Közalkalmazott, 1966 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-12 / 1. szám
Számvetés az elvégzett munkáról, tennivalóink az új esztendőben ([Folytatás az első oldalról) kezdeményezi a hibáik megszüntetését, javaslatokat tesz azok elkerülésére, amely nem tűri a renyheséget, a hibák leplezését. E közgondolkodás kialakítása pedig már nemcsak a vezető szervek, hanem minden egyes szakszervezeti tag feladata is. Az új esztendőben, mint már említettem, új ötéves terv megvalósítását kezdjük meg az országban. Az új ötéves terv első esztendejében — mint ezt a Szakszervezetek Országos Tanácsának felhívása is hangsúlyozza — olyan intézkedésekre is sor kerül, amelyek azt a célt szolgálják, hogy gyorsítsuk a termelőerők fejlődését, növeljük hazánk népgazdasági erejét, további feltételeket teremtsünk az életszínvonal rendszeres emeléséhez. Ezek az intézkedések átmeneti nehézségekkel is járnak. Jövőnk érdekében szükséges és érdemes vállalni átmeneti nehézségeket is. Mindannyiunk eszére, szívére, tehetségére, tudására szükség van ahhoz, hogy tovább fokozzuk hazánk, társadalmi közösségünk erőforrásait. Ez feladata nemcsak az üzemekben, a földeken dolgozóknak, hanem azoknak is, akik az államapparátusban, hivatalokban, intézményekben, kutatóintézetekben szolgálják tudásukkal, képességükkel a szocialista építő munkát. Feladata ez tehát a közalkalmazottak szakszervezete minden tagjának is. A szakszervezet központi vezetősége nevében ehhez a munkához minden tagunknak jó egészséget és sok sikert kívánunk — fejezte be nyilatkozatát Kováts István elvtárs. Az élet színesebb, mint a tananyag Miért szerette meg a közigazgatási munkát egy fiatal jogász? MÉG ALIG SZÁRADT MEG a tinta a diplomáján, de máris fontos beosztásban dolgozik az V. kerületi Tanács kisajátítási csoportjánál. Dr. Bakos Márta, fiatal jogász. Alig egy esztendeje avatták. Amikor átvette diplomáját, már négy hónapja a kisajátítási csoport dolgozója volt. Eredetileg nem jogásznak, hanem magyar és művészettörténész szakos bölcsésznek készült. Nem vették fel az egyetemre. Egy évet a Geofizikai Mérőműszerek gyárában dolgozott. Itt az egyik kollégája egyszer évődésből azt mondta neki: olyan logikus vagy, mint egy paragrafus. Akkor kezdett ismerkedni a paragrafusokkal, a jogi témákkal. Megszerette. A következő tanévben jelentkezett a jogi fakultásra. Almában sem gondolta, hogy a közigazgatásban fog dolgozni. Izgalmas, nagy, bonyolult bűnügyek kibogozásáról ábrándozott. A bíróságon szeretett volna elhelyezkedni. A véletlen hozta magával, hogy a közigazgatásba került. Egyetlen fiatal jogásznak sem álma a közigazgatásban dolgozni. Talán az egyetemi tananyag is hibás ebben. — AZ ÉLET SOKKAL ÉRDEKESEBB, színesebb a tananyagnál. — mondja — Igaz, jelenlegi munkakörömben kevesebb a mérlegelési lehetőség mint a polgári ügyeknél, mert szigorúbbak, körülhatá-SÓSZ'ST-i voltabbak a jogszabályok, de azért itt is feltárulnak az emberi sorsok, karakterek. Így itt is lehetőség nyílik az egyéniség kibontakozására. Az egyetemi anyagban ennek jobban kellene érvényesülnie, mindjárt nagyobb lenne a fiatalok érdeklődése a közigazgatási területek iránt. Az intézkedésekben itt is nagy a szerepe az összefüggések ismeretének. S mert munkám közben sokszor találkozkoztam telekkönyvi problémákkal, műszaki nyilvántartási kérdésekkel, megtanultam a telekkönyvi és a műszaki nyilvántartási munkamenetet is. Bizonyos, hogyha a közigazgatásba került fiatalok általában jobban ismernék a társosztályok munkáját, elkerülhetnék az egyoldalúságot, a betokosodást. Talán a KISZ és a szakszervezeti bizottság rendezhetne közösen olyan összejöveteleket, ahol ez a kölcsönös munkaismertetés megtörténne. AZ EGYOLDALÚSÁG ELLEN egyébként azzal is harcolok, hogy tovább képzem magam jogi vonalon. Jogtanácsosi tanfolyamra járok, s ha az előírt éveimet letöltöm, államigazgatási vizsgát is teszek. A tanfolyamon néhány volt évfolyamtársammal rendszeresen találkozom. Időnként elmesélem nekik egy-egy érdekesebb ügyemet. Csodálkoznak: ilyen színes, izgalmas, jogi gondolkodásmódot igénylő feladatokkal is találkozhat az ember a közigazgatási munkában ... Igaz, a kezdeti nehézségek leküzdésében a munkatársak is sok segítséget nyújtottak. Szakmailag is, emberileg is. Örülök, hogy most már időnként viszonozhatom ezt a segítséget nekik. A SZAKMAI ISMERETEK KAPUI még csak most kezdenek kitárulni dr. Bakos Márta előtt, az ügyszeretet, a hivatástudat azonban jó eszköz részére, hogy e kapuk minél hamarább, s minél szélesebbre táruljanak. Takarékosabban, gondosabban, hatékonyabban A népgazdaság helyzetének sokoldalú elemzése során ismertté vált, hogy a közületek, a költségvetési szervek fogyasztása az utóbbi években a tervezettnél nagyobb arányban kötött le munkaerőt, anyagot, termelő kapacitást, hátráltatva ezzel a termelő szektorok beruházásait, s nem utolsó sorban a lakosság tervezett fogyasztását is. A kormány 1964 végén határozatot hozott a rendelkezésre álló eszközök hatékonyabb felhasználására, a népgazdasági arányok pontos betartására. A kormány által elhatározott intézkedések végrehajtásában a központi és tanácsi szervek fontos feladatokat kaptak, s ezekből részt is vállaltak. Az igazgatási szerveknél jelentős érdek fűződik a működési költségek, az igazgatási kiadások csökkentéséhez. A telefonköltségekkel, a papír-, nyomtatványköltségekkel való takarékosság tulajdonképpen már korábban is feladata volt a gazdálkodó szerveknek. E tekintetben több tanács végrehajtó bizottsága, így a többi között Győr, Szolnok és a Tolna megyei tanács v. b. tett hatékony intézkedéseket. A kiküldetési előirányzatokat például szakosztályokra bontották fel. A szakosztályok maguk gazdálkodnak ezekkel a keretekkel. Megszüntették, illetve minimálisra csökkentették a megyei tanács apparátusánál korábban szokásos, a járási tanácsokhoz szóló köztelefonok (ún. távmondatok) rendszerét is. Tolna megyében csaknem 50 százalékkal csökkent a hivatalos telefonbeszélgetések száma. A kiküldetési költségek csökkentése a kiküldetések számának, időtartamának mérséklését eredményezte. Ez az intézkedés — általános vélemény szerint — nem csökkentette az igazgatási és más szakfeladatok ellátásának hatékonyságát, sőt sok esetben elősegítette jobb, eredményesebb kihasználását. A tanácsi szervek és intézmények felülvizsgálták állóeszköz- és készletállományukat. Felesleges készleteiket olyan szervek, intézmények rendelkezésére bocsátották, amelyek működéséhez az állóeszközök, fogyóeszközök és anyagok nélkülözhetetlenek voltak. Ily módon a tanácsi területen sok berendezési tárgy, textilnemű, ruházati cikk, élelmezési nyersanyag stb. került átcsoportosításra. Ebben különösen a Somogy megyei és a Tolna megyei tanács végrehajtó bizottsága ért el figyelemre méltó eredményt. Jelentősek azok az intézkedések is, amelyek a bevételi források alaposabb kiaknázására, új bevételi források feltárására, a bevételi hátralékok csökkentésére irányultak. Az utóbbi időben több esetben olyan kiadvány, vagy könyv jelent meg nagy példányszámban, amelyeknek különösebb irodalmi, tudományos, vagy tájékoztató jellege nem volt, csupán helyi jelentőségűek voltak. Indokolt volt az az intézkedés, hogy az illetékes szervek alaposabban vizsgálják meg a kiadásra kerülő műveket és elsősorban azoknak biztosítsák a nyilvánosságot, amelyek valóban közérdeklődésre számot tartó kulturális értéket képviselnek. Több tanácsnál megszüntették a művelődési otthonokban és más népművelési intézményeknél azokat a szakköröket, amelyek minimális létszámmal működtek és tevékenységükkel kapcsolatos kulturális eredmény — a statisztikai adatszolgáltatás »javításán« kívül — nem volt. A létszámtakarékossági előírások végrehajtása is zökkenőmentes volt. Elsősorban a betöltetlen állásokat vonták el, de ha a létszámzárolási intézkedés betöltött állást is érintett, a létszám elvonása a szakfeladat ellátása szempontjából hátránnyal nem járt, ellenkezőleg, egyes esetekben a munka racionálisabb megszervezését eredményezte. Jelentősek voltak azok az intézkedések is, amelyek korlátozták a luxusjellegűnek minősített, valamint a lakosság árualapját érintő eszközök, berendezések beszerzését (például tv, rádió, csillár, szőnyeg, bútor stb.), továbbá amelyek csökkentették a reprezentációs célú előirányzatokat, előírták a külföldi utazások indokoltságának vizsgálatát. Az intézkedések végrehajtásánál előfordultak viták a pénzügyi osztályok és más szakosztályok között. Ezek a viták azonban hasznosak voltak, mert a pénzügyi osztályok javaslatai felhívták a figyelmet a lazaságokra, s így a végrehajtó bizottságok ezek ismeretében dönthettek a vitákban. A felszabaduló előirányzatokból a tanácsok — több helyen — tartalékot képeztek. Ez helyes intézkedés volt, mert a tartalékok biztosíthatják majd a fedezetét az év közben jelentkező új, fontos feladatok ellátásának, s így a központi tartalékok igénybevételének szükségessége is lényegesen leszűkül. A tanácsok végrehajtó bizottságai sokat tettek annak érdekében, hogy olyan közvélemény alakuljon ki, amely elítéli és társadalmi úton is megakadályozza a népgazdasági tervfeladatok megvalósításánál a pazarlást, a közvagyon herdálását, a fegyelmezetlen magatartást. E jelenségek károsan hatnak a tervek teljesítésére, jelentős pénzeszközöket vonnak el, akadályozzák a népgazdasági tervekben célul tűzött feladatok elérését. Kenyér István Pénzügyminisztériuma Szükség van a tapasztalatcserére Az építési hatóságoknak, így az építési és közlekedési osztályoknak az ország egész területén hozzávetőlegesen azonosak a problémái. Mint a kazincbarcikai városi tanács v. b. építési és közlekedési osztály vezetője tapasztalatcserét folytattam az ajkai, a várpalotai, a csongrádi hasonló osztályokkal. A tárgyalások során jutottam arra a meggyőződésre, hogy az egyes városok másmás szinten állnak egy-egy hasonlóan problematikus kérdés megoldásában. Van, ahol a probléma felvetődött és a megoldást keresik, van, ahol a hasonló problémát már meg is oldották. Volt olyan eset is, hogy osztályomat megkeresték levélben és egy-egy város választ kért valamilyen ügyben. Ezért helyes lenne esetenként országos értekezleten megvitatni egy-egy lényeges problémakört. Így kialakulna egy országos szemlélet, egy országos gyakorlat, ami jelentős tényező lenne az építési hatóságok munkájának további javításában. Gábor György Munkavédelem a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben Ankét szakszervezetünk központjában A Közalkalmazottak Szakszervezete az állami és társadalmi szervek, továbbá a termelőszövetkezeti vezetők képviselőit december 16-án ankétra hívta a Puskin utcai székházba, hogy megvitassák a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetét. A tanácskozáson megjelent és a vitában részt vett dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, Kováts István, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára és dr. Csáki László, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának munkatársa. A tanácskozáson dr. Hartyáni Ferenc, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezetője tartott vitaindító előadást a mezőgazdasági termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetéről. Dr. Hartyáni Ferenc hangsúlyozta: a termelőszövetkezeti gazdálkodás a legnagyob számú munkaerőt foglalkoztató ágazata a népgazdaságnak; a szövetkezeti tagok többsége alig néhány évvel ezelőtt és csaknem egy időben került nagyüzemi viszonyok közé és ezért hiányosak munkavédelmi tapasztalatai; lényegesen fokozódik a mezőgazdaság gépesítése, a vegyszerek alkalmazása és a villamos energia felhasználása a mezőgazdasági termelésben, a szövetkezeti tagok jelentős része még nem rendelkezik a gépek kezeléséhez, a vegyszerek alkalmazásához szükséges megfelelő szakképzettséggel. Ezek a tényezők indokolják, hogy fokozottabban törődjunk a munkás- és balesetvédelemmel a mezőgazdaságban. Szervezett Intézkedések A tsz-ekben ugyan mindössze négy-öt éve folyik szervezett munkavédelmi tevékenység, de az eredmények máris számottevőek. A tsz-ekben csaknem mindenütt kijelölték a biztonsági megbízottakat, a járási és a megyei tanácsok mezőgazdasági osztályain vizsgázott munkavédelmi előadók működnek. Helyenként eredményesen folyik a tsz-ek tagjainak munkavédelmi oktatása, s egyes megyékben, például Heves, Szolnok, Tolna és Zala megyében a tszelnököket és az agronómusokat is bevonják az oktatásba. Csongrád megyében kéthetes bentlakásos tanfolyamot szerveztek a biztonsági megbízottaknak, a szövetkezetekben pedig eredményesen dolgozó munkavédelmi bizottságok működnek. A múlt évben valamennyi megyei tanács végrehajtó bizottsága ülésén foglalkozott a szövetkezeti munka- és balesetvédelem időszerű kérdéseivel és meghatározta a további feladatokat. Általában a szakszervezetek is eredményesen támogatják a szövetkezetekben a munkavédelmi tevékenységet, különösen az ellenőrzéssel nyújtottak számottevő segítséget a szövetkezeteknek. Négy év alatt 759 halálos baleset A szervezett intézkedések és az elért eredmények ellenére azonban távolról sem megnyugtató a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzete. Erről tanúskodnak a következő statisztikai adatok. A termelőszövetkezetekben a nyolc napon túl gyógyuló balesetek száma 1961-ben 10 000, 1962-ben 15 000, 1963-ban 18 000, 1964-ben pedig 17 800 volt, s ezen felül évenként mintegy 4—5000-re tehető a 4—8 nap alatt gyógyuló balesetek száma. Ugyanezen években a halálos kimenetelű balesetek száma 759 volt. A legtöbb baleset a szállításnál, az erőgépeknél fordult elő, de gyakori az ittasság és az áramütés következtében keletkezett baleset is. Az összes balesetek 18 százaléka ittasság miatt, 7 százaléka pedig áramütéstől keletkezett. Az 1965 évben — nem végleges adatok szerint — a balesetek számának némi csökkenése várható. A termelőszövetkezeti balesetek száma tekintetében viszonylag kedvezőbb a helyzet Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár és Zala megyében. Széles körű társadalmi összefogás A balesetek sajnálatosan magas arányával a termelőszövetkezeti gazdálkodás megelőzi a népgazdaság valamenynyi egyéb ágazatát, önmagától adódik tehát a feladat; széles körű, valamennyi érdekelt szervre kiterjedő társadalmi összefogást kell megvalósítani a termelőszövetkezetek munka- és balesetvédelmi helyzetének lényeges és gyors megjavítására. Mindenekelőtt magasabb fokú szervezettséget kell megvalósítani a szállításnál, gondoskodni kell a szövetkezet belső úthálózatának állandó és szakszerű karbantartásáról, továbbá arról, hogy a gépjárművezetők jól ismerjék az üzem belső úthálózatát. A szállítás jó megszervezése, a fel- és lerakodási idő csökkentése, a rakodómunkások felesleges utaztatásának megszüntetése lényegesen csökkenti a balesetveszélyt. Remélhetően csökkenti a szállítási balesetek, s főként a halálos balesetek számát az az intézkedés, amely szerint 1966. január után csak vezetőfülkével ellátott új traktorokat szabad forgalomba hozni, s folyamatosan vezetőfülkével látják el a jelenleg forgalomban levő mintegy 18 ezer traktort is. Dr. Hartyán Ferenc végezetül valamennyi érdekelt szerv összefogása és koordinált együttműködése mellett legfontosabb közvetlen feladatként jelölte meg a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai által korábban hozott határozatok végrehajtásának felülvizsgálatát. Indokolt esetben 1966-ban újból napirendre kell tűzni a vb-ülésén a termelőszövetkezetek munkavédelmi helyzetének megtárgyalását. Kívánatos, hogy a járási és a községi tanácsok végrehajtó bizottságai is kísérjék figyelemmel és támogassák a termelőszövetkezetek munkavédelmi munkáját. A tél folyamán tovább kell folytatni a széleskörű munkavédelmi oktatást, s azt lehetőleg ki kell terjeszteni valamennyi osztagra és a családtagokra is. Az anyagi eszközöket igénylő feladatok megvalósításáról tervszerűen, a közösen kialakított sorrendiség biztosításával kell gondoskodni. A hozzászólásokból A vitaindító előadás után dr. Szabó Balázs, a Legfőbb Ügyészség osztályvezető ügyésze korreferátumában egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezetekben keletkezett balesetek mintegy 30 százalékát teszik ki az országban előforduló összes üzemi baleseteknek. Ügyészségi tapasztalatok szerint az előírásoknak megfelelő baleseti nyilvántartás elősegíti a balesetek körülményeinek kivizsgálását, s ezért annak megfelelő vezetéséről gondoskodni kell. A vitaindító előadást és a korreferátumot élénk, széles körű vita követte. Sándor József, a szeghalmi járási tanács vb-elnöke annak a véleményének adott hangot, hogy társadalmi üggyé kell tenni a termelőszövetkezetek munkavédelmének jobb szervezését és így kell megszilárdítani a fegyelmet, elsősorban a szeszesitalok fogyasztása tekintetében. Kirschmann János, a Baranya megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának gépesítési előadója, továbbá más hozzászólók is azt hangsúlyozták, hogy a megyei munkavédelmi előadó — egyéb feladatai mellett — munkaidejének csak kis töredékét fordíthatja a munkavédelem szervezésére, az osztály többi dolgozója pedig keveset törődik ezzel a feladattal. A helyzet lényeges megjavítása érdekében szintén a társadalmi összefogást és munkavédelemmel foglalkozó szervek részére a személyi feltételek biztosítását sürgette. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes hozzászólásában a nevelés, a felvilágosító tevékenység elsődlegességéről szólt Véleménye szerint a termelőszövetkezetekben jobban ki lehetne használni a jelenleg is meglevő lehetőségeket a munkavédelem javítására, óvott attól, hogy túlzott és megalapozatlan igényeket támasszanak a szövetkezetekkel szemben. A lényegesen eltérő körülmények miatt ugyanis nem lehet mechanikusan párhuzamot vonni a termelőszövetkezetek és a népgazdaság más ágainak munkavédelmi helyzete között. A további hozzászólók közül dr. Kádár Tibor, Pest megyei főgyógyszerész arról beszélt, hogy a vegyszerek széles körű alkalmazása a mezőgazdaságban növeli a baleseti veszélyt, ezért ezek használatát meg kell ismertetni a szövetkezeti tagokkal és gondoskodni kell a vegyszerek előírás szerinti tárolásáról. A hozzászólások után Kováts István, a Közalkalmazottak Szakszervezetének titkára zárszavában hangsúlyozta: a szövetkezetek munkavédelmi tevékenységének fejlesztése össztanácsi feladat. Minden szintű tanács és valamennyi szakigazgatási szerv megtalálhatja ebben saját feladatát A községi tanács szervei is sokat tehetnek, elsősorban a szövetkezeti tagok és az egész lakosság szemléletének megváltoztatása érdekében, ami feltétele a további előrehaladásnak. A tanácskozás résztvevői