Közalkalmazott, 1980 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-08 / 1. szám

XXXIII. ÉVFOLYAM ÁRA 1,50 FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1­807TANUÁR­A Egységben cselekedni írta: dr. Prieszol Olga # Életünk folyamán természe­tes a számvetés, mert csak ily módon alakíthatjuk ki rövidebb és hosszabb távra örömöket, si­kereket adó céljainkat, így válik mind gazdagabbá életünk. A ne­hézségekkel, a gondokkal is szem­be kell néznünk, mert­ azok rend­szerint nem tűnnek el önmaguk­­tól. Jól tudjuk, az egyes ember le­hetőségei, adottságai sok tekintet­ben elválaszthatatlanok a társa­dalmi körülményektől. A társada­lom is csak akkor fejlődhet egész­ségesen, ha ahhoz megfelelő ala­pot teremt az egyének, a közös­ségek egységes cselekvése, fegyel­mezett, jó munkája, együtt gon­dolkodása. Hazánkban, amint azt az MSZMP XII. kongresszusára kiadott irányelv megfogalmazza, a párt­ „a XI. kongresszus határo­zatainak végrehajtásában élezte népünk bizalmát, cselekvő támo­gatását.” Ez a bizalom és cselek­vőkészség volt a szocialista épí­tésben elért eredményeink fő for­rása a felszabadulás óta eltelt 35 esztendő alatt. Társadalmunkban természetes, hogy a Központi Bi­zottság nyilvánosan megjelenteti a társadalmi élet minden terüle­tét érintő irányelveit, lehetővé teszi mindenki számára, és kéri, hogy a pártpolitika, a XII. kong­resszus politikai vonalának ki­alakításához adjanak véleményt, éljenek javaslatokkal. A magyar szakszervezeti mozgalom is kiala­kítja álláspontját a SZOT legkö­zelebbi ülésén, így látjuk még hűebben az elénk tartott tükör­ben a valóságot, és így válnak ezáltal is a dolgozó tömegek nem­csak a politika végrehajtójává, hanem alakítójává is. Amikor az irányelveket tanul­mányozzuk, keressük a választ olyan alapvető kérdésekre, mint például változik-e a párt politi­kájának fő irányvonala: milyen területeken kell előbbre lépni; a nehézségek, a negatív tendenciák közül melyek mutatkoznak tar­­tósabbnak, hogyan alakul majd az életszínvonal. Ezekre a kérdések­re egyértelmű és határozott vá­laszt kapunk az irányelvekből. A politika fő irányvonala változat­lan, hiszen ennek gyökerei több mint két évtizedre nyúlnak visz­­sza, s jellemzői közé tartozik a munkáshatalom védelme, fejlesz­tése, a szocialista népi nemzeti egység megteremtése, a szoros kapcsolat a tömegekkel, a terme­lés szüntelen fejlesztése révén a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek folyamatos javítása, az internacionalista elkötelezettség, a harc a béke védelméért, az új világháború elkerüléséért. Hosszasan sorolhatnánk a tör­ténelmi jelentőségű eredménye­ket, azt, hogy a nemzeti jövede­lem a háború előttinek öt és fél­szerese; a lakosság egy főre jutó fogyasztása háromszorosa; nagy vívmány a teljes foglalkoztatott­ság; húsz év alatt négymillió em­ber költözött új lakásba; a csalá­dok 80 százalékának van mosó­gépe; hűtőszekrénye: állampolgá­ri joggá vált az egészségügyi el­látás; a szabad idő kultúrált­ el­töltésére sokféle lehetőség kínál­kozik. A 35 év alatt elért ered­mények számbavétele — ebbe be­letartozik a XI. pártkongresszus óta eltelt időszak is — megerősí­tenek mindnyájunkat abban, hogy az életszínvonal tekintetében az eddig elért szint megőrzésén je­lentős vívmányok megtartása ér­tendő. Eredményeink, a dolgozók bizalma a biztosíték arra, hogy a szocialista építőmunka megválto­zott külső és belső feltételeihez folyamatosan, rugalmasan igazod­ni tudunk, s megteremtődnek a továbbhaladás feltételei. A politika alapvető kérdései­nek áttekintésén túl érthető,, hogy mindenkit az a terület érint kö­zelebbről, azokról fejti ki részle­tesebben véleményét, amelyen dolgozik, amely mindennapi éle­téhez szorosan kapcsolódik. A Közalkalmazottak Szakszerveze­téhez tartozó több mint 200 000 főnyi tagság minden rétege — az állami irányítás, az államigaz­gatás, az igazságszolgáltatás, a tu­dományos kutatás, a közművelő­dés, a fegyveres testületek stb. te­rületein dolgozók — az irányel­vekben közvetlenül is megtalál­hatják munkájuk értékelését, ki­olvashatják további feladataikat, s elemző módon hozzájárulhatnak a párt tapasztalatainak gazdagí­tásához.­­A közalkalmazotti mun­kát is helyes egyrészt történelmi távlatban látni, másrészt az érté­kelést a XI. pártkongresszus óta eltelt időszakra vonatkozóan el­végezni. A történelmi jelentősé­gű változás érzékelhető az állami munka területein dolgozók szemé­lyi összetételében, feladataik alap­vető megváltozásában, a lakosság­gal való kapcsolatuk szorosabbá válásában, politikai és szakmai felkészültségük gyarapodásában, a tárgyi feltételek, anyagi ellátott­ságuk javításában, munkájuk tár­sadalmi, erkölcsi megbecsülésének fokozatos növekedésében. Az utóbbi jelentős megnyilvánulá­sa volt Mádár János elvtárs­nak a budapesti pártaktíva ér­tekezleten elhangzott értékelé­se: „Az állami, a tanácsi tisztvi­selők, egész köztisztviselői karunk is becsületesen, a korábbinál na­gyobb hozzáértéssel teszi a dolgát. A tanácsok dolgozóin óriási ter­­­ek vannak, s akiknek ügye las­san vagy kedvezőtlenül intéződik el, mind őket szidja, de azt hi­szem, sok irigyük nem lehet” E magas rangú erkölcsi elismerést jóleső érzéssel fogadták a közal­kalmazottak, s ez még felelőség­­teljesebb munkára ösztönzi őket. A korábbi évek eredményeiben gyökerezik a kongresszusi irány­elveknek a rövidebb időszakra vonatkozó jó néhány megállapí­tása, melyek mind-mind kifeje­zik a közalkalmazottak munká­jának elismerését, ugyanakkor jelzik megnövekedett és sajátos felelősségüket a társadalom előtt álló feladatok­­megvalósításában. Itt a társadalmi munkamegosztás­ban egy jelentős csoport közös, de minden közalkalmazott egyéni fe­lelősségéről is szó van. Az ered­ményeket elismerő értékelések közül ezúttal a következőket emelném ki: ..javult az állami irányító testületek és szervek munkája .. a tanácsok jobban élnek nagyobb hatáskörükkel, a rendelkezésükre álló anyagi esz­közökkel ... javult, korszerűsö­dött az államigazgatás ... szilárd a törvényesség.. . fejlődött a tu­dományos kutatás ... a marxista -leninista eszmék a közgondol­kodás meghatározó tényezői.” A további­ tennivalók nem kis horderejűek. Javítani kell a köz­ponti gazdaságirányítást, erősíteni koordináló, szervező és ellenőrző szerepét. A központi és a helyi ál­lami szervektől azt várják, hogy összehangoltabban tevékenyked­jenek, javítsák a végrehajtás, az ellenőrzés feltételeit. Továbbra is szükséges az­ ügyintézés egysze­rűsítése, gyorsítása, a túlszabá­lyozás, az indokolatlan párhuza­mosság megszüntetése, a társa­dalmi ellenőrzés fokozása, a köz­vagyon gondos kezelése, a társa­dalomellenes magatartás vissza­szorítása. A szellemi erőforráso­kat minden területen jobban kell hasznosítani, fokozni az értelmi­ség részvételét a közéletben. Fon­tos, hogy szélesebb körűvé váljék a lakosság javaslatainak, kritikai észrevételeinek felhasználására, aktív tenniakarására építés a közügyek intézésében, a helyi fej­lesztési tervek kidolgozásában, végrehajtásában. A Közalkalmazottak Szakszer­vezete központi választott testü­letei, s legmagasabb fóruma a kongresszus, amikor kimunkálta a kettős funkció eredményes be­töltése érdekében a tennivalókat, mindig figyelembe vette a tagság­nak a társadalom életében be­töltött fontos szerepét, időszerű feladatait, jogos igényeit. így volt ez 1975-ben a VIII. kongresszuson, s így lesz az elkövetkező IX. kongresszus alkalmával is. Tud­juk, hogy a párt számít szakszer­vezetünk véleményére is az öt­éves mérleg elkészítésénél, az előt­tünk álló időszak feladatainak sikeres megoldásában. Mi ehhez munkánk valósághű megítélésével és javításával, a közalkalmazot­tak helyzetének őszinte feltárásá­val, a kettős funkció még ered­ményesebb betöltésével járulha­tunk hozzá. Úgy érezzük, hogy a közalkalmazottak szakszervezeti mozgalmában is helytálló a XII. pártkongresszus irányelveiben megfogalmazott álláspont. ..a szakszervezeti mozgalom tevé­kenysége fejlődött, ereje, társa­dalmi megbecsülése és súlya nö­vekedett.” Erről adott tájékoz­tatást a tagságnak a központi vezetőség ciklusközi beszámo­lója 1978 szeptemberében, s egy­úttal meghatározta a további fel­adatokat. ♦»♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»♦»♦•»♦«♦•♦ Munkánk megítélése kapcsán azt mondhatjuk, hogy lényegében tel­jesültek azok a célok, melyeket a VIII. kongresszus határozata megjelölt. Sokszínűbb lett a szak­szervezeti munka. A megnöve­kedett jogosultságokkal a kezdeti nehézségek után általában jól él­nek a helyi szervek, a bizalmiak. Erősödött a tagság bizalma a vá­lasztott testületek iránt. Tisztáz­tuk a munkahelyi demokrácia fejlesztésével kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdéseket, hatására élőbbé vált ezen fontos politikai intézményrendszer működése. So­kat tettek a szakszervezeti bizott­ságok a helyi keretekben véghez vihető egyszerűsítések érdekében, sok hasznos kezdeményezés vált országosan ismertté. A termelő területeken a dolgozók szocialista munkaversenye értékes hozzájá­rulás ,a feladatok eredményes el­végzéséhez, a szocialista érték­rend normáinak általánossá téte­léhez. Örvendetes, hogy a hiva­talokban, az intézményekben mindinkább tért hódít a munka­­kollektíva-mozgalom. A párt és a kormány kezdeményezésünkre a társadalmi igények és a népgaz­daság lehetőségeinek figyelembe­vételével fejlesztette a közalkal­mazottak életszínvonalát. Például a tanácsi dolgozók átlagbére az 1974. évi bérrendezés óta mint­egy 26 százalékkal nőtt; a közmű­velődési intézmények dolgozói 1977-ben 10 százalékos, a terü­leti ügyészségek és bíróságok dol­gozói 1978-ban tíz, a nem jogi munkakörben dolgozók 15 száza­lékos béremelést kaptak. A jutal­mazási lehetőségek is számottevő­ek a legtöbb területen. Üdültetés­ben — a hivatali üdülők igénybe­vételével együtt — a dolgozók­nak mintegy 26 százaléka része­sült. A szakszervezeti szervek ta­valy hatezer rendezvényre, 164 000 dolgozót mozgósítottak — közülük több mint 20 000-en szak­­szervezeti oktatásban vettek részt. A sportrendezvényeket évente 50 000-en használták fel a szabad­idő kulturált eltöltésére. További feladataink közül ki­emelendő: a szakszervezeti mun­ka minőségének, hatékonyságá­nak javítása, ami alatt elsősorban a mozgalmi tevékenység szocia­lista vonásainak erősítését értjük. Még jobban közel kerülni a tag­sághoz, erősíteni meggyőződését, bizalmát a párt politikája iránt, hogy egységes cselekvés alakul­jon ki minden munkahelyen a fe­gyelmezett, jó minőségű munka érdekében. Folytatni kell azt a gyakorlatot, hogy a magasabb színvonalú munka, a tanuló, mű­velődő ember kapjon nagyobb el­ismerést. Érvényesítsék az elnök­ség korábban kimunkált, az idén is változatlanul érvényes bér- és jutalmazáspolitikai irányelveit. A munkahelyi, a szakszervezeti de­mokrácia közvetlen és képviseleti fórumainak jobb működtetésével is teremtsünk olyan közhangula­tot, hogy a munkát előbbre vivő javaslatokat kellően megbecsül­jék, javuljon a vezetők és a beosz­tottak érdemi együttműködése, fe­lelőssége a közös célokért. Dolgoz­zunk következetesebben a szak­­szervezet kettős funkciójának eredményes betöltését előmozdító határozatok végrehajtásáért, s te­gyük a tagság előtt mind nyilvá­nosabbá munkánkat. A tagsággal együtt a tagságért! A közalkalmazottak együttes, fe­lelősségteljes tevékenységével a társadalmi célokért! Legyen ez 1980. évi mozgalmi munkánk ki­indulópontja, s akkor bizonyos, hogy a szakszervezeti szervek si­keresen járulhatnak hozzá a XII. pártkongresszusra való felkészü­léshez. Ily módon­ segíthetik az 1980. évi terv fő céljainak, a kül­gazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az elért életszínvonal megőrzését, s alkotó módon részt vehetnek a kongresszusi irányel­vek által meghatározott társadal­mi feladatok­­ végrehajtásában, melyeket magáénak vall, és sajá­tos eszközeivel, cselekvő részvé­tellel támogat a Közalkalmazot­tak Szakszervezete. \ í A TARTALOMRÓL: ] A törvényesség fejlesztésének időszerű kérdései írta: dr. Markója Imre igazságügyminiszter Az elnökség megtárgyalta az állategészségügyi állomások dolgozóinak élet- és munkakörülményeit Jogsegélyszolgálat budapestieknek Egy kiállítás tanulságai Országos jelentőségű ügy •Jam­tír *2015 : népszámlálás­ ­ A napokban fejezi be a 44 000 számlálóbiztos, s a munká­jukat ellenőrző 11000 felülvizs­gáló az 1980. évi népszámlálással kapcsolatos összeírásokat, melyet nagyon gondosan készítettek elő. A pontos adatszolgáltatáshoz a szakmai irányítást végző Köz­ponti Statisztikai Hivatal és a végrehajtást szervező tanácsok a lakosság megértő támogatását kérték, s meg is kapták, mivel országos jelentőségű ügyről van szó. Az adatok ugyanis alapul szolgálnak a népgazdaság közép- és hosszú távú terveinek elkészí­téséhez, valamint a megyei, a vá­rosi és a községi fejlesztési ter­vek kidolgozásához. Az adatok birtokában várhatóan reálisabb lesz a lakosság szempontjából fontos kérdések tervezése, mint például: mennyi bölcsődei és óvo­dai férőhelyre, iskolai tanterem­re, öregek napközi otthonára lesz szükség, hogyan alakulnak majd a lakásigények, mely területeken kell fejleszteni a szakmai képzést, mennyi munkaerő-tartalékkal számolhatunk, a nemzetiségi sa­játosságok megőrzéséhez milyen további intézkedésekre van szük­ség. Éppen ezért fontos, ha vala­kit — bármilyen ok miatt — ja­nuár 13-ig nem írtak össze, je­lentkezzék az illetékes tanácsnál. Hazánkban az első hivatalos népszámlálást 1869-ben tartották, s 1980-ban a tizenkettedik alka­lommal került rá sor, a felszaba­dulás óta a negyedik alkalommal. A végrehajtásról a NET 1977. évi 29. sz. törvényerejű rendelete in­tézkedett. E nagy horderejű munkában az előkészítéstől az adatok feldolgo­zásáig, a publikálásig, a közalkal­mazottak több rétege, a statiszti­kai hivatalok, a tanácsi appará­­tus, a minisztériumok és főható­ságok, a számítástechnikai és ügyvitelszervező vállalatok stb. dolgozói részt vesznek, felelősség­­teljesen látják el sajátos felada­taikat. A KSH az előkészítés so­rán figyelembe vette a korábbi népszámlálások tapasztalatait, fel­mérte — az érdekelt minisztériu­mok, főhatóságok és társnő­i tan szervek javaslatainak figyelembe­vételével és egyeztetésével — a legfontosabb adatigényeket. Az egyszerűsítés és a takarékosság szempontjait egyaránt szem előtt tartották többek között azzal, hogy ez kérdőívek terjedelme 30 százalékkal kisebb a korábbiak­nál. 1978. január elsejével próba­számlálást tartottak, kipróbálták a felvételi, a feldolgozási módsze­reket. A tanácsokkal együttmű­ködve több mint egy esztendőn át végezték az utcanevek, a házszá­mok rendezését. A számlálókör­zetek kialakítása után felkészí­tették az adatgyűjtésben részt vevő 60 000 embert — zömmel pe­dagógusokat és tanácsi dolgozó­kat, akik a közérdeket szolgálva két héten át, szabad idejüket is feláldozva keresték fel a családo­kat. Az adatok feldolgozása közsé­gek szerinti részletezésben készül el 1980 közepéig. De már a XII. pártkongresszus előtt ismertek lesznek a népszámlálás előzetes adatai, s az év végéig — kétszá­zalékos mintavétellel — megjele­nik a legfontosabb adatokról or­szágos, illetve néhány megyei ösz­­szeállítás. A megyei, illetve a számlálókörzetsoros adatok jelen­tős része 1981-ben jelenik meg, és a tervek szerint 1982-ben fejező­dik be. A témánkénti kötetek ki­adására előreláthatóan 1982— 1983-ban kerül sor. Köztudott, hogy a tvr. szerint „a népszámlálás, valamint az ez­zel kapcsolatos összeírólapok ada­tai szolgálati titkot képeznek, a­melyeket csak a Központi Sta­tisztikai Hivatal és kizárólag sta­tisztikai, illetőleg állami népes­­ség-nyil­vántartási célra használ­hat fel”. Kerékgyártó Kálmán: Védőbeszéd a sorsnak . Tudom. A sors könyörtelenül bünteti, ki hatalmával visszaél — de meghátrál gyáván az elől, aki bátor, aki bátran él. Térdet hajtva alázkodik meg azok előtt, akik boldogok, kik ésszel tudnak élni, ha éppen úgy a jobb. Tudom. Naponta hasonlik meg önmagával a tegnapi éned, de amíg emelt fővel jársz, neked világítanak a fények. Ha ura vagy magadnak és nem más vigyáz rád, irigyen szemedbe néz a sors, és társként szegődik hozzád.

Next