Közalkalmazott, 1976 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1976-01-08 / 1. szám
Új esztendő — felelősségteljes feladatok 9 Amikor, átléptük az új esztendő küszöbét, eredményekben gazdag tervidőszakot hagytunk magunk mögött, a negyedik ötéves terv sikeres teljesítésének időszakát. Jóleső érzéssel olvashattuk az MSZMP 1975. november 26—27-i közleményében: „Dolgozó népünk a IV. ötéves terv megvalósítása során eredményes munkát végzett, maradandót alkotott, büszke lehet az elért sikerekre." Ezeket az eredményeket nemcsak a társadalom, szocialista hazánk fejlődésének jellemző adatai tükrözik, fellelhetők ezek a családok, az egyének életének alakulásában is. Sokatmondó adat, hogy a negyedik ötéves tervben a nemzeti jövedelem az előirányzott 30—32 százalék helyett 35 százalékkal, az ipari termelés a tervezett 32—34 százalékkal szemben 37—33 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig a jóváhagyott 15—16 százalék helyett 18—19 százalékkal növekedett A dolgozók helytállása a termelés frontján lehetővé tette, hogy tovább javuljanak a lakosság életkörülményei, fejlődjék a társadalmi gondoskodás a családokról. Ennek mutatója egyebek között, hogy a reáljövedelem 26, a reálbér 18, a fogyasztás 20 százalékkal növekedett. Felemelték az alacsony nyugdíjakat, a gyermekgondozási segélyt, megkétszereződött a családi pótlék összege. A társadalombiztosítás állampolgári joggá vált. A tervezettnél 30 000-rel több lakás épült, másfél millióan költöztek új otthonba, s 35 000 újabb óvodáskorú gyermek helyett 90 000-ről történt gondoskodás. Az előirányzottnál többet fordítottak az egészségügyi, szociális, kulturális intézmények fejlesztésére: 8100 új kórházi ágyat és 5100 új iskolai tantermet adtak át. Az elért eredmények azonban nem feledtethetik el a gondokat, azt a jelenséget, hogy a gazdasági építő munkában egyes fontos céloktól eltérések mutatkoznak. Ennek okai ismertek: részben a tőkés világpiacon bekövetkezett infláció, értékesítési nehézség, az olaj és a nyersanyagárak nagymértékű emelkedésében, másrészt gazdasági munkánk fogyatékosságaiban keresendők. Utóbbiak felszámolásához ad útmutatást az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása: „Még nagy tartalékok vannak a termelésben, a termelőberendezések, a munkaidő jobb kihasználásában, a tudomány eredményeinek felhasználásában, a műszaki haladás gyorsításában, az irányító tevékenység színvonalának további emelésében, a szervezettség erősítésében, a fegyelmezett munkában.” Az ötödik ötéves terv és az 1976. évi népgazdasági terv az MSZMP XI. Kongresszusának határozata alapján olyan célokat tűz ki, amely biztosítja, hogy tovább haladunk a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését, a fogyasztás és felhalmozás ennél kisebb mértékű, 23—25 százalékos emelkedését írja elő az ötödik ötéves terv. Ebből 1976-ban 5—5,5 százalékos, illetve 3 százalékos teljesítés az előirányzat. Az iparban a termelést öt év alatt 33—35 százalékkal, 1976-ban 6 százalékkal kell növelni. A mezőgazdaságban a termelés 16—18 százalékos, 1976-ban 3,5—4 százalékos emelését irányozza elő a terv. A lakosság életszínvonalának — a gazdasági fejlődéssel összhangban — rendszeresen, reáljövedelmének 18—20 százalékkal, a munkások és az alkalmazottak reálbérének 14—16 százalékkal kell emelkednie. 1976-ban az egy lakosra jutó nomináljövedelem előirányzata 7,8, a reáljövedelemé 3, az egy munkás alkalmazott keresőre jutó reálbéré 1,5 százalék. A fogyasztói árszínvonal 4,5 százalékos növekedésével szükséges számítani 1976-ban. Az árak alakulása olyan elvek szerint valósul meg, hogy azok tükrözzék a hazai ráfordításokat és a nemzetközi arányokat, segítsék a termelés hatékonyságának emelését, a népgazdasági egyensúly javítását. Ugyanakkor ezeket a fogyasztói árváltozásokat az életszínvonal politikai célokkal, a reálbér és a reáljövedelem tervezett növekedésével összhangban tervezik megvalósítani, biztosítva az árak alakulásának tervszerű irányítását és ellenőrzését. Alapelv, hogy az alapvető fogyasztási cikkek árának emelését jövedelempolitikai intézkedésekkel ellensúlyozzák. Az ötödik ötéves tervben folytatódik a lakásépítés, 420—440 ezer lakás épül, melyből 150— 160 000 állami lakás. Ebből 1976-ban 82 000 készül el. Változatlanul fontos törekvés a dolgozó nők, a többgyermekes családok és az idősek helyzetének javítása, a kulturális ellátás területén a szolgáltatások bővítése, a közművelődés intézményhálózatának fejlesztése, korszerűsítése. A gazdasági feladatok teljesítése minden állampolgár kezdeményező és fegyelmezett munkájától függ. Nagy felelősség hárul a vezetőkre, akiktől követelmény, hogy a tervek végrehajtására irányuló elképzeléseiket, gondjaikat megosszák a dolgozói kollektívákkal, munkájukban támaszkodjanak alkotó segítségükre, tettrekészségükre. A hatékonyabb helyi munka nem nélkülözheti a minisztériumok és a főhatóságok, a gazdasági irányító és felügyeleti szervek segítő tevékenységét. Sokat tehet a szakszervezeti mozgalom is a tervek hiánytalan megvalósításáért. A Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusának határozata szerint „ a szakszervezetek egyetértenek az V. ötéves tervben foglalt célkitűzésekkel, azokat reálisnak tartják, összhangban vannak lehetőségeinkkel, és ennek megfelelően járulnak hozzá társadalmi igényeink kielégítéséhez. A terv végrehajtására a szakszervezetek mozgósítják tagságukat, minden dolgozót. Minden erejükkel segítik, hogy az ötéves terv célkitűzései egészében is, részleteiben is megvalósuljanak.” A Közalkalmazottak Szakszervezetének Vili Kongresszusa is nagy felelősséggel foglalkozott tagságának a gazdasági feladatok végrehajtását előmozdító tevékenységével. A tennivalók magukban foglalják azoknak a központi intézkedéseknek határozott támogatását, amelyek az állami szervek gazdaságirányító munkájának javítását, a hatékonyság növelését, az anyagi eszközök ésszerű felhasználását, a takarékosság követelményeinek betartását szolgálják, amelyek segítik a központi és a területi tervezés jobb összhangját, a szakszervezeti szervek részvételét a területi tervezésben, s ott, ahol termelő (szolgáltató, javító) munka folyik, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom eredményeinek növelését, az újítási tevékenység fellendítését. Az ötödik ötéves terv és az új esztendő nagy horderejű feladatainak teljesítéséhez a hazai és a nemzetközi feltételek biztosítottak, illetve eredményes munkával biztosíthatók. A szakszervezeti szervektől a.. ebben való részvétel megköveteli, hogy funkcióikat együtt, egységesen valósítsák meg, tekintsék állandó feladatuknak a munkáshatalom politikai, gazdasági erősítésének segítését, a dolgozók érdekképviseletét és védelmét, a nevelő munkát. Ily módon tölthetik be eredményesen hivatásukat A Mi mint négymilliós tagság, a többszázezer tisztségviselő tenniakarása biztosíték, hogy a szakszervezetek még többet tegyenek a munkáshatalom erősítéséért, a dolgozók érdekeinek védelméért Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusa • 1975 december 8—13-ig az építők székházában, több mint négymillió szervezett dolgozó képviseletében, 771 küldött és 423 meghívott jelenlétében tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIII. Kongresszusa. A tanácskozásra 47 ország 50 szervezete küldte el 80 képviselőjét. A szakszervezeti mozgalom legmagasabb fórumán megjelent és felszólalt Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt a párt és az állami élet több vezető személyisége, jelen voltak a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára üdvözlő levélben köszöntötte a kongresszust. A levél sorai elismerést tolmácsoltak az eddigi munkáért, ugyanakkor kifejezték az MSZMP meggyőződését, hogy „a szakszervezetek, amelyekre mindig számíthatott, a jövőben is eleget tesznek feladataiknak." A kongresszuson Gáspár Sándornak, a SZOT főtitkárának szóbeli referátumából, az elhangzott 84 hazai küldött felszólalásából, s valamennyi írásos dokumentumból azon elkötelezettség volt érzékelhető, hogy a szakszervezeti mozgalom nagy politikai felelősséggel vállalja a XX. pártkongresszuson elfogadott gazdasági, életszínvonal-politikai és kulturális célok megvalósításának hatékony segítését és a megnövekedett követelményeknek munkájuk színvonalának emelésével, munkamódszereik javításával, az üzemi demokrácia lehetőségeinek kihasználásával akarnak eleget tenni. Gáspár Sándor beszámolójából Gáspár Sándor gazdag tartalmú szóbeli beszámolójának csak néhány gondolatát idézzük ezúttal, elsősorban azokat, amelyek alkalmazása a gyakorlati munkában új szemléletet, új módszereket követel. Ha a jövőben a megnövekedett feladatoknak megfelelően több és jobb munkát kérünk a munkásosztálytól, a parasztságtól, az értelmiségtől, akkor a munka megbecsülésének még nagyobb a jelentősége. A végzett munkának értékmérőnek kell lennie. Politikánk alapkérdéseiben kristálytisztán jelenik meg a munka és a munkás. A társadalom fejlődésének és életünk javításának kulcsa, központi alakja a munkáját tisztességesen végző dolgozó. A szocialista demokrácia fejlesztésében az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezerszinten a dolgozók aktivitását, mindennapos részvételüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szocialista tulajdont. A munkahelyi demokrácia megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles körű alkalmazásával. Ez a vezetőt is segíti. Erejét megsokszorozza. Csökkenti a tévedések és hibák lehetőségét munkájában. Sőt védelmet is nyújt neki, ha helyesen képviseli a társadalom érdekeit és álláspontját képes elfogadtatni az üzem dolgozóival. Teljesen egyértelművé kell tenni, hogy a demokrácia fejlesztése nem öncél. Minden kis és nagy kérdést közüggyé kell tenni. Támogatni, kell az új formai kezdeményezéseket is, de meg kell akadályozni, hogy csak a formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonal-politikáját, egyetértenek azzal. A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb munkaidő, a társadalmi juttatások növekvő színvonala, a termelői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelkedés a mostani helyzetben szükségszerű. De beleilleszkedik az életszínvonal-politikába. Hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal további emelkedését. A szakszervezetek arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával, szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. Ebben látjuk az életszínvonal mérésének belső tartalékait. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy milyen a szocialista ember? Vajon más-e, több-e mint a korábbi embereszmények voltak? Igen! Más is, több is! Ez azokból az elvekből, abból a politikából és azokból a célokból fakad, amelyeknek mindannyian részesei vagyunk. A szocialista ember nincs elérhetetlen távolságban tőlünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy miközben a szocialista társadalom tudatos építője, tudatosan törekszik önmaga fejlesztésére is. Azt akarjuk, hogy mindenki tovább lásson saját szűk, egyéni érdekeinél. Lássa céljainkat, és aktívan cselekedjék értük a termelésben és a közéletben egyaránt. Érezze a felelősséget saját munkájáért és a szűkebb és tágabb közösségért. Szüntelenül növekedjék részvétele a munkahely életében, a demokráciában, a jogok és kötelességek gyakorlásában. A szakszervezeti mozgalom munkájának továbbfejlesztéséhez bizonyos belső feltételeket is javítani kívánunk. Erőteljesebben kell érvényesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Ennek megfelelően lényegesen meg akarjuk javítani a szakszervezeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizalmiaknak az egyetértési jogot, amely néhány évvel ezelőtt megszűnt. Céljaink, törekvéseink reálisak és képesek leszünk azokat valóra váltani. Erre legfőbb biztosítékunk munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, a dolgozók tömegméretű aktivitása és alkotó ereje, hite és bizalma a szocialista építés ügye iránt. A kongresszuson 37 küldött képviselte a közalkalmazottakat Közülük öten kaptak szót. A közalkalmazottak képviselői a SZOT-ban dr. Csendes Károly, dr. Jakucs Tamás, Kárpáti Edit, dr. Prieszol Olga, dr. Varga József. (A közalkalmazotti felszólalásokat a 2. oldalon ismertetjük.) Gáspár Sándor beszámol a küldötteknek a kongresszuson J ,ÁTOKJAI OLHOZ : AZ ÜGYÉSZSÉGEK KÖZPONTI FELADATA! HOGYAN LÁTJA A LAKOSSÁG? PÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT EGY LEZÁRT ÜGY TANULSÁGAI