Közalkalmazott, 1965 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-15 / 1. szám
Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők 300 brigádban 4000 tag — A szocialista műhely címért folyó verseny eredményei — Megválasztották a küldötteket a II. országos értekezletre A Közalkalmazottak Szakszervezetéhez tartozó szocialista brigádvezetőket a központi vezetőség 1964. december 11-én értekezletre hívta össze. A tanácskozáson mintegy 400 meghívott vett részt. A szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, jelenlegi helyzetéről, az elért eredményekről és a feladatokról Parádi Gyula elvtárs, szakszervezetünk elnökségének tagja tartott beszámolót. A fejlődés tényei Az előadó az eredményekről szólva elmondotta, hogy a Néphadsereg polgári alkalmazottai között 1956 előtt is volt szervezett munkaverseny. A munkaversenynek ez a formája volt az alapja a mai széles körű szocialista brigádmozgalomnak. A Belügyminisztérium polgári alkalmazottai körében a munka megjavítására irányuló mozgalom, majd a munkabrigádok megalakítása jelentették a lépcsőfokot a szocialista brigádmozgalomhoz. Az utóbbi két-három esztendőben azután egymásután alakultak meg a szocialista brigádok. A szakszervezetünkhöz tartozó tudományos intézetek termelő-javító részlegeinél is mind erőteljesebben bontakozik ki ez a fejlődésünket előre lendítő mozgalom, amely különösképpen a Központi Fizikai Kutató Intézetben eredményes. Az utóbbi öt esztendőben a mozgalom gyors ütemben fejlődött. Jelenleg 300 szocialista brigád van, ezek keretében 4000 dolgozó küzd azért, hogy elnyerje a megtisztelő »Szocialista brigád« címet. Ki mit tett? Mint már az eddigiekből is kiderül, az eredmények biztatóak. A néphadsereg különböző szerveinél 1964 első felében a szocialista brigádok 5 600 000 forintot takarítottak meg. Otthonosabbá, kulturáltabbá tették a munkahelyedet, vonzóbbá a kulturális és sportlétesítményeket. E munkákra 18 260 társadalmi munkaórát fordítottak. Az e területen dolgozó szocialista brigádok 1961 óta a normák 16 százalékos rendezésére tettek felajánlást, s ezt meg is valósították. Figyelemre méltóak a Belügyminisztérium polgári alkalmazottainak eredményei is. A legpéldamutatóbb eredmények a gépkocsivezetőknél és a javítóknál születtek. Az itt dolgozók vállalásai elsősorban az üzmeanyag megtakarításra és a nagyjavítások idejének kitolására vonatkozik. Eredményes munkájukat mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy mintegy 30 800 liter üzemanyagot takarítottak meg, amelynek értéke 1 666 000 forint Ami a balesetek számának csökkentésére vonatkozó vállalásokat illeti, megemlíthetjük, hogy a BM- ben több mint egymillió megtett kilométerre jut egy baleset. Szólni kell a Központi Fizikai Kutató Intézet szocialista brigádjainak minden dicséretet megérdemlő tevékenységéről is. Az intézetben népgazdasági érdek, hogy egyegy kísérletet határidő előtt valósítsanak meg, hiszen ez sok millió forintos megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Az intézetben dolgozó szocialista brigádok ezért minden erejükkel segítik a kutatómunkát. Eredményes tevékenységük hozzájárult a határidők csökkentéséhez, a műhelyekben és a szerkesztésben a munka minőségének javításához, az átfutási idő rövidítéséhez. A szakszervezethez tartozó más intézményeknél, mint az Országos Meteorológiai Intézetnél, az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatalnál, valamint a Könnyűipari Tervező Irodánál is fellelhetők a szocialista brigádmozgalom csírái és minden remény megvan arra, hogy a kezdeti eredmények tovább terebélyesednek. A szocialista brigádmozgalom újabb hajtása a szocialista műhely és a szocialista üzemrész címért folyó verseny. Ennek első eredményeiről a szakszervezetünkhöz tartozó területeken máris számot adhatunk. A Központi Gépjárműjavítónál és a Gépkocsiszínnél talajra talált már ez a mozgalom is. A Központi Gépjárműjavító dolgozói 1963- bam már egyszer elnyerték a megtisztelő címet, most azért harcolnak, hogy másodszor is megszerezzék azt A beszámoló a továbbiakban azt taglalta hogy mi a szerepe a mozgalomnak a részvevők tudatának formálásában, politikai és szakmai műveltségük fejlesztésében. Megállapítható, hogy e vonatkozásban is számottevőek az eredmények. Ebben jelentős a szerepük a különböző szakszervezeti szerveknek. A szakszervezeti bizottságok ugyanis megtalálták a módját, hogy a mozgalom fejlesztése érdekében hogyan működjenek együtt a gazdasági vezetőkkel, a pártbizottságokkal és a KISZ-szervezetekkel. A legfontosabb: a munkahelyi irányítás A tennivalók meghatározásánál az előadó megemlítette, hogy el kell mélyíteni a szakmai vezetők és a mozgalmi szervek közötti együttműködést. Nagyon fontos, hogy a munkahelyi irányítás megjavításával még több segítséget kapjanak a szocialista brigádok. Itt elsősorban a bizalmiaknak, a művezetőknek és a műszakiaknak van sok feladatuk. Az említetteket fel kell készíteni arra, hogy operatív intézkedésekkel gördítsék el az esetleges akadályokat a mozgalom fejlődésének útjából. Fokozottabban kell bevonni a műszakiakat a a mozgalom irányításába. Az látszik a leghasznosabbnak, ha a műszakiak bekapcsolódnak a brigádok tevékenységébe, így közvetlen közelről, úgy mondhatnánk belülről látják, mit kell tenni a fejlődés zavartalanságának biztosításáért. A felszólalások A beszámolót sokoldalú alapos vita követte. A vitában felszólalt a honvédelmi miniszter elvtárs képviseletében Nyitrai Lajos ezredes, a KISZ központi bizottsága nevében Szemján József, a SZOT termelési osztályának képviseletében dr. Seress Marcellné és sok szocialista brigádvezető. A felszólalók tényekkel, adatokkal bizonyították, hogy a szocialista brigádmozgalomban rejlő segítséget ma már egyetlen gazdasági vezető sem nélkülözheti. Kapalyay József alezredes arról beszélt, hogy a Gépkocsiszín milyen nagy segítséget kapott a szocialista brigádmozgalomtól, s hogyan hatott az még a sorkatonák kiképzésére is. Márkus Rezső, a Központi Gőzmosoda TMK- részlegének szocialista brigádvezetője arról számolt be a tanácskozáson, hogy a javításokat félévi garanciával végzik. Hoffmann Andor elmondotta, hogy szocialista brigádjában nem egy olyan gépkocsivezető van, aki már 200 000 kilométernél többet tett meg gépkocsijával nagyjavítás nélkül. Kiss Elemér, a Központi Fizikai Kutató Intézet brigádvezetője ismertette, hogy szocialista brigádja munkájának hatására az intézet egész kísérleti és szerkesztési osztálya ugyancsak bekapcsolódott a mozgalomba, s el akarják nyerni a szocialista osztály címet. Dr. Jókai Lóránd főtitkár zárszava után a tanácskozás részvevői megválasztották a Közalkalmazottak Szakszervezetének négy küldöttét a szocialista brigádvezetők II. országos értekezletére. Ezen a tanácskozáson Kiss Elemér, a KFKI mérnöke, Mester József, az MN 5438 alakulatának háromszoros szocialista brigádvezetője, Tóth Károly, a BM szocialista brigádvezetője, és Lukovics Gyula, a Gépkocsiszín háromszoros szocialista brigádvezetője képviseli majd a szakszervezetet. Vízi János A járási tanács elnöke munkatársaival beszélgetett. — Valamit tenni kellene egyesek mohóságának megfékezésére. Ebben a hónapban hárman is kérték, hogy szerezzek nekik másodállást. A megyénél pedig arról panaszkodtak, hogy nálunk többen az 1950-ben leadott földjükért siránkoztak. Most háztájit akarnak. Kopogtak. Kemenesi előadó lépett be. — Van egy kérésem, — mondta halkan az elnöknek. — Ki vele! — Arról van szó hogy egy kis másodállás kellene. Elnök elvtársnak egy szavába kerül. Jól jönne egy kis mellékes. Az elnök összehúzta a szemöldökét: — Aztán miért jönne jól? — Hát az nem árt, ha emelkedik a jövedelem. — És vele a restancia ... — Restancia? Nincs sok elmaradásom. — Na éppen elég. És ha másodállása lenne, Kemenesi elvtárs, akkor még több lenne. Magának szép fizetése van. A feleségének is. A két fia ösztöndíjat kap az egyetemen, nem kerülnek pénzbe. — Ez mind igaz, de hát Korbács sógor is kapott másodállást, Balogh szomszéd háztájija pedig olyan szépen hoz, hogy... — Mindketten Wartburgot tudtak venni. Ezt akarja mondani? Nos, Kovács Bence helyett nekem kellett két kimutatást elkészítenem, mert sürgős munkája volt a másodállásban, Balogh meg beteget jelentett, mert sok volt otthon a háztáji munkája. Nincs ez így jól, Kemenesi elvtárs. Különben sem tudnék másodállást szerezni, még ha két szavamba kerülne, akkor sem. De szereztem magának valami mást. Kemenesinek felcsillant a szeme. Talán mégis gyűjthet a Wartburgra? Már van is valami félretéve, eddig is nagyon takarékoskodtak. — Szereztem egy gyakornokot, aki segít magának rendbehozni a restanciát. Akkor talán január végére elkészül a hátralékos decemberi munka. Palásti László Vonatkozik ez a közalkalmazottakra... Vonatkozik pedig azért, mert ő szokta gyakran így kezdeni a mondatot: „Vonatkozik ez a rendelet mindazokra, akik...” A hivatalos kifejezésmódnak egyik nem követendő sajátosságát látjuk abban a jelenségben, hogy az igei állítmány a mondat élére kerül, amikor pedig erre nemigen van szükség. Ez a hivatali írásmodor néha a napilapok hasábjain is megjelenik — legtöbbször persze rendeletek ismertetésekor, mint például az alábbi esetekben is: „Vonatkozik ez (ti. a rendelkezés) a tudományok Száz ember életét formálta Emberszeretetért a Magyar Népköztársaság Munka Érdemrendjével tüntették ki F. Kiss Kálmánná 78 éves kisújszállási özvegy asszonyt. Az idős asszony férjét az első világháborúban elvesztette, akkor már 5 saját gyermekét nevelte. Azóta 95 állami gondozott és árva gyermeket nevelt fel, formálta életüket. A 32 unoka és 18 dédunoka nagymamája jelenleg egy budapesti árvát, a 11 éves Dömötör Lacikát neveli. Dömötör László a századik gyermek, aki szeretettel mondja Kiss néninek: »édesanyám«, kandidátusaira és doktoraira egyaránt” — olvastuk a Népszabadságban: „Vonatkozik az árleszállítás egyes importált és hazai áruféleségekre, édesipari termékekre...” Megfigyelhető ez a fajta kifejezésmód a felszólalók nyelvében is: „Vonatkozik ez a szakszervezetünkbe tömörült minden öntudatos dolgozóra...” vagy más igével: „Gondolunk arra, hogy a bizottságnak nem minden tagja vett részt az értekezleten.”; „Kiterjed a figyelmünk olyan jelenségekre is, amelyek..„Szól ez a figyelmeztetés azoknak is, akik..." stb. A jó nyelvérzékű hallgató előtt nyilvánvaló, hogy az idézett mondatok így helyesek: „Ez a rendelet mindazokra vonatkozik ...”, „Az árleszállítás ... egyes... áruféleségekre ... vonatkozik.. ", „A szakszervezetünkbe tömörült minden dolgozóra vonatkozik.. ", Arra gondolunk, hogy ..„Figyelmünk olyan jelenségekre is kiterjed .. „Ez a figyelmeztetés azoknak is szól.. .** Az állítmány ugyanis akkor kerül a mondat élére, ha értelmileg kiemeljük, azaz a mondanivaló szempontjából különösen fontos. A fontosságot a hangsúly is jelzi: „Gondoltam én erre a megoldásra”, „Szóljanak az elvtársak”, „Tetszett nekünk ez az érvelés” stb. Meg kell említenünk azonban, hogy nyelvünkben a mondatélre állított igei állítmánynak érdekes stilisztikai szerepe van. „Járt hozzájuk akkoriban egy fiatalember” — hallhatjuk; Mikszáthnál pedig ezt olvassuk: „Volt pedig öszszesen húsz forintom”; Móricznál pedig: „Kapott osztán hozzá még egy »orgonát«”. Ezekben a példákban az állítmány előre vetése jellegzetes beszédmodornak, az elbeszélő stílusnak a sajátsága, tehát nem értelmi, hanem hangulati jelentősége van. A hivatalos kifejezésmódba azonban efféle „hangulatos” megoldások bizony nem valók. Szende Aladár Az eljárási törvény alkalmazása az építésügyi szakigazgatási szerveknél A városokban és a falvakban egyaránt megnövekedett a magánerőből történő, valamint a közületi építkezések száma. Vajon a tanácsi szervek munkája lépést tudott-e tartani az építkezések ütemével, s érvényesülnek-e az építésügyi eljárásban az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, 1957. évi IV. tv. rendelkezései? Erre a kérdésre kerestünk választ az ország 140 különböző szintű építésügyi hatóságánál tartott ügyészi vizsgálat anyagában. Lassú az ügyintézés A vizsgálat azt bizonyítja, hogy kezd általánossá válni az államigazgatási ügyek elbírálása határozattal, s ritkábban fordul elő levél, vagy értesítés formájú érdemi döntés. Ilyen jellegű törvénysértés azonban — ha kisebb számban is — még minden megyében tapasztalható, sőt egyes helyeken határozathozatal helyett szóbeli közlésekkel bíráltak el döntést igénylő ügyeket Nem megnyugtató a helyzet az ügyintézési határidők betartásánál sem. Az eljárási törvény előírja, hogy ha az eljárás az ügyfél kérelmére indult, az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől számított 30 napon belül meg kell hozni. Az ügyek jelentős részében az államigazgatási szervek túllépik a törvényben megállapított határidőt, sőt egyik-másik építésügyi ha♦ósígnál kivételszámba megy a 30 napon belül elbírált kérelem. Az I. félévben például a szekszárdi járási tanács vb. építési és közlekedési csoportja az ügyek 70 százalékát intézte el késedelmesen, a budai sírásban pedig néhány kivételtől eltekintve, csaknem valamennyi ügyet egy hónapnál hosszabb idő alatt bíráltak el. A határidőtúllépés átlagos mértéke megyénként igen különböző. Borsod megyében leggyakoribb a 8—10 napos késedelem, míg a veszprémi járási tanács vb. építési szakigazgatási szervénél nem ritka a 4—6 hónapig tartó ügyintézés sem. Hasonló a helyzet a másodfokú építésügyi hatóságoknál, amelyeknek ugyancsak 30 napon belül kellene elbírálniuk a fellebbezéseket. Helyenként a határidőtúllépés mértéke még nagyobb, mint az első fokon eljáró szerveknél. Az ország 9 megyéjében több hónapos a késedelem egyes fellebbezések elbírálásánál, s előfordult 6 hónapos késedelem is. Az első fokú határozatoknak 40—50 százalékát kell megváltoztatni Vajon az ügyek lassú elbírálása mögött formai és tartalmi szempontból egyaránt kifogástalan érdemi döntések húzódnak-e meg? Kétségtelen, hogy a határozatszerkesztés tekintetében a korábbi évekhez képest javulás tapasztalható. A határozatok többsége ma már magában foglalja a törvényben előírt tartalmi elemeket. Szórványosan még előfordul azonban, hogy egy-egy határozat nem tartalmazza a megállapított tényállást, a döntés alapjául szolgáló jogszabályt, vagy a jogorvoslat lehetőségére való figyelmeztetést. Igen nehéz dolga van viszont annak a felügyeleti szervnek, amely a határozat indokolásában leírt tényállást akarja ellenőrizni az elírás során keletkezett iratokból.Az eljáró szervek ugyanis a szemléről általában sem feljegyzést, sem jegyzőkönyvet nem készítenek. Az említett mulasztások egyik oka az építésügyi hatóságok dolgozóinál helyenként tapasztalható sajátos »műszaki szemlélet«, amely az építésügyi szakkérdések előtérbe állításában és az eljárási jogszabályok rendelkezéseinek lebecsülésében nyilvánul meg. Bizonyos fokig ez is szerepet játszik abban, hogy a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú határozatoknak feltűnően nagy részét — országosan mintegy 40—50 százalékát — kell megváltoztatni vagy megsemmisíteni a fellebbezési eljárás során. A megyei végrehajtó bizottságok a panaszok alapján felülvizsgált másodfokú határozatoknak mindössze 10 százalékát változtatták meg. A fogyatékosságokban szerepet játszik az építésügyi hatóságoknál tapasztalható nagyarányú fluktuáció is, aminek oka rendszerint bérjellegű. Néhány megyében megkönnyíti a törvénysértések ismétlődő előfordulását, hogy a felettes szervek felügyeleti vizsgálatai általában nem terjednek ki az eljárási törvény gyakorlati alkalmazásának ellenőrzésére. Mit tesz a minisztérium ? Milyen intézkedéseket tesz a főfelügyeleti szerv az építési engedélyezési eljárás meggyorsításáért? Erre a kérdésre dr. Takács Dániel elvtárstól, az Építésügyi Minisztérium szakigazgatási főosztályának csoportvezetőjétől kértünk választ. — Az építési ♦mgedéiye és’ eljárt-ról szóló 3/1964. (VIII. 28.) ÉM számú rendelet jelentős mértékben megkönnyíti az építésügyi hatóságok munkáját azáltal, hogy több kisebb építési munkára nézve, az engedélyezési eljárás helyett csupán egyszerű bejelentési kötelezettséget ír elő. A rendelet azt is lehetővé teszi, hogy az illetékes megyei tanács végrehajtó bizottsága az építésügyi miniszter előzetes hozzájárulásával egyes nagyobb községekben elsőfokú építésügyi hatósági jogkörrel ruházza fel a községi tanács végrehajtó bizottságának szakigazgatási szervét. Elősegíti az építésügyi hatóságok tevékenységét az országgyűlés által elfogdott új építésügyi törvény is, amely a fejlődés folytán túlhaladottá vált 1937. évi VI. törvényt váltotta fel. A törvényben foglaltakra figyelemmel — a gyagyorlati tapasztalatok messzemenő hasznosításával — folyamatban van az Országos Építésügyi Szabályzat felülvizsgálata, amely előreláthatólag több, túlságosan merev, a gyakorlatban be nem vált rendelkezés megváltoztatását fogja eredményezni. Az építésügyi hatóságok sem tudják hiánytalanul ellátni megnövekedett feladataikat a társadalom aktív segítsége nélkül. Több megyében — elsősorban Győr és Hajdú megyében — tevékeny munkát végeznek a tanácsok építésügyi állandó bizottságainak társadalmi munkatársai akik között sok az építésügyi szakember. A társadalmi munkatársak közreműködése főként az engedély nélküli építkezések feltárásánál és az engedély alapján építkező állampolgároknak nyújtott tanácsadásnál nagyon hasznos. A jövőben fokozott mértékben kívánjuk szélesíteni az építési ügyek intézésének társadalmi bázisát, s emellett gondot fordítunk a hivatásos szakapparátus továbbképzésére, jogi és műszaki ismereteinek szélesítésére is. (K. G.)