Közalkalmazott, 1970 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-08 / 1. szám

XXIII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1970. JANUÁR 8. ÁRA: 1 FORINT . közalkalmazott A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉ /e A A tanácsi ügyintézés egyszerűsítésének hatása: a lakosság mind több ügyét intézheti lakóhelyén — csökkent a belső adminisztráció — növekedett az alsóbb szervek önállósága Az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács 1989. március 5—6-án tartott együttes ülése határozatokat hozott olyan vizsgálatok folytatására, amelyek az államélet, a szocialista demokrácia fejleszté­sére irányulnak. E munkákról a szaklapokban mind gyakrabban jelen­nek meg publikációk. Szerkesztőségünk megkérte dr. Kovács Tibor elv­társat, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának helyettes veze­tőjét, szakszervezetünk központi vezetőségének tagját, tájékoztassa lapunk olvasóit arról, hogy a vizsgálatok során a tanácsi ügyintézés kérdéseivel milyen szempontból foglalkoznak? 25 év alatt 18541 jogszabály — Bár a vizsgálatok között ön­álló témaként nem szerepel, még­is nagy fontosságot tulajdonítha­tunk a tanácsi ügyintézésnek, a tanácsoknak és szerveiknek az ügyfelekhez, a dolgozó emberek­hez való viszonyának, amely egyik fontos tényezője a helyi szervek tömegkapcsolata alakulásának. Az ügyintézés sokrétű tevékenység, amely — leegyszerűsítve — a párt politikáját megtestesítő jogszabá­lyok végrehajtásában jelentkezik. Lám, ha ügyintézésről szólunk a tanácsoknál, azonnal a jogszabá­lyi problematikába ütközünk. Sokszor hallani: nagyon sok a jog­szabály. Vannak viszont ellenke­ző nézetek is: általában annyi jogszabály jelenik meg,­­ mint amennyi szükséges. Ezzel a témával foglalkozott az Állam és Igazgatás 1969. szep­temberi számában magvas tanul­mányában dr. Kampis György. Ebben kimutatja, hogy 1945—1969 között, a miniszteri utasításokat nem számítva, a kiadott jogszabá­lyok száma 18 541. Ennél az élő jog jóval kisebb mennyiségű, a cikk szerint mintegy 3100—3200 jogszabályra becsülendő. Ehhez hozzájön még a nagyszámú mi­niszteri utasítás, egyben a jogsza­­bálydömping fő veszélygóca. Kampis György egyébként ta­nulmányában azt állapította meg, hogy a felszabadulás óta kibo­csátott jogszabályok száma — te­hát az utasítások nélkül — álta­lában megfelel az adott időpont­ban fennálló társadalmi-gazdasá­gi viszonyok rendjének. A problé­mát inkább abban látja, hogy a jogszabályokban sok a felesleges rendelkezés, és hogy a szükséges rendelkezéseknek az egyes jogfor­rási szintek közötti elosztása nem megfelelő. (Folytatás a második oldalon) A gazdagodó Zalaegerszeg­ i Ötemeletes, 238 ágyas kórházat adtak át Zalaegerszegen. Zala megye székhelyének új egészségügyi intézménye 79 millió forintba került. Felső képünk a kórházat mutat­ja be kívülről, az alsó pedig a korszerű berendezések közül az életfunkciókat ellenőrző műszereket. LAPUNK TARTALMÁBÓL: EGYSZERŰSÍTIK A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI MUNKÁT • A TÖRVÉNYESSÉG ÉS A DEMOKRÁCIA NÉHÁNY VONÁSA A SZOCIALISTA ÉS KAPITALISTA ORSZÁGOKBAN • JUBILEUMRA KÉSZÜLÜNK • BEMUTATJUK OLVASÓINKNAK CSONGRÁD MEGYÉT EREDMÉNYEK ÉS GONDOK SZOLNOK MEGYÉBEN KALANDOK TÉRBEN ÉS IDŐBEN 1970. A BIZTOSÍTÁS KÖZÜGY 40 800 számláló körzet — Februárban gyorsjelentés a lakosság számáról Tudósítás a népszámlálás előkészületeiről és végrehajtásáról — A népszámlálás nagy próba­tétel a KSH-nak, a tanácsoknak. Mindenkinek, aki foglalkozik ve­le. Erről beszélgetünk a KSH né­hány munkatársával. — Az előkészületi munkálatok 1967-ben kezdődtek meg, s ezek egyik legfontosabb mozzanata, az 1988. január 1-i mikrocenzus, próba-népszámlálás volt, amely­nek során 200 ezer lakos adatait gyűjtötték össze — mondották. — A próba-népszámlálás legfon­tosabb célja az volt, hogy a szak­emberek kipróbáljanak néhány olyan új kérdéscsoportot, mód­szert, amelyet az 1970-es nép­­számlálás idején alkalmazni akar­nak. Az összeírás megfelelt az adatfeldolgozás előkészítésére, a végleges módszerek kialakítására.­­ 1968 májusában a tanácsok­kal együttműködve, megkezdődött az utcanevek és házszámok ren­dezése, a térképek módosítása és elkészítése. Ez a több mint egy évi munka biztosította, hogy az összeírásból egyetlen személy, la­kás, épület ki ne maradjon. Az 1960-as népszámlálás óta sok vál­tozás történt. Tanácsokat, közsé­geket vontak össze, illetve közsé­gek és városok alakultak, sőt tel­jesen új települések épültek.­­ A községek, a városok rész­letes utca-, házszám- és lakás­­jegyzékek birtokában alapos hely­színi tanulmányok, felmérések fi­gyelembevételével készültek a népszámláláshoz szükséges bel- és külterületi térképek. A városok és a városias községek, így a legtöbb nagyközség, összesen mintegy 800 település részére a Központi Sta­tisztikai Hivatal bocsátotta ren­delkezésre az új térképeket.­­ A népszámlálás legkisebb, de rendkívül fontos egysége a számlálókörzet. Az építészek, a városfejlesztés irányítóinak kéré­sére, minden városban s csaknem 80 városiasodó községben váltás­­fejlesztési körzeteket, népszámlá­lási alkörzeteket — ezekhez álta­lában 10, illetve 20 számlálókör­zet tartozik — a beépítettség jell­­­egzetességei alapján alakították ki. Az országban összesen 40 800 számlálókörzetet alakítottak ki. A belterületeken egy-egy számláló­­biztosra általában 290, a külte­rületeken 120 lakos adatainak ösz­­szeírása jutott.­­ A nagyarányú munkában, adatgyűjtésben a tanácsok és a KSH apparátusából 60 ezer em­ber vesz részt. A számlálóbizto­sok és felülvizsgálók többsége a népszámlálások során kialakult gyakorlatnak megfelelően pedagó­gus. December 8. és 19. között va­lamennyien oktatásban részesül­tek. December utolsó napjaiban pedig ki-ki végigjárta számláló­­körzetét, ellenőrizte, hibátlan-e a címjegyzék.­­ Az összeírást a közel­múltban végezték el, de az adatoknak az 1969. december 31. és 1970. január 1. közöt­ti, éjféli állapotot kell tük­rözniük. Azt, hogy az úgynevezett eszmei időpontban, tehát 1970 nulla órakor hányan éltek Ma­gyarországon.­­ Néhány szót az adatok fel­dolgozásáról: a népszámlálás „me­netrend” szerint halad. Az össze­írást túlnyomórészt január 12-ig befejezik. A számlálóbiztosok ja­nuár 14-én adják át az utolsó kérdőíveket a felülvizsgálóknak. A megyei igazgatóságok rendsze­rezik a kérdőíveket, előkészítve a feldolgozásra.­­ A munkát decentralizálták. Az adatokat a megyei igazgatósá­gok fogadják. A tanácsoktól ma­ximális támogatást kapnak. Már az előkészületekből is derekasan kivették részüket. Jellemző, hogy az időjárás viszontagságai, a szin­te példátlan hóviharok ellenére ütemesen halad minden.­­ Érdekes, hogy az 1960-as népszámlálási adatok értékelésé­ben kétezren vettek részt. Most a Központi Statisztikai Hivatal új gépei, elektronikus számítóberen­dezései révén 600 szakember köz­reműködésével, minden eddiginél részletesebb és sokoldalúbb elem­zés vált lehetővé. A kérdőívek kódolása után kez­dődhet meg az adatok feldolgozá­sa. Februárban már gyorsjelen­tést tesz közzé a Központi Sta­tisztikai Hivatal, amely tartal­mazza az ország lakóinak számát, nemek és megyék szerinti bontás­ban. Júniusban pedig nyilvános­ságra hozzák a lakosság számára vonatkozó előzetes adatokat, köz­ségi, illetve városi megoszlásban. Az év végéig egyszázalékos min­tavétel alapján elkészül a nép­­számlálás első, részletesebb tanul­mánya. 1971 és 1972 között jelen­nek m­eg a megyei kötetek, ezek­kel párhuzamosan az országos jel­legű kiadványok. A megyei kötetek érdekessége, hogy most már nemcsak községi bontásban állnak majd rendelke­zésre az adatok, hanem számláló­­körzetek és városrendezési körze­tek szerint is, így ezeket kitűnően hasznosíthatják majd munkájuk­ban a tervezők, a kutatók, a helyi tanácsok vezetői. Külön kötet je­lenik majd meg a lakásviszonyok­ról, a családokról és háztartások­ról. A 80 évesekről, illetve még idősebbekről külön adatfelvételt végeznek, hogy a feldolgozás so­rán vizsgálhassák az öregkorúak élettörténetét, helyzetét. E vizs­gálat eredményét is külön kötet­ben jelenteti meg a Központi Sta­tisztikai Hivatal. — Addig azonban még igen so­kat kell dolgoznunk — hangsú­lyozták befejezésül a KSH mun­katársai. (L. M.) BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN A LAP MINDEN OLVASÓJÁNAK A SZAKSZERVEZET ELNÖKSÉGE ÉS A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Next