Közalkalmazott, 1967 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1967-01-12 / 1. szám

Jogfejlődésünk új szakasza (Folytatás az 1. oldalról) Jási, pénzügyi, polgári jogi stb. jogterületeket hoz mozgásba. A Polgári Törvénykönyvnek például nemcsak az állami vál­lalatokról szóló fejezete, de a közös vállalatok kapcsán a polgári jogi társaságról, a be­ruházások tekintetében pedig a szocialista szervezeteik vál­lalkozási szerződéseiről szóló rendelkezései is gyökeres re­formra szorulnak. A változások tovább gyű­rűznek a tanácsok munkate­rületére. A jogi reform egyik alapgondolata a hatósági és a gazdálkodási jogkörök éles megkülönböztetése, szétválasz­tása, s ezáltal mindkét tevé­kenység hatékonyságának fo­kozása. Ez különösen a taná­csoknál teszi szükségessé a részletekbe menő szabályozást. De ugyanígy el kell határolni a különböző szintű tanácsok és tanácsi szervek gazdasági fel­adatait és külön kell szabá­lyozni a helyi érdekeket kép­viselő tanácsok és az egész ágazat irányítását ellátó mi­nisztériumok együttműködé­sét is. A mezőgazdaságnak is azo­nos ütemben, kell bekapcsolód­nia az új gazdasági mechaniz­musba. A mezőgazdaság bo­nyolultabb viszonyai azonban a jogi fejlődéstől is többet kö­vetelnék meg, mint az új gaz­dálkodási formák kialakítását. Az új termelőszövetkezeti kó­dex és a hozzá szorosan kap­csolódó földjogi reform lénye­gében hármas feladatot kell hogy betöltsön. E jogszabá­lyoknak ki kell küszöbölniük a régebbi gyakorlat hibáit, a korábbi végrehajtás fogyaté­kosságait (például meg kell ol­daniuk a pártoló tagság, a tisztázatlan földhasználat sok törvényességi problémáját). Tovább kell fejleszteniük a mezőgazdasági jog intézmé­nyeit a földtulajdonjogtól a tagsági viszony új vonásain át a nagyüzemi szervezetig. Vé­gül a tisztult és magasabb szintre emelt belső szövetke­zeti mechanizmust szoros és egyenrangú kapcsolatba kell hozni az új gazdasági mecha­nizmus más ágazataival és egységeivel, ami szükségessé teszi a mezőgazdasági értéke­sítés és beszerzés új alapokra helyezését. Lényegében hasonló a hely­zet a munkajog területén is, ah­ol nemcsak az új irányítási rendszer útjában álló kötöttsé­geket kell megszüntetni, ha­nem törekedni kell a túlbo­nyolódott, nehezen áttekinthe­tő régi szabályozás korszerű­sítésére is és ki kell alakítani a gazdasági vezetés és a dol­gozók, elsősorban a szakszer­vezet újszerű együttműködé­sét, az egyes egységeken belül az anyagi ösztönző erők minél közvetlenebb érvényesülését, a magasabb szinten jelentkező új igényekhez, az új gazdasági mechanizmus, a szocialista de­mokratizmus növekvő köve­telményeihez igazítsuk. Olyan folyamatról van szó, amelynek épp­úgy jellemvo­nása az újszerűség mint a fo­kozatosság. Terjedelmes és alapvető kódexek egész rend­szerét nem lehet egyik napról a másikra felcserélni. Ez elvi­leg sem lenne helyes, mert az új gazdasági mechanizmus be­vezetése még koránt sem je­lenti az új gazdálkodás teljes kibontakozását. Az átalakulás sokszor jogilag is szakaszokra bontott átmenetet, ideiglenes vagy gyakorlati kipróbálásra is alkalmat adó jogi megoldá­sokat tesz szükségessé. Az új vonások azonban az utóbbi jogszabályokban is olyan erő­sek és egyértelműek lesznek, hogy még az érintetlenül ma­radó jogszabályok alkalmazá­sánál is új szemléletre, az ösz­­szefüggések hiánytalan érvé­nyesítésére lesz szükség. Alaposan felkészülni az új feladatokra Ezért az előkészületben levő sokszínű jogi reform már most sem lehet egyedül a kodifiká­­torok gondja. A jogi változá­sok fő iránya már világos. Kétségtelen az is, hogy az új szabályok gyakorlati bevezeté­se, alkalmazása minden posz­ton több önállóságot, a célok pontos ismeretét, nagyobb ha­tározottságot, fokozott szakmai igényességet követel. Minderre jól fel kell készülni. A jogszabályelőkészítés fo­kozódó sodrában már nagyon jól érzékelhető, hogy az új gazdasági mechanizmus beve­zetéséig rendelkezésünkre álló idő milyen rövid. A gyakorlati jogalkalmazók, tanácsi, igaz­ságügyi stb. dolgozók előtt az új év levegősebbnek tűnik. Lehet, hogy az egyes beosz­tásokban így is lesz. A veze­tők, a gazdasági élethez köze­lebb álló ügyintézők, szakszer­vezeti szerveink számára azon­ban már most határozottan — szinte sürgetően — jelentke­zik, az a feladat, hogy az év első felében"­­ összpontosítsák erőiket az elvi, politikai felké­szülésre, a jó végrehajtás dön­tő előfeltételeinek megterem­tésére, az esetleges hátralékok feldolgozására, stb. 1967 má­sodik felében ugyanis az új jogszabályok megjelenése egy­más után és olyan mértékben várható, hogy azok oktatása, elsajátítása, az átmeneti in­tézkedések megtétele, az új jogintézmények gyakorlatba vétele a jól felkészített és elő­re megszervezett erőket is tel­jes mértékben igénybe fogja venni. DP Szép György Egyöntetűséget a gyakorlatban De vajon ezek az anyagi ösztönzők s egyáltalán az új gazdasági tényezők kialakul­hatnak-e és működhetnek-e zavartalanul megfelelő jogi formák és jogi biztosítékok nélkül? Az árszabályozási ha­táskör, a nyereségelszámolás rendje, a hitelgazdálkodás szervezeti keretei stb. mind magasszintű szabályozást igé­nyelnek. Találó hasonlat, hogy kereskedelmi módszerekről, a gazdasági hatóerők szabadabb játékáról nem beszélhetünk a „játékpálya” és a „játékszabá­lyok” megjelölése nélkül. Hangsúlyozni kedd azt is, hogy az új irányítási mechanizmus új szankciórendszert is igényel, mely a túlzott kockázatválla­lástól a haszonhajhászó visz­­szaélésig differenciált jogkö­vetkezményeket állít a közér­dekkel ellenkező gazdálkodás útjába anélkül, hogy lefékez­né a bátor kezdeményezőkész­séget. A IX. kongresszus határoza­tai fejlődésünk feladatait és új vonásait elvben összehan­goltan, a várható új összefüg­gésekkel is számolva mutat­ják be. Ennek az egyöntetű­ségnek kell érvényesülnie a gyakorlatban, így a jogi meg­oldások kialakítása és alkal­­mazása területén is. Megállapítható ezért, hogy széles elvi alapokról kiindulva jogfejlődésünknek új szaka­szához érkeztünk. Ennek célja, hogy a már kiépült és az ed­digi követelményeket általá­ban jól kielégítő szocialista jogrendszerünket fokozatosan Szakszervezeti választásra készülünk Portré két régi szb. titkárról ! Gyarmati Rózsa a XI. kerü­leti tanács pénzügyi főelőadó­ja, a szakszervezeti bizottság titkára. Régi tisztviselő s rég­óta szakszervezeti tisztségvise­lő. 1945-ben lett szakszervezeti tag és 1952 óta tölt be szak­­szervezeti vezetői munkakört. A szakszervezeti munkát szív­­vel-lélekkel csinálja. Vezetett már szemináriumot is, s lelkes munkájáért különböző »­házi« jutalmazásokon kívül kétszer kapott kitüntetést: a Munka Érdemérmet és a »Szakszerve­zeti munkáért­« bronzérmet január 24-én, amikor a VI. ke­rületi tanácsnál a szakszerve­zeti választást tartják, nem is tudja, hányadszor szerepel a neve a vezetőségi jelöltek lis­táján. Kora reggel ott van munka­helyén, ott van késő dél­után, ha valakinek a sorsáról van szó, ha beteglátogatást kell szervezni, ha »ügyet kell intézni«. Munkabeosztása sze­rint sokszor jár külső szolgá­laton mint a pénzügyi osztály főelőadója. Ilyenkor útba ejti a beteg kollégákat, s ha kell, eljuttatja a segélyt személye­sen. Ha a lakáskiutalást a szak­­szervezeti bizottság javaslatá­ra megkapta valamelyik csa­ládos kolléga, eljuttatja az örömhírt s a kiutalót ő maga, örül, ha jót tehet valakivel... Igaz Imre az Országos Talál­mányi Hivatal újítási találmá­nyok osztályán csoportvezető. Nem függetlenített szakszerve­zeti funkcionárius, mint a ki­sebb létszámú közhivataloké általában. A fiatal kolléganők »Imre bácsinak« említik, a ha­sonlóan fiatal kollégák csak Imrének. Mert a külső sokszor megtéveszt. Magam sem hit­tem róla, hogy már elmúlt öt­ven éves és katona fia van, meg huszonhat éves gyermeke is. A Találmányi Hivatalhoz néhány éve úgy »tért vissza« a KGM-ből, ahová pár évre elhe­lyezték. De ott is, itt is meg­maradt a szakszervezeti funk­cióban. Mielőtt először helyez­ték volna a Találmányi Hiva­talhoz az újítási találmányok osztályára, már a miniszté­riumban is vb-elnök volt Tíz éve szb-titkár jelenlegi hivatalában és már a harma­dik szakszervezeti választást készíti elő héttagú szb-gárdá­­jával. Kollégái azt mondják: az utóbbi időben sok előadást szervezett meg, hogy ebben a gazdaságilag fontos hivatalban — s melyik szakhivatal nem fontos gazdasági szempontból? — megismerjék a munkatár­sak az új gazdasági mechaniz­mus irányelveit, hiszen az újí­tásoknál különösképpen nagy gonddal kell majd szem előtt tartani az új irányítás elveit, a gazdaságosság érvényesítésé­nek lehetőségeit. A szakszerve­zeti bizottság nagy segítséget nyújthat a hivatali munkához, a munka egyszerűsítéséhez. Igaz Imre legutóbb a szerve­zés »magasiskoláját« teremtet­te meg, amikor a szakszerve­zeti bizottság rendezésében kongresszusi tájékoztatót szer­vezett Az előadók a hivatal szakemberei voltak, és saját munkakörüket tartva szem előtt »bontották« elemeire a pártkongresszus határozatait A szakszervezeti bizottság 1967. évi költségvetését már az új irányelvek érvényesítésével tárgyalták meg és fogadták el. A sportkör kiadását például csökkentették, tekintettel arra, hogy a hivatal 116 főnyi dolgo­zó­ gárdájából kevesen sportol­nak. Viszont a SZOT-hoz for­dult a szakszervezeti bizottság a taggyűlés határozata nyo­mán, több családi üdültetési beutalót kérve. Élénk szakszervezeti életünk — mondták a kollégák — Igaz Imre érdeme. . . Most a legfontosabb: a szakszervezeti választások gondos előkészítése A szakszervezeti bizottság testületi munkájáról Tata Városi Tanács szak­­szervezeti bizottsága minden évben munkatervben rögzíti feladatait. A szakszervezeti bi­zottság a lehetőségekhez mér­ten törekszik, hogy a munka­tervben meghatá­rozott szem­pontokat betartsa. Munkatervünkben első he­lyen a dolgozók élet- és mun­kakörülményeinek javítását, a hivatali munka zökkenőmen­tes biztosítását, a dolgozók kulturális igényeinek maximá­lis kielégítését rögzítettük. A munka­­ eredményességének biztosítására a különböző megbízatásokat a reszortfele­lősök végzik, akik általában negyedévenként szakszervezeti bizottsági ülésen beszámolnak végzett munkájukról. A reszortfelelősök szoros kapcsolatot tartanak a bizal­miakkal, ezért a szakszerveze­ti bizottság minden hónapban a bizalmiak, illetve a szakszer­vezeti­­ bizottsági tagok útján alaposan megismerni a dolgo­zók problémáit. A gazdasági-, a munkaügyi-, a nő-, a kultúr- és az üdülte­tési felelős beszámolójában teljes tevékenységét ismerteti, amit az stb. megvitat és szük­ség esetén a felelőst külön fel­adattal bízza meg. A munkaügyi felelős állan­dóan kapcsolatot tart a hiva­talvezetéssel és a dolgozó problémáit közvetlenül a hiva­talvezetéssel megtárgyalva tá­jékoztatja a szakszervezeti bi­zottságot. A kultúrfelelős színházláto­gatást, bált szervez, állandóan tájékozódik a dolgozók kultu­rális igényéről és adott eset­ben tanáccsal, folyóiratok, könyvek beszerzésével segíti a dolgozók kulturális fejlődését. Az üdülési felelős összegyűj­ti az igényeket, megszerzi a beutalókat, segít az elosztás­ban, amely egyik legalapve­tőbb feladata is. Ugyanis min­dig meg kell vizsgálni azokat a szempontokat, amelyek alap­ján a mindig túlzott számmal je­lentkező igénylők között a ren­delkezésre álló beutalókat a szakszervezeti bizottság, a bi­zalmiak javaslatát is figyelem­be véve ossza el. A nő felelős feladatának te­kinti a dolgozó nők társadalmi megbecsülésének elmélyítését, munkájuk megkönnyítését és figyelemmel kíséri, hogy a női dolgozókat ne érje hátrány fi­zetésben, elbírálásban. Évente több ismeretterjesztő előadást szervez, például egészségügyi filmvetítést, kozmetikai, gyer­meknevelési tanácsadást. A felsorolt reszortfelelősök munkáját a szakszervezeti bi­zottság fogja össze, irányítja, mint testületi szerv. Az szb önállóan is sok feladatot hajt végre, például javaslatokat ké­szít a hivatalvezetésnek az osztály­értekezletek témájához s megbeszéli a hivatalvezetés­sel a dolgozók jutalmazását, biztosítja a dolgozók tovább­tanulását, összekötő kapocs a dolgozók és a hivatalvezetés között közreműködik a társa­dalmi munka megszervezésé­ben — mint például a víkend­­ház-építésben, parképítésben, szabadtéri színpad környéké­nek elrendezésében. Minden év decemberében a szakszervezeti bizottság érté­keli az évi munkáját. Az szb legfontosabb feladata jelenleg, hogy a szakszervezeti választá­sokat előkészítse olyan formá­ban, hogy a beválasztott szak­­szervezeti dolgozók hatékony munkát tudjanak kifejteni a dolgozók életszínvonalának emelésében, a munka javítá­sában. Jó kezekben a szociális ügy Horváth Gizelláról, a So­mogy megyei Tanács szakszer­vezeti bizottságának TT-elnö­­kéről. Pusztai Ferenc, a Köz­­alkalmazottak Szakszervezete Megyei Bizottságának titkára a következőket mondja: — Kevés beszédű, szerény, nagyon lelkiismeretes szak­­szervezeti aktíva. Olyan em­ber, aki hasznos munkát vé­gez, s eredményeiről nem szí­vesen beszél. Ezért szeretik munkatársai és becsülik felet­tesei ... Szívesen csinálom Életútja nem sokban külön­bözik a többi, a közigazgatás­ban vagy hasonló beosztásban dolgozó társáétól. Még a taná­csok megalakulása előtt került Tolna megyében az egyik kör­jegyzőségre gyakornoknak, majd egy tanfolyam elvégzése után Ozorára segédjegyzőnek. Volt azután Várongon, Dalma­­don a tanácsok megalakulása után vb-titkár helyettes. 1951- ben került Somogyba, a me­gyei tanács kereskedelmi osz­tályára statisztikusnak. Ké­sőbb áthelyezték az egészség­­ügyi osztályra, ahol szociálpo­litikai megbízást kapott . — Nagyon szép, igaz, na­gyon nehéz munka is. Gondo­zási, szociális otthonba helye­zési, felnőttápolási, rendkívüli segélyügyek, meg még renge­teg más feladat vár rám majd mindennap ... De szívesen csi­nálom. Ugyanilyen örömmel vállal­ta 1952-ben azt is, hogy tagja lesz a tanács szakszervezeti bi­zottságának és azon belül szo­ciális ügyekkel foglalkozik. E munka kapcsolódik az övéhez, s ha eredménnyel jár, akkor öröme megduplázódik. Elnöke a Társadalombiztosítási Ta­nácsnak, s tagja a megyei bi­zottság szociális bizottságának is. Megoldott lakásproblémák A megyei tanács régi, több évszázados, vastagfalú, eléggé egészségtelen épületben van. Hiába ragyog kint a nap, az épület komor és hideg. Sike­rült kiverekedni, hogy a fűtést már jóval a rendelet engedé­lyezte idő előtt megkezdik és lejárta után sem hagyják ab­ba.­­ Nem volt megfelelő öltöző, váróhelyiség a gépkocsiveze­tőknek s a hivatalsegédeknek. Közbenjárásukra megoldódott ez a gond. Ugyancsak segítet­tek a konyha és az étkezés korszerűsítésében. Nagyon égető volt a tanács több­ dolgozójának lakáshely­zete. Először beszéltek a vég­rehajtó bizottság vezetőivel, azután készítettek egy felmé­rést és javaslatot is tettek, hogy milyen sürgősségi sor­rendben oldják azokat meg. S hogy a tanács vezetői mennyi­re becsülik a szakszervezet munkáját, azt bizonyítja, hogy azóta legtöbb lakásgond már a múlté. Sándorfi Ferenc, Hor­váth Sándor és még több taná­csi dolgozó lakásügye így a szakszervezet javaslatára oldó­dott meg. Szociális ügyeket intézni rengeteg feladattal, áldozatvál­lalással jár. Ismerni kell az embereket, felfigyelni arra, hogy ha valaki nem törődik saját egészségével és javasolni neki, menjen el, pihenje ki magát, nehogy baj legyen, vagy segíteni akkor, ha látják, hogy egy család anyagi gon­dokkal küzd. Horváth Gizella ezt a munkáját is éppen olyan lelkiismerettel látja el, mint hivatali feladatát Mindenkire gondol Herczegh Mihálynak azt in­tézték el, hogy a füredi szív­kórházba mehessen. A több­­gyermekes Szabó Jánosné egyik állandó kezelésre szoru­ló gyermekét három hónapra szanatóriumba küldték. Kiter­jed a figyelmük a táppénzes, a betegállományban levő szak­­szervezeti tagok érdekének védelmére is. Vidéki útjait arra is felhasz­nálja, hogy a községi tanácsok szakszervezeti munkáját segít­se, s most pedig beszélgessen az emberekkel a szakszerveze­tek közeledő választásáról. Fontos és sokrétű feladat Csiffáry Dezsőné 1960-tól szakszervezeti bizalmi a Ko­márom megyei Tanács Ipari Osztályán. Amikor munkájá­ról érdeklődtünk ezeket mon­dotta: — Bizalmi tevékenységem nem merül ki a tagdíj besze­désében. Ennél sokkal fonto­sabb feladatokat látok el cso­portomban, fő feladatom: az osztályvezetés, valamint a szakszervezeti bizottság és a dolgozók közötti kapcsolat biz­tosítása. Az osztályon a munkaérte­kezleteket előkészítem, az osz­tályvezetővel megbeszéljük az időpontot és a napirendi pon­tokat, majd ezt közlöm a dol­gozókkal. Osztályértekezletein­ken az aktivitás jó, dolgozóink széleskörű vitát folytatnak a napirendi pontokról. Munka­­értekezleteink után az osztály­­vezetővel megbeszéljük, érté­keljük az értekezlet tapaszta­latait Nem kis feladatom annak biztosítása, hogy csoportom tagjai politikai továbbképzé­sen vegyenek részt. Eredmé­nyeink e területen sem lekicsi­­nyelhetők, mert a csoporthoz tartozó valamennyi dolgozónk a Marxista Esti Egyetem, va­lamint a Megyei Tanács V. B. Pártszervezet által szervezett Gazdaságpolitikai Tanfolyam hallgatója. Az osztály dolgozói rendel­keznek az előírt szakmai ké­pesítéssel. Ezt egy-két dolgo­zónk a közelmúltban szerezte meg. E dolgozóknak segítséget adtunk mind szakmailag, mind anyagilag. Az a dolgozó, aki rendelkezett a szükséges tan­anyaggal (tankönyv, irodalom) kölcsönözte azt a vizsgára ké­szülő munkatársainknak, így sokszor néhány száz forint ki­adástól mentesült dolgozótár­sunk. 1966-ban több dolgozónk sa­játította el az Általános Ál­lamigazgatási Ismereteket. Eb­ben is segítséget nyújtottunk csoportos tanulás formájában, majd a vizsga előtti beszélge­tésekkel. A legnagyobb eredmény: az osztály dolgozóinak szervezett­sége száz százalékos. A tagdíj­morál jó. Valamennyi dolgo­zónk tagkönyve rendezett. A jutalmazásoknál, a kitün­tetéseknél, valamint a rend­kívüli előléptetéseknél az osz­tályvezetés javaslatomat kiké­ri. Szakszervezeti csoportérte­kezleteinken mindenkor ak­tuális politikai, gazdasági és egyéb témákat beszélünk meg. A párt IX. kongresszusának anyagát is megtárgyaltuk cso­portértekezleten. A bizalmi feladata sokrétű és fontos feladat, mert min­denkor a dolgozók érdekeit képviseljük. Munkáját megbecsülik A Sza­bolcs-Szatmár megyei Tanács V. B. Kereskedelmi Osztályán Orosz Béla munka­ügyi előadó 1957. óta a szak­­szervezeti bizalmi. Az osztály vezetője, Fodor Andor minden, a dolgozókat érintő kérdésben kikéri a véleményét, így pél­dául: előléptetéseknél, jutal­mazásoknál, stb. Megbeszélik a hivatali mun­kaértekezletek tartását is és aktívan részt vesz a beszámoló elkészítésében. Az utóbbi években több esetben szerve­zett az osztály dolgozói részé­re közös kirándulásokat. Em­lékezetes volt a gergelyugor­­nyai kirándulás, amelyen »Ki mit tud« vetélkedőn mérték össze tudásukat a résztvevők. A jó helyezést elértek aján­dékban részesültek. Gondosan ügyel arra, hogy üdülő­ beutalót az kapjon, aki arra a legérdemesebb. Az osz­tály dolgozói bizalommal for­dulnak hozzá problémáikkal, legyen az munkahelyi, tovább­tanulási, vagy esetleg családi A beteg dolgozók meglátoga­tásáról is gondoskodik. A segé­lyek szétosztásánál arra törek­szik, hogy az arra rászorultak (hivatali vagy szakszervezeti segélyt) megkapják. Mint munkaügyi előadóhoz gyakran fordulnak a dolgozók nemcsak a saját, hanem a hoz­zátartozóik, ismerőseik munka­ügyi problémáival és Orosz Béla minden esetben körülte­kintően, a jogszabályok alapos ismeretében ad tanácsot, vá­laszt. Ez is hozzájárul megbe­csülésének növeléséhez. Kiterjed figyelme a munka­­védelem kisebb-nagyobb prob­lémáira is. Minden esetben gondoskodik arról, hogy a hi­vatali helyiségek tiszták le­gyenek és télen megfelelő le­gyen a szobahőmérséklet. Az iránta megnyilvánuló bi­zalmat tükrözi az is, hogy a múlt év december 20-án meg­tartott szakszervezeti csoport­­értekezleten a dolgozók jelölő bizottsági tagnak választották meg.

Next