Nemzetgazdasági Szemle – 1878.

július–szeptember - II. Vízügyeink, különösen a tiszaszabályozás és ármentesítés fejlődéséről. – Első közlemény. (Dékány Mihály)

vízügyeink, különösen a tiszaszabályozás ÉS ÁRMENTESÍTÉS FEJLŐDÉSÉRŐL. Általánosan az a nézet nálunk, hogy az egészben véve kiváló eredményeket mutató hazai vízszabályozás és ármente­sítés nemcsak azt köszönik gróf Széchenyi Istvánnak, hogy jelenlegi állapotukra fejlődhettek, hanem hogy magának a viz­szabályozásnak és ármentesítésnek eszméje is egyedül a nagy nevű gróf sajátja. Részünkről elismerjük, hogy Széchenyi nélkü­l a szabályozás és ármentesítés mai színvonalukon nem állanának, s a Tisza vidékének több millió holdra menő része most is azon sokkal poetikusabb állapotban volna, a­melyben Széchenyi föl­lépése előtt létezett, midőn szakadatlanul, vagy legalább is az év nagyobb részén át, beláthatlan vizekkel volt borítva. És két­ségtelen, hogy nem alkalmazható a jelen kérdésben Castellar ama mondása sem, hogy „nincs nagy ember, csak a nemzet lehet nagy." Áldott jó népünk keleties tevékenysége és közönye, vagy adjunk neki szebb nevet, conservativismusa mellett, a világhírű tiszai búza helyett valószínűleg most is sás, nád és piócra tenyésznének a magyar nagy síkon. Széchenyi jövetele valóban szükséges volt s az eredmény sok részben azon lökés következménye, a­melyet ő adott az ügynek. De az is bizonyos, hogy nemes és nagy feladatának kivi­telére már bizonyos tekintetben kész talajt talált, készebbet, mint például a tudományos akadémiánál, midőn alapítványának megtételével ezen intézet felállítását lehetővé tette.

Next