Nemzetgazdasági Szemle – 1883.
1. szám - Heltai Ferenc: Az ipartörvény revisiója
4 AZ IPARTÖRVÉNY REVISIÓ.TA. tele ekkor a hét éves inasidő betöltése lett, az inastartásra minden mester jogot nyert, a legényeket legalább egy évre kellett fölfogadni. A munkaidőt nyáron 12 órában, télen napkeltétől napnyugtáig állapította meg a törvény. A mesterek és legények, meg inások közötti előforduló peres ügyekben a békebírákra és a városok tanácsára bizatott a jogszolgáltatás. Ezen szabályok alakilag egészen századunkig érvényesek maradtak, de a gyakorlat már a 17. század vége óta nem követte azokat, ami az érdekeltek részéről nem egyszer szolgáltatott keserű panaszokra okot Miután az angol kormány elérte az ipar fejlesztésére irányuló politikájával czélját, az állam többé nem avatkozott be dispositív szabályokkal az ipari életbe; az iparűzés joga a század kezdetével tényleg szabaddá vált Alig erősödött meg Francziaországban a királyi hatalom, rögtön szembeszállt a czéhekkel. A Valois házból való első királyok főleg mint a városi szabadság képviselőit üldözték a czéheket, amelyeknek megdöntésére 1350-ben az iparűzés jogát egészen szabaddá tették. A czéhek azonban felhasználva azon kedvezőtlen viszonyokat, melyekbe a királyság a külháborúk következtében jutott, erélyesen védték önkormányzati jogaikat s szabadságukat és győztesek maradtak az állami hatalommal szemben. A tizenötödik században az állam iparpolitikájában a pénzügyi szempont jut érvényre ; az állam kibékül a czéhekkel, de hatalma alá rendeli azokat; elismeri jogaikat, de követeli, hogy azok a királyi hatalom kifolyásának tekintessenek; föntartja magának a czéhszabályzatok megerősítésének jogát, és ennek fejében megadóztatja a czéheket. A királyi hatalom a czéhekkel szemben már a század második felében határozottan érvényesíti a korona azon jogát, hogy a czéhektől függetlenül nevezhet ki mestereket és adományozhat monopóliumokat. Ez azon államelv kifejlődéséhez vezetett, hogy az iparűzés joga tulajdonképen királyi jog, a melyet a korona tetszése szerint adományoz és megvon. Világos kifejezésre jut ezen elv az 1581. törvényben, amely egységesen szabályozta a franczia iparjogot, csakis egyes városokra alkotván külön szabályokat. E törvény megkönnyítette a czéhbe való fölvételt; megtörte a különböző helyi czéheknek egymás közötti szoros elzárkózását az által, hogy megengedte bizonyos korlátok között a mestereknek egyik helyről a másikba való áttelepülését; igyekezett meggátolni a czéhek által a fölvételnél űzött visszaéléseket, amelyek költséges lakomákban és kivihet