Nemzetgazdasági Szemle – 1878.
július–szeptember - II. Vízügyeink, különösen a tiszaszabályozás és ármentesítés fejlődéséről. – Első közlemény. (Dékány Mihály)
vízügyeink, különösen a tiszaszabályozás ÉS ÁRMENTESÍTÉS FEJLŐDÉSÉRŐL. Általánosan az a nézet nálunk, hogy az egészben véve kiváló eredményeket mutató hazai vízszabályozás és ármentesítés nemcsak azt köszönik gróf Széchenyi Istvánnak, hogy jelenlegi állapotukra fejlődhettek, hanem hogy magának a vizszabályozásnak és ármentesítésnek eszméje is egyedül a nagy nevű gróf sajátja. Részünkről elismerjük, hogy Széchenyi nélkül a szabályozás és ármentesítés mai színvonalukon nem állanának, s a Tisza vidékének több millió holdra menő része most is azon sokkal poetikusabb állapotban volna, amelyben Széchenyi föllépése előtt létezett, midőn szakadatlanul, vagy legalább is az év nagyobb részén át, beláthatlan vizekkel volt borítva. És kétségtelen, hogy nem alkalmazható a jelen kérdésben Castellar ama mondása sem, hogy „nincs nagy ember, csak a nemzet lehet nagy." Áldott jó népünk keleties tevékenysége és közönye, vagy adjunk neki szebb nevet, conservativismusa mellett, a világhírű tiszai búza helyett valószínűleg most is sás, nád és piócra tenyésznének a magyar nagy síkon. Széchenyi jövetele valóban szükséges volt s az eredmény sok részben azon lökés következménye, amelyet ő adott az ügynek. De az is bizonyos, hogy nemes és nagy feladatának kivitelére már bizonyos tekintetben kész talajt talált, készebbet, mint például a tudományos akadémiánál, midőn alapítványának megtételével ezen intézet felállítását lehetővé tette.