Közalkalmazott, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-08 / 1. szám

Új esztendő — felelősségteljes feladatok 9 Amikor, átléptük az új esztendő küszöbét, eredményekben gaz­dag tervidőszakot hagytunk magunk mögött, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítésének időszakát. Jóleső érzéssel olvashattuk az MSZMP 1975. november 26—27-i közleményében: „Dolgozó népünk a IV. ötéves terv megvalósítása során eredményes munkát végzett, ma­radandót alkotott, büszke lehet az elért sikerekre." Ezeket az eredmé­nyeket nemcsak a társadalom, szocialista hazánk fejlődésének jellem­ző adatai tükrözik, fellelhetők ezek a családok, az egyének életének alakulásában is. Sokatmondó adat, hogy a negyedik ötéves tervben a nemzeti jöve­delem az előirányzott 30—32 százalék helyett 35 százalékkal, az ipari termelés a tervezett 32—34 százalékkal szemben 37—33 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig a jóváhagyott 15—16 százalék helyett 18—19 százalékkal növekedett A dolgozók helytállása a termelés frontján lehetővé tette, hogy tovább javuljanak a lakosság életkö­rülményei, fejlődjék a társadalmi gondoskodás a családokról. Ennek mutatója egyebek között, hogy a reáljövedelem 26, a reálbér 18, a fo­gyasztás 20 százalékkal növekedett. Felemelték az alacsony nyugdí­jakat, a gyermekgondozási segélyt, megkétszereződött a családi pót­lék összege. A társadalombiztosítás állampolgári joggá vált. A terve­zettnél 30 000-rel több lakás épült, másfél millióan költöztek új ott­honba, s 35 000 újabb óvodáskorú gyermek helyett 90 000-ről történt gondoskodás. Az előirányzottnál többet fordítottak az egészségügyi, szociális, kulturális intézmények fejlesztésére: 8100 új kórházi ágyat és 5100 új iskolai tantermet adtak át. Az elért eredmények azonban nem feledtethetik el a gondokat, azt a jelenséget, hogy a gazdasági építő munkában egyes fontos céloktól eltérések mutatkoznak. Ennek okai ismertek: részben a tőkés világ­piacon bekövetkezett infláció, értékesítési nehézség, az olaj és a nyersanyagárak nagymértékű emelkedésében, másrészt gazdasági munkánk fogyatékosságaiban keresendők. Utóbbiak felszámolásához ad útmutatást az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása: „Még nagy tartalékok vannak a termelésben, a termelőberendezések, a munkaidő jobb kihasználásában, a tudomány eredményeinek fel­­használásában, a műszaki haladás gyorsításában, az irányító tevé­kenység színvonalának további emelésében, a szervezettség erősítésé­ben, a fegyelmezett munkában.” Az ötödik ötéves terv és az 1976. évi népgazdasági terv az MSZMP XI. Kongresszusának határozata alapján olyan célokat tűz ki, amely biztosítja, hogy tovább haladunk a fejlett szocialista társadalom épí­tésének útján. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését, a fogyasztás és felhalmozás ennél kisebb mértékű, 23—25 százalékos emelkedését írja elő az ötödik ötéves terv. Ebből 1976-ban 5—5,5 szá­zalékos, illetve 3 százalékos teljesítés az előirányzat. Az iparban a termelést öt év alatt 33—35 százalékkal, 1976-ban 6 százalékkal kell növelni. A mezőgazdaságban a termelés 16—18 százalékos, 1976-ban 3,5—4 százalékos emelését irányozza elő a terv. A lakosság életszín­vonalának — a gazdasági fejlődéssel összhangban — rendszeresen, reáljövedelmének 18—20 százalékkal, a munkások és az alkalmazot­tak reálbérének 14—16 százalékkal kell emelkednie. 1976-ban az egy lakosra jutó nomináljövedelem előirányzata 7,8, a reáljövedelemé 3, az egy munkás alkalmazott keresőre jutó reálbéré 1,5 százalék. A fogyasztói árszínvonal 4,5 százalékos növekedésével szükséges számítani 1976-ban. Az árak alakulása olyan elvek szerint valósul meg, hogy azok tükrözzék a hazai ráfordításokat és a nemzetközi arányokat, segítsék a termelés hatékonyságának emelését, a népgaz­dasági egyensúly javítását. Ugyanakkor ezeket a fogyasztói árválto­zásokat az életszínvonal politikai célokkal, a reálbér és a reáljöve­delem tervezett növekedésével összhangban tervezik megvalósítani, biztosítva az árak alakulásának tervszerű irányítását és ellenőrzését. Alapelv, hogy az alapvető fogyasztási cikkek árának emelését jövede­lempolitikai intézkedésekkel ellensúlyozzák. Az ötödik ötéves terv­ben folytatódik a lakásépítés, 420—440 ezer lakás épül, melyből 150— 160 000 állami lakás. Ebből 1976-ban 82 000 készül el. Változatlanul fontos törekvés a dolgozó nők, a többgyermekes családok és az idő­sek helyzetének javítása, a kulturális ellátás területén a szolgáltatá­sok bővítése, a közművelődés intézményhálózatának fejlesztése, kor­szerűsítése. A gazdasági feladatok teljesítése minden állampolgár kezdeménye­ző és fegyelmezett munkájától függ. Nagy felelősség hárul a vezetők­re, akiktől követelmény, hogy a tervek végrehajtására irányuló el­képzeléseiket, gondjaikat megosszák a dolgozói kollektívákkal, mun­kájukban támaszkodjanak alkotó segítségükre, tettrekészségükre. A hatékonyabb helyi munka nem nélkülözheti a minisztériumok és a főhatóságok, a gazdasági irányító és felügyeleti szervek segítő te­vékenységét. Sokat tehet a szakszervezeti mozgalom is a tervek hiánytalan meg­valósításáért. A Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusának ha­tározata szerint „ a szakszervezetek egyetértenek az V. ötéves tervben foglalt célkitűzésekkel, azokat reálisnak tartják, összhangban vannak lehetőségeinkkel, és ennek megfelelően járulnak hozzá társadalmi igényeink kielégítéséhez. A terv végrehajtására a szakszervezetek mozgósítják tagságukat, minden dolgozót. Minden erejükkel segítik, hogy az ötéves terv célkitűzései egészében is, részleteiben is megva­lósuljanak.” A Közalkalmazottak Szakszervezetének Vili Kongresszusa is nagy felelősséggel foglalkozott tagságának a gazdasági feladatok végrehaj­tását előmozdító tevékenységével. A tennivalók magukban foglalják azoknak a központi intézkedéseknek határozott támogatását, ame­lyek az állami szervek gazdaság­irányító munkájának javítását, a hatékonyság növelését, az anyagi eszközök ésszerű felhasználását, a takarékosság követelményeinek betartását szolgálják, amelyek segítik a központi és a területi tervezés jobb összhangját, a szakszervezeti szervek részvételét a területi tervezésben, s ott, ahol termelő (szol­gáltató, javító) munka folyik, a szocialista munkaverseny és brigád­­mozgalom eredményeinek növelését, az újítási tevékenység fellendí­tését. Az ötödik ötéves terv és az új esztendő nagy horderejű feladatai­nak teljesítéséhez a hazai és a nemzetközi feltételek biztosítottak, il­letve eredményes munkával biztosíthatók. A szakszervezeti szervek­től a.. ebben való részvétel megköveteli, hogy funkcióikat együtt, egységesen valósítsák meg, tekintsék állandó feladatuknak a mun­káshatalom politikai, gazdasági erősítésének segítését, a dolgozók ér­dekképviseletét és védelmét, a nevelő munkát. Ily módon tölthetik be eredményesen hivatásukat A Mi mint négymilliós tagság, a többszázezer tisztségviselő tenniakarása biztosíték, hogy a szakszervezetek még többet tegyenek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusa • 1975 december 8—13-ig az építők székházá­ban, több mint négymillió szervezett dolgozó kép­viseletében, 771 küldött és 423 meghívott jelenlété­ben tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusa. A tanácskozásra 47 ország 50 szer­vezete küldte el 80 képviselőjét. A szakszervezeti mozgalom legmagasabb­ fórumán megjelent és fel­szólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KB titkára, részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Ott volt a párt és az állami élet több vezető személyisége, jelen voltak a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára üd­vözlő levélben köszöntötte a kongresszust. A levél sorai elismerést tolmácsoltak az eddigi munkáért, ugyanakkor kifejezték az MSZMP meggyőződését, hogy „a szakszervezetek, amelyekre mindig számít­hatott, a jövőben is eleget tesznek feladataiknak." A kongresszuson Gáspár Sándornak, a SZOT fő­titkárának szóbeli referátumából, az elhangzott 84 hazai küldött felszólalásából, s valamennyi írásos dokumentumból azon elkötelezettség volt érzékel­hető, hogy a szaksz­ervezeti mozgalom nagy politi­kai felelősséggel vállalja a XX. pártkongresszuson elfogadott gazdasági, életszínvonal-politikai­ és kulturális célok megvalósításának hatékony segí­tését és a megnövekedett követelményeknek mun­kájuk színvonalának emelésével, munkamódszere­ik javításával, az üzemi demokrácia lehetőségei­nek kihasználásával akarnak eleget tenni. Gáspár Sándor beszámolójából Gáspár Sándor gazdag tartalmú szóbeli beszámolójának csak né­hány gondolatát idézzük ezúttal, elsősorban azokat, amelyek alkal­mazása a gyakorlati munkában új szemléletet, új módszereket köve­tel.­­ Ha a jövőben a megnöveke­dett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége. A végzett munkának értékmérőnek kell lennie. Politi­kánk alapkérdéseiben kristály­tisztán jelenik meg a munka és a munkás. A társadalom fejlődésé­nek és életünk javításának kul­csa, központi alakja a munkáját tisztességesen végző dolgozó. A szocialista demokrácia fej­lesztésében az üzemi, a munkahe­lyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezerszinten a dolgozók aktivitá­sát, mindennapos részvételüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dol­gozó embert ahhoz, hogy magáé­nak érezze a szocialista tulajdont. A munkahelyi demokrácia megér­tésében azonban még nem sike­rült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányí­tást tovább erősítsük, gazdagít­suk a közvetlen demokrácia szé­les körű alkalmazásával. Ez a ve­zetőt is segíti. Erejét megsokszo­rozza. Csökkenti a tévedések és hibák lehetőségét munkájában. Sőt védelmet is nyújt neki, ha helyesen képviseli a társadalom érdekeit és álláspontját képes el­fogadtatni az üzem dolgozóival. Teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a demokrácia fejlesztése nem öncél. Minden kis és nagy kérdést közüggyé kell tenni. Tá­mogatni, kell az új formai kezde­ményezéseket is, de meg kell aka­dályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demok­rácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politiká­ját, egyetértenek azzal. A mosta­ni időszak jellemzője a rendsze­res bérfejlesztés, a rövidebb mun­kaidő, a társadalmi juttatások nö­vekvő színvonala, a termelői és a fogyasztói árak egy részének bi­zonyos, összességében előre meg­határozott arányban történő emelkedése. Ez az áremelkedés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkedik az életszínvo­nal-politikába. Hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbé­rek. Ez megnyugtató dolgozó né­pünk és a szakszervezetek számá­ra. Nálunk nincs és nem­­ lesz gazdasági válság. Gondjaink van­nak, rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek el­lenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal további emelkedé­sét. A szakszervezetek arra törek­szenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával, szocialista el­osztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban ér­vényesüljenek. Ebben látjuk az életszínvonal mérésének belső tartalékait. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy milyen a szocialista ember? Vajon más-e, több-e mint a ko­rábbi embereszmények voltak? Igen! Más is, több is! Ez azokból az elvekből, abból a politikából és azokból a célokból fakad, ame­lyeknek mindannyian részesei va­gyunk. A szocialista ember nincs elérhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szo­cialista társadalom tudatos építő­je, tudatosan törekszik önmaga fejlesztésére is. Azt akarjuk, hogy mindenki tovább lásson saját szűk, egyéni érdekeinél. Lássa céljainkat, és aktívan cselekedjék értük a termelésben és a közélet­ben egyaránt. Érezze a felelőssé­get saját munkájáért és a szű­­kebb és tágabb közösségért. Szün­telenül növekedjék részvétele a munkahely életében, a demokrá­ciában, a jogok és kötelességek gyakorlásában. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kívánunk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszer­vezetek tevékenységében a társa­dalmi munkát. Ennek megfelelő­en lényegesen meg akarjuk javí­tani a szakszervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk ad­ni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amely néhány évvel ezelőtt megszűnt. Céljaink, törekvéseink reálisak és képesek leszünk azokat valóra váltani. Erre legfőbb biztosíté­kunk munkásosztályunk, paraszt­ságunk, értelmiségünk, a dolgozók tömegméretű aktivitása és alkotó ereje, hite és bizalma a szocialista építés ügye iránt. A kongresszuson 37 küldött képviselte a közalkalmazottakat Közülük öten kaptak szót. A közalkalmazottak képviselői a SZOT-ban dr. Csendes Károly, dr. Jakucs Tamás, Kárpáti Edit, dr. Prieszol Olga, dr. Varga Jó­zsef. (A közalkalmazotti felszólaláso­kat a 2. oldalon ismertetjük.) Gáspár Sándor beszámol a küldöt­teknek a kongresszuson J ,­Á­TOK­JAI OL­­HOZ : AZ ÜGYÉSZSÉGEK KÖZPONTI FELADATA! HOGYAN LÁTJA A LAKOSSÁG? PÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT EGY LEZÁRT ÜGY TANULSÁGAI

Next