Nemzetgazdasági Szemle – 1883.

1. szám - Heltai Ferenc: Az ipartörvény revisiója

4 AZ IPARTÖRVÉNY REVISIÓ.TA. tele ekkor a hét éves inasidő betöltése lett, az inastartásra minden mester jogot nyert, a legényeket legalább egy évre kellett fölfo­gadni. A munkaidőt nyáron 12 órában, télen napkeltétől napnyug­táig állapította meg a törvény. A mesterek és legények, meg inások közötti előforduló peres ügyekben a békebírákra és a városok taná­csára bizatott a jogszolgáltatás. Ezen szabályok alakilag egészen századunkig érvényesek maradtak, de a gyakorlat már a 17. század vége óta nem követte azokat, a­mi az érdekeltek részéről nem egy­szer szolgáltatott keserű panaszokra okot Miután az angol kor­mány elérte az ipar fejlesztésére irányuló politikájával czélját, az állam többé nem avatkozott be dispositív szabályokkal az ipari életbe; az iparűzés joga a század kezdetével tényleg szabaddá vált Alig erősödött meg Francziaországban a királyi hatalom, rög­tön szembeszállt a czéhekkel. A Valois házból való első királyok főleg mint a városi szabadság képviselőit üldözték a czéheket, a­melyeknek megdöntésére 1350-ben az iparűzés jogát egészen sza­baddá tették. A czéhek azonban felhasználva azon kedvezőtlen vi­szonyokat, melyekbe a királyság a külháborúk következtében ju­tott, erélyesen védték önkormányzati jogaikat s szabadságukat és győztesek maradtak az állami hatalommal szemben. A tizenötödik században az állam iparpolitikájában a pénzügyi szempont jut ér­vényre ; az állam kibékül a czéhekkel, de hatalma alá rendeli azo­kat; elismeri jogaikat, de követeli, hogy azok a királyi hatalom ki­folyásának tekintessenek; föntartja magának a czéhszabályzatok megerősítésének jogát, és ennek fejében megadóztatja a czéheket. A királyi hatalom a czéhekkel szemben már a század második felé­ben határozottan érvényesíti a korona azon jogát, hogy a czéh­ektől függetlenül nevezhet ki mestereket és adományozhat monopóliumo­kat. Ez azon államelv kifejlődéséhez vezetett, hogy az iparűzés joga tulajdonképen királyi jog, a melyet a korona tetszése szerint ado­mányoz és megvon. Világos kifejezésre jut ezen elv az 1581. tör­vényben, a­mely egységesen szabályozta a franczia iparjogot, csakis egyes városokra alkotván külön szabályokat. E törvény megkönnyí­tette a czéhbe való fölvételt; megtörte a különböző helyi czéheknek egymás közötti szoros elzárkózását az által, hogy megengedte bizonyos korlátok között a mestereknek egyik helyről a másikba való áttelepülését; igyekezett meggátolni a czéhek által a fölvétel­nél űzött visszaéléseket, a­melyek költséges lakomákban és kivihet

Next