Közalkalmazott, 1963 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

Az alsóbb tanácsi szervek segítése A Nógrád megyei Tanács VB kereskedelmi osztályának munkamódszere A járási és a­ járási jogú városi tanácsok­­kereskedelmi szakigazgatási szerveinek, va­lamint a községi tanácsok ez­­irányú munkájának vizsgálata a megyei tanács vb kereskedel-­­mi osztályának állandó fel­adata. Ez munkatervünknek egyik fontos része. A vizsgá­lat a kereskedelem vaamennyi ágazatára kiterjed, szem előtt tartva a törvényességet A felkészülés A dolgozók a vizsgálatra a kereskedelmi osztály vezető­jének az irányításával készül­nek fel. Ez a vonatkozó jog­szabályok — törvények, ren­deletek, határozatok, — és in­tézkedések előzetes, alapos ta­nulmányozásával kezdődik. Majd rövid megbeszélést tar­tunk, melyen közöljük a vizs­gálat helyét, célját és előre el­készített írásbeli szemponto­kat adunk a vizsgálatot végző dolgozóknak. A vizsgálat kétféle módon történik, aszerint, hogy cél­vagy általános jellegű-e a vizs­gálat. A vizsgálat tartalma Cél jellegű vizsgálatokat évenként hat-nyolc alkalom­mal tartunk a járási (járási jo­gú városi) tanácsok kereske­delmi szerveinél. Ezeket a cél­­vizsgálatokat a kereskedelmi osztály dolgozóiból kijelölt já­rási (városi) felelősök végzik. Célja a kereskedelmi szakigaz­gatási szerv munkájának ki­sebb területre kiterjedő felül­vizsgálata, instruálása az ak­tuális szakmai kérdésekben, feladatokban, továbbá tájéko­zódás a járás (város) áruellá­tási és más, a kereskedelmi osz­tályt érintő problémákról. A tapasztalatok értékelése az alsóbb szakigazgatási szerv felett felügyeletet gyakorló végrehajtó bizottsági vezető je­lenlétében történik, rendsze­rint a helyszínen és a vizsgá­latot követően azonnal. Intéz­kedéseket már ez alkalommal is teszünk, a más szervek ha­táskörébe tartozó ügyek inté­zése pedig ezt követően törté­nik. A vizsgálat során feltárt hiányosságok megszüntetését és a feladatok végrehajtását a kö­vetkező kontrollvizsgálat al­kalmával ellenőrizzük. A brigád összetétele Az általános vizsgálatokat a vonatkozó előírásoknak meg­felelő időközökben tartjuk. Ez­zel rendszerint egy brigádot bízunk meg, lényegesen bő­vebb tartalmú szempontokkal és szélesebb munkaterület meghatározásával. Az ilyen brigád a kereskedelmi osztály szakelőadóiból, a­­megyei ta­nács kereskedelmi állandó bi­zottságának egyik tagjából, más járási (városi) alsóbb szak­­igazgatási szerv nagyobb gya­korlattal rendelkező, valamint egy kevesebb gyakorlattal rendelkező dolgozójából ala­kul. Az általános vizsgálat kiter­jed több olyan község keres­kedelmi egységeire is, melyek a járás áruforgalmára közgaz­dasági szempontból jellemző tulajdonságokkal rendelkez­nek. Ezeket a vizsgálatokat a helyszínen végzik a brigád tagjai, természetesen a felké­szülés időszakában megfelelő tájékoztatást kapnak a vizs­gált közgazdasági terület (vá­ros, járás) lakosságának össze­tételéről, vásárló erejéről, a te­rület gazdasági­ helyzetéről, a bolthálózat helyzetéről és egyéb közgazdasági szempon­tokról. A községi tanácsoknál in­kább célvizsgálatokat tartunk, melyek elsősorban a felmerült konkrét problémákra terjed­nek ki. Ezen a téren osztá­lyunknak még sok tennivalója van. A jelenleginél rendszere­sebbé kell tenni és lényegesen több segítséget kell nyújtani a jövőben a községi tanácsoknak kereskedelmi szakigazgatási kérdésekben. A járási (városi) tanácsi szakigazgatási szervek vizsgá­lata rendszeressé válásának egyik előmozdítója volt osztá­lyunkon az, hogy a dolgozók 1961. évben a Szocialista Mun­kacsoportot hoztak létre, mely ez évben is működött és ez évi programjában is célul tűzte ki az alsóbb szakigazga­tási szervek rendszeres inst­­ruálását, vizsgálatát és segíté­sét. Így ebben az évben e cso­port vizsgálatot tartott Balas­sagyarmaton a városi tanács­nál, a szécsényi, a salgótarjáni járási tanácsoknál és más ta­nácsoknál. Laczkó András osztályvezető A bizalom jegyében A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, az Alkotmány ren­delkezéseinek megfelelően, 1963. február 24-re tűzte ki az országgyűlési képviselők és a tanácsok tagjainak általános választását Hazánkban az állampolgá­rok teljes egyenjogúsága érvé­nyesül. Jogok és kötelességek tekintetében osztályhovatarto­zás vagy korábbi osztályhely­zet miatt nincs előnyös vagy hátrányos megkülönböztetés. Mindenki választó és választ­ható. A választás sikeres lebo­nyolításához szükség van minden tömegszervezet összefogására. Szakszervezetünk szervei, el­sősorban a tanácsi dolgozók sokat tehetnek azért, hogy a tanácstagok beszámolóiból a lakosság megismerje a taná­csok végzett­ munkáját, a vá­rospolitikai terveket, a továb­bi gazdasági, politikai, kultu­rális és kommunális feladato­kat. A tanácsi apparátusnak a választások fontos politikai munkája mellett a mindenna­pi feladatokat is el kell végez­niük. Ezért helyes a végrehaj­tó bizottságoknak az a törek­vése, hogy az apparátusra há­ruló feladatok jó végrehajtása érdekében igényelik és számí­tanak a szakszervezeti bizott­ságok segítségére. A Fővárosban, a XIX. ker. tanácsnál az szib segít­ségével felmérték, hogy a ta­nácsi dolgozók többsége ho­gyan tudná segíteni a választá­si csoport és az operatív bi­zottságok munkáját. Felkérték a dolgozókat az összeírás elvégzésére. Az ideiglenes és a végleges névjegyzékek leírásából és el­lenőrzéséből szinte minden dolgozó kiveszi a részét. Fi­­gyelembe véve az eddigi ta­nácstagi beszámolók tapaszta­latait, az osztályok között fel­osztották az egyes tanácstagi körzeteket, s a jelölő gyűlések alkalmával az osztályok fele­lősek azért, hogy a hozzájuk beosztott körzetek minden vo­natkozásban felkészüljenek. A XIV. kerületi tanácsnál a napokban lezajlott tanácsülé­sen a kerület végrehajtó bi­zottsági elnöke vázolta a ke­rületükben négy év alatt elért eredményeket. Az ülésen szemléltető agitációval, filmmel és kiadvánnyal is tájékoztatást adtak a ke­rület fejlődéséről, illetve ismertették az 1963. évi várospolitikai terveket. A XII. kerületi tanácsnál a vb. titkár szakszervezeti bi­zottsági ülésen kérte a bizott­ság segítségét Hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a taná­csi dolgozók összefogására fő­ként az összeíró munkában, valamint a jelölő gyűlések elő­készítésében. Munkájuk előse­gítheti, hogy minél szélesebb körben megismerjék a lakos­ság véleményét az eddigi mun­­káról Ismeretes a párt kongresz­­szusi beszámolójában adott ér­tékelés: »Biztosak lehetünk benne, hogy az ország népe szavazatával is jóváhagyja a párt és a kormány politikáját és hogy a jövőben is támogat­ni fogja annak megvalósítását minden erejével, tettekkel, al­kotó munkájával építi szocia­lista hazánkat.« A párt és kor­mány politikája iránt meg­nyilvánuló bizalom arra köte­lezi a tanácsi­ szervek dolgo­zóit, hogy még inkább igyekez­zenek a lakosság véleményét megismerni, javaslataikat számba venni, s biztosítani, hogy mind szélesebb rétegek kapcsolódhassanak be az ál­lami munka intézésébe. Koltai Istvánná Helyes és kívánatos, hogy az emberek ösz­­szebarátkozzanak és munkaidő után kötetlen formában szórakozzanak. Ennek jelentőségét ismerte fel a Budapesti SZTK, amikor hosz­­szú évekkel ezelőtt központjában klubot lé­tesített. Az otthonosan berendezett klub von­zóereje igen nagy. Ezt tapasztaltuk látogatá­sunk alkalmával is. A »televízió szobában« a készülék még nem sugárzott műsort, de né­hány fiatal lány már birtokába vett egy ké­nyelmes, csendes sarkot, ahol az esti iskola anyagát tanulmányozták, a nehezebb része­ket közös erővel vitatták meg. A »rádiószo­­ba« törzsvendégei éppen Szabó néni bemon­dásait helyeselték. A »biliárdszobában« pedig izgalmas játszma folyt a nézőközönség gyű­rűjében. Itt találkoztunk a szakszervezeti bizottság egyik tagjával, Kiss elvtárssal, aki most nem a beszámoló összeállításán törte a fejét, hanem sakkpartnere ádáz támadásait védte ki sikeresen. Mert a jó szakszerve­­­zeti bizottsági tagnak mindenhez kell érteni. Az ultizó részleg például biztosan leváltaná Aranyvári elvtársat, bármennyire kedvezően intézi is el személyes problémáikat, ha a kártyához nem értene. De a klub legtudó­­sabb embere és ezermestere sem hiányozhat a szórakozók közül. Most például a közkívá­natra beszerzett legújabb asztalifutball-játé­­kot adta át rendeltetésének, hogy a góllövés Nemegyszer azonban előfordul, hogy az asztalokat igénybe veszik foto- vagy bélyeg­kiállítás céljára Szívesen fogadták még" a dolgozók a klasszikus és mai művekről szóló nívós könyvankétokat, turisztikai beszámo­lókat, tudományos vetítéseket. Nemrégiben például Aquincumról szóló filmet mutattak be, amelyet szakszerű összekötő szöveg egé­szített ki. (Pusztai terv) Kulturált szórakozás tudományával törődjenek télen is az állandó szurkolók. A tanácsok által kiadott bizonyítványok hitelességéről A BÜROKRÁCIA ELLENI tudatos és állandó küzdelem kifejlesztett egyes ügyintézők­ben egy bizonyos fajta téve­sen értelmezett rugalmasságot. Ez a fajta rugalmasság sok­szor igen nagy bajt okozhat és okoz is. A közigazgatási szervek te­kintélye abból is táplálko­zik, hogy a jogszabályok pontos betartását náluk ter­mészetesnek, áthághatatlannak ismerjük. Az általuk kiállított bizonyítványoknak, igazolá­soknak, a közokiratnak min­denek felett bizonyító ereje függ ettől. Mégis nagyon sok­szor okoz csalódást, nem egy­szer népgazdaságunkban kárt, hogy bízva a közokirat feltét­len bizonyító erejében, azt bí­rálat nélkül elfogadjuk, arra rendszert építünk ki. Az, hogy éppen a tanácsok által kiállított bizonyítványok hitelességéről írok, merőben véletlen, mert találhatnék er­re sok példát a magam terü­letén is. De bízom abban, hogy eljutottunk már oda, ahol a mások hibájának meg­szüntetését is a magunk ügyé­nek érezzük és ahonnan a má­sok hibájából mi is tanulunk. Korábban hatalmas appará­tusra volt szüksége az SZT- nak annak ellenőrzésére, hogy az anyasági és a temetési se­gélyt ne vehessék fel több­szörösen. Megoldotta ezt a kérdést és feleslegessé tette az ellenőrző apparátusit ezen a területen a 9/1952. B. M. sz. utasítás hatálybalépése, mely szerint szülés, házasságkötés és halálozás esetén egyetlen példányban, illetékmentesen kell anyakönyvi kivonatot ki­adni. Sajnos — bár lényeges ja­vulás volt elérhető az elmúlt tíz év alatt — még ma is sok­szor találkozunk illetékmente­sen, több példányban kiadott anyakönyvi kivonattal, ez pe­dig visszaélésre ad alkalmat. Az SZTK szemszögéből bí­rálva a helyhatóságok igazolá­sait, feltűnő lazaság tapasztal­ható az együttélésről és az el­­tartottságról kiállított bizonyít­ványoknál. Talán az a magya­rázata ennek, hogy a kisebb községekben mindenki ismeri egymást, így a tanács dolgozó­ja is személyes tapasztalatai alapján állít ki igazolást a té­nyek ellenőrzése nélkül. KEZEMBE KERÜLT egy helyhatósági bizonyítvány, mely szerint Sashegyi Mihály közös háztartásban együtt él feleségével, Gazdag Rozáliával. A személyazonosság igazolása során azután megállapítható volt, hogy Gazdag Rozália már Nagy Ferenc felesége. A téve­dés abból adódott, hogy Sas­hegyi maga is, meg a szom­szédok, sőt az egész község úgy emlegeti Nagy Ferencnét, mint Sashegyi feleségét. Ez átment a köztudatba, így ismeri őket a tanács dolgozója is, aki köny­nyelműen bízva helyi­ ismere­tében, annak alapján adott ki helyhatósági bizonyítványt. Ha a tanácsok által kiadott igazolások hitelével foglalko­zom, úgy érzem, nem szabad hallgatnom a Budapesten és a nagyobb városokban kiadott, a helyhatósági bizonyítványok­kal egyenlő értékűként elfoga­dott tömbmegbízotti igazolá­sokról. Különösen a társada­lombiztosításban nagytöme­­gűek a tömbmegbízottak iga­zolásai, mert azt például, hogy valaki együtt él-e családja tag­jával, hogy annak van-e kere­sete, jövedelme, van-e a csa­ládon belül olyan személy, aki a gyermek ápolását kereset­­veszteség nélkül elláthatná stb., Budapesten és a nagyobb városokban, csaknem kizáró­lag ők igazolják. Ezeknek az igazolásoknak hitelét mérlegel­ve számtalanszor kell megal­kudnunk lelkiismeretünkkel, amikor az ilyen igazolást — a tömbmegbízotti rendszer te­kintélye érdekében —, meg­győződésünk ellenére elfogad­juk. NEHÉZ VOLNA MEGÁL­LAPÍTANI, hogy a kellő ala­posság nélkül kiadott helyha­tósági bizonyítványok milyen területen, mekkora kárt okoz­nak. Nem is célom ez. Csupán egy pontra szeretném irányíta­ni a figyelmet: a munkánkban nélkülözhetetlen lelkiismere­tességre. Sántha Zoltán ESZTK A legnehezebb feladatok egyike Minden munkában előfor­dulnak nehézségek, de kü­lönösen sok nehézséget okoz a lakáskérdés megoldása. Ez országos probléma. Erről be­szélgettünk Petrus Ele­mérrel, a főváros XI. ker. tanácsának lakásügyi osz­tályvezetőjével. — Örülök, hogy szót kaphat­tam a nyilvánosság előtt — hangsúlyozta —, mert így még inkább számíthatunk arra, hogy a közalkalmazottak,­ de különösen a tanácsi és igazság­ügyi dolgozók is segítenek fel­világosítani ít nagyközönséget arról, hogy mi, lakásügyi dol­gozók a párt- és kormányha­tározatok szellemében mindent megteszünk, hogy a megadott kereteken belül minél több családot otthonhoz juttassunk. Sok segítséget kapunk felada­taink elátásához a lakásügyi állandó bizottságtól, különösen Karai Lajos, Oszvald Antal vb. tagoktól és Gábori József ál. elnöktől. Az öttagú bizottság már elkészítette 1964-ig azok­nak az igénylőknek jegyzékét, akik elsősorban jogosultak ar­ra, hogy jobb lakáskörülmé­nyek közé kerüljenek. Állami erőből épült és szö­vetkezeti lakásokkal rendelke­zünk. Először az utóbbiakról beszélek, hiszen ilyen mind több épül a jövőben. Az idén szövetkezeti lakást 49 gyár, in­tézmény és hivatal kapott. Itt mi csak a számszerűséget ad­juk meg, a személy szerinti döntés az illetékes munkahely vezetőségének feladata. Az állami erőből épült laká­sokat elsősorban az életveszé­lyes lakások bérlői számára tartjuk fenn, de figyelembe vesszük, az egészségügyi kö­rülményeket is. Mint ismeretes, a mi kerüle­tünkben nagy építkezések feje­ződtek be és vannak ma is fo­lyamatban. De kívánatosnak tartom annak közlését, hogy ezekbe a házakba nemcsak XI. kerületiek költöznek be, ha­nem kiutalják azokat nagy­ bu­dapesti dolgozóknak is. Pél­dául a lágymányosi lakótelep lakásait negyven fővárosi szerv között osztották szét A kerületben fokozódott a szövetkezeti lakásépítés, amit a dolgozók örömmel fogadtak, hiszen számukra az állam ko­moly kedvezményeket biztosít. Előzetesen csak a költségek tizenöt százalékát kell lefizet­ni, a fennmaradó összegre pe­dig 25 éves terminust biztosí­tanak. A modern, kultúrált la­kások bére általában 215 fo­rint, amely emeletenként ol­csóbbodik. A szövetkezeti lakások ki­utalása már a budapesti párt­értekezlet határozata alapján történik. Ezt azoknak a dolgo­zóknak juttatják, akiknek erre az anyagi előfeltételek rendel­kezésre állnak, viszont a szo­ciális helyzettől függően utal­juk ki az arra jogosult igény­lőknek az állami erőből épülő lakásokat. A közel­jövőben megkapjuk az 1965-ig felépülő szövetkeze­ti lakások címjegyzékét. Ennek birtokában már el tudjuk ké­szíteni távlati tervünket. Szólni kell arról, hogy vala­mennyi lakásügyi osztályon nagy a félforgalom. Sokan bi­zony nem nézik türelemmel és megértéssel munkánkat. Nem gondolnak arra, hogy 1950— 1962-ig negyedmillióval nőtt Budapest lakóinak száma, vi­szont az ellenforradalom meg­akasztotta az építkezéseket, úgy, hogy egy ideig a helyre­­állítási munkálatokat volt kénytelen a kormányzat előtér­be helyezni — fejezte be nyi­latkozatát Petrus elvtárs. Nem mulaszthatjuk el azonban hozzáfűzni a cikk­hez a XI. kerületi ügyészség véleményét. Megállapításuk szerint az osztály munkája javult, a szocialista törvé­nyesség szellemében a dol­gozók elsőrendű érdekeit tartják mindenkor szem előtt (—b —aj Francia szimfonikus zenekar Budapesten Szakszervezetünk vendége­ként január 26-án érkezik ha­zánkba a Francia Vasutasok Szimfonikus Zenekara. A 80 tagú szimfonikus zene­kar január 28-án mutatkozik be Budapesten a Zeneakadé­mián és január 31-én hang­versenyt ad a Fővárosi Tanács dísztermében. A zenekar műsorán Gabriel Pierne, Cesar Frank, Paul Du­kas, Eduardo Lalo és Hektor Berlioz művei szerepelnek. Közreműködik Gerard Poulet hegedűművész, a Paganini verseny nagydíjának nyertese. Vezényel Gaston Poulet kar­nagy. A zenekar budapesti ven­dégszereplésének viszonzása­képpen szakszervezetünk köz­­poti szimfonikus zenekara ad hangversenyt még ez évben Franciaországban.

Next