Közalkalmazott, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-08 / 1. szám

XXVII ÉVFOLYAM ÁRA. 1 FORINT 1974 JANUÁR 8. A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A tanácsok munkája az új év küszöbén Beszélgetés Buda Gáborral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesével . Hogyan értékelhető a taná­csok — az apparátus — tevékeny­sége az 1973. évi népgazdasági cél­kitűzések teljesítésében? — A tanácsok és szervei — ben­ne a szakigazgatási szervezet is — 1973. évi tevékenysége összességé­ben pozitívan értékelhető. A ta­nácsi területen végzett munka ér­tékelését az MSZMP Központi Bi­zottsága 1973. novemberi ülésén igen tömören megfogalmazta: „A tanácsok, mint népképviseleti­­önkormányzati és államigazgatási szervek, betöltik szerepüket, a szo­cializmus építésének hatékony se­gítői. Kedvezőek az új tanácstör­vény végrehajtásának tapasztala­tai. A tanácsok egyre jobban élnek megnövekedett hatáskörükkel. In­tézkedések történtek az államigaz­gatási munka fejlesztésére, szín­vonalának emelésére, módszerei­nek korszerűsítésére, a bürokrácia visszaszorítására, az államigazga­tásban dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének érvényesülésére. Mindezek eredményeképpen to­vább javult a hatósági munka ,a lakosság igényeinek intézése, né­mileg csökkent a bürokratizmus.” A tanácsok tennivalóit lényegé­ben az MSZMP KB 1972. novem­beri határozatában foglalták és az ennek nyomán készült tanácsi intézkedési tervek fogták keretbe és határozták meg. A végrehajtás tapasztalatai a számok tükrében, de társadalmi hatásában is kedvezőek. A taná­csok tevékenységében eredménye­sen érvényesülnek a szocialista demokratizmus kiszélesítésére irányuló törekvések. Növekedett és erősödött a lakossághoz fűződő kapcsolatuk, javult a tanácsok és a társadalmi szervek, a Hazafias Népfront és a szakszervezetek, va­lamint a területükön működő nem tanácsi szervek együttműkö­dése. A kölcsönös támogatás ki­emelkedő eredménye a gyermek­intézmények fejlesztési ütemének messze a tervet meghaladó meg­valósulása. E téren különösen ör­vendetes a szakszervezetek, a vál­lalati kollektívák és a szocialista brigádok áldozatos, fáradtságot nem ismerő munkája. A IV. ötéves terv célkitűzései a tanácsoknál általában megvaló­sulnak — bár a nehézségek je­lentősek. Ezek legyőzésének igen lényeges feltétele a gazdasági szervező munka javulása és a gazdasági kezdeményezés kiszéle­sedése. A tanácsok jól szervezik — leg­nagyobb társadalmi gondunk megoldásaként kezelve — a lakás­­építési célkitűzések megvalósítá­sát. Az 1973. évben mintegy 85 000 lakás épült meg. Bár ennek ösz­­szetétele eltér az előirányzattól, de végül is a gond megoldását szol­gálja. A tanácsok legnagyobb sú­lyú problémája a célcsoportos la­kásépítés. A feszültségek feloldá­sára számos kormányzati és helyi intézkedés, illetve kezdeményezés történt, így megalapozott az az optimizmus, mely szerint a IV. ötéves terv 400 ezer összlakás cél-, kitűzése valósággá válik. Ehhez a kormányzati intézkedések nagy­ban hozzájárulnak, éreztetik ha­tásukat az ár- és költségalakulás érdekében tett intézkedések is. Kiemelkedő az eredmény a gyermekintézmények fejlesztése terén, mellyel a lakásgond meg­oldása mellett, a tanácsok jól szolgálják a népesedéspolitikai célkitűzéseket is. A bölcsődei fé­rőhely-létesítés messze az időará­­nyos fölött van, az óvodai elhe­lyezés 39 000 fős nevelési elő­irányzatát pedig már teljesítették is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a tervek kötelező előírásai alkalma­zásával és a közgazdasági eszkö­zökkel történő együttes irányítás, a tanácsoknál is eredményesnek bizonyult. A szabályozó rendszer jól segítette, a tanácsrendszer fej­lesztésének célkitűzéseit és gaz­dasági, valamint társadalompoli­tikai szempontból is helyesnek mondható. Ezeknek az eredményeknek az elérését nagyban segítette, a ta­nácsi testületek és a szakigazga­tási szervezet, jól összefogott és tervszerűen irányított munkája. A tanácsapparátus ügyintéző dolgo­zóinak többsége szorgalommal és hivatástudattal végzi munkáját, döntő többségük megfelel azok­nak a követelményeknek, amelye­ket társadalmunk a közszolgálati dolgozók iránt támaszt. Rászolgál­tak a munkafeltételek javítására, a jutalmazási keret növelésére, a munkaidő csökkentésre és a közel­jövőben várható és ismert bérpo­litikai intézkedésekre. A párt és a kormány 1974. évi életszínvonal-politikai intézkedé­sei nyomán milyen főbb feladatok megoldására kell a tanácsoknak összpontosítaniuk? A tennivalók változatlanul a X. kongresszus határozatai és a KB 1972. és 1973. évi novemberi ha­tározata végrehajtására, a IV. öt­éves terv célkitűzései megvalósí­tására irányulnak. Az elmúlt évek folyamatát lankadatlan szor­galommal, odaadással és töretle­nül tovább kell vinni minden te­rületen, de különösen a lakásépí­tés, a gyermekintézmény-fejlesz­tés, a lakossági ellátás javításá­ban. A közvetlen tennivalókat az 1974. évi terv körvonalazza, mind a fejlesztési alappal, mind a mű­ködési költségvetéssel való gaz­dálkodás terén. Az államigazgatási munka kor­szerűsítésének folyamatában me­lyek a legközvetlenebb felada­tok? Az MSZMP KB 1972. novembe­ri határozata alapvető feladatnak jelölte meg az államigazgatási munka javítását és a lakosság ügyeinek jobb intézését, a bürok­rácia visszaszorítását. E célok ér­dekében az eltelt idő alatt, jelen­tős lépések történtek, de a köve­telmények megvalósítása további hatékony intézkedéseket kíván. Az államigazgatási-hatósági mun­kát jobban a gazdasági, társadal­mi célkitűzések szolgálatába kell állítani. Következetesebben kell megkövetelni az állampolgári fe­gyelmet, a döntések végrehajtá­sát. Folytatni szükséges az ügy­menet-vizsgálatokat, melyeknek eredményeként a hatósági tevé­kenység egyszerűsítésére, szerve­zettségének növelésére, fokozato­san, különböző intézkedéseket kell tenni. A tanácsi dolgozók a jogalkalmazás jogpolitikai irány­elveiről szóló határozatot még következetesebben kell, hogy ér­vényesítsék. Elsődleges, hogy az államigazgatási szervek határoza­taik meghozatalánál a törvényes­séget tartsák be, emellett azonban vegyék figyelembe a társadalmi (Folytatás a 2. oldalon) Sikerekben gazdag, eredményes, boldog új esztendőt kíván a szakszervezet minden tagjának, a lap minden olvasójának , a szakszervezet elnöksége, a Közalkalmazott szerkesztőbizottsága 1979 ÍIÍKiÍÍÍ­­ A KÖZPONTI VEZETŐSÉG OSZTÁLYAINAK IDEI MUNKAPROGRAMJÁBÓL • A FŐVÁROSI FŐÜGYÉSZSÉG ÁLTALÁNOS FELÜGYELETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL • VETÉLKEDŐK TAPASZTALATAI ÚJÍTÓK A NÉPHADSEREGBEN Adatfeldolgozás Zalaegerszegen • A Számítástechnika és Ügyvitelszervezési Vállalat Zalaegersze­gen létesített új központjában megkezdték a próbaüzemelést. A 85 mil­lió forintos költséggel létesített adatfeldolgozó központban elsőként az adatrögzítő gépek kezdték meg a munkát. A közalkalmazottak megbecsülése Dr. Frieszel Olga főtitkár nyilatkozata . A kormány 1973 december 21-i ülésén határozatot hozott az ál­lamigazgatás és az igazságszolgáltatás területén foglalkoztatott dolgo­zók munkajogi helyzetének szabályozására, illetve egységes bérrend­szerére, valamint elfogadta a tanácsosi és főtanácsosi cím bevezetésé­re vonatkozó javaslatot. A kormányhatározat kidolgozásában — kez­deményező szerepet vállalva — részt vett a Közalkalmazottak Szak­­szervezete is. Megkértük dr. Prieszál Olgát, a szakszervezet főtitkárát tájékoztassa olvasóinkat a határozat céljáról és jelentőségéről. — A kormány határozata ab­ból indul ki, hogy az államigaz­gatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkajogi helyzete azonos az élet más területén fog­lalkoztatottakéval — mutatott rá. Ebből adódóan a Munka Tör­vénykönyvében rögzített általá­nos szabályok vonatkoznak az ál­lamigazgatási és az igazságszol­gáltatási dolgozókra is. Nyilván­való ugyanakkor, hogy az elvi azonosság mellett a részletes szabályok meghatározásánál a munka jellegére való tekintettel eltérésekre van szükség. — Mi indokolja az eltéréseket? — Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás dolgozói köz­hatalmi funkciót gyakorolnak, il­letve közreműködnek ezek ellá­tásában. Tevékenységük közvet­lenül érinti az állampolgárokat. Alapvető követelmény tehát, hogy politikailag és erkölcsileg szilárdak legyenek. A magas színvonalú munka előfeltétele továbbá — a megfelelő szakkép­zettségen túlmenően — az is, hogy stabil apparátus alakuljon ki. A vázlatosan érintett követel­mények miatt szükséges az álta­lánostól eltérő szabályozás. — Melyek ezek? — Egységesen kell meghatá­rozni például azokat a követel­ményeket (képesítés, büntetlen előélet, stb.), amelyek mintegy minimális garanciaként előfelté­telei annak, hogy valaki e terü­leten munkaviszonyba léphessen. Furcsán hangzik, de igaz, ezek előírása korábban csak részben történt meg. Jogszabályban kel­lett rögzíteni — a minden dolgo­zóra vonatkozó, általánoson túl­menően — az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók alapvető kötelezettségeit is. Ilyen például a szocialista törvényesség megtartása, a jogtalan előnyszer­zés és visszaélés elleni fellépés stb. — Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás létszámának stabilitását segíti a kormányha­tározat amikor kimondja, hogy csak különösen indokolt esetben szabad felmondani a hosszabb ideje munkaviszonyban álló ügy­intézőknek, vezetőknek és a ta­nácsosi, főtanácsosi címmel ren­delkezőknek, kivéve, ha a felmon­dásra a dolgozó magatartása adott okot.­­ A szakszervezeti jogok érvé­nyesülését gátolja az a körül­mény, hogy az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szervek­­nél nincs lehetőség helyi szabá­lyozásra, miután a munkajogi kérdéseket központilag rendezik. Ennek következtében a szakszer­vezeti bizottságok közreműködése a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek alakításában eléggé korlátozott.­­ A kormányhatározat előírja, hogy a dolgozók munkaviszonyá­nak megszüntetése, jutalmazás, kitüntetés, illetve a tanácsosi, fő­tanácsosi cím adományozása előtt véleményt kell kérni a szakszervezeti bizottságtól. Ez a szabályozás azt jelenti, hogy a helyi szakszervezet ilyen esetek­ben az egyedi dolgokba is bele­szólhat. Az új bérrendszerre tör­ténő átállásnál a szakszervezeti bizottságokat az elvek és köve­telmények kialakításakor illeti meg egyetértési jog.­­ Az államigazgatás területén jelenleg kétféle bérrendszer (a tanácsoknál korcsoportos, a mi­nisztériumoknál alsó-felső hatá­ros, korpótlékos) van érvényben. A kormányhatározat szerint en­nek fenntartása indokolatlan. Miért? — A kormány által elfogadott javaslat kidolgozásakor arra tö­rekedtünk, hogy az új bérrend­szer elveiben megegyezzen az 1971-ben bevezetett vállalati bér­rendszerrel, attól csak annyiban térjen el, amennyiben azt az ál­lamigazgatás sajátossága indo­kolja. Az egyéni alapbéreket a besorolás szerinti alsó-felső ha­tárok között kell megállapítani, ugyanakkor a munkában eltöltött éveket az eddiginél gyorsabb üte­mű és magasabb mértékű, auto­matikus (3 százalékos) béreme­léssel honorálják, ily módon mérséklődjék a vezetőktől való függés érzete.­­ Az alapbérek megállapításá­nak vezérelve, volt, hogy azonos végzettségű, felelősségű és mun­­kakörülményű dolgozók keresete nagyjából egyezzen a népgazda­ság bármely területén tevékeny­kedőékével. Ennek alapján az ál­lamigazgatás egyes munkakörei­nek alsó bérhatárát általában az összehasonlítható vállalati mun­kakörök alsó bérhatáraival csak­nem azonos színvonalon állapí­tottuk meg. A minisztériumi fő­osztályvezető bértétele például az „A” kategóriájú vállalati igazga­tókéval, a városi, a fővárosi ke­rületi tanácsok, a járási hivata­lok vezetőinek bére a „C” kate­góriájú vállalati igazgatóéval, a beosztott vezetők bére a „C” ka­tegóriájú vállalat azonos szintű bértételeivel hasonlíthatók ösz­­sze.­­ Az új bérrendszer bevezeté­sével egyidejűleg 1974 július el­sejével a kormány a tanácsi szer­veknél, a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság területi szerveinél átlagosan 15, a szak­­szervezeti társadalombiztosítás területi szerveinél átlagosan 6, a bíróságok és ügyészségek nem jogi munkakörben foglalkozta­(Folytatás a 2. oldalon)

Next