Közgazdasági Értesítő, 1927. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1927-07-07 / 27. szám
2 KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 1927. július 7 „Textilbehozatalunk az előző évhez képest körülbelül 11 millió aranykoronával csökkent, ami azonban nem jelenti a fogyasztás csökkenését, hanem részben a textilcikkek olcsóbbodására, részben pedig arra vezetendő vissza, hogy készáruk helyett kisebb értékű nyersanyagokat és félgyártmányokat importáltunk, amelyeket azután a saját iparunkban dolgoztunk fel készárukká. Amíg a külkereskedelmi statisztika 1926-ban az általános fogyasztás emelkedését mutatja — az összes behozatal az árak esése dacára nagyobbodott körülbelül 11%-kal és ennek a növekedésnek jelentős része ipari nyersanyagokra, félgyártmányokra és üzemi segédanyagokra esik — addig textilfogyasztásunk nem emelkedett, hanem megmaradt azon a színvonalon, amelyen már 1924 óta stabilizálódott. Amíg az egész textilbehozatal csökkenése az előző évhez képest aranykoronákban 4,1%-ot tesz ki, addig a nyersanyáknál a behozatal emelkedett 1%-kal, a félgyártmányoknál 17%-kal, úgy hogy a csökkenés voltaképpen kizárólag a készárukra esik, amelyeknél az 1926. évi behozatal 11%-kal kisebb, mint volt 1925-ben. Eszerint a közvetlenül nyersanyagokat feldolgozó, úgynevezett előipar (a fonóipar) az elmúlt évben is fejlődött, de csak egészen csekély mértékben, a félgyártmányokat feldolgozó iparok, amelyek magát a készárut állítják elő, ellenben igen jelentős fejlődést tüntetnek föl. Körülbelül 82 millió aranykorona értékű nyersanyaggal és félgyártmánnyal többet dolgoztunk föl, mint az előző évben és ezzel körülbelül 20 millió aranykorona értékű készáruval többet termeltünk, illetve annyi készárunak a külföldről való behozatalát tettük fölöslegessé. A nyersanyagok tételénél az import emelkedése, ha nem aranykoronákban, hanem árúmennyiségekben beszélünk, szintén lényegesen több, mint 1%, aminek az oka a hanyatló árakban keresendő. A készárú-import az egész vonalon úgy aranykoronában, mint árumennyiségben csökkent. Kivétel úgyszólván csak a selyemszöveteknél van, amelyeknél a behozatal igen nagy mértékben emelkedett, részben a francia kereskedelmi szerződés miatt is, de főleg azért, mert emelkedett a fogyasztás és így a mutatkozó import-többlet dacára a hazai gyárak is többet termeltek. A textilipari export az 1926. év folyamán alig fejlődött. Tovább csökkent a műselyemfonalak exportja. A készáruknál erősen emelkedett a konfekcionált cikkek és a kenderáruk kivitele, enélkül a statisztika a textilipari export csökkenését mutatná. Az elmúlt év a magyar textilipar szempontjából nem a további fejlődésnek, hanem a konszolidációnak esztendeje volt. A textilipari termelés teljes mértékben alkalmazkodott az ország általános gazdasági helyzetében végbement konszolidációs folyamathoz. A textilipar tehát már a múlt esztendőben berendezkedett a kereskedelmi szerződések rendszerére, számításba vette a cseh kereskedelmi szerződést is. Textiliparunk üzemi kapacitásának, vagyis a gépek számának, a termelés mennyiségének fejlődése 1925. óta határozottan lassúbb tempót mutat. Rendkívül nagy jelentősége van az ipar konszolidációja szempontjából annak a minőségi fejlődésnek, amely különösen az elmúlt évben nagy mértékben haladt előre és amely alatt azt értjük, hogy egyfelől gyáraink rendkívül sok új cikknek a gyártására rendezkedtek be, másfelől fokozatosan áttértek jobb, finomabb, sőt egészen luxuskivitelű áruk gyártására is s e tekintetben ma már semmivel sem maradnak el a külföldi konkurencia mögött. Párhuzamosan a minőségi fejlődéssel, lényegesen javult a helyzet a munkateljesítmény tekintetében is. A magyar textiliparnak az a hatalmas és eléggé nem méltányolt nevelőmunkája, hogy rövid pár év alatt több mint 20.000 új munkáskezet állított be az ország termelő gépezetébe, most kezdi meghozni magukra a gyárakra nézve is az eddigi áldozatok gyümölcseit. A magyar textilpar konszolidációjának egyik legkézzelfoghatóbb bizonyítéka, hogy megindult az ipar belső szervezkedése is, aminek első nyomaival az elmúlt évben találkozunk. A textiliparnak a közeljövőben egyik legfontosabb feladata a megfelelő ipari organizáció megteremtése és a magyar textilipar jövője nagyrészt attól függ, hogy ezen a téren milyen eredményeket sikerül elérnie. Bár az organizáció kérdése az iparra gazdaságilag rendkívül fontos, a mai magyar textiliparból még nagy mértékben hiányoznak azok a pszichológiai előfeltételek, amelyek nélkül egy ipari organizáció megteremtése épúgy elképzelhetetlen, mint a gazdasági előfeltételek nélkül. Az aránylag még fiatal magyar textiliparban erősen individualista szellem uralkodik és az ipari szolidaritás iránt való érzék még sokkal csekélyebb, mint az ipari fejlődésnek jóval magasabb fokán álló külföldi országokban. A magyar textiliparnak alig egy-két ágában jött létre olyan szervezettség, amelyet komolyabb értelemben ipari organizációnak lehet nevezni. A magyar textiliparnak saját szervezkedő képessége és belső szervező ereje még igen gyenge, nem volna tehát szabad az ipar organizációs folyamatának kívülről akadályokat állítani az útjába, hanem azt ellenkezőleg irányítani, nevelni és támogatni kellene. Azok az okok, amelyek a magyar textilipar organizációját ma szükségessé, aktuálissá s merjük mondani, az ipar jövője szempontjából valósággal életkérdéssé teszik, részben általános, részben speciális természetűek. A magyar textiliparnak a legnagyobb baja az, hogy noha az ipar a belföldi szükségletnek csak kétharmad részét fedezi, végeredményben az ipar mégis egy kis fogyasztási területre van utalva, amely a gazdasági életnek minden rendkívüli vagy egészségtelen tünetét azonnal megérzi és arra különösen érzékenyen reagál. Egy ilyen kis fogyasztási területen csak a termelési, az eladási és a hitelorganizációnak a legracionálisabb kiépítésével lehet az ipar rentabilitását biztosítani és erre szolgálnak azok a kartel-törekvések, amelyek a textilipar egyes ágaiban máris mutatkoznak. Különösen nagy jelentősége van ennek egy olyan iparban, aminő a textilipar, amely igen sokféle, de egymással konkurráló és egymást helyettesítő árukat produkál, rendkívül sok kereskedővel dolgozik és a fogyasztók egész tömegeit szolgálja ki. Az ilyen iparokban a termelés, az eladás vagy a hitel szervezetlensége a legkomplikáltabb bajokat okozhatja viszont az észszerű organizáció óriási erőforrásokat nyit az iparnak, anélkül, hogy ezért más gazdasági csoportoknak, a fogyasztóknak stb. kellene áldozatokat hozni. Egy másik szempont, amely a magyar textilipar szervezkedését szükségessé teszi az, hogy nálunk sajnos az áruhitelek terén a viszonyok még mindig nem egészségesek. Érthető ezért, hogy az ipar az őt folytonosan fenyegető veszteségek, az inzolvenciák és kényszeregyezségek ellen védekezni igyekszik. Az áruhitelek elfajulását megakadályozó kondíciók éppen azt eredményezik, hogy a forgalom a jól megalapozott és egészségeske