Közalkalmazott, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-15 / 1. szám

Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők 300 brigádban 4000 tag — A szocialista műhely címért folyó verseny eredményei — Megválasztották a küldötteket a II. országos értekezletre A Közalkalmazottak Szak­­szervezetéhez tartozó szocia­lista brigádvezetőket a köz­ponti vezetőség 1964. decem­ber 11-én értekezletre hívta össze. A tanácskozáson mint­egy 400 meghívott vett részt. A szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, jelenlegi helyzeté­ről, az elért eredményekről és a feladatokról Parádi Gyu­la elvtárs, szakszervezetünk elnökségének tagja tartott be­számolót. A fejlődés tényei Az előadó az eredmények­ről szólva elmondotta, hogy a Néphadsereg polgári alkal­mazottai között 1956 előtt is volt szervezett munkaver­seny. A munkaversenynek ez a formája volt az alapja a mai széles körű szocialista brigádmozgalomnak. A Bel­ügyminisztérium polgári al­kalmazottai körében a mun­ka megjavítására irányuló mozgalom, majd a munka­brigádok megalakítása jelen­tették a lépcsőfokot a szo­cialista brigádmozgalomhoz. Az utóbbi két-három esz­tendőben azután egymásután alakultak meg a szocialista brigádok. A szakszervezetünk­höz tartozó tudományos inté­zetek termelő-javító részle­geinél is mind erőteljesebben bontakozik ki ez a fejlődé­sünket előre lendítő mozga­lom, amely különösképpen a Központi Fizikai Kutató Inté­zetben eredményes. Az utóbbi öt esztendőben a mozgalom gyors ütemben fej­lődött. Jelenleg 300 szocialista brigád van, ezek keretében 4000 dolgozó küzd azért, hogy elnyerje a megtisztelő »Szo­cialista brigád« címet. Ki mit tett? Mint már az eddigiekből is kiderül, az eredmények biz­tatóak. A néphadsereg külön­böző szerveinél 1964 első fe­lében a szocialista brigádok 5 600 000 forintot takarítottak meg. Otthonosabbá, kulturál­­tabbá tették a munkahelye­det, vonzóbbá a kulturális és sportlétesítményeket. E mun­kákra 18 260 társadalmi mun­kaórát fordítottak. Az e terü­leten dolgozó szocialista bri­gádok 1961 óta a normák 16 százalékos rendezésére tettek felajánlást, s ezt meg is va­lósították. Figyelemre méltóak a Bel­ügyminisztérium polgári al­kalmazottainak eredményei is. A legpéldamutatóbb eredmé­nyek a gépkocsivezetőknél és a javítóknál születtek. Az itt dolgozók vállalásai elsősor­ban az üzmeanyag megtakarí­tásra és a nagyjavítások ide­jének kitolására vonatkozik. Eredményes munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mintegy 30 800 liter üzemanyagot takarítottak meg, amelynek értéke 1 666 000 forint Ami a balese­tek számának csökkentésére vonatkozó vállalásokat illeti, megemlíthetjük, hogy a BM- be­n több mint egymillió meg­tett kilométerre jut egy bal­eset. Szólni kell a Központi Fi­zikai Kutató Intézet szocia­lista brigádjainak minden di­cséretet megérdemlő tevé­kenységéről is. Az intézetben népgazdasági érdek, hogy egy­­egy kísérletet határidő előtt valósítsanak meg, hiszen ez sok millió forintos megtaka­rítást jelent a népgazdaság­nak. Az intézetben dolgozó szocialista brigádok ezért minden erejükkel segítik a kutatómunkát. Eredményes tevékenységük hozzájárult a határidők csökkentéséhez, a műhelyekben és a szerkesz­tésben a munka minőségének javításához, az átfutási idő rövidítéséhez. A szakszervezethez tartozó más intézményeknél, mint az Országos Meteorológiai Inté­zetnél, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnál, valamint a Könnyűipari Ter­vező Irodánál is fellelhetők a szocialista brigádmozgalom csírái és minden remény meg­van arra, hogy a kezdeti ered­mények tovább terebélyesed­nek. A szocialista brigádmozga­lom újabb hajtása a szocia­lista műhely­ és a szocialista üzemrész címért folyó ver­seny. Ennek első eredményei­ről a szakszervezetünkhöz tar­tozó területeken máris szá­mot adhatunk. A Központi Gépjárműjavítónál és a Gép­kocsiszínnél talajra talált már ez a mozgalom is. A Központi Gépjárműjavító dolgozói 1963- bam már egyszer elnyerték a megtisztelő címet, most azért harcolnak, hogy másodszor is megszerezzék azt A beszámoló a továbbiak­ban azt taglalta hogy mi a szerepe a mozgalomnak a részvevők tudatának formálá­sában, politikai és szakmai műveltségük fejlesztésében. Megállapítható, hogy e vonat­kozásban is számottevőek az eredmények. Ebben jelentős a szerepük a különböző szak­­szervezeti szerveknek. A szak­­szervezeti bizottságok ugyanis megtalálták a módját, hogy a mozgalom fejlesztése érde­kében hogyan működ­jenek együtt a gazdasági vezetőkkel, a pártbizottságokkal és a KISZ-szervezetekkel. A legfontosabb: a munkahelyi irányítás A tennivalók meghatározá­sánál az előadó megemlítette, hogy el kell mélyíteni a szak­mai vezetők és a mozgalmi szervek közötti együttműkö­dést. Nagyon fontos, hogy a munkahelyi irányítás megja­vításával még több segítséget kapjanak a szocialista brigá­dok. Itt elsősorban a bizal­miaknak, a művezetőknek és a műszakiaknak van sok fel­adatuk. Az említetteket fel kell készíteni arra, hogy ope­ratív intézkedésekkel gördít­sék el az esetleges akadályo­kat a mozgalom fejlődésének útjából. Fokozottabban kell bevonni a műszakiakat a a mozgalom irányításába. Az látszik a leghasznosabbnak, ha a műszakiak bekapcsolód­nak a brigádok tevékenységé­be, így közvetlen közelről, úgy mondhatnánk belülről látják, mit kell tenni a fejlődés za­vartalanságának biztosítá­sáért. A felszólalások A beszámolót sok­oldalú ala­pos vita követte. A vitában felszólalt a honvédelmi mi­niszter elvtárs képviseletében Nyitrai Lajos ezredes, a KISZ központi bizottsága nevében Szemján József, a SZOT ter­melési osztályának képvisele­tében dr. Seress Marcellné és sok szocialista brigád­vezető. A felszólalók tények­kel, adatokkal bizonyították, hogy a szocialista brigádmoz­­galomban rejlő segítséget ma már egyetlen gazdasági veze­tő sem nélkülözheti. Kapalyay József alezredes arról beszélt, hogy a Gépko­­csiszín milyen nagy segítsé­get kapott a szocialista bri­gádmozgalomtól, s hogyan ha­tott az még a sorkatonák ki­képzésére is. Márkus Rezső, a Központi Gőzmosoda TMK- részlegének szocialista brigád­vezet­ője arról számolt be a tanácskozáson, hogy a javítá­sokat félévi garanciával vég­zik. Hoffmann Andor elmon­dotta, hogy szocialista brigád­jában nem egy olyan gépko­csivezető van, aki már 200 000 kilométernél többet tett meg gépkocsijával nagyjavítás nél­kül. Kiss Elemér, a Központi Fi­zikai Kutató Intézet brigád­vezetője ismertette, hogy szo­cialista brigádja munkájának hatására az intézet egész kí­sérleti és szerkesztési osztá­lya ugyancsak bekapcsolódott a mozgalomba, s el akarják nyerni a szocialista osztály cí­met. Dr. Jókai Lóránd főtitkár zárszava után a tanácskozás részvevői megválasztották a Közalkalmazottak Szakszerve­zetének négy küldöttét a szo­cialista brigádvezetők II. or­szágos értekezletére. Ezen a tanácskozáson Kiss Elemér, a KFKI mérnöke, Mester Jó­zsef, az MN 5438 alakulatá­nak háromszoros szocialista brigádvezetője, Tóth Károly, a BM szocialista brigádveze­tője, és L­ukovics Gyula, a Gépkocsiszín háromszoros szo­cialista brigádvezetője képvi­seli majd a szakszervezetet. Vízi János A járási tanács elnöke munkatár­saival beszélgetett. — Valamit tenni kellene egyesek mo­hóságának megfé­kezésére. Ebben a hónapban hárman is kérték, hogy sze­rezzek nekik má­sodállást. A megyé­nél pedig arról pa­naszkodtak, hogy nálunk többen az 1950-ben leadott földjükért sirán­koztak. Most ház­tájit akarnak. Kopogtak. Keme­­nesi előadó lépett be. — Van egy kéré­sem, — mondta hal­kan az elnöknek. — Ki vele! — Arról van szó hogy egy kis má­sodállás kellene. Elnök elvtársnak egy szavába kerül. Jól jönne egy kis mellékes. Az elnök össze­húzta a szemöldö­két: — Aztán miért jönne jól? — Hát az nem árt, ha emelkedik a jövedelem. — És vele a res­tancia ... — Restancia? Nincs sok elmara­dásom. — Na éppen elég. És ha másodállása lenne, Kemenesi elvtárs, akkor még több lenne. Magá­nak szép fizetése van. A feleségének is. A két fia ösz­töndíjat kap az egyetemen, nem kerülnek pénzbe. — Ez mind igaz, de hát Korbács só­gor is kapott má­sodállást, Balogh szomszéd háztájija pedig olyan szépen hoz, hogy... — Mindketten Wartburgot tudtak venni. Ezt akarja mondani? Nos, Ko­vács Bence helyett nekem kellett két kimutatást elkészí­tenem, mert sür­gős munkája volt a másodállásban, Ba­logh meg beteget jelentett, mert sok volt otthon a ház­táji munkája. Nincs ez így jól, Kemene­si elvtárs. Különben sem tudnék másod­állást szerezni, még ha két szavamba kerülne, akkor sem. De szereztem magá­nak valami mást. Kemenesinek fel­csillant a szeme. Talán mégis gyűjt­het a Wartburgra? Már van is valami félretéve, eddig is nagyon takarékos­kodtak. — Szereztem egy gyakornokot, aki se­gít magának rend­behozni a restan­ciát. Akkor talán január végére elké­szül a hátralékos decemberi munka. Palásti László Vonatkozik ez a közalkalmazottakra... Vonatkozik pedig azért, mert ő szokta gyakran így kezdeni a mondatot: „Vonatkozik ez a rendelet mindazokra, akik...” A hivatalos kifejezésmódnak egyik nem követendő sajátos­ságát látjuk abban a jelenség­ben, hogy az igei állítmány a mondat élére kerül, amikor pe­dig erre nemigen van szükség. Ez a hivatali írásmodor néha a napilapok hasábjain is megje­lenik — legtöbbször persze rendeletek ismertetésekor, mint például az alábbi esetek­ben is: „Vonatkozik ez (ti. a rendelkezés) a tudományok Száz ember életét formálta Emberszeretetért a Magyar Népköztársaság Munka Érdem­rendjével tüntették ki F. Kiss Kálmánná 78 éves kisújszállási özvegy asszonyt. Az idős asszony férjét az első világháborúban elvesztette, akkor már 5 saját gyermekét nevelte. Azóta 95 állami gondo­zott és árva gyermeket nevelt fel, formálta életüket. A 32 uno­ka és 18 dédunoka nagymamája jelenleg egy budapesti árvát, a 11 éves Dömötör Lacikát neveli. Dömötör László a századik gyermek, aki szeretettel mondja Kiss néninek: »édesanyám«, kandidátusaira és doktoraira egyaránt” — olvastuk a Nép­­szabadságban: „Vonatkozik az árleszállítás egyes importált és hazai áruféleségekre, édesipari termékekre...” Megfigyelhető ez a fajta ki­fejezésmód a felszólalók nyel­vében is: „Vonatkozik ez a szakszervezetünkbe tömörült minden öntudatos dolgozó­ra...” vagy más igével: „Gon­dolunk arra, hogy a bizottság­nak nem minden tagja vett részt az értekezleten.”; „Kiter­jed a figyelmünk olyan jelen­ségekre is, amelyek..„Szól ez a figyelmeztetés azoknak is, akik..." stb. A jó nyelvérzékű hallgató előtt nyilvánvaló, hogy az idé­zett mondatok így helyesek: „Ez a rendelet mindazokra vo­natkozik ...”, „Az árleszállítás ... egyes... áruféleségekre ... vonatkozik.. ", „A szakszer­vezetünkbe tömörült minden dolgozóra vonatkozik.. ", Ar­ra gondolunk, hogy ..„Fi­gyelmünk olyan jelenségekre is kiterjed .. „Ez a figyel­meztetés azoknak is szól.. .** Az állítmány ugyanis akkor kerül a mondat élére, ha értel­mileg kiemeljük, azaz a mon­danivaló szempontjából külö­nösen fontos. A fontosságot a hangsúly is jelzi: „Gondoltam én erre a megoldásra”, „Szólja­nak az elvtársak”, „Tetszett ne­künk ez az érvelés” stb. Meg kell említenünk azon­ban, hogy nyelvünkben a mondatélre állított igei állít­mánynak érdekes stilisztikai szerepe van. „Járt hozzájuk akkoriban egy fiatalember” — hallhatjuk; Mikszáthnál pedig ezt olvassuk: „Volt pedig ösz­­szesen húsz forintom”; Móricz­­nál pedig: „Kapott osztán hoz­zá még egy »orgonát«”. Ezek­ben a példákban az állítmány előre vetése jellegzetes beszéd­modornak, az elbeszélő stílus­nak a sajátsága, tehát nem ér­telmi, hanem hangulati jelen­tősége van. A hivatalos kifejezésmódba azonban efféle „hangulatos” megoldások bizony nem valók. Szende Aladár Az eljárási törvény alkalmazása az építésügyi szakigazgatási szerveknél A városokban és a falvak­ban egyaránt megnövekedett a magánerőből történő, vala­mint a közületi építkezések száma. Vajon a tanácsi szer­vek munkája lépést tudott-e tartani az építkezések ütemé­vel, s érvényesülnek-e az épí­tésügyi eljárásban az állam­­igazgatási eljárás általános szabályairól szóló, 1957. évi IV. tv. rendelkezései? Erre a kérdésre kerestünk választ az ország 140 különböző szintű építésügyi hatóságánál tartott ügyészi vizsgálat anyagában. Lassú az ügyintézés A vizsgálat azt bizonyítja, hogy kezd általánossá válni az államigazgatási ügyek elbírá­lása határozattal, s ritkábban fordul elő levél, vagy értesí­tés formájú érdemi döntés. Ilyen jellegű törvénysértés azonban — ha kisebb szám­ban is — még minden me­gyében tapasztalható, sőt egyes helyeken határozathozatal he­lyett szóbeli közlésekkel bí­ráltak el döntést igénylő ügye­ket Nem megnyugtató a hely­zet az ügyintézési határidők betartásánál sem. Az eljárási törvény előírja, hogy ha az el­járás az ügyfél kérelmére in­dult, az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől szá­mított 30 napon belül meg kell hozni. Az ügyek jelen­tős részében az államigazgatá­­si szervek túllépik a törvény­ben megállapított határidőt, sőt egyik-másik építésügyi ha­­♦ós­ígnál kivételszámba megy a 30 napon belül elbírált ké­relem. Az I. félévben például a szekszárdi járási tanács vb. építési és közlekedési csoport­ja az ügyek 70 százalékát in­tézte el késedelmesen, a bu­dai sírásban pedig néhány ki­vételtől eltekintve, csaknem valamennyi ügyet egy hónap­nál hosszabb idő alatt bírál­tak el. A határidőtúllépés át­lagos mértéke megyénként igen különböző. Borsod me­gyében leggyakoribb a 8—10 napos késedelem, míg a vesz­prémi járási tanács vb. épí­tési szakigazgatási szervénél nem ritka a 4—6 hónapig tar­tó ügyintézés sem. Hasonló a helyzet a má­sodfokú építésügyi hatóságok­nál, amelyeknek ugyancsak 30 napon belül kellene elbí­rálniuk a fellebbezéseket. He­lyenként a határidőtúllépés mértéke még nagyobb, mint az első fokon eljáró szervek­nél. Az ország 9 megyéjében több hónapos a késedelem egyes fellebbezések elbírálá­sánál, s előfordult 6 hónapos késedelem is. Az első fokú határozatoknak 40—50 százalékát kell megváltoztatni Vajon az ügyek lassú elbí­rálása mögött formai és tar­talmi szempontból egyaránt kifogástalan érdemi döntések húzódnak-e meg? Kétségtelen, hogy a határo­zatszerkesztés tekintetében a korábbi évekhez képest javu­lás tapasztalható. A határoza­tok többsége ma már magá­ban foglalja a törvényben elő­írt tartalmi elemeket. Szórvá­nyosan még előfordul azon­ban, hogy egy-egy határozat nem tartalmazza a megálla­pított tényállást, a döntés alapjául szolgáló jogszabályt, vagy a jogorvoslat lehetősé­gére való figyelmeztetést. Igen nehéz dolga van viszont an­nak a felügyeleti szervnek, amely a határozat indokolá­sában leírt tényállást akarja ellenőrizni az elírás során keletkezett irat­okból.­Az eljá­ró szervek ugyanis a szemlé­ről általában sem feljegyzést, sem jegyzőkönyvet nem ké­szítenek. Az említett mulasztások egyik oka az építésügyi ható­ságok dolgozóinál helyenként tapasztalható sajátos »műsza­ki szemlélet«, amely az épí­tésügyi szakkérdések előtérbe állításában és az eljárási jog­szabályok rendelkezéseinek le­becsülésében nyilvánul meg. Bizonyos fokig ez is szerepet játszik abban, hogy a felleb­bezéssel megtámadott elsőfokú határozatoknak feltűnően nagy részét — országosan mintegy 40—50 százalékát — kell meg­változtatni vagy megsemmisí­teni a fellebbezési eljárás so­rán. A megyei végrehajtó bi­zottságok a panaszok alapján felülvizsgált másodfokú hatá­rozatoknak mindössze 10 szá­zalékát változtatták meg. A fogyatékosságokban szere­pet játszik az építésügyi ható­ságoknál tapasztalható nagy­arányú fluktuáció is,­­ ami­nek oka rendszerint bérjelle­gű. Néhány megyében meg­könnyíti a törvénysértések is­métlődő előfordulását, hogy a felettes szervek felügyeleti vizsgálatai általában nem ter­jednek ki az eljárási törvény gyakorlati alkalmazásának el­lenőrzésére. Mit tesz a minisztérium ? Milyen intézkedéseket tesz a főfelügyeleti szerv az épí­tési engedélyezési eljárás meggyorsításáért? Erre a kér­désre dr. Takács Dániel elv­társtól, az Építésügyi Minisz­térium szakigazgatási főosztá­lyának csoportvezetőjétől kér­tünk választ. — Az építési ♦mgedéiye­ és’ eljárt-ról szóló 3/1964. (VIII. 28.) ÉM számú rendelet jelen­tős mértékben megkönnyíti az építésügyi hatóságok munká­ját azáltal, hogy több kisebb építési munkára nézve, az en­gedélyezési eljárás helyett csupán egyszerű bejelentési kötelezettséget ír elő. A ren­delet azt is lehetővé teszi, hogy az illetékes megyei ta­nács végrehajtó bizottsága az építésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával egyes na­gyobb községekben elsőfokú építésügyi hatósági jogkörrel ruházza fel a községi tanács végrehajtó bizottságának szak­­igazgatási szervét. Elősegíti az építésügyi ha­tóságok tevékenységét az or­­szággyűlés által elfogdott új építésügyi törvény is, amely a fejlődés folytán túlhaladottá vált 1937. évi VI. törvényt vál­totta fel. A törvényben fog­laltakra figyelemmel — a gya­­gyorlati tapasztalatok messze­menő hasznosításával — fo­lyamatban van az Országos Építésügyi Szabályzat felül­vizsgálata, amely előrelátható­lag több, túlságosan merev, a gyakorlatban be nem vált rendelkezés megváltoztatását fogja eredményezni. Az építésügyi hatóságok sem tudják hiánytalanul ellátni megnövekedett feladataikat a társadalom aktív segítsége nélkül. Több megyében — el­sősorban Győr és Hajdú me­gyében — tevékeny munkát végeznek a tanácsok építés­ügyi állandó bizottságainak társadalmi munkatársai akik között sok az építésügyi szak­ember. A társadalmi munka­társak közreműködése főként az engedély nélküli építkezé­sek feltárásánál és az enge­dély alapján építkező állam­polgároknak nyújtott tanács­adásnál nagyon hasznos. A jövőben fokozott mértékben kívánjuk szélesíteni az építé­si ügyek intézésének társadal­mi bázisát, s emellett gondot fordítunk a hivatásos szakap­parátus továbbképzésére, jogi és műszaki ismereteinek szé­lesítésére is. (K. G.)

Next