Közgazdasági Szemle – 1927.

Tanulmányok - Heller Farkas: Konjunkturaelmélet és konjunkturakutatás

még túlságosan a statikai nézőpont állott előtérben a közgaz­daságtanban, mely a gazdasági élet mozgási, változási jelen­ségei iránt nem mutatott érdeklődést. Midőn azonban, kivált az amerikaiak, élükön Patten és Clark, a figyelmet a gazdasági élet mozgási jelenségeire, folytonos változásaira irányították, mindjobban kezdték megérteni, hogy a gazdasági élet alap­tényzői maguk is folyton átalakulnak és helyzetváltozásokat teremtenek. Egyszerre e szempont felé fordult az érdeklődés és most már a válságok is, mint a gazdasági élet alaptényezői változásának egyik eredménye tűntek fel. Észre kezdték venni, hogy a válság nem áll magában, hogy van előzménye és követ­kezménye és hogy a gazdasági élet hullámzásának körébe tar­tozik, melynek csak egyik fázisa. Ezzel a kérdés súlypontja is eltolódott. Nem a válságok magyarázata többé a fő probléma, mert mihelyt a válság csak fázisa a gazdasági élet f­organ­dóságának, már maga ez a for­gandóság, a helyzetváltozás és ennek egymásutánja kell, hogy legyen az igazi kérdés. Minthogy a magángazdaságból kifolyó­lag a konjunktúra fogalmával jelezték a kedvező piaci, tehát gazdasági kilátásokat és nemcsak jó, hanem rossz konjunktúrá­ról is szólt az üzleti élet nyelvezete, a konjunktúra fogalma lát­szott legalkalmasabbnak a probléma középpontjába helyezésére. A konjunktúra a hullámzás jelensége: fel és lefelé ingadozik, amint változnak az üzleti kilátások. A gazdasági élet hullám­mozgása tehát mint a konjunktúraváltozás problémája mutat­kozik. A súly e problémánál a változáson, annak törvényszerű lefolyásán és az ezt kiváltó okokon van. Tehát a fázisok tipikus egymásutánja és az ezeket kiváltó okok kívánnak leírást és ma­gyarázatot. Mint már láttuk, Lord Overstone és Juglar, mindkettő tapasztalati alapon, meglátta a fázisok mibenlétét és egymás­utánját. Fellendülés (konjunktúra) — túlfeszítés — védság — depresszió — vagyis pangás, ezek a főfázisok. Ha újabban ala­pos tapasztalati kutatások alapján főképp Spiethoff és Mitchell több fázist különböztetnek meg és a gazdasági élet magához térésén kezdve, a fellendüléssel és a Hochschwunggal folytatva, a válság és a pangás fázisait veszik fel, evvel csak részletesebb lett a kép, de a lényeg nem változott. Legfeljebb egy irányban lényegesebb a változás, nevezetesen abban, hogy mindinkább úgy tűnik fel a d­olog, hogy a válság a fázis változásoknak nem szükségképpeni folyománya, hanem esetleg a konjunktúráinak egyszerű kulminációja léphet a helyébe nagyobbszabású össze­omlások nélkül. Amennyire egyszerű a fázisváltozások felismerése a ta­pasztalati anyag alapján, épp oly nehéz a fázisváltozások szük­ségszerűségének megmagyarázása, tehát okainak kiderítése.

Next