Közalkalmazott, 1989 (43. évfolyam, 2-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
o (Folytatás a 3. oldalról)sadalmi elvárások, bonyolult feladatok teljesítésének kötelezettsége, a munkaterhek súlyosbodása hárul. Rámutatott: általában azok válnak ki az igazgatásból, akiknek megtartása igen fontos lenne. Ezért tartja időszerűnek és jó kezdeményezésnek az előmeneteli és illetményrendszer kimunkálását s vitára bocsátását. A továbbiakban részletesen foglalkozott az új előmeneteli rendszerrel, felépítésének három összehangolt elemével. Hangot adott annak is: a tanácsi munka leértékelődött és szükséges lenne elérni, hogy felsőbb szinten vegyék figyelembe azoknak a véleményét, akik közvetlenül az állampolgárokkal érintkezve, az érdekükben alkalmazzák a jogszabályokat. NAGY T. DOBOSI VIOLA, a központi vezetőség tagja kifejtette, a múzeumi dolgozók messzemenően méltányolják a Közalkalmazottak Szakszervezetének hosszú eredménytelenség után végre sikerrel kecsegtető küzdelmét, a régen várt bérrendezést. Kérte a szakszervezetet, hogy a bérrendezés gyakorlati kivitelezését is kísérje figyelemmel. Ne fordulhasson elő az az 1977-es helyzet, amikor is jó néhány százalékkal kevesebb fizetésemelést kaptak a tervezettnél. Arra is kérte a szakszervezetet, hogy következetesen támogassa a más tárcákhoz és más szakszervezetekhez tartozó múzeumok alkalmazottainak bérrendezés iránti kérelmét. Bejelentette szándékát a megalakulásra a Múzeumi Dolgozók Egyesülete, amely — véleménye szerint — alkalmas arra, hogy valamennyi tárcához tartozó muzeológus szakember szakmai képviseletét ellássa. Kifejezte azon reményét, hogy a közalkalmazottak szövetsége megtalálja a módját az egyesület támogatásának. A továbbiakban szólt arról, hogy nem mindig és nem mindenhol kielégítő a tanácsi apparátus és a múzeumi intézmények együttműködése. A múzeumi dolgozóknak az a törekvése, hogy a régészeti, néprajzi, képzőművészeti értékeinket megőrizzék. Mindezt lényegében a múzeumi törvény betartása — nem sikerülhet a tanácsi szervek közreműködése nélkül. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter — nagy tetszéssel fogadott hozzászólását — a szakszervezet legutóbbi kongresszusán kialakult hangulat, az ottani állásfoglalások felelevenítésével kezdte. Azt gondoltuk — mondta —, talán nem egyformán, hogy megkezdődött a kilábalás abból a mély gödörből, amibe belekerültünk, de nem ez következett be. A továbbiakban foglalkozott az utóbbi három év politikai helyzetének alakulásával, a felső politikai vezetésben képviselt álláspontokkal, majd rámutatott: ami a jövendő felé vezető utat illeti, Magyarországon most már nincs és nem is lehet más alternatíva, mint a megújulás a reformok útján. Magyarországon ezt az állampolgárok széles köre támogatja. Külföldi partnerek pedig Nyugaton és Keleten egyaránt rokonszenvvel kísérik és érezzük, hogy segítik is terveink megvalósítását. Elismerte, hogy napjainkban a társadalom jelentős részének jogos az elégedetlensége, és hogy törékeny, és veszélyes társadalmi helyzet alakult ki Magyarországon. A kormány célja ebben a helyzetben minél hamarabb túljutni a mélyponton. Gyülekeznek azok az erők, amelyekben van elég merészség, fantázia és elszántság ahhoz, hogy az ehhez szükséges lépések meg is történjenek. A kormány szocialista keretek között akarja a megoldást úgy, hogy azok a folyamatok, amelyek az országban zajlanak, szocialista keretek között maradjanak. Egy szabad, demokratikus és szocialista társadalmat akar a kormány. A kormány és a szakszervezetek kapcsolatairól szólva rámutatott, hogy ennek van egy sajátos területe, ez pedig a közalkalmazottak szervezete. A kormány és a közalkalmazottak viszonyában nem lehetséges a mindenre kiterjedő ellenérdekeltség. Az is világos, hogy nem lehet benne tökéletes harmónia sem. A kormány tudatában van a közalkalmazotti tevékenység sajátos szerepének, látja az itteni összes problémát, kész segíteni, amint a feltételek kialakulnak, illetve kialakítani azokat a feltételeket, amelyekkel a problémák megoldhatók; ugyanakkor megértést is vár — a partnerség alapján — a kormányzat nehézségei iránt a közalkalmazottaktól és a szakszervezettől. Az új előmeneteli és bérrendszerre vonatkozó tervezetet még ebben a félévben a kormány elé terjesztik, amelyben a szakszervezet központi vezetőségével együttműködve dolgoznak. A kormánynak az a célja, hogy belátható időn belül hatékony, elégséges létszámmal rendelkező és megfelelő megélhetést biztosító munkaterületté tegye a közszolgálat egészét. SI BAKA ANDRÁS, a TUDOSZ elnöke bevezetőben elmondta, hogy az itt elhangzott panaszokhoz, a különböző szakmák részéről megfogalmazott kifogásokhoz sokat hozzátenni nem lehet. Az elmúlt évben a sérelmek, a tehetetlenség érzése inspirálta a tudományos dolgozókat, hogy megalakítsák a maguk szakszervezetét vagy szakszervezeteit. Véleménye szerint a TUDOSZ szervezete az a jelen szakszervezeti modellje. A szakszervezeti mozgalom professzionális tevékenység szerte a világon, szerinte itt is annak kell lennie. A kutatók egy társadalmi alapon szervezett szervezetben bíztak, ahol minden szinten kutatók működnek, látják el a szakszervezeti tevékenységet és az apparátus viszonylag kicsi. Elmondta: jellemző, hogy a magunk által választott szervezetben is a bizalom elég alacsony szinten áll. Állandóan ellenőriznek és ez jó. A továbbiakban kifejtette, hogy a szövetséget úgy tudják elképzelni, ha egyenjogú és egyenrangú szakszervezetek működnek együtt. Az egyenjogúság kicsit a létszámtól függetlenül a szakmák egyenjogúságát jelentse. A vagyon kérdésével kapcsolatban olyan álláspontot képviselt, hogy nem valamiféle szakszervezeti kötött vagyont kellene létrehozni; a cél az, úgy működjön ez a szakszervezet, hogy ne kelljen elhagynia senkinek, sőt, mások is csatlakozzanak hozzá. Viszont — hangoztatta — a szövetség számunkra azt is jelenti, hogy a szövetségen belül működünk, erőnket a szövetség céljainak megvalósítására fordítjuk, ugyanakkor másokkal is fenntartsunk együttműködési, szövetségi kapcsolatot. MIKLÓS JÁNOS nyugdíjas, a központi vezetőségnek tagja úgy vélte, hogy a napi információkból következtethetően belátható időn belül pártok alakulnak, választások lesznek és nagyon könynyen lehet, hogy két országos szakszervezeti tanács lesz. A szavazóknak fele nyugdíjas, tehát ez a réteg eldöntheti, hogy milyen lesz a hatalom Magyarországon. Aki megnyeri ezt a réteget, az félig-meddig nyert — mondotta. — Jó tudni, mit kíván a nyugdíjasok rétege; szerinte: létbiztonságot és igazságosságot. A továbbiakban bírálta a gyógyszeráremelést, ismertette annak a nyugdíjasokra gyakorolt hatását. Gáborjánné VIDARÉNYI KLÁRA Bács-Kiskun megyei küldött, a KSH megyei igazgatósága tagságának képviseletében egyebek között helyeselte, hogy a szakszervezet kiáll a feladatok és a feltételek összhangjának biztosítása mellett, továbbá azt, hogy a tagság véleményét több alapvető kérdésben kikérték, s hogy nyíltan beszélünk a szellemi munka leértékeléséről. Elmondta, a tagság üdvözli a bérreform mielőbbi bevezetését, amit a szakszervezet alapvető fontosságúnak tart. Ehhez viszont szükség van arra is, hogy meghatározzuk, mi tartozik a munkaerő bővített újraelőállításának családokat terhelő költségei és az ezt fedező tényezők közé. Gondjaink egy része éppen abból származik, hogy mást értettünk ez alatt néhány évtizeddel ezelőtt, mint ami napjainkban minket érint. A továbbiakban részletesen szólt a KSH dolgozóinak problémáiról, majd befejezésül hangsúlyozta: szeretnék, ha végre elismernék, a megyei igazgatóságok a KSH szerves részei és aszerint is kezelnék őket, enélkül a szervezeti változásnak nem látják értelmét. SZIGETI DEZSŐ _____________________________A budapesti küldött, az OMIKK szbtitkára egyebek között hangsúlyozta: tudomásul kell venni, hogy bár a szakszervezet alapvetően érdekvédelmi szervezet, de e funkcióját minden esetben politikai közegben, sokszor politikai szervekkel vívott kisebb-nagyobb csatározásokban kell érvényesítenie. A szakszervezeteknek feltétlen meg kell őrizniük az önálló véleményüket, és a széles nyilvánosság előtt ezt közölni. Tudomásul kell venni azt is, hogy ebben az országban nincsenek információs rendszerek, sem a hatalmi szférát szolgáló, sem egyéb. Egycsatornás információáramlás van. Ezzel gyökeresen szakítanunk kell, ezért igen fontos, hogy a szakszervezet önálló, független, véleményalkotó szerv legyen. BÍRÓ LAJOS, a központi vezetőség tagja, a szakszervezet Csongrád megyei titkára több más kérdés között kifejtette, hogy döntő jelentőséget tulajdonít a vétójognak, de úgy, hogy az a szakszervezet minden szintjén biztosítva legyen. Fontosnak minősítette a szakszervezeti tisztségviselők védelmét. Olyan törvényi szabályozást igényelt, amely szerint minden választott tisztségviselőt érintő munkaügyi intézkedéssel az egyetértés a megfelelő szakszervezeti testület előtt történjen. KÁDAS ISTVÁN nyugdíjas, a központi vezetőség tagja hozzászólásában megnyugtatónak tartotta, hogy mindkét dokumentum jelentőségének megfelelően foglalkozik a nyugdíjasok érdekképviseletével, szervezésével. Fontosnak tartotta, hogy a társadalom érdekének alakulását eldöntő rövid és közép távú programokban méltó helyet kapjon a nyugdíjak reálértékének védelme. Szükségesnek tartotta az Országos Nyugdíjas Tanács létrehozását. Nagy lehetőség kínálkozik ezáltal a közszolgálati nyugdíjasok önálló arculatának megjelentetésére, ehhez igazodó érdekképviseletére. A lakosság és tagságunk negyedét kitevő időskorúak nagyobb figyelmet, több cselekvési lehetőséget várnak a társadalomtól. TÓTH TERÉZ Tolna megyei küldött a földhivatali dolgozók képviseletében élet- és munkakörülményeik több kérdését, gondjait ismertette, kifejtve: probléma, hogy a szakmai feladatok meghatározása központilag a MÉM keretében, a költségvetési előirányzat biztosítása pedig megyei szinten történik, ezen belül a bérek jelentős tényezőt képviselnek. Változtatni csak bérpolitikai intézkedéssel lehetne, mert jelenleg teljesen a megyei tanácsok lehetőségétől függ a bérfejlesztés, amit ki kell gazdálkodni. A továbbiakban hangsúlyozta: indokoltnak tartják a szövetséggéalakulást, a vonatkozó alapelvekkel egyetértenek, a szövetségen belül kívánnak dolgozni megyei középszerv további funkcionálásával, az önállóság és az egység kölcsönhatásában. SZALAY FERENC, a SZOT titkára bevezetőben utalt arra, hogy a szakszervezeti mozgalomban a megújulás alapelve szervezetileg az alapszervtől induló önkéntesség és önállóság. A Szakszervezetek Országos Szövetségének működését a szövetséget alkotók határozzák meg. Kulcsszó az önállóság, vezérlő elv a tagság érdekeinek képviselete. Az önállóság vonatkozik a kormányzattal való kapcsolatra is, de ez a domináns elv a párttal való kapcsolatban is. A szakszervezetek és a párt, vagy pártok kapcsolatait illetően kifejtette azon álláspontját, hogy a szakszervezet a tagság érdekeit képviseli párttól, intézménytől függetlenül. Cél az egység, az autonómia megőrzése. A napi kérdésekkel összefüggésben ismertette, hogy a SZOT célja mielőbb összehívni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, főleg a következő témákban: minimális bérfejlesztés, az ármozgás kompenzációja, szociálpolitikai intézkedések, 40 órás munkahét bevezetése, illetve általánossá tétele. A következőkben válaszolt néhány az értekezleten hozzászólók részéről a SZOT-nak címzett kérdésre. Így elmondta, hogy a helyzet ismerete megköveteli a múlt értékelését, csak erre épülhet a feladatok meghatározása. A múlt elemzése nem nélkülözheti az objektív vitát, indulatoktól mentesen, mellőzve a vádaskodásokat. Nem járják azt az utat, ami napjainkban gyakran tapasztalható, hogy egyesek tetszetős cikkekkel, interjúkkal, de megalapozatlan tényekkel kerülnek a közérdeklődés középpontjába. A SZOT-tal kapcsolatban is gyakoriak a személyeskedő, szubjektív indulatoktól fűtött cikkek, s más megnyilvánulások. Ezek ellen a legmegfelelőbb módszernek a SZOT a nyilvánosságot tartja. SZABÓ ENDRE VITAÖSSZEFOGLALÓJA Ezt követően került sor Szabó Endre főtitkári összefoglalójára. Bevezetőben elmondta, hogy az országos értekezlet jó szellemű tanácskozás volt, széles körben a jószándékok, az előre vivő törekvések nyilvánultak meg, ugyanakkor a vitában domináltak a kritikai megjegyzések is. Köszönetet mondott a szekcióvezetőknek, megjegyezve, hogy az előző tárgyalási napon a szekciók széles körű, sokszor fárasztó vitában, de igen eredményes munkát végeztek. A továbbiakban kifejtette, hogy az értekezleten élénk vita alakult ki a struktúra, a szervezet modernizációja körül. Megjegyezte, napjainkban a szakmai autonómia elkerülhetetlen. Ennek legmegfelelőbb szervezeti kerete a szövetség, fontos tartalmi eleme a szolidaritás. (A szekcióülésekről a szekcióvezetőknek a plenáris ülés elé terjesztett jelentését, valamint a vitaösszefoglaló további ismertetését lapunk következő számában közöljük.) Arcélok két szekcióülésről közalkalmazott GÁBOR GABRIELLA Békés megyei küldött a szakszervezeti önállóság és nevelés kérdéseiről beszélt. Ismertette, hogy Békéscsabán három éve vált szét az egységes közművelődési alapszervezet. Ennek előnye, hogy egyszerűsödött az érdekegyeztető, az érdekvédelmi munka. Tudatára ébredtünk viszont, hogy meg kell tanulni élni az adott jogosítványokkal. Munkájukat a tagság a bérrendezések, a segélyek odaítélése, az üdülőjegyek elosztása, szerzése stb. alapján ítéli meg. Így az ő tekintélyük is erősödött a sikeres bérrendezés bejelentésével. 1989. FEBRUÁR M Titkárt kerestek pályázat útján . A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban KSH) számítóközpontjának igazgatója, Kalos Zoltán figyelemre méltó segítőkészséget tanúsít, amiikor nehéz kérdéssel keresem meg. A mai világban, ahol az információadás majd minden esetben kötelező, sokan bámulatos ügyességgel bújnak ki a válaszadás alól. Kalas Zoltán csak azt kérte, hogy amikor mint szakszervezeti bizottsági elnök válaszol, lehessen ott néhány bizottsági tag. A szakszervezeti bizottságot képviselte még az üdülési bizottság vezetője, a gazdasági felelős, a nőbizottság vezetője, a munkavédelemmel foglalkozó, jószerint mindenki, aki érintett abban, hogy válaszoljon azokra a kérdésekre, miért nincs szb-titkár a KSH-ban és milyen az érdekképviselet. Kalas Zoltán vázolta a helyzetet. A szakszervezeti bizottság 1985-ben megválasztott titkára munkahelyet változtatott. Úgy határoztak, átmeneti időre társadalmi titkárt választanak, nem függetlenítettet. Ezt a gondolatot a bizalmi testület nem fogadta el, úgy döntött, hogy függetlenített titkárra van szükség. Erre pályázatot is hirdettek. Ezen sokan mosolyogtak — fejezi ki magát finoman az elnök —, viszont úgy gondoltuk, hogy a kiválasztásnak ez is egy módja. Mivel az ötlet nem vált be, a szakszervezeti „játékszabályok” szerint a titkár hiánya esettén az elnök teljesíti a feladatot. Ezt Kalas Zoltán viszont már nem tudta vállalni, így Laczka Sándorné szb-tag, a nőbizottság vezetője „viszi tovább” az ügyeket. — A KSH-ban 1100 munkatárs és 500 nyugdíjas szakszervezeti tagot tartanak nyilván. A szervezettség 96 százalékos — mondja Farkasházi Lászlóné, az szb gazdasági felelőse. — Az új tagdíjrendszerre átálláskor tizenketten léptek ki, az új dolgozók közül viszont néhányan nem léptek be. Januárban hatan távoztak a szakszervezet soraiból, sokallják a tagdíjat. Kalas Zoltán beszélt a fizetések emelésének elbírálásáról is. Mikor megkérdeztem, hogy a bizalmiaknak milyen valós beleszólási joguk van ilyenkor, Lakatos Miklós szb-tag válaszolt: — Gondolom mindenhol az a gond, hogy a bizalmi a vezető beosztottja ... — Milyen a szakszervezet helyzete, kik a partnerek? — Csak a lehetőségeket vehetjük figyelembe — válaszol Kalas Zoltán — és ez a mondat helyeslést vált ki, és azt, hogy jóllehet segít mindenki, de igazán csak az érti meg a helyzetünket, aki közülünk „van bent" az szb-ben. Komjáthy Józsefné, az üdülési bizottság vezetője részletes tájékoztatást adott a hivatal üdülési helyzetéről. Mivel a KSH-nak több Balaton-parti üdülője van, a kérelmezők, az üdülni vágyók inkább meleg vizes gyógyfürdőt választanának vagy hegyvidékit. Külön foglalkoznak a gyermeküdültetéssel is. Lényegében elégedettek a dolgozók, de mindig van pótlista, pótkeret, tartalékkeret. Akülföldi csereüdülésekre is sok a jelentkező, ennek az elbírálása is gond. — A tíz helyre minimum húszan jelentkeznek — mondja az üdülési bizottság vezetője. — Ilyenkor nehéz a döntés, de sikerül mindig megoldást találni. Nem beszélve arról, hogy figyelemmel kísérjük azokat a beutalókat, amelyek „szabadok”, s amelyeket meg tudunk szerezni dolgozóink számára. A mi munkánk nem csak rajtam, vagyis egy emberen múlik, hanem sok munkatársén. Minden területnek van felelőse. Így egészítjük ki egymást... Eközben arra gondolok: köszönöm, hogy ennyit foglalkoztak velem és a témával, ennyi időt fordítottak rám, vagyis a nyilvánosságra, bár kicsit „túl szép a menyasszony”, azaz semmi más gondjuk nincs. És ekkor: — Szeretnék valamit elmondani még. Tarthatatlan az a helyzet — mondja Körmendi Gábor, aki a könyvtárban dolgozik —, hogy mi még nem tértünk át a 40 órás munkahétre! — Ez pedig egy folyosón belül nagy feszültséget okoz a munkában is — szól közbe Lakatos Miklós. — A munkaidő sokszor nem egyenlő a munkavégzéssel. Például, van, aki két óra alatt többet végez, mint más egész nap .. . — Ha a könyvtár vezetője úgy gondolja, hogy elég a feladatokhoz a 40 óra, akkor miért nem dönthet ő erről? A könyvtár teljes része a KSH- nak! — mondja K. Nagy István, aki a munkavédelemmel foglalkozik. — Egyek vagyunk, egy célt szolgálunk, akkor miért lehetséges ilyen feszültség? — meditálKalas Zoltán. — Miért nem rendelkezhet erről például a KSH vezetője? Ezt a jogot meg kellene adni, hiszen ő tudja, hogy hogyan tud dolgoztatni... Reméljük, gondjaik hamarosan megoldódnak, talán még az új választások előtt. S egyben kerül az szb-nek titkár is! • Bódi Ágnes