Közalkalmazott, 1989 (43. évfolyam, 2-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

o (Folytatás a 3. oldalról)­sadalmi elvárások, bonyolult felada­tok teljesítésének kötelezettsége, a munkaterhek súlyosbodása hárul. Rámutatott: általában azok válnak ki az igazgatásból, akiknek megtar­tása igen fontos lenne. Ezért tart­ja időszerűnek és jó kezdeménye­zésnek az előmeneteli és illetmény­­rendszer kimunkálását s vitára bo­csátását. A továbbiakban részletesen foglalkozott az új előmenet­eli rend­szerrel, felépítésének három össze­hangolt elemével. Hangot adott an­nak is: a tanácsi munka leértékelő­dött és szükséges lenne elérni, hogy felsőbb szinten vegyék figyelembe azoknak a véleményét, akik közvet­lenül az állampolgárokkal érintkez­ve, az érdekükben alkalmazzák a jogszabályokat. NAGY T. DOBOSI VIOLA, a központi vezetőség tagja kifejtet­te, a múzeumi dolgozók messzeme­nően méltányolják a Közalkalma­zottak Szakszervezetének hosszú eredménytelenség után végre siker­rel kecsegtető küzdelmét, a régen várt bérrendezést. Kérte a szakszer­vezetet, hogy a bérrendezés gyakor­lati kivitelezését is kísérje figyelem­mel. Ne fordulhasson elő az az 1977-es helyzet, amikor is jó néhány százalékkal kevesebb fizetésemelést kaptak a tervezettnél. Arra is kérte a szakszervezetet, hogy következete­sen támogassa a más tárcákhoz és más szakszervezetekhez tartozó mú­zeumok alkalmazottainak bérrende­zés iránti­ kérelmét. Bejelentette szándékát a megalakulásra a Mú­zeumi Dolgozók Egyesülete, amely — véleménye szerint — alkalmas arra, hogy valamennyi tárcához tar­tozó muzeológus szakember szakmai képviseletét ellássa. Kifejezte azon reményét, hogy a közalkalmazottak szövetsége megtalálja a módját az egyesület támogatásának. A továb­biakban szólt arról, hogy nem min­dig és nem mindenhol kielégítő a tanácsi apparátus és a múzeumi in­tézmények együttműködése. A mú­zeumi dolgozóknak az a törekvése, hogy a régészeti, néprajzi, képzőmű­vészeti értékeinket megőrizzék. Mindez­t lényegében a­ múzeumi törvény betartása — nem sikerülhet a tanácsi szervek közreműködése nélkül. HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter — nagy tetszéssel fogadott hozzászólását — a szak­­szervezet legutóbbi kongresszusán kialakult hangulat, az ottani állás­­foglalások felelevenítésével kezdte. Azt gondoltuk — mondta —, talán nem egyformán, hogy megkezdődött a kilábalás abból a mély gödörből, amibe belekerültünk, de nem ez kö­vetkezett be. A továbbiakban foglal­kozott az utóbbi három év politikai helyzetének alakulásával, a felső po­litikai vezetésben képviselt állás­pontokkal, majd rámutatott: ami a jövendő felé vezető utat illeti, Ma­gyarországon most már nincs és nem is lehet más alternatíva, mint a megújulás a reformok útján. Ma­gyarországon ezt az állampolgárok széles köre támogatja. Külföldi part­nerek pedig Nyugaton és Keleten egyaránt rokonszenvvel kísérik és érezzük, hogy segítik is terveink megvalósítását. Elismerte, hogy napjainkban a társadalom jelentős részének jogos az elégedetlensége, és hogy törékeny, és veszélyes társadal­mi helyzet alakult ki Magyarorszá­gon. A kormány célja ebben a hely­zetben minél hamarabb túljutni a mélyponton. Gyülekeznek azok az erők, amelyekben van elég merész­ség, fantázia és elszántság ahhoz, hogy az ehhez szükséges lépések meg is történjenek. A kormány szo­cialista keretek között akarja a megoldást úgy, hogy azok a folya­matok, amelyek az országban zajla­nak, szocialista keretek között ma­radjanak. Egy szabad, demokratikus és szocialista társadalmat akar a kormány. A kormány és a szakszervezetek kapcsolatairól szólva rámutatott, hogy ennek van egy sajátos terü­lete, ez pedig a közalkalmazottak szervezete. A kormány és a közal­kalmazottak viszonyában nem lehet­séges a mindenre kiterjedő ellenér­dekeltség. Az is világos, hogy nem lehet benne tökéletes harmónia sem. A kormány tudatában van a közal­kalmazotti tevékenység sajátos sze­repének, látja az itteni összes prob­lémát, kész segíteni, amint a felté­telek kialakulnak, illetve kialakíta­ni azokat a feltételeket, amelyekkel a problémák megoldhatók; ugyanak­kor megértést is vár — a partner­ség alapján — a kormányzat nehéz­ségei iránt a közalkalmazottaktól és a szakszervezettől. Az új előmene­teli és bérrendszerre vonatkozó ter­vezetet még ebben a félévben a kor­mány elé terjesztik, amelyben a szakszervezet központi vezetőségével együttműködve dolgoznak. A kor­mánynak az a célja, hogy belátható időn belül hatékony, elégséges lét­számmal rendelkező és megfelelő megélhetést biztosító munkaterület­té tegye a közszolgálat egészét. S­I BAKA ANDRÁS, a TUDOSZ elnöke bevezetőben el­mondta, hogy az itt elhangzott pa­naszokhoz, a különböző szakmák ré­széről megfogalmazott kifogásokhoz sokat hozzátenni nem lehet. Az el­múlt évben a sérelmek, a tehetet­lenség érzése inspirálta a tudomá­nyos dolgozókat, hogy megalakítsák a maguk szakszervezetét vagy szak­­szervezeteit. Véleménye szerint a TUDOSZ szervezete az a jelen szak­­szervezeti modellje. A szakszerveze­ti mozgalom professzionális tevé­kenység szerte a világon, szerinte itt is annak kell lennie. A kutatók egy társadalmi alapon szervezett szerve­zetben bíztak, ahol minden szinten kutatók működnek, látják el a szak­­szervezeti tevékenységet és az appa­rátus viszonylag kicsi. Elmondta: jelle­mző, hogy a magunk által vá­lasztott szervezetben is a bizalom elég alacsony szinten áll. Állandóan ellenőriznek és ez jó. A továbbiak­ban kifejtette, hogy a szövetséget úgy tudják elképzelni, ha egyenjogú és egyenrangú szakszervezetek mű­ködnek együtt. Az egyenjogúság ki­csit a létszámtól függetlenül a szak­mák egyenjogúságát jelentse. A va­gyon kérdésével kapcsolatban olyan álláspontot képviselt, hogy nem va­lamiféle szakszervezeti kötött va­gyont kellene létrehozni; a cél az, úgy működjön ez a szakszervezet, hogy ne kelljen elhagynia senkinek, sőt, mások is csatlakozzanak hozzá. Viszont — hangoztatta — a szövet­ség számunkra azt is jelenti, hogy a szövetségen belül működünk, erőnket a szövetség céljainak meg­valósítására fordítjuk, ugyanakkor másokkal is fenntartsunk együttmű­ködési, szövetségi kapcsolatot. MIKLÓS JÁNOS nyugdíjas, a központi vezetőségnek tagja úgy vélte, hogy a napi infor­mációkból következtethetően belát­ható időn belül pártok alakulnak, választások lesznek és nagyon köny­­nyen lehet, hogy két országos szak­­szervezeti­ tanács lesz. A szavazók­nak fele nyugdíjas, tehát ez a ré­teg eldöntheti, hogy milyen lesz a hatalom Magyarországon. Aki meg­nyeri ezt a réteget, az félig-meddig nyert — mondotta. — Jó tudni, mit kíván a nyugdíjasok rétege; szerin­te: létbiztonságot és igazságosságot. A továbbiakban bírálta a gyógyszer­­áremelést, ismertette annak a nyug­díjasokra gyakorolt hatását. Gáborjánné VIDARÉNYI KLÁRA Bács-Kiskun megyei küldött, a KSH megyei igazgatósága tagságának képviseletében egyebek között he­lyeselte, hogy a szakszervezet kiáll a feladatok és a feltételek összhang­jának biztosítása mellett, továbbá azt, hogy a tagság véleményét több alapvető kérdésben kikérték, s hogy nyíltan beszélünk a szellemi munka leértékeléséről. Elmondta, a tagság üdvözli a bérreform mielőbbi beve­zetését, amit a szakszervezet alapve­tő fontosságúnak tart. Ehhez vi­szont szükség van arra is, hogy meghatározzuk, mi tartozik a mun­kaerő bővített újraelőállításának családokat terhelő költségei és az ezt fedező tényezők közé. Gondjaink egy része éppen abból származik, hogy mást értettünk ez alatt néhány évtizeddel ezelőtt, mint ami nap­jainkban minket érint. A továbbiak­ban részletesen szólt a KSH dolgo­zóinak problémáiról, majd befeje­zésül hangsúlyozta: szeretnék, ha végre elismernék, a megyei igazga­tóságok a KSH szerves részei és aszerint is kezelnék őket, enélkül a szervezeti változásnak nem látják értelmét. SZIGETI DEZSŐ _____________________________A budapesti küldött, az OMIKK szb­­titkára egyebek között hangsúlyoz­ta: tudomásul kell venni, hogy bár a szakszervezet alapvetően érdekvé­delmi szervezet, de e funkcióját minden esetben politikai közegben, sokszor politikai szervekkel vívott kisebb-nagyobb csatározásokban kell érvényesítenie. A szakszervezetek­nek feltétlen meg kell őrizniük az önálló véleményüket, és a széles nyilvánosság előtt ezt közölni. Tu­domásul kell venni azt is, hogy eb­ben az országban nincsenek infor­mációs rendszerek, sem a hatalmi szférát szolgáló, sem egyéb. Egycsa­tornás információáramlás van. Ezzel gyökeresen szakítanunk kell, ezért igen fontos, hogy a szakszervezet önálló, független, véleményalkotó szerv legyen. BÍRÓ LAJOS, a központi vezetőség tagja, a szak­­szervezet Csongrád megyei titkára több más kérdés között kifejtette, hogy döntő jelentőséget tulajdonít a vétójognak, de úgy, hogy az a szak­­szervezet minden szintjén biztosít­va legyen. Fontosnak minősítette a szakszervezeti tisztségviselők védel­mét. Olyan törvényi szabályozást igényelt, amely szerint minden vá­lasztott tisztségviselőt érintő munka­ügyi intézkedéssel az egyetértés a megfelelő szakszervezeti testület előtt történjen. KÁDAS ISTVÁN nyugdíjas, a központi vezetőség tag­ja hozzászólásában megnyugtatónak tartotta, hogy mindkét dokumentum jelentőségének megfelelően foglalko­zik a nyugdíjasok érdekképviseleté­vel, szervezésével. Fontosnak tartot­ta, hogy a társadalom érdekének alakulását eldöntő rövid és közép távú programokban méltó helyet kapjon a nyugdíjak reálértékének védelme. Szükségesnek tartotta az Országos Nyugdíjas Tanács létreho­zását. Nagy lehetőség kínálkozik ez­által a közszolgálati nyugdíjasok önálló arculatának megjelentetésé­re, ehhez igazodó érdekképviseleté­re. A lakosság és tagságunk negye­dét kitevő időskorúak nagyobb fi­gyelmet, több cselekvési lehetőséget várnak a társadalomtól. TÓTH TERÉZ Tolna megyei küldött a földhivatali dolgozók képviseletében élet- és munkakörülményeik több kérdését, gondjait ismertette, kifejtve: prob­léma, hogy a szakmai feladatok meghatározása központilag a MÉM keretében, a költségvetési előirány­zat biztosítása pedig megyei szinten történik, ezen belül a bérek jelen­tős tényezőt képviselnek. Változtatni csak bérpolitikai intézkedéssel lehet­ne, mert jelenleg teljesen a megyei tanácsok lehetőségétől függ a bér­­fejlesztés, amit ki kell gazdálkodni. A továbbiakban hangsúlyozta: indo­koltnak tartják a szövetséggé­­ala­kulást, a vonatkozó alapelvekkel egyetértenek, a szövetségen belül kí­vánnak dolgozni megyei középszerv további funkcionálásával, az önálló­ság és az egység kölcsönhatásában. SZALAY FERENC, a SZOT titkára bevezetőben utalt arra, hogy a szakszervezeti mozga­lomban a megújulás alapelve szer­vezetileg az alapszervtől induló ön­kéntesség és önállóság. A Szakszer­vezetek Országos Szövetségének mű­ködését a szövetséget alkotók hatá­rozzák meg. Kulcsszó az önállóság, vezérlő elv a tagság érdekeinek képviselete. Az önállóság vonatkozik a kormányzattal való kapcsolatra is, de ez a domináns elv a párttal való kapcsolatban is. A szakszervezetek és a párt, vagy pártok kapcsolatait illetően kifejtette azon álláspontját, hogy a szakszervezet a tagság érde­keit képviseli párttól, intézménytől függetlenül. Cél az egység, az auto­nómia megőrzése. A napi kérdések­kel összefüggésben ismertette, hogy a SZOT célja mielőbb összehívni az Országos Érdekegyeztető Tanácsot, főleg a következő témákban: mini­mális bérfejlesztés, az ármozgás kompenzációja, szociálpolitikai in­tézkedések, 40 órás munkahét beve­zetése, illetve általánossá tétele. A következőkben válaszolt néhány az értekezleten hozzászólók részéről a SZOT-nak címzett kérdésre. Így elmondta, hogy a helyzet ismerete megköveteli a múlt értékelését, csak erre épülhet a feladatok meghatáro­zása. A múlt elemzése nem nélkü­lözheti az objektív vitát, indulatok­tól mentesen, mellőzve a vádasko­dásokat. Nem járják azt az utat, ami napjainkban gyakran tapasztal­ható, hogy egyesek tetszetős cikkek­kel, interjúkkal, de megalapozatlan tényekkel kerülnek a közérdeklődés középpontjába. A SZOT-tal kapcso­latban is gyakoriak a személyeske­dő, szubjektív indulatoktól fűtött cikkek, s más megnyilvánulások. Ezek ellen a legmegfelelőbb mód­szernek a SZOT a nyilvánosságot tartja. SZABÓ ENDRE VITAÖSSZEFOGLALÓJA Ezt követően került sor Szabó Endre főtitkári összefoglalójára. Bevezetőben elmondta, hogy az országos értekezlet jó szellemű ta­nácskozás volt, széles körben a jó­szándékok, az előre vivő törekvések nyilvánultak meg, ugyanakkor a vi­tában domináltak a kritikai meg­jegyzések is. Köszönetet mondott a szekcióvezetőknek, megjegyezve, hogy az előző tárgyalási napon a szekciók széles körű, sokszor fárasz­tó vitában, de igen eredményes munkát végeztek. A továbbiakban kifejtette, hogy az értekezleten élénk vita alakult ki a struktúra, a szer­vezet modernizációja körül. Megje­gyezte, napjainkban a szakmai auto­nómia elkerülhetetlen. Ennek leg­megfelelőbb szervezeti kerete a szö­vetség, fontos tartalmi eleme a szo­lidaritás. (A szekcióülésekről a szekcióveze­tőknek a plenáris ülés elé terjesztett jelentését, valamint a vitaösszefog­laló további ismertetését lapunk kö­vetkező számában közöljük.) Arcélok két szekcióülésről közalkalmazott GÁBOR GABRIELLA Békés megyei küldött a szakszerve­zeti önállóság és nevelés kérdései­ről beszélt. Ismertette, hogy Békés­csabán három éve vált szét az egy­séges közművelődési alapszervezet. Ennek előnye, hogy egyszerűsödött az érdekegyeztető, az érdekvédelmi munka. Tudatára ébredtünk viszont, hogy meg kell tanulni élni az adott jogosítványokkal. Munkájukat a tag­ság a bérrendezések, a segélyek oda­ítélése, az üdülőjegyek elosztása, szerzése stb. alapján ítéli meg. Így az ő tekintélyük is erősödött a si­keres bérrendezés bejelentésével. 1989. FEBRUÁR M Titkárt kerestek­­ pályázat útján . A Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban KSH) számítóköz­pontjának igazgatója, Kalos Zoltán figyelemre méltó segítőkészséget ta­núsít, amiikor nehéz kérdéssel keresem meg. A mai világban, ahol az in­formációadás majd minden esetben kötelező, sokan bámulatos ügyesség­gel bújnak ki a válaszadás alól. Kalas Zoltán csak azt kérte, hogy ami­kor mint szakszervezeti bizottsági elnök válaszol, lehessen ott néhány bi­zottsági tag. A szakszervezeti bizottságot képviselte még az üdülési bi­zottság vezetője, a gazdasági felelős, a nőbizottság vezetője, a munkavé­delemmel foglalkozó, jószerint mindenki, aki érintett abban, hogy vála­szoljon azokra a kérdésekre, miért nincs szb-titkár a KSH-ban és mi­lyen az érdekképviselet. Kalas Zoltán vázolta a helyzetet.­­ A szakszervezeti bizottság 1985-ben megválasztott titkára munka­helyet változtatott. Úgy határoztak, átmeneti időre társadalmi titkárt vá­lasztanak, nem függetlenítettet. Ezt a gondolatot a bizalmi testület nem fogadta el, úgy döntött, hogy függetlenített titkárra van szükség. Erre pályázatot is hirdettek. Ezen sokan mosolyogtak — fejezi ki magát fino­man az elnök —, viszont úgy gondoltuk, hogy a kiválasztásnak ez is egy módja. Mivel az ötlet nem vált be, a szakszervezeti „játékszabályok” sze­rint a titkár hiánya esettén az elnök teljesíti a feladatot. Ezt Kalas Zoltán viszont már nem tudta vállalni, így Laczka Sándorné szb-tag, a nőbizottság vezetője „viszi tovább” az ügyeket. — A KSH-ban 1100 munkatárs és 500 nyugdíjas szakszervezeti tagot tartanak nyilván. A szervezettség 96 százalékos — mondja Farkasházi Lászlóné, az szb gazdasági felelőse. — Az új tagdíjrendszerre átálláskor tizenketten léptek ki, az új dolgozók közül viszont néhányan nem léptek be. Januárban hatan távoztak a szakszervezet soraiból, sokallják a tag­díjat. Kalas Zoltán beszélt a fizetések emelésének elbírálásáról is. Mikor meg­kérdeztem, hogy a bizalmiaknak milyen valós beleszólási joguk van ilyenkor, Lakatos Miklós szb-tag válaszolt: — Gondolom mindenhol az a gond, hogy a bizalmi a vezető beosz­tottja ... — Milyen a szakszervezet helyzete, kik a partnerek? — Csak a lehetőségeket vehetjük figyelembe — válaszol Kalas Zoltán — és ez a mondat helyeslést vált ki, és azt, hogy jóllehet segít minden­ki, de igazán csak az érti meg a helyzetünket, aki közülünk „van bent" az szb-ben. Komjáthy Józsefné, az üdülési bizottság vezetője részletes tájékoztatást adott a hivatal üdülési helyzetéről. Mivel a KSH-nak több Balaton-parti üdülője van, a kérelmezők, az üdülni vágyók inkább meleg vizes gyógy­fürdőt választanának vagy hegyvidékit. Külön foglalkoznak a gyermek­­üdültetéssel is. Lényegében elégedettek a dolgozók, de mindig van pót­­lista, pótkeret, tartalékkeret. A­­külföldi csereüdülésekre is sok a jelent­kező, ennek az elbírálása is gond. — A tíz helyre minimum húszan jelentkeznek — mondja az üdülési bizottság vezetője. — Ilyenkor nehéz a döntés, de sikerül mindig meg­oldást találni. Nem beszélve arról, hogy figyelemmel kísérjük azokat a beutalókat, amelyek „szabadok”, s amelyeket meg tudunk szerezni dol­gozóink számára. A mi munkánk nem csak rajtam, vagyis egy emberen múlik, hanem sok munkatársén. Minden területnek van felelőse. Így egé­szítjük ki egymást... Eközben arra gondolok: köszönöm, hogy ennyit foglalkoztak velem és a témával, ennyi időt fordítottak rám, vagyis a nyilvánosságra, bár ki­csit „túl szép a menyasszony”, azaz semmi más gondjuk nincs. És ekkor: — Szeretnék valamit elmondani még. Tarthatatlan az a helyzet — mondja Körmendi Gábor, aki a könyvtárban dolgozik —, hogy mi még nem tértünk át a 40 órás munkahétre! — Ez pedig egy folyosón belül nagy feszültséget okoz a munkában is — szól közbe Lakatos Miklós. — A munkaidő sokszor nem egyenlő a munkavégzéssel. Például, van, aki két óra alatt többet végez, mint más egész nap .. . — Ha a könyvtár vezetője úgy gondolja, hogy elég a feladatokhoz a 40 óra, akkor miért nem dönthet ő erről? A könyvtár teljes része a KSH- nak! — mondja K. Nagy István, aki a munkavédelemmel foglalkozik. — Egyek vagyunk, egy célt szolgálunk, akkor miért lehetséges ilyen feszültség? — meditál­­Kalas Zoltán. — Miért nem rendelkezhet erről pél­dául a KSH vezetője? Ezt a jogot meg kellene adni, hiszen ő tudja, hogy hogyan tud dolgoztatni... Reméljük, gondjaik hamarosan megoldódnak, talán még az új válasz­tások előtt. S egyben kerü­l az szb-nek titkár is! • Bódi Ágnes

Next