Közgazdasági Értesítő, 1930. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1930-07-05 / 27. szám

1930 julius 5. KÖZGAZDASÁGI ÉRTESÍTŐ 3 Lengyelországra, ahol a nemzeti egység hatalmas gazdasági erőforrásokkal páro­sul, dicsőséges szerep vár Európa törté­netében. Lengyelország hatalmas nem­Az Országos Törvénytár, mint az 1930. évi XVI. törvénycikket folyó évi május hó 22-én hirdette ki a közhaszná­latú gépjár­művállalatokról szóló tör­vényt. Ennek kapcsán a kereskedelem­ügyi miniszter a törvény végrehajtására vonatkozó rendeletek előadói tervezetét most küldte széjjel az érdekelteknek nyi­latkozás végett. Három rendeletről van szó: 1. a törvény végrehajtási utasításá­ról; 2. a közhasználatú gépjáróművállala­tok üzemi rendtartását és üzletviteli sza­bályzatát megállapító rendeletről; 3. végül az e vállalatok ellenőrzésére vonatkozó szolgálati utasításról. A gép­járómű, mint tömegszállítási eszköz csupán a háború utáni időben lé­pett előtérbe és a gépjár­művel történő fuvarozás közlekedési és közgazdasági jelentősége csak lassan és fokozatosan kezdett kidomborodni. A fejlődést ezidő­­szerint sem lehet még befejezettnek te­kinteni. Amíg tehát egyfelől sürgősen szükségesnek mutatkozott, hogy az ed­digi közigazgatási gyakorlat helyébe a jövő fejlődésnek alapjai törvényes jog­szabályokban lefektettessenek, addig másfelől óvatosnak kellett lenni, nehogy éppen e szabályozás állja a fejlődésnek útját, amelynek irányát előre látni nem lehet. Ilyen megfontolásból következően a törvény u. n. kerettörvény, amely lehe­tőleg csak az alapelvek lefektetésére tö­rekszik, míg a részletes rendelkezések megállapítását a változó viszonyokhoz könnyebben idomítható rendeleti szabá­lyozás körébe utalta. Heti megmozdulását a Trianonban meg­csonkított Magyarország — hűen a régi közös történelmi tradíciókhoz — őszinte örömmel és lelkesen köszönti. A törvény mindenekelőtt a közhasz­nálatú gépjár­művállalat fogalmának szabatos meghatározását adja, azután az ilyen vállalatokat osztályokba sorolja és a vállalkozás e­lemeit az ipartörvény ha­tálya alól kiveszi. Ennek helyébe a tör­vény a gép­járómű­vel való keresetszerű fuvarozást a közforgalmú közlekedés ál­talános rendjébe illesztette be és az ipar­űzés tekintetében szokásos helyi sza­bályrendelet-alkotást megszüntetve, e kérdést országosan, egységesen szabá­lyozta. E cél megvalósítása érdekében a törvény az engedélyhez kötöttség elvét alkalmazta, sőt a helyközi rendszeres já­ratokra kimondotta, hogy ezek létesítése és fentartása az állam fentartott joga, amely jog gyakorlása a magánvállalko­zásnak csak időlegesen engedhető át. Emellett azonban a törvény tekintettel volt arra, hogy a helyi gazdasági és te­lepülési érdekek érvényesülése biztosít­tassák és e célból az egy községre vagy városra szorítkozó járatok engedélyezé­sénél messzemenő decentralizációt állapí­tott meg. Általában a törvény különös súlyt helyez arra, hogy a vállalat létesí­tése által érdekeltek mindenkor meghall­gattassanak. A törvény továbbá a köz­használatú gép­járómű vállalatoknak egy­máshoz és az egyéb közforgalmú közle­kedési vállalatokhoz, nevezetesen pedig a vasutakhoz való jogviszonyát szabá­lyozta, azt az elvet követve, hogy a nem gazdaságos verseny kiküszöböltessék, a forgalom indokolatlan elforgácsolódása elkerültessék és az érdekek egymásba­­ütközésénél a közérdek érvényesüljön. A törvény a közhasználatú gépjáróművál­­lalatokat szavatossági biztosításra köte­ A közhasználatu gépjáróművállalatokról szóló 1930. évi XVI. törvénycikk és végrehajlást ulasitása Irta: Dr. GÉBER ANTAL m. kir. kereskedelemügyi miniszteri tanácsos

Next