Közalkalmazott, 1975 (29. évfolyam, 1-11. szám)

1975-01-10 / 1. szám

W WSA/WWWWWWWWWWWWWU­AAA/WWWw'W'AWWVW T' A politika kiállta a gyakorlat próbáját • Az MSZMP Központi Bizottsága, készülve a XI. kongresszus­ra, nyílt és széles körű megvitatásra a párttagság és az ország nyil­vánossága elé bocsátotta a kongresszusi irányelveit. Ez a gyakorlat is jelzi, hogy a párt, a társadalom életében betöltött politikai veze­tő szerepét a néptömegek véleményére, a közös munkára és össze­fogásra alapozva, a szocializmus útján való további előrehaladás érdekében gyakorolja. A párt és a nép összeforrottságára utal az irányelvek következő megállapítása: „A párt politikája kiállta a gyakorlat próbáját: cselekvő támogatásra talált a munkásosztály­ban, a termelőszövetkezeti parasztságban, az értelmiségben, az egész népben.” A kongresszusi irányelvek minden sora lényeges értékelést, vagy előremutató feladatokat tartalmaz, olyanokat, amelyek együttesen adják az összképet, hogy társadalmunk szocialista jellegű, s e voná­sait kell erősíteni az elkövetkező időszakban is. Gondoljunk csak az irányelveknek néhány alapvető megállapítására, hogy a X. kong­resszus óta tovább erősödött a munkásosztály vezető szerepe, fejlő­dött a munkások politikai öntudata, szakképzettsége, műveltsége; a szövetkezeti parasztság élet- és munkakörülményei közelednek a munkásokéhoz, az értelmiség alkotó tevékenységében eggyé forr, céljaiban azonosul a munkásosztállyal; bővültek a szocializmus anyagi alapjai, gyarapodott a nemzeti vagyon, emelkedett az élet­­színvonal, az intézkedések előmozdították az államélet és a szoci­alista demokrácia fejlesztését stb. A helyes politikai irányvonal megvalósítása nemcsak az ország gazdagodását biztosítja, nemcsak egyes társadalmi osztályok és ré­tegek közös céljait viszi előbbre, többségében kedvezően megváltozik a családok, az egyének élete is, bár lehet, hogy utóbbi talán nem annyira szembeötlő, mint a társadalmi életben lezajló nagy válto­zások. Előfordul azonban az is, hogy az egyén csupán saját életének változásaihoz méri a társadalmi változásokat. Mindenesetre az egyé­nek, a családok nagy többségénél jellemző eredmény, hogy „Népünk jobban táplálkozik, szebben öltözködik, kulturáltabban él, mint bár­mikor azelőtt.” Most még a negyedik ötéves terv sikeres befejezésén dolgozunk, de az irányelvek már előbbre tekintenek, felvillantják az ötödik öt­éves tervben várható fejlődés lehetőségeit. 1976 és 1980 között a nemzeti jövedelem mintegy 30, az ipari termelés 33—35, a mező­­gazdasági termelés 16—18 százalékkal növekedik. Az egy főre jutó reáljövedelem 23—25 százalékkal emelkedik. Az átlagosnál gyorsabb ütemben tervezik emelni a legalacsonyabb kereseteket. Általánossá válik a 44 órás munkahét. A bölcsődei és óvodai hálózat folyamatos bővítése mellett a családi pótlék, a gyermekgondozási segély emelé­se, a nyugdíjrendszer további egységesítése, a nyugdíjak reálérté­kének megtartása szerepel a tervben. Az idei népgazdasági tervciklusban a Központi Bizottság a IV. öt­éves terv sikeres teljesítését, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását tartja fő feladatnak. Az előirányzatok az eddigiekhez kö­zelálló fejlesztési ütemet kívánnak­­ biztosítani, amelyek megala­pozzák az életszínvonal további növelését. A nemzeti jövedelem 5 —5,5 százalékos, az ipari termelés 6 százalékos, a mezőgazdasági termékek termelésének 3—4 százalékos növekedését tervezték. Az egy lakosra jutó reáljövedelem 3,5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2,5 százalékkal emelkedik. A Központi Bizottság a reális helyzetből kiindulva, a lakosság elé tárta, hogy 1975-ben várhatóan hosszabb időszakon át számolni kell a negatívan ható világgazdasá­gi változásokkal. A világpiaci árak nagymértékű változásai miatt a január 1-től sorra kerülő termelői árrendezések kihatnak bizonyos iparcikkek áraira is, azonban az alapvető élelmiszereket és szolgál­tatásokat nem érintik. A fogyasztói árszínvonal emelkedése nem ha­ladhatja meg a 3,6 százalékot. Igen jelentős intézkedés lesz az ala­csony nyugdíjak július elsejével történő felemelése, évi kihatása 1,7 millió forint. Folytatódik a munkaidőcsökkentés újabb rétegeknél, a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, a közlekedési, az állami gazdasági és az erdőgazdasági dolgozók körében. 90 000 lakás épül. Az állami és költségvetési szerveknek igen nagy a felelőssége az előirányzatok ,hiánytalan betartásában. Az­ állami költségvetés egyensúlyainak javításával minden szinten és minden gazdálkodó szervnél szigorú takarékosságot kell érvényesíteni. A népgazdasági terv céljai a munkahelyek, a lakóterületek tervfeladatainak teljesí­tésével valósulnak meg, ezért mindenütt nagyon fontos a hatékony gazdasági tevékenység, a dolgozók alkotó kezdeményezéseinek tá­mogatása, határozott fellépés a pazarlás, a társadalmi tulajdon meg­károsítóival szemben. Az eddigi eredmények méltán elismerést érdemelnek, azokra büszkék lehetnek mindazok, akik részt vettek az alkotó munkában, a nemzeti vagyon gyarapításában. A további tervek, elképzelések, az őszintén feltárt gondok ismeretében is, biztatóak, biztonságérze­tet adnak. További eredményeket elérni, úrrá lenni a jelentkező ne­hézségeken azonban csak akkor lehet, ha a célokat mindenütt egy­ségesen értel­­ezik és mindenütt egységes cselekvés érvényesül, len­dületes munka folyik. S hogy ez így lesz, arra biztosíték a párttag­ság, a dolgozók eddigi helytállása, a felszabadulás 30. évfordulójára kibontakozott széles körű munkaverseny és munkamozgalom. A kongresszusi irányelvekben mindenki találhat olyan útmuta­tást, amelyet saját munkaterületén, vagy egyéni életvitelében alkal­mazni tud. A közalkalmazottak különböző rétegei például fellelhe­tik benne az állami szervek eddigi munkájának és pártirányításá­nak megalapozott értékelését, a további legfontosabb tennivalókat. A szakszervezeti tisztségviselők jogos elégedettséggel nyugtázhat­ják, hogy „a szakszervezetek hozzáértőbben gyakorolják funkciói­kat”, de alaposan meg kell vitatniuk, hogyan végezhetik színvona­lasabban a dolgozók politikai, szakmai, kulturális nevelését, mit kell tennniök, hogy belső életük demokratizmusa ne maradjon el az igényektől és a lehetőségektől. A kongresszusi irányelvek és a Központi Bizottság 1974. december 5-i ülésén elhangzottak útmutatásul szolgálnak, egyúttal megkönnyí­tik a helyi tennivalók gondos, lelkiismeretes összegzését. A helyi te­endők kijelölésével, azok hiánytalan teljesítésével készülhetünk méltóképpen a párt XI. kongresszusára, járulhatunk hozzá igazán a felszabadulás 30. évfordulójának megünnepléséhez. A szakszervezeti szervek feladatainak meghatározásához irányadó a SZOT december 13-i ülésén elfogadott állásfoglalás, amely egye­bek között kimondja: „a mai helyzetben a szakszervezeti munká­ban is arra van szükség, hogy a mozgalom erejét, lehetőségeit, esz­közeit céltudatosabban összpontosítsuk a gazdasági feladatok ered­ményes megoldására, a­ tartalékok feltárására és hasznosítására, a tervszerűbb, a népgazdaság érdekeit következetesen szolgáló veze­tési elvek és gyakorlat erősítésére.” XXVIII. ÉVFOLYAM 1975. JANUAR 10. ÄRA: 1 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETENEK LAPJA Önként végzett társadalmi munkával 1,4 milliárd forint településfejlesztésre . Hazánkban a lakosság két­kezi és szellemi, közérdeket szol­gáló tevékenységének már ha­gyományai vannak, s mind széle­sebb körben terjednek. A társa­dalmi munka útján létrehozott érték az utóbbi években ugrás­szerű emelkedést mutat. 1966 óta az egy évi társadalmi munka ér­téke több mint háromszorosára nőtt, s 1973-ban már megközelí­tette az 1,4 milliárd forintot. A társadalmi munka jelentősé­gét bizonyítja, hogy a Miniszter­­tanács 1974 elején megtárgyalta, értékelte a tapasztalatokat. A Minisztertanács felkérte a lakos­ságot: a település fejlődését segí­tő társadalmi munkában — a te­lepülések gyorsabb fejlesztése ér­dekében — továbbra is vegyen részt. A kormány határozata alapján a Hazafias­­Népfront Országos Tanácsa Titkársága és a Minisz­tertanács Tanácsi Hivatala együt­tes irányelvben összegezte a társa­dalmi munka jelentőségét, célját és a további feladatokat. Az irány­elv rámutatott, hogy a tanácsok népképviseleti,­­ önkormányzati jellegének érvényesülése, növekvő hatáskörük, szervezeti és gazda­sági önállóságuk ösztönzően hat az életkörülményeket javító anyagi és szellemi javak gazdagí­tására, közöttük a város- és köz­ségpolitikai célok mind eredmé­nyesebb megvalósítását segítő társadalmi munka fejlesztésére és további kibontakoztatására. A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Titkársága 1974. augusztusában felhívással fordult a tanácsokhoz és a nép­frontbizottságokhoz, valamint közvetítésükkel a lakossághoz annak érdekében, hogy minden­hol csatlakozzanak a lakóhelyi igények kielégítését elősegítő, he­lyi kezdeményezésből kibontako­zó országos mozgalomhoz. A különböző tanácsi tervek, így különösen a középtávú, va­lamint ez évi tervek készítésénél a tanácsok figyelembe veszik a települések adottságait, az ott élő lakosság életkörülményeit. A ter­vek egy része ma már jelentősen hozzájárul az urbanizáció gyor­sításához és többnyire párosul a lakosság áldozatkész hozzájáru­lásával. A nem tanácsi szervek is mind több felajánlást tesznek. Külö­nösen fontos és újszerű az üze­mek szocialista brigádjainak te­vékenysége, a KISZ fiatalok, in­tézmények, intézetek kollektívái­nak munkája, amely jelentős ér­tékeket hozott létre, például óvodák, bölcsődék, sportpályák építkezéseinél, de jól szolgálta a lakóhelyszépítési célkitűzéseket is. A tanácsi szerveknek, a taná­csi dolgozóknak feladata, hogy a társadalom önzetlenül tevékeny­kedő szerveivel, azok tagjaival, a tanácstagokkal, népfront aktívák­kal, lakóbizottságokkal összefog­va biztosítsák a feltételeket az önként végzett értékalkotó mun­ka útján is a lakosság igényeinek még magasabb színvonalú kielé­gítéséhez. Dr. Kiss György Iskolacentrum Békéscsabán , Békéscsabán iskolacentrum épül mintegy 70 millió forintos beruházással. Az intézményt 1975-ben adják át rendeltetésének. Nyomdai és egészségügyi szakközépiskola kap majd otthont a létesítmény­ben, amelyben 240 személyes kollégiumot is építenek »Erősödjk: az együttműködésre irányuló szándék és cselekvés Nemzetközi szakszervezeti konferencia Varsóban A Nemzetközi Szövetségünk kezdeményezése alapján 1974. november 12—15. között jelentős tanácskozást tartottak Varsóban a közalkalmazott szakszervezetek vezetői. A találkozón harminchat ország negyvenkilenc küldöttel képviselte magát a szocialista, a kapitalista és a fejlődő országok­ból. A Szakszervezeti Világszö­vetséghez tartozó tagszervezete­ken kívül több, a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szövetsé­géhez tartozó, illetve autonóm szakszervezetek képviselői is je­len voltak. Tehát a kétoldalú kapcsolatokon túl, a nemzetközi összejöveteleken is mindjobban kifejezésre jut a különböző társa­dalmi rendszerű és politikai orien­tációjú közalkalmazott szakszer­vezeteknek az együttműködésre irányuló szándéka és cselekvése. Ez a törekvés jól felismerhető volt a varsói konferencián is, nem csupán a megjelenésből, ha­nem a felszólalásokból, állásfog­lalásokból. A tanácskozás — amelyet a szovjet, a francia és a szíriai test­vérszakszervezet képviselőjének előadása vezetett be — jó lehető­séget adott a széles körű tapasz­talat- és gondolatcserére, a szocia­lista, a kapitalista és a fejlődő or­szágok köztisztviselői helyzetének és problémáinak megismerésére. Sokoldalúan elemezték a köz­tisztviselők politikai, szakmai, szakszervezeti jogait, azok gyako­­rolhatóságát, továbbá szakszerve­zeteik szerepét és feladatait. Is­mételten meggyőződhettünk ar­ról, hogy a kapitalista országok­ban és több fejlődő országban is, a kormányok, ha papíron elisme­rik is a köztisztviselők jogait, a gyakorlatban igyekeznek azokat csorbítani, illetve megakadályoz­ni érvényesítésüket A konferencia vitájában — amely a barátság és az együtt­működés szellemében folyt, s amelyben felszólalt dr. Prieszol Olga, szakszervezetünk főtitkára is — kirajzolódtak azok a fő kér­dések, amelyek a különböző or­szágok köztisztviselőit — más tár­sadalmi körülmények közepette — együttesen foglalkoztatják. Ilyen kérdés egyebek között: a köztisztviselők jogi státusza, a szakmai képzés és továbbképzés problémaköre szoros kapcsolat­ban a növekvő társadalmi elvárá­sokkal, a munka- és életkörül­mények­­alakulása, az automati­­záció stb. Világossá vált az is, hogy a kapitalista országokban, több fejlődő országban a szak­­szervezeti munka homlokterében változatlanul a köztisztviselők de­mokratikus jogainak tiszteletben tartásáért, életkörülményeik ja­vításáért, a szakszervezeti tevé­kenység szabadságáért folytatott harc áll, amely messzemenően igényli a nemzetközi összefogást és szolidaritást. Az említettek szellemében a nemzetközi találkozó résztvevői egyhangúlag állást foglaltak amel­lett, hogy a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet paritásos bizott­ságának 1975-ben sorra kerülő, s a közszolgálat kérdéseit tárgyaló ülésén követelik a közszolgálati alkalmazottak szakmai, szakszer­vezeti jogaira, illetve azok való­ságos védelmére vonatkozó kon­venció elfogadását. Teljes egyetértésben fogadta el a konferencia a chilei terror elíté­lését és megszüntetését, a­ bebör­tönzött hazafiak szabadon bocsá­tását, a demokratikus szabadság­­jogok helyreállítását követelő nyi­latkozatot. Nagy többséggel fog­lalt állást a közel-keleti helyzet rendezése mellett, az ENSZ erre vonatkozó határozatának megfe­lelően. Azzal a meggyőződéssel távoz­tak a lengyel fővárosból, hogy a nemzetközi találkozó elérte cél­ját, hasznosan szolgálta a köz­­szolgálat szakszervezetei közti jobb megértést, a közös teendők felvázolását, s a megvalósításu­kért folytatott összehangolt fel­lépés és cselekvés előmozdítását. Szabó Endre a központi vezetőség titkára

Next