Közalkalmazott, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-12 / 1. szám

Új év — új feladatok Amikor szilveszter éjjel 12 órakor összecsendültek a po­harak, elhangzott a szokásos Boldog új évet kívánok, ered­ményes és sikeres esztendőből vettünk búcsút. 1966. töretlen folytatása volt azoknak az éveknek, amelyekben nagy lé­pésekkel halad­tánk a szocia­lizmus építésének útján. A ta­valyi esztendő a harmadik öt­éves terv első esztendeje volt. Az előzetes adatok ismereté­ben sportnyelven szólva meg­állapíthatjuk: jól vettük a startot. Iparunkban, mezőgaz­daságunkban a termelés újabb sikereit értük el, amelyeknek legfőbb lendítője a mögöttünk hagyott évben a kongresszusi verseny volt, az a hatalmas tö­megmozgalom, amely a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának tisztele­tére bontakozott ki hazánkban. A tavalyi esztendőben sok helyütt próbálkoztak már élni azokkal a lehetőségekkel, ame­lyek az új gazdasági mecha­nizmus előkészítésének jegyé­ben már a vezetők rendelkezé­sére álltak. Növekedett a mun­ka termelékenysége, a terme­lés célja mind inkább a tény­leges igények kielégítése volt. Erősödött a szocialista demok­ratizmus, az irányítás minden posztján növekedett a felelős­ségérzet a végzett munkáért. Mindezeket az eredményeket summázta és a jövő útját rög­zítette a párt IX. kongresszu­sa. Két hét eltelt már az új esz­tendőből is. Az országban mindenütt a harmadik ötéves terv második esztendeje fel­adatainak megoldásán mun­kálkodnak. A kongresszusi verseny időszakában megszo­kott lendülettel kezdtek hozzá az országban az új termelési feladatok megoldásához. A feladatok ismertek, rögzíti azokat az 1967-es népgazdasági tér, a célok adottak, boldo­gabb jövőnk ott kovácsolódik a gyárakban, az állami irányí­­tás különböző posztjain. Raj­tunk múlik, hogyan alakul holnapunk. Az új esztendő azonban nem­csak az újabb termelési sike­rek időszaka. Jelentős politi­kai, társadalmi feladatok meg­oldásának éve is kezdjük ta­lán azzal, ami már megkezdő­dött hivatalainkban, intézmé­nyeinkben, a szakszervezeti választásokkal. Ebben az év­ben a szakszervezeti munka minden posztján — a bizalmi csoportoktól a központi veze­tőségig — sor kerül a számve­tésre. Minden választott szak­­szervezeti funkcionáriusnak oda kell állnia választói elé és elmondania: hogyan sáfárko­dott az előlegezett bizalommal, miképpen oldotta meg azokat a feladatokat, amelyek dűlőre juttatását jogosan várták tőlük megbízóik, a szakszervezet tagjai. A számadás a végzett mun­káról egyben újabb döntések ideje is. A tagságnak döntenie kell, ismerve az elvégzett munkát, ki az, akit ismét funkcióba emel, ki az, aki te­vékenységével megszilárdítot­ta, vagy újonnan elnyerte a bizalmat. A választások előké­szítése, a jelöltek gondos ki­választása, a taggyűlések, a küldöttértekezletek sikeres le­bonyolítása nemcsak a szak­­szervezeti bizottságok, a jelölő bizottságok feladata, hanem minden szakszervezeti tagé is. A legutóbbi választásokon és az azóta eltelt időben tagsá­gunk sokszor tanú­jelét adta: érzi és érti a tisztségviselők megújításának, a legrátermet­tebbek kiválasztásának, a szakszervezeti munka végzésé­nek fontosságát. Legyen ez így az idei választásokon is. Az újonnan megválasztott szak­­szervezeti funkcionáriusok, tá­maszkodva a tagság aktivitá­sára, munkálkodjanak megvá­lasztásuk után a szakszervezeti munka további fellendítéséért. Az új esztendőben azonban nemcsak a szakszervezeti vá­lasztásokon járul az urnák elé leadni voksát a szakszerveze­tek milliós serege, hanem az ország egész lakosságával egyetemben március 19-én la­kóhelyén is mindenki szavaz­ni megy: arról dönt, hogy ki képviselje szűkebb pátriája ér­dekeit a különböző szintű ta­nácsokban és a legfelsőbb ál­lamhatalmi szervben, az or­szággyűlésben. A választásokig ugyan még több mint két hónap van hát­ra, előkészületei azonban már megkezdődtek. S ezekben az előkészületekben nem kis sze­repük van a tanácsi szervek­nek, amelyeknek a Hazafias Népfront szerveivel karöltve, a választásokra jogosultak ösz­­szeírásától kezdve sok mindent kell elvégezniük. A tanácsok­nak és a tanácsi apparátusnak ezeket a feladatokat a napi munka végzése mellett kell megoldaniuk. A március 19-i választás lesz az első, amelyet a múlt évben elfogadott új választási tör­vény alapján bonyolítanak le hazánkban. A választásokon nemcsak a tanácstagokat, ha­nem a parlamenti képviselőket is egyéni választókerületenként választják. Ez fontos mozzana­ta a szocialista társadalmi vi­szonyok továbbfejlesztésének és megteremti a legszemélye­sebb kapcsolatokat az állam­polgárok és országgyűlési kép­viselőjük között. Az új tör­vény azonban tovább megy en­nél. Lehetőséget biztosít két vagy több jelölt állítására is. Az új esztendőben számvetést csinálnak a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetségben tö­mörült fiatalok is. Kongresz­­szusukon arról adnak majd számot, hogyan felelt meg a KISZ azoknak a feladatoknak, amelyek teljesítését joggal várja el a párt, népünk, a ma­gyar fiataloktól, összeül majd tanácskozni — a IX. kongresz­­szus javaslatára — a termelő­­szövetkezetek első országos kongresszusa is. E tanácskozá­son megválasztják majd az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és döntenek majd ar­ról is, hogy meg kell alakítani a területi termelőszövetkezeti szövetségeket. Az idei esztendőben fejlődé­sünknek megfelelően tovább szélesedik társadalmi rendsze­rünk demokratizmusa. E szé­les körű demokratizálódási fo­lyamat együtt jár a szakszer­vezetek szerepének növekedé­sével. A szakszervezetek, mint a dolgozók képviseleti szervei, már a gazdaságirányítás re­formjának előkészítése során széles jogkörű társadalmi part­nereivé válnak a gazdasági és államigazgatási vezetőknek. A megnövekedett lehetősé­gek azonban többet követelnek a szakszervezetektől is. Az új feladatokra való felkészülés mellett továbbra is el kell vé­gezniük mindazt, amit eddig tettek, sőt az igények növeke­désével nyugodtan mondhat­juk azt is, hogy ennél kicsit többet és jobban kell dolgoz­niuk. A szakszervezeteknek, mint a bérből és fizetésből élő dolgozók legátfogóbb osztály­szervezetének, ismerniük kell a dolgozók társadalmi és egyé­ni igényeit és a lehetőségeket figyelembe véve, az állami szervekkel közösen ki kell dol­gozniuk azokat az intézkedése­ket, amelyek biztosítják ezek­nek az igényeknek a kielégíté­sét. Nem hanyagolható el azon­ban a szakszervezeteknek és minden egyes szakszervezeti funkcionáriusnak az a fontos feladata sem, hogy mind na­gyobb gondot fordítsanak a dolgozók, a tagságuk világné­zetének formálására, alakítá­sára, a marxista-leninista vi­lágnézettől idegen, az itt-ott fellépő téves nézetek, káros jelenségek és szokások leküz­désére. A szocialista nevelés­nek érvényesülni kell a szak­­szervezeti munka minden ré­szében. Az idei esztendő jelentősé­gét ezeken túlmenően az is aláhúzza, hogy ez az év az új gazdasági mechanizmus előké­szítésének utolsó esztendeje. A következő új évkor már élet­be lép a gazdasági irányítás új rendszere. Ezt az esztendőt ál­lamhatalmi szerveinknek is fel kell használniuk arra, hogy alaposan felkészüljenek az új feladatokra, elvégezzék mind­azt, ami szükséges az új irá­nyítási rendszer sikeres meg­valósításához. Mi ezekhez a feladatokhoz szakszervezetünk minden tagjának erőt, egészsé­get, és sok sikert kívánunk! ! Világ proletárist, egyesüljetek!B­UK­Ó­Z A­LKAIM­A­Z­O­T­T­A A SZ­A­K­S­Z­ÍR V­ÍZET É ME­I KÖZ­P 0 MŰ­ LAPJA XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM­ÁRA 50 FILL 1957. JANUÁR 12 A pártkongresszus a tanácsokról, az államigazgatási munkáról A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusát meg­előzően és azóta is országszerte sok szó esett belpolitikai kér­désekről, társadalmi életünk helyzetéről és ezekkel összefüggő további feladatainkról. Az alábbiakban csokorba gyűjtöttük a pártkongresszus tanácskozásának anyagából azokat a megálla­pításokat, a feladatokat meghatározó összességeket, amelyek a tanácsokat érintik. Összeállításunkhoz alapul szolgált Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocilista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának előadói beszéde és zárszava, továbbá Kállai Gyula elvtársnak, a Minisztertanács elnökének és Gás­pár Sándor elvtársnak, a SZOT főtitkárának hozzászólása, va­lamint a kongresszus határozata. A szocialista állam erősítése, fejlesztése A Magyar Népköztársaság jogrendje biztosítja az állam­polgárok teljes egyenjogúsá­gát, államunk az egész nép ér­dekeit képviseli és szolgálja. A szocialista nemzeti egység kiszélesítése tovább erősítette és szilárdította a szocialista államhatalmat. Népi államunk a társadalom valamennyi be­csületes tagjának biztosítja a szilárd jogvédelmet, a demok­ratikus jogok gyakorlásának széles körű lehetőségeit, de el­nyom minden — szocialista vívmányaink, a népi hatalom, a törvényes rend ellen irányu­ló — restaurációs törekvést. A munkásosztály hatalmát megvalósító állam funkciójára a kapitalizmusból a kommu­nizmusba való hosszú történel­mi átmenet egész időszakában szükség van. A párt — az ál­lam szerepének e felfogásából kiindulva — szükségesnek tartja az állam és az állam kü­lönböző szerveinek erősítését, demokratikus továbbfejleszté­sét. Ebben az időszakban, ha a helyzet valamely oknál fogva nem éleződik, az állam műkö­désében az elnyomó funkciók mindinkább csökkennek és nagyobb szerepet kap az egy­szerű dologi igazgatás, a gaz­dasági és kulturális szervezés alkotó munkája, az emberek mindennapi gondjaival való foglalkozás. A tanácsok munkájának to­vábbfejlesztése érdekében el­sőrendűen fontos, hogy növel­jük önállóságunkat, hogy a központi szervek további fel­adat- és hatásköröket, anya­gi eszközöket adjanak át a tanácsoknak, a megyei taná­csok pedig növeljék tovább az alsóbb szintű, különösen a vá­rosi és községi tanácsok hatás­körét, mert azok vannak köz­vetlen kapcsolatban a lakos­sággal. Szükséges, hogy a vezető tes­tületek az eddiginél is elmé­lyültebb, igényesebb elemző munkát folytassanak, gondo­sabban tárják fel a társada­lomban és a gazdaságban vég­bemenő objektív folyamatokat. Elhatározott cél: minden szin­ten javítani kell a párt- és ál­lami szervek együttműködését, hogy kialakuljon közöttük a helyes munkamegosztás. Álla­mi szerveink sokat fejlődtek, tovább kell erősíteni őket, hogy a megfelelő pártfórumtól kapott elvi-politikai útmutatás alapján önállóan dolgozzanak. Indokolt, hogy a jelenlegi ta­nácstörvény helyett olyan új törvény szülessék, amely fi­gyelembe veszi az új gazdaság­­irányítási rendszert, pontosan meghatározza a tanácsok he­lyét és feladatait a szocializ­mus teljes felépítésének szaka­szában. A hazánkban 1949 óta vég­bement változásokat időszerű új alkotmányban is megfogal­mazni. Az új alkotmány csak széles körű előkészítéssel dol­gozható ki. Ebbe be kell kap­csolnunk a tudomány és a gya­korlat legjobb szakemberein kívül a dolgozó tömegeket is. Irányítási rendszerünk és vezetési módszereink fejlesztése A párt feladata az állami szervekben, a tanácsokban dolgozó elvtársak, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek és más tömegszervezetek, az egész társadalom segítségével erősíteni és fejleszteni állami, tanácsi szerveink munkájának demokratizmusát, hatékonysá­gát és támogatni, ami abban jó, és leküzdeni a bürokratiz­must, a megengedhetetlen be­folyásolást és mindazt, ami rossz a jelenlegi gyakorlatban. Államéletünk demokratiz­musának, az állami és a taná­csi munka hatékonyságának további erősítése, a munka rossz vonásainak és gyengesé­geinek megszüntetése minde­nekelőtt irányítási rendsze­rünk és vezetési módszereink megjavítását és fejlesztését, a szorosan vett hatósági mun­kában pedig igazgatási rend­szerünk egyszerűsítését kíván­ja meg. A Központi Bizottság rend­szerünk demokratizmusának intézményes továbbfejlesztésé­ről szólva arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy társadalmunk a demokratizmus kellő érvénye­sítése és a különböző visszás­ságok leküzdése tekintetében nem tudott teljes mértékben élni a jelenlegi alapintézmé­nyeink és irányítási rendsze­rünk által eddig is biztosított lehetőségekkel sem. Szocialista céljaink mielőbbi és jobb megközelítése, rendsze­rünk további megszilárdítása és fejlesztése annál eredmé­nyesebb lesz, minél inkább erősödik a szocializmus, a de­mokratizmus híveinek gondol­kodásában és magatartásában a jogok és kötelességek egysé­gének tudata. Amikor a szocialista demok­ráciát tovább szélesítjük, azt akarjuk elérni, hogy dolgozó népünk még közvetlenebbül, jobban, aktívabban éljen a de­mokratikus jogokkal, minden­ki kivegye részét üzeme, vál­lalata, termelőszövetkezete ügyeinek, de egyben községe, városa, megyéje, hazája orszá­gos nagy ügyeinek intézéséből is, és ily módon a gyakorlatban az eddiginél is jobban valósul­jon meg az az igazság, hogy a nép a hatalom birtokosa. Az állami szervek vezetőinek egyszemélyi felelőssége A káderek kiválasztásának és nevelésének a VIII. kong­resszuson megerősített alapel­vei helyesnek bizonyultak. En­nek tudható be, hogy az azóta vezető beosztásba került káde­rek nagy többsége megállta a helyét. Nőtt a káderek elmé­leti felkészültsége, vezetői ké­pessége, a tömegek iránti fi­gyelmessége. A párt céljai csak úgy vál­nak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politikáját értő, azt végrehajtani képes párttag és pártonkívüli veze­tők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szüksé­gessé teszi az állami munka pártirányításának és a kor­mányzati munkának további fejlesztését. Ezért a párt- és állami szerveknél felsőbb és alsóbb szinten meg kell szün­tetni a párhuzamosságokat, a szervezeti felépítésben mutat­kozó összefonódást, a munká­ban jelentkező átfedéseket. Növelni kell az állami szervek vezetőinek személyi felelőssé­gét az általuk irányított terü­let munkájáért. A káderek kiválasztásának alapelve marad, hogy a vezető tisztségekbe a népi demokrá­ciához hű, kellő politikai és szakmai felkészültségű, szerve­zőképes és irányítani tudó em­bereket kell helyezni. A sze­mélyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmények betar­tását, mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigo­rúan egyéni elbírálást kívánja mindenkitől, minden szerve­zettől és intézkedő fórumtól. Minden vezető gondolkodá­sában, tetteiben és magatartá­sában kifejezésre kell jutnia, hogy munkaterületén politi­kailag, szakmailag megbízha­tó, hozzáértő képviselője a nép érdekeinek. A káderek kivá­lasztásánál, előléptetésénél, munkájuk értékelésénél még mindig elég gyakoriak a for­mális vonások. A helyes ká­derpolitikai elvek jó gyakor­lati érvényesítéséhez szüksé­gesnek látszik, a káder-hatás­körök szabályozása. A vezetők munkájáról, sorsáról ott dönt­senek, nevelésükkel ott foglal­kozzanak, ahol őket legjobban ismerik, s reális véleményt tudnak alkotni munkájukról és magatartásukról. A IX. pártkongresszus szin­te teljességgel felvetette mind­azokat a kérdéseket, amelyek a tanácsi munka területén dol­gozókat elméleti és gyakorlati téren foglalkoztatják, és meg­jelölte a további feladatokat. A hatáskörök kialakítása a gazdaságirányítási reform elő­munkálatai során előkészület­ben van, s ez azt jelenti, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a hatósági jogkörök is rendezői­nek. F. O. Jogfejlődésünk új szakasza Az új gazdasági mechaniz­mus számít a dolgozók önte­vékenységére, nagyobb aktivi­tására, segíti ennek kibonta­kozását. Ez a követelmény nem korlátozódhat a termelés és az értékesítés gazdasági fo­lyamatára, átformáló és fej­lesztő erőként hat majd a szo­rosabb értelemben vett állami és a szakszervezeti mechaniz­musra, ezek együttműködésére is. Téves álláspontok A dolgozók aktív támogatá­sának fontos előfeltétele a jobb, gyorsabb tájékoztatás, melyből a szakszervezetnek is részt kell vállalnia. Vonatko­zik ez a gazdasági reform minden lényeges elemére és összefüggésére, így a jogfejlő­désre is. A jogfejlődés irányát és je­lentőségét illetően — még a jogalkalmazók körében is — meglehetősen szélsőséges , né­zetek tapasztalhatók. Mivel a gazdasági reform jogi eszközei a szállítási szerződésekről szó­ló jogszabály kivételével még nem jelentkeztek s a közeli hónapokban nagyobb számban nem is fognak megjelenni, egyesek arra következtetnek, hogy a jogalkotás csak szer­­szórványosan és szinte mellé­kesen fog a reform segítségére sietni. Mások fenntartásokkal fogadják a már kialakult köz­­gazdasági elgondolásokat is, mert az új vonások realizálá­sát csak a jogszabályok kere­tében tudják elképzelni. Mindkét álláspont téves. A jog szerepe az új gazdasági irányítási rendszer bevezeté­sénél és kibontakoztatásánál nem hanyagolható el, de nem is helyezhető első helyre E nézeteknek nincs is elvi alap­juk, inkább a tájékozottság hiányából adódnak. Megcáfo­lásukra is legalkalmasabb egy rövid helyzetkép. Rekorddal kezdte munkáját a szolnoki papírgyárban az osztrák Volta papírgyártó gépsor. Tíz százalékkal termel többet, mint amennyire a garancia szél. A tényleges helyzet A gazdasági reform köz­pontjában az állami vállalat áll. Ennek önállósága, viszo­nya a felsőbb szervekhez, a gazdasági ösztönzők itteni ér­vényesülése határozza meg a termelés és az áruforgalom döntő szektorának s ezen ke­resztül népgazdaságunk, egé­szének működését. Ezért az új gazdasági mechanizmust szol­gáló jogszabályok közt is ki­emelkedő jelentőségűek az ál­lami vállalat státusáról, veze­téséről, működéséről szóló jog­­szabályok, ideértve az ágazati felelősség érvényesülésének, az ellenőrzés és a beruházások új rendszerének szabályozását is. Ez a változás fontos igazga­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next