Közalkalmazott, 1984 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Szakmai díj műszaki alkotásokért • Szakszervezetünk titkársága szakmai díjjal ismerte el a SZOT műszaki-gazdasági bizottsága által meghirdetett Közös erővel a munkások és műszakiak eredményes együttműködéséért pályázaton kedvező elbírálásban részesülőt, de díjat még nem nyert négy pályázat alkotóit. Több mint száz pályamunkát értékelt a zsűri, s ezek közül 14 kapott SZOT-díjat. További 21 művet szakmai díjazásra javasoltak, s ezek közül a Hordómosó jeligéjét, amelynek szerzői: Király Kálmán, Hölczl János és Keresztes Attila automatikusnak működő hordómosó berendezés anyag- és energiatakarékos megoldását dolgozták ki. A további WFD—83, FWD—83, DFW—83 jeligéjű pályázatok szerzői: dr. Fésűs János, Wittinger Gáspár és Danhauser István pedig az anyag- és energiatakarékos alapozási építésváltozatokra adnak megoldásokat, amelyek a gazdaságosabb lakásépítést hivatottak segíteni. Az alkotók valamennyien a néphadsereg polgári dolgozói. A díjakat — pályamunkánként hatezer forintot — dr. Szabó Endre főtitkárhelyettes nyújtotta át a szerzőknek december 29-én, szakszervezetünk székházában. Az élen a szakszervezetek . A világ népeit növekvő nyugtalansággal tölti el Földünk békéjének kalandor veszélyeztetése. Az amerikai első csapást mérő rakétáknak az európai földrészre telepítése olyan támadás kontinensünk és az egész világ békéje ellen, amelyre nem volt még példa a második világháború befejezése óta. Ezeknek az új tömegpusztító fegyvereknek elhelyezésére az amerikai imperializmus kivételével nem volt, s a jövőben nincs szüksége a világon senkinek. A béke stabilizálása, az enyhülés elmélyítése helyett a fokozott veszélyeztetettséget, az amerikainak kiszolgáltatottságot zúdítja Európa nyugati államainak népeire. A reagani rezsim minden eszközzel kierőszakolt rakétatelepítésnek egyetlen célja volt az európai katonai erőegyensúly felborítása, Nyugat-Európa amerika rakétatámaszponttá változtatása. Látják smindjobban értik, érzik ezt Európa és az egész világ békeszerető százmilliói is. Mind világosabban felismerik az amerikai törekvések igazi hátterét a forradalmi pártok és békeszervezetek mellett munkások, tudósok, közalkalmazottak szakszervezetei. Ez tükröződik a százmilliókat átfogó békedemonstrációkban, a véget nem érő tüntetésekben békemenetekben, a laktanyák, a támaszpontok körüli sztrájkokban, nagygyűléseken, tudósok, szakszervezetek nagyerejű békekezdeményezéseiben, megnyilatkozásaiban. A méreteiben, jelszavaiban, politikai és tömegerejében egyaránt páratlan akciók szervezésében Tokiótól Rómáig, Londontól Párizsig mindenütt az élen haladnak a szakszervezetek. A béke megőrzése a világ szakszervezeti mozgalma számára a szó legszorosabb értelmében vett érdekvédelem. A szervezett dolgozók békeakaratának, tőkekövetelésének képviselete, a tömegmozgalmak szervezése és összefogása megannyi tapasztalattal szolgáló nagy iskola, új harci terep sok nyugati szakszervezet számára. Történelmi tény, hogy a múlt év második felének tüntetéseihez hasonló méretű, erejű békedemonstrációkat még nem látott a világ. Szervezésükben kiemelkedő részt vállaltak a szakszervezetek. Az Orvosok a nukleáris háború megelőzéséért elnevezésű mozgalom két évvel ezelőtt jött létre. Alelnöke Takeshi Ohkita, a hirosimai egyetem professzora egyebek között a következőket mondta budapesti látogatása során az MTI munkatársának: „A mozgalom... céljául tűzte ki, hogy összefogja a világ öt földrészén dolgozó orvosokat, akik hivatásuknál fogva a legjobban tudják, hogy milyen veszélyek fenyegetnék az emberiséget, ha kirobbanna az atomháború. Felhívásuk nyomán többszázezer orvos jelezte, hogy elfogadja a meghirdetett elveket, kész közreműködni a nukleáris háború elhárításában. Az első kongresszusra, amelyet az Amerikai Egyesült Államokban, Ailieben rendeztek, 11 országból érkeztek küldöttek, 1983-ban Amszterdamban viszont már csaknem ötven országból gyűltek össze az orvosok. A növekvő érdeklődés elsősorban a világpolitikai helyzet feszültebbé válásával magyarázható." Kifejtette — a japán tudós —, hogy a világ egészségügyi hálózata semmiképpen sem alkalmas arra, hogy egy globális atomháború esetén ellássa a sérülteket. Ez lenne az emberiség utolsó, végzetes „járványa”. Tehát nem az az elsődleges feladat, hogy az egészségügyi szervezet kifejlődjék arra a szintre, amit egy nukleáris világégés sérültjeinek ellátása követelne, hanem meg kell előzni az esztelen pusztítást, meggátolni a visszafordíthatatlan folyamatokat. „A Földön négymillió orvos tevékenykedik, ha egyöntetűen lépünk fel az atomháború ellen — mondta a japán professzor — szavunk messzire eljuthat! Októberben és novemberben a világ különböző városaiban rendezett, több héten át tartó, félmilliós, másfél milliós, kétmilliós béketüntetésekről tudósítottak a hírügynökségek. A vietnami háború óta nem látott méretű tömegtüntetést tartottak Londonban a fegyverkezés ellen, félmillió részvevővel. Ugyancsak ezekben a napokban több mint félmillió ember tüntetett Rómában és a többi olasz városban. Az Olaszországi tömegmegmozdulásokat a békebizottságok együtt szervezték a vas- és fémipari dolgozók, a közalkalmazottak szakszervezeteivel, valamint a művészek, tudósok képviselőivel. A Német Szövetségi Köztársaságban október második felében tartotta a békemozgalom az országos akcióhetét. Az országban többmillióan vettek részt a különböző tiltakozó rendezvényeken. Bremenhavenben 30 ezer ember vette körül az amerikai laktanyát és követelték a lemondásit a rakétáik telepítéséről. Heidelbergben blokád alá vették a tüntetők ,az amerikai hadsereg európai főparancsnokságát. Ramsteinben száz személyt vett őrizetbe a rendőrség azok közül a békeharcosok közül, akik az ottani amerikai légitámaszpontot próbálták körülzárni... Hága, a csendes kis holland főváros megkétszerezte félmilliós lakosságát az ország minden részéből érkezett béketüntetőkkel, akik az amerikai atomrakéták Hollandiába telepítése ellen tiltakoztak az ország történetének eddigi legnagyobb atomfegyverellenes megmozdulásában. A különvonatok, bérautóbuszok százaival érkezők csak a fővárost övező ligetek, erdők terein gyülekezhettek, a város kicsi lévén befogadásukhoz. A menet gyűrűben fogta körül a belvárost. A lassan hömpölygő emberfolyam élő és mozgó falat vont hosszú órákon keresztül a kormány és a parlament székháza, a Binnehof köré. Nem akarunk rakétákat sem Hollandiában, Sem más országokban! Atomfegyvermentes Európát! Teljes atomleszerelést! — hirdették és követelték a szónokok, a jelszavak, táblák, jelvények tíz és százezrei. Október 31-én Koppenhágában, a dán fővárosban 200 ezer békeharcos vonult fel. Százezres, milliós tömegdemonstrációkra került sor Londonban, Comisóban, Párizsban, Amszterdamban, Stuttgartban, Bécsben, Oslóban, Tokióban, Szófiában, Moszkvában, Minszkben, Budapesten, Delhiben, Berlinben, Helsinkiben, Madridban és még ezer és ezer helyen a világon, ahol a félelemmentes életet akaró százmillióknak az amerikai monopóliumok fegyverkezési érdekeinél és hisztériájánál fontosabb a béke. A. L. f Boldogság a munkában Tenni a közösségért 9 ősi mondás, a katonák harci szellemét alapvetően meghatározza élelmezési ellátásuk. Az MN élelmezési ellátóközpont a közelmúltban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját. S hogy a jubileumi évfordulón a hadsereg vezetése és a katonák nevében egyaránt annyi elismerő szó hangzott el, ahhoz hozzájárult Molnár Gyuláné is, az ellátóközpont szb-elnöke. Felelősségteljes szakmai beosztása mellett — áruforgalmi főelőadó — tevékenysége magában foglalja a hadsereg élelmezéstervezését, beszerzését, szétosztását. Amikor személyére fordul a szó, hogy e sokoldalú szakmai elfoglaltságát hogyan tudja összehangolni mozgalmi teendőivel, a családi élettel, szerényen válaszol, hogy „így teljes az életem”. Több mint tíz esztendeje tagja ennek a közösségnek. Szívesen emlékezik vissza az indulásra, amikor faliújság készítésé- vel, a szűkebb környezet szépítésével kezdte, majd munkatársai csoportbizalmivá választották, bíztak benne. Szinte „észrevétlenül” jutott el a mozgalomért, a közösségért érzett felelősségig. Ez a több irányú felelősség naponta jelen van életében ... Az ellátóközpont parancsnoka, a vezetés igényli a szakszervezet segítségét a döntések előkészítésének időszakában, így látják biztosítékát az elhatározásaiknak. A parancsnok ezt úgy fogalmazta meg: „nálunk a szakszervezetnek súlya, szerepe, felelőssége van”. S ha a több irányú érdekek egyeztetése végül is rendszeresen harmóniába került, annak a szűkebb és a tágabb értelemben vett közösség érzi előnyét. Kiegyensúlyozott a munkahelyi közérzet, hangulat, eredményesebb az élelmezéssel való gazdálkodás, több és változatosabb élelem jut a katonák asztalára. Tehát e tekintetben is jelentkezik a felelősség, történetesen a dolgozók, a közösség érdekeinek képviseletével, ha szükséges, érdekeinek védelmével. Dolgozószobájában, vagy akár a folyosón, az emberek bizalommal szólítják meg, kérik segítségét napi problémáik megoldásához. Hogy kevés az idő? Szorít a szakmai feladatok végrehajtásának határideje? Az emberekkel csak munkaidőben lehet foglalkozni? A szakmai feladatok „elhúzódhatnak” munkaidő utánra... Majd kis szünet után azt mondja: — Az emberek kíváncsibbak, érdeklődőbbek változó világunk eseményei iránt. S hogy bizton merjenek nyilatkozni, véleményüket elmondani a világról és saját helyzetükről, szükséges a szakszervezeti oktatás során szerzett ismeretanyag, s a foglalkozások egyben jó lehetőséget adnak az eligazodáshoz. — S mindez a tevékenység elégedetté, boldoggá teszi-e? — Elégedetté soha — hangzik a válasz —, de az emberek gondjainak megoldásához nyújtott segítség mindig boldogság számomra. Papp László Hétköznapok sodrában . Vékony, szőke, kislányos alakú fiatalasszony. Amikor kiderül, hogy 32 éves, meglepődöm. 1968 óta dolgozik a IX. kerületi tanácsnál — ma tagja az szb-nek — először, mint gyors- és gépíró, majd 1975 óta a szabálysértési csoportnál, mint ügyviteli alkalmazott. Nagyon sok minden tartozik hivatali munkájához, hiszen szabálysértésnek számít a parkrongálás, a szeszesital-fogyasztás a közterületen, a jogosulatlan kereskedés, kisebb csalások, lopások, és van még a tűzrendészeti, a köztisztasági szabálysértés, valamint ide tartozik a becsületsértés és a vásárlók megkárosítása is. A IX. kerület ügyein kívül ők foglalkoznak 1981 óta a XX. és XXI. kerület szabálysértéseivel is. Így nem csoda, ha évente tízezer aktát kell kezelni és ebből több mint fele új, a másik része áthúzódó ügy, intézi Szálkai Gyuláné, ahogy a társai hívják: Eszti. Valamennyi aktájának rendben tartását, a beiktatástól, az irattározásig gondozza, ő foglalkozik az elkobzott tárgyak, kezelésével is, a pénztárkönyvet is vezeti. A Bács-Kiskun megyei Fülöpszállásról került a fővárosba, először csak iskolába járt be hetente háromszor, aztán itt maradt. A tanács az első munkahelye, jól érzi magát itt, annak ellenére, hogy jelenleg egy átmeneti, rosszul fűthető faházban végzi a munkáját. Mindenki ismeri és ő is mindenkit ismer. Amióta dolgozik, hozzátartozik az életéhez, hogy társadalmi munkát is végez. Volt KISZ-vezető, vöröskeresztes aktíva és most a szakszervezetben a társadalombiztosítási tanács, ismertebben a TT elnöke, ők döntenek a segélyek elosztásáról, foglalkoznak a nyugdíjasokkal, intézik a fizetési előlegeket, kezelik a kedvezményes utazási igazolványokat és még sok minden mást. Eszti amolyan mindenes — mondja róla a szakszervezeti titkár, Tóth József —, mert ha bármilyen munka adódik, rá biztosan lehet számítani. És mindig minden cselekedetében az embert látja — teszi hozzá. Eszti ugyan nem tagja a pártnak, mert úgy érzi, hogy még nem nőtt fel ehhez a felelősséghez. Ennek ellenére rendszeresen részt vesz a pártszemináriumokon, hogy tájékozottabb legyen. .Mindemellett ráhárul a család gondja is, hiszen férje, aki villanyszerelő, a napi munkája mellé kiváltotta a másodállású iparengedélyt is így keveset van otthon. De hát tudjuk, hogy az ilyen lakossági szolgáltatás hasznos a társadalomnak, és nem mellékes, hogy a nemrégen új lakásba költözött család jövedelme így sokkal több. Kispesten kaptak 60 négyzetméteres lakást, ahol négyen laknak, mert Eszti, amikor édesapja meghalt, úgy vélte, hogy jobb ha édesanyja feljön vidékről és velük van, így jobban tud törődni vele. Anyukája segít neki a háztartásban, a negyedik általánosba járó kisfiával többet tud ő foglalkozni. A világ eseményeiről kérdem, mi a véleménye a mai állapotokról? . A válasza: úgy gondolja, hogy sohase éljen ennél rosszabbul, azt kívánja, hogy családi élete is ilyen maradjon, mert nagyon jónak tartja. Szeretné, ha édesanyja sokáig egészségben élne velük, és legfőbb vágya, hogy fiát békében nevelhesse fel! Reméli, hogy a vezető politikusok is tudják, hogy a nukleáris háborút senki sem élheti túl, így a mai feszültségek ellenére is győz a józan ész, és megmenekítik a világot a pusztulástól. Hiszi, hogy az emberek tömeges megmozdulásai a béke ügyéért az Egyesült Államok vezetőit is észretérítik és lehetőség nyílik a tárgyalások továbbfolytatására. Hiszen mindenkinek tudnia kell, hogy ma nincs más alternatíva, mint a két világrendszer békés egymás mellett élése. Eszti sem akar mást, mint sok millió édesanya földgolyónkon, békében élni. F. Tóth Magda 1984. JANUÁR Téli napsütés A törvény szellemében — a vétkesek ellen . Az utóbbi hónapokban, de talán már azt megelőzően is időről időre felszínre került néhány bűncselekmény, amely összefüggésben volt a tanácsoknál dolgozó, különböző beosztású emberekkel. Mi történt? Nem arról van szó, hogy a tanácsoknál valami módon olyanok gyűltek volna össze, akik korrumpálhatók, vagy mint a legutóbbi bűncselekmény kapcsán lásd: a XX. kerület gondozónőit, netán még lopásra is vetemedtek. Viszont tény, hogy a közvélemény mélyen elítélte az emlékezetes „saját zsebre történő” kisajátítást, a lakásügyek közül a pénzért árult kiutalásokat, vagy a pénzért építési engedélyt adó ügyintézőt... Azonban az ügyek többségében egy valami kiderült: az ugyanis, hogy a közszolgálati apparátus nagy többsége elítéli a bűnösöket, elhatárolja magát tőlük, továbbá, hogy a vétkesek először saját munkahelyükön buktak meg , és a vizsgálatok alapján váltak a cselekedetek rendőrségi, bírósági üggyé. Azt is mondhatnánk, hogy egy tisztulási folyamat kezdeteként lehetne értékelni ezeket az ügyeket. S így nézve, bebizonyosodik: az apparátuson belül minél jobban érvényesül a demokratizmus, annál hamarabb kiderül, ha valaki alkalmatlan posztja betöltésére, s pláne az, ha etikailag vétkes. Ezt folytatva, ha a tanács — most ezalatt a hivatalt értve, valójában a szélesedő demokratizmus, a nagyobb nyilvánosság előtt tevékenykedik, mind hamarabb világlik ki, ha valamelyik osztályán nem a törvény szellemében tevékenykednek. De az ellenőrzésnek, az odafigyelésnek azonban azzal is együtt kell járnia, hogy a hibákra is hamarabb merjünk figyelmeztetni a „határesetekre”, a bocsánatos tévedésekre”. Vagyis törődni kell egymással, nem engedve a régi beidegződéseknek: „ne szólj szám.. Sokszor leírtuk és bizonyára teszszük még ezt számtalanszor, hogy közalkalmazottnak lenni elsősorban szolgálatot jelent. És ha már ezt így elmondjuk, halljuk, akkor azt is elmondhatjuk, hogy ezt nem kötelező vállalni! Azaz, ha valaki úgy érzi, hogy e feladatok elvégzése meghaladja erejét ne vállalja! _ A közvéleményben kialakult negatív hatásokat — mondjam azt — általánosító véleményeket csak jobb munkával lehet megváltoztatni, s azzal, hogy a tanács tevékenységéről nyíltan beszélünk s fokozzuk a belső ellenőrzést, amire a szakszervezeti jogosítványok felhatalmaznak! Demokratikus vélemények ütköztetése szükséges a munkaértekezleteken, csoport-taggyűléseken! S aztán nagyobb, színvonalasabb társadalmasítást kell szorgalmazni. Mert ha a telekjuttatás bizottság előtt, pályázat útján, ha a lakáskiutalás szigorú társadalmi bizottság előtt történik, s a szociális ügyekben engedik az ügyintéző mellett a társadalmi szervek aktivistáinak a közreműködését is, akkor a lehetőség is kisebb, hogy valaki „magánhaszonra” hozhasson határozatot!