Közalkalmazott, 1969 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-12 / 1. szám

XXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM • 1969. MUUUÁR 12. • ÚRI 1 FORINT • • • • KÖZALKALMAZOTTN­K SZAKSZERVEZETINEK LOPJ­ Az idei tervről, a kétéves tanácsi költségvetésről Lá­zár Györgynek, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének nyilatkozata . Az új esztendő küszöbén felkerestük Lázár György elvtársat, az Or­szágos Tervhivatal elnökhelyettesét, szakszervezetünk elnökségének tagját s kérdéseket intéztünk hozzá 1969. évi népgazdasági tervünkről, a kétéves tanácsi költségvetésről, az új gazdasági mechanizmus második évének ki­látásairól. Az alábbiakban közöljük a kérdéseket és a válaszokat. — Melyek az 1969-es évi népgazdasági terv legfőbb vo­násai? — Az új irányítási rendszer si­keres bevezetése és a népgazda­ság 1988 évi fejlődése jó alap a harmadik ötéves tervben lefek­tetett gazdaságpolitika követke­zetesebb megvalósításához. Szá­molva a reform további kibonta­kozásával, a népgazdaság ez évi terve a hatékonyság növelését és egyensúlyi viszonyok javítását állítja a középpontba. Ezzel együtt a terv a gazdaság sokol­dalú fejlesztését irányozta elő. Ennek alapja az a reális lehető­ség, hogy 1989-ben a nemzeti jö­vedelem 5—6 százalékkal, az ipa­ri termelés körülbelül 6 száza­lékkal, a mezőgazdasági terme­lés 2—3 százalékkal növelhető. A tervezett fő arányok és a jö­vedelem-szabályozás rendszere lehetővé teszik, hogy a fogyasz­tás a nemzeti jövedelemmel nagyjából azonos ütemben, az egy főre jutó reáljövedelem pe­dig 4—5 százalékkal emelkedjék. Tovább bővül a fogyasztási cik­kek választéka, várhatóan javulni fog a kereslet és kínálat össz­hangja, bár még nem minden árucikkben lesz teljes. A tervvel összehangolt költségvetés növek­vő előirányzatokkal segíti a la­kosság életkörülményeinek javí­tását.­­ Mint ismeretes, taná­csaink vonatkozásában két­éves költségvetés készült. Mi ennek a jelentősége? — Az, hogy a tanácsok részé­re a terv és a költségvetés — most első ízben — két évre ke­rült jóváhagyásra, a reformban lefektetett elvek megvalósításá­nak fontos lépése. Annak, hogy a tanácsok — az éves gazdálko­dási rend kereteiből kilépve — már legalább két évre előre is­merik a költségvetésből kiutalt pénzügyi források nagyságát, mindenekelőtt az ad jelentősé­get, hogy lehetővé teszi a célok és lehetőségek előrelátóbb és biz­tonságosabb tervezését, a köz­ponti és a helyi pénzalapok jobb összehangolását. Mód nyílik arra is, hogy a meg­oldásra váró feladatokat a követ­kező év lehetőségeinek ismereté­ben rangsorolják, a rendelkezé­sükre álló eszközöket észszerűbb időbeli ütemezéssel osszák fel a megvalósítható célok között. Fontos, hogy egyidejűleg megva­lósul az úgynevezett alapszerű kezelés, ami azzal az előnnyel jár, hogy az előző év végével elért többlet­bevételeiket, illetve ki­adási megtakarításaikat a taná­csok a következő évben is fel­használhatják és ez ugyancsak komoly segítője az észszerű gaz­dálkodás megszervezésének. — Az új gazdasági mecha­nizmus második esztendejébe lépünk. Hogyan látja elnök­­helyettes elvtárs ebből a szempontból 1969. évi ter­vünket? — Az 1968-as év tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy gazdaságirányítási rendszerünk alkalmas eszköz szocialista gaz­daságunk tervszerű irányítására. A tervutasításokat felváltó köz­­gazdasági szabályozók a vállala­tokat a gazdaságpolitikai célok­kal egyező irányba orientálják. Az 1969. évi népgazdasági terv fő előirányzatai megalapozottak. A szabályozók összessége — mi­közben megfelel a központi cé­loknak — lehetővé teszi a válla­lati gazdálkodásban a piaci vi­szonyok fokozott érvényesülését. Abban az irányban hat, hogy a vállalatok tovább javítsák gaz­dálkodásuk hatékonyságát Együttesen a jobb tanácsi munkáért Dr. Papp Lajos miniszterhelyettes, a Tanácsszervek Osztálya és a szakszervezet közös munkaprogramjáról A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya és a Közalkalmazottak Szakszervezete közötti munkakapcsolat az utóbbi években tovább fej­lődött, rendszeresebbé vált. Az 1968. évben megkötött együttműködési megállapodás és az annak alapján elfogadott közös munkaprogram a munkakapcsolatokat tovább javította. A programnak megfelelően az ál­láspontok egyeztetése után jelentek meg a tanácsapparátusra vonat­kozó képesítési utasítások, a két szerv ankétot rendezett a közéleti tisztaság témaköréből, figyelemmel kísérte a bérkeretgazdálkodást, együttesen kezdeményezte a bérszínvonal javítására tett intézkedéseket. A szakszervezet képviselői rendszeresen részt vesznek a Miniszterta­nács Tanácsszervek Osztálya által tartott értekezleteken, ahol mód nyílik véleményüknek hangot adni, illetőleg az apparátus előtt álló feladatokról informálódni. A múlt évi közös munkaprogram eredmé­nyesen szolgálta a tanácsapparátus munkája színvonalának emelését, a tanácsi dolgozók érdekeit. Ezek ismeretében kértünk tájékoztatást dr. Papp Lajos miniszterhelyettes elvtárstól, a Minisztertanács Tanács­szervek Osztálya vezetőjétől, az 1969. évi közös munkaprogramról. Tartalmában, formájában gazdagabb . Véleményem szerint is az utóbbi években javult a Közal­kalmazottak Szakszervezete és a tanácsi vezetés közötti munka­­kapcsolat. Nemcsak a központi szerveknél, hanem megyei szinten is mind tartalmában, mind for­májában gazdagabb lett. A kap­csolat közvetlenebbé tétele job­ban szolgálta a helyi kezdemé­nyezések kibontakozását is. Mind­ennek eredményeként több me­gyében változatos, a tanácsi mun­kát segítő, a tanácsi dolgozók megbecsülését elimerő eredmé­nyek születtek. Az 1969. évi közös munkaprog­ramunk is azt a célt szolgálja, hogy a Közalkalmazottak Szak­­szervezete központi vezetősége és megyei bizottságai, valamint a ta­nácsi vezetés és apparátus kap­csolatának hatékonyabbá tételé­vel fejlesszük a tanácsi dolgozók érdekeinek eredményesebb védel­mét, biztosítsuk munkafeltételeik, életkörülményeik jobbá tételét, hogy ezáltal is színvonalasabbá váljék az államigazgatási appará­tus munkája. Az 1969. évi közös munkaprog­ram — helyesen — nagy gondot fordít a tanácsi vb-vezetők és az apparátus bérpolitikai feltételei­nek további javítására. Ez az el­képzelés összhangban van a gaz­daságirányítás új rendszerének a tanácsi területen történő fokozot­tabb érvényesülésével, a helyi ta­nácsok nagyobb önállóságának, fokozottabb felelősségének, a helyi kezdeményezés kibontakoztatásá­nak érvényesítésével. Ennek érde­kében vizsgáljuk közösen,­­hogy a jelenlegi tanácsi bérrendszer, a bér- és jutalmazási keretek fel­­használásának módja és lehető­sége megfelel-e ezeknek az elvek­nek. Vizsgálódásainknak és a kö­vetkeztetések levonásának arra is irányulnia kell, hogy az egyes területek közötti jelenlegi nagy bérszínvonal-differencia mérsék­lődjék, de ugyanakkor a végzett munka alapján nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben kell ré­szesíteni az apparátuson belül a kvalifikált dolgozókat. Ugyanezt az elvet célszerű érvényesíteni a jutalmazási keretek felosztásánál is. Fontos, hogy a tanácsi munka­­területen is tovább javuljanak a munkakörülmények. Éppen ezért célszerűnek tartjuk kiadni a taná­csi szervek munkavédelmi sza­bályzatát. Véleményem szerint fokozottabb gondot kell arra for­dítani, hogy — különösen közsé­gekben — a munkafeltételek to­vább javuljanak. Nagyon indo­koltnak tartom, hogy az állam­igazgatási munka egyszerűsítését. (Folytatás a második oldalon) Nagyobb önállóság, nagyobb felelősség A szakigazgatási szervek irányítása új rendszerének tapasztalatai . A tanácsok végrehajtó bizott­ságának szakigazgatási szervei az 1023/1967. (VIII. 8.) Korm. sz. ha­tározat alapján kizárólag a vég­rehajtó bizottságnak vannak alá­rendelve, de továbbra is fenn­maradt — bár tartalmában és formájában átalakult —, a felet­tes szakigazgatási szervek, a mi­nisztériumok irányítási jogköre. A szakigazgatási szervek irá­nyításának új formája a gazda­ságirányítás új rendszere beveze­tésének szerves részeként szüle­tett meg. Végrehajtása fokozato­san a tanácsok és szerveik önál­lóságának, felelősségének növelé­sét eredményezi, különösen a he­lyi gazdaságpolitika kialakításá­ban és végrehajtásában, a rendel­kezésükre bocsátott anyagi eszkö­zök felhasználásában, a helyi ágazati politika kialakításában és végrehajtásában. Az új rendszer lényeges változást hozott a mi­nisztériumok és a tanácsok kap­csolataiban. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a minisztériumok — a kormányhatározat szellemé­ben —, törekednek a végrehajtó bizottságok útján érvényesíteni az ágazati politikát, a legmesszebb­menőkig tiszteletben tartva azt az elvet, hogy a tanács és a végre­hajtó bizottság a terület gazdá­ja. Általában nagyfokú segítő­készség nyilvánul meg részükről a helyi problémák megoldásának elősegítésére. Az irányítás mind­inkább átfogó jellegű, elvi szabá­lyozás útján történik. Sok hasz­nálható tájékoztatás áramlik a minisztériumoktól a tanácsokhoz és kielégítően alakulnak, javul­nak a személyes kapcsolatok is. A kormányhatározat még erő­teljesebb hatályosulását úgy lehet elősegíteni, ha meggyorsul a ha­táskörök decentralizálása, az el­járások egyszerűsítése. Elsősor­ban a városi és a községi szer­vek jogkörének további növelése érdekében kell hathatós intézke­déseket tenni. Ma még sok, a tanácsok önál­lóságát béklyóba kötő jogszabá­lyi rendelkezés van hatályban, s nem egy szakterületen túlszabá­lyozottság tapasztalható. Az alsóbb tanácsi szerveknél sok, az említett célokat szolgáló javaslat születik. Ezek elbírálása, hasznosítása nagyfokú megértést, körültekintést és alaposságot igé­nyel valamennyi érdekelt szerv­től, s igényli a decentralizálás po­litikai jelentőségének megértését is. Ugyancsak ezekkel függnek össze például olyan intézkedések is, mint az egységes beszámolási rendszer kialakítása, olyan infor­mációs rendszer megteremtése, amely az adatszolgáltatás maxi­mális csökkentése mellett is al­kalmas adatokat szolgáltat mind az operatív irányításhoz, mind pedig a hosszabb távra szóló ter­vek, koncepciók kidolgozásához. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a minisztériumok­nak a szakágazat egészére kiter­jedő vizsgálatai — az ellenőrzések számát és alaposságát tekintve —, még nem elégítik ki a jogos igé­nyeket. Az ilyen vizsgálatokat pedig a végrehajtó bizottságok igénylik, hiszen ez segítséget ■nyújt számukra, fokozza bizton­ságérzetüket, hogy helyesen va­­lítják meg az ágazati célokat. A tanácsok és a végrehajtó bi­zottságok képesek az új, a még nagyobb feladatok megoldására, jó gazdáivá váltak területüknek és alkalmasak az ágazati politika jó színvonalú helyi végrehajtásá­ra. Mindez azt jelenti, hogy alapjában eredményesen gondos­kodnak a kormányzati intézkedé­sek megvalósításáról. A miniszté­riumok ezt a tevékenységet azál­tal segíthetik és tehetik még ered­ményesebbé, ha több hasznos, az érdekelt más tárcákkal egyezte­tett szakmai irányelvet adnak a tanácsi szerveknek a tartalmi és módszerbeli kérdésekben. F. O. LAPUNK TARTALMÁBÓL: AZ ÁLLAM ÉS A JOG SZEREPE A POLGÁRI JOGIRODALOM TÜKRÉBEN • MODELL A MUNKAHELYEN DR. KIRÁLY JÓZSEF A MUNKAPSZICHOLÓGIÁRÓL „KISEMBER” A HIVATALBAN SZOCIALISTA BRIGÁDVEZETŐK TANÁCSKOZÁSA AZ AKTUÁLIS FELADATOKRÓL ADÓ JAVASLAT - MOZGALOM A MUNKA EGYSZERŰSÍTÉSÉÉRT EGY VIZSGÁLAT NYOMÁN - MUNKA­VÉDELEM A SZÉCHENYI KÖNYVTÁRBAN Iskola a lakótelepen A kelenföldi lakótelepen a közelmúltban új iskolát avattak. A 16 tantermes általános iskolában, amely 17 millió forintos költség­gel épült, 800 diák tanulhat kényelmesen

Next