Közalkalmazott, 1968 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1968-10-14 / 10. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! P A 1 lOMlt imilllll S 7 * K S l l R VEZ f r f ) E.1 NEINIHIPI ÁRA 50 FILL. XXI. ÉVFOLYAM 10. SZÁM 1968. OKTÓBER 14 Számvetés egy év munkájáról Ülést tartott szakszervezetünk Központi Vezetősége Napirenden: a VI. kongresszus óta végzett munka értékelése — Vezetőségválasztás az alapszervezeteknél január 1— március 31 között hetőség nyílt ezek hasznosítására. Fontos feladata a szakszervezeti szerveknek ennek a megnövekedett aktivitásnak a fenntartása, sőt növelése. Az elért eredményekben nagy szerepe van annak, hogy a kongresszus óta javult a szakszervezeti szervek és a hivatali vezetők közötti kapcsolat, amely most gyümölcsöző, érdemleges. A szakszervezethez tartozó hivatalok, intézmények dolgozóinak munkajogi helyzetét — a tagság sokrétűsége miatt — nagyszámú végrehajtási utasítás szabályozza. Ezek kidolgozásánál sikerült érvényesíteni a szakszervezet elnökségének állásfoglalását. A tapasztalat azonban az, hogy ezek átültetése a gyakorlatba nem lesz könnyű feladat. Ezzel kapcsolatban megemlítette: gondot okoz egyebek között az, hogy nincs egyértelműen meghatározva a közszolgálati munkaviszony fogalma; vannak szabályozásra váró vitás kérdések szakszervezetünk területén — éppen államapparátusunk aláfölé rendeltségi viszonyai folytán — a szakszervezeti vétójog gyakorlásával összefüggésben. Az év első nyolc hónapjának bérezési tapasztalatairól szólva megállapította, hogy a január 1-től életbe léptetett bérkeretgazdálkodás hatása pozitív. Szélesedett a vezetők mérlegelési lehetősége, csökkent valamelyest az apparátus létszáma. Lehetővé vált az átlagbérek kismértékű növekedése, ez segítséget nyújtott a fluktuáció bizonyos mérvű csökkentéséhez. Mind a mai napig azonban nem sikerült megszüntetni a közszolgálat és a népgazdaság egyéb ágazataiban dolgozó, azonos képzettséget kívánó és jelentőségű munkakört betöltők között az indokolatlan béraránytalanságokat. A szakszervezetnek tovább kell folytatnia ez irányú erőfeszítéseit. Hozzáfűzte azonban, hogy mivel ezek az aránytalanságok eléggé nagyok, ezért az eltérést csak fokozatosan lehet majd megszüntetni. A munkaidőbeosztás kérdéseiről szólva elmondotta: a szakszervezet vezető szervei ismerik a tagság ezzel összefüggő igényeit, javaslatait. Majd arról számolt be, milyen elképzelések vannak a szociális, kulturális és sporttámogatás megoldására a költségvetési szerveknél. Ezzel kapcsolatban javasolta a központi vezetőségnek egy bizottság megalakítását, amely kidolgozná ennek megoldási lehetőségeit még az idén, azt a legkö(Folytatás a 2. oldalon) Október 2-án ülést tartott a Közalkalmazottak Szakszervezetének Központi Vezetősége, amely megvitatta az Elnökség jelentését a VI. kongresszus óta végzett munkáról, valamint a szakszervezet hivatali (intézményi) szerveinek újjáválasztásáról szóló irányelveket. A napirendi pontokhoz a Központi Vezetőség tagjai előzetesen írásbeli jelentést, illetve tervezetet kaptak. A Központi Vezetőség ülésén megjelent és felszólalt Gál László, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára is. A Központi Vezetőség ülésén Huber Lajos elnöki megnyitója után dr. Jókai Lóránd, a szakszervezet főtitkára bevezető előadásában egészítette ki az előzetesen kiküldött írásos anyagokat. A Központi Vezetőség ülésén az elnökség szóbeli beszámolóját tartja dr. Jókai Lóránd főtitkár Dr. Jókai Lóránd bevezető előadása A szakszervezet főtitkára elöljáróban arról szólott, hogy az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése az állami szervezet struktúrájában, feladat- és hatáskörében lényeges változásokat hozott. A megváltozott körülmények új munkastílust kívántak meg az apparátus dolgozóitól. Megállapította, hogy az év első nyolc hónapjában az új követelményeknek megfelelően az államapparátus eredményesen segítette a párt és a kormány céljainak megvalósulását. A minisztériumok és az országos főhatóságok dolgozói nemcsak előkészítői, hanem végrehajtói is voltak a gazdaságirányítási reformnak. Az országos szerveknél végrehajtott létszámcsökkentés nem okozott nagyobb zökkenőket a munkában. A más munkahelyre kerülőkkel humánusan, a rendelkezéseknek megfelelően jártak el, és zömük az új munkahelyen hamarosan beilleszkedett a közösségbe. A létszámcsökkentés okozta kedélyhullámzások már régen elültek, a minisztériumokban és a főhatóságoknál kedvező a légkör a még eredményesebb munkához. A tapasztalatok alapján a főtitkár felhívta a központi vezetőség figyelmét néhány negatív jelenségre is: a vállalatok egy részénél nem élnek eléggé az új irányítási rendszer biztosította önállósággal, hanem a régi gyakorlatnak megfelelően, a felettes hatóságokra kívánják áthárítani a döntés felelősségét. Találkozni ellenkező előjelű törekvésekkel is. Egyik-másik tárca közvetlen módon utasítja a vállalatokat, indokolatlanul beavatkozik munkájukba. Mind a két jelenség hátráltatja azoknak a lehetőségeknek teljes kibontakoztatását, amelyeket az új irányítási rendszer biztosít a népgazdaságban. Az átszervezésről és az ügyrendekről Az új irányítási rendszer bevezetése a tanácsi szerveket is érintette. A kettős alárendeltség módosításának következtében itt is új munkamódszerek kidolgozása, alkalmazása vált szükségessé. Nehezítette a munkát az, hogy a vonatkozó kormányhatározat és a konkrét intézkedések között a szükségesnél hosszabb idő telt el. Nem minden szakágazati szervre vonatkozóan adtak ki végleges ügyrendet, sokszor nem egyértelmű a feladatok és a hatáskörök elhatárolása. Az ügyrendek elkészítésének koordinálása sem volt megfelelő. Egyik-másik ügyrend kifejezetten utasít, mások viszont csak javaslatokattartalmaznak. Szükség lenne a megjelent ügyrendek felülvizsgálatára, indokolt esetben korrigálásukra. Azokon a területeken, ahol erre még nem került sor, az új ügyrendeket haladéktalanul ki kell adni. Vezető állami és pártszervek nagy figyelemmel kísérik a községi munka alakulását. Ez az érdeklődés indokolt, hiszen hazánk lakosságának 55 százaléka lakik ma is a községekben, amelyekben az államapparátusnak mintegy húszezer dolgozója foglalkozik a lakosság ügyes-bajos dolgainak intézésével. Az egységes községi szakigazgatási szerv megteremtése lehetővé tette a munka hatékonyságának növelését, és jobb feltételeket biztosít a járások irányító tevékenységéhez is. Gondot okoz az, hogy nem teljesen tisztázott a községi vb-elnök és a szakigazgatási szerv vezetője közötti viszony, s nehezen találják meg helyüket az új körülmények között a függetlenített vb-elnökhelyettesek. A feszültség feloldása csak nagyfokú szakmai, politikai hozzáértéssel, emberséggel történhet. Az egységes szakigazgatási szerv megteremtésével, újabb feladatokkal — például szabálysértési ügyek intézésével — lényegesen megnövekedett a vb-titkárokra háruló munka. Stabilitásuk azonban nem megoldott, anyagi és erkölcsi megbecsülésük nem kielégítő. A közéleti tisztaságról Az államapparátusban az a törekvés, hogy lehetőleg első fokon minden ügyet a lakossággal közvetlen kapcsolatban levő államigazgatási szerv intézzen. A dolgozók ügyeinek a közhivatalokban történő intézését a SZOT elnöksége is megtárgyalta, felhívta a figyelmet sok olyan lehetőségre, melyek valóra váltása esetén az államapparátus tevékenysége a lakosság megelégedését váltja majd ki, és a jogos állampolgári érdekek megfelelően érvényesülnek. Ezzel kapcsolatosan az eddiginél fokozottabb mértékben kell ügyelni a jogszabályanyag időszerűségére; a jogszabályokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé kell tenni, számukat csökkenteni kell. Dr. Jókai Lóránd megemlítette: színvonalasabbá és szélesebb körűvé kell tenni a ma még sok helyen elhanyagolt jogpropagandát. Erősíteni kell az ügyek intézésénél a törvényességi garanciát. Következetesen érvényt kell szerezni annak, hogy az állampolgárokat érintő kérdéseket nem szabad belső utasításokkal rendezni. Az apparátusban viszont — fűzte hozzá a főtitkár — biztosítani kell az emberséges ügyintézést, a politikai és erkölcsi szilárdságot, a hozzáértést, a szakértelmet. Rendezésre vár a szakszervezeti feladatok, jogkörök meghatározása a személyzeti munkában. E közreműködésre módot nyújt az állami személyzeti munkáról szóló, 1001/1968. (I. 5.) Korm. számú határozat is. E szabályozás keretében a szakszervezeti szerveknek elsősorban a vezetők és ügyintézők minősítésében, a képesítési feltételek megszerzésére való kötelezésben, a jutalmazások, az előléptetések elbírálásában, a kitüntetések odaítélésében, a külföldi ösztöndíjak eldöntésében látszik célszerűnek közreműködési jogot biztosítani. A főtitkár felhatalmazást kért az elnökség részére, hogy egyeztető megbeszéléseket folytasson a SZOT illetékes szerveivel, és ezt követően dolgozza ki a személyzeti munkával összefüggő szakszervezeti hatásköröket és szervezeteink közreműködésének főbb területeit, módszereit. Az előadó ezután a közéleti tisztaság biztosításával kapcsolatos szakszervezeti feladatokról szólott. Hivatkozott a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának erre vonatkozó határozatára s megállapította, hogy miután a szakszervezet tagságának jelentős része közéleti személyiség, a szakszervezetnek nagyok a feladatai a közéleti tisztaság biztosításában. Elmondotta, hogy az apparátusban dolgozók óriási többsége jól szolgálja a párt, a kormány meghatározta feladatok végrehajtását, óvja a társadalmi tulajdont, őrködik a törvényességen. Ezt támasztja alá az, hogy jelentősen csökkent, és már csak elenyésző az államapparátus dolgozói ellen az ügyészség által kezdeményezett fegyelmi, illetőleg büntető eljárások száma. E kérdésre — éppen politikai jelentőségénél fogva — elsősorban a megelőzés érdekében továbbra is nagy figyelmet kell fordítani. Ugyancsak fontos kérdés az is, hogy a sajtó, a rádió, a televízió reálisan tájékoztassa a közvéleményt az államapparátus munkájáról, kerüljön mindennemű túlzást, indokolatlan általánosítást. A politikai és a szakmai képzettségről Részletesen taglalta a főtitkár az apparátusban dolgozók politikai és szakmai felkészültségének problémáit Egyetértett azzal, hogy a szakmájukat jól ismerő dolgozókat, a körülmények alapos ismeretében, mentesíteni kell minden felesleges tanulmányi kötelezettség alól; az embereket ne csak iskolai végzettségük, hanem elsősorban végzett munkájuk alapján ítéljék meg. Az új mechanizmus bevezetés során kialakultak azok a formák, amelyek ügyintézői és vezetői szinten egyaránt biztosítják a feladatok színvonalas elvégzéséhez szükséges ismereteket. Ezeket kell továbbra is fenntartani és szélesebb körben alkalmazni. Az idén elért eredmények önmagukért beszélnek —mondotta a főtitkár, amikor a közhivatalok légköréről szólott. — Az új helyzet feltárta az apparátus nagy szellemi tartalékait, miután most nagyobb le Fél évszázados jubileum A kegyetlen, a földrészeket lángba borító első világháború már negyedik esztendeje tombolt. A frontokon mind gyakoribbakká váltak a zendülések, szaporodtak a szökések, terjedt a felismerés, hogy nem a lövészárkokban szembenállók az ellenségek, hanem azok, akik a háború kegyetlen esztendeiben degeszre keresték magukat. Akkor már egy éves volt a szovjethatalom, példája lázított és lelkesített a frontokon és a hátországokban egyaránt. Az új fiatal hatalom bizonyította: nem megváltoztathatatlan az addigi világ, nem szükségszerű a társadalom osztályokra szabdaltsága, nem örökéletű a tőkés, az úri rend. Az osztrák—magyar monarchia, a háború egyik kirobbantója recsegett, ropogott eresztékeiben. A már nyilvánvaló háborúvesztés azonban nem tudta a realitások elfogadására kényszeríteni a hercegek és grófok kormányát. Hazaárulónak bélyegezték a magyar parlamentben azokat a polgári politikusokat, akik a vesztett háború tanulságainak levonására szólították fel az osztálygőgtől elvakult urakat, az orruknál tovább látni nem akaró botcsinálta politikusokat. A századokon át meggyötört nemzetiségek az önálló állami lét megvalósításának útjára léptek. Magyarországon is felhevültek az indulatok. A nélkülözésektől gyötört tömeg ellen mind gyakrabban használták a legkegyetlenebb „érvet”, a puskagolyót. A frontokról ezrével és tízezrével szöktek haza a katonák, hírt adva a háború addig minden képzeletet felülmúló kegyetlenségéről. Idehaza szociáldemokrata vezetők, radikális polgári politikusok — Kunfi Zsigmond, Garami Ernő, Jászi Oszkár, Szende Pál, Fényes László, Harrer Ferenc és persze Károlyi Mihály — keresték a kivezető utat. Az országban mindenütt nemzeti tanácsok alakultak — a kormánnyal szembenálló szervek — s a kormánypolitikával szembenálló, a rövidlátó országvesztő politikát leleplező politikusok megalakították a jövőbe mutató szervet, a Nemzeti Tanácsot, amely ugyan változást akart, de forradalom nélkül, Andrássyk és Tiszák nélküli politikai vezetést.. Az új szerv megalakulása után meggyorsultak az események. Végül a nép döntött: október 31-én kirobbant az őszirózsás forradalom, hogy a magyar polgári demokratikus forradalom évtizedes késés után próbáljon megvalósítani olyan változásokat, amelyek felrúgják a megkövesült félfeudális rend haladást akadályozó béklyóit, biztosítják az ország függetlenségét, megteremtik a vesztes háború után a békét. Nincs módunk és helyünk annak részletes taglalására, hogyan alakultak, zajlottak az események 1918. október 31-től 1919. március 21-ig, addig, amíg Károlyi Mihály proklamációban jelentette be, hogy átadja a hatalmat Magyarorország népes proletariátusának. De ugorjunk vissza az ötven évvel ezelőtti őszhöz, amely gazdag, emlékezetes évfordulókban. Változások érlelődtek idehaza a munkásmozgalomban is: a „kövessük az orosz példát” jelszó nemcsak az államhatalom jellege forradalmi megváltoztatásának követelését fejezte ki tömören, forradalmasító erővel, hanem azt az igényt is megfogalmazta, hogy a munkásmozgalomban érlelődnek a feltételei az oroszországi bolsevikok példája nyomán, a munkásosztály forradalmi élcsapata, a kommunista párt megalakításának. Egy hónap sem telt el október 31-e óta, amikor november 24-én új erő lépett Magyarországon is a történelembe: megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Vezetői és alapítói más-más irányból indultak és érkeztek el annak a történelmi szükségszerűségnek a felismeréséhez, hogy a munkásság további sikeres harcának egyik legfontosabb feltétele a harcot vezető, szervező, irányító, forradalmi változásokat igénylő párt. A vezetők közül többen ismerték az orosz példát, hiszen ott voltak, amikor megszületett az új, a szovjet hatalom. Többen közülük személyesen ismerték Lenint, a forradalom géniuszát. Mások a szociáldemokrata pártban járták ki a politikai harc iskoláját, de rádöbbentek: itt az ideje tovább lépni a munkásosztály történelmi jelentőségű harcának útján. Ismét mások a baloldali polgárság soraiból jutottak el a forradalmi munkásmozgalomhoz. A különböző irányokból érkezőket azonban összekovácsolta a közös, egyetlen akarat: a munkásság, a dolgozó nép igazi felszabadulása feltételeinek megteremtése. Kun Béla, Szamuelly Tibor, Korvin Ottó, Landler Jenő, Mosolygó Antal, Nyisztor Zoltán és harcostársaik, a kezdeményezők, az alapítók, az újat felismerők neve bekerült a magyar történelembe. Fél évszázad! Ennyi ideje már, hogy megalakult a párt. Alig alakult meg azonban, már támadtak ellene az önmagukat túlélt erők, a régit, az úri világot visszahozni akarók. A kommunista vezetők a párt megalakulása után néhány hónappal börtönbe kerültek. Aztán a dicső 133 nap nagyszerű példája, a fiatal párt tömeget mozgósító programjának bizonyítéka. És utána 25 év ellenforradalmi terror, tobzódó önkény, börtön és gyilok. De a párt, amelynek magját az ötven évvel ezelőtt, november 24-én vetették el a magyar talajban, élt, mozgósított, szervezett. Nem volt pillanat — az óriási veszteségek ellenére sem —, amikor a munkások ne érezték volna, hogy él, dolgozik a párt, értük él és értük dolgozik a párt. S a dolgozók védő közegében így készítette elő az 1919-es után az új felszabadulást, amely után — miután a második világháborúban a felszabadító szovjet hadsereg szétzúzta a fasiszta államapparátust, — végérvényesen megteremtette a proletáriátus hatalmát, azt a hatalmat, amely az utóbbi 23 esztendőben oly nagy sikereket ért el hazánkban. Gazdag ez az ősz és a következő öt hónap emlékezetes évfordulókban. Hiszen a párt megalakulása után létrehozták az ifjúsági csapatot is, a KIMSZ-t, megszervezték a magyar kommunista sajtó hervadhatatlan érdemeket szerzett első lapját, a Vörös Újságot. Mindezekre az évfordulókra emlékezünk most, amikor a következő hetekben, hónapokban számvetést készítünk a megtett útról és emlékezünk azokra, akik ötven évvel ezelőtt a mát készítették elő, akik már akkor a dolgozó nép felszabadítására, a szocialista társadalom megteremtésére tették fel munkás életüket.