Közalkalmazott, 1981 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-10 / 1. szám
Tanácskozott a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás a 3. oldalról.) és az intézmények felújítására, korszerűsítésére, az intézmények komplex hasznosítására, a takarékosabb működtetésére. A közvélemény jogos igénye, hogy az együttműködés jobban terjedjen ki a köztisztaságnak, a lakóhelyi és a települési környezet hatékony védelmének biztosítására. A jövőben is fontosnak tartjuk a tanácsi tervek, programok, a dolgozókat érintő jelentősebb intézkedések tervezetének közös megvitatását és a döntésekről a helyi közvélemény rendszeres tájékoztatását. Napjainkban különösen időszerű, hogy a szakszervezetek érdemben vegyenek részt a tanácsok VI. ötéves és a jövő évi terveinek előkészítésében, működjenek közre a feladatok sorrendiségének meghatározásában, a takarékossági lehetőségek keresésében. Közvetítsék a dolgozók észrevételeit, javaslatait. A nyílt város- és községpolitika éppen azt jelenti, hogy a települést, a lakosságot érintő minden fontosabb kérdésben kérjük ki véleményüket. Ezért üdvözöljük örömmel a SZOT Elnökségének közelmúltban hozott határozatát, amelyben a szakmaközi bizottságok fő feladatává tette,hogy a helyi tanácsok és társadalmi szervek partnereiként segítsék a települések fejlesztését, a lakossági szükségletek kielégítését és mozgósítsanak a közösen kialakított célok elérésére. Közös érdekünk a tanácsok és az üzemek kapcsolatának erősítése. Ebben a szakszervezetek eddig is hasznosan működtek közre. Atanácsi vezetők is mind többet tesznek azért, hogy tájékoztassák az üzemi dolgozókat, megismerjék igényeiket, véleményüket. Követendő jó módszernek tartjuk a salgótarjáni és más tanácsok vezetőinek hagyományos gyakorlatát, hogy évente egyszer városuk valamennyi nagyüzemébe ellátogatnak, az üzem vezetőivel egyeztetik a feladatokat, majd ezt követően a szocialista brigádvezetőkkel, társadalmi és tömegszervezeti aktivistákkal tanácskoznak a lakóhelyi feladatokról, a dolgozókat érintő kérdésekről. A tanácsok és a szakszervezetek együttműködésében még nagy tartalékok vannak. Ezek kiaknázása megköveteli formáinak és módszereinek további tökéletesítését, Lányok intéznek szakszervezeti jogaik ellen. Mindannyian sokat tanulhatunk egymástól, mindannyian hozzájárulhatunk egy jobb világ felépítéséhez, ha mindent megteszünk azért, hogy megtanuljunk együtt munkálkodni. Ez a nemzetközi szinten létesítendő együttműködés sürgős követelménnyé vált, mivel a világgazdaság és annak növekedési problémái egyre inkább összefonódnak. Manapság egyikünk sem gondolhat — szemellenzős módon — kizárólag nemzeti problémáinkra, egyikünk sem zárkózhat el annak a tragikus következményeitől, hogy több, mint 1200 millió dollárt költenek naponta a fegyverkezési versenyre, mialatt a világ népességének a fele szegénységben él, és milliók meg vannak fosztva a tisztességes megélhetéstől. A világon manapság felhalmozott nukleáris fegyvertár olyan pusztító erő, mely tízszer képes elpusztítani a bolygónkon élő minden férfit, nőt és gyermeket A hadikiadások csökkentése óriási erőforrásokat szabadíthat fel. Ezekre az erőforrásokra nagy szükség van a több munkahely megteremtéséhez, az életszínvonal emeléséhez és különösen a fejlődő országoknak adandó létfontosságú segélyek nyújtásához. A munkásoknak és a szakszervezeteknek nagyfokú öntudatot és akcióegységre való készséget kell tanúsítaniuk annak érdekében, hogy a tudomány és a technika az emberiséget szolgálja. DISZABÓ IRMA: •Jobban kell késni kis emberekben ? öt esztendővel ezelőtt a XXIII. kongresszuson az államigazgatási munka egyszerűsítéséről, korszerűsítéséről és az állampolgárok iránti bizalom növeléséről beszéltem. A Közalkalmazottak Szakszervezete IX. kongresszusán, örömmel nyugtáztuk, hogy azóta jelentős eredmények, tapasztalatok birtokába jutottunk. Az egyszerűsítés és korszerűsítés — mint fogalom — ma már mindenhová eljutott, habár a cselekvés még nem minden közigazgatási szinten egységes. Ennek egyik okát abban látom, hogy ennek a munkának nincs igazán gazdája, nincs sehol meghatározva, hogy ki, mit és mikor csináljon. Vagyis sokszor csak egymásra mutogatunk. Mi a saját házunk táján, — a megyei pártszervezetek egyetértő támogatásával — öntevékenyen próbáltunk néhány területen előre lépni. Erre kötelezett bennünket pártunk XI. kaligrusának határozata, amely kimondta, hogy „államigazgatási szerveink szüntessék meg, hogy munkájuk helyenként tapasztalható bürokratizmusa, nehézkessége rontsa az állampolgárokkal való kapcsolatukat”. Ma már hat városunkban olyan új ügyintézési formát hoztunk létre, amely megkönnyíti az állampolgárok részvételét a tanácsi ügyintézésben, ügyes-bajos dolgaink elintézésében. Kockázat volt ez? Úgy érzem, igen! Ki biztosíthatott minket arról, hogy sikerül összefüggő láncolatba kapcsolni az ügyintézést, nyílttá tenni az ügyfelek, áttkinthetővé a vezetés előtt. Senki! Mégis kiderült, hogy a jó előkészítés, az emberek bevonása saját jövendő munkakörülményeik kialakításába, szárnyakat adott még a tespedőknek is. Így alakult meg megyénk hat városában — hét közül — az úgynevezett „kibővített ügyfélszolgálati iroda”. S az eredmény? Sorolhatnám, de csak két tényezőt említek: gyorsabb lett az ügyintézés, mint ahol nem működik hasonló szervezet; a fellebbezések aránya csupán 50 százaléka az országos átlagnak. 1950 óta a tanácsi szervezet megmerevedett. Ezért kerestük a kis- és középvárosokban a követelményeknek legjobban megfelelő, a követelményekhez legjobban igazodó tanácsi szervezeti formát. Három városunkban 1980. október 1-től kísérletként már egy új városi szervezeti modell szerint dolgozunk. De ne higgye senki, hogy ez az átállás sima és zökkenőmentes volt. Amíg az egyik oldalon a szakszervezetünk központi vezetőségének, elnökségének, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának messzemenő segítségét, közreműködését, koordináló tevékenységét élveztük, addig mások ferde szemmel nézték és nézik ezt a munkát, pedig a központi államigazgatási szerveknek az volna az érdekük, hogy zászlóvivői legyenek az államigazgatás egyszerűsítésének és korszerűsítésének. A központi szervek, a főhatóságok miért aggódnak? Egyik érvük az, hogy ha nem működik a városokban hasonló szakmai osztály, nehezebb lesz az irányítás. A városokban eddig is volt főorvos, ezután is lesz. Baj-e, hogy az adó az ügyfélszolgálati osztályhoz, a költségvetés a városgazdálkodási és fejlesztési osztályhoz került? A tanácsnak mindig létérdeke volt az adó beszedése, ma is az, mert enélkül a költségvetését nem tudja teljesíteni. Az pedig már mindegy, hogy a tanácson belül melyik részleg szedi az adót, a fontos az adó begyűjtése. Mi hiszünk az új szervezeti formában, és a gyakorlat be fogja bizonyítani, hogy a kis- és középvárosokban szükségtelen tizenegy vezető 40—50 dolgozó irányítására. Lépten-nyomon azt tapasztaljuk, hogy nemcsak a tanácsok, hanem egyéb szerveink is, feleslegesen nagy idő- és anyagi áldozatot kívánnak az állampolgároktól kisebb ügyeik intézésekor. Nem kell mindent túlbiztosítani! Meg kell bízni az emberekben. Sok szabályszegést a bizalom hiányának érzete szül. Az sem ártana, ha néha, vagy az eddiginél többször, mielőtt bármit is szabályoznak, odafigyelnének arra is, hogy mi azoknak a véleménye, akik majd alkalmazni fogják a jogszabályt. Számunkra a közelmúltban nagy esemény volt, hogy a kormány tárgyalta megyénk végrehajtó bizottságának tevékenységét, és ennek kapcsán az egyszerűsítési és korszerűsítési munka reflektorfénybe került, elismerést és bátorítást kaptunk a további munkához. NSRAMOJ &AKA15IA, az SZDSZ megbízott főtitkára: Miinél te nntjinn hossójerru sh u ín nh jobb világ felépítéséhez ? Nagy örömmel adom át Önöknek a Szakszervezeti Világszövetség és a zászlaja alá tömörült, minden kontinensről való és minden társadalmi rendszerben dolgozó 190 millió szakszervezeti tag forró testvéri üdvözleteit és jókívánságait. A Szakszervezeti Világszövetség és a SZOT egyaránt a nemzetközi szolidaritás elveit vallja. Összkapcsol az a szilárd elhatározás, hogy előmozdítsuk az egész világon a dolgozóknak életbe vágó érdekeik megvédésére irányuló egységét és egységes cselekvését. A Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó nemzeti szervezetek és az SZVSZ barátai nagyra becsülik azt a jelentős szerepet, amelyet a SZOT és személy szerint Gáspár Sándor vállalt annak érdekében, hogy fokozza a megértést és az együttműködést a szakszervezeti mozgalom valamennyi irányzata között. Igen fontos tényező ez az enyhülés megszilárdításában, a népek jólétének biztosításában és a társadalmi haladás segítésében. Az Önök kongresszusa széles körű figyelmet keltett. Jól mutatja ezt azoknak a testvéri delegációknak a jelenléte, amelyeket a világ minden részéből küldtek a szakszervezeti központok kongresszusára. Senki sem tagadhatja, hogy a szakszervezetek tapasztalatai a szocialista országokban, mint amilyen Magyarország is, ahol a termelő eszközök társadalmi tulajdonban vannak, új távlatokat adtak annak a szerepnek és azoknak a feladatoknak, amelyeket a szakszervezeteknek a modern világban vállalniok kell. Mindannyiunk meggyőződése, hogy a társadalmi és gazdasági problémák nem oldhatók meg a dolgozók és szakszervezeteik teljes és tevékeny részvétele nélkül. Ezért hát mindannyian követeljük, hogy — egyik alapvető szakszervezeti jogként — a szakszervezetek részt vehessenek a döntések meghozatalában. Hangsúlyozta ezt a szakszervezeti jogoknak az az egyetemes deklarációja, amelyet az 1978. évi IX. Szakszervezeti Világkongresszus szavazott meg. Nagyon örülünk, hogy ezt az egyetemes deklarációt a maga egészében alaptörvényként fogadták el Magyarországon, mégpedig a SZOT kezdeményezésére. Ez bizonyára biztatásul fog szolgálni az olyan országokban folytatott küzdelmekhez, ahol a dolgozók egységes akciókkal igyekeznek leszerelni a támadásokat, amelyeket a tőkés monopóliumok és a reakciós kor é koialkalmazott Célja: az egészségügyi ellátás színvonalának emelése Korszerűsítik a budapesti intézmények irányítását Ez év január 1-től kezdődően jelentős változás történt a fővárosi egészségügyi intézmények hálózatának irányításában. Az integráció évek óta tartó folyamatának újabb lépéseként a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága — az érintett kerületek tanácsi testületeinek egyetértésével — a már kialakított, egyesített kórház-rendelőintézeteket a Fővárosi Tanács v. b. egészségügyi főosztályának irányítása alá helyezte, s a korábban még különállóan működő járóbeteg-ellátó intézményeket is a fővárosi irányítás alatt működő kórházakkal egyesítette. A most végrehajtott intézkedésről, annak céljáról és a vele összefüggő változásokról dr. Varga Árpád főorvos, az egészségügyi főosztály vezetője tájékoztatott bennünket. A tanácsi gyógyító-megelőző intézményrendszer irányításának korszerűsítési folyamatában az első jelentős lépés a v. b. 1976 júniusában hozott határozata volt, amelynek eredményeként 1977. január 1-től 13 kórház-rendelőintézet integrált egység, hat kerületi járóbeteg-ellátó rendelőintézeti egység és 22 kerületi gyermek- és ifjúság-egészségügyi szolgálat jött létre. Az integrációnak első szakaszában az egyesített intézmények egy része a kórházzal rendelkező kerület tanácsának, más részük pedig a fővárosi egészségügyi főosztálynak az irányítása alatt működött. Ebben az eltérésben több tényező is szerepet játszott, közülük a legfontosabb a kórházak sajátos földrajzi elhelyezkedése és nagyságuk, szakmai öszszetételük eltérő volta. Már ebben a szakaszban is kirajzolódtak a járó- és fekvőbeteg-ellátás funkcionális és szervezeti egyesítéséből származó előnyök: ésszerűbbé vált a munkamegosztás, hatékonyabb lett a munkaszervezés, mód nyílt a vizsgálati módszerek és eljárások egységesítésére, a szükségtelen párhuzamosságok felszámolására. Ugyanakkor változatlanul fennmaradtak a kórházi háttér nélkül, önállóan működő szakorvosi rendelőintézetek orvosellátottsági gondjai, s ebből adódóan még szembeötlőbbé váltak az ellátás színvonalában mutatkozó különbségek. — Éppen e tapasztalatok késztettek bennünket arra — mondotta dr. Varga Árpád —, hogy az integráció továbbfejlesztésével biztosítsuk valamennyi budapesti járó-, illetve fekvőbeteg számára a színvonalas ellátás feltételeit. A most végrehajtott szervezeti intézkedéssel biztosítani tudtuk azt, hogy valamennyi kerület járóbeteg-ellátása megkapja a szükséges és nélkülözhetetlen kórházi bázist, s a fővárosi tanácsi egészségügyi intézményhálózatának egésze — az egységes irányítás révén — összehangoltabban, egységes ellátási elvek szerint szolgálja a betegek jobb ellátását. A Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága ennek az átszervezésnek a végrehajtása előtt is biztosította az érintett kerületi tanácsok egyetértési jogának gyakorlását. Ezt a testületi jogkört — amint azt dr. Varga Árpádtól megtudtuk — a jövőben is gyakorrolhatják mind a járóbeteg-ellátást irányító főigazgató-helyettesek kinevezésénél, mind pedig az adott kerületi lakosság egészségét érintő egészségügyi átszervezések előtt. Az érintett kerületi tanácsok — a tanácstörvényben biztosított jogaikkal összhangban — a jövőben is beszámoltathatják az integrált intézményeket a kerület lakosságának ellátását szolgáló tevékenységükről. A kerületi végrehajtó bizottságok pedig ezentúl is beleszólhatnak a körzeti tagozódást, a rendelési időt érintő intézkedésekbe, valamint a körzeti orvosok kinevezésébe. Az intézményrendszer egységes fővárosi irányítás alá helyezésével, a gyógyító-megelőző ellátás teljes körű interációjának megvalósításával együtt jár a kerületi egészségügyi osztályok hatáskörének, feladatainak csökkenése, emiatt szükségessé vált létszámuk csökkentése is, dolgozóik egy része új munkakörbe került. — Meggyőződésünk, hogy az integráció teljessé válásával, az intézményrendszer központi irányítás alá helyezésével — ha nem is egyik napról a másikra, de bizonyos idő távlatában — biztosítani tudjuk a még fennálló ellátási egyenlőtlenségek fokozatos csökkentését, végső soron az egész fővárosi lakosság járó- és fekvőbeteg-ellátásának magasabb színvonalát — mondotta befejezésül dr. Varga Árpád. (hajdú)