Közalkalmazott, 1974 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-08 / 1. szám
XXVII ÉVFOLYAM ÁRA. 1 FORINT 1974 JANUÁR 8. A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA A tanácsok munkája az új év küszöbén Beszélgetés Buda Gáborral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesével . Hogyan értékelhető a tanácsok — az apparátus — tevékenysége az 1973. évi népgazdasági célkitűzések teljesítésében? — A tanácsok és szervei — benne a szakigazgatási szervezet is — 1973. évi tevékenysége összességében pozitívan értékelhető. A tanácsi területen végzett munka értékelését az MSZMP Központi Bizottsága 1973. novemberi ülésén igen tömören megfogalmazta: „A tanácsok, mint népképviseletiönkormányzati és államigazgatási szervek, betöltik szerepüket, a szocializmus építésének hatékony segítői. Kedvezőek az új tanácstörvény végrehajtásának tapasztalatai. A tanácsok egyre jobban élnek megnövekedett hatáskörükkel. Intézkedések történtek az államigazgatási munka fejlesztésére, színvonalának emelésére, módszereinek korszerűsítésére, a bürokrácia visszaszorítására, az államigazgatásban dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésének érvényesülésére. Mindezek eredményeképpen tovább javult a hatósági munka ,a lakosság igényeinek intézése, némileg csökkent a bürokratizmus.” A tanácsok tennivalóit lényegében az MSZMP KB 1972. novemberi határozatában foglalták és az ennek nyomán készült tanácsi intézkedési tervek fogták keretbe és határozták meg. A végrehajtás tapasztalatai a számok tükrében, de társadalmi hatásában is kedvezőek. A tanácsok tevékenységében eredményesen érvényesülnek a szocialista demokratizmus kiszélesítésére irányuló törekvések. Növekedett és erősödött a lakossághoz fűződő kapcsolatuk, javult a tanácsok és a társadalmi szervek, a Hazafias Népfront és a szakszervezetek, valamint a területükön működő nem tanácsi szervek együttműködése. A kölcsönös támogatás kiemelkedő eredménye a gyermekintézmények fejlesztési ütemének messze a tervet meghaladó megvalósulása. E téren különösen örvendetes a szakszervezetek, a vállalati kollektívák és a szocialista brigádok áldozatos, fáradtságot nem ismerő munkája. A IV. ötéves terv célkitűzései a tanácsoknál általában megvalósulnak — bár a nehézségek jelentősek. Ezek legyőzésének igen lényeges feltétele a gazdasági szervező munka javulása és a gazdasági kezdeményezés kiszélesedése. A tanácsok jól szervezik — legnagyobb társadalmi gondunk megoldásaként kezelve — a lakásépítési célkitűzések megvalósítását. Az 1973. évben mintegy 85 000 lakás épült meg. Bár ennek öszszetétele eltér az előirányzattól, de végül is a gond megoldását szolgálja. A tanácsok legnagyobb súlyú problémája a célcsoportos lakásépítés. A feszültségek feloldására számos kormányzati és helyi intézkedés, illetve kezdeményezés történt, így megalapozott az az optimizmus, mely szerint a IV. ötéves terv 400 ezer összlakás cél-, kitűzése valósággá válik. Ehhez a kormányzati intézkedések nagyban hozzájárulnak, éreztetik hatásukat az ár- és költségalakulás érdekében tett intézkedések is. Kiemelkedő az eredmény a gyermekintézmények fejlesztése terén, mellyel a lakásgond megoldása mellett, a tanácsok jól szolgálják a népesedéspolitikai célkitűzéseket is. A bölcsődei férőhely-létesítés messze az időarányos fölött van, az óvodai elhelyezés 39 000 fős nevelési előirányzatát pedig már teljesítették is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján megállapítható, hogy a tervek kötelező előírásai alkalmazásával és a közgazdasági eszközökkel történő együttes irányítás, a tanácsoknál is eredményesnek bizonyult. A szabályozó rendszer jól segítette, a tanácsrendszer fejlesztésének célkitűzéseit és gazdasági, valamint társadalompolitikai szempontból is helyesnek mondható. Ezeknek az eredményeknek az elérését nagyban segítette, a tanácsi testületek és a szakigazgatási szervezet, jól összefogott és tervszerűen irányított munkája. A tanácsapparátus ügyintéző dolgozóinak többsége szorgalommal és hivatástudattal végzi munkáját, döntő többségük megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket társadalmunk a közszolgálati dolgozók iránt támaszt. Rászolgáltak a munkafeltételek javítására, a jutalmazási keret növelésére, a munkaidő csökkentésre és a közeljövőben várható és ismert bérpolitikai intézkedésekre. A párt és a kormány 1974. évi életszínvonal-politikai intézkedései nyomán milyen főbb feladatok megoldására kell a tanácsoknak összpontosítaniuk? A tennivalók változatlanul a X. kongresszus határozatai és a KB 1972. és 1973. évi novemberi határozata végrehajtására, a IV. ötéves terv célkitűzései megvalósítására irányulnak. Az elmúlt évek folyamatát lankadatlan szorgalommal, odaadással és töretlenül tovább kell vinni minden területen, de különösen a lakásépítés, a gyermekintézmény-fejlesztés, a lakossági ellátás javításában. A közvetlen tennivalókat az 1974. évi terv körvonalazza, mind a fejlesztési alappal, mind a működési költségvetéssel való gazdálkodás terén. Az államigazgatási munka korszerűsítésének folyamatában melyek a legközvetlenebb feladatok? Az MSZMP KB 1972. novemberi határozata alapvető feladatnak jelölte meg az államigazgatási munka javítását és a lakosság ügyeinek jobb intézését, a bürokrácia visszaszorítását. E célok érdekében az eltelt idő alatt, jelentős lépések történtek, de a követelmények megvalósítása további hatékony intézkedéseket kíván. Az államigazgatási-hatósági munkát jobban a gazdasági, társadalmi célkitűzések szolgálatába kell állítani. Következetesebben kell megkövetelni az állampolgári fegyelmet, a döntések végrehajtását. Folytatni szükséges az ügymenet-vizsgálatokat, melyeknek eredményeként a hatósági tevékenység egyszerűsítésére, szervezettségének növelésére, fokozatosan, különböző intézkedéseket kell tenni. A tanácsi dolgozók a jogalkalmazás jogpolitikai irányelveiről szóló határozatot még következetesebben kell, hogy érvényesítsék. Elsődleges, hogy az államigazgatási szervek határozataik meghozatalánál a törvényességet tartsák be, emellett azonban vegyék figyelembe a társadalmi (Folytatás a 2. oldalon) Sikerekben gazdag, eredményes, boldog új esztendőt kíván a szakszervezet minden tagjának, a lap minden olvasójának , a szakszervezet elnöksége, a Közalkalmazott szerkesztőbizottsága 1979 ÍIÍKiÍÍÍ A KÖZPONTI VEZETŐSÉG OSZTÁLYAINAK IDEI MUNKAPROGRAMJÁBÓL • A FŐVÁROSI FŐÜGYÉSZSÉG ÁLTALÁNOS FELÜGYELETI TEVÉKENYSÉGÉRŐL • VETÉLKEDŐK TAPASZTALATAI ÚJÍTÓK A NÉPHADSEREGBEN Adatfeldolgozás Zalaegerszegen • A Számítástechnika és Ügyvitelszervezési Vállalat Zalaegerszegen létesített új központjában megkezdték a próbaüzemelést. A 85 millió forintos költséggel létesített adatfeldolgozó központban elsőként az adatrögzítő gépek kezdték meg a munkát. A közalkalmazottak megbecsülése Dr. Frieszel Olga főtitkár nyilatkozata . A kormány 1973 december 21-i ülésén határozatot hozott az államigazgatás és az igazságszolgáltatás területén foglalkoztatott dolgozók munkajogi helyzetének szabályozására, illetve egységes bérrendszerére, valamint elfogadta a tanácsosi és főtanácsosi cím bevezetésére vonatkozó javaslatot. A kormányhatározat kidolgozásában — kezdeményező szerepet vállalva — részt vett a Közalkalmazottak Szakszervezete is. Megkértük dr. Prieszál Olgát, a szakszervezet főtitkárát tájékoztassa olvasóinkat a határozat céljáról és jelentőségéről. — A kormány határozata abból indul ki, hogy az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók munkajogi helyzete azonos az élet más területén foglalkoztatottakéval — mutatott rá. Ebből adódóan a Munka Törvénykönyvében rögzített általános szabályok vonatkoznak az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozókra is. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az elvi azonosság mellett a részletes szabályok meghatározásánál a munka jellegére való tekintettel eltérésekre van szükség. — Mi indokolja az eltéréseket? — Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás dolgozói közhatalmi funkciót gyakorolnak, illetve közreműködnek ezek ellátásában. Tevékenységük közvetlenül érinti az állampolgárokat. Alapvető követelmény tehát, hogy politikailag és erkölcsileg szilárdak legyenek. A magas színvonalú munka előfeltétele továbbá — a megfelelő szakképzettségen túlmenően — az is, hogy stabil apparátus alakuljon ki. A vázlatosan érintett követelmények miatt szükséges az általánostól eltérő szabályozás. — Melyek ezek? — Egységesen kell meghatározni például azokat a követelményeket (képesítés, büntetlen előélet, stb.), amelyek mintegy minimális garanciaként előfeltételei annak, hogy valaki e területen munkaviszonyba léphessen. Furcsán hangzik, de igaz, ezek előírása korábban csak részben történt meg. Jogszabályban kellett rögzíteni — a minden dolgozóra vonatkozó, általánoson túlmenően — az államigazgatási és az igazságszolgáltatási dolgozók alapvető kötelezettségeit is. Ilyen például a szocialista törvényesség megtartása, a jogtalan előnyszerzés és visszaélés elleni fellépés stb. — Az államigazgatás és az igazságszolgáltatás létszámának stabilitását segíti a kormányhatározat amikor kimondja, hogy csak különösen indokolt esetben szabad felmondani a hosszabb ideje munkaviszonyban álló ügyintézőknek, vezetőknek és a tanácsosi, főtanácsosi címmel rendelkezőknek, kivéve, ha a felmondásra a dolgozó magatartása adott okot. A szakszervezeti jogok érvényesülését gátolja az a körülmény, hogy az államigazgatási és az igazságszolgáltatási szerveknél nincs lehetőség helyi szabályozásra, miután a munkajogi kérdéseket központilag rendezik. Ennek következtében a szakszervezeti bizottságok közreműködése a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakításában eléggé korlátozott. A kormányhatározat előírja, hogy a dolgozók munkaviszonyának megszüntetése, jutalmazás, kitüntetés, illetve a tanácsosi, főtanácsosi cím adományozása előtt véleményt kell kérni a szakszervezeti bizottságtól. Ez a szabályozás azt jelenti, hogy a helyi szakszervezet ilyen esetekben az egyedi dolgokba is beleszólhat. Az új bérrendszerre történő átállásnál a szakszervezeti bizottságokat az elvek és követelmények kialakításakor illeti meg egyetértési jog. Az államigazgatás területén jelenleg kétféle bérrendszer (a tanácsoknál korcsoportos, a minisztériumoknál alsó-felső határos, korpótlékos) van érvényben. A kormányhatározat szerint ennek fenntartása indokolatlan. Miért? — A kormány által elfogadott javaslat kidolgozásakor arra törekedtünk, hogy az új bérrendszer elveiben megegyezzen az 1971-ben bevezetett vállalati bérrendszerrel, attól csak annyiban térjen el, amennyiben azt az államigazgatás sajátossága indokolja. Az egyéni alapbéreket a besorolás szerinti alsó-felső határok között kell megállapítani, ugyanakkor a munkában eltöltött éveket az eddiginél gyorsabb ütemű és magasabb mértékű, automatikus (3 százalékos) béremeléssel honorálják, ily módon mérséklődjék a vezetőktől való függés érzete. Az alapbérek megállapításának vezérelve, volt, hogy azonos végzettségű, felelősségű és munkakörülményű dolgozók keresete nagyjából egyezzen a népgazdaság bármely területén tevékenykedőékével. Ennek alapján az államigazgatás egyes munkaköreinek alsó bérhatárát általában az összehasonlítható vállalati munkakörök alsó bérhatáraival csaknem azonos színvonalon állapítottuk meg. A minisztériumi főosztályvezető bértétele például az „A” kategóriájú vállalati igazgatókéval, a városi, a fővárosi kerületi tanácsok, a járási hivatalok vezetőinek bére a „C” kategóriájú vállalati igazgatóéval, a beosztott vezetők bére a „C” kategóriájú vállalat azonos szintű bértételeivel hasonlíthatók öszsze. Az új bérrendszer bevezetésével egyidejűleg 1974 július elsejével a kormány a tanácsi szerveknél, a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság területi szerveinél átlagosan 15, a szakszervezeti társadalombiztosítás területi szerveinél átlagosan 6, a bíróságok és ügyészségek nem jogi munkakörben foglalkozta(Folytatás a 2. oldalon)