Közalkalmazott, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

0 Budapest, XIII. kerület Felkészültek a lakásrendeletre • A múlt év októberében megjelent új lakásügyi rendelkezések, illetve rendeletmódosítások különösen nagy feladatokat rónak a tanácsokra. Ezek teljesíté­sére Budapest egyik legnagyobb munkáskerületében, a XIII.-ban 1982 novemberében részletes intézkedési ter­vet fogadott el a végrehajtó bizottság. Az intézkedési terv végrehajtásának irányítására és koordinálására tíztagú bizottság alakult, élén Takács Lajos általános tanácselnök-helyettessel. A kerületi tanács vb intézkedési terve négy fő fel­adat teljesítésének megszervezésére irányul. Ezek: 1. a lakásépítési program előirányzatainak módosu­lásából fakadó tennivalók; 2. a meglevő lakásállomány folyamatos és tervszerű karbantartására, fenntartásának javítására felké­szíteni, módosítani az ingatlankezelő szervezetet; 3. felkészülni a lakásgazdálkodási és -elosztási tevé­kenység új jogi szabályozásainak érvényesítésére; 4. előkészíteni a lakbéremelést. Az említett fontos tennivalók indokolják, hogy a ke­rületi koordinációs bizottságban — a kerületi párt­­bizottság és a tömegszervezetek kerületi szerveinek képviselői mellett — részt vesznek a végrehajtásban érdekelt tanácsi szakigazgatási szervek (a műszaki osz­tály, a lakásügyi, az igazgatási és a szervezési osztály) vezetői, valamint a kerületi Ingatlankezelő Vállalat igazgatója is. A VI. ötéves tervidőszakra a kerületben 7664 lakás felépítését tervezték, s ez a mennyiség a budapesti la­kásépítés tervezett volumenének csökkentése ellenére is változatlan. Így a területelőkészítéssel összefüggő tanácsi feladatok is az eredeti terveknek megfelelően terhelik meg az apparátust. Az intézkedési terv aláhúzza a hatósági építési és használatbavételi engedélyek gyors kiadásának a fon­tosságát. Emellett a műszaki osztály feladataként jelöli meg az emelet-ráépítésre, tetőtér-beépítésre alkalmas épületek címjegyzékeinek összeállítását, a magánerős beépítésre alkalmas területek felkutatását és — a ke­rületnek a Dráva utcától délre eső részén — a beépít­hető foghíjak felmérését. Fokozni kívánják a régi lakások korszerűsítésének ütemét, a korszerűsítésben az eddiginél jobban ér­dekeltté teszik a lakókat. A kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezelésében álló bérlakások száma megközelíti a 43 ezret. A vállalat legfőbb feladata — a párt Központi Bizottságának ha­tározatából és az ennek nyomán kiadott állami intéz­kedésekből adódóan — az, hogy a lakóházak jobb kar­bantartását, felújítását biztosítsa. A megnövekedett fel­adatok teljesítése szükségessé teszi az Ingatlankezelő Vállalat szervezetének korszerűsítését. A tervezett átszervezés során növelni kívánják a házkezelési egységek számát és olyan karbantartó szer­vezetet szándékoznak a házkezelőségek rendelkezésére bocsátani, amelyek segítségével azok alkalmassá vál­hatnak a kezelésükben álló bérlemények karbantartá­sának megfelelő színvonalú ellátására. Lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy a házkezelőségek igénybe ve­hessék a központi műhely szolgáltatásait. Az októberben kiadott, illetve módosított központi rendelkezések s az ezek nyomán elfogadott fővárosi tanácsrendeletek azt a törekvést juttatják kifejezésre, hogy a fiatal házasok — a fokozatosság elvének ér­vényre juttatásával — az eddiginél gyorsabban jussa­nak önálló lakáshoz. Ezzel kapcsolatban a kerületi la­kásosztály feladata lesz a lakásigények nyilvántartásá­nak korszerűsítése, az új és a megüresedő lakások ki­utalásának meggyorsítása és a lakáselosztás társadal­mi ellenőrzésének a kiszélesítése. A lakásigényléseknek a közeljövőben esedékes meg­újítása alkalmával a kerületben az igénylők száma — mely 1982 őszén 11 400 volt — előreláthatóan némileg csökken. Ebben az irányban hat minden bizonnyal a lakásigénylési letét bevezetése is. Már az elmúlt év december 1-én megkezdődött és ez év február 28-ig befejeződik a bérlakások adatai­nak felmérése, illetve egyeztetése. Ennek lebonyolítá­sára — az intézkedési tervben foglaltaknak megfele­lően — az IKV megszervezte az adatfelmérésben részt vevő 120 dolgozó felkészítését és tevékenységét. Az adatfelvételi lapok feldolgozása után megállapítják a lakások új lakbérét , figyelembe véve azokat a mó­dosító tényezőket, amelyek a kiadott rendelkezések ér­telmében a komfortfokozatot és a lakásalapterület alapján megállapítható lakbért növelik, vagy csökken­tik. Növelő tényező a kerületben csak azoknál a lakások­nál mutatkozik, amelyeknek ablakai — a Jászai Mari tér és a Dráva utca között fekvő Duna-parti szakaszon — közvetlenül a Dunára néznek, illetőleg a József At­tila kertvárosban, a csökkentő tényezőiket a helyszíni felmérés alapján állapítják meg, például az alagsorban levő vagy az aládúcolt lakásoknál. Az új lakbérekről 1983. március 31-ig értesítik a lakásbérlőket. A XIII. kerületi Tanács az eredményes végrehajtás nélkülözhetetlen feltételének tekinti azt is, hogy az új lakásrendelkezésekről s azok végrehajtásáról a lakó­­területi aktívákat és a lakosságot is széles körben tájékoztassa. Ezt a célt szolgálták a december köze­pén sorozatosan — a kerület északi, középső és déli része számára külön-külön — megrendezett aktíva­értekezletek, amelyek mindegyikén egy-egy vezető tisztségviselő adott politikai tájékoztatást. Hajdú György I­I J­ltfug­díjasok Körmenden , Körmenden a Centrál Étterem rendezvénytermében a járási hivatal stb és a városi és járási Vöröskereszt szervezett a tanácsi nyugdíjasoknak járási találkozót. A félszáz nyugdíjast Fodor Ernő, a járási hivatal elnöke köszöntötte. Ezt követően­­a körmendi körzeti általános iskola és diákotthon II. Rákóczi Ferenc nevét viselő úttörőraja adott kultúrműsort az egybe­gyűlteknek. Ezután Fodor Ernő tájékoztatója hangzott el a körmendi járás tanácsi apparátusainak munkájáról, az ötödik ötéves terv időszakában el­ért eredményekről. Tájékoztatója után levetítették a „Körmend újra vá­ros” című filmet,­­amely az 1979-ben várossá avatott Körmendet mutatja be. Tóth László I " Néhány hete szinte véletlenül jutottam el Körösi Bélához, a Közalkalmazottak Szakszervezete központi apparátusának párttitkárához, amikor is elmondta: nyugdíjba készül december 31-ével. — Átadom helyemet a fiataloknak, eleget dolgoztam. Fiatalabb koromban gyengébb tanulókat oktattam, nyaranta a Ganzban, kertészetben vállaltam munkát, mert a pénzre nagy szükség volt. Édesanyám ötéves koromtól egyedül nevelt.. . Beszélgetés közben cseng a telefon. A vonal túlsó végén bizonyos megyei ügyről érdeklődnek. — Tudok róla — jegyzi meg Körösi Béla —, tárgyal­tam az illetékesekkel. Alaposan, körültekintően kell kivizsgálni az ügyet — mondja jótanácsként partneré­nek. Bizalommal, hittel élt, dolgozott Körösi Béla. Előbb pénzügyi szakembernek készült, elvégezve az első ilyen demokratikus tanfolyamot, aztán adóhivatalnál vé­gezte munkáját, tanácsi dolgozó volt, szakszervezeti funkcionárius lett. De bárhová helyezték, rövid időn belül alaposan megtanulta a szakmát. Függetlenített szakszervezeti tisztségviselő 1958-ban, előbb a Pest megyei bizottság szervező-, majd megbí­zott titkára lett. Aztán a szakszervezeti központban számítottak rá, tehát ide jött. Előbb politikai munka­társként, majd osztályvezető-helyettesként. De mindez kevés az évekről. Amint elmondta, szinte soha sem volt munkaideje ... Annál mindig többet dolgozott. Az emlékezés során hangzik el: a tsz-szervezések idején vidékre járt, ahonnan késő este tért meg nap nap után, eleget téve társadalmi megbízatásainak. Tör­ténelmi időszakot, hosszú éveket ingázott át vonattal munkahelyére, miközben a jogi egyetemet végezte, fá­radtságot nem érezve. Mindemellett rengeteget írt a magyar sajtóba. Tudósította a Tanácsok Lapját, a Pest megyei Népújságot, s az előbbinél elnyerte a legjobb tudósító címet, a megyei lapnál pedig számtalanszor „a nap legjobb cikke" elismerést. Emberségére, szaktudására továbbra is számít a szakszervezet. Tehát nem búcsúzunk, hanem köszönt­jük Körösi Bélát, nyugdíjazása alkalmából. Purt Gusztáv közalkalmazott Elnökségi ülés • Szakszervezetünk elnöksége 1982. december 14-én ülést tartott a szakszervezet székházában. Na­pirendjén szerepelt a nőpolitikai határozatok végrehajtásának ta­pasztalatai az igazságügyi és ügyészi szerveknél. A napirend munkájában részt vett dr. Borics Gyula, igazságügyi minisztériumi államtitkár és dr. Nyiri Sándor, a legfőbb ügyész helyettese. Megtárgyalta az elnökség a bér- és jutalompolitikai irányelveket 1983. évre, valamint a központi vezetőségnek javasolt évi munka­tervét. Ugyancsak munkatervi javas­latként került megtárgyalásra az elnökség és a titkárság első félévi munkaterve. Ezenkívül javaslatot tárgyalt szakszervezetünk 1983. évi össze­sített költségvetésére. 1983 JANUÁR TÁVOL AZ OTTHONTÓL? A moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltség új épülete . Részlet egy (képzelt) telefonbeszélgetésről: — És idén hol szilvesztereztek? — Otthon leszünk. — Hát hazajöttök? — Nem, itt leszünk otthon, Moszkvában .. . Az alapkérdés: valóban, hol vannak „otthon”, hogyan érzik, érez­­hetik-e magukat otthon azok, akik külszolgálatra szegődtek négy-öt évre a Szovjetunióba? Jó­­másfélezren — diplomaták, kereskedőik, szervizmunkások, sze­relők — dolgoznak magyarok a Szovjetunióban. Túlnyomó többsé­gük Moszkvában él, családostul, a „diplomata házakban”. Ezek alig különböznek a többi épülettől, s ha csak abban nem, hogy itt dip­lomáciai védettséget megóvandó, rendőr posztól a külföldiek gép­kocsi parkolójában. Ez az „elkülönülés” persze nem jelent egyút­tal bezártságot is, legfeljebb annyira, mint bárhol a világon az efféle lakótelepi élet. Hogy ki kit ismer, kivel jár össze, az már rokon­­szenv kérdése. Mindenesetre az azonos körülmények, az orosznál azért mégis csak könnyebben beszélt anyanyelv közelebb hozza egy­máshoz a mégoly távol eső szakmákban dolgozó­­magyarokat is. Meg a gyerekek. A Szovjetunióban külszolgálatos magyaroknak majdnem a fele még nincs 35 éves. Megfiatalodott a kolónia. A moszkvai magyar is­kolába 350 gyerek jár és több mint száz kis­ember vált itt — ma­gyarul, oroszul egyformán beszélő — óvodássá. A gyerekeknél jobb diplomatát, kapcsolatokat ösztönösen is teremteni képes „szakem­bert”­­aligha találni. A magánéletben — vagyis a munkaidők kö­zötti időben — ők jelentik a legbiztosabb kapcsot, összekötő elemet a családok között — egyúttal az ő értelmes szórakoztatásuk a közös rendezvények kiötlői és rendezői számára a leghálásabb feladat. Ha már szóba került a munkaidő, fél kilenctől fél hatig tart. Ez azt jelenti, hogy legkésőbb reggel nyolcig és legkorábban este hattól van együtt a család. A tény, hogy fiatalodott a kint dolgozó magyar csapat, a többi között azzal jár, hogy a kiküldött házaspárok mind­két tagja túlnyomó többségében azonos, de legalábbis egyforma szintű képzettséggel rendelkező szakember. És ez jó dolog, hiszen ta­pasztalat, hogy nincs keservesebb, mint egy „háztartási státusz” olyan ember — többnyire feleség — számára, aki korábban nemcsak házi-, hanem közösségi munkához szokott. A moszkvai munkahelyekről — a nagykövetségről, a KGST-ről, a közeli Dubnáról — már sokat írtak, illik röviden az új kiren­deltségről is néhány mondatot papírra vetni. (Bár az „új” jelző las­san elkopik, hiszen két hónap alatt a moszkvai magyarok hozzá­szoktak, hogy csak egy kirendeltség van, a „Voró” és a „Kropó” megszűnt. Két hónap alatt sikerült teljesen „belakni” az új házat, amely a maga nemében csodapalota.­ Olyan pazar épületben működik a kirendeltség, hogy arra bárki büszke lehet. A hivatal mellett „üzemel” a vendégház-szállás is — a gyakran ideutazók és az itteni szállodafoglalók megmondhatói, mennyi előnnyel jár ez. Úgy tetszik tehát, a „keret” elkészült, a si­keres munkát és az azt szervesen kiegészítő munkaidőn túli közös programot az itt dolgozóknak kell szervezniük. A szakszervezet ez utóbbiban meghatározó szerepet vállalt. A kö­rülmények és igények, valamint a lehetőségek okos felmérésével állítják össze az aktivisták a programot. A programot, amelyben „minden van”. idén a Szovjetunióban a modern, a szocialista álla­mi lét hatvanadik évfordulóját ünnepük. Ehhez kapcsolódva több találkozósra, veteránköszöntésre került sor. Jó szokás, hogy az itte­ni partnerekkel közösen ünnepeljük mind a magyar, mind a szovjet nemzeti ünnepeket. A szervezésben dolga van a szakszervezetnek is. Más jellegű feladatuk a „szabaidős” programok kitalálása és le­bonyolítása. Rendszeres a filmklub munkája — a KGST-beli és a nagykövetségi mellett működik az új kirendeltség moziterme is —, ahol otthon menő és „menő” filmek kerülnek műsorra. A lányok-asszonyok klub, a diplomataházak lakói számára rende­zett családi úszóverseny, a tavaszi és őszi nagy kirándulás, a rend­szer a foci a test épülését és a közös jó mulatságot szolgálja! A tavalyi december, sok ünnepével, jól kezdődött, ötödikén a KGST-házban rajzfilmmatiné szórakoztatta a gyerekeket, Hugó, a víziló és a felnőttnek-gyereknek egyformán tetsző, soha ki nem­­bé­­külő nyuszi—farkas páros filmes viadala volt műsoron. A prog­ramzáró felhívást­— „este ne felejtsétek el kitisztítani, ablakba ten­ni a cipőket!” — minden gyerek megfogadta. Közvetlenül karácsony előtt kakaós ünnep és vetélkedő várt a kolónia kiskorú tagjaira — na, meg sok szakszervezeti ajándék. A „szenteste” — itt is családi. Előkerülnek ilyenkor az illő dalok, ki mit tud — ki mire emlék­szik ... Szovjet barátaink ilyenkor még nemigen jelentkeznek. Az ő kará­csonyuk újévkor van, akkor állítanak fenyőfát, ahová a Télapó hoz­za az ajándékokat. És máris itt a Szilveszter. A kirendeltség összes termei nyitva álltak — a hajnalig tartó közös vigalomra, ahol a moszkvai és a budapesti idő­ szerint is köszönteni illik az új évet! Részlet a (képzelt) telefonbeszélgetésből: — És a szilveszteri tévéműsort kihagytátok? — Nem, azt január elején megkaptuk Budapestről videó-kazettán, és — immár a műsort „lehúzó” kritkák ismeretében — együtt néz­tük meg a kirendeltségen. Horváth Péter

Next