Közalkalmazott, 1982 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

. Interjú dr. Prieszol Olgával (Folytatás az 1. oldalról) megerősítették az elhatározást, hogy a szakszervezeti munkában továbbra is a bizalmiakra kell építeni, s min­den lehető eszközzel segíteni, támo­gatni munkájukat. Mivel a kongresszust megelőzően sok új bizalmi és más tisztségviselő került funkcióba, közöttük szép számban fiatalok is, gondunk volt rá, hogy széles körben ismertessük kötelességüket, jogaikat, az egyete­mes szakszervezeti mozgalomból eredő tennivalókat. Elsősorban a tisztségviselők, a bi­zalmiak, a főbizalmiak és a munka­helyi vezetők partnerviszonyában je­lentkezik a hozzáértés, mint tényező a munkahelyi demokráciában, de érvényes ez a közalkalmazottak egé­szére. Intézkedéseket, munkafolya­matokat bírálni, javaslatot tenni csak kellő politikai megfontoltsággal, s szakmai tudással lehet bármilyen munkahelyi fórumon. Úgy látjuk, a szakmai, a hivatali vezetők tiszteletben tartják a törvé­nyes rendelkezéseket, amelyek a szakszervezeti jogok, hatáskörök gyakorlására vonatkoznak. Persze, a jogokkal különböző mértékben és minőségben lehet élni, s hogy ez mi­ként történik, az függ a tisztségvise­lők, a bizalmiak felkészültségétől, bátorságától, politizáló készségétől. Mi arra ösztönözzük őket, hogy tel­jesítsék híven választóik megbízatá­sát, közvetítsék véleményüket a ve­zetésnek, ugyanakkor segítsék meg­nyerni a tagságot a hivatal, az in­tézmény előtt álló feladatok teljesí­tésének, minél magasabb fokon. Az 1982. év jelentős eseményének ígérkezik a munkahelyi demokrácia további szélesítéseként a hivatali ve­zetők — kivéve a BM, HM és a ta­nácsi választott vezetőket — főigaz­gatók, igazgatók véleményezése. Ez bizalmi testületi, taggyűlési jogként gyakorolható, amikor is a vezetői te­vékenységről, annak gyakorlati ta­pasztalatairól, vezetők és vezetettek kapcsolatáról mond véleményt a szakszervezeti testület és a tagság. E rövid beszélgetésből is kiderült, az idén is nagyok és nem könnyeb­bek a szakszervezetünk előtt álló feladatok, csakúgy, mint az egész magyar szakszervezeti mozgalomban. Mindezen feladatok teljesítéséhez, számítva tagságunk áldozatkész munkájára és elkötelezettségére, kérjük az eddigiekhez hasonló mó­don segítsék a kongresszusi határo­zatok végrehajtását, hogy a politikai elvárásoknak megfelelően képvisel­hessük a társadalmi folyamatokat és tagságunk egyéni boldogulását. Eh­hez a munkához minden közalkal­mazottnak erőt­, egészséget, töretlen akaratot, egyéni életében pedig örö­möket kívánok az új esztendőben. Végezetül pedig mindannyiunkat szeretném emlékeztetni arra, hogy 1982 februárjában Havannában ül össze a X. Szakszervezeti Világkong­resszus. Ez a nemzetközi szakszerve­zeti munkában további feladatokat jelent az egész magyar szakszerveze­ti mozgalom, közöttük a Közalkal­mazottak Szakszervezete számára is. Ennek jegyében veszünk részt az SZDSZ minden akciójában, amely a világ dolgozóinak érdekeit, a nyílt, őszinte párbeszédet, a nemzetközi munkásszolidaritást, az egység erősí­tését, a béke megőrzését szolgálja — mondotta befejezésül dr. Prieszol Ol­ga főtitkár. ­ A Baranya megyei Állategész­ségügyi Állomás szakszervezeti bi­zottsága évente egy alkalommal tűzi napirendre az intézmény munkavé­delmi tevékenységét. Az ezzel kap­csolatos értékelésünket a legutóbbi időszakig a SZOT irányelvei szerint végeztük. A munkavédelemről évek óta a munkavédelmi megbízott és a társadalmi munkavédelmi megbízott számol be a szakszervezeti bizottság és a bizalmiak testülete előtt. Az in­tézmény munkavédelmi megbízottja dr. Tölgyesi Lajos megyei szakállat­orvos, a társadalmi munkavédelmi megbízott a választásokat követően, dr. Nagy Endre laboratóriumi állat­orvos. A munkavédelmi beszámolók átfo­góan értékelik az intézmény munka­­védelmi tevékenységét, elsősorban a vizsgált időszak baleseteit elemzik, ezek gyakoriságát és az előidéző oko­kat kutatják. Összefoglaló értékelést kapunk a munkavédelmi szemlékről, a megállapított fogyatékosságokról és a megszüntetésükre tett intézkedé­sekről. A vizsgálatok kiterjednek a balesetveszélyes munkaterületekre, így az állatkórházra, a laboratórium­ra és a gépműhelyre. Minden évben vizsgáljuk a munkahelyek általános egészségügyi követelményeit, a mun­kába állítás és foglalkoztatás egész­ségügyi feltételeit, az egészségre ve­szélyes és ártalmas tényezők hatá­sait, például kisállatkórházban a su­gárhatás elleni, az állategészségügyi laboratóriumban a biológiai ártal­mak elleni védelmet. Megkülönböztetett figyelmet for­dítanak a beszámolók a gyakorló ál­latorvosok, állategészségügyi szak­munkások és kisegítő személyzet munkakörülményeire. Vizsgáljuk a munkakörülményeket az állatte­nyésztő telepeken, az állattartási épületekben, azokon a helyeken, ahol az állategészségügyi munka során a dolgozók fertőző állatokkal, tetem­mel, azok váladékaival kerülhetnek kapcsolatba. De nem kisebb gondot fordítunk arra, hogy milyenek­­az ál­lattenyésztő telepeken a tisztálkodás és fertőtlenítés lehetőségei, a mun­kahelyi rend és tisztaság. A fentiek­kel kapcsolatban kikérjük a Baranya megyei KÖJÁL szakorvosainak és a megyei szakigazgatási munkavédelmi felügyelő véleményét. Hosszabb időre visszamenőleg az intézmény munkavédelmi helyzetével kapcsolatban azt állapítottuk meg, hogy az évenkénti balesetek száma alacsony. 1980-ban egy, 1981 novem­beréig szintén egy dolgozó szenvedett balesetet. A munkavédelmi szemlék azt tanúsítják, hogy az óvórendsza­bályokat mindenütt megtartják, az állatkórházban, a gépműhelyben, a központi laboratóriumban és a ha­tárállomáson. Lényegesen nagyobb gondban va­gyunk akkor, ha a gyakorló állator­vosok, szakmunkások és állategész­ségügyi kisegítők munkakörülmé­nyeit, a mezőgazdasági üzemekben vizsgáljuk. Itt már a munkakörül­ményeket és az óvórendszabályokat az állategészségügyi szolgálat szem­pontjából kell értékelnünk, mert nemcsak közalkalmazott dolgozóink végzik itt feladataikat, hanem azok is, akiket az Állategészségügyi Állo­más hatósági állatorvosi munkával bíz meg, illetve ezekben a munkák­ban segédkeznek. Ezek a feladatok főleg járvány­megelőző oltások stb., amit az állami állatorvosokon kívül termelőszövet­kezeti és állami gazdasági állator­vosok is végeznek. Állatjárvány ese­tén ezek a dolgozók más körzetek­be kirendelhetők, és ott esetleg több hétig kell a járványelfojtásban se­gédkezniük. A problémáink is ebből adódnak, mert nem minden állat­tartó telepen — főleg a kis létszámú állatállomány esetén — tudjuk a szociális létesítményeket biztosítani. Sok esetben csak nagyon szerény le­hetőség nyílik a ruhaváltásra és az alapos fertőtlenítésre. Sok állatorvos panaszkodik arra, hogy az állatszál­lításokat megelőző vemhességi vizs­gálatokat télen csak a szabad ég alatt végezhetik el, itt szintén csak minimális lehetőség nyílik a tisztál­kodásra és fertőtlenítésre. Az állategészségügyi munka során, egy-két esetet leszámítva, az egész­ségügyi ártalmak nem azonnal je­lentkeznek. A brucellózis idült kór­formái csak évek után jelentkeznek és gerincbántalmakat okozhatnak. A veszett állatok boncolása során fer­tőződhetünk, az elrendelt vakcinázá­­sok után esetenként súlyos egészség­­ügyi következményekkel kell szá­molni. Több alkalommal az az igény hangzott el a gyakorló állatorvosok részéről, hogy az érvényben levő óvórendszabályokat, amelyek az ál­latorvosi gyakorlattal és a munka­­körülményekkel vannak kapcsolat­ban, egységes munkavédelmi sza­bályzatban kellene összegyűjteni és minden állategészségügyi dolgozóval a munkavédelmi oktatáson ismertet­ni. Dr. Ligetfalvi Ervin szb-titkár Évente megtárgyalják Munkavédelem az állategészségügyi dolgozóknál Vizsgálatok, szemlék, panaszok Napirenden: A városi tanácsi szakigazgatási szervezet­ ­ A szakszervezet elnöksége novemberi ülésén, a központi vezetőség munkaszervezési és továbbképzési osztálya előterjesztésében, megtárgyalta a városi taná­csi szakigazgatási szervezet korszerűsítésére irányuló, négy megye hét városában végzett kísérlet egyévi ta­pasztalatait. Ezek alapján kialakította állásfoglalását a városi szakigazgatási szervezet továbbfejlesztésével ösz­­szefüggésben, javaslatokat tett az illetékes központi ál­lamigazgatási szerveknek, s egyidejűleg megjelölte a szakszervezeti szervek kapcsolódó feladatait. Megállapította az elnökség, hogy az utóbbi években a tanácsi munka korszerűsítésére több kedvező intéz­kedés történt. Különösen a helyi tanácsok vezettek be sok hasznos kezdeményezést szolgáltatásaik fejleszté­sére, és ügyintézésük minőségi javítására. E folyamatba illeszkedik jelentős láncszemként az új, összevont váro­si szakigazgatási modell, döntően négy szervezeti egy­ség — ügyfélszolgálati (hatósági), városgazdálkodási és fejlesztési, intézményirányító, szervezési és jogi (titkár­ság) osztályok — kísérleti bevezetése is. A kísérlet jelentős tanulságaként állapíthatta meg az elnökség, hogy fontos, a munka minőségi fejlesztését szolgáló megoldások gyakorlati kipróbálására az ál­­­lamigazgatás területén is esetenként létjogosult a kö­rültekintően előkészített kísérleti módszerek alkalma­zása. Bebizonyosodott az is, hogy a hatékony munka feltételeinek megteremtésében a szervezet is lehet a korszerűsítés tárgya. A működés az összevont struktúrában megmutatta előnyeit az egységesebb hatósági jogalkalmazásban és a komplexebb szemléletű településellátási, fejlesztési tevékenység feltételei megteremtésében is. Az ellátan­dó feladatokhoz jobban igazodó szervezet a korábbi­nál előnyösebb az apparátus munkájának ésszerűbb szervezésére, koordinálására. A módosult munkaszer­vezeti keretekben adottak a lehetőségek az ágazatpoli­tikai követelmények egyidejű érvényesítésére is. Mind­ezek mellett az igazgatási folyamatok nagyobb része áttekinthetőbb, s némileg egyszerűbb is lett. Az elnökség azt is megállapíthatta, hogy az új struk­túrában kedvezőbbek a lehetőségek a munkaidőalap, a munkaerő jobb kihasználására, az arányosabb mun­kamegosztásra, s a személyi állomány munkafeltéte­leire, valamint az ösztönzési és elismerési gyakorlatra. Indokoltnak tartotta az elnökség annak megállapítását is, hogy a gyakorlat további finomítására, a részletkér­dések pontosabb szabályozására, körültekintő elemzé­sére és értékelésére is szükség van még. Felhívta a fi­gyelmet fontos munkajogi problémák rendezésére, s megjelölte a szakszervezeti szervek kötelezettségeit a dolgozók munkafeltételeivel, érdekvédelmének körül­tekintő ellátásával kapcsolatban is. A testület megkö­szönte mindazok munkásságát, akik közreműködtek az új struktúra kialakításában. Az elnökség ezután tájékoztatót hallgatott meg az MTA kutatóintézetei létszámcsökkentésének előkészí­téséről. Márkus István Értelmiségiek alkotóműhelye az MTESZ Nemzetközi kapcsolatok — 32 egyesület, 170 ezer tag, — 75 folyóirat — Részvétel a népgazdasági feladatokban DR. JÉKI LÁSZLÓ FŐTITKÁRHELYETTES AZ EGYESÜLET TEVÉKENYSÉGÉRŐL • Az MTESZ központjában fel­kerestük dr. Jéki László főtitkárhe­lyettest, az ismert magfizikust, aki tájékoztatást adott a kutatók és mű­szaki szakemberek aktivitásáról, a fejlődést segítő szerepükről. Az MTESZ keretein belül önállóan 32 tagegyesület, 19 megyei és 30 vá­rosi szervezet működik, amelyek át­fogják a műszaki és természettudo­mányok hazánkban művelt területeit — mondotta a főtitkárhelyettes. — Az egyesületek taglétszáma az utób­bi négy évben 22 ezerrel nőtt és ma meghaladja a 170 ezret. A legrégeb­bi a Magyarhoni Földtani Társulat (1848) és az 1891-ben létesült Bolyai János Matematikai Társulat, az Eöt­vös Loránd Fizikai Társulat, míg a legújabb az 1970-ben megalakult Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság. Az egyesületek szerkesztésében 75 műszaki, tudományos folyóirat jele­nik meg, amelyekben ismert kutatók, egy-egy szakterület szakértői publi­kálnak a legújabb eredményekről. Tudományos és műszaki intéze­teink, ipari vállalataink kutatóinak, illetve szakembereinek aktivitása évről évre növekszik az MTESZ te­vékenységében, amely szorosan kap­csolódik az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság, és a Magyar Tudo­mányos Akadémia közép- és hosszú távú célkitűzéseihez. A fejlődést mutatja, hogy 1976-ban 7660 rendez­vényen 399 200 egyesületi tag vett részt; 1980-ban 23 350 programon a megjelentek száma 875 400-ra emel­kedett. Növekedés tapasztalható a megyei szervezetek szakmai rendez­vényein is; 1980-ban 538 300-an vet­tek részt 13 200 programon. A különféle szakterületeken a ku­tatók és a műszaki értelmiségiek fo­kozódó tevékenységére utal a szocia­lista, valamint tőkés országokba lá­togatók számának növekedése. 1976- ban kilenc­ demokratikus országba egyénileg 1350-en, csoportosan 800- an vettek részt nemzetközi tanács­kozásokon, vagy kutató célú tanul­mányutakon. 1980-ban viszont 1840- en egyénileg és 850-en csoportosan látogattak ezekbe az államokba. Emelkedett a nyugati országokba ki­utazók száma is: 1980-ban 25 tőkés államban 720 magyar kutató és mű­szaki szakember járt, szemben az 1976. évi 440 egyéni és csoportos ki­utazással. Az egyesületekben tömörült szak­emberek sokoldalúan kapcsolódnak a népgazdasági feladatokhoz. A szel­lemi erőket olyan jelentős célok megoldására összpontosítják, mint az energiagazdálkodás, az elektronikai alkatrészgyártás, az élelmiszergazda­ság ipari háttere, a gyógyszeripar fejlesztése, az innováció feladatai. Új vonás a szövetség munkájában, amellett, hogy a számottevő gazdasá­gi feladatok megoldását — például az energiagazdálkodás ésszerűsítését a pályázatok kiírásával is segíti, az így kialakított javaslatok realizálá­sát figyelemmel kíséri, szervezi. Az MTESZ munkájára és szavára mind jobban odafigyelnek az országos szervek, s a vállalatok kollektív mó­don kialakított véleményét, állásfog­lalását fontos döntések előtt, vala­mint a középtávú és távlati tervek kidolgozásakor igénylik és tekintetbe veszik. Karczag László Kongresszus után megpezsdült az egyesületi élet 1982. JANUÁR Munkánk a közhangulat formálója­ ­­n .. . neszelgetes , Tatabánya tanácselnökével . Sárközi Géza hatodik esztendeje Tatabánya Városi Tanács elnöke. Korábban, hosszú ideig vállalati igazgató volt, két évtizede tagja a tanácsnak. Arról beszélgetünk, hogy az első számú vezető személyisége milyen szerepet játszik a munkahe­lyi közérzet, a megfelelő politikai légkör kialakításában. — A tanácsi apparátusban száz­­huszonhatan dolgozunk — mondja. — Nem könnyű összefogni tizenkét szakigazgatási egységben dolgozó munkatársat, hiszen minden terüle­ten más és más figyelmet, erőt köve­tel a munka. A vezetés feladata megteremteni a munkavégzés felté­teleit, amit az jellemez, hogy min­denki érdemben ismeri és igényesen elvégzi feladatát. A szerteágazó fel­adatok szervezése és végrehajtása közben naponta meg kell újítani munkakapcsolatainkat, házon belül és kívül egyaránt. — Mit tehet a vezető, hogy a kol­lektíva eredményesen dolgozzon? — Meghatározó a vezető szerepe, de a munkatársak támogatása nélkül nehéz előbbre jutni. Alapvető cél, hogy egymást megismerjük, megmér­jük és „megdolgoztassuk”. Tevékeny­ségünk a város életét teljesen átfog­ja, ezért az alkotó légkört nemcsak a munkahelyen, hanem városszerte is meg kell teremteni. Munkánk jelen­tős része éppen ezért a törekvés az erők összpontosítására, a demokra­tizmus gyakorlatának kiteljesítésére. — A­ házon belüli munkahelyi lég­kör hogyan befolyásolja a várospo­litikát? — A tanácsnál uralkodó légkör alapvetően kihat a várospolitikára. Nekünk dolgozni és dolgoztatni, ad­ni és kérni kell. Sokszor társadalmi segítséggel oldjuk meg a feladatokat. Ezt a munkát idegesen, kapkodva csak elrontani lehet. A legszélesebb nyilvánosság figyelmének közép­pontjában csak jó ítélőképességű, a közösséget szolgáló emberek dolgoz­hatnak. Problémáink persze vannak, elsősorban az önuralommal, a szak­mai magabiztossággal és általában az emberséggel. Nevelő munkánk fő kérdésének ma a szemléletbeli elő­relépést tartjuk. — A tanácselnök és munkatársai-­­ nak a viszonya kölcsönös. A minden­napi munkában ez hogyan jelentke­zik? — A vezetés egyidejűleg jelent centralizmust és demokratizmust. Naponta meg kell küzdeni, hogy a ránk bízott feladatokat teljesítsük és készüljünk az újabbakra. Vezetőként feszes munkarendet és magatartást követelek magamtól, de munkatár­saimtól is. Ha valami nem sikerült, szóváteszem. Természetesen,, nem­csak a vezető bírál, hanem a mun­katárs is. — A tanácsi munka egyik legfon­tosabb tényezője a szolgáltatás. Ér­zik-e az ügyfelek, milyen a hangulat az íróasztal másik oldalán? — Az ügyfelek a legnagyobb gondjukat tárják elénk, amit vala­mennyiünknek így kell értékelni. Az érdemi megoldásra törekszünk ak­kor is, ha igent, de akkor is, ha ne­met kell mondanunk. Követelmény nálunk, hogy a hozzánk fordulókkal egyenrangú, a kölcsönösségen ala­puló embertársi viszonyt alakítsunk ki, hiszen munkánk az egyes ember véleményét összegező és kifejező közhangulatot formáló, politikai té­nyező.­­ A tatabányai városi tanács ap­parátusában különösen sok a fiatal vezető. — Valóban, nálunk az átlagosnál több fiatal tevékenykedik vezetői be­osztásban. A két tanácselnök-helyet­tes és több osztályvezetőnk még in­nen van a negyvenen. Politikai el­kötelezettség, alapos szakmai tudás, fiatalos lendület, kezdeményezőkész­ség jellemzi őket. Munkájukra lehet számítani. A tanácselnöknek ezért inkább az indulás, a beilleszkedés, a kibontakozás segítésének kelleme­sebb gondjaival kell törődnie. — A munkahelyi légkört nemcsak a hivatalos dolgok elintézése alakít­ja. Mikor kereshetik fel a munka­társak a tanácselnököt gondjaikkal, problémáikkal? — Bármikor. Nincs erre külön nap vagy időpont megállapítva. Jobb az ügyeket azonnal rendbe tenni. Legin­kább olyan problémákkal jönnek hozzám, amit a közvetlen vezető nem tudott megoldani. Jó az együtt­működésünk a szakszervezettel. Az érdekvédelmi problémákkal ezért inkább a bizalmiakat és a titkárt ke­resik a dolgozók. — November hetedikén önt a Munka Érdemrend arany fokozatá­val tüntették ki. Engedje meg, hogy gratuláljunk. — Minden munkatársam nevében köszönöm. D. Tóth Ildikó

Next