Közalkalmazott, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-12 / 1. szám

Világ proletárjai, egyesül­etek XIX. évfolyam 1. szám­ára: 50 fillér 1966. január 12. Számvetés az elvégzett munkáról tennivalóink az új esztendőben Beszélgetés Kováts István elvtárssal, az állami munka segítésével kapcsolatos szakszervezeti feladatokról Ismét eltelt egy esztendő. Új évet kezdünk, új ötéves tervet is. Az új esztendőben az élet minden területén a gazdaságossági szemlélet jobb érvényesítésére van szükség, takarékoskodnunk kell munkaerő­vel, anyaggal, pénzzel, idővel. E feladatok megoldását kell segítenie a szakszervezeteknek is, s a maga sajátos munkaterületén a Közalkalma­zottak Szakszervezetének is. A szakszervezet munkájának fő feladatát az állami munka fejlesztésének előmozdításában, a tagság érdekeinek védelmében, élet- és munkakörülményeinek javításában, szakszerveze­tünk V. kongresszusa határozta meg, majd ezt részletesen kimunkálta központi vezetőségünk 1965. január 8-i ülése is. Az új év alkalmából felkerestük szakszervezetünk titkárát, Kováts István elvtársat, és megkértük, nyilatkozzék a múlt évben végzett munkáról és az idei esz­tendő feladatairól. — Mi volt a múlt esz­tendőben a szakszervezet legfontosabb feladata? — tettük fel az első kérdést. — Munkánk fontos része volt az államapparátus belső demokratizmusának további kibontakoztatása. Ha az appa­rátus dolgozóinak lehetőségük van a feladatokkal kapcsolatos elgondolásaik kifejtésére, a ve­zetők és a beosztottak közötti őszinte, a közös felelősségér­zettől áthatott gondolatcserére, akkor jobb, szakszerűbb, gyor­sabb és lelkiismeretesebb lesz a teendők egységes értelmezé­se és végrehajtása. A felelős­ség, a lelkiismeretesség, a szak­szerű, gyors, pontos és körül­tekintő ügyintézés az állam­­igazgatási munka olyan eleme, amely nélkül elképzelhetetlen színvonalának emelése. Ezért dolgozta ki szakszervezetünk elnöksége az apparátus belső demokratizmusának egyik fon­tos biztosítékául szolgáló mun­kaértekezletek jogszabályi rendezésére vonatkozó elképze­lését, amelyet kedvezően foga­dott a SZOT és azt tovább ter­jesztve, a kormánnyal együtt az 1.001/1985. sz. közös határo­zat egyik részeként jogerőre emelte. Sokoldalúan foglalkoztunk az apparátus dolgozóinak poli­tikai és szakmai képzettségé­vel, ennek növelésével, hiszen ez a munka fejlesztésének nél­külözhetetlen feltétele. Köz­ponti vezetőségünk legutóbb az MSZMP ideológiai irányelvei­nek fényében elemezte az ez­zel kapcsolatos feladatokat, és dolgozott ki megfelelő irány­­mutatásokat. Az utóbbi hóna­pokban elnökségünkkel egyet­értésben adta ki a földműve­lésügyi miniszter azt az utasí­tást, amely szabályozta a ta­nácsok mezőgazdasági osztá­lyai dolgozóinak szakképesíté­sét. Szakszervezetünk vélemé­nyének messzemenő figyelem­­bevételével készült a pénz­ügyminiszteri utasítás a taná­csok pénzügyi szakigazgatási szerveinél dolgozók szakképe­sítési rendszeréről. A SZOT Társadalombiztosítási Főigaz­gatóságán is dolgoznak a ha­sonló jellegű rendezésen. Az említett, zömmel jogsza­­bály-jellegű rendezések mellett tovább folytattuk a már jól be­vált szakmai ankétok, tapasz­talatcserék szervezését, ahol tagságunk elmondhatta véle­ményét az aktuális jogpoliti­kai, településpolitikai stb. kér­désekről. Elnökségünk állást foglalt a pályázatok számának növelése mellett, ami a tovább­képzés egyik fontos eszköze. — Milyen segítséget adott a szakszervezet a munka jobb megszervezé­séhez, a munkamódszerek tökéletesítéséhez? — Sok területen próbáltunk bekapcsolódni a munka jobb megszervezésére, az apparátus munkamódszereinek tökéletesí­tésére, a bürokratizmus csök­kentését célzó törekvésekbe. Ezért foglalkoztunk egyes te­rületeken a munka hatékony­ságának elemzésével, egyes szakigazgatási szervek irányító és közvetlen vezetési módsze­reinek tanulmányozásával, az államigazgatási ügyek intézé­sének reprezentatív felméré­sével, a tanácsi ipar szolgálta­tó tevékenységének közelebbi megismerésével, a járási taná­csok mezőgazdasági osztályai munkamódszereinek vizsgála­tával stb. E vizsgálatok tapasztalatai­nak ismeretében javaslatokkal fordultunk az illetékes állami szervekhez, s az egyes témák­nál megjelöltük a különböző szintű szakszervezeti szervek közreműködésének lehetősé­geit is, vázoltuk azokat a mód­szereket, amelyekkel mozgal­munk még eredményesebben vállalhat részt a feladatok megoldásában. Foglalkoztunk az államap­parátusban dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülésével is. Az volt a célunk, hogy az ap­parátus döntő többsége mun­kájáért megfelelő elismerésben részesüljön. Ezért szorgalmaz­tuk a tanácsok titkárságai és igazgatási osztályai dolgozói­nak kitüntetését kiváló dol­gozó jelvénnyel , amire ko­rábban nem volt mód. Az utóbbi hónapokban több arra érdemes dolgozó kapta meg már a jelvényt. Az erkölcsi el­ismerés formáját ezzel tehát megtaláltuk, az anyagi elisme­rés hatékonyabbá tételére pe­dig napirenden van a jutal­mazási rendszer vizsgálata. Meg kell említenünk, hiszen ez jó munkánk egyik feltétele, hogy eredményesen fejlőd­nek kapcsolataink a különböző állami szervekkel. Különösen a Minisztertanács Tanácsszer­vek Osztályával alakult ki ha­tékony munkakapcsolat. Min­den reményünk megvan arra, hogy ezek a kapcsolatok az új esztendőben továbbra is ked­vezően fejlődnek. Szóvá kell tennünk a sike­rek és az eredmények felsoro­lása után, hogy munkánkra nemcsak a sikerek a jellemző­ek. Nem mindenütt alakultak ki még az új munkamódsze­rek és nem mindenütt válto­zott meg a szemléletmód sem. Nem sikerült még mindenütt meghonosítanunk az új mun­kamódszereket és az új mun­kastílust szakszervezeti akti­vistáink között sem. Több me­gyebizottságunk még mindig nem tisztázta azokat a helyi feladatokat, amelyeket országos szinten központi vezetőségünk már említett ülése elvégzett . Milyen feladatok ke­rülnek előtérbe az új esz­tendőben a szakszervezeti munkában? —­ Munkánk alapja az új esz­tendőben is központi vezető­ségünk határozata. Az abban megszabott általános irányvo­nalat kell átplántálni az egyes területekre. Továbbra is fon­tos feladatunknak tekintjük az apparátus demokratizmu­sának fejlesztését, a már emlí­tett kormányhatározat szelle­mének megfelelően. Támogat­nunk kell a hatósági munka egyszerűsítését célzó kezdemé­nyezéseket. Ez elősegíti az ap­parátus munkájának hatéko­nyabbá válását s csökkenti az eljárások bürokratizmusát, a hatósági bizonyítványok szá­mát, s egyszerűsödik ezek ki­adási módja is. Mindezek je­lentős könnyebbséget jelente­nek a hivatalos ügyüket intéző állampolgároknak. Ki kell dolgozni az ésszerű­sítési és az ügyviteli jellegű egyszerűsítések elbírálási és dotációs rendszerét. Ez azért szükséges, hogy egységes le­gyen a már itt-ott jelentkező helyi kezdeményezések elbírá­lása. Mert vannak ilyen egy­szerűsítési törekvések. Példa­képp említem csak meg a Bé­kés megyei választmány egy­szerűsítési irányelveit, a Fővá­rosi Tanács szakszervezeti bi­zottságának újszerű elgondo­lásait és a Borsod megyei bi­zottság, valamint a Borsod megyei tanács közös — pályá­zattal összekapcsolt — kezde­ményezését. Az államigazgatási jogalkal­mazás jogpolitikai elveinek ismertetésével segíteni kíván­juk azok egységes értelmezé­sét. Úgy tervezzük, hogy még hatékonyabbá tesszük mind központilag, mind alsóbb szin­ten az államapparátus munká­jának megítélésével kapcsola­tos közvéleményformáló mun­kát. Ugyanis az előforduló egyedi hibákból sokszor hely­telen általánosításokat vonnak le. Szakszervezetünk határozott álláspontja, hogy sajátos esz­közeivel harcol az apparátus­ban fellelhető tényleges hibák, a helytelen gyakorlat, a rossz szemléletmód ellen, de ugyan­akkor mindent megtesz, hogy ezek az egyedi jelenségek ne vessenek rossz fényt a zömé­ben becsületesen dolgozó ál­­lamapparátusi dolgozókra, ne rombolják azok tekintélyét. A központi vezetőségnek az államigazgatási apparátus kép­zésére és továbbképzésére vo­natkozó határozata végrehaj­tásaként a Minisztertanács Ta­nácsszervek Osztályával közö­sen kidolgozzuk a tanácsi ve­zetők irányított önképzésének formáit. Magasabb szintre kí­vánjuk emelni a városi taná­csokkal kapcsolatos munkán­kat. E terület sokrétű felada­tai közül most csak a testvér­­város mozgalom tapasztalatai­nak feldolgozását említeném. Sokat kell tennünk azért, hogy a minisztériumokban működő szakszervezeti szervek, a meg­felelő módszerek kidolgozása után, bekapcsolódjanak az ál­lami munkába. Mit tartalmaz a szakszer­vezet 1938. évi munkaprog­ramja a dolgozók érdekeinek védelmére vonatkozóan? Az elnökség által elfogadott munkaprogram 1966. évre reá­lisan, a lehetőségek figyelem­­bevételével határozza meg szakszervezetünk érdekvédelmi tevékenységének fejlesztését. Ennek alapján tartjuk szüksé­gesnek a szakszervezethez tar­tozó hivatali szervek, intézmé­nyek bér és munkaügyi helyze­tének rendszeres vizsgálatát, a felmerülő problémák megoldá­sát. Ennek keretében kívánjuk rendezni a részfoglalkozású dolgozók bér, munkaügyi, tár­sadalombiztosítási és szociális kérdéseit. A különböző szakte­rületek sajátosságainak figye­lembevételével fokozottabban kívánunk foglalkozni a társa­dalombiztosítás, a munka- és egészségvédelem sokrétű fel­adataival, a munkásellátás ja­vításával. — Sokrétű munkánkból csak a leglényegesebbeket említet­tem meg. A kép távolról sem teljes, nem adja átfogó kereszt­­metszetét szakszervezetünk te­vékenységének. Hiszen tagsá­gunk zöme államigazgatási dolgozó, de sokan vannak azok is, akik más szakterületen dol­goznak. Ezek is ig­énylik szak­­szervezetünk segítségét és mi erőnkhöz képest igyekszünk is segíteni nekik. — Milyen segítséget vár­nak a szakszervezeti tagok­tól a feladatok megoldá­sához? Az eddigiekben arról esett szó, hogy milyen feladatok megoldását tervezi az új eszten­dőben szakszervezetünk köz­ponti vezetősége. E feladatokat azonban csak akkor tudjuk megoldani ha az új esztendő­ben is hathatós segítséget nyújtanak ehhez aktivistáink, ha sikerül társadalmi mozga­lommá tenni az államigazga­tási apparátusban a munka egyszerűsítésére és ésszerűsí­tésére irányuló kezdeményezé­seket, ha sikerül olyan közgon­dolkodást kialakítani, amely (folytatása a 2. oldalon) Békét Vietnamnak! A budapesti dolgozók a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Front megalakulásának ötödik évfordulója alkalmából, de­cember 23-án, a SZOT, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Afro-ázsiai Szolidaritási Bizottság rendezésében nagy­gyűlést tartottak a Magyar Pamutipar művelődési házában. A nagygyűlésen a magyar közélet jeles képviselőin kívül részt vett Hoang Loimg, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövete és Dinh Ba Thi, a Dél-vietnami Felsza­­badítási Front budapesti irodájának vezetője. A forróhangulatú nagygyűlésen Brutyó János, Dinh Ba Thi és Hoang Loung mon­dott beszédet. A szónokok elítélték az amerikaiak vietnami agresszióját, a VDK elleni barbár légitámadásokat és a jelen­levők lelkes helyeslése közepette követelték az amerikai csa­patok kivonását, a béke helyreállítását Vietnamban. A Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása Magyar dolgozók! Szervezett munkások! A forradalmi munkás-paraszt kormány 1965 december 19-én nyilvánosságra hozta az 1966. évi népgazdasági terv fő célkitűzéseit, valamint a jövő év folyamán életbe lépő év­ős bérügyi intézkedéseket. Harmadik ötéves tervünk végleges kidolgozása még fo­lyamatban van. Az 1966. évi népgazdasági terv azonban an­nak szerves része. Eredményes végrehajtásával megalapoz­zuk a népgazdaság további fejlesztésének irányát és fő ará­nyait, távolabbi céljaink elérését. 1966. évi népgazdasági tervünk előirányzatai reálisan veszik számba erőforrásainkat. Helyesen állapítják meg a fel­adatokat, amelyek megvalósítása lehetőséget teremt ahhoz, hogy a változó és állandóan növekvő követelményeket kielé­gítsük. Az 1966. évi népgazdasági terv célja hazánk gazdasági erejének növelése, a termelőerők további fejlesztése, az élet­színvonal emelése, a dolgozók élet- és munkakörülményei­nek javítása. Ennek feltétele a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés előirányzat szerinti teljesítése. A SZOT szükségesnek tartja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1964 decemberi határozatá­nak megfelelően további konkrét intézkedéseket tegyünk a termelés szerkezetének a szükségletekkel való jobb összehan­golására, a műszaki színvonal emelésére, a gyártás- és gyárt­mányfejlesztésre, a termékek minőségének javítására, az ipar és a mezőgazdaság exportképességének fokozására. Haté­kony intézkedéseket kell tenni a gazdálkodás rendjének, fe­gyelmének megszilárdítására. Életünk minden területén a gazdaságossági szemlélet jobb érvényesítésére van szükség. Takarékoskodnunk kell a mun­kaerővel, anyaggal, pénzzel, idővel. Törekednünk kell arra, hogy a termelés növekedését elsősorban a termelékenység emelésével érjük el. A SZOT a kormány által elhatározott intézkedéseket szükségesnek tartja, azokkal egyetért. Az áremelések részbeni ellensúlyozására a kormány a szakszervezetekkel egyetértés­ben jelentős bér- és szociálpolitikai intézkedéseket is elhatá­rozott. A Szakszervezetek Országos Tanácsát, miként a kor­mányt, az alábbi célok vezették: — az intézkedések hatása minimálisan érintse az ala­­csony keresetű és a több gyermekes családokat; — a keresetek jobb arányosításával csökkentsük a régeb­­ben fennálló bérfeszültségeket; — a szociális szempontok a lehetőségekhez mérten érvé­­nyesüljenek; — tegyük igazságosabbá a közteherviselést. A SZOT felhívja a szakszervezetek figyelmét, hogy ahol intézkedésekre kerül sor, ezeknek az elveknek szerezzenek ér­vényt Az áremelkedések és az árcsökkenések, valamint a bér- és szociálpolitikai intézkedések népgazdasági szinten kiegyen­lítik egymást, de hatásuk nem egyformán érinti a dolgozókat. A bérből és fizetésből élők egy részénél a megélhetési költsé­gek növekedése az életszínvonal időleges visszesését jelenti. Jelentős dolgozórétegeknél az életszínvonal változatlan ma­rad. Egyes rétegeknél viszont a bér- és szociálpolitikai intéz­kedések hatására emelkedik az életszínvonal. A szakszervezetek érzik a felelősséget a dolgozók helyze­tének alakulásáért. De minden szervezett dolgozóval meg kell értetnünk az intézkedések szükségességét, együttesen kell vál­lalnunk a felelősséget szocialista hazánk jelenéért és jövő­jéért. Jelenlegi helyzetünk sajátos vonása, hogy az igények gyorsan növekednek, és azok kielégítésére állandóan töreked­nünk kell. A jelenlegi ár- és értékviszonyaink azonban a ha­tékonyabb gazdálkodás, a gyorsan növekvő igények kielégíté­sének akadályává váltak.. Az intézkedések lényege nem a népgazdasági egyensúly helyrehozása, az egyensúlyban van. Ismeretes, hogy csupán ebben az évben a természeti csapá­sok, árvíz, korai fagy, száj- és körömfájás, mintegy 3—4 mil­liárd forintos kárt okoztak az országnak. Ennek ellenére 1985-ös tervünket teljesítettük, és az elemi csapások súlyos kö­vetkezményeit nem kellett a lakosságra áthárítani. Hazánk gazdasági erejét bizonyítja, hogy 1966-ban 340 népgazdaságilag jelentős beruházást helyezünk üzembe. Ezek között van a Pécsi Erőmű 100 megawattos bővítése, a Borsodi Vegyikombinát kaprolaktámüzeme, a Szegedi Gumigyár, a Szegedi Textilgyár bővítése, a nagylaki pozdorjaüzem, a Szol­noki Papírgyár bővítése, a Bajai Hűtőház, több áruház és szálloda. 1966-ban több mint 50 000 lakás épül fel. Fejlesztjük szo­ciális, kulturális intézményeinek számát. 2­000 kórházi, szociá­lis férőhely, több mint 600 iskolai tanterem, 1830 óvodai, 1200 bölcsődei hely épül. 1966-ban a dolgozók reáljövedelme a terv szerint 3,5 százalékkal, a reálbére 1,6 százalékkal nö­vekszik. Az intézkedések lényege azt a célt szolgálja, hogy gyor­sítsuk a termelőerők fejlődését, növeljük hazánk népgazda­sági erejét, további feltételeket teremtsünk az életszínvonal rendszeres emeléséhez. Jövőnk érdekében szükséges és érde­mes vállalni az átmeneti nehézségeket is, népünk, a szervezett dolgozók, szocialista hazánk további felvirágzása érdekében. A SZOT ennek tudatában felhív minden magyar dolgo­zót, szervezett munkást, hogy az 1966. évi népgazdasági terv célkitűzéseit érezze magáénak. Vegyen részt a terv teljesíté­sét elősegítő szocialista munkaversenyben. Járjanak ebben az élen a szocialista brigádok, a szocialista munka műhelye, üze­me címet elnyert kollektívák, a kiváló újítók, és segítsék munkatársaikat, hogy a vállalt kötelezettségeik megvalósítá­sáért a legjobb tudásukkal tevékenykedjenek. Magyar dolgozók! Szervezett munkások! Mindannyiunk eszére, szívére, tehetségére, tudására szük­ség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk hazánk, társadalmunk, közösségünk erőforrásait, mert így — csakis így — biztosít­hatjuk nagy nemzeti céljaink megvalósítását, munkáshatal­munk további erősítését, népünk jólétének gyarapítását. A Szakszervezetek Országos Tanácsának szilárd meggyő­ződése, hogy a magyar dolgozók, a szervezett munkások szo­cialista hazánk iránt érzett öntudattal és felelősséggel sikerre viszik 1966. évi tervünket is. Budapest, 1965. december 23. A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA

Next