Közalkalmazott, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1967-01-12 / 1. szám
Új év — új feladatok Amikor szilveszter éjjel 12 órakor összecsendültek a poharak, elhangzott a szokásos Boldog új évet kívánok, eredményes és sikeres esztendőből vettünk búcsút. 1966. töretlen folytatása volt azoknak az éveknek, amelyekben nagy lépésekkel haladtánk a szocializmus építésének útján. A tavalyi esztendő a harmadik ötéves terv első esztendeje volt. Az előzetes adatok ismeretében sportnyelven szólva megállapíthatjuk: jól vettük a startot. Iparunkban, mezőgazdaságunkban a termelés újabb sikereit értük el, amelyeknek legfőbb lendítője a mögöttünk hagyott évben a kongresszusi verseny volt, az a hatalmas tömegmozgalom, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának tiszteletére bontakozott ki hazánkban. A tavalyi esztendőben sok helyütt próbálkoztak már élni azokkal a lehetőségekkel, amelyek az új gazdasági mechanizmus előkészítésének jegyében már a vezetők rendelkezésére álltak. Növekedett a munka termelékenysége, a termelés célja mind inkább a tényleges igények kielégítése volt. Erősödött a szocialista demokratizmus, az irányítás minden posztján növekedett a felelősségérzet a végzett munkáért. Mindezeket az eredményeket summázta és a jövő útját rögzítette a párt IX. kongresszusa. Két hét eltelt már az új esztendőből is. Az országban mindenütt a harmadik ötéves terv második esztendeje feladatainak megoldásán munkálkodnak. A kongresszusi verseny időszakában megszokott lendülettel kezdtek hozzá az országban az új termelési feladatok megoldásához. A feladatok ismertek, rögzíti azokat az 1967-es népgazdasági tér, a célok adottak, boldogabb jövőnk ott kovácsolódik a gyárakban, az állami irányítás különböző posztjain. Rajtunk múlik, hogyan alakul holnapunk. Az új esztendő azonban nemcsak az újabb termelési sikerek időszaka. Jelentős politikai, társadalmi feladatok megoldásának éve is kezdjük talán azzal, ami már megkezdődött hivatalainkban, intézményeinkben, a szakszervezeti választásokkal. Ebben az évben a szakszervezeti munka minden posztján — a bizalmi csoportoktól a központi vezetőségig — sor kerül a számvetésre. Minden választott szakszervezeti funkcionáriusnak oda kell állnia választói elé és elmondania: hogyan sáfárkodott az előlegezett bizalommal, miképpen oldotta meg azokat a feladatokat, amelyek dűlőre juttatását jogosan várták tőlük megbízóik, a szakszervezet tagjai. A számadás a végzett munkáról egyben újabb döntések ideje is. A tagságnak döntenie kell, ismerve az elvégzett munkát, ki az, akit ismét funkcióba emel, ki az, aki tevékenységével megszilárdította, vagy újonnan elnyerte a bizalmat. A választások előkészítése, a jelöltek gondos kiválasztása, a taggyűlések, a küldöttértekezletek sikeres lebonyolítása nemcsak a szakszervezeti bizottságok, a jelölő bizottságok feladata, hanem minden szakszervezeti tagé is. A legutóbbi választásokon és az azóta eltelt időben tagságunk sokszor tanújelét adta: érzi és érti a tisztségviselők megújításának, a legrátermettebbek kiválasztásának, a szakszervezeti munka végzésének fontosságát. Legyen ez így az idei választásokon is. Az újonnan megválasztott szakszervezeti funkcionáriusok, támaszkodva a tagság aktivitására, munkálkodjanak megválasztásuk után a szakszervezeti munka további fellendítéséért. Az új esztendőben azonban nemcsak a szakszervezeti választásokon járul az urnák elé leadni voksát a szakszervezetek milliós serege, hanem az ország egész lakosságával egyetemben március 19-én lakóhelyén is mindenki szavazni megy: arról dönt, hogy ki képviselje szűkebb pátriája érdekeit a különböző szintű tanácsokban és a legfelsőbb államhatalmi szervben, az országgyűlésben. A választásokig ugyan még több mint két hónap van hátra, előkészületei azonban már megkezdődtek. S ezekben az előkészületekben nem kis szerepük van a tanácsi szerveknek, amelyeknek a Hazafias Népfront szerveivel karöltve, a választásokra jogosultak öszszeírásától kezdve sok mindent kell elvégezniük. A tanácsoknak és a tanácsi apparátusnak ezeket a feladatokat a napi munka végzése mellett kell megoldaniuk. A március 19-i választás lesz az első, amelyet a múlt évben elfogadott új választási törvény alapján bonyolítanak le hazánkban. A választásokon nemcsak a tanácstagokat, hanem a parlamenti képviselőket is egyéni választókerületenként választják. Ez fontos mozzanata a szocialista társadalmi viszonyok továbbfejlesztésének és megteremti a legszemélyesebb kapcsolatokat az állampolgárok és országgyűlési képviselőjük között. Az új törvény azonban tovább megy ennél. Lehetőséget biztosít két vagy több jelölt állítására is. Az új esztendőben számvetést csinálnak a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetségben tömörült fiatalok is. Kongreszszusukon arról adnak majd számot, hogyan felelt meg a KISZ azoknak a feladatoknak, amelyek teljesítését joggal várja el a párt, népünk, a magyar fiataloktól, összeül majd tanácskozni — a IX. kongreszszus javaslatára — a termelőszövetkezetek első országos kongresszusa is. E tanácskozáson megválasztják majd az Országos Termelőszövetkezeti Tanácsot és döntenek majd arról is, hogy meg kell alakítani a területi termelőszövetkezeti szövetségeket. Az idei esztendőben fejlődésünknek megfelelően tovább szélesedik társadalmi rendszerünk demokratizmusa. E széles körű demokratizálódási folyamat együtt jár a szakszervezetek szerepének növekedésével. A szakszervezetek, mint a dolgozók képviseleti szervei, már a gazdaságirányítás reformjának előkészítése során széles jogkörű társadalmi partnereivé válnak a gazdasági és államigazgatási vezetőknek. A megnövekedett lehetőségek azonban többet követelnek a szakszervezetektől is. Az új feladatokra való felkészülés mellett továbbra is el kell végezniük mindazt, amit eddig tettek, sőt az igények növekedésével nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy ennél kicsit többet és jobban kell dolgozniuk. A szakszervezeteknek, mint a bérből és fizetésből élő dolgozók legátfogóbb osztályszervezetének, ismerniük kell a dolgozók társadalmi és egyéni igényeit és a lehetőségeket figyelembe véve, az állami szervekkel közösen ki kell dolgozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják ezeknek az igényeknek a kielégítését. Nem hanyagolható el azonban a szakszervezeteknek és minden egyes szakszervezeti funkcionáriusnak az a fontos feladata sem, hogy mind nagyobb gondot fordítsanak a dolgozók, a tagságuk világnézetének formálására, alakítására, a marxista-leninista világnézettől idegen, az itt-ott fellépő téves nézetek, káros jelenségek és szokások leküzdésére. A szocialista nevelésnek érvényesülni kell a szakszervezeti munka minden részében. Az idei esztendő jelentőségét ezeken túlmenően az is aláhúzza, hogy ez az év az új gazdasági mechanizmus előkészítésének utolsó esztendeje. A következő új évkor már életbe lép a gazdasági irányítás új rendszere. Ezt az esztendőt államhatalmi szerveinknek is fel kell használniuk arra, hogy alaposan felkészüljenek az új feladatokra, elvégezzék mindazt, ami szükséges az új irányítási rendszer sikeres megvalósításához. Mi ezekhez a feladatokhoz szakszervezetünk minden tagjának erőt, egészséget, és sok sikert kívánunk! ! Világ proletárist, egyesüljetek!BUKÓZ ALKAIMAZOTTA A SZAKSZÍR VÍZET É MEI KÖZP 0 MŰ LAPJA XX. ÉVFOLYAM 1. SZÁMÁRA 50 FILL 1957. JANUÁR 12 A pártkongresszus a tanácsokról, az államigazgatási munkáról A Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusát megelőzően és azóta is országszerte sok szó esett belpolitikai kérdésekről, társadalmi életünk helyzetéről és ezekkel összefüggő további feladatainkról. Az alábbiakban csokorba gyűjtöttük a pártkongresszus tanácskozásának anyagából azokat a megállapításokat, a feladatokat meghatározó összességeket, amelyek a tanácsokat érintik. Összeállításunkhoz alapul szolgált Kádár János elvtársnak, a Magyar Szocilista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának előadói beszéde és zárszava, továbbá Kállai Gyula elvtársnak, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándor elvtársnak, a SZOT főtitkárának hozzászólása, valamint a kongresszus határozata. A szocialista állam erősítése, fejlesztése A Magyar Népköztársaság jogrendje biztosítja az állampolgárok teljes egyenjogúságát, államunk az egész nép érdekeit képviseli és szolgálja. A szocialista nemzeti egység kiszélesítése tovább erősítette és szilárdította a szocialista államhatalmat. Népi államunk a társadalom valamennyi becsületes tagjának biztosítja a szilárd jogvédelmet, a demokratikus jogok gyakorlásának széles körű lehetőségeit, de elnyom minden — szocialista vívmányaink, a népi hatalom, a törvényes rend ellen irányuló — restaurációs törekvést. A munkásosztály hatalmát megvalósító állam funkciójára a kapitalizmusból a kommunizmusba való hosszú történelmi átmenet egész időszakában szükség van. A párt — az állam szerepének e felfogásából kiindulva — szükségesnek tartja az állam és az állam különböző szerveinek erősítését, demokratikus továbbfejlesztését. Ebben az időszakban, ha a helyzet valamely oknál fogva nem éleződik, az állam működésében az elnyomó funkciók mindinkább csökkennek és nagyobb szerepet kap az egyszerű dologi igazgatás, a gazdasági és kulturális szervezés alkotó munkája, az emberek mindennapi gondjaival való foglalkozás. A tanácsok munkájának továbbfejlesztése érdekében elsőrendűen fontos, hogy növeljük önállóságunkat, hogy a központi szervek további feladat- és hatásköröket, anyagi eszközöket adjanak át a tanácsoknak, a megyei tanácsok pedig növeljék tovább az alsóbb szintű, különösen a városi és községi tanácsok hatáskörét, mert azok vannak közvetlen kapcsolatban a lakossággal. Szükséges, hogy a vezető testületek az eddiginél is elmélyültebb, igényesebb elemző munkát folytassanak, gondosabban tárják fel a társadalomban és a gazdaságban végbemenő objektív folyamatokat. Elhatározott cél: minden szinten javítani kell a párt- és állami szervek együttműködését, hogy kialakuljon közöttük a helyes munkamegosztás. Állami szerveink sokat fejlődtek, tovább kell erősíteni őket, hogy a megfelelő pártfórumtól kapott elvi-politikai útmutatás alapján önállóan dolgozzanak. Indokolt, hogy a jelenlegi tanácstörvény helyett olyan új törvény szülessék, amely figyelembe veszi az új gazdaságirányítási rendszert, pontosan meghatározza a tanácsok helyét és feladatait a szocializmus teljes felépítésének szakaszában. A hazánkban 1949 óta végbement változásokat időszerű új alkotmányban is megfogalmazni. Az új alkotmány csak széles körű előkészítéssel dolgozható ki. Ebbe be kell kapcsolnunk a tudomány és a gyakorlat legjobb szakemberein kívül a dolgozó tömegeket is. Irányítási rendszerünk és vezetési módszereink fejlesztése A párt feladata az állami szervekben, a tanácsokban dolgozó elvtársak, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek és más tömegszervezetek, az egész társadalom segítségével erősíteni és fejleszteni állami, tanácsi szerveink munkájának demokratizmusát, hatékonyságát és támogatni, ami abban jó, és leküzdeni a bürokratizmust, a megengedhetetlen befolyásolást és mindazt, ami rossz a jelenlegi gyakorlatban. Államéletünk demokratizmusának, az állami és a tanácsi munka hatékonyságának további erősítése, a munka rossz vonásainak és gyengeségeinek megszüntetése mindenekelőtt irányítási rendszerünk és vezetési módszereink megjavítását és fejlesztését, a szorosan vett hatósági munkában pedig igazgatási rendszerünk egyszerűsítését kívánja meg. A Központi Bizottság rendszerünk demokratizmusának intézményes továbbfejlesztéséről szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy társadalmunk a demokratizmus kellő érvényesítése és a különböző visszásságok leküzdése tekintetében nem tudott teljes mértékben élni a jelenlegi alapintézményeink és irányítási rendszerünk által eddig is biztosított lehetőségekkel sem. Szocialista céljaink mielőbbi és jobb megközelítése, rendszerünk további megszilárdítása és fejlesztése annál eredményesebb lesz, minél inkább erősödik a szocializmus, a demokratizmus híveinek gondolkodásában és magatartásában a jogok és kötelességek egységének tudata. Amikor a szocialista demokráciát tovább szélesítjük, azt akarjuk elérni, hogy dolgozó népünk még közvetlenebbül, jobban, aktívabban éljen a demokratikus jogokkal, mindenki kivegye részét üzeme, vállalata, termelőszövetkezete ügyeinek, de egyben községe, városa, megyéje, hazája országos nagy ügyeinek intézéséből is, és ily módon a gyakorlatban az eddiginél is jobban valósuljon meg az az igazság, hogy a nép a hatalom birtokosa. Az állami szervek vezetőinek egyszemélyi felelőssége A káderek kiválasztásának és nevelésének a VIII. kongresszuson megerősített alapelvei helyesnek bizonyultak. Ennek tudható be, hogy az azóta vezető beosztásba került káderek nagy többsége megállta a helyét. Nőtt a káderek elméleti felkészültsége, vezetői képessége, a tömegek iránti figyelmessége. A párt céljai csak úgy válnak valósággá, ha a vezető posztokon a párt politikáját értő, azt végrehajtani képes párttag és pártonkívüli vezetők dolgoznak. A párt vezető szerepének növelése szükségessé teszi az állami munka pártirányításának és a kormányzati munkának további fejlesztését. Ezért a párt- és állami szerveknél felsőbb és alsóbb szinten meg kell szüntetni a párhuzamosságokat, a szervezeti felépítésben mutatkozó összefonódást, a munkában jelentkező átfedéseket. Növelni kell az állami szervek vezetőinek személyi felelősségét az általuk irányított terület munkájáért. A káderek kiválasztásának alapelve marad, hogy a vezető tisztségekbe a népi demokráciához hű, kellő politikai és szakmai felkészültségű, szervezőképes és irányítani tudó embereket kell helyezni. A személyi kérdések eldöntésénél a párt e követelmények betartását, mindenféle statisztikai szemlélet elvetését, a szigorúan egyéni elbírálást kívánja mindenkitől, minden szervezettől és intézkedő fórumtól. Minden vezető gondolkodásában, tetteiben és magatartásában kifejezésre kell jutnia, hogy munkaterületén politikailag, szakmailag megbízható, hozzáértő képviselője a nép érdekeinek. A káderek kiválasztásánál, előléptetésénél, munkájuk értékelésénél még mindig elég gyakoriak a formális vonások. A helyes káderpolitikai elvek jó gyakorlati érvényesítéséhez szükségesnek látszik, a káder-hatáskörök szabályozása. A vezetők munkájáról, sorsáról ott döntsenek, nevelésükkel ott foglalkozzanak, ahol őket legjobban ismerik, s reális véleményt tudnak alkotni munkájukról és magatartásukról. A IX. pártkongresszus szinte teljességgel felvetette mindazokat a kérdéseket, amelyek a tanácsi munka területén dolgozókat elméleti és gyakorlati téren foglalkoztatják, és megjelölte a további feladatokat. A hatáskörök kialakítása a gazdaságirányítási reform előmunkálatai során előkészületben van, s ez azt jelenti, hogy nemcsak a gazdasági, hanem a hatósági jogkörök is rendezőinek. F. O. Jogfejlődésünk új szakasza Az új gazdasági mechanizmus számít a dolgozók öntevékenységére, nagyobb aktivitására, segíti ennek kibontakozását. Ez a követelmény nem korlátozódhat a termelés és az értékesítés gazdasági folyamatára, átformáló és fejlesztő erőként hat majd a szorosabb értelemben vett állami és a szakszervezeti mechanizmusra, ezek együttműködésére is. Téves álláspontok A dolgozók aktív támogatásának fontos előfeltétele a jobb, gyorsabb tájékoztatás, melyből a szakszervezetnek is részt kell vállalnia. Vonatkozik ez a gazdasági reform minden lényeges elemére és összefüggésére, így a jogfejlődésre is. A jogfejlődés irányát és jelentőségét illetően — még a jogalkalmazók körében is — meglehetősen szélsőséges , nézetek tapasztalhatók. Mivel a gazdasági reform jogi eszközei a szállítási szerződésekről szóló jogszabály kivételével még nem jelentkeztek s a közeli hónapokban nagyobb számban nem is fognak megjelenni, egyesek arra következtetnek, hogy a jogalkotás csak szerszórványosan és szinte mellékesen fog a reform segítségére sietni. Mások fenntartásokkal fogadják a már kialakult közgazdasági elgondolásokat is, mert az új vonások realizálását csak a jogszabályok keretében tudják elképzelni. Mindkét álláspont téves. A jog szerepe az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésénél és kibontakoztatásánál nem hanyagolható el, de nem is helyezhető első helyre E nézeteknek nincs is elvi alapjuk, inkább a tájékozottság hiányából adódnak. Megcáfolásukra is legalkalmasabb egy rövid helyzetkép. Rekorddal kezdte munkáját a szolnoki papírgyárban az osztrák Volta papírgyártó gépsor. Tíz százalékkal termel többet, mint amennyire a garancia szél. A tényleges helyzet A gazdasági reform központjában az állami vállalat áll. Ennek önállósága, viszonya a felsőbb szervekhez, a gazdasági ösztönzők itteni érvényesülése határozza meg a termelés és az áruforgalom döntő szektorának s ezen keresztül népgazdaságunk, egészének működését. Ezért az új gazdasági mechanizmust szolgáló jogszabályok közt is kiemelkedő jelentőségűek az állami vállalat státusáról, vezetéséről, működéséről szóló jogszabályok, ideértve az ágazati felelősség érvényesülésének, az ellenőrzés és a beruházások új rendszerének szabályozását is. Ez a változás fontos igazga(Folytatás a 2. oldalon)