Közalkalmazott, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

A XVII. kerületből jelentjük : Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszterta­nács elnöke decemberben a főváros XVII. kerületébe látogatott. Elkísérte útjára Borbély Gábor, a budapesti pártbizottság titkára is. A vendégeket a kerületi pártbizottság székházában Hartai Sándor, a pártbizottság tit­kára és Krébesz Károly tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a városrész fej­lődéséről, eredményeiről. Mindezeknek részesei a kerület közalkalmazottai, akiknek tanácsi alapszervezetéről riportban számolunk be. Lázár György, a Minisztertanács elnöke és a kerület vezetői város­nézésre indulnak . Számadás a Rákos mentén • Elemző, mérlegelő beszélgetésre került sor a napokban a Budapest Főváros XVII. kerületi Tanács V. B. apparátusában működő alapszerve­zetben, Rákoskeresztúron. Velez Gá­­borné, a népességnyilvántartási cso­port vezetője, tizenöt éve tevékeny­kedik a szakszervezeti bizottságban, 1980. óta elnöki minőségben. Alapos ismerője e mozgalmi mun­kának, reálisan látja az eredménye­ket, a gátló tényezőket. Elmondja, hogy az alapszervezet a tanács szak­­igazgatási szervei, továbbá a Dózsa Művelődési Központ, a GAMESZ, a piacfelügyelőség és a kerületi lakó­helyi sportegyesület dolgozóiból te­vődik össze. Létszámuk százötven, a szervezettség százszázalékos, tagdíj­­hátralék hosszú idő óta nincs. A hivatalvezetéssel alkotó, együtt­működő, a szakmai munkát segítő a kapcsolatuk. Képviselteti magát az szb a vezetői értekezleteken, így minden, a dolgozókat érintő kérdés­ről tudnak. Velez Gáborné szerint a szakmai vezetés a tagság véleményé­re mindenkor számít, azt figyelem­be veszi. — Rendszeres az szb együttműkö­dése a pártvezetőséggel is — mond­ja Garza Ernőné szervezési osztály­­vezető, az alapszervezet párttitkára. — Munkaterv szerint többször tar­tottunk együttes üléseket, s élő, na­pi munkakapcsolatot alakítottunk ki, különösképp, hogy az államigazgatá­si munka korszerűsítése napirendre került. — Dolgozóink érdekvédelmét min­denkor figyelemmel kísérjük — folytatja Velezné a beszélgetést —, az új, megnövekedett feladatok el­végzéséhez javaslatunkra számoló-, könyvelő- és villany­írógépeket, fénymásolót, sokszorosítót és telex­gépet szereztettek be a tanács veze­tői. Régi vágyunk teljesült, amikor végre sikerült kialakítani egy kor­szerű leíróirodát, amely minden igényt kielégítő körülmények között dolgozik. Célunk volt a hivatali he­lyiségek otthonossá tétele. Javította a közérzetet az is, hogy a dolgozók egészsége érdekében min­den vizes blokkba melegvizes bojler került, s a tanácsi épület pincéjében higiénikus, jól felszerelt kondicio­nálóterem épült. Ez utóbbi létreho­zását a szakszervezeti bizalmiak szé­les körű közvélemény-kutatása előz­te meg. Szem előtt tartják a dolgozók mun­kavédelmét is, e területen a legtöb­bet az épület elektromos hálózatának felújítása jelentett, amelynek követ­keztében az irodák világítása meg­közelíti az optimális fényerőt. Per­sze, a helyzet azért nem mindenben kielégítő, sajnos, a zsúfoltság tovább­ra is megmaradt. Az szb a bér és jutalom elosztásá­nak mindenkit érintő kérdésében kikérte a tagság véleményét: taggyű­lésen fogadták el a differenciálás el­veit. Ezek közül legfontosabbnak tartják, a határidők pontos betartá­sát, a hátralékmentes ügyintézést. — Tagságunkban megvan a haj­landóság az önzetlen tevékenységre — állítja Velez Gáborné. — Kommu­nista szombatokon társadalmi mun­kát vállaltunk a tanácsi épület kör­nyezetének, közterületének a rend­betételére. Kitakarítottuk az újonnan átadásra került Kongresszusi óvoda­bölcsődét. Itt említeném meg hogy ez a 100 + 60 személyes épület 34 millió forintba került, amit a fővá­rosi vállalatok közös összefogással az arra legjobban rászorult kerületnek ajánlottak fel. Ránk esett a válasz­tás, ezúton is hálásan köszönjük. S hogy a reszortmunkákról is szól­junk, először a TT-t említenénk. Igen lelkiismeretesen osztották el azt az összeget, amely segélyezési célo­kat szolgált. Szociális, temetkezési és szülési segélyt adtak, a szociális se­gélyből általában a kisnyugdíjas, ré­gi tanácsi dolgozókat támogatták. Az üdülést tekintve, a SZOT és a Fővá­rosi Tanács által biztosított lehetősé­gekről annyit, hogy a beutalók szá­ma itt is kevés, főleg elő- és utósze­­zonnak, s ami a legfőbb gond, egy­személyesek. Nagyobb segítségre len­ne szükség a több gyermekes csalá­dok nyári pihenésének megoldásá­hoz. Viszont sikerült hivatali segítség­gel bérleményt szerezniük: egy kis épületet a Balaton, egyet a Tisza partján, ahol tavaly nyáron 24 dol­gozó nyaralhatott családostól. Öröm­teli eredménynek könyvelik el, hogy a SZOT és a Fővárosi Tanács által biztosított gyermeküdültetésben min­den igénylőt kielégíthettek. A sportélet fejlesztésével az ifjú­sági parlament is foglalkozott. A fiatalok többsége kérte a munkahelyi testnevelés felújítását, hiszen évek­kel ezelőtt is szokásban volt. Hagyo­mánya egyébként az alapszervezet sportéletének az évenkénti két sport­nap megrendezése. Legnagyobb sike­re van ilyenkor a Tanács—Rendőr­ség, illetve a Tanács—Kerületi párt­­bizottság közötti labdarúgó-mérkő­zésnek. Az egészséges életmód azon­ban megkövetelné a rendszeres spor­tolást, s e területen többet kell majd tenni! Tóth Lászlóné szb-titkár vélemé­nye, hogy tavaly a legeredményeseb­ben a dolgozók munkakörülményei­nek javításában, annak segítésében tevékenykedtek. — Vannak azonban jócskán jövő­beli tennivalóink — mondja —, ame­lyek nem kis gondot, munkát jelen­tenek. Ezek közül kiemelném a mun­kakollektívák szervezését tanácsi sa­játosságaink figyelembevételével. Nagy lehetőségeket látunk bennük a színvonalasabb munkavégzéshez, tag­ságunk politikai és szakmai nevelé­séhez. Továbbá szorosabb kapcsola­tot szeretnénk tartani a gyesen levő kismamákkal, hogy hozzánk jöjjenek vissza dolgozni. Számít rájuk a kö­zösség. Nem kevés dolgot ad az sem, hogy rendszeresen figyelemmel kí­sérjük az ifjúsági parlament intéz­kedési tervében foglaltak végrehaj­tását. Kovácsné Dániel Ilona XXXV.ÉVFOLYAM 1982. JANUÁR ÁRA: 2­ FORINT A KÖZALKALMAZOTTAK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA Fegyelmezettebb,hatékonyabb munkával lehet csak boldogulni Interjú dr. Prieszol Olgával szakszervezetünk főtitkárával . Úy esztendő, új feladatok — így szoktuk írni, mondani, holott a tennivalók nem a naptári év kezdetéhez, hanem az élet igényeihez igazodnak. Ezért is fordult a Közalkalmazott szerkesztősége kérdések­kel dr. Prieszol Olgához, szakszervezetünk főtitkárához, hogy véle­ménye szerint napjaink bonyolult körülményei mind a hivatali, igaz­gatási munkában, mind a tagság érdekképviseletében milyen köve­telményekkel jelentkeznek. — Hogyan értékelhető a IX. kongresszus hatása a szakszerve­zeti mozgalmunkra? — Mivel a szakszervezetek alap­feladata kettős: szilárdítani a dolgo­zó nép államát, s ez a mi esetünk­ben közvetlenül is jelentkezik — il­letőleg szolgálni, védeni a tagság ér­dekeit, kongresszusunk követelmé­nyeinek megfelelően mindkét kér­désben előbbre léptünk. Tagságunk rendkívül sokrétű. Ti­zenhét szakmai réteg egységét való­sítja meg a Közalkalmazottak Szak­­szervezete. Ez az azonosság és kü­lönbözőség követelménye állandó szem előtt tartásával megköveteli, hogy az egyes foglalkozási rétegek sajátos érdekképviselete mellett az együvé tartozás, az egységes szak­­szervezeti tudat elmélyítésén is mun­kálkodjunk. Ez önálló, sajátos ka­rakterű , szakszervezeti feladatok megvalósítását is igényli, s része en­nek az állami irányító szervekkel a munkakapcsolat fejlesztése is. Ennek érdekében az érintett minisztériu­mokkal, főhatóságokkal együttműkö­dési megállapodásokat kötöttünk. A közös munkaprogramok végre­hajtásának megszervezésében irány­adónak tekintjük az adott szakterü­let szakmai munkája színvonalának emelésében, s az ott dolgozó tagsá­gunk élet- és munkakörülményei le­hetséges mértékű javításában való következetes, hatékony, együttes fe­lelősségen nyugvó munkálkodást. S az elkövetkezőkben különös figye­lemmel kísérjük, hogy az egyes tár­cák szervei miként tartják be a meg­állapodásokat, milyen viszonyt, kor­rekt és céltudatos, kölcsönösen kez­deményező együttműködést alakíta­nak ki szakszervezeti bizottságaink­kal, középirányító szerveinkkel. Ta­pasztalatainkat időről időre kicserél­jük a tárcák vezetőivel, s erre ösz­tönözzük alsóbb szinten is a vezető szerveket. Hosszabb ideje társadalompolitikai rangú kérdés az állami munka fej­lesztése. A XII. pártkongresszus ha­tározatai továbbra is követelményt támasztanak az államigazgatás kor­szerűsítése, egyszerűsítése iránt. Szakmapolitikai munkánkban az ed­digiekben is és a jövőben is hang­súlyos feladatként kezeljük a rész­­vállalást a koncepciók kidolgozásá­ból és dinamikusabb, körültekintőbb végrehajtásából. A kongresszus óta eltelt időszakban a szakszervezet tö­rekvései felerősödtek több vonatko­zásban is. Az állami munkát segítő tevékenységünk kiszélesedőben van, valamennyi szakterületen érzékelhe­tőbb, s az alapszervezetek munkájá­ban is mind hatékonyabban van je­len a korábbiaknál. Ezt a tendenciát kell tovább erősítenünk. A jogalkotás színvonala növelésé­ben, a jogalkalmazás, az ügyintézés kulturáltsága, gyorsasága és szak­­szerűsége emelésében, a munkafolya­matok, a munkamegosztás és lét­számviszonyok ésszerű javításában, a szervezet-korszerűsítés, a munkafel­tételek összhangja biztosításában, a dolgozók hozzáértése, hivatástudata, felelősségérzete elmélyítésében van­nak további rangos tennivalóink. Közreműködésünk­­ formáihoz adot­tak részben a jól bevált hagyomá­nyos módszerek, másfelől kerestük és keressük az újabb lehetőségeket. Csak a legutóbbit említem: az ismert hét város tanácsapparátusában a szervezeti, az ügyviteli ésszerűsítést, amely országos bevezetésre tarthat igényt. Ez jól szolgálja mind a la­kosság, mind a tanácsi irányítás alatt működő intézmények, mind az államigazgatási dolgozók érdekeit. Bebizonyosodott, hogy az okos, cél­szerű ésszerűsítéshez, kellő mozgósító és felvilágosító munka alapján, nagy többségükben a szakmai vezetésnek színvonalas, jó segítői az apparátus­ban dolgozók.­­ Az anyagiak napjainkban kü­lönleges hangsúlyt kapnak, akár bérről, juttatásokról, kedvezmé­nyekről esik szó, akár pedig a fogyasztás, ellátás bármely szfé­rájáról. Mennyiben nehezíti a szakszervezeti munkát a szigo­rúbb közgazdasági környezet? — Elosztani, ha van mit, népsze­rűbb dolog, mint a szűkösebb eszkö­zöket beosztani. Mindazonáltal igen fontos, hogy merjünk nyíltan, őszin­tén beszélni a gondokról, a nehézsé­gekről, s hallgassuk meg az embere­ket, véleményüket. Ma szakszervezeti vezetőnek, bizalminak lenni nagyon felelős megbízatást jelent, sok töp­rengéssel, esetenként küzdelmekkel jár. Nem könnyű állást foglalni a szerényebb, átlagban négyszázalékos béremelésekben, megmagyarázni, miért csak annyi jut, amennyi, hi­vatkozni a megromlott világhelyzet­re, népgazdaságunk teherbírására. Alapvető gondunk a nominálbér­színvonal, reálértéken tartása. 1980— 1981- ben e célt általában sikerült megvalósítani, egyrészt az ötszázalé­kos bérfejlesztési lehetőség, másrészt — az érintett területeken — a lét­számcsökkentés anyagi érdekeltségi rendszerének hiánytalan felhaszná­lásával. Tudnunk kell lehetőségein­ket az eddiginél jobb gazdálkodással kihasználni. Kellő megelégedést vál­tott ki ama törekvésünk sikere, hogy a községi, a nagyközségi és a kerü­leti tanácsoknál 1982-ben is öt szá­zalék marad a bérfejlesztési keret. 1982- ben az életkörülmények javítá­sát szolgáló céljaink egy része is megvalósul. Tagságunk reális igé­nyének kielégítéseként örömmel fo­gadta, hogy február 1-től 42 órás, öt­napos munkahét szerint dolgoznak az államigazgatásban, igazságszolgál­tatásban és a fegyveres testületek polgári alkalmazottai is. Az, hogy a három naptári héttel kezdődő évi szabadságidő 24 munkanapig emel­kedhet, továbbá, hogy a heti szabad­napot nem lehet a szabadságidőbe beszámítani, további többlet szabad időt, illetve új lehetőségeket biztosít a közalkalmazottak kulturált élet­módjának, aktív pihenésének az ed­diginél is kedvezőbb alakulásához. Ily módon kettős szorításban él­nek tisztségviselőink. Országos gon­dok birtokában kell a tagság érde­keit képviselniük a lehetőségeknek megfelelően. S bizony nemegyszer kell nemet mondaniuk, megértést, türelmet kérniük, ugyanakkor rang­sorolniuk, milyen igények mellett álljanak ki a szűkösebb viszonyok közepette is. Mind­e­közben nem feledhető: a szakszervezeti munka elkötelezetten politikai munka, s az ebbeli tisztség elkötelezett politikai tisztség. Tehát a politikai magatartásunk lényege: feltárni a nehézségeket, s utána an­nak tudatosítása, hogy csak a fegyel­mezettebb, hatékonyabb, áldozato­sabb munkával lehet boldogulni. — Tehát a tudati nevelésnek, a meggyőző, hitet erősítő szónak, példamutatásnak a korábbinál is nagyobb szerepet szánhatunk? — Mindenféleképpen. Például, nem kell elhallgatni egy-egy hiva­talban, intézményben a sikeres telje­sítményeket, legyen szó valamely te­lepülésfejlesztési eredményről, kuta­tási vagy műszaki probléma megol­dásáról, vagy akár valamely éssze­rűsítésről, amely javítja az ügyinté­zést, a lakossági kapcsolatokat. A közösségi sikerélménynek jelentős a szerepe a munkahelyi közérzet, va­lamint az egyéni önbizalom alakítá­sában. .Éppen ezért sokra becsüljük a munkakollektívák mozgalmát mind a szakmai színvonal növelésében, mind a politikai nevelőmunka szem­pontjából. Jóllehet, egy részükre még jellemző az útkeresés, vállalá­saikban még helyenként tétovák, de törekvéseik felettébb tiszteletre mél­tóak. Az ilyen munkahelyi közössé­gekben a szocialista és kollegális szellem meghatározóan formálódik, szakszervezetünk ezért segíti, támo­gatja a munkakollektívák mozgal­mát. — A nagyobb szakmai tudás, po­litikai képzettség, a feladatok tudatos vállalása termékenyítően hat a munkahelyi demokráciára is? — Tapasztalatunk szerint igen. Kongresszusunk olyan időszakban ülésezett, amikor már a szakszerve­zeti mozgalom gyakorlatában érzé­kelhető tapasztalatokat hozott a bi­zalmiak megnövekedett jog- és ha­tásköre, teljesebbé vált a tagság ér­dekeinek képviselete és védelme — mondotta a főtitkár. — Azoknak a tisztségviselőknek lett tekintélye­sebb, súlyosabb a szava, akik nap nap után együtt élnek, dolgoznak választóikkal, a tagsággal, közvetle­nül ismerik gondjaikat a munkában, életkörülményeik adottságaiban. A kongresszusi vita és a határozatok (Folytatás a 2. oldalon.) A TARTALOMBÓL Demokratikus fórum - csak Fiataloknak • A közalkalmazottak és a szakszervezeti mozgalom Tovább a megkezdett úton • Egy felmérés tanulságai e Példa Kunmadarasról Testvéri barátság . Ezzel a címmel tartott rendezvénysorozatot Székesfehérvárott megye­bizottságunk és az MSZMP Oktatási Igazgatósága, amely széles skálán mu­tatta be, népszerűsítette a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit. „A szovjet gazdaság fejlődése és továbbfejlesztésének feladatai az SZKP XXVI. kongresszusának határozata alapján” című előadást J. Sz. Leonyi­­dovics nagykövetségi főtanácsos tartotta. Majd a szovjet—magyar gazdasági kapcsolatokról Zs. B. Nyikolajevics, a szovjet kereskedelmi képviselet he­lyettes vezetője szólt. Más alkalommal a Moszkva nem hisz a könnyeknek című, nagy sikerű film vetítése után a nézők Iván Behummal, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza művészeti csoportvezetőjével beszélgettek a szovjet film­­művészetről. A szervező bizottság sokrétű, színes programról gondoskodott a szovjet újságok, folyóiratok kedvelői számára, amikor is megrendezték a Szovjetunió című lap ankétjét és a találkozót Bányász Bélával, a magyar nyelvű kiadás főszerkesztőjével. Gazdag kiállítás színezte a rendezvénysorozatot: Életképek címmel doku­mentumfotók mutatták be a mai szovjet valóságot. A kiállítás anyagát a megye más településeire is eljuttatták. Életképek címmel kiállítást rendeztek a Szovjetunió életéből Székes­fehérvárott

Next