Nemzetgazdasági Szemle – 1883.

1. szám - Heltai Ferenc: Az ipartörvény revisiója

A7 irARTÖHVKN'Y KEYISIO.TA. kökben felhasználtak minden eszközt a város lakosságának növe­lésére, mert jövedelmük a városi lakosság szaporodásának arányá­ban gyarapodott. Szabadalmakat adtak a lakosoknak: szabadokká tették a beköltözőket, ha egyénileg nem voltak szabadok ; megadták a polgároknak bizonyos mértékben az önkormányzati jogot. Az iparűzés ekkor is szabad volt, mert senki sem birálta, mint szerez­ték meg az egyes mesterek, a mesterségük folytatásához szükséges képzettséget és ügyességet. A középkori állam egyik alapelve volt a szabad emberek egye­sülési jogának elismerése. Ezen jog különösen a városokban emel­kedett jelentőségre, mert főleg ezekben voltak találhatók nagyobb számban olyan elemek, a melyek érdekeik közössége következtében leginkább érezték az egyesülés szükségét. Az egyesülés éle addig, mig a teljes városi szabadság ki nem volt víva, a város ura ellen fordult, a kivel szemben az összes polgárok sorakoznak; a mint azt elérték, az egyes polgári osztályok egymás között is elkülönülnek, és igy versenyeznek a városi hatalom birtokáért. Ez a fejlődés me­nete nemcsak Olaszországban, hol a városok külön államokká vál­tak, hanem Németországban is, hol a városok területi uralmat nyer­tek, sőt Francziaországban is, de ott az állami hatalom megszilár­dulása meggátolta az önálló városok keletkezését. Az egyesülési jog alapján sorakoztak az egyes polgárok a Gildekbe, a czéhekbe, melyek eleinte csak vallásos és ethikai czélokat követtek. A czéh nyitva állott mindenki előtt, ki abba be akart iépni, mert minél számosabb taggal rendelkezett valamely czéh, annál nagyobb volt tekintélye. A czéh a fejlődés ezen fokán tisztán magánjellegű egy­let, a melynek tagjait a közös védszent tisztelete és a kölcsönös se­gítség és oltalom fogadalma köti össze. Mint váltak ezen tágabb értelemben vett czéheken belől a külön iparos czéliek az iparos osztály önkormányzati közegeivé, az még nincs kellőleg földerítve. Csak annyi bizonyos, hogy ezen korban a czéh még mint a városi hatóság közege jár el, annak nevében birja hatalmát. Kizárólagos privilégiumokkal a mesterség üzésére a czéliek nem bírtak; a városi hatóság az u. n. szabad mestereknek mindig megadhatta az ipar­űzési jogot. A czéhek fejlődésének ezen korszaka, mely Németor­szágban körülbelől a tizenötödik századdal végződik, volt a czéhek és egyúttal a kézműipar aranykora. A czéh keretén belől az iparos osztály mesterekre, legényekre és inasokra tagozódott, ez képezte a

Next

/
Thumbnails
Contents