, öz­vegy, két gyermek édesanyja, 12 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik, öt hónapos ál­lamigazgatási iskolát végzett és pénzügyi szakvizsgát tett. Mindazoknak, akik a kívánt iskolai végzettséggel rendel­keznek vagy azt időközben el­végezték, ezen felül a minisz­terek által előírt szakmai is­mereteket kell megszerezniük. A tanácsi szakigazgatási szervek szakmai vizsgája jog­szabályilag rendezett ugyan, de a tanfolyamok szerve­zése, a vizsga anyagának el­készítése a legtöbb főhatóság részéről késlekedik. A Mun­kaügyi Minisztérium, az Or­szágos Tervhivatal és a Kor­mány Titkárság igazgatási osz­tálya ezen a téren szép ered­ményeket ért­ el. Ugyancsak eredményesen folyik a Pénz­ügyminisztérium által szerve­zett évek óta tartó szakmai oktatás. Gyakran azonban in­dokolatlan követelményeket állítanak a dolgozók elé. A felsőfokú pénzügyi szakvizsga letételét olyanoktól is megkö­vetelik, akik hosszú pénzügyi gyakorlattal, korábban előírt és megszerzett szakvizsgával rendelkeznek. Előfordult, hogy 55—58 éves dolgozót 9­0—80 éves szakmai gyakorlat elle­nére, közel a nyugdíj-korha­tárhoz a felsőfokú szakvizsga letételére kötelezték. A kormányhatározat a köz­ségi tanácsok apparátusának dolgozóira vonatkozólag 1963. január 1-én lép életbe. A ké­pesítési rendszer végrehajtá­sával kapcsolatos szervező és felmérő munkát az év ele­jén meg kell kezdeni. Hin­nek során az eddig szerzett tapasztalatokat fel kell hasz­nálni. Számolni kell ugyanak­kor a községek sajátos hely­zetéből adódó problémákkal is. A bírák és az ügyészek továbbképzése A bírói, a közjegyzői, a bí­rósági titkári és fogalmazói, az ügyészi és ügyészségi fogalma­zói munkakört ellátó dolgozók alkalmazási feltétele az álla­mi és jogtudományi egyetemi végzettség. Ezzel a feltétellel egy-két kivételtől eltekintve valamennyi dolgozó rendelke­zik. A bírák is rendszeres szak­mai továbbképzésben vesznek részt. A konferenciákon a bün­tetőjog és polgári jog témakö­réből vitatják meg azokat a részeket, amelyeknek alapo­sabb elsajátítása az ítélkezés megjavítása céljából szüksé­gesnek mutatkozik. Az ügyészek részére — ha­sonlóan a bírák továbbképzé­séhez —, megyénként tartanak szakmai konferenciákat a munkaterületüket érintő ak­tuális témakörökből. A művelődésügyi miniszter a 148/1962. M. M. számú uta­sításában a közkönyvtári mun­kakörök képesítéshez kötésé­ről és a könyvtáros szakokta­tásról intézkedett Az utasítás kidolgozásában szakszerveze­tünk tevőlegesen részt vett. Ügyelt arra, hogy olyan szabá­lyozás jelenjék meg, amely a megkívánt szakmai követelmé­nyeknek és a dolgozóik érde­keinek is megfelelt. Szakszervezetünkkel egyet­értésben ez év folyamán sza­bályozta az ÁFTH elnöke az ÁFTH megyei (fővárosi) föld­mérési és földnyilvántartási felügyelőséget, valamint a Köz­ponti Adat- és Térképtár al­kalmazottainak képesítési rendszerét. Átadták rendeltetésének a csepeli bíróság új épületét. A korszerűen berendezett modern vonalú épület tisztaságát a mű­anyagpadló és a mosható falfestés is biztosítja. Az új épületet a Középülettervező Vállalat fiatal mérnöke, Almásy Sándor tervezte. T Világ proletárjai, egyesüljetek! A KÖZALK­A'tAM­A SZ­O­TTAK SZAKSZERVEZETE KÖZPONTI LAPJA XVI. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 'V'fe t ÁRA 50 FILLÉR 1­963 JANUÁR Az SZTK-dolgozók képesítése A társadalombiztosítás terü­letén dolgozók képesítési hely­zetével a SZOT-titkárság 1962. február 14-i ülésén foglalko­zott. Határozatában feladatul tűzte ki, hogy az elnökségnek a szakszervezeti funkcionáriu­sok iskola végzettségére vo­natkozó határozatát az SZTK- apparátus viszonyaira fel kell dolgozni és értelemszerűen kell alkalmazni, meg kell ha­tározni, hogy egyes munkakö­rök betöltéséhez milyen iskolai végzettség szükséges. Jelenleg alap- és középfokú szakmai vizsga letételére van lehetőség önkéntes jelentkezés alapján. A vizsgák anyaga az egyes munkakörök ellátásához szük­séges alapvető ismereteket öleli fel. Szakszervezetünk egyik jövőbeli feladata, hogy a Társadalombiztosítási Főosz­tállyal közösen szabályozza az SZTK dolgozóinak képesítési rendszerét. Indokolt, hogy a főhatóságok dolgozói részére is megha­tározzák a munkakörük ellátá­sához szükséges iskolai és szakmai előfeltételeket és azt a főhatóságok külön utasításban szabályozzák.

Next