Gazdasági élet, 1948. június-november (1. évfolyam, 2-23. szám)
1948-06-27 / 2. szám
. Májusi termelésünk Beruházások májusban AZ ÚJ KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK Kiskereskedők a demokráciában Csökken a létfentartási index A bankjegyforgalom alakulása A NÉMET VALUTAREFORM Megindult az építkezés Termelési verseny a mezőgazdaságban Új külkereskedelmi szervezet Aratás előtt Azen miIJd®n talpalatnyi föld terem. A tavaszi vetési idény végeztével örömmel és megnyugodva vehette tudomásul az ország népe, hogy kevesebb a vetetlen területünk mint a háború előtti 10 év átlagában volt. A parasztság bámulatraméltó munkát végzett, amikor a múlt év őszén a legsanyarúbb időjárási viszonyok között mégis több, mint hárommillió hold kenyérgabonát vetett el, és tavaszra minden földet felszántott. A növényzetre, a talajmunkálatokra és vetésekre kedvvező tél tovább javította a helyzetet. A tavaszi vetési munkák is kedvező viszonyok között indulhattak, s zavartalanul folyhattak le. Az április végi fagy és az utána következő pár hetes aszály az ország egyes vidékein visszavetette ugyan a növényzet fejlődését, az ország túlnyomó részén azonban kedvezően fejlődött a vetés, s a Medárdnap körüli esők pedig hatalmasan megjavították a terméskilátásokat. Mit várhatunk tehát az idei terméstől , nemcsak a gabonafélétől, hanem egész szántóföldi termelésünktől? A gabonafélék aratása országszerte megkezdődött, sőt az ország délkeleti vidékein a kenyérgabonák aratása a befejezéshez közeledik. Hivatalos számszerű becslés ma még nincs. Az általános helyzetkép azonban már igen megnyugtató és jó eredményt ígérő. A Dunántúl májusban is esősebb vidékein régen látott magas szalmájú a rozs, s a búza is igen jó termést ígér. Ezek a vidékek kiegyenlítik a Tiszántúl elsősorban a Hajdú megye körüli gabonák visszamaradottságát és a legmegfontoltabb becsléssel is hat mázsa feletti kenyérgabona termésátlaggal számolhatunk, ami kenyérellátásunknak jelentős javulását ígéri. A kenyérgabonák mellett meg kell állapítani, hogy a takarmánygabonák is kedvező fejlődésnek indultak, különösen a májusvégi, júniusi esők hatására. A kilátások itt is biztatóbbak a tavalyinál. Bár az aratással csak a gabonafélék, betakarítása kezdődik, az egész mezőgazdaság termését kell vizsgálnunk, hogy a jövőre nézve következtetéseket vonhassunk le. A gabonafélék mellett — ha az egyéb növények termésének vizsgálatát el is hagyjuk — foglalkoznunk kell a kapások terméskilátásaival is. A kapásoknál, elsősorban a kukoricánál és répaféléknél, különösen említésreméltó az a körülmény, hogy a parasztság a termelési munkaversenyek lázában a kapálási és növényápolási munkákat eddig nem tapasztalt igyekezettel és eredménnyel végezte el. Ezek a munkák szárazságra hajló éghajlatunkon különösen fontosak, mert beigazolódott, hogyha a kapálás nem is pótolja az esőt, de a jó kapálás felér egy esővel. Szépen fejlődő kukorica-, cukorrépa- és burgonyaföldjeink ezt a tételt még a tiszántúli májusi szárazságban is nagyszerűen igazolták. Rá kell mutatnunk azonban arra is, hogy a kukorica- és nyafélék termését végeredményben még az ezután következő időszak időjárási viszonyai is erősen befolyásolják. A kezdeti fejlődés azonban olyan, hogy nem alaptalan, ha 80—100 mázsa körüli cukorrépa és 11—12 mázsa körüli kukoricatermést várunk. A kenyérgabonából a múlt évi, az öt mázsát alig meghaladó átlaggal szemben, ha az idén 20%-kal nagyobb termést veszünk alapul, — ami minden valószínűség szerint meg is lesz — akkor a kereken 3,1 millió hold vetésterületről 18—20 millió mázsa közötti kenyérgabonatermésre számíthatunk. A hároméves tervben előirányzott vetésterülethez szükséges vetőmag levonása után tehát 15—16 millió mázsa körüli gabonamennyiség juthat kenyérnek és kötelezettségeink teljesítésére. Ez nagyon óvatosan számítva is 2—3 millió mázsával több, mint a tavalyi termésből bérre jutott A többlet azt jelenti, hogy kevesebb földművelő szorul közellátásra és a közellátás ellátottjainak is nagyobb darab kenyér jut. A takarmánygabona tavalyinál jobb termése állattenyésztésünknek jelent fejlődési lehetőséget és a tavalyinál lényegesen több állat felneveléséhez szolgáltat alapot. Ugyanígy az állattenyésztés és állati termelés fejlődését jelenti a várható jobb kukoricatermés. Bár a betakarítástól még messze vagyunk, s nem tudjuk, mit hoz a nyár, a mostani helyzetkép alapján a tavalyinál 20—30%-os terméstöbbletre is számíthatunk. Ha az állatnevelésre elegendő árpa és zab jut, a kukorica maradhat hizlalásra. Sertésállományunk ma már lassan megközelíti a békebelit, a baromfiállomány pedig el is érte. A tenyésztési és hízlalási kedv egy jó kukoricatermés esetén tovább fokozódik, s ami a legfontosabb, a sertéseket nem kell 100—110 kg körüli súlyban levágni, hanem tovább lehet hizlalni 130—140 kg-ig a 20%-os termés javulásánál 600.000 mázsa, 30%-os termés javulásánál pedig 900.000 mázsa zsírtöbblettel számolhatunk, amely zsírtöbbletnek egy része a hízott baromfi vonalon, tehát egy még értékesebb zsiradéknál jelentkezne. A takarmánygabona és kukorica remélhető javuló termésátlaga, a nagy állattenyésztés mellett, baromfitenyésztésünknek is további lendületet adna, s nem kell részletezni, mit jelent az a közellátás és a kivitel szempontjából, ha sok a tojás, a hús és hízott baromfi. Cukorrépatermesztésünk területben rekordot ért el az, idén. Ahogy a jó ápolt növényzet mutatja, ha a nyár is jó lesz, 80, sőt esetleg 100 mázsás átlagtermésre is számíthatunk. Ha ennyi répánk terem, dolgozóink az eddiginél lényegesen több cukrot fogyaszthatnak, s jut bőségesen cukor gyümölcstermelésünk feldolgozásához is. A cukorrépatermelés fellendülése a takarmányfronton is nagy segítséget jelent, mert a múlt évinél pár millió mázsával több répafej s egy-két százezer mázsával több szárított répaszeret juthat takarmányozásra. Ez a napraforgótermesztés sikerével együtt tejtermelésünk fejlődését eredményezheti, s nem kilátástalan, hogy a javuló abraktermés több százmillió liter tejjel növelheti eddigi tejtermelésünket Csak a legfontosabb terményekkel foglalkoztunk, de hasonló a helyzet a mezőgazdaság többi termelvényeinél is. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy számszerű becslésekbe bocsátkozni ma még korai, s inkább csak a növényzet fejlődésének minőségére, s az ebből való következtetésekre szorítkozhatunk. A múlt évinél jobb aratás azonban már bizonyos. A hároméves terv ennél az aratásnál hozza meg első eredményeit. A gépesítés, öntözés, nemesített vetőmagvak, műtrágya, állattenyésztési akció, a termelésben versenyző paraszti munka mellett mind hozzájárultak a várható jobb termés kialakulásához. Ez a jobb aratás viszont anyagi erőinket növeli, s a terv további, rövidebb idő alatti teljesítésére nyújt alapok Emelkedő életszínvonalat hoz a jó aratás, a több kenyérrel, eredményesebb állattenyésztéssel, s a növekvő kiviteli lehetőséggel. A mezőgazdasági termelésünk a fejlődés útjára lépett, s ma már azt mondhatjuk, minden hold földünk terem. A további feladat a termelésünk belterjessé tétele, s már most elkezdeni a jövő évi aratás előkészítését, amelynek anyagi erőforrása a tervgazdálkodás, a szervezeti, demokratikus szövetkezeti rendszerünk, s végül a munka a mind több szaktudással, sjobban dolgozó parasztságunk munkája. H. 8.